Sürgöny, 1866. január (6. évfolyam, 1-24. szám)

1866-01-13 / 9. szám

József, Rudics József id. Rudnyánszky Iván, Sennyey Lajos, Pál és Viktor. Simonyi Lajos, Sina Simon, Splé­­nyi Henrik, Ödön id. és ifj. Vay Alajos, Béla, Lajos, Miklós id. és ifj. Vécsey Gyula és Miklós, Wenkheim Béla, László és Viktor. Wesselényi Ferencz. — 66. Erdélyi ügyek. Kolozsvár, jan. 10. A mai ülésben, melyre a követek és kir. hivatalo­sok számosan jelentek meg, elnök ő nmllga, a múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatása után jelenté, miszerint az országgyűlési kir. biztos ő nmlgától a k. leiratot kisérő átirat érkezett hozzá, a mely következőleg hangzik: „Tekintetes országgyűlés! A tekintetes országgyűlésnek múlt hó 18-áróli leg­­alázatosabb feliratára ugyanazon hó 25 ről 5580. szám alatt kelt legfelsőbb kegyelmes királyi leiratot van sze­rencsém a tekintetes országgyűlésnek közzététel végett idezárva megküldeni és elnök ur ő nagyméltóságát fel­kérni , miszerint annak teljesedésbe vétele után az or­szággyűlést azonnal elnapolni méltóztassék. Kolozsvárt, jan. 2-án 1866. Az országgy. kir. biztos : C r e n n e v i 11 e.“ Ezután következett az ülésben felbontott kegyel­mes királyi leirat három nyelven­ felolvasása, melynek magyar szövege igy hangzik : ELSŐ FERENCZ JÓZSEF, Istennek kegyelméből Ausztriai császár, Magyar-, Cseh-, Halics- és Lodomérországok apostoli, úgy Lombardia, Velencze és Illyria királya, Ausztria főherczege, Erdély nagyfejedelme és székelyek grófja stb. stb. Királyi egybehivásunk folytán 1865. évi szent- András hó 19-ére Kolozsvár sz. k. városunkban össze­gyűlt kedvelt Erdély nagyfejedelemségünk országgyű­lési tagjainak üdvöt és kegyelmünket. Folyó évi szent-Mihály havának 1-ső napján kelt királyi leiratunknál fogva kegyelmesen indíttatva érez­vén Magunkat, titeket kedvelt híveink m. évi szent- Andráskó 19-én Kolozsvár sz. kir. városunkban megnyi­tandó országgyűlésre meghívni. Mi ezen országgyűlés tanácskozásának kizárólagos tárgyául az Általunk mind­eddig érintetlen hagyott kedvelt Erdély nagyfejedelem­ségünknek Magyar királyságunkkal­ egyesüléséről szóló 1848-ik évi első törvényczikknek revisióját tűztük ki. Folyvást fennáll jelen év mindszent hó­r­kán kelt királyi leiratunkban is nyilvánított, mindkét ország boldogságát magában foglaló azon szándékunk, hogy magyar királyi koronánkkal szoros belső kapcsolatban lévő kedvelt Erdély nagyfejedelemségünk államjogi vi­szonyainak nagyfontosságú kérdése kielégítően oldas­sák meg. Újabb komoly tanácskozások folytán, folyó évi karácsonyhó 18-ról kelt legalázatosabb felterjesztéstök­ben kiemeltétek Erdélynek Magyarországunkhozi szo­­ros­ csatlakozásának politikai és népgazdászati fontos­ságát , egyúttal Erdély különböző nemzetiségei és val­lásai érdekeinek helyes méltánylása által vezérelve, B­ö m c­h­e s Frigyes brassói követnek a szász nemzet érdekében és Hosszú József kolozsmegyei követnek a román nemzet érdekében tett szabályzott javaslatait a közös országgyűlés eleibe terjesztésre ajánlottátok, s ezekhez g. k. érsek br. S­­­a­g­u­n­a András és a szebeni követ Raunicher Jakab és társainak külön­vélemé­­nyeit is mellékeltétek. Kéréseiteket meghallgatva és nehogy az összes monarchiát érdeklő államjogi kérdések megoldása ha­lasztást szenvedjen, megengedjük, hogy Magyarország jelen koronázási országgyűlésére, mely azon kérdések szabályozásával foglalkozand, kedvelt Erdély nagyfe­jedelemségünk érdekei megőrzése végett, az 1848. évi választási rend és mód szerint képviselőit megküldhesse. Midőn azonban Erdélynek ezen országgyűlésbeni képviseltetését megengedjük, ez azon határozott nyilat­kozat mellett történik, hogy ezáltal az eddig kibocsá­tott törvények jogérvénye változást ne szenvedjen. A két ország végleges egyesülését, mely csak a magyar koronánkhoz tartozó országaink egymásközti, valamint ezeknek a birodalomhozi államjogi viszonyai­nak szabályozása alapján valósítható, ezeken kívü­l még kedvelt Erdély nagyfejedelemségünk országos külön érdekei méltó tekintetbevételétől, a különböző nemze­tiségek és vallások általuk is méltányolt jogi igényei­nek biztosításától és a közigazgatást illető kérdések czélszerű szabályozásától teszszük függővé. Tekintettel ezen elhatározásunkra, e jelen ország­­gyűlést további intézkedésig elnapolandónak találjuk. Egyúttal rendelkezünk aziránt, hogy a magyar királyságunkban most folyamatban lévő koronázási or­szággyűlésre küldendő erdélyi képviselők megválasz­tása haladék nélkül foganatba vétessék ; valamint kel­lően intézkedünk aziránt is, hogy a királyi hivatalosok­nak azon osztálya, mely az 1848-ik évi magyarországi 7-ik törvényczikk­l-sőj pontja által a főrendi táblán üléssel és szavazattal fölruháztatott, minél gyorsabban Pestre meghivassék. Kikhez egyébiránt császári, királyi és nagyfeje­delmi kegyelmünk és kegyelmességünkkel állandóan hajlandók maradunk. Kelt birodalmi fő- és székvárosunkban Bécsben, december hó 25-ik napján. Urunk ezer nyolczszázhat­­vanötödik, uralkodásunknak pedig tizennyolczadik évében. Ferencz József, m. k. „ Gróf Haller Ferencz, m. k. , cs. kir. Apostoli Felségének saját parancsára . Gróf Teleki Miklós, m. k. A leirat felolvasása után Zeyk Károly (Kolozs­­megye) felszólal; látja, úgymond, hogy az országgyűlés el van napolva, azonban a kir. leiratban oly tárgyak vannak érintve, melyeket megvitatás nélkül hagyni nem lehet; felkéri elnök ö­nmagát, hogy a kir. leiratot adassa ki köziratra, s csak miután megvitatták, következzék be az elnapolás. Elnök sajnálkozását fejezi ki, hogy Kolozs m megye követe kívánságának eleget nem tehet, mennyiben az országgyűléshez érkezett kir. biztosi átirat, valamint az Ő Felsége leirata­i részben kezét megkötik. Zeyk Károly saját s nézettársai nevében felszó­lalását jegyzőkönyvbe kívánja igtattatni. Mire többen pártolólag felállnak. Elnök: Kolozs megye felszólalása a naplóba be fog menni, s azt hiszi, hogy ez által elég lesz téve. Min Zeyk Károly megnyugodván, elnök egy kis türelemre kéri fel a rendeket, mig az itélőmester a jelen országos ülés jegyzőkönyvét felveszi. Szünet után a rendek ismét helyt foglalván, a mai ülés jegyzőkönyve felolvastatott s elfogadtatott. Ezek után elnök ő amíg a következő zárbeszédet tartá : Tekintetes K. K. és R. R.! Felséges királyunk kegyelmes válaszát alázatos fölterjesztésünkre leadni, és azzal együtt ezen ország­­gyűlést elnapolni méltóztatott. Az országgyűlés rendeinek azon kivánata, hogy az erdélyi képviselők és királyi hivatalosok a közös hongyülésnek tanácskozásaiban részt vegyenek, vala­mint szintén azon óhajtása, hogy az 1848-ki­­­ső tör­vényczikk értelmében egyesülésünk részletei a közös hongyülésen állíttassanak meg és határoztassanak el, teljesülést nyert. —■ Nem lehet ugyan azt állítani, hogy ezen legfelsőbb engedmények által a két testvérhon egyesülése végeredményre jutott volna; de igen annyit, hogy végezésünk teljesüléséhez sokat közeledtünk , és be kell vallani azt is, hogy magas kormányunk egy s felsőbb szempontból tekintve hazánk ügyét, annak adta jelét és bizonyságát, hogy nem a népek megosztásában keresi az összes birodalom erejét, nem abban találja fel kormánya hatását, hogy a népek a politikai szabad­ságnak kisebb mértékével elégittessenek ki, hogy meg­osztva kevesebb erkölcsi erőt fejlesszenek ki, s elgyen­gülve könnyebben kormányoztassanak, sőt ellenkező­leg iránya és meggyőződése az, hogy a miveltség és po­litikai jogok élvezése vágyának ösztönszerű érzete s azon politikának igér jövendőt, mely a népek igazságos ki­­vánatait kielégíti, s csakis az erősítheti meg a biroda­lom nagyhatalmi állását. Magas kormányunk ezen szándékáról nem kétel­kedve biztosan nézek azon jövőnek elejébe, hogy Er­dély végleges egyesülése Magyarhonnal sokáig késni nem fog. Ezen hitemben megerősít engemez azon biztos re­mény, hogy kormányunk magasztos törekvésében álta­lunk is elősegittetik. — Alig lehet avagy csak egy jó­zan itéletü polgára is e honnak, annál kevésbé tagja e díszes testületnek, ki egyesülésünknek üdvös művét túlfeszített kívánalmakkal nehezíteni törekednék, ki az 1848-ban alkotott 1-ső és 7-ik törvényczikkek hatá­­rozmányainak korlátain túl kívánna menni, s Erdély sajátságos viszonyaiból kifejlett azon institutióit, me­lyek az egyesülést nem gátolják, s melyek 3 századot meghaladott idő alatt ősi szokásainkkal együtt testünk­be és vérünkbe átmentek , egyszerre­­megsemmisíteni igyekeznék, s ki hazánk különböző nemzeteinek a két hon egyesülésével összeférő kivánatait megtagadni kívánná. — S ezt tartva szem előtt a szász nemzet, melynek egy jelentékeny része az egyesülés mellett már nyilatkozott, kárt magára nézve abban nem láthat, hogy a magyar koronának közvetlen oltalma alá me­gyen, s józanon megfontolva állását, oka az aggoda­lomra nem is lehet, mert municipiuma az egyesülés mellett épen fenntartatik, sőt gyámolittatván igaza az összes Magyarhon által, történetének azon fényes kor­szakát látandja megújulni, mely a különválás előtti időkbe, a magyar királyok korára esik, mely időkből valók legszebb szabadalmai s polgári jólétének sarka­latos alapja. Azon románok , kik némi aggodalommal viseltet­nek hazánk egyesülése iránt, ha megfontolják, hogy magyarországi vérrokonaikkal, hitfelekezeteikkel egye­sülnek, s ezáltal erejük s polgári jóllétüknek kezessége sokszorozódik, ha számba veszik, hogy Magyarország­nak constitutioi mily szabadelvűek, a népeknek mily kedvezők, melyekben ők a hazának többi nemzeteivel egyformán osztoznak, s ha végre felfogják, hogy alkot­mányos jogaikat egy politikailag érett, fényes történet­tel biró s még fényesebb jövőre hivatott összes hazai népesség számára is biztosit és védelmez, aggodalmait annyival inkább elenyészettnek fogja tekinteni, mint­­ hogy a román nemzet a Magyarhonban lakó hitfeleke-­­ zeteivel vallásilag immár egyesítve van, mely egyesü­­­­lést magára nézve károsnak nem találván, azt örömmel és készséggel is fogadta. Figs királyunknak hálás érzettel fogadott kegyel­mes engedményezése után Erdély képviselői és királyi hivatalosai immár be fognak lépni a közös hongyű­­lésbe, a testvérhon lelkes fiaival tanácskozni egyesü­lésünk egyes részleteiről, tanácskozni azon nagyszerű kérdésekről, melyeket Figs királyunk a testvér­honnak országos gyűlését megnyitó beszédében előterjesztett. Vajha hazánk törvényhatóságai áthatva a nagyszerű tárgyak fontosságától, azoknak horderejétől, oly férfia­kat ajándékoznának meg bizodalmukkal, kik viszont átlátva, hogy azon kérdéseknek szerencsés megoldásá­tól függ az összes Magyarhon jólléte, s azzal elvárha­­tatlan kapcsolatban hazánknak is nyugalma, és szeren­csés jövője, szavazatuk egész súlyát vetnék a mérlegbe s a kedvező megoldásra egyesített erővel törekednének, így Erdély már a legelső alkalommal hazafi köte­lességének adóját lefizetné, képviselői pedig a jelen és utókor háláját méltán kiérdemelnék. TÁRCZA. Napi újdonságok.­ ­ Zsófia főhgasszonyról a „Baier. Ztg.“ utolsó bulletinje jan. 10. reggelről így szól: A nehéz léleg­zés engedi ugyan, de éjjel emésztési zavarok álltak be, úgy hogy a magas beteg átalános állapota kevésbé látszik kielégítőnek.­­ Bécsi levelezőnk írja : B. S­e­n­n­y­e­y Pálné ő excla f. hó 10-kén hat órakor szerencsés volt gróf Széchenyi Kálmánnéval Ő Felségénél a Császár­nénál magán-kihallgatáson elfogadtatni. Kik szeren­csések voltak láthatni, elragadtatással beszélnek azon vakító fénynyel párosult finom ízlésről, melylyel a báró­nő öltözéke kitűnt. Mi, kik őt büszkén valljuk hazánk leányának, tudjuk azt is, hogy igéző szépségének ba­­báját s leg­ragyogóbb gyémántjait is felülmúlják fény­ben és értékben nemes szive, s magas női erényei. ” Gróf Dessewffy Emil halála a megszomo­­rodott család nagyszámú barátai s ismerőseinek követke­ző gyászjelentésben adatott tudtul: „Dessewffy Pauline grófné szül. Wenkheim bárónő maga és gyermekei, Aurél és Valerie, valamint gróf Dessewffy Marczel, úgy­szintén báró Vécsey József és neje Blanka, született Dessewffy grófnő nevében mélyen megszomorodott szív­vel jelenti feledhetlen szeretett férjének, illetőleg atyjuk, fivérük és ipjuk, cserneki és tarkeői gr. Dessewffy Emilnek, a magyar tudományos akadémia, s a magyar földhitelintézet elnökének elhunytét, a­ki ma reggel 3 órakor, a halotti szentségek felvétele után, életének 54- dik s boldog házasságának 30-ik évében jobblétre szen­­derült. Az elhunyt holtteste Pozsonyban jan. 11 én dél­utáni 3 órakor a ferencziek templomában beszenteltet­vén, a szabolcsmegyei sz. mihályi családi sírboltban fog örök nyugalomra letétetni. Az engesztelő sz. miseáldo­zatok itt jan. 17-én reggeli 10 órakor a ferencziek szentegyházában, valamint Sz.-Mihályon is az ottani szentegyházban ugyanaz­nap fognak megtartatni. Po­zsony, jan. 10. 1866.“­­ Az udv. kanczellár és tárnok, exoráik gr. Dessewffy Emil temetésére Pozsonba utaztak, hol a Bécsben lakó magyar főurak közül is többen megjelentek, a tisztelet adóját lerovandók a nemzetnek ezen újabb nagy halottja iránt. ” Gróf Dessewffy Emil temetéséről a „M. V. egy magán-társürgönyt kapott . A fényes temetés jan. 11-én ment végbe Pozsonyban. A boldogult hűlt teteme a sz.-ferencziek templomába vitetett, a­hová a gyász­­kiséret is ment. — A család tagjain kívül jelen voltak : Majláth György udv. kanczellár, b. Sennyey tárnok, Ká­rolyi György gróf ő vllgaik; számosan a főnemesi­ osztályból, a magyar tudom. akadémia küldöttsége, képviselve b. Eötvös József, Hunfalvy, s többek által; — a földhitelintézet, képviselve Lónyay Menyhért, Ko­­rizmics László és számos más tag által. Jelen voltak a helybeli polgári és katonai hatóságok részéről a lehető legszámosabban, valamint a városi polgárság is. A vá­ros több épületén gy­ászlobogók lengenek. A nemes gróf hullája ez éjjel vitetik el a családi sírboltba.­­ A sz. István-társulat f. hó 11-ki választm. ülé­sén gr. Cziráky János e exéja inditványozta, hogy miután a m. kir. curia ma reggeli 90 órakor a szent­­ferencziek templomában az elhunyt nagym. kalocsai érsekért gyász­ isteni­ szolgálatot tartana, a társulat szin­tén csatlakozzék részvételre a m. k. curiához, a­mi egyhangúlag el is fogadtatott. Úgyszintén ugyancsak gr. Cziráky János ő excja indítványa folytán a társulat azon gyász-isteni­ szolgálaton is meg fog jelenni, melyet legközelebb a m. t. akadémia elhunyt nagyérde­mű elnökéért rendezend. — Kalocsán az elhunyt érsekért tartandó ünnepélyes exequiákon is a társulatot több tag fogja képviselni.­­ Az elhunyt kalocsai érsek végrendeletében több intézetek közt a sz.­István-társulatnak 2000 frtot hagyott.­­ Az „I. T.“ szerkesztősége azon magas sze­rencsében részesült, hogy Pius pápa ő­szentségétől sa­játkezű legmagasb aláírással ellátott levelet kapott 1865. dec. 21-ki keletről.­­ A közelebb említett budai leves­osztó-intézet érdekében a következő felhívás intéztetik a testvér­fővárosok emberbarátaihoz : „Szem előtt tartva a városi lakosság azon szána­­lomraméltó töredékét, mely tökéletes vagyontalansá­­gánál fogva, s kitéve a zordon téli idő minden viszo­nyainak, nem képes saját erejéből az élet fentartásá­­hoz elkerülhetlen szükségleteket beszerezni, és egészen csak érző emberbarátok kegyelme­ és könyörü­letére van utalva . Buda város kapitányi hivatala felbátorítva azon áldásdús siker által, melyet az 1864 és 1865. évek­ben létrehozott levesosztó-intézet aratott, e folyó évben is ezen intézetet ismét életbe léptette, melyben a meg­lévő eszközökhöz képest bizonyos számú szegények a téli idényen át naponta meleg étellel elláttatnak, és a meleg szobákban engedélyezendő tartózkodtatás által a hideg dermesztő hatalma elől megóvatnak. Ezen üdvös intézménynél azon meggyőződés volt irányadó, hogy Buda városa lakosságának 1864. és 1865. években oly kitűnőleg tanusitott emberbaráti sze­­retete ezen műnél az idén sem tagadandja meg a várt segélyzést. Ezen bátorító feltevésben és hivatkozólag Üdvö­zítőnk azon szavaira „a­mit testvéreitek legcsekélyeb­­bikének tesztek, annyi, mint ha nekem tennétek“ minden emberbarát felkéretik, hogy a szóban álló intézet biz­tosításához, erejéhez képest, járulni szíveskedjék. Az eczélra adományozandó segélyösszegek az illető ivén feljegyeztetvén, rendes nyugta mellett vagy azon­nal, vagy a kapitányi hivatalnál volnának leteendők. Kelt Budán, 1866. jan. 1-én. Pe­t­ro­v­ic­s.“ A Tormai Pest­ fővárosi főorvos ajánlatára Vári Szabó János o­rvostudor a belvárosi területre halott-vizsgálónak neveztetett ki.­­ A pest-budai könyvnyomdászok által tervezett önképző-egylet alapszabályai — írja a „P. N.“ — a városi hatóság által az orsz. kormányszékhez ajánlólag terjesztettek fel.­­ S­z­á­s­z Károly „Herodes“ czímű színpadi mű­véről az „I. Tanújá“-n kívü­l a többi lapok csak felté­telesen nyilatkoznak kedvezően; a költő érdemeit és drámaírói tehetségét azonban többnyire kiemelik. Leg­inkább dicsérik az első felvonást. A „P. Lloyd“ kritikusa A. D. a 2-ik felvonástól a cselekmény hatását lankadónak mondja, s ennek oka, szerinte, főkép az, mert a szerző nagyon szigorúan kö­vette a krónikát. A „P. N.“ szerint azon hibái vannak, a­mik majd­nem minden modern drámának: egységes, erőteljes con­­ceptio helyett peripetiákkal zsúfolt, csaknem regénynyé kinövő mese. A „M. V.“ több hibáit sorolja elő, de azon meg­győződésre jut, hogy az utóbbi években színpadunkra került drámák (eredetiek ?) felett áll. A „P. H.“ kritikusa azt hiszi, hogy e mű a vára­kozásokat, melyeket az akadémiai bírálat felköltött, nem igazolja. Tragoedia helyett dialogizált történetnek mondja. Nyelvében locus communisokat talált. A „F. L.“ a tárgy választását nem tartja szeren­csésnek. Hibáztatja, hogy a tragikai hős (Herodes) nem semmisül meg. Ő ellenkezőleg egy másik bírálóval az utolsó két felvonásban látja a cselekmény emelkedését. Saját nézetünket tegnap elmondtuk. r.­s. Egy adós hogy akart megszaba­dulni hitelezőjétől. Bő­városában ké­netlen egyéniség csip-csup összegeket szedett fel váltókra, s hogy tudhassa valódi tartozását, hitelezőjét felhívta, mi­szerint a sok váltót cumulálja s cumulativ terjessze eléje megtekintés végett. A hitelező hajlandó volt azt tenni s a sokféle tartozást egybevonva, megjelent adósánál, annak kívánságára asztalára rakta a régi s újból kiállí­tott váltókat s a megtekintés huzamosabban tartott, mi­dőn egyszerre rips, raps, az adós összeszedi a váltó­kat, zsebre dugja s ill’ a kerek nád a kert —kiszalad s faképnél hagyja hitelezőjét, ki nem lévén rest, „tüzet“ kiált, a nép összecsődül, de nem lévén tűz, azalatt az adós megugrott, s akkor tért már vissza, midőn a vál­tókat elsikkasztotta s most hitelezőjének követelését ta­gadja. Az Ügy Pr megye törvényszékéhez jött, hol az illető adós, ki szeleburdiasan saját házából megfutott állítólagos hitelezője elől, s napokig rejtődzött a he­gyekben, fogságba téve várja a váltólejárati napokat.­­ A truhr circus elevenedik. Mára jeles vendégek föllépése van hirdetve: P­e­r­c­i­v­a­l Olympia assz. a madridi kir. circusból. Vasárnap signora C­a­s­s­i­n­a kö­­téltánczosnő. S a jövő héten Leon Robert hajrá-lovas a cirque Napóleonból és a Gauthier testvérek a lon­doni Astley-színháztól. Nincs már egyéb hátra, mint az, hogy búcsúmat vegyem a t.­KK—tól és RR—től, hogy megköszönjem azon jóságukat, melylyel ezen országgyűlés alatt erőt­lenségemet fedezni, igyekezeteimet gyámolítani m­éltóz­­tattak, fogadják mindazokért legforróbb hálámat. Tiszta szívvel óhajtom, hogy szerencsés legyen visszatérő utazásuk házaikhoz és kedves családjuknak körébe. — A tek. KK. és RR. azon megnyugvással hagyják el ezen ország termet, hogy hazafi köteles­­güket híven teljesítették, hogy ezen annyi baljósla­tokkal megkezdett országgyűlést okos mérséklettel sze­rencsés megoldásra juttaták. Vigyék el magukkal Fel­séges királyunk iránti hálaérzeteket, ki nagy kegyel­mét velünk éreztette, s ki hatalmas karjával igaz ügyünket ezután is gyámolitani, elősegíteni meg nem szűnik. Végre úgy hiszem, hogy a tek. KK. és RR. kivo­­natát fogom teljesíteni, midőn a nagymagu kir. biztos urnak üdvözletüket, köszönetüket fogom megvinni, irán­tunk tanusitott szívességéért s jóságáért. Ezzel az ülés az elnök éljenzése közt eloszlott. 1. 1. Külföld. ANGOLORSZÁG. Londonban néhány nap óta Stansfeldnek, ki Mazzini védelmezése által lett híressé, a ministeriumba belépéséről volt szó. Hajdani állomását, — mint az admiralitás lordja, — kellett volna újra elfoglalnia, sőt hírszerint a ministeriumban még egy magasabb állás is volt számára fönntartva. Azonban az „International“ szerint Russell gróf, Clarendon lord észrevételei következtében abban hagyá a vele folytatott alkudozásokat. Ez utóbbi azért ellenzi ezen kinevezést, mivel az Francziaországra ta­lán rosz hatással lehetett volna. __ FRANCZIAORSZÁG. A „Moniteur“ jelenti, hogy I W a j­e w s k i gróf s M o­u c h y herczeg az általános műzávlati bizottmány tagjaivá neveztettek ki. Orne­ megye 2 ik kerületében a követ-választási­­ szavazás nem vezetett végleges eredményre. E szerint a legtöbb szavazatot nyert M­a­c k­a­u és d’A­udiffret­­­ P­a­s­q­u­i­e­r közt golyó­szavazásnak lesz helye. A „Patrie“-nak­ Mexicóból dec. 20-tól kelt sürgö­nyei szerint, Ciudad­ Victoriának d’Ornano alezredes általi elfoglaltatása következtében Escobedajua­­­­lista főnök kénytelen volt Tamaulipast odahagyni. Ez utóbbi nem jelent meg újra Matamoros előtt, mely vá­ros helyzete kielégítő volt. Douay tábornoknak egy jelentéséből kitűnik, hogy San-Luis­ Potosi, Caraca­s Michoacan államokban a falusi lakosság összegyűlvén s fölfegyverkezvén, előnynyel harczolt a tartományt pusztító juarista csapatok ellen. Sarolta császárné Yucatanbani utazása a nép felkesülése közepette ment végbe. A császárnét csak december végére várták visz­­sza Mexicóba. A „Patrie“ szerint Schwarz a franczia aus­­triai kereskedelmi szerződés tervét Bécsbe megvivén, most már annak mielőbbi végleges befejezését igyek­szenek kieszközölni, s mihelyt a franczia kormány által tett észrevételek Bécsben tekintetbe fogtak vétetni, — tüstént Bécsbe fognak indulni .Her­bet, Barbier s - z e n n­e­ kik mindhárman Francziaország részé­ről a szerződés aláírásával vannak megbízva. OLASZORSZÁG. Mint Florenczből, f. hó 8-ról je­lentik, egy kir. rendelet f. hó 21-re hívja össze 12 ke­rület választóit. Így A lapok azt állítják, hogy Olaszország éjszaki ré­szében a papság hajlandónak mutatkozik, a polgári há­zasságra vonatkozó törvények alkalmazását­­könnyitni. Emlékezzünk régiekről. 1790-ben a mint magyar világ lett, kiki készíttette sorsához képest a díszes magyar öltözéket, a főrendek nagyrészben sárga csizmát, veres nadrágot viseltek. Né­mely megyék formaruhát csináltattak, legdivatosb volt a kék posztó attila s mente, hasonló selyem vagy arany zsinórra, prémezet báránybőr, gombok sárgák. A lova­sok veres nyereg­takaróval. Somogy megye a korona őrizetére küldött seregét jelentős ruhába öltöztette: ve­res kalpag fehér forgóval­­ (a nemzet véron­tások közt bizonyított hűsége), zöld mente­s (a pá­zsit­, ország területének legázolása után való újraéle­dése). A mentén arany lánczolás­­ (igaz sze­retet barátságképe, mely egybekapcsolja a sziveket s érzelmeket.) Kards fegyver­e (haza, király, becsü­let, szabadság védő eszköze) stb. A felséges királyné az ékes gróf Károlyinét gyémántos és saját képé­vel diszlő drága gyűrűvel ajándékozta meg. Ő Felsége általános kegyelmet adott a hazájukat elhagyott polgá­rok részére. Az országgyűléséhez nagy re­mények voltak kötve, a szabadságokat a testvér­­népek boldogításával kívánták módosítani, minden tanácskozásban felhozatott a fejedelem bizalma, szeretete, s kiki úgy iparkodott el­járni, hogy a hazának és jövő kornak háláját kiérde­melje. Sándor Leopold főherczeg nemzeti öl­tözetet kezdett viselni, s a magyar nyelvet tanulmányoz­ta, indult rajta a magyarnak szive, bejárt az udvari korlátnoksághoz praxisra! Ilyenkor a magyar kanczel­lár a lépcsőig ment le elébe s úgy vezette be a táblá­hoz. Az országgyűléstől hogy sokat vártak, a fennma­radt versek tanúsítják: „Ti bölcs férfiak, kik néztek előre, Orvos­kézt tettetek mindjárt a kútfőre, A vérhasban soká kínlódó Hazátok Mint ama főorvos szóval gyógyítjátok. Apróbb fájdalmai igy mind elszélednek, S elsenyvedt tagjai lassan megélednek. Két födolog vár még orvosló kezeket S ha hazánk javára végzitek ezeket . Úgy mindennek majd azt vallja szive s szája, Hogy ez nemzetünknek első diétája.“­r. s.

Next