Sürgöny, 1866. január (6. évfolyam, 1-24. szám)
1866-01-13 / 9. szám
József, Rudics József id. Rudnyánszky Iván, Sennyey Lajos, Pál és Viktor. Simonyi Lajos, Sina Simon, Splényi Henrik, Ödön id. és ifj. Vay Alajos, Béla, Lajos, Miklós id. és ifj. Vécsey Gyula és Miklós, Wenkheim Béla, László és Viktor. Wesselényi Ferencz. — 66. Erdélyi ügyek. Kolozsvár, jan. 10. A mai ülésben, melyre a követek és kir. hivatalosok számosan jelentek meg, elnök ő nmllga, a múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatása után jelenté, miszerint az országgyűlési kir. biztos ő nmlgától a k. leiratot kisérő átirat érkezett hozzá, a mely következőleg hangzik: „Tekintetes országgyűlés! A tekintetes országgyűlésnek múlt hó 18-áróli legalázatosabb feliratára ugyanazon hó 25 ről 5580. szám alatt kelt legfelsőbb kegyelmes királyi leiratot van szerencsém a tekintetes országgyűlésnek közzététel végett idezárva megküldeni és elnök ur ő nagyméltóságát felkérni , miszerint annak teljesedésbe vétele után az országgyűlést azonnal elnapolni méltóztassék. Kolozsvárt, jan. 2-án 1866. Az országgy. kir. biztos : C r e n n e v i 11 e.“ Ezután következett az ülésben felbontott kegyelmes királyi leirat három nyelven felolvasása, melynek magyar szövege igy hangzik : ELSŐ FERENCZ JÓZSEF, Istennek kegyelméből Ausztriai császár, Magyar-, Cseh-, Halics- és Lodomérországok apostoli, úgy Lombardia, Velencze és Illyria királya, Ausztria főherczege, Erdély nagyfejedelme és székelyek grófja stb. stb. Királyi egybehivásunk folytán 1865. évi szent- András hó 19-ére Kolozsvár sz. k. városunkban összegyűlt kedvelt Erdély nagyfejedelemségünk országgyűlési tagjainak üdvöt és kegyelmünket. Folyó évi szent-Mihály havának 1-ső napján kelt királyi leiratunknál fogva kegyelmesen indíttatva érezvén Magunkat, titeket kedvelt híveink m. évi szent- Andráskó 19-én Kolozsvár sz. kir. városunkban megnyitandó országgyűlésre meghívni. Mi ezen országgyűlés tanácskozásának kizárólagos tárgyául az Általunk mindeddig érintetlen hagyott kedvelt Erdély nagyfejedelemségünknek Magyar királyságunkkal egyesüléséről szóló 1848-ik évi első törvényczikknek revisióját tűztük ki. Folyvást fennáll jelen év mindszent hórkán kelt királyi leiratunkban is nyilvánított, mindkét ország boldogságát magában foglaló azon szándékunk, hogy magyar királyi koronánkkal szoros belső kapcsolatban lévő kedvelt Erdély nagyfejedelemségünk államjogi viszonyainak nagyfontosságú kérdése kielégítően oldassák meg. Újabb komoly tanácskozások folytán, folyó évi karácsonyhó 18-ról kelt legalázatosabb felterjesztéstökben kiemeltétek Erdélynek Magyarországunkhozi szoros csatlakozásának politikai és népgazdászati fontosságát , egyúttal Erdély különböző nemzetiségei és vallásai érdekeinek helyes méltánylása által vezérelve, Bö m che s Frigyes brassói követnek a szász nemzet érdekében és Hosszú József kolozsmegyei követnek a román nemzet érdekében tett szabályzott javaslatait a közös országgyűlés eleibe terjesztésre ajánlottátok, s ezekhez g. k. érsek br. Saguna András és a szebeni követ Raunicher Jakab és társainak különvéleményeit is mellékeltétek. Kéréseiteket meghallgatva és nehogy az összes monarchiát érdeklő államjogi kérdések megoldása halasztást szenvedjen, megengedjük, hogy Magyarország jelen koronázási országgyűlésére, mely azon kérdések szabályozásával foglalkozand, kedvelt Erdély nagyfejedelemségünk érdekei megőrzése végett, az 1848. évi választási rend és mód szerint képviselőit megküldhesse. Midőn azonban Erdélynek ezen országgyűlésbeni képviseltetését megengedjük, ez azon határozott nyilatkozat mellett történik, hogy ezáltal az eddig kibocsátott törvények jogérvénye változást ne szenvedjen. A két ország végleges egyesülését, mely csak a magyar koronánkhoz tartozó országaink egymásközti, valamint ezeknek a birodalomhozi államjogi viszonyainak szabályozása alapján valósítható, ezeken kívül még kedvelt Erdély nagyfejedelemségünk országos külön érdekei méltó tekintetbevételétől, a különböző nemzetiségek és vallások általuk is méltányolt jogi igényeinek biztosításától és a közigazgatást illető kérdések czélszerű szabályozásától teszszük függővé. Tekintettel ezen elhatározásunkra, e jelen országgyűlést további intézkedésig elnapolandónak találjuk. Egyúttal rendelkezünk aziránt, hogy a magyar királyságunkban most folyamatban lévő koronázási országgyűlésre küldendő erdélyi képviselők megválasztása haladék nélkül foganatba vétessék ; valamint kellően intézkedünk aziránt is, hogy a királyi hivatalosoknak azon osztálya, mely az 1848-ik évi magyarországi 7-ik törvényczikkl-sőj pontja által a főrendi táblán üléssel és szavazattal fölruháztatott, minél gyorsabban Pestre meghivassék. Kikhez egyébiránt császári, királyi és nagyfejedelmi kegyelmünk és kegyelmességünkkel állandóan hajlandók maradunk. Kelt birodalmi fő- és székvárosunkban Bécsben, december hó 25-ik napján. Urunk ezer nyolczszázhatvanötödik, uralkodásunknak pedig tizennyolczadik évében. Ferencz József, m. k. „ Gróf Haller Ferencz, m. k. , cs. kir. Apostoli Felségének saját parancsára . Gróf Teleki Miklós, m. k. A leirat felolvasása után Zeyk Károly (Kolozsmegye) felszólal; látja, úgymond, hogy az országgyűlés el van napolva, azonban a kir. leiratban oly tárgyak vannak érintve, melyeket megvitatás nélkül hagyni nem lehet; felkéri elnök önmagát, hogy a kir. leiratot adassa ki köziratra, s csak miután megvitatták, következzék be az elnapolás. Elnök sajnálkozását fejezi ki, hogy Kolozs m megye követe kívánságának eleget nem tehet, mennyiben az országgyűléshez érkezett kir. biztosi átirat, valamint az Ő Felsége leiratai részben kezét megkötik. Zeyk Károly saját s nézettársai nevében felszólalását jegyzőkönyvbe kívánja igtattatni. Mire többen pártolólag felállnak. Elnök: Kolozs megye felszólalása a naplóba be fog menni, s azt hiszi, hogy ez által elég lesz téve. Min Zeyk Károly megnyugodván, elnök egy kis türelemre kéri fel a rendeket, mig az itélőmester a jelen országos ülés jegyzőkönyvét felveszi. Szünet után a rendek ismét helyt foglalván, a mai ülés jegyzőkönyve felolvastatott s elfogadtatott. Ezek után elnök ő amíg a következő zárbeszédet tartá : Tekintetes K. K. és R. R.! Felséges királyunk kegyelmes válaszát alázatos fölterjesztésünkre leadni, és azzal együtt ezen országgyűlést elnapolni méltóztatott. Az országgyűlés rendeinek azon kivánata, hogy az erdélyi képviselők és királyi hivatalosok a közös hongyülésnek tanácskozásaiban részt vegyenek, valamint szintén azon óhajtása, hogy az 1848-kiső törvényczikk értelmében egyesülésünk részletei a közös hongyülésen állíttassanak meg és határoztassanak el, teljesülést nyert. —■ Nem lehet ugyan azt állítani, hogy ezen legfelsőbb engedmények által a két testvérhon egyesülése végeredményre jutott volna; de igen annyit, hogy végezésünk teljesüléséhez sokat közeledtünk , és be kell vallani azt is, hogy magas kormányunk egy s felsőbb szempontból tekintve hazánk ügyét, annak adta jelét és bizonyságát, hogy nem a népek megosztásában keresi az összes birodalom erejét, nem abban találja fel kormánya hatását, hogy a népek a politikai szabadságnak kisebb mértékével elégittessenek ki, hogy megosztva kevesebb erkölcsi erőt fejlesszenek ki, s elgyengülve könnyebben kormányoztassanak, sőt ellenkezőleg iránya és meggyőződése az, hogy a miveltség és politikai jogok élvezése vágyának ösztönszerű érzete s azon politikának igér jövendőt, mely a népek igazságos kivánatait kielégíti, s csakis az erősítheti meg a birodalom nagyhatalmi állását. Magas kormányunk ezen szándékáról nem kételkedve biztosan nézek azon jövőnek elejébe, hogy Erdély végleges egyesülése Magyarhonnal sokáig késni nem fog. Ezen hitemben megerősít engemez azon biztos remény, hogy kormányunk magasztos törekvésében általunk is elősegittetik. — Alig lehet avagy csak egy józan itéletü polgára is e honnak, annál kevésbé tagja e díszes testületnek, ki egyesülésünknek üdvös művét túlfeszített kívánalmakkal nehezíteni törekednék, ki az 1848-ban alkotott 1-ső és 7-ik törvényczikkek határozmányainak korlátain túl kívánna menni, s Erdély sajátságos viszonyaiból kifejlett azon institutióit, melyek az egyesülést nem gátolják, s melyek 3 századot meghaladott idő alatt ősi szokásainkkal együtt testünkbe és vérünkbe átmentek , egyszerremegsemmisíteni igyekeznék, s ki hazánk különböző nemzeteinek a két hon egyesülésével összeférő kivánatait megtagadni kívánná. — S ezt tartva szem előtt a szász nemzet, melynek egy jelentékeny része az egyesülés mellett már nyilatkozott, kárt magára nézve abban nem láthat, hogy a magyar koronának közvetlen oltalma alá megyen, s józanon megfontolva állását, oka az aggodalomra nem is lehet, mert municipiuma az egyesülés mellett épen fenntartatik, sőt gyámolittatván igaza az összes Magyarhon által, történetének azon fényes korszakát látandja megújulni, mely a különválás előtti időkbe, a magyar királyok korára esik, mely időkből valók legszebb szabadalmai s polgári jólétének sarkalatos alapja. Azon románok , kik némi aggodalommal viseltetnek hazánk egyesülése iránt, ha megfontolják, hogy magyarországi vérrokonaikkal, hitfelekezeteikkel egyesülnek, s ezáltal erejük s polgári jóllétüknek kezessége sokszorozódik, ha számba veszik, hogy Magyarországnak constitutioi mily szabadelvűek, a népeknek mily kedvezők, melyekben ők a hazának többi nemzeteivel egyformán osztoznak, s ha végre felfogják, hogy alkotmányos jogaikat egy politikailag érett, fényes történettel biró s még fényesebb jövőre hivatott összes hazai népesség számára is biztosit és védelmez, aggodalmait annyival inkább elenyészettnek fogja tekinteni, mint hogy a román nemzet a Magyarhonban lakó hitfeleke- zeteivel vallásilag immár egyesítve van, mely egyesülést magára nézve károsnak nem találván, azt örömmel és készséggel is fogadta. Figs királyunknak hálás érzettel fogadott kegyelmes engedményezése után Erdély képviselői és királyi hivatalosai immár be fognak lépni a közös hongyűlésbe, a testvérhon lelkes fiaival tanácskozni egyesülésünk egyes részleteiről, tanácskozni azon nagyszerű kérdésekről, melyeket Figs királyunk a testvérhonnak országos gyűlését megnyitó beszédében előterjesztett. Vajha hazánk törvényhatóságai áthatva a nagyszerű tárgyak fontosságától, azoknak horderejétől, oly férfiakat ajándékoznának meg bizodalmukkal, kik viszont átlátva, hogy azon kérdéseknek szerencsés megoldásától függ az összes Magyarhon jólléte, s azzal elvárhatatlan kapcsolatban hazánknak is nyugalma, és szerencsés jövője, szavazatuk egész súlyát vetnék a mérlegbe s a kedvező megoldásra egyesített erővel törekednének, így Erdély már a legelső alkalommal hazafi kötelességének adóját lefizetné, képviselői pedig a jelen és utókor háláját méltán kiérdemelnék. TÁRCZA. Napi újdonságok. Zsófia főhgasszonyról a „Baier. Ztg.“ utolsó bulletinje jan. 10. reggelről így szól: A nehéz lélegzés engedi ugyan, de éjjel emésztési zavarok álltak be, úgy hogy a magas beteg átalános állapota kevésbé látszik kielégítőnek. Bécsi levelezőnk írja : B. Sennyey Pálné ő excla f. hó 10-kén hat órakor szerencsés volt gróf Széchenyi Kálmánnéval Ő Felségénél a Császárnénál magán-kihallgatáson elfogadtatni. Kik szerencsések voltak láthatni, elragadtatással beszélnek azon vakító fénynyel párosult finom ízlésről, melylyel a bárónő öltözéke kitűnt. Mi, kik őt büszkén valljuk hazánk leányának, tudjuk azt is, hogy igéző szépségének babáját s legragyogóbb gyémántjait is felülmúlják fényben és értékben nemes szive, s magas női erényei. ” Gróf Dessewffy Emil halála a megszomorodott család nagyszámú barátai s ismerőseinek következő gyászjelentésben adatott tudtul: „Dessewffy Pauline grófné szül. Wenkheim bárónő maga és gyermekei, Aurél és Valerie, valamint gróf Dessewffy Marczel, úgyszintén báró Vécsey József és neje Blanka, született Dessewffy grófnő nevében mélyen megszomorodott szívvel jelenti feledhetlen szeretett férjének, illetőleg atyjuk, fivérük és ipjuk, cserneki és tarkeői gr. Dessewffy Emilnek, a magyar tudományos akadémia, s a magyar földhitelintézet elnökének elhunytét, aki ma reggel 3 órakor, a halotti szentségek felvétele után, életének 54- dik s boldog házasságának 30-ik évében jobblétre szenderült. Az elhunyt holtteste Pozsonyban jan. 11 én délutáni 3 órakor a ferencziek templomában beszenteltetvén, a szabolcsmegyei sz. mihályi családi sírboltban fog örök nyugalomra letétetni. Az engesztelő sz. miseáldozatok itt jan. 17-én reggeli 10 órakor a ferencziek szentegyházában, valamint Sz.-Mihályon is az ottani szentegyházban ugyanaznap fognak megtartatni. Pozsony, jan. 10. 1866.“ Az udv. kanczellár és tárnok, exoráik gr. Dessewffy Emil temetésére Pozsonba utaztak, hol a Bécsben lakó magyar főurak közül is többen megjelentek, a tisztelet adóját lerovandók a nemzetnek ezen újabb nagy halottja iránt. ” Gróf Dessewffy Emil temetéséről a „M. V. egy magán-társürgönyt kapott . A fényes temetés jan. 11-én ment végbe Pozsonyban. A boldogult hűlt teteme a sz.-ferencziek templomába vitetett, ahová a gyászkiséret is ment. — A család tagjain kívül jelen voltak : Majláth György udv. kanczellár, b. Sennyey tárnok, Károlyi György gróf ő vllgaik; számosan a főnemesi osztályból, a magyar tudom. akadémia küldöttsége, képviselve b. Eötvös József, Hunfalvy, s többek által; — a földhitelintézet, képviselve Lónyay Menyhért, Korizmics László és számos más tag által. Jelen voltak a helybeli polgári és katonai hatóságok részéről a lehető legszámosabban, valamint a városi polgárság is. A város több épületén gyászlobogók lengenek. A nemes gróf hullája ez éjjel vitetik el a családi sírboltba. A sz. István-társulat f. hó 11-ki választm. ülésén gr. Cziráky János e exéja inditványozta, hogy miután a m. kir. curia ma reggeli 90 órakor a szentferencziek templomában az elhunyt nagym. kalocsai érsekért gyász isteni szolgálatot tartana, a társulat szintén csatlakozzék részvételre a m. k. curiához, ami egyhangúlag el is fogadtatott. Úgyszintén ugyancsak gr. Cziráky János ő excja indítványa folytán a társulat azon gyász-isteni szolgálaton is meg fog jelenni, melyet legközelebb a m. t. akadémia elhunyt nagyérdemű elnökéért rendezend. — Kalocsán az elhunyt érsekért tartandó ünnepélyes exequiákon is a társulatot több tag fogja képviselni. Az elhunyt kalocsai érsek végrendeletében több intézetek közt a sz.István-társulatnak 2000 frtot hagyott. Az „I. T.“ szerkesztősége azon magas szerencsében részesült, hogy Pius pápa őszentségétől sajátkezű legmagasb aláírással ellátott levelet kapott 1865. dec. 21-ki keletről. A közelebb említett budai levesosztó-intézet érdekében a következő felhívás intéztetik a testvérfővárosok emberbarátaihoz : „Szem előtt tartva a városi lakosság azon szánalomraméltó töredékét, mely tökéletes vagyontalanságánál fogva, s kitéve a zordon téli idő minden viszonyainak, nem képes saját erejéből az élet fentartásához elkerülhetlen szükségleteket beszerezni, és egészen csak érző emberbarátok kegyelme és könyörületére van utalva . Buda város kapitányi hivatala felbátorítva azon áldásdús siker által, melyet az 1864 és 1865. években létrehozott levesosztó-intézet aratott, e folyó évben is ezen intézetet ismét életbe léptette, melyben a meglévő eszközökhöz képest bizonyos számú szegények a téli idényen át naponta meleg étellel elláttatnak, és a meleg szobákban engedélyezendő tartózkodtatás által a hideg dermesztő hatalma elől megóvatnak. Ezen üdvös intézménynél azon meggyőződés volt irányadó, hogy Buda városa lakosságának 1864. és 1865. években oly kitűnőleg tanusitott emberbaráti szeretete ezen műnél az idén sem tagadandja meg a várt segélyzést. Ezen bátorító feltevésben és hivatkozólag Üdvözítőnk azon szavaira „amit testvéreitek legcsekélyebbikének tesztek, annyi, mint ha nekem tennétek“ minden emberbarát felkéretik, hogy a szóban álló intézet biztosításához, erejéhez képest, járulni szíveskedjék. Az eczélra adományozandó segélyösszegek az illető ivén feljegyeztetvén, rendes nyugta mellett vagy azonnal, vagy a kapitányi hivatalnál volnának leteendők. Kelt Budán, 1866. jan. 1-én. Petrovics.“ A Tormai Pest fővárosi főorvos ajánlatára Vári Szabó János orvostudor a belvárosi területre halott-vizsgálónak neveztetett ki. A pest-budai könyvnyomdászok által tervezett önképző-egylet alapszabályai — írja a „P. N.“ — a városi hatóság által az orsz. kormányszékhez ajánlólag terjesztettek fel. Szász Károly „Herodes“ czímű színpadi művéről az „I. Tanújá“-n kívül a többi lapok csak feltételesen nyilatkoznak kedvezően; a költő érdemeit és drámaírói tehetségét azonban többnyire kiemelik. Leginkább dicsérik az első felvonást. A „P. Lloyd“ kritikusa A. D. a 2-ik felvonástól a cselekmény hatását lankadónak mondja, s ennek oka, szerinte, főkép az, mert a szerző nagyon szigorúan követte a krónikát. A „P. N.“ szerint azon hibái vannak, amik majdnem minden modern drámának: egységes, erőteljes conceptio helyett peripetiákkal zsúfolt, csaknem regénynyé kinövő mese. A „M. V.“ több hibáit sorolja elő, de azon meggyőződésre jut, hogy az utóbbi években színpadunkra került drámák (eredetiek ?) felett áll. A „P. H.“ kritikusa azt hiszi, hogy e mű a várakozásokat, melyeket az akadémiai bírálat felköltött, nem igazolja. Tragoedia helyett dialogizált történetnek mondja. Nyelvében locus communisokat talált. A „F. L.“ a tárgy választását nem tartja szerencsésnek. Hibáztatja, hogy a tragikai hős (Herodes) nem semmisül meg. Ő ellenkezőleg egy másik bírálóval az utolsó két felvonásban látja a cselekmény emelkedését. Saját nézetünket tegnap elmondtuk. r.s. Egy adós hogy akart megszabadulni hitelezőjétől. Bővárosában kénetlen egyéniség csip-csup összegeket szedett fel váltókra, s hogy tudhassa valódi tartozását, hitelezőjét felhívta, miszerint a sok váltót cumulálja s cumulativ terjessze eléje megtekintés végett. A hitelező hajlandó volt azt tenni s a sokféle tartozást egybevonva, megjelent adósánál, annak kívánságára asztalára rakta a régi s újból kiállított váltókat s a megtekintés huzamosabban tartott, midőn egyszerre rips, raps, az adós összeszedi a váltókat, zsebre dugja s ill’ a kerek nád a kert —kiszalad s faképnél hagyja hitelezőjét, ki nem lévén rest, „tüzet“ kiált, a nép összecsődül, de nem lévén tűz, azalatt az adós megugrott, s akkor tért már vissza, midőn a váltókat elsikkasztotta s most hitelezőjének követelését tagadja. Az Ügy Pr megye törvényszékéhez jött, hol az illető adós, ki szeleburdiasan saját házából megfutott állítólagos hitelezője elől, s napokig rejtődzött a hegyekben, fogságba téve várja a váltólejárati napokat. A truhr circus elevenedik. Mára jeles vendégek föllépése van hirdetve: Percival Olympia assz. a madridi kir. circusból. Vasárnap signora Cassina kötéltánczosnő. S a jövő héten Leon Robert hajrá-lovas a cirque Napóleonból és a Gauthier testvérek a londoni Astley-színháztól. Nincs már egyéb hátra, mint az, hogy búcsúmat vegyem a t.KK—tól és RR—től, hogy megköszönjem azon jóságukat, melylyel ezen országgyűlés alatt erőtlenségemet fedezni, igyekezeteimet gyámolítani méltóztattak, fogadják mindazokért legforróbb hálámat. Tiszta szívvel óhajtom, hogy szerencsés legyen visszatérő utazásuk házaikhoz és kedves családjuknak körébe. — A tek. KK. és RR. azon megnyugvással hagyják el ezen ország termet, hogy hazafi kötelesgüket híven teljesítették, hogy ezen annyi baljóslatokkal megkezdett országgyűlést okos mérséklettel szerencsés megoldásra juttaták. Vigyék el magukkal Felséges királyunk iránti hálaérzeteket, ki nagy kegyelmét velünk éreztette, s ki hatalmas karjával igaz ügyünket ezután is gyámolitani, elősegíteni meg nem szűnik. Végre úgy hiszem, hogy a tek. KK. és RR. kivonatát fogom teljesíteni, midőn a nagymagu kir. biztos urnak üdvözletüket, köszönetüket fogom megvinni, irántunk tanusitott szívességéért s jóságáért. Ezzel az ülés az elnök éljenzése közt eloszlott. 1. 1. Külföld. ANGOLORSZÁG. Londonban néhány nap óta Stansfeldnek, ki Mazzini védelmezése által lett híressé, a ministeriumba belépéséről volt szó. Hajdani állomását, — mint az admiralitás lordja, — kellett volna újra elfoglalnia, sőt hírszerint a ministeriumban még egy magasabb állás is volt számára fönntartva. Azonban az „International“ szerint Russell gróf, Clarendon lord észrevételei következtében abban hagyá a vele folytatott alkudozásokat. Ez utóbbi azért ellenzi ezen kinevezést, mivel az Francziaországra talán rosz hatással lehetett volna. __ FRANCZIAORSZÁG. A „Moniteur“ jelenti, hogy I W a je w s k i gróf s M ou c h y herczeg az általános műzávlati bizottmány tagjaivá neveztettek ki. Orne megye 2 ik kerületében a követ-választási szavazás nem vezetett végleges eredményre. E szerint a legtöbb szavazatot nyert Mac kau és d’Audiffret Pasquier közt golyószavazásnak lesz helye. A „Patrie“-nak Mexicóból dec. 20-tól kelt sürgönyei szerint, Ciudad Victoriának d’Ornano alezredes általi elfoglaltatása következtében Escobedajualista főnök kénytelen volt Tamaulipast odahagyni. Ez utóbbi nem jelent meg újra Matamoros előtt, mely város helyzete kielégítő volt. Douay tábornoknak egy jelentéséből kitűnik, hogy San-Luis Potosi, Caracas Michoacan államokban a falusi lakosság összegyűlvén s fölfegyverkezvén, előnynyel harczolt a tartományt pusztító juarista csapatok ellen. Sarolta császárné Yucatanbani utazása a nép felkesülése közepette ment végbe. A császárnét csak december végére várták viszsza Mexicóba. A „Patrie“ szerint Schwarz a franczia austriai kereskedelmi szerződés tervét Bécsbe megvivén, most már annak mielőbbi végleges befejezését igyekszenek kieszközölni, s mihelyt a franczia kormány által tett észrevételek Bécsben tekintetbe fogtak vétetni, — tüstént Bécsbe fognak indulni .Herbet, Barbier s - z e n ne kik mindhárman Francziaország részéről a szerződés aláírásával vannak megbízva. OLASZORSZÁG. Mint Florenczből, f. hó 8-ról jelentik, egy kir. rendelet f. hó 21-re hívja össze 12 kerület választóit. Így A lapok azt állítják, hogy Olaszország éjszaki részében a papság hajlandónak mutatkozik, a polgári házasságra vonatkozó törvények alkalmazásátkönnyitni. Emlékezzünk régiekről. 1790-ben a mint magyar világ lett, kiki készíttette sorsához képest a díszes magyar öltözéket, a főrendek nagyrészben sárga csizmát, veres nadrágot viseltek. Némely megyék formaruhát csináltattak, legdivatosb volt a kék posztó attila s mente, hasonló selyem vagy arany zsinórra, prémezet báránybőr, gombok sárgák. A lovasok veres nyeregtakaróval. Somogy megye a korona őrizetére küldött seregét jelentős ruhába öltöztette: veres kalpag fehér forgóval (a nemzet vérontások közt bizonyított hűsége), zöld mentes (a pázsit, ország területének legázolása után való újraéledése). A mentén arany lánczolás (igaz szeretet barátságképe, mely egybekapcsolja a sziveket s érzelmeket.) Kards fegyvere (haza, király, becsület, szabadság védő eszköze) stb. A felséges királyné az ékes gróf Károlyinét gyémántos és saját képével diszlő drága gyűrűvel ajándékozta meg. Ő Felsége általános kegyelmet adott a hazájukat elhagyott polgárok részére. Az országgyűléséhez nagy remények voltak kötve, a szabadságokat a testvérnépek boldogításával kívánták módosítani, minden tanácskozásban felhozatott a fejedelem bizalma, szeretete, s kiki úgy iparkodott eljárni, hogy a hazának és jövő kornak háláját kiérdemelje. Sándor Leopold főherczeg nemzeti öltözetet kezdett viselni, s a magyar nyelvet tanulmányozta, indult rajta a magyarnak szive, bejárt az udvari korlátnoksághoz praxisra! Ilyenkor a magyar kanczellár a lépcsőig ment le elébe s úgy vezette be a táblához. Az országgyűléstől hogy sokat vártak, a fennmaradt versek tanúsítják: „Ti bölcs férfiak, kik néztek előre, Orvoskézt tettetek mindjárt a kútfőre, A vérhasban soká kínlódó Hazátok Mint ama főorvos szóval gyógyítjátok. Apróbb fájdalmai igy mind elszélednek, S elsenyvedt tagjai lassan megélednek. Két födolog vár még orvosló kezeket S ha hazánk javára végzitek ezeket . Úgy mindennek majd azt vallja szive s szája, Hogy ez nemzetünknek első diétája.“r. s.