Sürgöny, 1866. július (6. évfolyam, 148-173. szám)

1866-07-15 / 160. szám

lennie Porosz s Olaszországra nézve. A florenczi kabi­nethez érkezett fegyverszüneti javaslat Olaszországra nézve Velencze bizonyos birtokát vonván maga után. Poroszország szintén ismerni akarja azon előnyöket, melyek számára véglegesen biztosítva lesznek. A porosz királynak ama sajátkezű levele, mely 10 én R­e­n i­s herczeg által átadatott, válasz azon saját­kezű levélre, mely a császár által a porosz királynak küldetett, miután már előbb táviratilag megkü­ldé a fegyverszüneti javaslatot. Ez utóbbira a porosz király tüstént táviratilag válaszolt. Némely lapok azt állíták , hogy Cherbourg­ban fegyverkezések rendeltettek meg, s hogy onnan az óceáni pánczélos hajóraj elindult volna. Ennek ellenében a „Patrieu kijelenti, hogy ama kikötő tekintetében, szintúgy mint Toulonban is , tisztán preventív rend­szabályok létesíttettek. Ugyancsak a „Patrie“-nak egy touloni sürgö­nye azt állítja, hogy a kiv érési szigetekből 10 kén oda érkezett hajóraj minden készületet megtett az elin­dulásra Azon hír szárnyalt, hogy annak az adriai ten­gerre kellene indulnia, azonban még eddig semmi pa­rancs sem érkezett Párisból. A „France“ szerint újabban közbejött események késleltetik Napóleon herczeg elutazását. A herczeg küldetése nyi­ván összefüggésben áll a fegyverszünet iránti alkudozásokkal. A herczeg csak azon bizonyos­sággal mehet az olasz főhadiszállásra, hogy onnan a császár óhajtásaival öszhangzó határozatot hozand visz­­sza. I0 én újabb értekezletek folytak a császár, Napo­leon herczeg s Drouyn de Lhuys közt. A „France“ nak egy newyorki levele szerint, a franczia s a washingtoni kabinetek közt már teljes egyetértés létesült M­e­x­i­c­ó tárgyában. E lap különö­sen kiemeli ezen egyetértés fontosságát, a jelen körül­m­ények közt. OLASZORSZÁG: Rómából a föl­kelt levelek szerint a legújabban bibornokká előléptetett Matteucci meghalt. A­n­­­o­n­e 11­i bibornoknak egy kibocsátványa az új postai tarifának tüsténti hatályba léptetését rendeli el,­­ a Francziaországgali egyezmény értel­mében. Egy, a pápai s franczia seregek parancsnokai ál­tal egyszerre kiadatott napiparancs minden tüntetést megtilt. Az összecsoportozások, szükség esetében, erő­szakkal fognak szétoszlattatni. Az „ Osservatore romano“ V­e­r­e­n­c­z e á­t­e­n­gedése alkalmából így ír : „Mi megnyugszunk az is­teni gondviselés rendeleteiben. Olaszország független­sége becses előttünk, csakhogy az egyház szabadsága biztosítva legyen “ Mint Florenczből 10-ről jelentik, Arese gr. a király főhadiszállására hivatott, míg R­i­c­a s­o i i b. Garibaldihoz utazott. Ezen két államférfi utazása közvetlen összefüggésben állana a béke­alkudozásokkal. A borgofortei hídfő erődítési művei tevé­kenyen folytattatnak. Id én reggel az olaszok elfoglalák Mottegianát, miután onnan az austriaiakat elűzték. Mint Bresciából 10 föl írják, ama reggel az austriaiak tüzérséggel erős kémszemlét eszközöltek Lo­drone felé; azonban az önkéntesek által szu­ronynyal A­z­z­ó n túl űzettek vissza, mely helység az önkéntesek által elfoglaltatott. Garibaldi sebe miatt kocsin ülve volt jelen azon ütközetben. További tudó­sítások megerősítik Rovige odahagyatását s consta­­tirozzák, hogy az austriaiak az összes ott volt ágyukat leszegezve ott hagyták. NÉMETORSZÁG. Frankfurti magánlevelek szerint Vilmos badeni herczeg, a badeni hadtest parancsnoka befogatott. TÁRCZA: A Mária Terézia katonai remijei alapítása. A M. Terézia-rendjel alapításának sem volt még 1857-ben nagyobb jelentősége, midőn évforduló napja (junius 18.) nagy pompával illetett meg Bécsben, mint most, miután a porosz és austriai hadsereg e pilla­natban épen úgy, mint száz és néhány év előtt, el­lenségként áll egymással szemközt a harcztéren. A­mily végzetszerű volt Austriára nézve 1757. junius hava, oly végzetszerüek a folyó 1866. évi ju­nius s julius hónapok, minélfogva talán nem lesz érdek­telen futólagosan visszapillantani a múltba. II. Frigyes porosz király 1757. május havá­ban Prága előtt állt. A város mellett május 6 dikán lefolyt ütközetben a poroszok győztek, és Lothringiai K­á­r­o­ly, az austriai hadvezér, 50,000 emberrel s 140 ágyúval Prágába zárkózott. Frigyes örült győzelmének, Ziethen vezérlete alatt álló kitűnő lovasságában bí­zott, és használhatni remélte a prágai győzelmet, hogy D­a­u­n közeledő osztrák tábornokot megverje, minek folytán Prága feladta volna magát, s az út nyitva állan­dóit Bécs felé. Gróf D­a­u­n József altábornagy a legrettenthet­­lenebb bátorsággal, és a hadvezér legtapintatosabb be­látásával birt ; tisztjeivel együtt tökéletesen ismerte a vidéket, minélfogva úgy tudta serege mozdulatait in­tézni, mintha az sakk­táblán állna. Frigyes, Ziethen tábornokot küldte elő csa­­patul, kit Bevern herczeg és H­ü­­­s­e­n tábornok kö­vettek , a királyi hadvezér középen állt. Midőn junius 18 dika első napsugarai a vidéket megvilágíták, és Fr­igy­es király körültekintett, cso­dálkozva vette észre, hogy az austriai sereg a meredek magaslatokon áll, melyek annyival inkább, mert ágyuk­kal voltak megrakva, csaknem bevehetlenek. Azonban az összecsapást koc­káztatni kellett, még­pedig a po­rosz király nézete szerint az austriai jobb szárnyon, mert csupán csak e pont kecsegtetett némi eredmény­­nyel. A gr. Nádasdy Ferencz lovassági tónok által vezényelt jobb szárny valóban a leggyengébb volt, és a terület fekvésénél fogva nem támogattathatott eléggé a fősereg által. A biztos győzelem reményében parancsolta meg a porosz király Hülsen és Ziethen tábornokainak, hogy több gránátos zászlóaljjal, 2 gyalog sorezreddel és 40 század huszárral verjék meg az austriai jobb szárnyat; az egész haderő, — nem is ügyelvén a ma­gaslatokon fekvő balszárnyra, — kövesse őket, és ek­képen tétessék semmivé az ellenséges sereg. Ismételte szigorú parancsát: „a jobb szárny tartóztassa magát vissza, ne bocsátkozzék támadásba, hanem mindig a balszárnyat kövesse, és ezt erősítse.“ Déli 12 óra után kezdetett meg az előnyomulás. A császár után, talán három­negyed órányira Kolintól Nádasdy huszárjait visszaverte Ziethen lovassága. D­a­u­n a balszárnyon folytonosan ágyúztatott, és csak úgy sepertette a porosz gyalogságot, a­mely azonban ismét összeszedközött és a csatatér birtokába jutott. Frigyes mindenütt jelen volt. Midőn egy gárda zászlóalj ingadozni, majd futni kezdett, annak eléje állt, és e kiáltással: „Utánam!“-­ vezette harczosait. Végre bevetettek a magaslatok, ha mindjárt a sereg kétharmad része a csatatéren maradt is. Frigyes új tömegeket állíttatott ki, melyek oly ellentállhatlan ro­hamot intéztek az austriaiak jobbszárnyára, hogy végre ez is hátrált. A másik szárny csapatai, midőn hátuk mögött egész ezredeket vettek észre az ellenségből, megdöb­bentek , és Siskovics ezredes ezrede egy részének homlokzatát megváltoztatta, mert attól tartott, hogy a poroszok hátulról fognak támadni Ez alatt az ellenség üldözte az austriaiakat, és elhagyta hadállásait. Ekkor Daun villámtekintete átlátta a helyzetet és azt, hogy még nincs minden elveszve. A gránátosok, midőn a poroszok az austriaiak által megszállt magaslatokra zuhantak, gazdálkodtak töltényeikkel, és míg tüzérségünk egész ellenséges csa­patokat sodort el, azalatt hideg vérrel vártak, csak a már előttük álló poroszokra tüzelvén biztosan, s pusz­títván őket rettentő módon. Frigyes és serege be­látta a veszélyt s féktelen dühvel rohant, mert győzni kellett vagy meghalni. E pillanatban két oly csapat volt hivatva halha­tatlan dicsőséget vívni ki, és eldönteni a csatát, me­lyektől ezt legkevésbbé lehetett várni. A közel tölgyerdő mögött egy német­alföldi lo­vasezred állt, (7. sz., tulajdonosa de Ligue herczeg,) és eddig még részt sem ven a csatában. A legénység fiatal volt, azért nem akarta Daun rájuk bízni az el­döntést, hiszen veteránjai sem boldogultak. Midőn T h­­­e n n e­s, ezen dragonyosok ezredese engedelmet kért Daun gróftól a támadásra, ez vállat vonva, de szívélyesen válaszolt: „Que voulez vous faire avec vos blanc-becs?“ (mit akar ön csinálni tej­­feles-állú embereivel ?“) mindamellett támadást pa­rancsolt. A fiatal havezosok, kikhez szásztescheni Albrecht herczeg-dragonyosok csatlakoztak, öröm­­­kiáltásban törtek ki. E két ezred most oly iszonyú pusz­­­­títást vitt véghez a poroszok soraiban, hogy ezek rög­­­­tön szétfutottak. S­e­y­d­­­i­t­z, a híres ezredes, hátrálni kényszerült vérteseivel, a Heinrich­, Beyern , H­ü­­­s­e­n zászlóaljak hátban támadtattak meg, és még négyszögeik is semmivé lőnek. E mellett az aus­triai gyalogság, — a tisztek épen úgy, mint a legény­ség — csodálatraméltó bátorságot fejtettek ki; a néme­tek, magyarok, erdélyiek, morvák, csehek, mint test­vérek, legyőzhetlen bátorsággal harczoltak, minek kö­vetkezése az jön, hogy a poroszok Planianon át Nieu­­burgba kezdtek hátrálni. E visszavonulást Ziethen fedezte, és a végzetszerű ésen II. Frigyes előtt állt, a­ki kimerülve ült egy kut­vályún, s itt értesült roppant veszteségéről. A győzelem Austriáé v­olt, de drágán vásároltatott meg. Daun maga is megsebesült. Kívüle elesett és megsebesült 6 tábornok, 35 törzstiszt, 319 főtiszt, 7754 altiszt s közlegény, mig jó 2745 maradt a harertéren. A poroszok ellenben 14,000 embert vesztettek, ezek között 326 tisztet. A nagy Mária Terézia lerótta a dicső nap iránti háláját. Már a porosz bábom elején (1756.) elhatározá, hogy a lisztek számára érdemjelt alapitand, melylyel azok fognak feldiszittetni, a kik vitézség és tapintatos maguktartása által tűnnek ki. A conferentialis ministe­­­­rek véleményadásra hivattak fel aziránt, miképen ala­­pittassék e lovag-rendjel, h­ogy a felség szándékainak megfeleljen, és miután a szavazatok beszedettek, s a szerkezet elkészült, ő Felsége e rendjel életbelépte­tését 1757. május 13 dikán adatta Lothringiai Károly herczeg által a sereg tudtára, míg Daun a kolini dicsőségteljes győzelem után a császárné s ki­rályné sajátkezű irata által arról értesíttetett, miszerint az új érdemjel „Mária Terézia katonai ér­demjel“ czímet nyert, és június 18-dikától kezdve fog az illetőknek adományoztatni. Daun gróf ezután csakhamar tábornagygyá, majd az új rendjel nagykeresztes vitézévé neveztetett ki, kivüle még Lothringiai Károly herczeg, gróf Nádasdy Ferencz, gróf Hadik András, gróf Eszterházy Miklós, báró Laudon Gedeon, K­i­n­s­k­y­­ Hund­ herczeg, később báró S­i­s­k­o­v­i­c­s, gróf Lascy Mór­sat, tüntettetvén ki hasonlóképen. Mária Therézia a Bécsbe visszatérő Dann tábornoknak egészen a város faláig ment eléje, és irán­ta való hálája még halála (1776) után is nyilvánult, mert az augustinus udvari templomban sirkövet emelte­tett emlékére e felirattal: „Patriae liberator­i,“ melyen azon dicső ütközet van lerajzolva. Midőn I. Napoleon 1809. octóber 5-dikén Du­­r­o­c és R­a­p­p kíséretébe meglátogatta ezen emléket, különösen kiemelte a kolini ütközet fontosságát, melyre nézve azt az austerlitzihoz hasonlította. A „tejfeles ajkúi ezredre is szép jutalom várt. A d­e L­i­g­n­e dragonyos ezred (ma Windischgrätz 2-dik dragonyos ezred) sajátkezűleg hímzett zászlót nyert a dicső emlékezetű császárnétól ajándékba, me­lyen tövisek által körülvett rózsa volt e felirattal: „A ki érinti, megszúrja magát.“ Továbbá megparancso­lá M­á­r­i­a T­h­e­r­é­z­i­a, hogy az ezred legénysége, a vitéz harczosok ifjúságának emlékére, soha se bajuszt, se szakált ne viseljen. Ezen ezred később L­a­t­o­u­r ne­vét viselő, és a franczia háború alatt is kitüntette ma­gát. Az egyetlen franczia sast, a­mely az első németor­szági hadjáratban zsákmányul esett, Latour drago­­nyosok fogták el a bassaui csatában, a 15. franczia dra­­­gonyos ezredet szétvervén. 1791 ben ugyanezen ezred zászlója a nagy becsület éremmel diszittetett fel. Az Albrecht herczeg nevét viselő dragonyo­­sok, kiket — mert egyenruhájuk vérvörös volt — mé­szárosoknak hivtak, később a borodinai ütközetben tün­tették ki különösen magukat. A „Maria Theresia katonai rendjel“ még mai nap is a legnagyobb kitüntetések közé tartozik; lovagjai között sok fejedelem­ és külföldi katonai tekintélylyel találkozunk. E rendjel már egy század óta tisztán tartotta fenn magát, és magasztos hivatást örököl, melynek kivitelé­ben, a rend nagy mesterétől, a legfőbb hadparancsnok­­tól kezdve, egészen le a közlegényig, az összes austriai hadsereg lelkesüléssel osztozik. R. F. I. Egy Párisból f. hó 12 föl­kelt sürgöny szerint, a porosz király főhadiszállása Zwittauba helyezte­­t­­t át. A mecklenburg-schwerini nagyherczeg 2 tartalék hadtest parancsnokává neveztetett ki, me­lyek Lipcsébe fognak indulni. Gr. Schweinitz kir. szárny-hadsegéd Pardubitzból Sz. Pétervárra küldetett. A porosz sereg Brünn felé nyomul. Déli- Szilézia határai katonaságtól mentek Egy Münchenben közzétett rendőri hirdet­mény szerint, a f. hó 11 -ki nap semmi eldöntést sem hozott. A 10 ki heves harczok után 11 én nem tör­tént nagyobb ütközet, sőt inkább a sereg a főparancs­nok által szándékolt öszpontosítást létesité, s harczké­­szen áll Schweinfurtnál. A „Pr. Staatsanz “ b. Gablenz altábornagynak a porosz főhadiszállásom jelenlétéről igy ír : „B. Gablenz altábornagy a koronaherczeg se­regének előőrseinél jelentkezett, s azok főparancsnok­ságától engedélyt kapott, Horsitzba, a király fő­hadiszállására mehetésre, hova természetesen bekötött szemekkel, s egy porosz tiszt által kisértetve érkezett meg ; azonban nem teljesítheté tüstént küldetésének czélját, mivel a király C­h­­­u­m­b­a ment, az ott még a karettéren táborozó csapatok örtanyáihoz. Mivel a visz­­szatérés sokáig húzódott el, I. Gablenz a königgrätzi töltésen a király elé kocsizott, s a Sadovas Chlum közti töltésen történt a találkozás. Mivel I. Gablenz szemei be voltak kötve, a király őt elfogatott s megse­besült austriai tábornoknak tartá, és sebe­s állapota iránt tudakozódott. Miután jelentés létetett aziránt, hogy I. Gablenz parlamentnri minőségben jött, a király a kö­teléket annak szemeiről levéteté, s audientiát adott neki, melynek eredményéről azonban semmi sem jutott el a közönség tudomására. Későn este hagyá el a tábor­nok H­o­r­s­i­t­z­o­t, s ma d. e. az összes porosz csapa­tok megindultak, hogy déli irányban egyenesen P­a­r­d­u­b­i­t­z felé nyomuljanak, hova az austriai sereg visz­­szavonult.“ Egy más helyen e lap kijelenti, hogy a poroszok a folytonos üldözés érdekében a fegyverszü­net­et visszautasíták. Mint Pardubitzból hivatalosan jelentik, az austriaiaktól a legutóbbi csatában elvett ágyuk összes száma 180 ra megy. A porosz corvette — miknek egyike az admiral lobogóját hordja — f. hó 10 én az eckernfördei kikötőben vetett horgonyt. A poroszok a königgrätzi csatát előbb hiva­talosan „sadowai családnak nevezték, azonban úgy látszik, most már jobban megfontolták a dolgot. A király ugyanis megparancsolá, hogy ezen csata ezentúl a königgrätzi csatának neveztessék. SPANYOLORSZÁG: Mint Madridból 9 föl jelentik, a „Correspondencia“ megc­áfolja azon hírt, mintha a kormány hajlandó lenne kölcsönt venni föl. A kormány e végett kedvezőbb körülményeket fog bevárni. Mint a „Francéina” Madridból írják , szom­­baton újólag néhány oly­antiszt végeztetett ki, kik a haditörvényszékek által ítéltettek el, s e szerint a leg­utóbbi lázadás következtében mintegy 50 en végez­tettek ki. Ellenben ama 120 katonának, kik a haditör­vényszék által szintén halálra ítéltettek, a királynő ke­gyelmet adott. TÖRÖKORSZÁG: A „Patrie“ konstantiná­polyi sürgönyei megc­áfolják az ama feltételekre­­ vonatkozó értesítéseket, melyekhez a porta Hohen­­zollern herczegnek fejedelmi­ elismerését kötötte, volna. A török kormány semmi ilyen feltételeket sem formulázott, különösen az alkotmányi s a vallási kér­déseket illetőleg. A Konstantinápolyban formulázott feltételek jelenleg megvitatás alatt vannak, s méltán lehet oly megoldást remélni, mely a porta s a fejede­lemségek jogaival egyenlően öszhangzó teend, s mely nem fog a bukaresti kormánytól oly engedményeket kívánni, melyek mind a porta, mind Románia jól föl fogott érdekeivel ellenkeznének. AMERIKA. A „Patrie“ veracruzi sürgönyei szerint, június első felében a j­u­a­r­i­s­t­á­k S­a­n­ L­u­i­s Potosi, Guanajuato, Queretaro s Tamau­lipas államokban szintén megverettek. Ezen sikere­ket Douay, Jeanningros­s Mejia tábornokok­nak lehet köszönni. A juarista főnökök közöl ketten, Escobedo­s Cortina újólag megverettek, úgy hogy most már lehetetlen a harcrot némi sikerrel kilá­tással újra kezdeniök. A „Sürgöny“ magán-táviratai Pár­is, jul. 14. A mai „Moniteur“ a köz­véleménynek az alkudozások menete iránti tü­relmetlenségét lecsillapítandó, ezeket mondja : Az alkudozások az előhaladás útján vannak; Napóleon császár és a porosz király között folyvást a legjobb viszonyok állnak fenn. A „France“ a „Moniteur“ jegyzéke iránt így nyilatkozik: Ezen jegyzék a Franczia­ és Poroszország közötti jó egyetértést jellemzi, úgy látszik, hogy ezen egyetértés Ausztriát az utolsó reménytől is megfosztja. A helyzet, mely számára Németországban ily eseményeket te­remtett, Austriának kevés reményt enged arra, hogy a porosz becsvágynak ellenállhasson. Táviratok: B­é­c­s, jul. 13. A külügyi hivatal mára vagy hol­napra várja a fegyverszünet iránti alkudozások ered­ményének közlését. A mai esti lapok jelentik : A fegyverszünet s a béke előzetek megkötését közelállónak lehet tartani. Albrecht Főherczeg Ur s b. John megérkeztek, s Ő Felsége által fogadtattak. A fegyverszüneti föltételek hihetőleg ma fognak megérkezni. Invasió esetére az összes ministeriumok Bécsben maradnak ; az igazság­­ügyminister veszi át azok vezetését. Frigyes Ká­­r­o­l­y herczeg főhadiszállása Iglauban van Paris, jul. 13. Mint a „N. Fr. Pr.“ nek jelen­tik, Napóleon herczeg vonakodik Olaszországba elutazni. Orosz-­s Angolország fölajánlák jó szolgálatai­kat, a­nélkül, hogy cselekvésre köteleznék magukat . Francziaország fönntartja a semlegességet; Napóleon elfogadta a porosz programm alapjait, s eziránt Aus­triával alkudozik. Béc­s, jul. 14. A „Presse“ jelenti : Francziaor­szág közbenjárása legalább egyelőre véget ért. Austria saját erejére és szívósságára utalva, el van tökélve, a legóriásibb erőfeszítésektől sem ijedni vissza, hogy eu­rópai nagyhatalmi állását megtarthassa. P­á­r­i­s, júl. 14. Több lap tudni akarja, hogy Fran­czia-, Olasz- és Oroszország közt egyetértés létesült az Ausztriának teendő javaslatok iránt. Ezen három hatal­masság egyetért Ausztriának a német­ szövetségbeli ki­zárása iránt. Moszkva, július 13. A moszkvai hivatalos lap mai száma Írja : Oroszország nem kívánja az európai egyensúly megváltoztatását. Oroszország nem nézhetné, mint korábban , Ausztriát és Poroszországot, ha ezek Francziaország eszközeivé lennének. Ausztria légy­ezetése felbontja az európai egyensúlyt. Poroszországnak éjszaki Németországban való túlhatalma nyugtalanítja Orosz­országot. Oroszország békeszeretete még nem azt bizo­nyítja, hogy Oroszország közönyös. Zágráb, július 13. Az itteni papnöveldéi épü­let katonai kórházzá alakíttatik át; a reáliskolas épület­ben a legfelsőbb katonai haditörvényszék irodái fognak elhelyeztetni. A közelebbről végbemenendő ujonczozás iránti előkészületek szinte bevégezték. M a u t e r n, július 13. A kremsi hídnak egy ke­reszt­gerendája a hadmérnöki csapatok repesztő készü­lékei által ma jégbe röpíttetett. Emberélet nem esett ál­dozatul. A helyreállításon dolgoznak. Ber­lin, július 12. (Pakison át.) Hivatalosan jelentik, miszerint Manteuffel ték előhada a Saale vi­zem átmeneteit kierőszakolta. A bajorok vesztesége te­temes. A poroszok vesztesége nem jelentékeny. A mecklenburgi és oldenburgi hadjutalékok ma a barertérre indultak. F­­­o­r­e­n­c­z, jul. 12. Tegnap Leprese mellett, a Stelvio­n, mozgó nemzetőri csapatok és austriaiak közt összeütközés volt. Berlin, jul. 12. (Parison át.) A „Staatsanzei­ger“ Írja: Az „Independance“ •— idézve a „Journ. de St Petersbourg­nak Poroszország elleni fenyegetéseit — azt mondja, hogy ez utóbbi lap Gortsakoff hg. köz­lönye. Fel vagyunk hatalmazva kijelentemi , miszerint Gortsakoff hg. — a porosz követtel szemben — a neve­zett laphozi mindent viszonyt, mely hivatalos jellemmel nem bir, visszautasított. Bukarest, jul. 13. Ghika Jánosnak Konstan­tinápolyból ide küldött távirata szerint Hohenzollern herczeg a Porta által elismertetett hospodárul. Az illető okmányokat a legközelebbi posta meghozandja. A her­czeg azon beszédben, melyet tegnap az alk­otmányrai eskületétel alkalmával tartott, kinyilatkoztatá, hogy a Dunafejedelemségeknek egy európai háború alkalmával határozottan semlegeseknek kell maradniok. Triest, júl. 13. Konstantinápolyból jelentik e hó 7-ről: Montenegró Törökországtól a Rovosello átellené­­beni montenegrói terület odahagyását, — a bisoticzai erődnek és az Omer pasa utolsó hadjárata után épített ágyúházaknak levontatását, — a cettinjei egyezmény­nek a montenegróiak törökországi birtokát illető czikke valósítását, és Hafiz beynek más biztos általi pótoltatá­sát követeli. Gazdászat, ipar és kereskedelem. N­agy v­ár­a­d, jul. 10. Tiszta búza 4 ft —5 kr, 3 ft 80 kr, 3 ft 9­0 kr; kétszeres búza 3 ft 20 kr, 3 ft 10 kr, 2 ft 80 kr; rozs 2 ft 90 kr, 2 ft 80 kr, 2 ft 60 kr; árpa 1 ft 80 kr, 1 ft 70 kr, 1 ft 60 kr; zab 2 ft 20 kr, 2 ft — kr, — ft — kr ; tengeri 3 ft 20 kr, 3 ft — kr, 2 ft 90 kr; borsó — ft — kr; lencse — ft — kr; bab 5 ft — kr ; köleskása 5 ft — kr; burgonya 1 ft — kr pozs.­mérenkint. Lángliszt 10 ft — kr; zsemleliszt 8 ft — kr; fehér kenyérliszt 7 ft — kr; barna kenyérliszt 6 ft — kr; széna 1 ft 80 kr; szalma — ft 90 kr; szalonna 30 ft — kr mázsánkint. 12 font zsupszalma 7 kr; 3 font alom­szalma 3 kr; bikkfa 10 ft — kr; tölgyfa 9 ft — kr; cserfa 11 ft — kr; marhahús 16 kr ; öntött gyertya 36 kr; lámpaolaj 32 kr fontonkint. Ó­bor 18 kr; ig bor 16 kr; pálinka 16 kr iterénkint. Szilvapálinka 36 kr; ga­bonapálinka 20 kr. Kecskemé­t,jul. 13. Időjárásunk folyvást tikkasz­tó és száraz. Esőnk jun. 30-ka óta nem volt. — A piaczi árak ezek voltak ma: Tiszta búza 4 ft 50, 40, 20 kr, kétszeres 4 ft, 3 ft 90, 80 kr, rozs 3 ft 40, 20, 16 kr, árpa 2 ft 40, 20, 16 kr, zab 2 ft 20, 16, 10 kr, kukoricza 2 ft 80, 76 kr, krumpli 2 ft 40 kr pozs.­mérője. — Egy mázsa lángliszt 10 ft 50 kr, zsemlyeliszt 8 ft 20 kr, fehér kenyérliszt 7 ft, fekete kenyérliszt 6 ft 30 kr, kukoricza­­liszt 4 ft 50 kr.­­ Egy font marhahús 14 kr, juhus pe­dig 10 krajczár. r. 1. Napi Ujdonságok. — A nagyváradi izraelita hitközség it­­ megsebesült harczosnak ápoltatására saját községi kórházát jövő 1867-dik évi január hé­­­ső napjáig fela­jánlotta. — Tegnapelőtt, midőn Császárné Ő Felsége a csá­szári gyermekekkel fővárosunkba érkezett, az a fel­jegyzést érdemlő tény adta elő magát, hogy a jelenleg egyedül nyitva álló német színház látogatására egyetlen ember se jelentkezett. A ki csak tehető, helyt foglalt azon óriás sorfalban, mely a Felséges Asszony érkezé­sét várta. — Kolozsvárról irja a­„Kék“ jul. 12-ről. A hadseregbe ismét egy erdélyi születésű ifjú lépett be a nemességből. Ez B­i­r­ó Miklós, szent-katolnai Biró Lajos, volt főkormányszéki titkár szép tehetségű fia, ki ezelőtt néhány nappal utazott el a Miklós-huszárezredhez, melybe mint cadet lépett be. Tegnapelőtt érkeztek meg az első magyar sebesültek városunkba az északi harcz­­térről. Maga a város 40 sebesültet fog elhelyezni az allodialis pénztár terhére. Mint halljuk, egyesek is ajánlkoztak sebesültek elfogadására s ápolására.

Next