Sürgöny, 1866. augusztus (6. évfolyam, 174-198. szám)

1866-08-01 / 174. szám

A „Karlsr. Zrg“ közli az uj cabinet tagjai­nak neveit: M­a­t­h­y minister­elnök s egyszersmind ke­reskedelmi s pénzügy­minister; Jo­bey a bel­ü­gyet s ideiglenesen az igazságügyet és Freidorf a külü­gyet veszi át. Lud­wig s Nosslin ministerek raegma­radnak. _____ DÁNIA. Mint Kopenhágából jut. 2- föl je­lentik, az alkotmányi viszály megszű­nt, az országgyű­lés elfogadá az alkotmányhoz javaslott módosítá­sokat. A király másnap személyesen szándékozott az Ülésszakot bezárni. TÖRÖKORSZÁG: Syriából július 13 ról kelt levelek szerint­ alkudozások nyittattak meg. Kar­am Józsefnek onnan eltávolítása s Európába küldetése iránt; azonban a kormányzó, D­au­d-pasa vonakodott egy ily egyezményt megerősítni, azt állítván, hogy Ka­ram­ tartozik magát a török hatóságoknak átszolgáltat­ni. Ugyanő D­e­r­v­i­s-pasát kü­lde a hegyvidékre Karam ellen ,­­ az ellenségeskedések már újra megkezdődtek. AMERIKA: N­e­w­ Y­orkból jul. 19-ről kelt tu­dósítások szerint, Johnson elnök vétóját veté körbe, a fölszabadult négerek iránti bilire vo­natkozólag. Azonban ennek daczára a bili 18 án a con­­gressus mindkét háza által elfogadtatott. S­p­e­e­r fő­­állam-Ügyész beadá lemondását. Johnson aláíra a beljövedelmekre vo­natkozó bilit, mely septemberben lépend hatályba. Stephens, a fenian párt főnöke, adósság miatt befogatott. Mint Ma­­­am órásból jul. 2-ról írják, C a­r­a­vajai juarista tábornok — ki a császári csapatok kivo­nultával a várost birtokába véve,­­ Getty uniós tá­bornok s brownsvillei parancsnoktól azt kívánta, hogy szolgáltassa át neki a matamorasi vámhivatalra felügyelő franczia ügynököt. Úgy látszik, hogy ezen hivatalnok Matamoras bevétele perezében átkelt a R­i­o Grandén, s az Egyesült Államok területére ment át, magával vivén a vám­hivatal levéltáraik­­­a­r­a­v­aj­a­­ tábornok kivonata a washingtoni kabinet elé terjesz­tetett. ________ A „Sürgöny“ magán-táviratai. Berlin, jul.31. A kamarák augustus 5-re egybehivattak. Floren­­z, jul. 31. Persano ellen erélye­sen foly a vizsgálat. A hajóhad parancsnokságát ideiglenesen Vacca ellen-admirál vette át. München, jul. 31. A poroszok a fegy­verszünet daczára előrenyomulnak, s hallomás szerint már Nürnbergben volnának. Manheim, jul. 31. A badeni hadosztály hazafelé i igyekszik. Táviratok: B­é­c­s, julius 30. Az államminiszternél ma con­ferentia tartatott, melyben 40 bankár vett részt. Bel­eredi fölhiván hazafias érzületüket, 30 milliónyi kölcsönt kért ezüstben a porosz hadiköltségek födözésére. A ban­károk a fölhívásnak engedve, a kért kölcsönt megaján­lották. B­é­c­s, jul 30. A theresienstadti helyőrség (Cseh­országban) kitörést kísérlett meg, a kralupi vaspálya hidat elrontotta, foglyokat és élelmiszereket hozott a várba. Egy parlamentak­ tudtára adta a várparancsnok­nak a fegyverszünet megkötését. B­é­c­s, júl. 30. Porosz- és Bajorország közt csak háromheti fegyverszünet köttetett. Bécs, jul. 31. A „Debatte“ jelenti: Victor Ema­nuel kijelenté, hogy ő nem köthet békét az olasz fegy­verek győzelme nélkül, ezért az Austria és Olaszország közti háború újra­kezdődése nem lehetetlen. B­e­n­e­s­eh­a­u . jul. 29. Porosz csapat osztályok indíttattak Berlunba. D­u­f­f­e­k rendőr biztos fölfüg­gesztetett. A vaspálya közlekedés Reichenberg s Berlin­­ közt porosz részről ismét megnyittatott. A fegyverszü­net megkötése itt s Prágában kedvező benyomást tesz. A requisitiók elengedését remélik. Falkenstein tá­borunk idejövetelét kétségbevonják. A prágai kórházakban halállal végződött cholera esetek fordultak elő. Az orvosi facultás eziránt tanács­kozásokat tartott, s a polgármesterrel egyetértésbe helyze magát. Stein­mann porosz tartományi taná­csos Csehország részére polgári biztossá n­eveztetett ki. München, jul. 29. A „Bair. Ztg“ jelenti, hogy a poroszok tegnap Tharent s Kolenbachot megszállot­ták, s erre Hessdorf­­s Riedlockba vonultak be, minkből kitörülni; de az nem csak hogy álomkáprázattá nem vált, sőt még szomorúbb fordulatot vett. A még tegnap táplált remény végkép letűnt. A csillag, mely­­ színművészetünk egén oly soká fényesen ragyogott, ki­aludt. Most hozzák a leverő hírt, hogy E­g­r­e­s­s­y Gá­bor meghalt. A nagy magyar színművész nincs többé! Már odafennt szőr­t kezet előtte elköltözött remek tár­saival. Moliernek mondtuk tegnap, mert őt is — mint ezt — a színpadon érte a szomorú catastropha. Mint ama franczia nagy férfiú halála hírére XV-ik Lajos, — úgy E­g­r­e­s­s­y Gábor felett is elmondhatja a nemzeti büszkeség azon vigasztaló szót: ő halhatatlan! A tegnap kelt gyászjelentés így hangzik : A nemzeti színház igazgatósága és öszves sze­mélyzete mélyen szomorodva jelenti a nemzeti színház egyik legkitűnőbb színművészének, s legrégibb tagjának EGRESSY GÁBORNAK július 30-án, „Brankovics György“ előadásakor, mely­ben a czímszerep legremekebb műalkotásai közé tarto­zott, a színpadon történt gyászos halálát. A veszteség, mely a nemzeti színházat és ma­gyar színművészetet érte, kipótolhatlan; vele szállnak sírba művészileg alkotott szerepei, melyeknek ő adott életet. A boldogultban a lángész a legnagyobb szorga­lommal egyesült: a magyar színpadnak negyvenegy éven át büszkesége, s az országos nemzeti színháznak ki­nyitása óta elsőrendű művésze volt. Hasonló veszteség érte a nemzeti színház szini képezdéjét, melynek tanára volt; a színművészeiről irt munkái kijelölik azon magas irányt, melyen azon inté­zet növendékeit vezetve, a magyar színművészeinek újabb lendületet akart adni. Midőn a nemzeti színház igazgatósága és tagjai a felejthetlen művész és tagtárs halálát kesergik, felhív­ják a közönséget, melynek a boldogult annyi műélvet nyújtott, hogy a legszomorubb napon, az utolsó tisztelet megadásában résztvenni szíveskedjék. A boldogult halt tetemei szerdán, augustus 1 én, délutáni 4 edfél órakor fognak szállásáról (Kerepesi út 14. sz. alatt) a helvét hitvallás szertartásai szerint az örök nyugalom helyére eltemettetni. Béke és áldás legyen poram­! A pest-újpesti közúti lóvonatú vasút megnyitása. E vaspálya megnyitása képezte a tegnapelőtti nap főeseményét. Igazán örömünkre szolgál a jelenlegi közlekedési megakadások ellenében, melyekben a leg­közelebbi idő nagyon bővelkedett, jelenthetni, hogy e vasút a közlekedésnek át van adva. Délutáni négy óra­kor pontban történt az elindulás a váczi­ úton lévő igaz­gatósági épület előtt. Számtalan ember állta körül azon helyet, a­honnan nagykedélyesen bár, de mélyen gondol­kodva indultunk el. Az első kocsin Voraska kor­mánytanácsos, Rottenbiller főpolgármester, Thai­sz főkapitány, Sá­gody alpolgármester, Gam­­peri városi tanácsos urak, a városi törvényszék több tanácsosa és a vállalat igazgatósága foglaltak helyet; a másodikon a meghívott hírlapírók, a harmadikon és ne­gyediken pedig a többi vendégek ültek. 4 óra 35 percz­kor érkeztünk Uj-Pestre, hol ez alkalommal kivételesen bájos hölgyek által fogadtattunk, kik ritka szeretőire méltósággal Hollán és Jelűnek igazgató uraknak koszorúkat, a többi uraknak pedig virágcsokrokat nyúj­tottak át. A megérkezés után az első út magától értve, mint hasonló kirándulásoknál rendesen szokásban van, a vaspálya étteremébe vezetett. A vendéglő pompás épület, elegáns a homlokzattól kezdve egész a karzatig, egészen alkalmas arra, hogy nyári mulatóhelyeinknek veszedelmes ellenfele lehessen. Wagner építész urat minden oldalról üdvözölték e szép építményért. Míg a nagyobb rész sietett a frissítő asztalokhoz , azalatt egy kis csoport a pályaudvar közelében fekvő hajó­gyárba ment, hogy ott két, építés alatt lévő nagy sze­mélyszállító hajót és a már kész „Deák Ferencz“ czimü vontató gőzöst megszemlélje. Fél hat órakor fel­adatott a visszaindulásra. Uj Pest lakosai sorfalat képeztek és a távozókat éljenekkel kisérték. A próba­út a legcseké­lyebb fennakadás nélkül ment végbe. A kocsik igen szépek és kitűnő ruganytollakra építvék; a szolgálati személyzet csinosan van öltözve, sőt a lovak is igen szépek és csinosan fölszerelvék. Ez alkalommal öt ko­csi indult, mindenike két-két ló által vonatra. A zárt kocsik nagy ízléssel, sőt fényűzéssel van­nak kiállítva, a nyíltak egyszerű ernyővel ellátva. Jó időben még kellemesebbek az Üvegablakos zárt kocsik­nál, mely utóbbiaknak azonban fedelén is vanna­k ülé­sek, s ezek képezik a harmadik helyet. A nyílt, vagyis könnyű kocsik különösen a város belsejében való köz­lekedésre vannak szánva a szénatértől az államvasút­­társaság pesti állomáshelyéig, s egyes emberek felvé­telére is megállanak útközben, míg az Új Pestre közle­kedő kocsik a szénatérről indulva a Zrínyinél, a Károly­­laktanyánál és a Lipót-templomnál fognak állomást tartani.­­ Az új­pesti pályaudvar kilátást enged az uj-pesti kikötőre és erdős szigetére. Hogy sokat fog köszönni Uj-Pest és az addig vezető ut környéke ezen magában szerény vállalatnak, s hogy a belefektetett tőkét kifizetendi,­­ csaknem bizonyosnak mondható. A KÉPVISELŐHÁZ NAPLÓJA. LXVI. országos ülés (1866. junius 13-dikán.) Szentiványi Károly elnöklete alatt. (Folytatás.) Tárgyai: Fölszólalás a terem újabb rendezése iránt. Bemutattatnak : Sári helysé­g és Szentes város kérvényei a fagy­ okozta károk enyhítése iránt; budai polgárok kérvénye a budai magyar népszínház ügyében. Az inségügyi tárgyalás megkezdődik. Az ülés kezdődik d. e. 10 */4 órakor. Tóth Vilmos jegyző: Széli József képviselő úron van a sor. Széli József: T. ház! Midőn Madarász képviselő­társam szólni kezdett, azt gondoltam , az ínségről fog beszélni, azonban azt tapasztaltam, hogy mindenről inkább beszélt, mint épen az Ínségről. (Igaz, jobb fe­lől.) Figyelemmel kísértem beszédét, midőn kikelt mind a fölirati javaslat ellen, mind pedig azon indítvány ellen, melyet Pest belvárosa érdemes képviselője a ház asztalára letett. Ebből azt vártam, hogy­­ olyan rend­szabályokat és gyógy­irt fog a ház elé terjeszteni, me­lyek czélszerűek lesznek, és melyek által a bajon rögtön segítve lesz; azonban beszédéből azt vontam ki, hogy ő bennünket arra utal, hogy kiki magát tartozik fenn tartani, és utal azon módosítványra, mely módosítvány nem segít, hanem a segítséget bizonytalan időre elha­lasztja. Te hát! Midőn ily fontos tárgyban felszólalok, egyedül csak kötelességérzetből teszem, mert úgy hi­szem, nem lehet ily nagyfontosságú ügyet egyszerű szavazással eldönteni és leszavazni, hanem szükséges abban nyilatkozni, hogy mindenki meggyőződhessék, hogy a képviselőház az ínség tekintetében is mindent kész megtenni, mit a törvény és alkotmány megenged. (Helyeslés.) A károsodás és veszély nagyságáról szólani fölös­legesnek tartom, mert annak nagyságát kiki tudja. Elég az, hogy i­i az idő, a veszély nagysága pedig intézkedni és cselekedni parancsol. Ez intézkedésre nézve két út javaltatik; egyik a fölirás, és ezzel kap­csolatban két módosítvány; a másik azon indítvány, melyet Pest-belváros igen tisztelt képviselője Deák Ferencz a ház asztalára letett. A föliratra nézve alázatos véleményem az, hogy miután Ő Felsége önakaratából intézkedni kegyeske­dett, az már fölöslegessé és identálivá vált. Erre azt az észrevételt lehetne tenni, hogy a ház hivatalosan ezen intézkedésekről értesítve nincs, tehát azokat ignorálja. Azonban, t. hát, midőn azt minden hivatalos és nemhi­vatalos lapok közhírré teszik, és így ez már nyilvánossá lön, a képviselőház sem ignorálhatja. Ugyanazért én a föliratnak letételére, és Deák Ferencz képviselőtársunk indítványának elfogadására szavazok. Az indítvány, melyet a ház asztalára Pest-belváros érdemes képviselője letett, szerintem eddig követett törvényes eljárásainkhoz következetes, czélszerű és al­kotmányos. Törvényes és következetes azért, mert utal a képviselőháznak azon két rendbeli feliratára, melyek­ben a képviselőház a restitutióra nézve kimondotta ki­­vánatát, melyekben kimondotta, hogy a népképviselet­tel nem fér meg más kormányforma, mint a miniszeri. Következetes és törvényes, mert szintén utal azon kivo­­natokra, melyek azon két rendbeli föliratban kimon­dattak. Czélszerűnek tartom pedig azért, mert midőn az ország törvényes kívonatát jelenti ki, egyúttal azt mondja, hogy a­míg a restitutio megtörténnék, kész az országgyűlés megtenni mindent, a­mit az ország tör­vénye és alkotmánya megenged. Tehát czélszerű, tör­vényes és alkotmányos. Az indítvány a módosítványtól lényegesen külön­bözik. A módosítvány t. i. a segélyezést a restitutiohoz mint föltételhez köti. Senki sincs közöttünk, tisztelt ház, ki a veszély nagyságáról meg ne volna győződve, a ki az irtózatos jövendő elé aggodalommal ne nézne, s meg ne volna győződve arról, hogy itt rögtöni segély­ről szükséges gondoskodni. Már most kérdem a t. há­zat, hogy az, ki a segélyezéshez, ki az Ínséget eltávo­lító intézkedésekhez föltételeket köt, az kíván-e rögtön a veszedelmen segíteni ? és szabad e az Ínségben szen­vedő nép irányában, szabad-e, lehet-e ilyen föltételeket tenni ? Azt gondolom, ekkor hasonlítanánk azon ember­hez, a­kinek háza meggyuladván, azt mondaná cseléd­jeinek : addig semmihez se nyúljanak, míg a törvényha­tóság a tűzoltó szereket oda nem állítja. Ha a kérdés alatt lévő indítvány az országnak alkotmányos állásából valamit el akarna vonni, akkor magam is aggódva szólanék hozzá. De minthogy azon indítványban az áll, hogy addig, míg a restitutio meg­történnék, kész az országgyűlés mindent elkövetni, mit törvény és alkotmány enged, azt gondolom, ebben a képviselőház elegendő törvényes biztosítást talál. (Úgy van!) A moratóriumra nézve az a megjegyzésem, hogy ámbár magam is belátom, hogy sürgős és parancsoló szükség volna a birtokos osztályról gondoskodni, mert ha Magyarország birtokos osztálya elszegényül, akkor el van szegényülve az egész ország is, és figyelmet ér­demelne az, hogy a birtokos osztály az adósságok föl­mondása és végrehajtásából eredő veszélyektől meg­­mentessék, ámbár, mondom, mindezeket belátom, de be kell látnom azt is, hogy moratóriumot csak törvény által lehet behozni, minthogy pedig a képviselőház oly szerencsés helyzetben nincs , hogy szentesített tör­vényt alkothatna, nem pártolhatom a módosítványt. (Helyeslés.) Még az is mondatott, a­mi a módosítványban is érintve van, de bővebben érintetett szóval, hogy t. i. a nép tőlünk vár mindent. Ezt hallgatással nem mellőz­hetem. Ha a szóló úr ezt úgy értette, hogy a nép tőlünk vár az ínségben segélyt, akkor vele kezet fogok; de egyszersmind azt mondom neki, ha meg van győződve, hogy a nép e segélyt tőlünk rögtön várja, akkor nem vola szükség az ő módosítványához feltételeket, kötni a segélyadásra, hanem azt azonnal végre kellett volna hajtani. Ha pedig azt értette a szóló, és az indítvány is oda van irányozva, hogy a nép tőlünk várja az alkot­mány visszaállítását, akkor kénytelen vagyok arra figyelmeztetni, hogy a nép az ő józan fölfogásánál fogva igen jól tudja, hogy az országgyűlés az alkotmány helyreállítása tekintetében megtett mindent, a­mi te­hetségében állott, a­mit törvény és alkotmány szerint tehetett. Ezen tételektől vezéreltetve, én a fölirati javasla­tot félretétetni, a módosítványt elvettetni, s a végzési indítványt egész terjedelmében elfogadtatni kérem. (He­lyeslés.) Dimitrievics Milos jegyző: Bobory Károly képviselő úron van a sor. Bobory Károly: Borult kedélylyel tekint a honfi, az emberbarát a súlyos elemi csapások által előidézett ínség s nyomor elé, mely az ország lakosságát éhhalál­lal fenyegeti. De elborul, és kell, hogy elboruljon fő­ként a képviselőtestület minden tagjának lelke azon megbízatás öntudatával, melylyel kezébe letette a nép az ő jólétét, az ő jogait, az ő legszentebb érdekeit, és azzal egyszersmind felelősségét a nemzet iránt. Ezen érzelem az, mely a képviselőtestületet indította, hogy szemben a fenyegető veszélylyel kiküldött bizottság ál­tal előmunkálatokat létetett annak vagy elhárítására, vagy legalább enyhítésére. Ezen bizottság javaslata, az Ő Felségéhez, az uralkodó fejedelemhez benyújtandó felirat fekszik a ház asztalán­ Miután időközben Ő Fel­sége tulajdon szíve sugallatából intézkedett e tárgyban, Pest belvárosának nagyérdemű képviselője Deák Fe­rencz nem tartotta többé szükségesnek felküldését ezen még nem is tárgyalt feliratnak; határozati indítványt tett le a ház asztalára, kifejezvén azon reményt, hogy az Ő Felsége által teendő intézkedések által a fenye­gető veszély orvosoltatni fog,­­ egyszersmind kifejez­vén, hogy országunk képviselőtestülete, a­mennyiben rajta áll, hozzájárulva ő Felségének intézkedéséhez, minden tőle ki­telhetőt teljesíteni fog. Én részemről tisztelem Pest városa, nagyérdemű képviselőjének bölcseségét, tisztelem Ő Felségének azon önszíve sugallatából eredeti intézkedéseit, és há­lákat adok értük a nép érdekében, mely segélyért ki­ált, bárhonnan jöjjön a segítség; mindamellett azt tar­tom, hogy ámbár Ő Felsége önszive sugallatából intéz­kedett, a felírás nem lesz felesleges azon módosítás szerint, mely Kállay Ödön szabolcs megyei nádudvari kerület képviselője által beadatott; nem lesz t. i. feles­leges nemcsak egyesíteni a nemzet képviselőházának kérelmét az Ínségben szenvedő, nyomorgó nép kiáltá­saival, hanem egyszersmind előadásával azon részletes orvoslatoknak, melyek azon módosítványban ki vannak fejezve, s melyek által lehet egyedül meggyőződésünk szerint ezen nép ínségét orvosolni. Nézetem szerint nincs más királyi hatalom, mint a­melyet a törvény és alkotmány a királyoknak tulaj­donít ; követelem azért az alkotmánynak helyreál­lítását, mert kötelességünk az orvoslást alkotmány szerint eszközölni; követelem tehát azokat, a­miket Kállay Ödön képviselőtársunk módosítási indítványá­ban előadott, t. i. az adó behajtásának részint felfüg­gesztését , részint elengedését, nagymérvű országos munkálatok megnyitását, életfentartási szükségletek előteremtését, országos önálló pénzügyi intézkedéseket és méltányos fizetési haladékot. Mindezekre nézve bő­vebben kiterjeszkedett előttem szólott képviselő­tár­sunk Madarász. Nincs tehát egyéb hátra, mint hogy a moratóriumra nézve megjegyezzem, hogy a­mit a 48-iki törvény 9. t. ez. adott az aristokratiának,azt követelem én az ország millióinak, követelem a népre nézve. (He­lyeslés a baloldalon.) Lehet, hogy sürgetésünk, az alkotmány helyreál­lítását illetőleg, mely egyedül képes orvosolni a nemzet sebeit, ismét sikertelen lesz; de nemde, midőn a két felírást tette a képviselő testület, ámbár legkevesebb jelek sem mutatkoztak arra, hogy felírásunk kellő si­kert arasson, a nemzet kívánatai legkisebb pontban sem lévén teljesítve, mégis követeltük , nem csak azért, mert reméltük,­­ mert a nagy rész nem remélte, mivel a reménynek semmi alapját, a reményeket semmi ala­pos tettekben teljesülve nem tapasztalta, hanem köve­teltük azért alkotmányunk s törvényeink helyreállítá­sát, mert a jogfolytonosságot úgy tekintettük, mint a mely nélkül az alkotmányosság elve átalában veszve van, s mely megtagadtatván, elveszett egyszersmind alapja a pragmatica sanctio azon kötelékének, mely a nemzetet a fejedelemmel összeköti. Követelem egyszersmind alkotmányunk helyre­állítását úgy, mint egyedüli alkotmányos eszközt, melylyel egyedül orvosolhatni a nemzet sebeit. És ezen követelés mellett a felelősség súlyát azokra vetem én is, kik a fejedelem oldala mellett lévén, megakadályoz­zák a nemzet alkotmányának helyreállítását, és segéd­kezet nyújtanak az absolut rendszer további folyta­tására. Azért ismételve követelem a felírást, hogy a fe­jedelem ismerje a nemzet jogos kívonatait; követelem a felírást, de azon módosítással, melyet Kállay Ödön képviselőtársunk benyújtott. (Helyeslés.) Tóth Vilmos jegyző: Bartal György képviselő úron van a sor. Bartal György: (Lásd lapunk 135. számát.) (Folytatjuk.) Dinavizállás. Pest, július 31. 6­2" Színházi előadások, augustus 1. Pestvárosi színház. „Die schöne Helena“ bohózatos opera 3 szakaszban. Kezdete Va 8 órakor. Budai nyári színház. „Die Hochzeits-Reise“ és „Nur Mutter“ 2—2 felv. Kezdete ’/1B órakor. Felelős szerkesztő: Bulyovszky figelő. Gazdászat, ipar és kereskedelem. A Balaton tárgyában egy szakavatott toll így ír a „P. N.“-ban : „Hogy a Balaton lecsapolása, és ezzel összekötött Sió­berek rendezése mennyire felelt meg eredeti ren­deltetésének , ezen ügy már több ízben , több oldalról megvitatott, és kimerített tárgy lévén, nem czélom fej­tegetni ; meg vagyok győződve, hogy minden résztvevő nyerni fog, hogy ha a további teendők okszerűen intéz­tetnek, mert posványos bozótok helyett lehetnek jövő­ben jó rétek, úgy, hogy ha a vízeresztés mindenkor kellő óvatossággal és előrelátással történik , nem eresztve koronként többet, mint a­mennyit az előre, hozzávetőleg számításba vehető viszonyok kíván­nak ; nem eresztve akkor, mikor a sok lefolyó víz káro­kat okozhat,­­ minden esetre pedig fenntartva és megtakarítva annyi vizet a nyári időszakra, a­men­nyi szükséges, hogy a csatornák üresen ne álljanak, s a közlekedés szárazság idején se akadjon meg. Ez pe­dig, tekintve a Balaton nagy területét, nem jár nagy nehézséggel, miután a Balatonnak csak­­/c­ed lábnyi vagy 4 hüvelyk magassága közel tíz millió köb­ölet tesz ki, — a mennyi elég arra, hogy az alábbi csatornákat 4 — 5 hónapig középszerű víz­mennyiséggel táplálja — mert erre elég másod­perczenkint 3/4—1 köb­ölnyi men­nyiség (162—216 köbláb.) A Balaton leapadását főképen a száraz évek és még szárazabb telek okozták, — a leeresztés ehhez nem nagy mértékben járult, de az áll, hogy a leeresztést csakugyan nem lehet önkényesen kezelni, — mert, mint fentebb említem, csak úgy lehet az hasznot­ hozó, ha előrelátással­ és megfelelő mérték szerint történik; — a­mi az ellenőrséget illeti : alkalmaztatnék a Sió kiöm­lésénél fennálló zúgóhoz (melynek fenntartása örök időkre a vasúttársaság kötelezettségei közé tartozik), akár az érdeklett társulatok által közösen, akár orszá­gos alapból (s én ezen második módnak volnék barátja) a legszigorúbb ellenőrség, mely minden mellékérdektől menten, országos szempontból ellenőrizhetné a víz le­­bocsátását; továbbá én a víz feltartását nem nyáron, hanem a tél­és tavaszi hónapokban óhajtanám gyako­roltatni , hogy így a téli hó, esőzés és mellékvizek be­­ömlése által szaporodott víztömeg nyáron által, czél­­szerűen kezelve , bizonyos mértékben részint gazdá­szati szempontból, részint hajózhatási tekintetből las­­san kint vezettethetnék le. Nem akarom (a Balaton víztükre jelenlegi leapa­dását tekintve) hinni és reményleni, hogy a már meg­lévő kész csatorna mellett valaha bekövetkezhetnék azon vízbőség, hogy a vasutat veszedelemtől lehetne félteni; kivált ha a víz leeresztésével megbízott to­vábbra is szabadon folytathatná pazar gazdálkodását; de ha történetesen valami esős, havas tél beálltával a víztükre hirtelen emelkedni találna, ezen esetben a téli víz leeresztésének sem volnék ellene, azon meg­jegyzéssel, hogy a téli leeresztésnek a legnagyobb elő­relátással kellene történni, mert akkor van és lehet rendesen bő víz és akkor van a beömlő vizek legna­­­gyobb összegyülekezése is ; azt pedig az időjáráshoz képest lehetne előre is, megközelítőleg kiszámítani, hogy , mily nagy összegyü­lekezés remélhető, s hogy ezáltal mintegy mennyire fog emelkedni a víz tükre. Ez mártius hó végére rendszerint el szokott már várni, mártius és április hónapokban pedig szükség esetén lehetne nagyobb mennyiséget is ereszteni, azért mégis maradna a nyári hónapokra is elegendő víz a sieberki rétnek felüdítésére, mely réteket én viszont nyáron által tökéletesen viz nélkül hagyni nemzetgaz­­dászat elleni réteknek s a társulati tagok iránti mél­tánytalanságnak tartanám. Ilyen formán gondolnám én , csekély felfogásom szerint, lehetőleg középszerű vízállásban tarthatónak egyrészről a haza e szép tavát, a Balatont, és felesleges vízmennyiséget folyvást a legszárazabb nyári időszak­ban is hasznosíthatónak ; míg másrészről kielégítve talál­nám lehetőleg a társaságok érdekeit is, mi valóban mél­tányos és szükséges is.­­ Egyébiránt tökéletes hitem és reményem van , hogy ezen végbevitt és annyi oldal­ról ostromlott lecsapolási munkálat csak kezdet é­s kedvezőbb szellemi és anyagi viszonyok bekövetkezté­vel, s érettebb megfontolás után mind gazdászati, mind kereskedelmi szempontból, mint tökéleteskész m­ti, országos erővel végrehajtva leend­ő a közönségnek átadatni fog.

Next