Sürgöny, 1866. szeptember (6. évfolyam, 199-223. szám)
1866-09-27 / 220. szám
220 sz. Hatodik évi folyam. Szerkesztőségi iroda: Pest, kigyó-utcza 4. szám * II. emelet. Kiadó-hivatal: Pesten, (barátok-tere 7-dik szám.) Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezninktől fuvadtatnak el. SÜRGÖNY: Plagan-himletéstek : egyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majnál Frankfurtban és Hamburg-Altónában Haanenstein és Vogler; Hamburgban Türlsholm Jakab; Lipcsében Engler M. és Fort, Ernő urak. Pest. Csütörtök, September 27, 1866. Liefizetési árak. Naponta postai szétküldéssel. Egész évre...........................20 frt. Félévre.................................10 „ Negyedévre.............................5 „ Budapesten házhoz hordva: Egész évre . . . . 18 frt. — kr. Félévre.......................9 „ — „ Negyedévre . . „ . ért _ Előfizetési felhívás „SÜRGÖNY“ T) october-deczemberi 14 évi folyamára. Előfizetési ár: 3 forint. A „SÜRGÖNY“ kiadóhivatala. HIVATALOS RÉSZ: Ö cs. kir. Apostoli Felséges Császárné Ő Felsége f. hó 25-én délelőtt Ischlből Schönbrunnba megérkeztek. Ö cs. kir. Apostoli Felsége gróf St. Genois d’Anneaucourt Fülöp főhadnagyot cs. kir. kaumrási méltósággal legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 20 tól kelt legfelsőbb határozatával, báró Paumgartten Ferencz altábornagyot a galicziai s lodomériai királyság báni, s a krakkói nagyherczegségbeli helytartói állástól kegyelmesen fölmenteni, sőt, ezen minőségben tett kitűnő szolgálatainak elismerésein, a Lipót rend nagykeresztjével díjmentesen legkegyelmesebben földisziini méltóztatott. Ö cs. kir. Apostoli Belsége Ischlböl f. évi sept. 2- tölkelt legfelsőbb határozatával Tegetthoff Vilmos al admirált, más szolgálati alkalmazásral rendeltetéssel , a hajóraj-parancsnokságtól legkegyelmesebben fölmenteni; továbbá a központi iroda jelenlegi főnökét a hadügyministérium tengerészeti osztályában, Pokorny Alajos sorhajó kapitányt, hajóraj-parancsnokká, s ez utóbbi helyébe lovag Wiplinger Antal sorhajó kapitányt a hadügyministerium tengerészeti osztálya központi irodájának főnökévé legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 2- tól kelt legfelsőbb határozatával, Hoffmann Arnold bányatanácsost s fő bányahatósági előadót az erdélyi pénzügyi országos igazgatóságnál, hosszas, hű s hasznos szolgálatainak elismerésein , dijmentesen fő bányatanácsosi czimmel s ranggal legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. A cs. kir. pénzügyministerium Grassinger József pénzüügyi tanácsost és budai pénzügykerületi igazgatót a cs. kir. országos magyar pénzügyigazgatóságnál TÁRCZA. Napi ujdonságok. — Schrecker fényképész, kinek szerencséje volt a császári gyermekeket Budáróli elutazásuk előtt lefényképezhetni, a jól sikerült chroma-arczképeket Ischlbe küldötte. — A „Hung." szerint a budai kir. vár fatartó helyiségeibe s pinezeibe 150 öl tűzifa rakatott le, mely a palota összes lakosztályainak fűtésére szükséges. — A Csillóközön az inségügyi bizottmányban gr. Zichy Fer, Czilbert Róbert, Bittó K., Bittó B., Olgyay M., Olgyay L., Csenkey Alb., Földes Gyula, Galgóczy Antal, Szüllő Géza, Petőcz Gyula, Jablonczy Zs. köztiszteletben álló férfiak működnek. Oly nevek, melyekhez, mint egy lev. irja — vigasztaló reménynyel csatlakozik a segélytváró. — Az „Ö d e n bu r g er Bote“ írja, hogy a pozson soproni, valamint a Sopron pozsoni vasut-összeköttetési terv előmozdítása tárgyában egy küldöttség érkezett Sopronba és f. hó 23-án délelőtti 9 órakor az ottani városházban tanácskozást tartott. — Mint a „Debatte“ személyi hírei közt olvassuk: gr. Andrássy Gyula vasárnap Ischlbe érkezett. Több oldalról emelt panaszok folytán, valamint egészség-rendőrügyi szempontokból, a városi tanács f. hó 25 -én tartott gyűlésében elhatározta, a régi füvészkertben fölállított összes épületek elhordatását- Ennek következtében a Suhr féle lovarda elbontása azonnal elrendeltetik, miután ez csak 6 hóra volt engedélyezve. A többi ott létező tűzveszélyes épületeket pedig a jövő év március végével, amidőn a bérlő szerződése lejár, kell elhordatni. Egyúttal az lett kimondva, hogy jövőre ott csak oly épületek emeltethetnek, melyek az építkezési szabályoknak tökéletesen megfelelnek. („P. L. ) — A „Jogtudományi hetilap“ a kecskeméti református jogakadémia részére díjmentesen indítvén meg lapját, a szerkesztőségnek tanúsított szives indulatáért a jogakadémia köszönetét irásbelileg fejezte ki. — Ezen jogakadémia jelenlegi igazgató tanára Dékány István, volt pesti ügyvéd és háztulajdonos. — Egy 14 éves fiú mint vádlott és egy másik 14 éves fiú mint tanú. P—megye törvényszékéhez !—Jól bekísértek egy H—Mihály nevű gyereket, mert nyomtatás előtt azt beszélte egy 14 éves gyerek pajtásának, hogy ha gazdája vele akarja elnyomtattatni a búzáját, úgy inkább égjen meg, és a gabona a nyomtatás következtekor, midőn azzal H. M. megbizatott, fel is gyújtatott s a gyamok alapján vádlott bekisértetett. A gyermek 14 éves lévén, statárium alá nem került, de egyébként se kért védőt; a törvényszék előtt bátran kimondá, hogy az ellene valló fiú neki egy birkózásból ellensége, gazdájának pedig rokona s hazudik, igy elvetendő tanú, ötét pedig mentse fel a törvényszék. — A bátor védelem megtette hatását. — A fiú szabad lábra tétetett s azt szépen megköszönte. — A velenczei pártok. Erről egy érdekes közlést olvasunk . A legszámosabb párt, a mint magát nevezi, a „Vittorio Emanuelisti“, mely a velenczei területet minden áron egyesíteni akarja az olasz király kormánybotja alatt; zömét a nyers tömeg képezi. Ezek ellenében állnak a „szavazók“, kik a „Republica S. Marco“ visszaállítását sürgetik; e párt, mint a közlés mondja, napról napra nagyobb. Barátait az értelmesebb körökben toborzza, akik az annexiótól hazájukra nem sok jót várnak. Ez pénzzel is bőven rendelkezik czéljai előmozdítására. A harmadik párt az „Austriacanti“, idősb egyének, tisztes állásúak, akik hagyományból szólnak az austriai lobogóhoz. E párt — mond közre — ha valószínűleg nem hat is keresztül, de a népszavazásban életjelt fog adni. Végre a franczia párt csak most van keletkezőben, de haladást tesz; ennek emberei az itt időző franczia tengeri tisztek, jó apostolai uruknak és mesterüknek a Szajna mellett. A budapesti zenede most küldi szét igen díszesen kiállított emléklapjait, mindazon művészeknek és műkedvelőknek, kik a conservatorium 25 éves fennállási ünnepélye alkalmával díjtalanul közreműködtek. Az emléklap közepében a köszönet foglaltatik, valamint a közreműködő neve, aláírva báró Prónay Gábor a conservatorium elnöke, báró Orczy Béla a hangászegylet alelnöke és az ünnepély-rendező bizottmány elnöke, Mátray Gábor a conservatorium igazgatója és Kurcz János jegyző által. A csinosan kiállított diploma Polták testvéreknél készült. A szöveg körül van véve szép rajzokkal, balról a városligeti halárünnep,jobbról Liszt Ferencz, amint a redootban a nagyszerű zenekart vezényli. E műlap bizonyosan mindenkinek, a ki vele megtiszteltetik, méltó emlék leend ama művészetileg fényes „aranjuezi napokra.“ — A kolozsvári zálogkölcsön-társulat,pénzintézeteink e legifjabbika, a részvényeseknek az első félévre eső 600 kamatát már most kifizeti. A részvények kiadása s az ideiglenes nyugták beszedése ez év october 1-je napján veszi kezdetét. A Terézkülvárosból az a sajnos hir van, hogy ott a cholera nem csak folyvást ragadja el az áldozatokat, hanem terjedni is látszik. Valóban az ottani t. háziurak már csak önmegnyugtatásukra is initiálhatnák a Király utcza végében még mindig hiányzó csatorna építését, annyival inkább, mivel constatált dolog, hogy az illedékes vizek, iszap, folyó rondaság — a mialmának leghatalmasabb terjesztői. — Budán a cholera már jelentékenyebben csökken. Említendő, hogy Budán mind a polgárság, mind a hatóság a közegészségi intézkedések körül nagy buzgalmat tanúsít, ott a tisztaság és fertőztelenítés érdekében városrészenként, sőt a leginkább fenyegetett helyeken utczánkint is a polgárság köréből bizottmányok alakultak, melyek tagjai házról házra járva őrködnek a felett, hogy a kiadott rendszabályokat pontosan valósítsák. A városi hatóság is nagy buzgalmat fejtett ki, külön orvosokat alkalmazott s ezek számára kocsikat tart, hogy a lehető legsebesebben lehessen mindenütt kéznél az orvosi segély. (P. H.) — Hibaigazítás. Tegnapi „Ujdonság“-aink rovatában a „poroszönkéntes“ elbeszélésében ehelyett: „én egy kiáltást hallottam“, — „hallottam“ olvasandó. Vegyesek, egy félóráig hintázik, a nélkül, hogy valaki által mozgattatnék. E czélból Ádám egy nagyobbára fából álló óraművet, vas fogaskerékkel ellátva szerkesztett, mely nyolcz napos órához hasonló és 12 fontos körl*tal bújtatik. Az órát fölhúzzák, az ingát, mely a bölcsövei összeköttetésben áll, működésbe teszik, és igy hozzák ezt egyforma csendes mozgásba. Ha a félóra elmúlik, akkor ismét fölhúzzák az órát és ez munkáját megújított érikkel folytatja. — P a g a n i n i életéből ismeretes egy adoma, melyhez a napokban hasonló eset adta magát elő. Egy alsó-rajnai vonattal, többen utaztak, köztük egy porosz honvéd is, ki hazatérve a csatákból beszélgetés közt szót ejtett, hogy örömest vinne haza valamit övéinek, ha pénze volna. Ezt meghalta egy „nem porosz“ déli úriember, útitáskájából egy kis hangszert vett elő és azon több darabot játszott, azután vette kalapját, abba egy nagyobb pénzdarabot dobva, a többi utasok közt is gyűjtögetett, az eredmény 5 tallér lett. Ezen összeget a katonának e szavakkal adta át: „Így ni, most legalább egy vigórát szerezhet családjának.“ Könytelt szemekkel köszönte meg a katona rögtönzött hangversenyadója nagylelkűségét, pénzügyi tanácsossá, Marinovich Marczel pénzügyi tanácsost és munkácsi pénzügykerületi igazgatót ugyanily minőségben a budai pénzügykerületi igazgatósághoz, tessenbergi Bitterl Gusztáv pénzügyi titkárt pénzügyi tanácsossá és munkácsi pénzügykerületi igazgatóvá és a 11 hóri báró Har 11 i eb Móricz rendelkezés alatti pénzügyi titkárt a cs. kir. orsz. pénzügyigazgatóságnál pénzügyi titkárrá nevezte ki. NEMHIVATALOS RÉSZ. Szemle. Tegnapi számunkban a „Nürnb. Corr.“-nek egy a bajor rendjel-kiosztást magyarázó tudósítását közöltük, mely a bajor politikának sajátságos fordulatát tünteti elő. A nevezett lap következő közleménye még élesebb világot vet a bajor politika újabb irányára. Ezt írják t. i. a „Nürnb. Corr.“-nek Münchenből : „Jól értesült körökben azt állítják, hogy Berlinben a békeszerződésen kívül Porosz- és Bajorország közt szövetségi szerződés is köttetett, mely egy külföldről jövő vagy fenyegető támadás esetében a két állam kölcsönös biztosítását állapítaná meg. Vájjon a dolgok már valóban annyira fejlődtek-e, nem feszegetjük ; annyi azonban bizonyosnak látszik , hogy állam kormányunk el van határozva, a Poroszországhoz szoros csatlakozást jövőpolitikája zsinórmértékéül fogadni.“ A „Debatte“, mely szintén közli e tudósítást, jellemzőnek találja, hogy a porosz német állam szükségesnek tartja a bajor német állammal a kölcsönös védelem érdekében szövetséget kötni. Míg a régi szövetség létezett, mely ugyan csak csekély mértékben felelt meg a német nemzet igényeinek, és nem is volt a német törzsek összetartozásának kifejezéséül tekinthető, mily szerződést feleslegesnektartottak volna. Daczára minden ziláltságuknak, eleven volt a német kormányokban és népségekben azon tudat, hogy ha bármely tagja Németországnak külellenségtől megtámadtatnék, egész Németország köteles lenne, az idegen betolakodóval szembeszállani. És ma ? Ma nincs többé Németország; van egy Nagy-Poroszország, egy Bajorország, egy Württemberg stb. A nemzeti kötelék szétszakíttatott, nemzetközi viszonyok lépnek helyébe. A porosz amnestiához a „Neue Deutsche Zig“ megjegyzi, miszerint kívánatos lett volna, hogy törvény alakjában adatott volna, mert ily alakban nem csupán a már jogérvénybe lépett ítéletek, hanem a még függő vádak és vizsgálatok is megszüntethettek volna. Most nem így áll a dolog. Csakis a megelőző formális elítélés után van kilátás külön kegyelemre. Sajnálattal fogják megtudni, hogy a kegyelmi tény a Frankfurtból a mainzi erődbe áthelyezett landwehrzászlóalj legénységét nem foglalja magában. — Hasonló nézetben van a „Franz. Corr.“, mely ezt írja: Nagyon tévedne, ki azt vélné, hogy a porosz amnestia az 1848- és 1849-ki események által compromittált valamennyi személyekre kiterjed. A politikai menekülteknek egész sora, kik a porosz landwehrhez tartozván, egyszersmind mint katonai szökevények üldöztettek, ki vannak zárva. Ezek közé tartoznak , hogy csak néhányat nevezzünk : Simon I Lajos Párisban, Kinkel Gottfried Londonban, Gortz- Weisberg gróf, ki a badeni felkelésnél a tartalékhadat vezette, Amerikában, Schimmelpfennig hadnagy Angolországban és többek. Ezeknek katonai amnestiára kell várniok. Albrecht Főherczeg tábornagy a tiroli országvédelem főparancsnokához, Castiglione gróf altábornagyhoz a következő kibocsátványt intézte : „Valódi kedvteléssel fogadom a tiroli és Vorarlberg lövész kapitányoknak exolád szives közbenjárása által hozzám juttatott fényképét. E kép mindig becses emléke maradand előttem azon derék férfiaknak, kiknek kitűnő vezetése alatt Tirol és Vorarlberg vitéz fiai oly dicsően küzdöttek és bebizonyították, hogy rettenthetlen szivükben ugyanazon odaadó hűség az örökös Fejedelemhez, a honnak ugyanazon áldozatkész szeretete él és működik, mely őseiket a legdicsőbb tettekre lelkesité. Adja ezt exclád a derék lövész-kapitányoknak szives üdvözletemmel és köszönetemmel kedves ajándékukért tudtukra; — excád maga pedig legyen biztosítva, hogy igen örvendettem e vitézek közepette excádat, tisztelt főparancsnokukat is találni, ki a vidékek és lakosságok pontos ismerete, a hatóságokra és népségekre gyakorolt legtapintatosabb és legsikeresebb befolyása által a tiroli és vorarlbergi országvédelem intézménye körül oly magas érdemeket szerzett, és ezáltal e koronaország integritása megóvásában oly lényeges részt vett. — Bécs főhadiszállás, 1866.sept. 6. Albrecht Föherczeg m. k. tábornagy.“ A „Gazz. uffic. di Venezia“ hivatalos rovatában a következő két hirdetést közli : „Az államminiszer ő excra rendelete folytán a néhány hó óta Veronában székelő lombard velenczei cs. k. helytartóság teendői egy a veronai tartomány delegatus, Jordis báró udv. tanácsos elnöklete alatt lévő helytartósági bizottmányra mennek át, ki hivatalos működését sept. 12 én kezdé meg és egyidőben a tartomány delegatió vezetését nobile da Mosto aldelegatusnak és helytartósági titkárnak adja át. Midőn a cs. k. Apostoli Felségének lombard velenczei királyságábani helytartóságától ezennel visszalépek, kötelességem, a hatóságoknak és képviseleteknek köszörtetemet kijelenteni azon támogatásért, melyben hivatalos működésem tartama alatt részesítettek, és egyszersmind köszönetet mondani mindazoknak, kik bizalmukkal megtiszteltek. Toggenburg lovag.“ A második hirdetés ezeket mondja: „A közrend és nyugalom fentartására eddig könnyű rendszabályok is elégségesek voltak. Az utolsó napok eseményei azonban alkalmat nyújtanak, azoknak elegendőségét kétségbe vonni. Mindennemű kiáltványok terjesztése, röpiratok felragasztása és embereknek azok előtti csoportosulása. — G o z lan, a közelebb elhunyt franczia iró egyszer Belgiumba utazván, a határon egy vámőr vizsgálat alá vette. „Mestersége ?“ — kérdé az őr. „Író“ — felelt Gozlan. „Keresetmódja ?“ „A toll.“ „Helyesen“ — s a vámőr leírta rapportjába : „Gozlan uro 11 kereskedő.“ — Uj neme a halálnak. Bourton William nevű polgár Francziaország északi részéből nem rég sajátságos módon vesztette el életét. Neki t. i. az a rögeszméje volt, hogy nagy hőségig fokozódott testi melegség által fiatalságának rugékonyságát, vidorságát és szépségét nyerendi vissza. E czélból kísérleteket tett hosszabb idő óta és halála estéjén annyira vitte, hogy testét forrási hőfokba helyezte. A következmény az lett, hogy másnap „kiizzadta“ magát, és kádjában halva találták. A hús a csontokon a szó legszorosb értelmében meg volt főzve. Az elhunyt kitűnő gépész, agglegény és körülbelöl 45 éves volt. — Szülőket és az azzá lenni akarókat érdeklő találmány. Ádám esztergályos Frankéban egy oly bölcset talált föl, mely Színház és művészet. — A nemzeti színház drámabiráló választmánya a „Hárfásné“ czimü felvonásos eredeti drámát előadásra nem ajánlotta. Pest, 1866. September 26-dikán. Csepregi Lajos, titkár. — F. hó 25 én Mozart classikus zenéjű „Don Juan“ czimü dalművét adták a nemzeti színpadon a rendes szereplőkkel. A kerek, összevágó előadásról általában véve nagy dicsérettel szólhatunk, de a főszereplők közül különösen ki kell emelnünk Garina kisaszszonyt, a Pauli párt, Kőszeghyt és Simont, jeles játékuk és kitűnő énekük miatt. A földszint szépen megtelt, de a zárt széksorokból néhány pad üresen maradt. A jelenvolt közönség meleg érdekkel kisérte az előadást s majd minden számot megtapsolt. — A Sp i 11 er és társai által rendezendő kamarai zeneversenyek igen érdekesek fognak lenni. A műsorba a legkedveltebb classicusok vannak fölvéve a legújabb időkig; u. m.: Beethoven Lajos, Haydn József, Mozart F. A., Mendelssohn Bódog, Cherubini Lajos, Schumann Róbert, Schubert Ferencz, Volkmann Róbert, Rubin-a közbiztonsági közegek kigúnyolása, — mindez nem ttt érezhetik. Ilyféle nyugtalanító tüntetések tényleg hasztalanok, mert senkinek sincs szándékában a lakosságot abban gátolni, hogy óhajtásuknak, Olaszországgal Victor Emanuel király alatt egyesítve lenni, amint annak időpontját a magas kormányok megállapították, illő kifejezést adjanak, de mindenesetre szükséges azon időpontot kellő nyugalomban elvárni. Fájdalmas volna, ha most, majdnem nyolczévi békés közterek időzés után, összeütközések idéztetnének elő a biztonsági közegekkel és a cs. k. csapatokkal, és ezek fegyvereik használatára kényszeríttetnének, mit minden erélylyel megtenni kötelesek. Velencze, 1866. September 21-én. A cs. k. táborszernagy és várparancsnok, báró Atemann Vilmos.“ A „Wiener Zig“ hivatalos részében közli, hogy ő cs. k. Apostoli Felsége f. hó 20 ki legfelsőbb kéziratával valóságos titkos tanácsosát, gr. Goluchowsky Agenort, Galiczia és Lodomeria királyságok és Krakó nagyherczegség helytartójává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. E fontos kinevést a „Debatte“ tegnapi száma egy terjedelmes vezérczikkben üdvözli, melyből egyelőre a következőket vonjuk ki: „A jelenlegi Goluchowsky nemzetének bizalmi férfia és ennélfogva előttünk és mindazok előtt, kik a lengyel nemzet iránt őszinte jóakarattal viseltetnek, más, mint az 1861-ki államminister. Amennyire tehát szerencsét kívánhatunk Galicziának, hogy most bizalmának férfia van hivatva az ország belügyeit vezetni, és annak érdekeit a trón előtt képviselni, és úgy szerencsét kell kívánnunk a kormánynak is, hogy oly őszinte szándékot mutat, Galicziát a régi rendszertől megvédni. Ezen Galiczia — így folytatja tovább — nem sokára egy a szabadság, a jog és az igazság szellemében alkotó és működő kormányt nyerend, a régi helyett. Evvel legközelebbi és legrégibb óhajtása teljesítve van. Annak most csupán egy dologról kell gondoskodnia: t. i. magának gararitákat szerezni saját új intézményeinek fenállása s egészséges szabad kifejlődése végett. Ezen garantia csupán az egész birodalom erős alkotmányos életében található fel. Ekkor a lengyeleknek jut azon hivatás, miszerint közvetítők legyenek a cseh és német vezetők közt; mi nem kétkedünk róla, hogy ők ezen hivatást buzgalommal teljesítendik. Bármit rejtsen is a jövő méhe, jelenleg az Ausztriábani lengyelek számára csak egy gyakorlati alap létezik : ez az ausztriai alap. Ezen alapon akarjuk mi a szabadság erős várát felépítni. A lengyel soha sem tagadá meg közreműködését ily szent czélra, és soha sem fog oly elemekkel szövetkezni, melyeknek az látszik küldetésük lenni, hogy az Ausztriábani szabadsági törekvés számára farkasvermet ássanak.“