Sürgöny, 1866. november (6. évfolyam, 250-274. szám)

1866-11-25 / 270. szám

200 sz. Hatodik évi folyam. Szerkesztőségi iroda: Fest, kigyó-utcza 4. szám , II. emelet. Kiadó-h­ivatal: Pesten, (barátok-tere 7-dik szám.) Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el. enugp.­tu-lin­­tlet viseli : egyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beik­tatásnál. A bélyegdíj külön minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majnai Frankfurtban és Hamburg-Alté­­nában Slausenstein és Vogfler; Hamburgban Tiirk­h­eim .lakói) . Lipcsében Ennyiért IVT. és Fort F.mft urak. Pest. Vasárnap, november 25. 18(16. Előfizetési árak. Napontai postai szétküldéssel: Egész évre............................20 frt. Félévre.................................10 . Negyedévre............................5 „ Budapesten házhoz hordva: Egész évre . . . 1» frt. — kr Félévre......................\­ . Negyedévre ... _ HIVATALOS RÉSZ.1­ 0 cs. k. Apostoli Felsége az újon kinevezett wü­rt-­­ tembergi kir. rendkívüli követet s meghatalmazott mi­­­nistert a cs. k. udvarnál, báró Thumb­enburgot­ f. hó 19-én audientián elfogadni, s annak kezeiből meg­­hitelező iratait átvenni méltóztatott. Ö cs­ k. Apostoli Felsége f. évi nov. léről kelt legfelsőbb határozatával, a herczeg Li­­chtenstein Ferencz lovassági tábornok által kért számfölötti lét­számba áthelyeztetést legkegyelmesebben helyben­hagyni, s ez alkalommal annak, több mint 45 évi, bé­kében mint bábomban kitűnő szolgálatainak elismeré­séül, a legmagasb megelégedést legkegyelmesebben ki­fejezni méltóztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. Szemle. A „P­e­s­t­i N­a­p­l­ó“-ban T­a­n­á­r­k­y Gedeon egy a pártokat mérsékletre intő czikket közöl, a haza azon veszélyes helyzetére figyelmeztetve, mely beállhatna, „ha a vezérek biztos keze a mérséklet gyeplőjét csak pillanatokra is megeresztené.“ Emlékeztet a mohácsi vészre. „Nem állítom — úgymond, — hogy a jelen idők hasonló catastrophának valószínűségét rejtsék méhek­­ben, de úgy látszik, ma is oly lejtőn állunk, honnan a lesikamlás nem lehetetlen. Könnyű oly politikát folytatnunk, mely a biroda­lom szétoszlását elősegíti; de nehéz olyat, mely ezen szétoszlás esetére is megmenti Magyarországot, s külö­nösen a magyar nemzetet. Mi pedig élni akarunk , élni és erősödni; azért sem a birodalom megoszlását elősegíteni, sem magunk közt megosztani nem feladatunk.“ A „Magyar V­i­l­á­g“-ban a kir. leiratot tárgyaló czikksorozat folytatását találjuk. Ezúttal az államadós­ság ügyét s a közgazdasági viszonyokat veszi tekintetbe. „A tizenötös bizottmány elfogadta a közös költsé­gek és azok érdekében fölmerülő közös hitel igénybe­vétele esetére az egységes kezelést, s az államadóssá­gok terhének egy részét előleges értekezés útján elvál­lalni késznek nyilatkozott, föliratainkra hivatkozván Az ebben a különbség, hogy a fölirat és a tizen­ötös bizottmány javaslata a közös adósság terhének egy részbeni elvállalásáról szól, de nem az államadósság és hitel egységes kezeléséről, migyen a legkegyelmesebb leirat a tizenötös bizottmány által csak a jövő költségek és a jövőben szerzendő adósságokra nézve elvben elfo­gadott egységes kezelést a már létező adósságokra is kiterjesztetni kívánja. Teszi ezt saját érdekünkben is, mivel a zavar és abból keletkezendő veszteség minket is sújtana. De maga a tizenötös bizottmány javaslata nem szól a tőke­adósság megosztásáról; a kamat terhei arányosításának elve a leiratban is el van fogadva, eb­ben is, mint minden egyéb közös ügyben. Összefügg ezzel a jelen helyzetben pénzforgal­munk viszonya. Saját szükségünk fedezésére, és nem­csak a közös védelem és közös terhek viselésére fordítta­­tott legközelebb ama milliók egy része is, melyek újab­ban is állampapírjegyek kibocsátása által lettek rendel­­kezhetőkké. Azok pótolják az elmaradó adót, azokból él az ínséges földmives. A forgalomban lévő pénz felett újabb veszteség, s annak hitele teljes megrontása nélkül nem osztozhatunk. Ezen viszonyok csak kölcsönös egyetértés, csak egységes kezelés mellett rendezhetők. Ez iránt egy pillanatig sem szabad saját legnagyobb kárunk nélkül kétségeskednünk. Ezek a nemzetgazdászat és pénzügy kérlelhetlen exigenitái, melyeket magunknak is előrelátni köteles­ségünk, ha polgártársaink, választóink, a nemzet, annak vagyona, hitele, ipara, kereskedésének hite, annyi család kereseti forrásán nem akarunk gyászos, be nem hegedő sebeket ejteni, átalános bukást­ előidézni, mely minden intézeteinket, vállalatainkat és tőke­vagyonunkat maga után vonná, s az elvállalandó lehelnél sokszorta na­gyobb veszteséggé válnék. A harmadik feladat a kereskedelmi és financziá­lis ügy előzetes rendezését érdekli. Már maga a tizenötös bizottmány azon eshetősé­get is fölvetendőnek látta, miszerint a közbenső vámok helyre nem állíttatván, az indirect adókat illetőleg a birodalom másik részével időről időre közös egyezke­désre lépnénk. Mivel azonban a közbenső vámok tény­leg nem léteznek, s szintén csak közös értekezés útján volnának fölállítandók, a­mi magában képtelen anaekro­­nismus , tehát azon előrelátott eset már tényleg létező s a közös egyetértés szüksége már beállt. A miről azon­ban a tizenötös bizottmány hallgat­, ha csak egy vám­szövetség létesítésére vonatkozó pontjait, a­mint ezt csakugyan tehetnénk is, ide nem magyarázzuk, azok a nemzetközi, kereskedelmi szerződések, a vámügyi poli­tika, melyre nézve és pedig a kereskedés szabadabb fejlődése érdekében, igen határozottak a nemzet vá­gyai. Ezeket pedig a külügy egységes kezelése mellett csak közös ügy gyanánt érvényesíthetjük kellőleg, és a nemzet akaratának kellő képviselete mellett. De ma csak a közbenső vámok vannak adóztatási rendszerünk­kel szoros összefüggésben ; a külügyi kereskedelmi po­litika szintúgy szabályozza az általános vámrendszer s az adóztatás kérdéseit, s az e részbeni öszhangzás és kölcsönös egymásrahatás nem mellőzhető. E részben csak az elvek ugyanazonosságának megállapítását szor­galmazza a legkegyelmesebb leirat, a­mi a dolog ter­mészetének és érdekeink kellő képviseletére czéljának megfelel, helyes nemzetgazdászati intézkedés érdekében pedig nem mellőzhető. Nem ez az ország törvényhozási befolyásának a ke­reskedelmi politika, a vám, indirect adó és egyedáruság kérdéseiben feladása, sőt ellenkezőleg ezen befolyás kiható, rendszeres, való érvényítése czéloztatik, nem a törvényhozás és alkotmányon kívül, de annak körében, mivel a törvény csak itt fogna megszavaztathatni. íme mindaz, a­mit a legkegyelmesebb leirat az alkotmány életbeléptetése, a magyar felelős ministérium­­ kinevezése előtt elvben kiegyenlíttetni kíván. Akár az önvédelem, akár az anyagi érdekek kér-­­ déseit tekintsük, mindenben a szükséges, a nélkülöz­­hetlennél egyebet nem láthatunk ; mindenben közjogi önállásunk teljességében fenntartatott. Nem az forog szóban, hogy az országgyűlés az ebbeli törvényhozás jogáról lemondjon; nem az, hogy a­­ többi tartományokkal közös törvényeket alkosson; de , az, hogy törvényhozását azokkal öszhangzásba hozza; ez pedig saját érdekünkben szintoly nélkülözhetlek ér­intély szükséges, mint a többi tartományok és a bi­ i­rodalom érdekében. Kimondottuk feliratainkban, hogy politikai lehe-­­­tetlenséget az alkotmány helyreállításában nem kivá­­j­nunk. Íme a politikai lehetetlenségek sorozata, melyek valósága el nem vitázható, melyeket elhárítani felada­tunk. A felirat megtenné gyümölcsét A törvényes kor­mány helyreállítása immár lehetséges, az csak tő­lünk függ. Nem a tizenötös bizottmány javaslatával­ ellen­tét, nem annak megtagadása , de csak­is az abban le­tett elvek magyarázata és kifejtése forog szóban. Túlhaladja a rescriptum szerintem azt, a­mit vár­tunk s reméltünk. Többet ennél saját érdekünkben nem­­ óhajthatunk, egyebet lényegileg nem kívánhatunk. A kérdés szerintem csak az : fenn akarjuk e alkot­mányunkat tartani vagy nem? Ha igen, nem lehet két­séges a választás.“ A „Wien. Journ.“ megtámadja a bécsi centralis­tákat, kik még mindig a jogvesztés elméletét szeretnék életbe léptetni. „Hogy a jelenlegi kormány e veszedel­mes tanról mit sem akar tudni, az becsületére s ajánlá­sára válik minden elfogulatlan ítélőnél. „Homlokegyenest ellenkező az álláspont, melyet a magyar ügyben jelenleg irányadó helyen elfoglalnak: a birodalom szilárd fennállására való szempont. Körül­belül ugyanazon álláspont, ez, melyet Deák híres hús­véti czikkében elfoglalt. Ő is a birodalom jólétét és léterét helyezte a tekintetbe veendő szempontok élére, épen úgy mint a kormány. „De nem következik e ez elv elfogadásából, mi­szerint épen azért nem szabad többet kívánnunk a ma­gyaroktól, hogy régi szentesített jogaikból ide adjanak, mint a­mennyi az összbirodalom tétele végett elkerül­hetően szükséges ? E jogi felfogást ignorálni lehet, de megc­áfolni nem. Ama ruganyos elvet: „az állam jóléte mindenekfelett,“ sem lehet sikeresen idézni, mert a régi történet tanúsítja, hogy a birodalom erőteljesen, sőt hatalmasan fennállt, mindamellett, hogy a magya­rok az önállásnak nem csekélyebb mértékével bírtak, mint a­milyet szándékozik nekik engedni a kormány a birodalom új alakításában. Nem évekig s évtizedekig, hanem századokon át gyakorolták a direct önadóztatás jogát. Lehet-e azt most elvenni tőlük?“ Megengedi a „Wien. Journ.“, hogy a centralisatio bizonyos körülmények közt oly államokban, hol nemze­tiség, történeti kifejlés stb. egyforma, hasznos kormány­alak lehet , hanem csak azért, mivel a viszony­ok egy­formasága azt mintegy föltukmálja. „Hol azonban egé­szen más viszonyok vannak, hol oly ország és népcso­portosulás van, melyet semmiféle egybeolvasztó proces­sus által nem lehet egyforma tömeggé változtatni, ott oly formát kell találni, mely legalább a birodalom la­kosságának legnagyobb részét kielégítheti. „A kormány­formák értéke egyátalán relatív. Va­lamely komplicált forma, ha kölcsönös bizalmon alapul, jobb lehet mint a legegyszerűbb. Azt vetik az albizott­­mány által javasolt delegációk módja ellen, hogy ne­hézkes és hátráltató. Nem mondhatni e ugyanezt bár­mily parlamentnek két házra osztása ellen? Minden al­kotmányosság a törvényhozó hatalmak egyetértésén alapul. A paritás elve minden alkotmányban szerepel. Nálunk arról van szó, hogy azt még nagyobb kiterje­désben alkalmazzuk. Mi ebben sem hiányt, sem lehet­­lenséget nem látunk. A­mi egyetértőleg egyesül. Szilár­dabbal összetart, mint az, melyet az erőszak kapcsol össze. S miután mindenki a kiegyezkedést óhajtja, nem hiszi a „Wien. Journ.“, hogy a lajtántúli népek vagy azok képviselői ellenszegülnének, ha komoly kilátás nyujtatik nekik, hogy a kiegyezkedés végre igazán és őszintén létre jön.“ Ugyancsak a „Wien. Journal“ nak írják Pestről, hogy a királyi leirat által a Deák párt helyzete lénye­gesen megkönnyebbült, miután a kormány, nagyban és egészben a Deák-féle elaborátumhoz csatlakozik. Ez által a Deák-párt biztos támpontot nyer az extrém pár­tok ellenében. Azon föltevés, hogy a Deák párt a kor­mány támogatása folytán inkább még veszteni fogna erejéből , csak üres fecsegés. „Végül nagy eredmény az, hogy e leirat által az országgyűlés világosan megismeri a kormány programm­­ját. A képviselőtest most már tudja, mit tűzött ki a kor­mány szilárd czélul, s az országgyűlésen van a sor, a nyújtott kezet barátságosan fogadni. „Ezen nézetek előbb-utóbb érvényre emelkednek, ha mindjárt addig sok zajt is kell legyőzni, s ha tán kezdetben a pessimisták iránya kerülne is felszínre. — Mindez semmit sem változtat a dolgon, mert füst nél­kül nem éleszthetünk lángot. Azt hiszszük, nem csaló­dunk, hogy nem sokára a teljes egyetértés napját lá­­tandjuk az égre felszállni.“ A bécsi „Presse“ ismét Beust külügyminister ura­­k egy állítólagos programmját közli. A félhivata­los „Wien­ Abendpost“ ezen egész közlést alaptalannak s költöttnek nevezi. A külügyi kérdésekben legnagyobb figyelmet for­dít most a sajtó a római kérdés mikénti fejlődésére. A­mi Austria magatartását illeti e kérdésben, az „Alig. org“ így szól: „Minden figyelemreméltó franczia- és olaszországi vélemény Fleury tábornok küldetése felöl megegyez a­­ TÁRCZA. Napi újdonságok. A 0 cs. kir. Apostoli Felsége múlt hó 26-án kelt legfelsőbb elhatározásával a pécsi vas­gyár-társulatot az 1848-ban nyert,63,000 ftra rugó kincstári kölcsön visz­­szafizetése alól legkegyelmesebben felmenten méltóz­tatott. V 0 cs. kir. Apostoli Felsége a pestmegyebeli fóthi ág. hitv. evang. fiók-egyház számára templom­­épitésre 500 ftnyi, a felkai ág. hitvallású evang. egyház községnek a pap­lak és iskolaház felépítésére 1000 ftnyi, abaujmegyei s­z­e­s­z­t­a­­ helv. hitv. evang. egyház községnek leégett temploma felépítésére 500 ftnyi, a munkácsi helv. hitv. egyház­községnek az ottani iskolaház helyreállítására 500 ftnyi segélyado­mányt méltóztatott az evangelicus egyházi és iskolai czélok előmozdítására rendelt évi általányból 1. k. en­gedélyezni. — Császárné Ő Felsége, mint a „Fremdbl. jelenti, f. hó 22 én déli 12 órakor a vaspályán Badenbe érkezett. Ö Felsége megérkeztekor a lakosok által élénk éljenzésekkel fogadtatott, az állomásparancsnok, Kosz­per ezredes, a Császárnét a tiszti kórodába vezeté, hol Ö Felsége minden egyes sebesültet megszólított. Miután Ő FeLége a legénységet gazdagon megajándékozá, az­tán még a tengerészeti kórodát megszemlélő, három órai ott-tartóz­kodás után kocsin ismét Bécsbe vissza­indult. — A „Prag. Zrg“ következő közlést hoz Bécsből: Több előkelő diplomaták, kik e perezben aktiv szolgála­ti állást nem foglalnak el, tekintve az állam szoronga­tott pénzügyi helyzetét, az őket illető nyugdíjilletékek­­ről hazafias érzetből teljesen lemondtak. Ezek közt em­etendő: bg Schönburg, gr. Thun Frigyes, gr. Széche­nyi Imre, gr. Lützow, gr. Trautmannsdorf követek, gr. Traun, gr. Cavriani, gr. Coudenhove, b. Pillersdorff kö­vetségi tanácsosok stb.­­ A pesti jótékony nő egylet a magy. kir. udvari kanczelláriától engedélyt nyert, hogy a jövő 1867. évi farsang alatt, a szegények javára tartandó álarczos tánczvigalom alkalmával, ugyanazon czélra 5000 darab 70 kros sorsjegy kibocsátása s az egyéb szokásos fel­tételek szem előtt tartása mellett, tárgy-sorsjátékot díj­mentesen rendezhessen. A A magyar kir. helytartótanács részéről az al­földi vasút czéljaira kisebb birtokosoktól elfoglalt föl­dekért járó 24,990 ft 97% kr az inségi alapból elöle­­gezésképen az országos alap terhére folyóvá tétetett. — Az arad fiumei vasút tárgyában járó aradvárosi küldöttség elnökétől, W­e­i­s­z Károly pol­gármester úrtól táviratilag azon tudósítást vette az „Al­föld,“ hogy e­ küldöttség már legfelsőbb audientiára bocsáttatott le Ö Felsége által igen kegyesen fogadta­tott. Ö Felsége a küldöttséghez intézett válaszában akként méltóztatott nyilatkozni, hogy neki is legfőbb óhajtása e szükséges vaspálya mielőbbi kiépittetése. Ö Felsége el fogja rendelni a kiépittetés meggyorsítását, valamint atalán teljes figyelmét szenteli ezen ügynek. Örülünk — mond a nevezett lap — hogy küldöttségünk ily kegyes fogadtatásban s ily szép biztatásban része­sült, mi azon reményt nyújtja, hogy e vaspálya, mely iránt nem csak városunkban, hanem az egész közel vi­déken is oly nagy érdekeltség mutatkozik, ki fog épülni. Örömmel nézünk eléje küldöttségünk visszatéré­sének, mely után, hinni akarjuk, e­zen érdekeltség teljes mértékben abban is fog nyilatkozni, hogy minél több részvény aláírása által anyagi részről is előmozdítjuk e tervet, melynek megvalósítása e vidéknek felszámitha­­tatlan hasznokat hozand. — Temesvár képviselőségének a temesvár­­aradi vaspálya összeköttetés ügyében tartott rendkí­vüli gyűlésében választott bizottmánya, f. hó 22 én tar­tott ülésében albizottmányt választott , mely Sprung (mint elnök), Simonyi, Eisenstädter, Pulk­o, Ber­­suder, Dunajszky, Risztits, Reiber és Niamesny (mint tollvivő) urakból áll s mely e pálya-összeköttetés léte­sítésének eszközei s módja iránt a bizottmánynak je­lentést tenni bízatott meg. — Zágrábból f. hó 20-káról írják a „Wand.“­­nek: „Tegnap,est­e kevéssel 8 óra előtt a jogakadémiai épülettől kezdve a mészáros utczán keresztül, a szakadó eső daczára, hosszú sora a fáklyavivőknek húzódott el a sűrűn összetódult nézőtömeg közepett. A menet élén a tanulók három nemzeti zászlót vittek, szintúgy a me­net közepén is egyet, hol a zene­ s az énekkar volt. A „Császár“-szálloda, Stroszmayer püspök szál­lóhelye előtt, a menet rendes szöggé alakult, mindkét oldalon bengáli tűzzel megvilágítva s középütt a zene s az énekkarral. Ez utóbbinak tagjai három jól sikerült karéneket adtak elő. A harmadik után­i excra megje­lent az erkélyen, s rövid, de meleg szavakban köszönte meg a tisztelgést. Viharos „zsi­­ó“ k követték, midőn visszavonult, mire a menet a zene hangzása s a „Lepa nasa domovina“dal éneklése mellett ismét megindult a hosszú utczán s a vásártéren keresztül, a várostanács épülete előtt megállapodván s a város atyáinak, kik utolsó ülésükben a dél­szláv akadémiára Zágráb városa nevében szintén 50,000 ftot írtak alá, háromszoros él­jent hozván. Erre a menet a „Jes Hrvatska ni propala“ hangoztatása mellett a jezsuiták­ terére ment, hol a fáklyák eloltottak s mindenki az esernyők oltalma alatt a meleg kályhához sietett. Ma délelőtt a jogászok egy küldöttsége tisztelgett­e excjánál, hogy a tanulóifjú­ság nevében a nagylelkű adományért neki köszönetet mondjon.“­­ Újabb intézkedésnél fogva tegnap, szombaton a pestlosonczi vasúttársulat összes igazga­tó-tanácsosait tanácskozás végett Bécsből ide várták, hogy a pályamunkálatoknak mind technikai, mind igaz­gatási tekintetbeni gyorsítása végett végleges határo­zatokat hozzanak. Mielőtt ezen, gr. F­o­r­g­á­c­h Antal elnöklete alatt a társulat irodatermeiben tartandó ta­­nácskozmány eredményéről jelentést tehetnénk, meg­jegyezzük, miszerint fu­m­er cs. tanácsos s főfel­ügyelő, ki e hét elején Bécsből ide érkezett, hogy a pá­lyamunkálato­kat a pest tarjáni pályarészen megszem­lélje, szemleútjából visszatért, s az illető munkálatok el­haladása­ s szilárdságáról nag­y megelégedéssel nyi­latkozott. Rinner úrnak egyszersmind küldetése volt, a 7 '/a mértföldet tevő hatvan szolnoki pályarészt, mely jövő tava­sszal inségü­gyi munkálat gyanánt foganatba lesz veendő, beutazni, s most ő­­ tett tapasztalatainak eredményéül ezen építést pártoló véleményt terjeszteni a magas kormány elé. Ha az elnök gr. Forgáchnak si­kerül, a sínek idejébeni elzállítását eszközölni, úgy a pest-tarjáni pályarész decembe­régéig annyira be lesz fejezve, hogy a kőszénvonatok közlekedése azonnal megkezdethetik.­­ A vásárbódéknak jelen álláshelyeikről az ország- és kerepesi utakra áthelyezése iránti kérdés a városnál ujólag szellőztetik, sok oldalról érvé­nyesíttetvén, hogy ezen már nem korszerű bódék nem csak a legjártabb utczák közlekedését úgyszólván a város közepén tetemesen gátolják, hanem veszélyesek is és nagy tisztátlanság okozói. Ezen fölül kiemelik azon körülményt, hogy a pesti vásárok a mostani közlekedé­si eszközöknél fogva korábbi jelentőségüket lényegesen elvesztették, s az itteni iparosoknak, kik áraikkal a vá­sáron megjelennek, különben is csak kevés vagy semmi előnyt sem nyújtanak. Ezért sem a vásárlóra, sem az eladóra nézve nem bírhat jelentékeny hátránynyal, ha a bódék felállítása oly városrészekben történik, melyek ugyan a közlekedés központjától kissé távolabb feküsz­­nek, de alkalmas­ tért nyújtanak. Ennélfogva a bódék jövő felállítására az új épület mögötti téren s a kerepesi útnak a Rókus mögött a vámházig terjedő részén kí­vül, még az István- és Hermina-terek hozatnak javaslat­ba, mely utóbbi helyek e czélra a vásárlátogatók által a legalkalmatosabbaknak találtatnak, s mint a „P. Lt.“ hallja, a várostanács által is tekintetbe vétettek. A gaz­­dászati bizottmány ez ügyet a közelebbi napokban vé­leményezés végett az ipar- és keresk­­kamrához kül­­dendi. — Többek aláírásával elismerő nyilatkozat kül­detett be hozzánk, melyben m. Gombos Bertalan hétszemélynök urnak, megrongált egészségüknek az ő általa feltalált s mixtura stomatica hepatica czim alatt már ismert szervek­ gyökeres helyreállításáért meleg köszönetet mondanak. — Aláírók közt töb­ben az uralkodott járványkórból tett megmenteté­­süket köszönik hathatós szerének ; mások éveken át tartott gyomorbajtól s ennek emésztő követ­kezményeitől történt megszabadulásukért fejezik ki neki elismerésüket, annál inkább, minthogy az ő sze­rével való élés általi fölépü­lésük annyira gyökeres, hogy előbbi egészségük helyreállása mellett kedélyük elevensége s vidámsága s ezzel együtt korábbi tettere­jük s életkedvük is visszatért. Aláírók, midőn hálájukat kifejezik, különösen másokat is kivánnak figyelmeztetni, kik uj vagy idült gyomor vagy májbajban sinylenek, hogy egészségük helyreállítása végett a nevezett hét­személynek az általuk s rajtuk sikeresen megpróbált hathatós szeréhez folyamodjanak. — A „Győri Közi.“ Kisfaludy Károly mint győrmegyei szülött halálozási évforduló napja (f. hó 21- ke) alkalmából ismét szóba hozta a tiszteletére állítan­dó s­z­o­b­o­r ügyét, s Győr leányaihoz fordul ezúttal, felszólítván őket, hogy karolják fel az ügyet, induljanak Fehérvárnak példáján, s meg van győződve, hogy ha az első lépés általuk megtétetik, a férfi világ erélyesen segítendi nemes czéljuk kivitelében. »Kisfaludy Károly­­nak lesz szobra Győrött, az ő általa oly igen szeretett szülőföldjén. — A rivális, austriai nemzeti bank pesti fiókinté­zete előszobájában f. évi October nó 26-án B­r­e­i­s­z­­­e­r Ferencz ottani szolga egy db 100 forintos bankjegyet talált; ez az illető tulajdonos által a bel- és lipótvárosi kapitányságnál átvehető.­­ Rómából jelentik, hogy f. hó 11 -én halt meg Baluff­i Gaetano bibornok 78 éves korában. Az el­hunyt az első bibornokok egyike volt, kik IX. Pius pápa ő­szentsége által 1846-ban neveztettek ki. IVári Szabó Antal, Pest megye volt szolgabi­­rája jelenti nejének Vári Szabó, szül. H­a­u­c­k Rózá­nak élete 67 dik évében folyó évi november 23-án tü­dő­­szélhűdés következtében történt kimultát. A boldogult

Next