Sürgöny, 1866. november (6. évfolyam, 250-274. szám)
1866-11-25 / 270. szám
200 sz. Hatodik évi folyam. Szerkesztőségi iroda: Fest, kigyó-utcza 4. szám , II. emelet. Kiadó-hivatal: Pesten, (barátok-tere 7-dik szám.) Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. enugp.tu-lintlet viseli : egyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majnai Frankfurtban és Hamburg-Alténában Slausenstein és Vogfler; Hamburgban Tiirkheim .lakói) . Lipcsében Ennyiért IVT. és Fort F.mft urak. Pest. Vasárnap, november 25. 18(16. Előfizetési árak. Napontai postai szétküldéssel: Egész évre............................20 frt. Félévre.................................10 . Negyedévre............................5 „ Budapesten házhoz hordva: Egész évre . . . 1» frt. — kr Félévre......................\ . Negyedévre ... _ HIVATALOS RÉSZ.1 0 cs. k. Apostoli Felsége az újon kinevezett würt- tembergi kir. rendkívüli követet s meghatalmazott ministert a cs. k. udvarnál, báró Thumbenburgot f. hó 19-én audientián elfogadni, s annak kezeiből meghitelező iratait átvenni méltóztatott. Ö cs k. Apostoli Felsége f. évi nov. léről kelt legfelsőbb határozatával, a herczeg Lichtenstein Ferencz lovassági tábornok által kért számfölötti létszámba áthelyeztetést legkegyelmesebben helybenhagyni, s ez alkalommal annak, több mint 45 évi, békében mint bábomban kitűnő szolgálatainak elismeréséül, a legmagasb megelégedést legkegyelmesebben kifejezni méltóztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. Szemle. A „Pesti Napló“-ban Tanárky Gedeon egy a pártokat mérsékletre intő czikket közöl, a haza azon veszélyes helyzetére figyelmeztetve, mely beállhatna, „ha a vezérek biztos keze a mérséklet gyeplőjét csak pillanatokra is megeresztené.“ Emlékeztet a mohácsi vészre. „Nem állítom — úgymond, — hogy a jelen idők hasonló catastrophának valószínűségét rejtsék méhekben, de úgy látszik, ma is oly lejtőn állunk, honnan a lesikamlás nem lehetetlen. Könnyű oly politikát folytatnunk, mely a birodalom szétoszlását elősegíti; de nehéz olyat, mely ezen szétoszlás esetére is megmenti Magyarországot, s különösen a magyar nemzetet. Mi pedig élni akarunk , élni és erősödni; azért sem a birodalom megoszlását elősegíteni, sem magunk közt megosztani nem feladatunk.“ A „Magyar Világ“-ban a kir. leiratot tárgyaló czikksorozat folytatását találjuk. Ezúttal az államadósság ügyét s a közgazdasági viszonyokat veszi tekintetbe. „A tizenötös bizottmány elfogadta a közös költségek és azok érdekében fölmerülő közös hitel igénybevétele esetére az egységes kezelést, s az államadósságok terhének egy részét előleges értekezés útján elvállalni késznek nyilatkozott, föliratainkra hivatkozván Az ebben a különbség, hogy a fölirat és a tizenötös bizottmány javaslata a közös adósság terhének egy részbeni elvállalásáról szól, de nem az államadósság és hitel egységes kezeléséről, migyen a legkegyelmesebb leirat a tizenötös bizottmány által csak a jövő költségek és a jövőben szerzendő adósságokra nézve elvben elfogadott egységes kezelést a már létező adósságokra is kiterjesztetni kívánja. Teszi ezt saját érdekünkben is, mivel a zavar és abból keletkezendő veszteség minket is sújtana. De maga a tizenötös bizottmány javaslata nem szól a tőkeadósság megosztásáról; a kamat terhei arányosításának elve a leiratban is el van fogadva, ebben is, mint minden egyéb közös ügyben. Összefügg ezzel a jelen helyzetben pénzforgalmunk viszonya. Saját szükségünk fedezésére, és nemcsak a közös védelem és közös terhek viselésére fordíttatott legközelebb ama milliók egy része is, melyek újabban is állampapírjegyek kibocsátása által lettek rendelkezhetőkké. Azok pótolják az elmaradó adót, azokból él az ínséges földmives. A forgalomban lévő pénz felett újabb veszteség, s annak hitele teljes megrontása nélkül nem osztozhatunk. Ezen viszonyok csak kölcsönös egyetértés, csak egységes kezelés mellett rendezhetők. Ez iránt egy pillanatig sem szabad saját legnagyobb kárunk nélkül kétségeskednünk. Ezek a nemzetgazdászat és pénzügy kérlelhetlen exigenitái, melyeket magunknak is előrelátni kötelességünk, ha polgártársaink, választóink, a nemzet, annak vagyona, hitele, ipara, kereskedésének hite, annyi család kereseti forrásán nem akarunk gyászos, be nem hegedő sebeket ejteni, átalános bukást előidézni, mely minden intézeteinket, vállalatainkat és tőkevagyonunkat maga után vonná, s az elvállalandó lehelnél sokszorta nagyobb veszteséggé válnék. A harmadik feladat a kereskedelmi és financziális ügy előzetes rendezését érdekli. Már maga a tizenötös bizottmány azon eshetőséget is fölvetendőnek látta, miszerint a közbenső vámok helyre nem állíttatván, az indirect adókat illetőleg a birodalom másik részével időről időre közös egyezkedésre lépnénk. Mivel azonban a közbenső vámok tényleg nem léteznek, s szintén csak közös értekezés útján volnának fölállítandók, ami magában képtelen anaekronismus , tehát azon előrelátott eset már tényleg létező s a közös egyetértés szüksége már beállt. A miről azonban a tizenötös bizottmány hallgat, ha csak egy vámszövetség létesítésére vonatkozó pontjait, amint ezt csakugyan tehetnénk is, ide nem magyarázzuk, azok a nemzetközi, kereskedelmi szerződések, a vámügyi politika, melyre nézve és pedig a kereskedés szabadabb fejlődése érdekében, igen határozottak a nemzet vágyai. Ezeket pedig a külügy egységes kezelése mellett csak közös ügy gyanánt érvényesíthetjük kellőleg, és a nemzet akaratának kellő képviselete mellett. De ma csak a közbenső vámok vannak adóztatási rendszerünkkel szoros összefüggésben ; a külügyi kereskedelmi politika szintúgy szabályozza az általános vámrendszer s az adóztatás kérdéseit, s az e részbeni öszhangzás és kölcsönös egymásrahatás nem mellőzhető. E részben csak az elvek ugyanazonosságának megállapítását szorgalmazza a legkegyelmesebb leirat, ami a dolog természetének és érdekeink kellő képviseletére czéljának megfelel, helyes nemzetgazdászati intézkedés érdekében pedig nem mellőzhető. Nem ez az ország törvényhozási befolyásának a kereskedelmi politika, a vám, indirect adó és egyedáruság kérdéseiben feladása, sőt ellenkezőleg ezen befolyás kiható, rendszeres, való érvényítése czéloztatik, nem a törvényhozás és alkotmányon kívül, de annak körében, mivel a törvény csak itt fogna megszavaztathatni. íme mindaz, amit a legkegyelmesebb leirat az alkotmány életbeléptetése, a magyar felelős ministérium kinevezése előtt elvben kiegyenlíttetni kíván. Akár az önvédelem, akár az anyagi érdekek kér- déseit tekintsük, mindenben a szükséges, a nélkülözhetlennél egyebet nem láthatunk ; mindenben közjogi önállásunk teljességében fenntartatott. Nem az forog szóban, hogy az országgyűlés az ebbeli törvényhozás jogáról lemondjon; nem az, hogy a többi tartományokkal közös törvényeket alkosson; de , az, hogy törvényhozását azokkal öszhangzásba hozza; ez pedig saját érdekünkben szintoly nélkülözhetlek érintély szükséges, mint a többi tartományok és a bi irodalom érdekében. Kimondottuk feliratainkban, hogy politikai lehe-tetlenséget az alkotmány helyreállításában nem kivájnunk. Íme a politikai lehetetlenségek sorozata, melyek valósága el nem vitázható, melyeket elhárítani feladatunk. A felirat megtenné gyümölcsét A törvényes kormány helyreállítása immár lehetséges, az csak tőlünk függ. Nem a tizenötös bizottmány javaslatával ellentét, nem annak megtagadása , de csakis az abban letett elvek magyarázata és kifejtése forog szóban. Túlhaladja a rescriptum szerintem azt, amit vártunk s reméltünk. Többet ennél saját érdekünkben nem óhajthatunk, egyebet lényegileg nem kívánhatunk. A kérdés szerintem csak az : fenn akarjuk e alkotmányunkat tartani vagy nem? Ha igen, nem lehet kétséges a választás.“ A „Wien. Journ.“ megtámadja a bécsi centralistákat, kik még mindig a jogvesztés elméletét szeretnék életbe léptetni. „Hogy a jelenlegi kormány e veszedelmes tanról mit sem akar tudni, az becsületére s ajánlására válik minden elfogulatlan ítélőnél. „Homlokegyenest ellenkező az álláspont, melyet a magyar ügyben jelenleg irányadó helyen elfoglalnak: a birodalom szilárd fennállására való szempont. Körülbelül ugyanazon álláspont, ez, melyet Deák híres húsvéti czikkében elfoglalt. Ő is a birodalom jólétét és léterét helyezte a tekintetbe veendő szempontok élére, épen úgy mint a kormány. „De nem következik e ez elv elfogadásából, miszerint épen azért nem szabad többet kívánnunk a magyaroktól, hogy régi szentesített jogaikból ide adjanak, mint amennyi az összbirodalom tétele végett elkerülhetően szükséges ? E jogi felfogást ignorálni lehet, de megcáfolni nem. Ama ruganyos elvet: „az állam jóléte mindenekfelett,“ sem lehet sikeresen idézni, mert a régi történet tanúsítja, hogy a birodalom erőteljesen, sőt hatalmasan fennállt, mindamellett, hogy a magyarok az önállásnak nem csekélyebb mértékével bírtak, mint amilyet szándékozik nekik engedni a kormány a birodalom új alakításában. Nem évekig s évtizedekig, hanem századokon át gyakorolták a direct önadóztatás jogát. Lehet-e azt most elvenni tőlük?“ Megengedi a „Wien. Journ.“, hogy a centralisatio bizonyos körülmények közt oly államokban, hol nemzetiség, történeti kifejlés stb. egyforma, hasznos kormányalak lehet , hanem csak azért, mivel a viszonyok egyformasága azt mintegy föltukmálja. „Hol azonban egészen más viszonyok vannak, hol oly ország és népcsoportosulás van, melyet semmiféle egybeolvasztó processus által nem lehet egyforma tömeggé változtatni, ott oly formát kell találni, mely legalább a birodalom lakosságának legnagyobb részét kielégítheti. „A kormányformák értéke egyátalán relatív. Valamely komplicált forma, ha kölcsönös bizalmon alapul, jobb lehet mint a legegyszerűbb. Azt vetik az albizottmány által javasolt delegációk módja ellen, hogy nehézkes és hátráltató. Nem mondhatni e ugyanezt bármily parlamentnek két házra osztása ellen? Minden alkotmányosság a törvényhozó hatalmak egyetértésén alapul. A paritás elve minden alkotmányban szerepel. Nálunk arról van szó, hogy azt még nagyobb kiterjedésben alkalmazzuk. Mi ebben sem hiányt, sem lehetlenséget nem látunk. Ami egyetértőleg egyesül. Szilárdabbal összetart, mint az, melyet az erőszak kapcsol össze. S miután mindenki a kiegyezkedést óhajtja, nem hiszi a „Wien. Journ.“, hogy a lajtántúli népek vagy azok képviselői ellenszegülnének, ha komoly kilátás nyujtatik nekik, hogy a kiegyezkedés végre igazán és őszintén létre jön.“ Ugyancsak a „Wien. Journal“ nak írják Pestről, hogy a királyi leirat által a Deák párt helyzete lényegesen megkönnyebbült, miután a kormány, nagyban és egészben a Deák-féle elaborátumhoz csatlakozik. Ez által a Deák-párt biztos támpontot nyer az extrém pártok ellenében. Azon föltevés, hogy a Deák párt a kormány támogatása folytán inkább még veszteni fogna erejéből , csak üres fecsegés. „Végül nagy eredmény az, hogy e leirat által az országgyűlés világosan megismeri a kormány programmját. A képviselőtest most már tudja, mit tűzött ki a kormány szilárd czélul, s az országgyűlésen van a sor, a nyújtott kezet barátságosan fogadni. „Ezen nézetek előbb-utóbb érvényre emelkednek, ha mindjárt addig sok zajt is kell legyőzni, s ha tán kezdetben a pessimisták iránya kerülne is felszínre. — Mindez semmit sem változtat a dolgon, mert füst nélkül nem éleszthetünk lángot. Azt hiszszük, nem csalódunk, hogy nem sokára a teljes egyetértés napját látandjuk az égre felszállni.“ A bécsi „Presse“ ismét Beust külügyminister urak egy állítólagos programmját közli. A félhivatalos „Wien Abendpost“ ezen egész közlést alaptalannak s költöttnek nevezi. A külügyi kérdésekben legnagyobb figyelmet fordít most a sajtó a római kérdés mikénti fejlődésére. Ami Austria magatartását illeti e kérdésben, az „Alig. org“ így szól: „Minden figyelemreméltó franczia- és olaszországi vélemény Fleury tábornok küldetése felöl megegyez a TÁRCZA. Napi újdonságok. A 0 cs. kir. Apostoli Felsége múlt hó 26-án kelt legfelsőbb elhatározásával a pécsi vasgyár-társulatot az 1848-ban nyert,63,000 ftra rugó kincstári kölcsön viszszafizetése alól legkegyelmesebben felmenten méltóztatott. V 0 cs. kir. Apostoli Felsége a pestmegyebeli fóthi ág. hitv. evang. fiók-egyház számára templomépitésre 500 ftnyi, a felkai ág. hitvallású evang. egyház községnek a paplak és iskolaház felépítésére 1000 ftnyi, abaujmegyei szeszta helv. hitv. evang. egyház községnek leégett temploma felépítésére 500 ftnyi, a munkácsi helv. hitv. egyházközségnek az ottani iskolaház helyreállítására 500 ftnyi segélyadományt méltóztatott az evangelicus egyházi és iskolai czélok előmozdítására rendelt évi általányból 1. k. engedélyezni. — Császárné Ő Felsége, mint a „Fremdbl. jelenti, f. hó 22 én déli 12 órakor a vaspályán Badenbe érkezett. Ö Felsége megérkeztekor a lakosok által élénk éljenzésekkel fogadtatott, az állomásparancsnok, Koszper ezredes, a Császárnét a tiszti kórodába vezeté, hol Ö Felsége minden egyes sebesültet megszólított. Miután Ő FeLége a legénységet gazdagon megajándékozá, aztán még a tengerészeti kórodát megszemlélő, három órai ott-tartózkodás után kocsin ismét Bécsbe visszaindult. — A „Prag. Zrg“ következő közlést hoz Bécsből: Több előkelő diplomaták, kik e perezben aktiv szolgálati állást nem foglalnak el, tekintve az állam szorongatott pénzügyi helyzetét, az őket illető nyugdíjilletékekről hazafias érzetből teljesen lemondtak. Ezek közt emetendő: bg Schönburg, gr. Thun Frigyes, gr. Széchenyi Imre, gr. Lützow, gr. Trautmannsdorf követek, gr. Traun, gr. Cavriani, gr. Coudenhove, b. Pillersdorff követségi tanácsosok stb. A pesti jótékony nő egylet a magy. kir. udvari kanczelláriától engedélyt nyert, hogy a jövő 1867. évi farsang alatt, a szegények javára tartandó álarczos tánczvigalom alkalmával, ugyanazon czélra 5000 darab 70 kros sorsjegy kibocsátása s az egyéb szokásos feltételek szem előtt tartása mellett, tárgy-sorsjátékot díjmentesen rendezhessen. A A magyar kir. helytartótanács részéről az alföldi vasút czéljaira kisebb birtokosoktól elfoglalt földekért járó 24,990 ft 97% kr az inségi alapból elölegezésképen az országos alap terhére folyóvá tétetett. — Az arad fiumei vasút tárgyában járó aradvárosi küldöttség elnökétől, Weisz Károly polgármester úrtól táviratilag azon tudósítást vette az „Alföld,“ hogy e küldöttség már legfelsőbb audientiára bocsáttatott le Ö Felsége által igen kegyesen fogadtatott. Ö Felsége a küldöttséghez intézett válaszában akként méltóztatott nyilatkozni, hogy neki is legfőbb óhajtása e szükséges vaspálya mielőbbi kiépittetése. Ö Felsége el fogja rendelni a kiépittetés meggyorsítását, valamint atalán teljes figyelmét szenteli ezen ügynek. Örülünk — mond a nevezett lap — hogy küldöttségünk ily kegyes fogadtatásban s ily szép biztatásban részesült, mi azon reményt nyújtja, hogy e vaspálya, mely iránt nem csak városunkban, hanem az egész közel vidéken is oly nagy érdekeltség mutatkozik, ki fog épülni. Örömmel nézünk eléje küldöttségünk visszatérésének, mely után, hinni akarjuk, ezen érdekeltség teljes mértékben abban is fog nyilatkozni, hogy minél több részvény aláírása által anyagi részről is előmozdítjuk e tervet, melynek megvalósítása e vidéknek felszámithatatlan hasznokat hozand. — Temesvár képviselőségének a temesváraradi vaspálya összeköttetés ügyében tartott rendkívüli gyűlésében választott bizottmánya, f. hó 22 én tartott ülésében albizottmányt választott , mely Sprung (mint elnök), Simonyi, Eisenstädter, Pulko, Bersuder, Dunajszky, Risztits, Reiber és Niamesny (mint tollvivő) urakból áll s mely e pálya-összeköttetés létesítésének eszközei s módja iránt a bizottmánynak jelentést tenni bízatott meg. — Zágrábból f. hó 20-káról írják a „Wand.“nek: „Tegnap,este kevéssel 8 óra előtt a jogakadémiai épülettől kezdve a mészáros utczán keresztül, a szakadó eső daczára, hosszú sora a fáklyavivőknek húzódott el a sűrűn összetódult nézőtömeg közepett. A menet élén a tanulók három nemzeti zászlót vittek, szintúgy a menet közepén is egyet, hol a zene s az énekkar volt. A „Császár“-szálloda, Stroszmayer püspök szállóhelye előtt, a menet rendes szöggé alakult, mindkét oldalon bengáli tűzzel megvilágítva s középütt a zene s az énekkarral. Ez utóbbinak tagjai három jól sikerült karéneket adtak elő. A harmadik utáni excra megjelent az erkélyen, s rövid, de meleg szavakban köszönte meg a tisztelgést. Viharos „zsió“ k követték, midőn visszavonult, mire a menet a zene hangzása s a „Lepa nasa domovina“dal éneklése mellett ismét megindult a hosszú utczán s a vásártéren keresztül, a várostanács épülete előtt megállapodván s a város atyáinak, kik utolsó ülésükben a délszláv akadémiára Zágráb városa nevében szintén 50,000 ftot írtak alá, háromszoros éljent hozván. Erre a menet a „Jes Hrvatska ni propala“ hangoztatása mellett a jezsuiták terére ment, hol a fáklyák eloltottak s mindenki az esernyők oltalma alatt a meleg kályhához sietett. Ma délelőtt a jogászok egy küldöttsége tisztelgette excjánál, hogy a tanulóifjúság nevében a nagylelkű adományért neki köszönetet mondjon.“ Újabb intézkedésnél fogva tegnap, szombaton a pestlosonczi vasúttársulat összes igazgató-tanácsosait tanácskozás végett Bécsből ide várták, hogy a pályamunkálatoknak mind technikai, mind igazgatási tekintetbeni gyorsítása végett végleges határozatokat hozzanak. Mielőtt ezen, gr. Forgách Antal elnöklete alatt a társulat irodatermeiben tartandó tanácskozmány eredményéről jelentést tehetnénk, megjegyezzük, miszerint fumer cs. tanácsos s főfelügyelő, ki e hét elején Bécsből ide érkezett, hogy a pályamunkálatokat a pest tarjáni pályarészen megszemlélje, szemleútjából visszatért, s az illető munkálatok elhaladása s szilárdságáról nagy megelégedéssel nyilatkozott. Rinner úrnak egyszersmind küldetése volt, a 7 '/a mértföldet tevő hatvan szolnoki pályarészt, mely jövő tavasszal inségügyi munkálat gyanánt foganatba lesz veendő, beutazni, s most ő tett tapasztalatainak eredményéül ezen építést pártoló véleményt terjeszteni a magas kormány elé. Ha az elnök gr. Forgáchnak sikerül, a sínek idejébeni elzállítását eszközölni, úgy a pest-tarjáni pályarész decemberégéig annyira be lesz fejezve, hogy a kőszénvonatok közlekedése azonnal megkezdethetik. A vásárbódéknak jelen álláshelyeikről az ország- és kerepesi utakra áthelyezése iránti kérdés a városnál ujólag szellőztetik, sok oldalról érvényesíttetvén, hogy ezen már nem korszerű bódék nem csak a legjártabb utczák közlekedését úgyszólván a város közepén tetemesen gátolják, hanem veszélyesek is és nagy tisztátlanság okozói. Ezen fölül kiemelik azon körülményt, hogy a pesti vásárok a mostani közlekedési eszközöknél fogva korábbi jelentőségüket lényegesen elvesztették, s az itteni iparosoknak, kik áraikkal a vásáron megjelennek, különben is csak kevés vagy semmi előnyt sem nyújtanak. Ezért sem a vásárlóra, sem az eladóra nézve nem bírhat jelentékeny hátránynyal, ha a bódék felállítása oly városrészekben történik, melyek ugyan a közlekedés központjától kissé távolabb feküsznek, de alkalmas tért nyújtanak. Ennélfogva a bódék jövő felállítására az új épület mögötti téren s a kerepesi útnak a Rókus mögött a vámházig terjedő részén kívül, még az István- és Hermina-terek hozatnak javaslatba, mely utóbbi helyek e czélra a vásárlátogatók által a legalkalmatosabbaknak találtatnak, s mint a „P. Lt.“ hallja, a várostanács által is tekintetbe vétettek. A gazdászati bizottmány ez ügyet a közelebbi napokban véleményezés végett az ipar- és kereskkamrához küldendi. — Többek aláírásával elismerő nyilatkozat küldetett be hozzánk, melyben m. Gombos Bertalan hétszemélynök urnak, megrongált egészségüknek az ő általa feltalált s mixtura stomatica hepatica czim alatt már ismert szervek gyökeres helyreállításáért meleg köszönetet mondanak. — Aláírók közt többen az uralkodott járványkórból tett megmentetésüket köszönik hathatós szerének ; mások éveken át tartott gyomorbajtól s ennek emésztő következményeitől történt megszabadulásukért fejezik ki neki elismerésüket, annál inkább, minthogy az ő szerével való élés általi fölépülésük annyira gyökeres, hogy előbbi egészségük helyreállása mellett kedélyük elevensége s vidámsága s ezzel együtt korábbi tetterejük s életkedvük is visszatért. Aláírók, midőn hálájukat kifejezik, különösen másokat is kivánnak figyelmeztetni, kik uj vagy idült gyomor vagy májbajban sinylenek, hogy egészségük helyreállítása végett a nevezett hétszemélynek az általuk s rajtuk sikeresen megpróbált hathatós szeréhez folyamodjanak. — A „Győri Közi.“ Kisfaludy Károly mint győrmegyei szülött halálozási évforduló napja (f. hó 21- ke) alkalmából ismét szóba hozta a tiszteletére állítandó szobor ügyét, s Győr leányaihoz fordul ezúttal, felszólítván őket, hogy karolják fel az ügyet, induljanak Fehérvárnak példáján, s meg van győződve, hogy ha az első lépés általuk megtétetik, a férfi világ erélyesen segítendi nemes czéljuk kivitelében. »Kisfaludy Károlynak lesz szobra Győrött, az ő általa oly igen szeretett szülőföldjén. — A rivális, austriai nemzeti bank pesti fiókintézete előszobájában f. évi October nó 26-án Breiszer Ferencz ottani szolga egy db 100 forintos bankjegyet talált; ez az illető tulajdonos által a bel- és lipótvárosi kapitányságnál átvehető. Rómából jelentik, hogy f. hó 11 -én halt meg Baluffi Gaetano bibornok 78 éves korában. Az elhunyt az első bibornokok egyike volt, kik IX. Pius pápa őszentsége által 1846-ban neveztettek ki. IVári Szabó Antal, Pest megye volt szolgabirája jelenti nejének Vári Szabó, szül. Hauck Rózának élete 67 dik évében folyó évi november 23-án tüdőszélhűdés következtében történt kimultát. A boldogult