Sürgöny, 1866. szeptember (6. évfolyam, 199-223. szám)

1866-09-27 / 220. szám

220 sz. Hatodik évi folyam. Szerkesztőségi iroda: Pest, kigyó-utcza 4. szám * II. emelet. Kiadó-hivatal: Pesten, (barátok-tere 7-dik szám.) Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zninktő­l fu­vadtatnak el. SÜRGÖNY: Plagan-him­letéstek : egyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beik­tatásnál. A bélyegdíj külön minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majnál Frankfurtban és Hamburg-Alt­ó­­nában Haanenstein és Vogler; Hamburgban Tü­rlsholm Jakab; Lipcsében Eng­ler­ M. és Fort, Ernő urak. Pest. Csütörtök, September 27, 1866. Liefizetési árak. Naponta­ postai szétküldéssel. Egész évre...........................20 frt. Félévre.................................10 „ Negyedévre.............................5 „ Budapesten házhoz hordva: Egész évre . . . . 18 frt. — kr. Félévre.......................9 „ — „ Negyedévre . .­­ „ . ért _ Előfizetési felhívás „SÜRGÖNY“ T) october-deczemberi 14 évi folyamára. Előfizetési ár: 3 forint. A „SÜRGÖNY“ kiadóhivatala. HIVATALOS RÉSZ: Ö cs. kir. Apostoli Felsége­s Császárné Ő Felsége f. hó 25-én délelőtt Ischlből Schönbrunnba megérkeztek. Ö cs. kir. Apostoli Felsége gróf S­t. G­e­n­o­i­s d’Anneau­court Fülöp főhadnagyot cs. kir. kaum­rási méltósággal legkegyelmesebben fölruházni mél­­tóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 20 tól kelt legfelsőbb határozatával, báró Paumgartten Fe­­rencz altábornagyot a galicziai s lodomériai királyság báni, s a krakkói nagyherczegségbeli helytartói állás­tól kegyelmesen fölmenteni, s­őt, ezen minőségben tett kitűnő szolgálatainak elismerésein, a Lipót rend nagy­keresztjével díjmentesen legkegyelmesebben földisziini méltóztatott. Ö cs. kir. Apostoli B­elsége Ischlböl f. évi sept. 2- töl­kelt legfelsőbb határozatával Tegetthoff Vilmos al admirált, más szolgálati alkalmazásral ren­deltetéssel , a hajór­aj-parancsnokságtól legkegyelme­sebben fölmenteni;­­­ továbbá a központi iroda jelen­legi főnökét a hadügyministérium tengerészeti osztályá­ban, Pokorny Alajos sorhajó kapitányt, hajóraj-pa­rancsnokká, s ez utóbbi helyébe lovag Wi­pl­inger Antal sorhajó kapitányt a hadügyministerium tengeré­szeti osztálya központi irodájának főnökévé legkegyel­mesebben kinevezni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 2- tól kelt legfelsőbb határozatával, Hoffmann Arnold bánya­­tanácsost s fő bányahatósági előadót az erdélyi pénz­ügyi országos­ igazgatóságnál, hosszas, hű s hasznos szolgálatainak elismerésein , dijmentesen fő bánya­ta­nácsosi czimmel s ranggal legkegyelmesebben fölruház­ni méltóztatott. A cs. kir. pénzügyministerium Grassinger Jó­zsef pénzüügyi tanácsost és budai pénzügykerületi igaz­gatót a cs. kir. országos magyar pénzü­gyigazgatóságnál TÁRCZA. Napi ujdonságok. — Schreck­er fényképész, kinek szerencséje volt a császári gyermekeket Budáróli elutazásuk előtt lefényképezhetni, a jól sikerült chroma-arczképeket Ischlbe küldötte. — A „Hung." szerint a budai kir. vár fatartó helyiségeibe s pinezeibe 150 öl tűzifa rakatott le, mely a palota összes lakosztályainak fűtésére szükséges. — A Csi­llóközön az inségügyi bizottmány­ban gr. Zichy Fer, Czilbert Róbert, Bittó K., Bittó B., Olgyay M., Olgyay L., Csenkey Alb., Földes Gyula, Galgóczy Antal, Szüllő Géza, Petőcz Gyula, Jablonczy Zs. köztiszteletben álló férfiak működnek. Oly nevek, melyekhez, mint egy lev. irja — vigasztaló reménynyel csatlakozik a segélytváró. — Az „Ö d e n b­u r g e­r Bot­e“ írja, hogy a po­­zson soproni, valamint a Sopron pozsoni vasut-összeköt­­tetési terv előmozdítása tárgyában egy küldöttség ér­kezett Sopronba és f. hó 23-án délelőtti 9 órakor az ottani városházban tanácskozást tartott. — Mint a „Debatte“ személyi hírei közt olvassuk: gr. A­n­d­r­á­s­s­y Gyula vasárnap Ischlbe érkezett.­­ Több oldalról emelt panaszok folytán, vala­mint egészség-rendőrügyi szempontokból, a városi ta­nács f. hó 25 -én tartott gyűlésében elhatározta, a régi füvészkertben fölállított összes épületek elhordatását- Ennek következtében a S­u­h­r féle lovarda elbontása azonnal elrendeltetik, miután ez csak 6 hóra volt enge­délyezve. A többi ott létező tűzveszélyes épületeket pedig a jövő év március végével, a­midőn a bérlő szer­ződése lejár, kell elhordatni. Egyúttal az lett kimondva, hogy jövőre ott csak oly épületek emeltethetnek, melyek az építkezési szabályoknak tökéletesen megfelelnek. („P. L. ) — A „Jogtudományi hetilap“ a kecske­méti református jogakadémia részére díjmentesen indít­vén meg lapját, a szerkesztőségnek tanúsított szives indulatáért a jogakadémia köszönetét irásbelileg fejezte ki. — Ezen jogakadémia jelenlegi igazgató tanára Dé­kán­y István, volt pesti ügyvéd és háztulajdonos. — Egy 14 éves fiú mint vádlott és egy másik 14 éves fiú mint tanú. P—megye tör­vényszékéhez !—Jól bekísértek egy H—Mihály nevű gyereket, mert nyomtatás előtt azt beszélte egy 14 éves gyerek pajtásának, hogy ha gazdája vele akarja elnyom­tattatni a búzáját, úgy inkább égjen meg, és a gabona a nyomtatás következtekor, midőn azzal H. M. megbiza­­tott, fel is gyújtatott s a gyam­ok alapján vádlott beki­­sértetett. A gyermek 14 éves lévén, statárium alá nem került, de egyébként se kért védőt; a törvényszék előtt bátran kimondá, hogy az ellene valló fiú neki egy bir­kózásból ellensége, gazdájának pedig rokona s hazudik, igy elvetendő tanú, ötét pedig mentse fel a törvényszék. — A bátor védelem megtette hatását. — A fiú szabad lábra tétetett s azt szépen megköszönte. — A velenczei pártok. Erről egy érde­­kes­ közlést olvasunk . A legszámosabb párt, a mint magát nevezi, a „Vittorio­ Emanuelisti“, mely a velenczei területet minden áron egyesíteni akarja az olasz király kormánybotja alatt; zömét a nyers tömeg képezi. Ezek ellenében állnak a „szavazók“, kik a „Republica S. Marco“ visszaállítását sürgetik; e párt, mint a közlés mondja, napról napra nagyobb. Barátait az értelmesebb körökben toborzza, a­kik az annexiótól hazájukra nem sok jót várnak. Ez pénzzel is bőven rendelkezik czéljai előmozdítására. A harmadik párt az „Austriacanti“, idősb egyének, tisztes­ állásúak, a­kik hagyományból szólnak az austriai lobogóhoz. E párt — mond közre — ha valószínűleg nem hat is ke­resztül, de a népszavazásban életjelt fog adni. Végre a franczia párt csak most van keletkezőben, de hala­dást tesz; ennek emberei az itt időző franczia tengeri tisztek, jó apostolai uruknak és mesterüknek a Szajna mellett.­­ A budapesti zenede most küldi szét igen díszesen kiállított emléklapjait, mindazon művé­szeknek és műkedvelőknek, kik a conservatorium 25 éves fennállási ünnepélye alkalmával díjtalanul közre­­működtek. Az emléklap közepében a köszönet foglal­tatik, valamint a közreműködő neve, aláírva báró P­r­ó­­n­a­y Gábor a conservatorium elnöke, báró Orczy Béla a hangászegylet alelnöke és az ünnepély-rendező bizottmány elnöke, M­á­t­r­a­y Gábor a conservatorium igazgatója és Ku­rcz János jegyző által. A csinosan kiállított diploma P­o­lt­á­k testvéreknél készült. A szö­veg körül van véve szép rajzokkal, balról a városligeti halárü­nnep,jobbról Liszt Ferencz, a­mint a redootban a nagyszerű zenekart vezényli. E műlap bizonyosan mindenkinek, a ki vele megtiszteltetik, méltó emlék le­­end ama művészetileg fényes „aranjuezi napokra.“ — A kolozsvári zálog­kölcsön-társulat,pénzin­tézeteink e legifjabbika, a részvényeseknek az első fél­évre eső 60­0 kamatát már most kifizeti. A részvények kiadása s az ideiglenes nyugták beszedése ez év octo­ber 1-je napján veszi kezdetét.­­ A Terézkülvárosból az a sajnos hir van, hogy ott a cholera nem csak folyvást ragadja el az áldozato­kat, hanem terjedni is látszik. Valóban az ottani t. házi­urak már csak önmegnyugtatásukra is initiálhatnák a Király utcza végében még mindig hiányzó csatorna épí­tését, annyival inkább, mivel constatált dolog, hogy az illedékes vizek, iszap, folyó rondaság — a mialmának leghatalmasabb terjesztői. — B­u­d­á­n a cholera már jelentékenyebben csök­ken. Említendő, hogy Budán mind a polgárság, mind a hatóság a közegészségi intézkedések körül nagy buz­galmat tanúsít, ott a tisztaság és fertőztelenítés érdeké­ben városrészenként, sőt a leginkább fenyegetett helye­ken utczánkint is a polgárság köréből bizottmányok alakultak, melyek tagjai házról házra járva őrködnek a felett, hogy a kiadott rendszabályokat pontosan való­sítsák. A városi hatóság is nagy buzgalmat fejtett ki, külön orvosokat alkalmazott s ezek számára kocsi­kat tart, hogy a lehető legsebesebben lehessen min­denütt kéznél az orvosi segély. (P. H.) — Hibaigazítás. Tegnapi „Ujdonság“-aink rovatában a „poroszönkéntes“ elbeszélésében ehelyett: „én egy kiáltást hallotta­m“, — „hallottam“ ol­vasandó. Vegyesek, egy félóráig hintázik, a nélkül, hogy valaki által moz­gattatnék. E czélból Ádám egy nagyobbára fából ál­­ló óraművet, vas fogaskerékkel ellátva szerkesztett, mely nyolcz napos órához hasonló és 12 fontos kö­rl*­tal bújtatik. Az órát fölhúzzák, az ingát, mely a bölcsö­vei összeköttetésben áll, működésbe teszik, és igy hoz­zák ezt egyforma csendes mozgásba. Ha a félóra elmú­lik, akkor ismét fölhúzzák az órát és ez munkáját meg­újított éri­kkel folytatja. — P a g a n i n i életéből ismeretes egy adoma, melyhez a napokban hasonló eset adta magát elő. Egy alsó-rajnai vonattal, többen utaztak, köztük egy porosz honvéd is, ki hazatérve a csatákból beszélgetés közt szót ejtett, hogy örömest vinne haza valamit övéinek, ha pénze volna. Ezt meghalta egy „nem porosz“ déli úri­ember, útitáskájából egy kis hangszert vett elő és azon több darabot játszott, azután vette kalapját, abba egy nagyobb pénzdarabot dobva, a többi utasok közt is gyűjtögetett, az eredmény 5 tallér lett. Ezen összeget a katonának e szavakkal adta át: „Így ni, most leg­alább egy vig­órát szerezhet családjának.“ Könytelt szemekkel köszönte meg a katona rögtönzött hangver­­senyadója nagylelkűségét, pénzügyi tanácsossá, Marinovich Marczel pénzügyi tanácsost és munkácsi pénzü­gykerü­leti igazgatót ugyan­­ily minőségben a budai pénzügykerületi igazgatósághoz, tessenbergi Bitterl Gusztáv pénzügyi titkárt pénzügyi tanácsossá és munkácsi pénzügykerületi igaz­gatóvá és­­ a 11 h­ó­r­i báró H­a­r 11 i e­b Móricz rendel­kezés alatti pénzügyi titkárt a cs. kir. orsz. pénzügy­­igazgatóságnál pénzügyi titkárrá nevezte ki. NEMHIVATALOS RÉSZ. Szemle. Tegnapi számunkban a „Nürnb. Corr.“-nek egy a bajor rendjel-kiosztást magyarázó tudósítását közöl­tük, mely a bajor politikának sajátságos fordulatát tünteti elő. A nevezett lap következő közleménye még élesebb világot vet a bajor politika újabb irányára. Ezt írják t. i. a „Nürnb. Corr.“-nek Münchenből : „Jól értesült körökben azt állítják, hogy Berlin­ben a békeszerződésen kívül Porosz- és Bajorország közt szövetségi szerződés is köttetett, mely egy kül­földről jövő vagy fenyegető támadás esetében a két állam kölcsönös biztosítását állapítaná meg. Vájjon a dolgok már valóban annyira fejlődtek-e, nem feszeget­jük ; annyi azonban bizonyosnak látszik , hogy állam kormányunk el van határozva, a Poroszországhoz­ szoros csatlakozást jövő­­politikája zsinórmértékéül fogadni.“ A „Debatte“, mely szintén közli e tudósítást, jel­lemzőnek találja, hogy a porosz német állam szüksé­gesnek tartja a bajor német állammal a kölcsönös véde­lem érdekében szövetséget kötni. Míg a régi szövetség létezett, mely ugyan csak csekély mértékben felelt meg a német nemzet igényeinek, és nem is volt a német törzsek összetartozásának kifejezéséül tekinthető, m­ily szerződést feleslegesnek­­tartottak volna. Daczára min­den ziláltságuknak, eleven volt a német kormányokban és népségekben azon tudat, hogy ha bármely tagja Németországnak külellenségtől megtámadtatnék, egész Németország köteles lenne, az idegen betolakodóval szem­beszállani. És ma ? Ma nincs többé Németország; van egy Nagy-Poroszország, egy Bajorország, egy Würt­temberg stb. A nemzeti kötelék szétszakíttatott, nem­zetközi viszonyok lépnek helyébe. A porosz amnestiához a „Neue Deutsche Zig“ megjegyzi, miszerint kívánatos lett volna, hogy törvény alakjában adatott volna, mert ily alakban nem csupán a már jogérvénybe lépett ítéletek, hanem a még függő vádak és vizsgálatok is megszüntethettek volna. Most nem így áll a dolog. Csak­is a megelőző formális elíté­lés után van kilátás külön kegyelemre. Sajnálattal fog­ják megtudni, hogy a kegyelmi tény a Frankfurtból a mainzi erődbe áthelyezett landwehrzász­lóalj legénysé­gét nem foglalja magában. — Hasonló nézetben van a „Franz. Corr.“, mely ezt írja: Nagyon tévedne, ki azt vélné, hogy a porosz amnestia az 1848- és 1849-ki ese­mények által compromittált valamennyi személyekre kiterjed. A politikai menekülteknek egész sora, kik a porosz landwehrhez tartozván, egyszersmind mint ka­tonai szökevények üldöztettek, ki vannak zárva. Ezek­­ közé tartoznak , hogy csak néhányat nevezzünk : Simon I Lajos Párisban, Kinkel Gottfried Londonban, Gortz- Weisberg gróf, ki a badeni felkelésnél a tartalékhadat vezette, Amerikában, Schimmelpfennig hadnagy Angol­országban és többek. Ezeknek katonai amnestiára kell várniok. Albrecht Főherczeg tábornagy a tiroli ország­védelem főparancsnokához, Castiglione gróf altá­bornagyhoz a következő kibocsátványt intézte : „Valódi kedvteléssel fogadom a tiroli és Vorarlberg­ lövész kapitányoknak exolád szives közbenjárása által hozzám juttatott fényképét. E kép mindig becses em­léke maradand előttem azon derék férfiaknak, kiknek kitűnő vezetése alatt Tirol és Vorarlberg vitéz fiai oly dicsően küzdöttek és bebizonyították, hogy rettenthet­­len szivükben ugyanazon odaadó hűség az örökös Feje­delemhez, a honnak ugyanazon áldozatkész szeretete él és működik, mely őseiket a legdicsőbb tettekre lelke­­sité. Adja ezt exclád a derék lövész-kapitányoknak szives üdvözletemmel és köszönetemmel kedves ajándé­kukért tudtukra; — excád maga pedig legyen bizto­sítva, hogy igen örvendettem e vitézek közepette excádat, tisztelt főparancsnokukat is találni, ki a vidékek és la­kosságok pontos ismerete, a hatóságokra és népségekre gyakorolt legtapintatosabb és legsikeresebb befolyása által a tiroli és vorarlbergi országvédelem intézménye körül oly magas érdemeket szerzett, és ezáltal e koro­naország integritása megóvásában oly lényeges részt vett. — Bécs főhadiszállás, 1866.sept. 6. Albrecht Föherczeg m. k. tábornagy.“ A „Gazz. uffic. di Venezia“ hivatalos rovatában a következő két hirdetést közli : „Az államminiszer ő excra rendelete folytán a né­hány hó óta Veronában székelő lombard velenczei cs. k. helytartóság teendői egy a veronai tartomány­ dele­gatus, J­o­r­d­i­s báró udv. tanácsos elnöklete alatt lévő helytartósági bizottmányra mennek át, ki hivatalos műkö­dését sept. 12 én kezdé meg és egyidőben a tartomány delegatió vezetését nobile da Mosto aldelegatus­nak és helytartósági titkárnak adja át. Midőn a cs. k. Apostoli Felségének lombard ve­lenczei királyságábani helytartóságától ezennel vissza­lépek, kötelességem, a hatóságoknak és képviseleteknek köszörtetemet kijelenteni azon támogatásért, melyben hivatalos működésem tartama alatt részesítettek, és egyszersmind köszönetet mondani mindazoknak, kik bi­zalmukkal megtiszteltek. Toggenburg lovag.“ A második hirdetés ezeket mondja: „A közrend és nyugalom fentartására eddig könnyű rendszabályok is elégségesek voltak. Az utolsó napok eseményei azonban alkalmat nyújtanak, azoknak elegendőségét kétségbe vonni. Mindennemű kiáltványok terjesztése, röpiratok felragasztása és embereknek azok előtti csoportosulása. — G o z l­a­n, a közelebb elhunyt franczia iró egy­szer Belgiumba utazván, a határon egy vámőr vizsgálat alá vette. „Mestersége ?“ — kérdé az őr. „Író“ — fe­lelt Gozlan. „Keresetmódja ?“ „A toll.“ „Helyesen“ — s a vámőr leírta rapportjába : „Gozlan ur­­­o 11 k­e­r­e­s­k­edő.“ — Uj neme a halálnak. Bourton Wil­liam nevű polgár Francziaország északi részéből nem rég sajátságos módon vesztette el életét. Neki t. i. az a rögeszméje volt, hogy nagy hőségig fokozódott testi melegség által fiatalságának rugékonyságát, vidorsá­­gát és szépségét nyerendi vissza. E czélból kísérleteket tett h­osszabb idő óta és halála estéjén annyira vitte, hogy testét forrási hő­fokba helyezte. A következmény az lett, hogy másnap „kiizzadta“ magát, és kádjában halva találták. A hús a csontokon a szó legszorosb ér­telmében meg volt főzve. Az elhunyt kitűnő gépész, agglegény és körülbelöl 45 éves volt. — Szülőket és az azzá lenni a­ka­rókat érdeklő találmány. Ádám eszter­gályos Frankéban egy oly bölcset talált föl, mely Színház és művészet. — A nemzeti színház drámabiráló választ­mánya a „Hárfásné“ czimü­ felvonásos eredeti drá­mát előadásra nem ajánlotta. Pest, 1866. September 26-dikán. C­s­e­p­r­e­g­i Lajos, titkár. — F. hó 25 én Mozart classikus zenéjű „Don Juan“ czimü dalművét adták a nemzeti színpadon a rendes szereplőkkel. A kerek, összevágó előadásról álta­lában véve nagy dicsérettel szólhatunk, de a főszerep­lők közül különösen ki kell emelnünk Garina kisasz­­szonyt, a Pauli párt, Kőszeghyt és Simont, jeles játékuk és kitűnő énekük miatt. A földszint szépen megtelt, de a zárt széksorokból néhány pad üresen maradt. A jelen­volt közönség meleg érdekkel kisérte az előadást s majd minden számot megtapsolt. —­ A S­p i 11 e­r és társai által rendezendő kamarai zeneversenyek igen érdekesek fognak lenni. A műsorba a legkedveltebb classicusok vannak föl­­véve a legújabb időkig; u. m.: Beethoven Lajos, Haydn József, Mozart F. A., Mendelssohn Bódog, Cherubini Lajos, Schumann Róbert, Schubert Ferencz, Volkmann Róbert, Rubin-a közbiztonsági közegek kigúnyolása, — mindez nem ttt é­rezhetik. Ilyféle nyugtalanító tüntetések tényleg haszta­lanok, mert senkinek sincs szándékában a lakosságot abban gátolni, hogy óhajtásuknak, Olaszországgal Victor Emanuel király alatt egyesítve lenni, a­mint an­nak időpontját a magas kormányok megállapították, illő kifejezést adjanak, de mindenesetre szükséges azon időpontot kellő nyugalomban elvárni. Fájdalmas volna, ha most, majdnem nyolczévi békés közterek időzés után, összeütközések idéztetnének elő a biztonsági közegekkel és a cs. k. csapatokkal, és ezek fegyvereik használatára kényszeríttetnének, mit minden erélylyel megtenni kötelesek. Velencze, 1866. September 21-én. A cs. k. táborszernagy és várparancsnok, báró At­e­m­a­n­n Vilmos.“ A „Wiener Zig“ hivatalos részében közli, hogy ő cs. k. Apostoli Felsége f. hó 20 ki legfelsőbb kéziratá­val valóságos titkos tanácsosát, gr. Goluchowsky Agenort, Galiczia és Lodomeria királyságok és Krakó nagyherczegség helytartójává legkegyelmesebben kine­vezni méltóztatott. E fontos kinevést a „Debatte“ tegnapi száma egy terjedelmes vezérczikkben üdvözli, melyből egyelőre a következőket vonjuk ki: „A jelenlegi Goluchowsky nemzetének bizalmi fér­­fia és ennélfogva előttünk és mindazok előtt, kik a len­gyel nemzet iránt őszinte jóakarattal viseltetnek, más, mint az 1861-ki államminister. A­mennyire tehát szerencsét kívánhatunk Galicziá­­nak, hogy most bizalmának férfia van hivatva az ország belügyeit vezetni, és annak érdekeit a trón előtt képvi­selni, és úgy szerencsét kell kívánnunk a kormánynak is, hogy oly őszinte szándékot mutat, Galicziát a régi rendszertől megvédni. Ezen Galiczia — így folytatja tovább — nem so­kára egy a szabadság, a jog és az igazság szellemében alkotó és működő kormányt nyerend, a régi helyett. Evvel legközelebbi és legrégibb óhajtása teljesítve van. Annak most csupán egy dologról kell gondoskodnia: t. i. magának gararitákat szerezni saját új intézményei­nek fenállása s egészséges szabad kifejlődése végett. Ezen garantia csupán az egész birodalom erős alkotmá­nyos életében található fel. Ekkor a lengyeleknek jut azon hivatás, miszerint közvetítők legyenek a cseh és német vezetők közt; mi nem kétkedünk róla, hogy ők ezen hivatást buzgalom­mal telj­esí­tendik. Bármit rejtsen is a jövő méhe, jelen­leg az Ausztriábani lengyelek számára csak egy gya­korlati alap létezik : ez az ausztriai alap. Ezen alapon akarjuk mi a szabadság erős várát felépítni. A lengyel soha sem tagadá meg közreműködését ily szent czélra, és soha sem fog oly elemekkel szövetkezni, melyeknek az látszik küldetésük lenni, hogy az Ausztriábani sza­badsági törekvés számára farkasvermet ássanak.“

Next