Sürgöny, 1866. február (6. évfolyam, 25-47. szám)

1866-02-25 / 45. szám

45. sz. Hatodik évi folyam. Szerkesztőségi iroda: Pest, uri-utcza 1. szám. Kiadó­hivatal: P­e­s­t­e­n, (baritok tere­zrdik szám.) Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelező­inktől fogadtatnak el. __________________ SÜRGÖNY. Magán-h­irdetéseil: egyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beik­tatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Máj­ra­­ Frankfurtban és Hamburg.Alt­ó­­nában Hausenstein és Vogler; Hamburgban Türkheim Jakab; Lipcsében Engpler M. és F­ort Ernő urak. Előfizetési árak: Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten bálhoz hordva. Egész évre ....... 20 frt. Egész évre . . . . . 18 frt­­ . Félévre............................­ 10 , Félévre....................... 9 — „ Negyedévre........................... 6 „ Negyedévre . . . 4 , CO # -- ---1----L-LL» ■ ............ r'JUgren­ula Pest. V­asárnap, február 25.1866. NEMHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. A 23-ki ülés egyik legfontosabb mozzanatára , a Bartal György és gr. Apponyi féle módosítványok visz­­szavételére nézve a „M. V.“ e megjegyzést teszi. Bartal György lovagias és parlamentáris nyilat­kozata nemcsak a t. szónoknak, hanem az általa képvi­selt véleményárnyalatnak az egész tanácskozás folya­ma alatt hazafias és mérsékelt eljárását a legfényeseb­ben igazolta. E szabatos nyilatkozat világos és félre nem érthető jelét adta annak, hogy a jobb­oldal a dis­­cussiót egyes-egyedül azon homály felderítése végett idézte elő, mely az 1848 ki törvényeknek mikor és miként leendő gyakorlati átvizsgálására fátyol gya­nánt borult. A jobb­oldal, nem tekintve azon félreérté­seket, melyekkel tiszta szándéka illettetett, hanem csak legfőbb czéljára, az igazságos és méltányos kie­gyenlítésre fordítván legfőbb figyelmét, méltán mond­hatta, hogy Deáknak a revisio kérdésére nézve tett meg­nyugtató nyilatkozatával oly eredményt ért el, mely módosítványának — habár az most visszavonatik is — teljes igazolására szolgál. Gr. Apponyi György érveit illetőleg—­ úgy mond a fentebbi lap —a „Napló“ tegnapelőtti általános kritikája által épp oly kevéssé lön megfelelve, mint Deák Ferencz 22-ki, egyébként remeknek tartott be­szédében. Ki a honpolgár? A képviselőház 23-iki ülé­sében Zombor város képviselője az ország héber lako­sai érdekében a 35.‘’pont ezen kitételét: „a hon polgá­rainak minden osztályai iránt“ így kívánta módosíttatni: „a hon lakosainak — stb.“ miután az izraeliták a fenn­álló törvények értelmében még nem tekinthetők hon­polgároknak. Erre Deák Ferencz* a javaslat fentebbi kitételéhez következő magyarázatot adott k­i . A kérdés alatti szakaszban e kifejezés fordul elő: „honpolgároknak nyelv- és valláskülönbség nélkül.“ Én nem óhajtom, hogy itt valami új eszmét gondoljanak elrejtve lenni, hanem nyíltan kimondom az eszmét, mely abban van. Először, a­mi ezt a kifejezést illeti: „honpolgárok,“ azt hiszem, minden lakosa Magyaror­szágnak, akármely valláshoz vagy nemzetiséghez tar­tozik, „honpolgár,“ következőleg az izraeliták is, kik vallásban különböznek a többi honpolgároktól, kiknek vallásuk miatt az eddigi institutiók kevesebb jogokat adtak mint a többi honpolgároknak. De midőn bele­tettük e szót „valláskülönbség nélkül,“ ne higyje valaki, hogy mást értettünk alatta, mint „minden valláskülönb­ség nélkül“, és így azon honpolgárokat is, kik a Mózes vallást követik. Mi úgy értettük, midőn kimondottuk, hogy „minden valláskülönbség nélkül“, hogy akár emez, akár ama valláshoz tartozzék valaki, mi annak jogaira úgy fogunk ügyelni, és az egyenlőséget reá kiterjesz­teni, mint akármelyik valláséra. Említve volt az emancipatio kérdése, legalább kö­rünkben. Azt gondolom, hogy legegyszerűbb módja az emancipationak az lesz, ha mindenütt, hol eddig a tör­vény különbséget tett a vallások közt, azon törvények illető pontjainál kimondjuk, hogy minden valláskülönb­­ség nélkül, ide értve az izraelitákat is,­­ és ezt sokkal czélszerűbbnek tartom, mintha arról az eszméről, eman­cipatio, külön törvényt alkotnánk. Én ezt a szót áta­­lában véve nem szeretem, acceptált ugyan, de szégye­­nítő a világra, mintha mi rabszolgákat akartunk volna. Őket megillette volna joggal azon alap, s midőn mi azt meg fogjuk nekik adni, sem sympathiák, sem anti­­pathiák nem vezetnek bennünket, hanem tisztán egye­dül az igazság. Politikai tekintet is szól a­mmellett, miért nem akarnám ezen dolgot külön, hanem minden tör­vényben együtt tárgyalni, noha nem bánom, ha külön czikkben is kimondatik. De indokul véleményem mellett azt hozom fel, hogy ha e dolog külön tárgyaltatik, és külön törvény­­czikkben mondatik ki, akkor bizonyos feltételek merül­hetnek fel. Vannak pl. sokan, a­kik a civil házasság­ról fognak beszélni. Lehet, hogy ez igen fontos, lehet, hogy igen hasznos lesz, de nem szeretném a polgári jo­gok teljes megadását ily feltételhez kötni. Én ugyanis ismerve a kath. dogmáknak ezen thesisbeni ellenállá­sát, ismerve a körülményeket, nem tartom valószínű­nek, hogy a civil házasságon egykönnyen keresztül menjen a törvényhozás. Oly feltételhez kötni azt, a­mit az igazság parancsol , mely feltétel kivihetlenségét ez időre valószínűnek tartjuk, nem volna a ház méltósá­gához illő-Van egy, a­mit nem hozzákötve, hanem ezzel pa­rallel óhajtok , és ez egy bevándorlási törvény. — De ezt nemcsak a Mózes vallását követőire, hanem minden bevándorlókra kivánnám megállapíttatni. Hagyjuk meg ezen kifejezést „honpolgárok“, értve alatta Magyaror­szág minden lakosát, habár kevesebb joggal bírt is eddig, a­mely jogokat azonban meg akarunk neki most adni, és én sokkal nemesebbnek tartom e kifejezést, mintha azt mondanék, „lakosok“e­gyenek, hanem olyanokat is ismertessenek el. Aztán ne feledjük, hogy egyik választókerület képviselőjének sincs meg az a joga, hogy lehetetlenné tegye a másik­nak képviselőjét. Pedig lehetlenné tétetik az , ha a nyi­latkozásban meggátoltatik. Igaz, hogy gyorsabban haladhatna a képviselők háza, ha az csak 40—50 tagból állana, de hiába, a törvény úgy akarta, hogy tízszer annyi legyen tagjai­nak száma. Tiszteljük e törvényt, s tiszteljék kivált azon képviselőháznak tagjai, mely épen a törvény szent­sége mellett emel szót. Ezt bizonynyal nem teszik az által, ha állandósítják azon állapotot, melyben a szólani kívánót meghallgattatásról csak az biztosítja, ha kép­viselői jogán kívü­l különös tekintetek is szólanak mel­lette. Hogy ez eddig így volt, sajnos, de nem tagad­hatni. Reméljük, ezután másként lesz.“ A „Wiener Zig“ azon helyzetben van, hogy a mi­nisztertanácsbani személyváltozásokról a lapokban ter­jesztett biteket s az azokhoz kötött combinatiokat és várt nyilvánulatokat tisztán légből kapottaknak állít­hatja és a leghatározottabban megc­áfolhatja. A felirati viták bevégződését a képviselőházban a „P. N.“ következő észrevétellel kiséri: „A viták folyama alatt azon szomorú tapasztalást tettük, hogy a képviselők egy része nem látszik érezni, mily nagy jó a szólásnak szabadsága; nem látszik figyelmében tartani, hogy a parlamentarizmusnak elő­nye nemcsak abban áll, hogy jobb törvények hozatalát biztosítja , hanem tán még inkább abban , hogy belát­­hatókká teszi a megállapodásoknak indokait is eszkö­zölvén ezáltal azt, hogy a törvények ne csak jók le­ Országgyűlési tudósítások. A képviselőhöz XXXI. ülése (febr. 24-én.) Kezdete 10­ órakor. A karzatok zsúfolásig telve , a főrendűek karza­tán több főnemest látunk. Elnök jelenti,hogy a mai ülés jegyzőkönyvét Tóth Vilmos fogja vezetni, a szólókat pedig Ivanovics György szólítandja. Egy képviselő felszólal, hogy a 48, 49 és 50 be­kezdések ellen megjegyzése volt és ezt jegyzőkönyvileg feljegyeztetni kívánja; erre a jegyző felvilágosítást ad Több rendbeli kérvény a kilenczes bizottmányhoz uta­síttatik. Madarász többed magával egy törvényjavasla­tot adott be, mely szerint a képviselő kormányhiva­talban ne állhasson és képviselői állása után 3 évig ily hivatalt ne vállalhasson. Ezután a válaszfelirat, úgy a mint a ház által el len fogadva, felolvastatott. A felolvasás után az elnök azon nézetét fe­jezi ki, hogy miután Ő Felsége jelenleg a haza fővá­rosában időzik, egy 30 tagú küldöttség nyújtsa át a vá­laszfeliratot, mely küldöttség sorsolás útján határoz­tassék meg. Madarász azt óhajtja, hogy szavazás útján ha­­tároztassék el, vájjon így adassék-e át a válaszfelirat, a­mint jelenleg szerkesztve van. Klauzál Gábor a szavazás mellett szólal fel a méltányosság szempontjából, mi is az elnök fel­szólítására felállás által határoztatok el, s ezzel a felirat elfogadtatik. C­s­a­n­á­d­y egy második szavazást óhajt, míg gr. K­e­g­­­e­v­i­c­h Béla ezt csak akkor engedheti meg, ha a többség nem volna kivehető. P­a­t­a­y minden méltánytalanság ellen t­ltakozik. Madarász kijelenti, hogy az, ki meggyőződé­sét, habár egyedül is nyilvánítja, a meghallgatást jogo­san igényli. És azok ellen, kik ellenszenvüket a szava­zásnál nyilvániták, a lelkiismeretre apellál. Elnök a sorsolást elrendelvén, már előlegesen is a képviselők neveit felirattá s csak az urnába téteti be, honnan a következő nevek huzattak ki: gr. Apponyi György, Kacskovits Ignácz, Paczolay János, Szent­­iványi Károly, Szilágyi Áron, Deák Ferencz, Baranyi Ágost, Varga Antal, Vadnay Lajos, Horváth Döme, Zámory Kálmán, Bánó József, Bartal György, Patay István, Sümeghy Ferencz, Hodossy József, Szontagh Pál, b. Bánffy Albert, Oroszy Miklós, Csengery Antal, Perczel Béla, Zichy Ferraris Bódog­gi, Szentiványi Adolf, Ibrányi Lajos, Ivánka Imre, Beliczay István, Bánó Miklós, b. Podmaniczky Ármin, Oláh Miklós, Lu­zsinszky Pál báró, Lukács György, Angyal Pál, Geduly Lajos, Dobrzánszky Adolf, Borbély Miklós. Zsedényi a Felséghez mondandó beszédet a Lázzal zárt ülésben akarja ismertetni. Elnök holnap 10 órára egy rövid ülésre hivja meg a képviselőket hol a válaszfelirat tisztán leírva leend és felolvasás után a ház szine előtt fog aláíratni. Erre tárnokmester ő nagy­méltóságának az országház átadása iránti leirata olvas­tatott fel, mire az elnök egy bizottmány kiküldését ajánlja és ugyanazon képviselőket óhajtaná, kik már e tárgyban az országgyűlés megnyitása­ előtt működ­tek , kik is a házat átveendik. Ivánka Imre: Más bizottmányi tagokat óhajt. B­ó­n i­s. Ezekhez még a voltakat is ajánlja. De az elnök ajánlata elfogadtatik. Azonkívül a gyűlés után egy rövid tanácskozást kér, hogy a fentebbi bizottmány költségvetésére az elnök kineveztessék. Elnök jelenti, hogy Popovits Zsig. egy verificatio­nális jegyzőkönyvből véletlenül kimaradt, és most a mai jegyzőkönyvbe mint igazolt képviselő fog igtattatni. Erre gróf Károlyi Ede verificationális esete olvastatott fel; de ezt többen mint a napirendre ki nem tűzött tár­gyat mellőzendőnek vélik. G­h­y­c­z­y Kálmán : Ha az elnök tegnap jelenté hogy ma verificationális tárgy is fog elővétetni, úgy le­hetséges, de máskép nem. Szaplonczay József: A napirend kiírását kéri, hogy a követek belépéskor lássák, mi a tárgy. Ö­n­o­­­s­y a napirendnek jegyzőkönyvbe iktatását kívánja mindig előre. Erre elnök nyilvánítja, hogy a név nem volt ugyan előre megmondva, de igenis az, hogy verificationális eset forduland elő- Az osztály igazolandónak véleményezi gróf Károlyi Edét. A ház elfogadja. Az ülés vége 12­­ órakor. Deák Ferencz beszéde a képviselőház febr. 22-ki ülésében. (V­é­g­e.) Ezen szabadságot használták is őseink több-ke­vesebb szerencsével nem egy alkalommal, hanem bi­zony a tapasztalás azt mutatta, hogy valami nagyon hasznos ezen szabadság használata nem volt az or­szágra nézve. I. Leopold alatt bekövetkezett azon catastropha, melyben Magyarország alkotmányos jogai és alkotmá­nyos szabadsága eltöröltettek, vagy legalább felfüg­gesztettek annyira, hogy a német rend harczias nagy­mesterét , Ambringen Jánost nevezte ki Ő Felsége, az akkori uralkodó Magyarország kormányzójává. — Sú­lyosan szenvedett a nemzet, súlyosan annál inkább, mert azt még vérpadok és üldözések is kisérték. Sikerült végre 0 Felségét felvilágosítani a magyar államfér­fiaknak , kik között igen nagyon főhelyet foglalt el — áldás emlékére! —­ Széchenyi Pál, a kalocsai érsek. 0 Felsége végre meggyőződött, hogy azért, mert egy összeesküvés okot adott a felfüggesztésre, melynek folytán az összeesküvés tagjai bűnhődtek, az egész nemzet alkotmányát felfüggeszteni nem lehet; vissza­állította az alkotmányt minden kivétel, minden feltétel nélkül, — pedig volt az alkotmánynak akkor egy pontja — a szabad ellentállás joga, mely semmi monarchiában, semmi alkotmányban, semmi jól rendezett államban meg nem állhat. (Helyeslés.) Mondta-e Leopold azt, hogy visszaadom alkot-' mánytokat, de ezen pontot töröljétek előbb ki; pedig ha ezt mondta volna is, nem igazolná-e a história, leg­alább a dolog lényegére és érdemére nézve; de ő nem mondta, hanem visszaállította az alkotmányt feltétel nélkül, teljes erejében, és csak hat esztendő múlva tö­röltetett el azon záradék a nemzet és a fejedelem sza­bad akaratából. Meghúzzam-e, uraim , a paralellát most magam. Vagy azt mondjam e , hogy húzza azt meg mindenki a maga belátása szerint. Hosszas nem akarok e részben lenni. (Felkiáltások : Halljuk.) Önökre bízom megítélni, hogy mikép áll most ehhez képest a dolog. Ha úgy áll-e, mint azok, kik folyton az opportunitás politikáját emle­getik, állam­ gondolják. Én azt hiszem, hogy az oppor­tunitás politikájának az az ereje, mely neki tulajdonít­­tatik, nem oly túlságos, de mindenesetre olyan , hogy mi azt most követhetni nem fogjuk. Másrészről pedig azt hiszem, hogy ezen egész országgyűlés folyamában lesz elégséges alkalmunk bebizonyítani, hogy az opportuni­tás politikáját is tudjuk kö­vetni, a­hol lehet, a­hol kell és szabad. (Zajos helyeslés.) Nem szólok, te­hát, hosszasan a felelős ministé­­riumról, mint elvről; nem szólok arról, mint oly postu­­latomról, mely nélkül a kiegyezkedést létesíthetni igen kevés ember hiszi e házban. Örömmel jegyzem meg, hogy még azon férfiak is, kik más tekintetben az op­portunitás szempontjából inkább, mint jogi szempont­ból tőlünk eltérnek, a felelős ministériumot, mint alap­ját a magyar közjognak, jövőre ép oly melegen pártol­ják, mint mi, és talán nem hibázok, ha azt mondom, hogy e részben e házban szakadás, véleménykülönbség nincs! (Helyeslés.) Megjegyezte­­. barátom, Somogy megye Kapos kerületi követe, Somssich Pál, hogy még a felelős mi­­nistérium, a parlamenti kormány sem azon institutio, mely mindenre nézve teljes biztosítékot nyújtana és tökéletes volna, de azt mondta mégis, hogy a létezők közt az nyújt legtöbb biztosítékot, s hogy azért szüksé­gesnek tartja. Tökéletesen osztom nézetét. Csak még egyet teszek hozzá, hogy a felelős ministerium nem­csak a létezők közt legjobb biztosítéka a népek sza­badságának, hanem egyszersmind villámhárítója a for­radalomnak. Azt mondják talán, hogy hiszen voltak forradalmak ott is, hol felelős ministériumok léteztek. Igenis, de csak akkor, midőn azon felelős ministerek megfeledkeztek állásukról, midőn túlmentek a határon, midőn daczoltak a törvénynyel és a nemzet akaratával, szóval, midőn csak névleg voltak felelősek. (Helyes­lés.) Hiszen a villámhárító is, ha megrozsdásodik, nem háríthatja el a villámot. Az ügyes gazda kidobja a rozsdás villámhárítót, tesz helyébe újat, de nem fogja mondani, hogy a villámhárító alkalmatlan és helytelen. (Felkiáltások: Nagyon helyes! Éljen !) A­mi a ministériumra vonatkozólag, annak másik részét illeti, t. i. azt, hogy most állíttassék-e helyre a mi­nisztérium, minél előbb ? — a­mit mi kérünk, erre néz­ve szólottak már sokan, szólani fognak még többen, nem ereszkedem bővebben ki, csak azt mondom, hogy ha lett volna kétségem, Bartal György barátom elő­adása eloszlatta volna azt, arra nézve, hogy most már szükséges volna és a kiegyenlítést nagyon­­előmozdíta­ná, ha volna felelős minisztérium. Miért? Ő előadásá­ban igen sok fontos dolgot mondott, sok igazat is, sok olyant is, a­mely a tractatusok alapja lehetne, csak az a kár, hogy ezen szavak nem felelős miniszter szájá­ból jöttek. (Derültség.) Azt mondják, hogy tractatus út­ján kell a dolgot Ő Felségével rendbe hozni. Igenis, de ezen tractatust könnyítené és előmozdítaná egy felelős minisztérium, ha az ő­felsége akaratát tudva, lépne közénkbe. Kérdem önöket, ezen sok vitatkozásoknak nem maradt volna e el fele, ha előre értesítve, a felelős miniszter felvilágosított volna arról, hogy mi tulajdon­kép erre vagy arra nézve Ő Felségének akarata. (Igaz.) Kérdem önöket, nem maradt volna e el épen a vitáknak keserű fele ? Hogy czért érjünk, bizalom kell- Bizalom felfelé, bizalom egymáshoz. íme uraim, mi a jogfolyto­nosságot fejtegettük a felirati javaslatban; nem tettünk oly pontot bele, mely megkötné a tanácskozások to­vábbi folytatását; nem szólottunk a kiegyenlítésről oly modorban, hogy azt akárki a legroszabb akarattal a kiegyenlítést megakadályozó lépésnek nézte volna. Lát­tuk, éreztük és tudjuk, hogy számosak a nehézségek, tudjuk, hogy sokat azon 17 évi közbejött események miatt nem lehet oly simán elintézni, mint rendes álla­potban lehetne, és mi számot vetettünk magunkkal. Nem kis erőlködésünkbe került önmagunkban küzdeni, s kimondani e szót: elállunk inkább a törvény szigorá­tól, elnézéssel leszünk a felelős minisztérium iránt, csak a kiegyenlítés lehető legyen, csak alkotmányunk visz­szaállíttassék (Helyes.) Ezen javaslatunk csak úgy lehet gyakorlatilag jótékony, ha jóakarat környezi minden részről, ha minden kebelben azon szempontból talál viszhangra, a­melyből téve van, ha minden ember igyekszik a hiányt, nehézséget pótolni, s előmozdítani a jó czélt, és ha Ő Felsége, a­kit meg is kértünk, hatalmával támogatja ezt. — Most először tértünk el a törvény szigorú útjáról, letértünk a köz­ügy tekintetében, a kiegyenlítés érdekében, —­eltér­tünk , hogy alkotmányunk helyreállítását eszközöl­jük, és ime, kik vetik ezt szemünkre? Talán azon rész, a­ki nem akarta, nem tartotta tanácsosnak, bár­miben s bár­miért a szoros törvényességtől elállani. Nem, uraim , az a rész, a­mely törvény helyett opportu­nist emleget. (Hosszas éljenzés és taps.) Kérdem, uraim, kik tanúsítanak Ő Felsége iránt nagyobb bizalmat? Mi­t, kik hozzá fordulunk, kérve, hogy ál­lítsa vissza alkotmányunkat, megmondva, hogy lehetet­lent nem kérünk, tőle várva, hogy a törvénynek életet adjon , vagy azok, a­kik ennek szívesen útját állják. Senkinek szándékát gyanusítani nem fogom; meg va­gyok győződve, hogy ugyanazon jó szándékkal viseltet­nek ők is, mint mi is. Útjaink különbözők- Az övék, meglehet, rövidebb, de sokkal költségesebb; a miénk talán hosszabb, de nem áldoz fel semmit. (Helyeslés.) ■ Azt mondják némelyek, hogy visszaállítása a felelős ministériumnak, visszaállítása a megyéknek, rendkívü­li bonyodalmakkal járna. Nem tagadom, hanem azt kér­dezem, hogy a legnagyobb nehézségek elegendők-e arra, hogy egy nemzet alkotmányának, visszaállítását gá­tolja, vagy legalább elegendő- e arra, hogy a nemzet visszaijedjen a nehézségektől, és ne sürgesse a vissza­állítást. Azt mondják, hogy az 1861. megyék alakítása hibás volt. Igenis, hibás volt, miért volt hibás ? Annak is talán az 1848-diki törvények voltak okai! (De r­011­s­é­g.) Hibás volt azért, mert visszaállították a me­gyéket, de felelős ministerium nélkül, meghagyták a megyékben a kétféle közigazgatási hatalmat, egymás­tól független, különálló tisztviselőket. Tehát azok, kik most azt mondják, hogy hibás volt az 1861-ki megyék alkotása, nem azt következtetik belőle, hogy próbál­juk meg visszaállítani a megyéket, elkerülve a hibákat, melyek a bajt okozták, hanem egyszerűen azt mondják : tehát ne állítsuk vissza. (Éljenzés.) Nagyon örül­nénk, ha valósulna, hogy 0 Felsége elhagyta a provi­­soriumot, ígérte igenis 0 Felsége, hogy elhagyja a pro­­visoriumot,és a törvényhozás terén el is hagyta; de, — ha csak tegnap nem érkezett a rendelet, — a végrehajtás terén ma sem hagyta el (Úgy van. Derültség ) Azt monda egyik képviselő­társunk, hogy 0 Felsége 3 pro­visoriumon ment keresztül 1848. óta és megunta azokat; bizonyossá teszem önöket, hogy mi is nagyon eluntuk. (Úgy van. Derültség.) A különbség csak az, hogy a provisoriumot nem mi kívántuk, mi csak tartu­k. Egyéb­iránt miért kellett Ő Felségének annyi provisoriumon keresztülmenni ? Azért, mert a quid consilii hibás felfo­gását követte, és nem lépett az alkotmányosság ösvé­nyére. (Helyes!) Most arra térek, mit indemnity bilinek keresztel­nek. Uraim, oly nevet adnak javaslatunknak, a­mi a felirati javaslatban elő nem fordul; összehasonlítják az európai közjoggal, kimutatják annak czéltalanságát, s nemcsak nem támogatják a kebel jóakaratával, hanem a gúnynak, nevetségnek teszik ki, s elferdítik a felirati javaslat szavait De mindez ne tartson vissza bennün­ket, forduljunk Ő Felségéhez, Ő Felsége nem fog kine­vetni bennünket, hanem megteendi, a­mit lehet, lehetet­lent pedig mi nem kívánunk. (Helyeslés, úgy van, igaz !) De hosszabbra nyúlt beszédem, mint szándékom vala. (Halljuk! halljuk!) Áttére­k ismét a módosítványra, különösen annak e­­ szavára : „birodalmának hatalmi állása.“ E három szó, és az eszme, mely azokban foglaltatik, legalább így kifejezve, nem fordul elő a felirati javaslatban, s én, ki szerencsés valók az országos bizottmány ülésé­ben a felirati javaslatot indítványozni, kötelességem­nek ismerem, számot adni a nemzet képviselői és a nemzet előtt, hogy e szavakat, ámbár azokat a legma­gasabb trónbeszéd említi, miért nem vettük fel a felirati javaslatba Kiindulási pontunk a sanctio pragmatica, melyet nemcsak a nemzet, hanem Ő Felsége is különösen elis­mert jogalapnak tekint. E kiindulási pontot szem előtt kell tartanunk, midőn oly tárgyakról szólunk, melyek a sanctio pragmaticából származnak. Ki van abban vi­lágosan és határozottan fejezve az elválhatlan és eloszt­­hatlan birtoklás, s annak következtében a közös és köl­csönös védelem elve, de a hatalmi állás nem említ­tetik. Tudom én azt, hogy a védelemhez hatalom kell, és pedig annál nagyobb hatalom, minél nagyobb a meg­védendő tér, s minél hatalmasabbak azon szomszédok, kik ellen a védelem egyszer vagy másszor szükséges lehet De inkább akartam mégis a pragmatica sanctióban kifejezett „közös védelem, és az ebből származó közös kis-Hibaigazítás: Lapunk tegnapi, 44-ik számá­ban a­­képviselőház XXX-ik Üléséről a jelentésben az első hasáb utolsó oldalán, 55-ik sorban : „2 fejezet ki­vételével“ helyett „2 fej kivételével“ olvasandó. — A 92-ik sorban a „törvényesség“ szó elől kimaradt „s­z­i­­g­o­r­u“.­­ Deák F. 23-ki beszéde végén e helyett „meg­emlékszik“, „megelégszik“ olvasandó.

Next