Sürgöny, 1866. február (6. évfolyam, 25-47. szám)
1866-02-25 / 45. szám
45. sz. Hatodik évi folyam. Szerkesztőségi iroda: Pest, uri-utcza 1. szám. Kiadóhivatal: Pesten, (baritok terezrdik szám.) Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. __________________ SÜRGÖNY. Magán-hirdetéseil: egyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Májra Frankfurtban és Hamburg.Altónában Hausenstein és Vogler; Hamburgban Türkheim Jakab; Lipcsében Engpler M. és Fort Ernő urak. Előfizetési árak: Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten bálhoz hordva. Egész évre ....... 20 frt. Egész évre . . . . . 18 frt . Félévre............................ 10 , Félévre....................... 9 — „ Negyedévre........................... 6 „ Negyedévre . . . 4 , CO # -- ---1----L-LL» ■ ............ r'JUgrenula Pest. Vasárnap, február 25.1866. NEMHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. A 23-ki ülés egyik legfontosabb mozzanatára , a Bartal György és gr. Apponyi féle módosítványok viszszavételére nézve a „M. V.“ e megjegyzést teszi. Bartal György lovagias és parlamentáris nyilatkozata nemcsak a t. szónoknak, hanem az általa képviselt véleményárnyalatnak az egész tanácskozás folyama alatt hazafias és mérsékelt eljárását a legfényesebben igazolta. E szabatos nyilatkozat világos és félre nem érthető jelét adta annak, hogy a jobboldal a discussiót egyes-egyedül azon homály felderítése végett idézte elő, mely az 1848 ki törvényeknek mikor és miként leendő gyakorlati átvizsgálására fátyol gyanánt borult. A jobboldal, nem tekintve azon félreértéseket, melyekkel tiszta szándéka illettetett, hanem csak legfőbb czéljára, az igazságos és méltányos kiegyenlítésre fordítván legfőbb figyelmét, méltán mondhatta, hogy Deáknak a revisio kérdésére nézve tett megnyugtató nyilatkozatával oly eredményt ért el, mely módosítványának — habár az most visszavonatik is — teljes igazolására szolgál. Gr. Apponyi György érveit illetőleg— úgy mond a fentebbi lap —a „Napló“ tegnapelőtti általános kritikája által épp oly kevéssé lön megfelelve, mint Deák Ferencz 22-ki, egyébként remeknek tartott beszédében. Ki a honpolgár? A képviselőház 23-iki ülésében Zombor város képviselője az ország héber lakosai érdekében a 35.‘’pont ezen kitételét: „a hon polgárainak minden osztályai iránt“ így kívánta módosíttatni: „a hon lakosainak — stb.“ miután az izraeliták a fennálló törvények értelmében még nem tekinthetők honpolgároknak. Erre Deák Ferencz* a javaslat fentebbi kitételéhez következő magyarázatot adott ki . A kérdés alatti szakaszban e kifejezés fordul elő: „honpolgároknak nyelv- és valláskülönbség nélkül.“ Én nem óhajtom, hogy itt valami új eszmét gondoljanak elrejtve lenni, hanem nyíltan kimondom az eszmét, mely abban van. Először, ami ezt a kifejezést illeti: „honpolgárok,“ azt hiszem, minden lakosa Magyarországnak, akármely valláshoz vagy nemzetiséghez tartozik, „honpolgár,“ következőleg az izraeliták is, kik vallásban különböznek a többi honpolgároktól, kiknek vallásuk miatt az eddigi institutiók kevesebb jogokat adtak mint a többi honpolgároknak. De midőn beletettük e szót „valláskülönbség nélkül,“ ne higyje valaki, hogy mást értettünk alatta, mint „minden valláskülönbség nélkül“, és így azon honpolgárokat is, kik a Mózes vallást követik. Mi úgy értettük, midőn kimondottuk, hogy „minden valláskülönbség nélkül“, hogy akár emez, akár ama valláshoz tartozzék valaki, mi annak jogaira úgy fogunk ügyelni, és az egyenlőséget reá kiterjeszteni, mint akármelyik valláséra. Említve volt az emancipatio kérdése, legalább körünkben. Azt gondolom, hogy legegyszerűbb módja az emancipationak az lesz, ha mindenütt, hol eddig a törvény különbséget tett a vallások közt, azon törvények illető pontjainál kimondjuk, hogy minden valláskülönbség nélkül, ide értve az izraelitákat is, és ezt sokkal czélszerűbbnek tartom, mintha arról az eszméről, emancipatio, külön törvényt alkotnánk. Én ezt a szót átalában véve nem szeretem, acceptált ugyan, de szégyenítő a világra, mintha mi rabszolgákat akartunk volna. Őket megillette volna joggal azon alap, s midőn mi azt meg fogjuk nekik adni, sem sympathiák, sem antipathiák nem vezetnek bennünket, hanem tisztán egyedül az igazság. Politikai tekintet is szól ammellett, miért nem akarnám ezen dolgot külön, hanem minden törvényben együtt tárgyalni, noha nem bánom, ha külön czikkben is kimondatik. De indokul véleményem mellett azt hozom fel, hogy ha e dolog külön tárgyaltatik, és külön törvényczikkben mondatik ki, akkor bizonyos feltételek merülhetnek fel. Vannak pl. sokan, akik a civil házasságról fognak beszélni. Lehet, hogy ez igen fontos, lehet, hogy igen hasznos lesz, de nem szeretném a polgári jogok teljes megadását ily feltételhez kötni. Én ugyanis ismerve a kath. dogmáknak ezen thesisbeni ellenállását, ismerve a körülményeket, nem tartom valószínűnek, hogy a civil házasságon egykönnyen keresztül menjen a törvényhozás. Oly feltételhez kötni azt, amit az igazság parancsol , mely feltétel kivihetlenségét ez időre valószínűnek tartjuk, nem volna a ház méltóságához illő-Van egy, amit nem hozzákötve, hanem ezzel parallel óhajtok , és ez egy bevándorlási törvény. — De ezt nemcsak a Mózes vallását követőire, hanem minden bevándorlókra kivánnám megállapíttatni. Hagyjuk meg ezen kifejezést „honpolgárok“, értve alatta Magyarország minden lakosát, habár kevesebb joggal bírt is eddig, amely jogokat azonban meg akarunk neki most adni, és én sokkal nemesebbnek tartom e kifejezést, mintha azt mondanék, „lakosok“egyenek, hanem olyanokat is ismertessenek el. Aztán ne feledjük, hogy egyik választókerület képviselőjének sincs meg az a joga, hogy lehetetlenné tegye a másiknak képviselőjét. Pedig lehetlenné tétetik az , ha a nyilatkozásban meggátoltatik. Igaz, hogy gyorsabban haladhatna a képviselők háza, ha az csak 40—50 tagból állana, de hiába, a törvény úgy akarta, hogy tízszer annyi legyen tagjainak száma. Tiszteljük e törvényt, s tiszteljék kivált azon képviselőháznak tagjai, mely épen a törvény szentsége mellett emel szót. Ezt bizonynyal nem teszik az által, ha állandósítják azon állapotot, melyben a szólani kívánót meghallgattatásról csak az biztosítja, ha képviselői jogán kívül különös tekintetek is szólanak mellette. Hogy ez eddig így volt, sajnos, de nem tagadhatni. Reméljük, ezután másként lesz.“ A „Wiener Zig“ azon helyzetben van, hogy a minisztertanácsbani személyváltozásokról a lapokban terjesztett biteket s az azokhoz kötött combinatiokat és várt nyilvánulatokat tisztán légből kapottaknak állíthatja és a leghatározottabban megcáfolhatja. A felirati viták bevégződését a képviselőházban a „P. N.“ következő észrevétellel kiséri: „A viták folyama alatt azon szomorú tapasztalást tettük, hogy a képviselők egy része nem látszik érezni, mily nagy jó a szólásnak szabadsága; nem látszik figyelmében tartani, hogy a parlamentarizmusnak előnye nemcsak abban áll, hogy jobb törvények hozatalát biztosítja , hanem tán még inkább abban , hogy beláthatókká teszi a megállapodásoknak indokait is eszközölvén ezáltal azt, hogy a törvények ne csak jók le Országgyűlési tudósítások. A képviselőhöz XXXI. ülése (febr. 24-én.) Kezdete 10 órakor. A karzatok zsúfolásig telve , a főrendűek karzatán több főnemest látunk. Elnök jelenti,hogy a mai ülés jegyzőkönyvét Tóth Vilmos fogja vezetni, a szólókat pedig Ivanovics György szólítandja. Egy képviselő felszólal, hogy a 48, 49 és 50 bekezdések ellen megjegyzése volt és ezt jegyzőkönyvileg feljegyeztetni kívánja; erre a jegyző felvilágosítást ad Több rendbeli kérvény a kilenczes bizottmányhoz utasíttatik. Madarász többed magával egy törvényjavaslatot adott be, mely szerint a képviselő kormányhivatalban ne állhasson és képviselői állása után 3 évig ily hivatalt ne vállalhasson. Ezután a válaszfelirat, úgy a mint a ház által el len fogadva, felolvastatott. A felolvasás után az elnök azon nézetét fejezi ki, hogy miután Ő Felsége jelenleg a haza fővárosában időzik, egy 30 tagú küldöttség nyújtsa át a válaszfeliratot, mely küldöttség sorsolás útján határoztassék meg. Madarász azt óhajtja, hogy szavazás útján határoztassék el, vájjon így adassék-e át a válaszfelirat, amint jelenleg szerkesztve van. Klauzál Gábor a szavazás mellett szólal fel a méltányosság szempontjából, mi is az elnök felszólítására felállás által határoztatok el, s ezzel a felirat elfogadtatik. Csanády egy második szavazást óhajt, míg gr. Kegevich Béla ezt csak akkor engedheti meg, ha a többség nem volna kivehető. Patay minden méltánytalanság ellen tltakozik. Madarász kijelenti, hogy az, ki meggyőződését, habár egyedül is nyilvánítja, a meghallgatást jogosan igényli. És azok ellen, kik ellenszenvüket a szavazásnál nyilvániták, a lelkiismeretre apellál. Elnök a sorsolást elrendelvén, már előlegesen is a képviselők neveit felirattá s csak az urnába téteti be, honnan a következő nevek huzattak ki: gr. Apponyi György, Kacskovits Ignácz, Paczolay János, Szentiványi Károly, Szilágyi Áron, Deák Ferencz, Baranyi Ágost, Varga Antal, Vadnay Lajos, Horváth Döme, Zámory Kálmán, Bánó József, Bartal György, Patay István, Sümeghy Ferencz, Hodossy József, Szontagh Pál, b. Bánffy Albert, Oroszy Miklós, Csengery Antal, Perczel Béla, Zichy Ferraris Bódoggi, Szentiványi Adolf, Ibrányi Lajos, Ivánka Imre, Beliczay István, Bánó Miklós, b. Podmaniczky Ármin, Oláh Miklós, Luzsinszky Pál báró, Lukács György, Angyal Pál, Geduly Lajos, Dobrzánszky Adolf, Borbély Miklós. Zsedényi a Felséghez mondandó beszédet a Lázzal zárt ülésben akarja ismertetni. Elnök holnap 10 órára egy rövid ülésre hivja meg a képviselőket hol a válaszfelirat tisztán leírva leend és felolvasás után a ház szine előtt fog aláíratni. Erre tárnokmester ő nagyméltóságának az országház átadása iránti leirata olvastatott fel, mire az elnök egy bizottmány kiküldését ajánlja és ugyanazon képviselőket óhajtaná, kik már e tárgyban az országgyűlés megnyitása előtt működtek , kik is a házat átveendik. Ivánka Imre: Más bizottmányi tagokat óhajt. Bón is. Ezekhez még a voltakat is ajánlja. De az elnök ajánlata elfogadtatik. Azonkívül a gyűlés után egy rövid tanácskozást kér, hogy a fentebbi bizottmány költségvetésére az elnök kineveztessék. Elnök jelenti, hogy Popovits Zsig. egy verificationális jegyzőkönyvből véletlenül kimaradt, és most a mai jegyzőkönyvbe mint igazolt képviselő fog igtattatni. Erre gróf Károlyi Ede verificationális esete olvastatott fel; de ezt többen mint a napirendre ki nem tűzött tárgyat mellőzendőnek vélik. Ghyczy Kálmán : Ha az elnök tegnap jelenté hogy ma verificationális tárgy is fog elővétetni, úgy lehetséges, de máskép nem. Szaplonczay József: A napirend kiírását kéri, hogy a követek belépéskor lássák, mi a tárgy. Önosy a napirendnek jegyzőkönyvbe iktatását kívánja mindig előre. Erre elnök nyilvánítja, hogy a név nem volt ugyan előre megmondva, de igenis az, hogy verificationális eset forduland elő- Az osztály igazolandónak véleményezi gróf Károlyi Edét. A ház elfogadja. Az ülés vége 12 órakor. Deák Ferencz beszéde a képviselőház febr. 22-ki ülésében. (Vége.) Ezen szabadságot használták is őseink több-kevesebb szerencsével nem egy alkalommal, hanem bizony a tapasztalás azt mutatta, hogy valami nagyon hasznos ezen szabadság használata nem volt az országra nézve. I. Leopold alatt bekövetkezett azon catastropha, melyben Magyarország alkotmányos jogai és alkotmányos szabadsága eltöröltettek, vagy legalább felfüggesztettek annyira, hogy a német rend harczias nagymesterét , Ambringen Jánost nevezte ki Ő Felsége, az akkori uralkodó Magyarország kormányzójává. — Súlyosan szenvedett a nemzet, súlyosan annál inkább, mert azt még vérpadok és üldözések is kisérték. Sikerült végre 0 Felségét felvilágosítani a magyar államférfiaknak , kik között igen nagyon főhelyet foglalt el — áldás emlékére! — Széchenyi Pál, a kalocsai érsek. 0 Felsége végre meggyőződött, hogy azért, mert egy összeesküvés okot adott a felfüggesztésre, melynek folytán az összeesküvés tagjai bűnhődtek, az egész nemzet alkotmányát felfüggeszteni nem lehet; visszaállította az alkotmányt minden kivétel, minden feltétel nélkül, — pedig volt az alkotmánynak akkor egy pontja — a szabad ellentállás joga, mely semmi monarchiában, semmi alkotmányban, semmi jól rendezett államban meg nem állhat. (Helyeslés.) Mondta-e Leopold azt, hogy visszaadom alkot-' mánytokat, de ezen pontot töröljétek előbb ki; pedig ha ezt mondta volna is, nem igazolná-e a história, legalább a dolog lényegére és érdemére nézve; de ő nem mondta, hanem visszaállította az alkotmányt feltétel nélkül, teljes erejében, és csak hat esztendő múlva töröltetett el azon záradék a nemzet és a fejedelem szabad akaratából. Meghúzzam-e, uraim , a paralellát most magam. Vagy azt mondjam e , hogy húzza azt meg mindenki a maga belátása szerint. Hosszas nem akarok e részben lenni. (Felkiáltások : Halljuk.) Önökre bízom megítélni, hogy mikép áll most ehhez képest a dolog. Ha úgy áll-e, mint azok, kik folyton az opportunitás politikáját emlegetik, állam gondolják. Én azt hiszem, hogy az opportunitás politikájának az az ereje, mely neki tulajdoníttatik, nem oly túlságos, de mindenesetre olyan , hogy mi azt most követhetni nem fogjuk. Másrészről pedig azt hiszem, hogy ezen egész országgyűlés folyamában lesz elégséges alkalmunk bebizonyítani, hogy az opportunitás politikáját is tudjuk követni, ahol lehet, ahol kell és szabad. (Zajos helyeslés.) Nem szólok, tehát, hosszasan a felelős ministériumról, mint elvről; nem szólok arról, mint oly postulatomról, mely nélkül a kiegyezkedést létesíthetni igen kevés ember hiszi e házban. Örömmel jegyzem meg, hogy még azon férfiak is, kik más tekintetben az opportunitás szempontjából inkább, mint jogi szempontból tőlünk eltérnek, a felelős ministériumot, mint alapját a magyar közjognak, jövőre ép oly melegen pártolják, mint mi, és talán nem hibázok, ha azt mondom, hogy e részben e házban szakadás, véleménykülönbség nincs! (Helyeslés.) Megjegyezte. barátom, Somogy megye Kapos kerületi követe, Somssich Pál, hogy még a felelős ministérium, a parlamenti kormány sem azon institutio, mely mindenre nézve teljes biztosítékot nyújtana és tökéletes volna, de azt mondta mégis, hogy a létezők közt az nyújt legtöbb biztosítékot, s hogy azért szükségesnek tartja. Tökéletesen osztom nézetét. Csak még egyet teszek hozzá, hogy a felelős ministerium nemcsak a létezők közt legjobb biztosítéka a népek szabadságának, hanem egyszersmind villámhárítója a forradalomnak. Azt mondják talán, hogy hiszen voltak forradalmak ott is, hol felelős ministériumok léteztek. Igenis, de csak akkor, midőn azon felelős ministerek megfeledkeztek állásukról, midőn túlmentek a határon, midőn daczoltak a törvénynyel és a nemzet akaratával, szóval, midőn csak névleg voltak felelősek. (Helyeslés.) Hiszen a villámhárító is, ha megrozsdásodik, nem háríthatja el a villámot. Az ügyes gazda kidobja a rozsdás villámhárítót, tesz helyébe újat, de nem fogja mondani, hogy a villámhárító alkalmatlan és helytelen. (Felkiáltások: Nagyon helyes! Éljen !) Ami a ministériumra vonatkozólag, annak másik részét illeti, t. i. azt, hogy most állíttassék-e helyre a minisztérium, minél előbb ? — amit mi kérünk, erre nézve szólottak már sokan, szólani fognak még többen, nem ereszkedem bővebben ki, csak azt mondom, hogy ha lett volna kétségem, Bartal György barátom előadása eloszlatta volna azt, arra nézve, hogy most már szükséges volna és a kiegyenlítést nagyonelőmozdítaná, ha volna felelős minisztérium. Miért? Ő előadásában igen sok fontos dolgot mondott, sok igazat is, sok olyant is, amely a tractatusok alapja lehetne, csak az a kár, hogy ezen szavak nem felelős miniszter szájából jöttek. (Derültség.) Azt mondják, hogy tractatus útján kell a dolgot Ő Felségével rendbe hozni. Igenis, de ezen tractatust könnyítené és előmozdítaná egy felelős minisztérium, ha az őfelsége akaratát tudva, lépne közénkbe. Kérdem önöket, ezen sok vitatkozásoknak nem maradt volna e el fele, ha előre értesítve, a felelős miniszter felvilágosított volna arról, hogy mi tulajdonkép erre vagy arra nézve Ő Felségének akarata. (Igaz.) Kérdem önöket, nem maradt volna e el épen a vitáknak keserű fele ? Hogy czért érjünk, bizalom kell- Bizalom felfelé, bizalom egymáshoz. íme uraim, mi a jogfolytonosságot fejtegettük a felirati javaslatban; nem tettünk oly pontot bele, mely megkötné a tanácskozások további folytatását; nem szólottunk a kiegyenlítésről oly modorban, hogy azt akárki a legroszabb akarattal a kiegyenlítést megakadályozó lépésnek nézte volna. Láttuk, éreztük és tudjuk, hogy számosak a nehézségek, tudjuk, hogy sokat azon 17 évi közbejött események miatt nem lehet oly simán elintézni, mint rendes állapotban lehetne, és mi számot vetettünk magunkkal. Nem kis erőlködésünkbe került önmagunkban küzdeni, s kimondani e szót: elállunk inkább a törvény szigorától, elnézéssel leszünk a felelős minisztérium iránt, csak a kiegyenlítés lehető legyen, csak alkotmányunk viszszaállíttassék (Helyes.) Ezen javaslatunk csak úgy lehet gyakorlatilag jótékony, ha jóakarat környezi minden részről, ha minden kebelben azon szempontból talál viszhangra, amelyből téve van, ha minden ember igyekszik a hiányt, nehézséget pótolni, s előmozdítani a jó czélt, és ha Ő Felsége, akit meg is kértünk, hatalmával támogatja ezt. — Most először tértünk el a törvény szigorú útjáról, letértünk a közügy tekintetében, a kiegyenlítés érdekében, —eltértünk , hogy alkotmányunk helyreállítását eszközöljük, és ime, kik vetik ezt szemünkre? Talán azon rész, aki nem akarta, nem tartotta tanácsosnak, bármiben s bármiért a szoros törvényességtől elállani. Nem, uraim , az a rész, amely törvény helyett opportunist emleget. (Hosszas éljenzés és taps.) Kérdem, uraim, kik tanúsítanak Ő Felsége iránt nagyobb bizalmat? Mit, kik hozzá fordulunk, kérve, hogy állítsa vissza alkotmányunkat, megmondva, hogy lehetetlent nem kérünk, tőle várva, hogy a törvénynek életet adjon , vagy azok, akik ennek szívesen útját állják. Senkinek szándékát gyanusítani nem fogom; meg vagyok győződve, hogy ugyanazon jó szándékkal viseltetnek ők is, mint mi is. Útjaink különbözők- Az övék, meglehet, rövidebb, de sokkal költségesebb; a miénk talán hosszabb, de nem áldoz fel semmit. (Helyeslés.) ■ Azt mondják némelyek, hogy visszaállítása a felelős ministériumnak, visszaállítása a megyéknek, rendkívüli bonyodalmakkal járna. Nem tagadom, hanem azt kérdezem, hogy a legnagyobb nehézségek elegendők-e arra, hogy egy nemzet alkotmányának, visszaállítását gátolja, vagy legalább elegendő- e arra, hogy a nemzet visszaijedjen a nehézségektől, és ne sürgesse a visszaállítást. Azt mondják, hogy az 1861. megyék alakítása hibás volt. Igenis, hibás volt, miért volt hibás ? Annak is talán az 1848-diki törvények voltak okai! (De r011ség.) Hibás volt azért, mert visszaállították a megyéket, de felelős ministerium nélkül, meghagyták a megyékben a kétféle közigazgatási hatalmat, egymástól független, különálló tisztviselőket. Tehát azok, kik most azt mondják, hogy hibás volt az 1861-ki megyék alkotása, nem azt következtetik belőle, hogy próbáljuk meg visszaállítani a megyéket, elkerülve a hibákat, melyek a bajt okozták, hanem egyszerűen azt mondják : tehát ne állítsuk vissza. (Éljenzés.) Nagyon örülnénk, ha valósulna, hogy 0 Felsége elhagyta a provisoriumot, ígérte igenis 0 Felsége, hogy elhagyja a provisoriumot,és a törvényhozás terén el is hagyta; de, — ha csak tegnap nem érkezett a rendelet, — a végrehajtás terén ma sem hagyta el (Úgy van. Derültség ) Azt monda egyik képviselőtársunk, hogy 0 Felsége 3 provisoriumon ment keresztül 1848. óta és megunta azokat; bizonyossá teszem önöket, hogy mi is nagyon eluntuk. (Úgy van. Derültség.) A különbség csak az, hogy a provisoriumot nem mi kívántuk, mi csak tartuk. Egyébiránt miért kellett Ő Felségének annyi provisoriumon keresztülmenni ? Azért, mert a quid consilii hibás felfogását követte, és nem lépett az alkotmányosság ösvényére. (Helyes!) Most arra térek, mit indemnity bilinek keresztelnek. Uraim, oly nevet adnak javaslatunknak, ami a felirati javaslatban elő nem fordul; összehasonlítják az európai közjoggal, kimutatják annak czéltalanságát, s nemcsak nem támogatják a kebel jóakaratával, hanem a gúnynak, nevetségnek teszik ki, s elferdítik a felirati javaslat szavait De mindez ne tartson vissza bennünket, forduljunk Ő Felségéhez, Ő Felsége nem fog kinevetni bennünket, hanem megteendi, amit lehet, lehetetlent pedig mi nem kívánunk. (Helyeslés, úgy van, igaz !) De hosszabbra nyúlt beszédem, mint szándékom vala. (Halljuk! halljuk!) Áttérek ismét a módosítványra, különösen annak e szavára : „birodalmának hatalmi állása.“ E három szó, és az eszme, mely azokban foglaltatik, legalább így kifejezve, nem fordul elő a felirati javaslatban, s én, ki szerencsés valók az országos bizottmány ülésében a felirati javaslatot indítványozni, kötelességemnek ismerem, számot adni a nemzet képviselői és a nemzet előtt, hogy e szavakat, ámbár azokat a legmagasabb trónbeszéd említi, miért nem vettük fel a felirati javaslatba Kiindulási pontunk a sanctio pragmatica, melyet nemcsak a nemzet, hanem Ő Felsége is különösen elismert jogalapnak tekint. E kiindulási pontot szem előtt kell tartanunk, midőn oly tárgyakról szólunk, melyek a sanctio pragmaticából származnak. Ki van abban világosan és határozottan fejezve az elválhatlan és eloszthatlan birtoklás, s annak következtében a közös és kölcsönös védelem elve, de a hatalmi állás nem említtetik. Tudom én azt, hogy a védelemhez hatalom kell, és pedig annál nagyobb hatalom, minél nagyobb a megvédendő tér, s minél hatalmasabbak azon szomszédok, kik ellen a védelem egyszer vagy másszor szükséges lehet De inkább akartam mégis a pragmatica sanctióban kifejezett „közös védelem, és az ebből származó közös kis-Hibaigazítás: Lapunk tegnapi, 44-ik számában aképviselőház XXX-ik Üléséről a jelentésben az első hasáb utolsó oldalán, 55-ik sorban : „2 fejezet kivételével“ helyett „2 fej kivételével“ olvasandó. — A 92-ik sorban a „törvényesség“ szó elől kimaradt „szigoru“. Deák F. 23-ki beszéde végén e helyett „megemlékszik“, „megelégszik“ olvasandó.