Sürgöny, 1865. november (5. évfolyam, 251-275. szám)

1865-11-25 / 271. szám

371.SZ. Ötödik évi­folyam. Szerkesztőségi irtás és kiadóhivatal Budin, bécsi-utcia (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pestet Győri Pál papirkereskedésében (hatvani-utcia, a pa. kir. postahivatal melletti sarokban). Káziratok nem küldetnek viasza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­­_______th­inktől fogadtatnak el.__________________ SÜRGÖNY. Mafia.hirdetések: egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 6 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után SO kr. o. é. — Külföldről! hir­detéseket átvesznek a következő urak :­llajiai Frankfurtban és Ha­m­­burg-Alténában Raab­nstein és Togrler; Hamburgban Tttrk­­heim Jakab­­ Lipcsében Bugler tilgen és Sort urak. Előfi­etési árak ! Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten bilbos borivá. Égési évre ..... SO frt. Égési évre . . . . II frt. — kr. Félévre.........................1# s Félévre • . . | i­­ a — £ Negyedévre ..... * , Negyedévre ....«„ 10 „ Buda-Pest. Szombat, november 25.1865. Előfizetési felhivás „Sürgöny“ napi­lapra. A „Sürgöny“ f. év végéig Budán, a ma­gyar kir. egyetem nyomdájában, eddigi alakja megtartásával jelenik meg. Előfizethetni a kiadó-hivatalnál Budán, Pesten Győri Pál papirkereskedésében, ba­­rátok terén, a posta szomszédságában, hol magán­os hivatalos hirdetmények is felvétetnek; vidéken minden cs. k. postahivatalnál, bérmentes levelek­ben. A beküldött előfizetési pénzekről nyugtat­­ványul és igazolásul a posta-téritvény szolgál. Előfizetési árak­­ December hóra. Vidékre naponkint küldve . . 1 ft 70 kr. Budapesten házhoz hordva . 1 „ 60 „ A „Sürgöny“ szerkesztősége és kiadó-hivatala. HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. kir. Apostoli Felsége nagy-rákói R­a­­tovszky István magyarországi földbirtokost cs. kir. camarási méltósággal legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. 1065. november 23-ki törvény, az állam kötelezettségeinek teljesítésére 1865 - 1866. években szükséges pénz beszerzése iránt. Érvényes az egész birodalomra. Vonatkozva 1865. September 20-ki nyiltparan­­tsomra, rainister-tanácsom meghallgatása után rende­­em, a mint következik : I. C­z­i­k­k. A pénzügyminister felhatalmaztatik, hogy az állam kötelezettségeinek az 1865 és 1866. években teljesítése végett szükségelt pénzöszlet egy­­részbeni fedezésére 90 millió p. é­­ftnyi összeget ezüst­ben — az államkincstárt lehető legkevésbé terhelő hi­­elművelet utján megszerezzen. II. Czikk. Az 1865. évi junius 30-ki törvény által nyitott 13 millió p. é.­ftnyi hitel alapján előleg­­kép megszerzett öszveg az uj hitelművelet bevételeiből megtéritendő. Bécs, november 23-án 1865. Ferencz József, s. k. B e­­ c r e d i s. k. Laris eh s. k. Legfelsőbb rendeletre: Meyer Bernát lovag s. k. Hirdetmény. Az 1865. nov. 23-ki törvény alapján, 734,694 da­­rab, ezüstben 500 frankos, vagy 200 o. é. fitos kötelez­vények kiadása által kölcsön nyittatik, következő fel­ételek alatt . Ezen kötvények ezüstben 345 frank, vagy 138 o. 5. fit árfolyam mellett bocsáttatnak ki, 1865. december 1-téli kamatozással. Ezek évenkint ezüstben 25 frankot, vagy 10 ftot o. é. kamatoznak, 12 frank 50 centimet 5 forintba számitva, mely kamatösszeg félévenkint, ju­­nius 1-én és dec. 1-én minden teher s adólevonás nél­kül fizettetik ki. A kötelezvények visszafizetése minden kötelez­vényért ezüstben 500 frankkal, vagy 200 írttal o. é. 37 év alatt történik, féléves kisorsolások utján. Minden kisorsolásnál egyformán mindenkor 9928 darab kötel­­­zvény húzatik ki. Az első húzás 1868. máj. 1-jén, s az első beváltás a reá következő június 1-jén törté­­nend. A kötelezvények az előmutatóra szólnak, s a párisi, bécsi, londoni, brüsseli, amsterdami, hamburgi s frankfurti tőzsdéken bejegyezve lesznek. Az aláírás történik hétfőn nov. 27-én, s a szükséghez képest ked­den november 28-kán s szerdán nov. 29-kén 1865. reg­geli 9 órától délutáni 3 óráig, és pedig Bécsben a cs. kir. központi állampénztárnál, a cs. kir. szabadal­mazott általános osztrák földhitelintézetnél, a szaba­dalmazott osztrák nemzeti banknál, és az angol-osztrák banknál. Prágában a szabadalmazott osztrák nemzeti bank fiókintézeténél, s Lám­el L. nagykereskedő­háznál. Brünnben, Lembergben, Krakóban, Pesten, Linzben, Gráczban és Triesztben A szabadalmazott osztrák nemzeti bank ottani fiókinté­zeteinél. Egyidejűleg megnyittatik az aláírás Párisban a Comptoir d’ Escompte-nál, s a cs. kir. szabadalmazott átalános osztrák földhitelintézet fiók­irodájában, to­vábbá Londonban, Amsterdamban, Brüsselben, Ham­burgban és Frankfurtban. Az aláírás összege minden­nap összeállíttatik, s levonást szenvedni nem fog, a­mennyiben a kölcsön összege azon napon még kime­rítve nem lenne. Azon nappal, melyen az aláírások öszvege a ki­bocsátandó kötelezvények öszvegét eléri, vagy megha­ladja, bezáratnak az aláírások, s ha több íratott volna alá, az utolsó nap aláírásai aránylagosan leszállíttatni fognak. Az aláírásnál minden kötelezvényért ezüstben 25 frank, vagy 10 ft o. é. leteendő. A többi befizeté­sek következőleg történnek : 1865. december 10-től—15-ig 50 frank, 20 ft o. é.; 1866. február 1-től—10-ig 90 frank, 36 ft.; 1866. ápril 1-től—10-ig 90 frank, 36 ft; 1866. junius 1 - től—10-ig 90 frank, 36 ft; összesen 345 frank, 138 ft o. é. ezüst­ben. Az 1866. évi junius 1-jén lejárandó első kamatszel­vény minden kötelezvénytől 12 frank 50 centimmel,vagy 5 fttal o. é. ezüstben, az utolsó befizetési határidőnél készpénz helyett elfogadtatik. Az előmutatóra szóló s eladható ideiglenes jegyek az aláíróknak saját nevük­re szóló befizetési elismervények visszaadása mellett a második részlet befizetésénél, 1865. dec. 10-től 15-ig fognak kiszolgáltatni. Ezeknek kiszolgáltatása után mindenkor szabadságában áll a birtokosnak , a még le nem járt részleteket a befizetési határidő előtt lefi­zetni, melyekért hat­száztól­ kamat téríttetik meg. A félévi kamatoknak fizetése, s a kisorsolt köte­lezvények beváltása történik. P­á­r­i­s­ban a Comptoir d’Escompte-nál, s a cs. kir. szabadalmazott általános osztrák földhitelintézet fiók­irodájában, 2 frank 50 cen­timet számítva állandóan egy ezüst forintba; Bécsben osztrák forintokban ezüstben; továbbá London-, Amsterdam- és Frankfurtban azon helyeken, melyek e czélra kijelöltetni fognak. A kisorsolások Párisban fognak az osztrák követség közvetítése mellett nyilvá­nosan minden év május 1-jén és nov. 1-jén történni. Minden aláíró tartozik egy aláírási nyilatkozatot, melynek példányai az aláírási helyeken kitéve lesz­nek, kellőleg betölteni, s egyszersmind minden aláírt kötelezvénytől az első részletet 25 frankkal, vagy 10 fttal o. é. ezüstben lefizetni. A befizetések az osztrák monarchia határain belül történhetnek osztrák ezüst készpénzben, s egyleti tallérokban, franczia frank-da­rabokban, egész vagy fél arany koronákban, 13 ft 50 kr, illetőleg 6 ft 75 krnyi o. ért. pénztári ár­folyam szerint, és cs. kir. aranyokban 4 ft 72% kr o. é. árfolyam szerint, a szabadalmazott osztrák bank jegyeiben, az ezüstnek a közvetlenül megelőzött tőzsde­napon a bécsi börzén feljegyzett tartott árfolyama sze­rint, végre részletes jelzálogi utalványokban (Partial- Hypothekar-Anweisungen), a­mennyiben azok legfel­jebb három hó alatt lejárnak, a lefizetés napjától a le­járat napjáig folyó kamatok levonása mellett, a fentebb a bankjegyekre nézve megállapított árfolyam szerint. Bécs, november 23. 4865. A cs. kir. pénzügyministriumtól. A magas cs. k. pénzügyministérium Schmidt Alajos rendelkezés alatti főpénzügyörségi biztost a pesti fővámhivatalnál főhivataltiszti állomásra ne­vezte ki. Kassa szabad királyi város királyi biztosa az ezen városnál üresedésbe jött főbírói állomás­ra Gr6 s­z Ernő­t. köz- és váltóügyvédet, a nyu­­galmaztatás által megürült két törvényszéki tanács­noki állomásra Leszkovich András eddigi törvény­széki aljegyzőt és Madarász János h. köz- és váltó­ügyvédet, — egy üresedésbe jött törvényszéki 1-fő al­jegyzői állomásra pedig Rélay Róbert t. aljegyzőt, s ennek helyére ifj. Stecz Ferencz h. ügyvédet, vala­mint szintén nyugalomba helyezés által üresedésbe jött számvevői és számvevő-segédi állomások előbbi­­kére Aranyossy Géza közigazgatási aljegyzőt s já­­rulnokot, ez utóbbira Ganzer Ede járulnokot és he­lyettes városi hadnagyot, — Aranyossy Géza köz­­igazgatási tiszt, aljegyző és járulnok helyére pedig Antalffy József dijnokot nevezte ki. Végre az árva­pénztári ellenörségre a megszüntetett házi pénztári el­­lenörségtől mint szolgálati évekre idősb hivatalnokot K­r­a­n­c­z Albertet tette át. NEMHIV­AT­ALOS RÉSZ. l­apszemle. A Sajthán­ túli országgyűlések megnyittattak. Ezen megnyitás képezi ma a bécsi lapok főtárgyát. A néze­tek, melyeket ez alkalommal kifejtenek, az óhajok, felhívások s intések, melyeknek kifejezést kölcsönöz­nek, az egyes lapok pártálláspontjai szerint különbö­zők. A „Vaterland“ háromszoros intő szót intéz: Magyarországhoz, a nyugat-lajthai országgyűléshez s a kormányhoz. „A magyaroké — úgymond — az első szó, vajha azt a valódi békülékenység szellemében ne csupán szép szavakkal az ajkon ejtenék ki. Magyar­­országnak fontos eldöntés van kezében, de nem mint bírónak,, hanem mint a kiegyenlítésre kezet nyújtó félnek. Épen „kitüntető meghivatásukból“ hárul a ma­gyarokra nagy felelősség.“ A második intés a nyugati országgyűlésekhez van intézve. „Vajha ezek se hagy­nák magukat elővélemények, elméleti nézet makacs­ság, kisszerű féltékenység által elragadtatni, s ellenben az összfeladatokat magas értelemben fognák föl és a saját országuk s jogaikhoz való hűséggel, a korona kiegyenlítési actiója iránti bizalommal kötnék össze.“ A kormánynak a maga részéről öntudattal kell bírnia saját czélja, de egyszersmind azon határok iránt is, a­meddig mehet, s ezt minden irányban éreztetnie is kell. Nem a „minden ároni kiegyenlítés“ lehet a jel­szó, nem is a „Magyarországgali kiegyenlítés“ egye­dül , hanem „Austria kiegyenlítése önmagával, legva­lódibb természetével, nagy világtörténelmi hivatásával, a különféleséget az egységgel, a szabadságot a tekin­téllyel, a nemzetiségi elvet a történeti állam elvével kiegyeztetni.“ A „Debatte“ a német-szláv országgyűlé­seknek tanácsolja, hogy a „szabad kéz politikáját“ tartsák, s ezt következő szavakkal apostrofálja: „Túl­­kevés és túl­ sok; ezek azon szirtek, melyeken az or­szággyűlések a legjobb akarat daczára törést szenved­hetnek ; ámde velük hiúsulnak meg egyszersmind nagyon könnyen az örömteljes remény, a kölcsönös bizalom, a méltányos tekintetbevételre való hajlandó­ság, — szóval az egyetértés, kiegyenlítés, a nagy és fontos kérdés megoldásának múldatlan tényezői, melyet a tényállás helyes értelménél fogva többé nem nevez­nek csupán a magyarnak, hanem a szó teljes nyoma­téka szerint észállami kérdésnek neveznek.“ Midőn a „Debatte“ ekként a bölcs mértéktartást tekinti az or­szággyűlések legfőbb s legelső feladatának, két körül­ményt jelöl ki, melyeknek azok teljesítését lényege­sen könnyíteniök kell. „A­mint a dolgok most látsza­nak állni, az országgyűlések oly lépései, melyek a leg­közelebbi országügyek hatáskörén túlmennek, a köze­lebbi időben csak úgy fognak bekövetkezni, ha az or­­szággyűlések a kezdeményezéshez maguk nyúlnak. Alig kell tehát oly külső kényszerítéstől tartaniok, mely a megfontolás, az előítélet nélküli bevárás felada­tában , a szabad kéz politikájában komolyan meghá­­boríthatná.“ A „szabad kéz politikáját“ ajánlja nekik annál inkább a „Debatte“, minthogy bizonyosan azon sok székhelyek közöl, melyeken most a politikai élet öszpontosítva van, egyiken sem zárják el magukat azon meggyőződés elöl, hogy épen azon óhajok s áram­lások, melyek az egyes pontokon a legelevenebben lüktetnek, egymástól gyökeresen eltérnek. Ki most, az első impulzusnak engedelmeskedve, túl messze merész­kedik, az elszigeteltetés veszélyébe jut s végül könnyen az actlon kívül marad, mely most nem ember ember ellen játszatik le s épen azért annak nyitja a legkedve­zőbb kilátásokat, ki magának a legtöbb érintkezési pon­tokat tartja fen. A „Neues Fremdenbl.“ azon esetet veszi szemügyre, hogy az országgyűlések vagy ezek közöl néhányan magukat az alkotmány-változtatásokra ille­tékteleneknek nyilvánítandják, s nem hiszi, hogy az országgyűlések ily nyilatkozatai a békülékeny pártra Magyarországban visszatetszést idézzenek elő. A mér­sékelt dualisták, kik Magyarországra úgy, mint a biro­dalomra nézve annak szükségét ismerik el, hogy a Lajtha mindkét oldalán a laza alkatrészek összetartas­sanak, és hogy mindkét öszpontosított erő közös alkot­mányos kötelék által egybefűzve maradjon, ezek, mint amaz várja, szerencsés eseménynek tekintendők, hogy a jog elve Nyugat-Austriában épen oly határozottan fen­­tartatott, mint ezt czéljaik kivitelére igénybe veszik. Az „Oest. Ztg.“ szintén egyes országgyűlé­seknek a sept. 20-kát illető „tiltakozása“ esetlegéről szólván, kijelenti, miszerint e lépésben, e vagy ama for­mában történjék az, csak azon érettség jelét látandja, melyre Austria népei általában az ő politikai kifejté­sükben jutottak. Azt hiszi azonban e lap, miszerint e nyilatkozatok valódi értelmükben, tulajdonképi hord­erejük szerint nem a sept. manifestumban kitűzött czél, a népeknek a birodalom oly állandó jogi megalakulása iránti megegyezése ellen lesz intézve, melynek legfőbb elve a népnek a törvényhozói hatalomban­ részvétele. Sőt azt tartja, miszerint ama nyilatkozatok csak az óvás, a fenntartás jellemével fognak bírni, miszerint azok töb­bé kevésbbé csak azon aggodalom kifejezései lehetend­­nek, hogy a Sajb­án­ inneni országok a nagy ügy folya­mában lehetőleg megúsztathatnának azon jogoktól, melyeket igaz szerzeményeknek, becses javaknak te­kintenek. Még ebben sem feküdnék a kérdés szeren­csés megoldásának akadálya, sőt ellenkezőleg épen ezen körülmény, ezen ragaszkodás az egyetlen valódi állam- s kormányelvhez csak egynél több mozzanat azon formák végres elérése mellett, melyek által mind­nyájan kielégíttetve érzendik magukat. Csak arra em­lékeztet e lap, mikép­­pen azon jogok, melyek fenntar­tásáért egyik vagy másik országgyűlés már most óvást tart szükségesnek, vannak azon csász. szó által bizto­sítva, mely a sept. manifestumban Austria népeinek újonnan biztositá az adott alkotmányos szabadságokat és jogokat. A bécsi lapok majd mind szemléleteket közölnek, mikre a „Wien. Abendp.“ második czikke adott alkal­mat. Ezekből kitűnik, miszerint ama czikk a nézetek és felfogásokba nagyobb világosságot hozott. Még nem fejeznek ki ugyan a lapok csatlakozást a kormányhoz, azonban méltányolják a kormány álláspontját, azt ma­gyarázzák, s a rendszeres ellenzékkel felhagynak. Ezek­kel vezeti be az „Oestr. Ztg“ mai czikkét, — azt igy folytatván : „Nem hiányoznak ugyan még most sem az ellen­vetések , de ki is várhatta volna, hogy azokról már most örökre lemondjanak ? Mellőzzük az „O. D. P.“-ot, mely politikailag eszélytelennek tartja, a valódi s tel­jes jogot keresni s tisztelni. Szintúgy nem akarunk vi­tába bocsátkozni a „N. Fr. Pr.“ ével, mely még most sem veszi magának azon fáradságot, hogy az alkot­mány-törvényeket maga elolvassa, és saját felvilágo­­sulatlanságából azon jogot következteti, a „Wiener Abendp.“ czikkének érvei érthetlenségét szemére vet­ni. Fontosabbaknak tűnnek föl a „Presse“ megjegy­zései , s a dolog érdekében álosnak tartjuk, azokba bő­vebben bebocsátkozni. A „Presse“ azt állítja, hogy Ma­­gyarors­zág alkotmánytörvényei s a birodalmi taná­csi statútum közt nincs ellenmondás. Sőt úgy véljük, az ellenmondás nagyon is világosan kitűnik, miután a leglényegesebb jogok, miket a statútum az öszbirodalmi tanácsnak adományoz, a magyar alkot­­mánytörvények által Magyarország részére a magyar országgyűlésnek tulajdoníttatnak. Ellenvetik ugyan, hogy az cet. diploma a magyar alkotmánytörvényeket csak bizonyos határokon belül állította helyre, miáltal épen azon ellenmondás megszüntetett. Azonban erre sem nehéz megfelelni. Az cet. diploma csak az általá­nos elveket alapíta meg a különböző képviselő testek illetékessége kérdésében; az elvek valósítására azon­ban nem foglal magában semmi határozmányt. Ezen utóbbi kérdésre az ugyanazon napon kelt legf. kézirat felel meg. Ezen legfelsőbb kézirat mindenesetre leg­­hűbb s legbiztosabb commentárja az octoberi diploma értelme­s horderejének. „A „Presse“ immár idézi a legf. kézirat második fejezetét, mely a követendő eljárásról szól, miután az államjogi viszonyok végleges szabályozása az inau­­gurális diploma s a koronázás által megpecsételve van. „Ámde idáig még nem jutottunk el­­ a legf. kéz­irat az erre nézve egyedül döntő fejezetben azon határozmányt tartalmazza, m­i­k­é­n­t és mely mó­don érendő el ezen álláspont. Magyarország államjogi viszonyainak végleges szabályozása t. i. a magyar or­szággyűléssel s által történendő. Az az inaugurális di­ploma kiállítása által a törvények értelmében (mi alatt hisz csak a magyar törvények értethetnek) s a koronázás által pecsételendő meg. Hisz az inaugurá­lis diploma kiállítása s a koronázás épen e törvények értelmében jogosan az országgyűléssel­ előleges meg­egyezés nélkül nem lehetséges. Ezen megegyezés épen az, melynek az inaugurális diplomában kifejezést, a koronázásban kenetet kell nyernie. „Ezzel világosan és szabatosan ki van mondva, hogy az oct. diploma általános elveinek valósítása Ma­gyarország irányában nem perroválás útján történendő, hanem hogy Magyarország alkotmányos jogai az or­­szággyűlésseli megegyezésnek az alkotmányos elvek­nek egyedül megfelelő útján illesztessenek az oet. di­ploma által adott általános alkotmányos keretbe.“ Újvidékről írják a P. L.-nak: A karloviczi görög-keleti pátriárka Masim­evits ő exója Bécsbe utazott, hogy ott a horvát-szlavon országgyűléstőli föl­­mentetését kieszközölje, azon okból, mivel az egyház­­főnök a görögkeleti szerb egyház többi püspökeivel együtt a magyar országgyűlésen meg akar je­lenni. Mint tudva van, 1861-ben mind az akkori pátri­árka Rajacsics, mind az illető püspökök állhatato­san megtagadták belépésüket a magyar felsőházba. Tartományi gyűlések. B­é­c­s, nov. 23. A tartományi gyűlések meg­nyittattak. A tartományi főnökök közölték az orszá­gokkal a sept. 20-diki császári nyilatkozványt és pá­tenst, s a nov. 7-iki cs. kéziratot, mely megrendeli, hogy a sept. pátens az országgyűlésekkel közöltessék. Bécsben, Gráczban, Klagenfurtban, Linzben, Salz­burgban és Bregenzben inditványoztatott, hogy nevez­tessék ki bizottmáná, mely a septemberi pátensnek az ország javára való különös visszahatásait megbírálja, azokról jelentést s czélszerű javaslatot tegyen. Salz­burgban és Bécsben már elfogadtatott e javaslat. Bécs­ben a septemberi pátensre vonatkozó helytartói közle­mény is a választmányhoz utasittatott. Lembergben köszönő felirat javasoltatott s el is fogadtatott az am­­nestiáért és a sept. manifestumért. Prágában, Laibach­­ban, Czernovitzban és Brünnben feliratok indítványoz­­tattak; a brünni indítvány indokolása kemény tiltako­zást tartalmaz a septemberi patens kibocsátása ellen. Laibach, nov. 23. Ma nyittatott meg a tarto­­mánygyűlés az elnök által. Bach báró mint helytartó üdvözli a gyülekezetet, s átnyújtja a sept. 20. császári manifestumot, mely mindkét nyelven volt szerkesztve, továbbá a kormányjavaslatképen a Krajna számára rendelt község­ törvényi és község­választási javasla­tot, nemkülönben egy másik törvényjavaslatot az ezen­­túli politikai felosztásra vonatkozólag. Blohweis dr. a sept. 20-ki manifestum alkalmából hálafeliratot indítványoz Ő Felségéhez, mely indítvány Toman és S­v­e­t­e­c­z képviselők által támogattatik. Az indít­vány kisebbségben marad, s a jövő gyűlések egyiké­ben kerül majd ismét napirendre. Legközelebbi ülés november 25-én. Klagenfurt, nov. 23. Goes tartománygyű­­lési elnök a következő szavakkal nyitotta meg a tar­­tománygyűlést : „Barátságosan köszöntvén önöket, teljes bizalommal nyitom meg az országgyűlést aziránt, hogy feladatukat eszélyességgel fogják betölteni.“ A gyülekezet háromszoros „Hoch“-ot mond a­­Császárra és a gyülekezetre. Schluga báró a sept. manifestumot s a februári pátenst terjeszti a tartománygyűlés elé. Ez elé jóváhagyás végett egy kormányjavaslat terjesztetik a politikai kerületek új felosztására vonatkozólag. Herbert 26 társával 9 tagból álló bizottmány kineve­zését javasolja, mely a septemberi császári manifestum különös visszahatásait az ország jogára vizsgálná, je­lentést és javaslatokat tenne. T r o p p a u, nov. 23. A sléziai tartomány­gyű­lést Khuenburg elnök nyitja meg, s átnyújtja a sept. 20-ki manifestumot, mint teljesen bevégzett ál­­lamfényt. Czernovicz, nov. 23. A bukovinai tarto­mány­gyűlés isteni tisztelet után megnyittatott; az el­nök székfoglaló beszédet tartott, mire a tartományi fő­nök felolvassa a november 7-dikéről kelt legfelsőbb császári kéziratot, mely a sept. 20 -i manifestum és pa­tens közlését tartalmazza. Wasilko báró feliratot indítványoz Császár Ő Felségéhez. Ez indítvány s egy­szersmind az országos bizot­mány javaslatai holnap ke­rülnek tárgyalás alá. Prága, nov. 23. A sz.­M­i­k­­­ó­s-egyházban tar­tott ünnepélyes mise után az országgyűlés 11%-re meg­nyittatott. A fő országos marsall üdvözli a képviselő­ket, s „Hoch"-ot mond Császár Ő Felségére. (Harsány „hoch“ és „slava“- kiáltások.) Lazansky helytartó­sági főnök német és cseh nyelven tartott üdvözlet után legfelsőbb parancsra előterjeszti a sept. 20-ki mani­festumot és pátenst. Az illető kabinet-irat felolvasása „slava“-kiáltások által kísértetett. A fő országos mar­sall helyettese egy cseh nyelven tartott beszédben egyetértésre buzdítja az országgyűlési tagokat. Erre következik az elnöki jelentés, választási ügyek s az újon­an belépett tagok bevezetése. Nost iz A. gróf azon javaslata, hogy intéztessék Ő Felségéhez egy legalázatosabb felirat a septemberi nyíltparancsok előterjesztésének alkalmából, ki fog nyomatni. A legközelebbi ülés szombaton lesz. Wallis Frigyes gróf letette mandátumát. Az országos költségvetés, mely a legközelebbi napirendre van kitűzve, 2,081,902 frt szükségletet mutat; födözve van 581,520 frt. A kor­mány birtok­könyvi rendezést terjesztett elő. Linz, nov. 23. A felső-austriai tartomány­gyűlés elnöke 10­ órakor nyitotta meg a gyűlést egy beszéddel, mire a helytartó előterjeszti a sept. 20 iki manifestumot, s az erre következett legmagasabb kéz.

Next