Sürgöny, 1866. november (6. évfolyam, 250-274. szám)
1866-11-21 / 266. szám
266. sz. Hatodik évi folyam. Szerkesztőségi iroda: Pest, kigyó-utcza 4. szám, II. emelet. Kiadóhivatal: Pesten, (barátok-tere 7-dik szám.) Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele- SÜRGÖNY. Magán-hirdetések : egyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majnai Frankfurtban és Hamburg-Alténában Hansenstein és Voglers Hamburgban Türkselm Jaltai», Lipcsében Engrle** M. és Fort Ernő urak. Előfizetési árak. Napontal poétát szétküldéssel: Budapesten házhoz hordva: Égész évre....................10 frt Egész évre . . . 18 írt. — kr. Félévre ...... 10 „ Félévre.....................9 „ — „ Negyedévre.....................& „ Negyedévre . 4 „ 50 „ Pest. Szerda, november 21. 1866. HIVATALOS RÉSZ. Királyi leirat a horvát-szlavon országgyűlés ujraösszehivása iránt. Hi Első Ferencz József stb. Tiszteletreméltó stb. Kedves Híveink! Mi azon tekintetből, hogy Hüségtek szeretett horvát s szlavón királyságaink magyar királyságunkhoz s össz-monarchiánkhozi viszonyának megoldása iránt egy országgyűlési küldöttség által egy, a magyar országgyűlés által kiküldött hasonló küldöttséggel alkudozásba léptetek, s ezen alkudozásoknak előreláthatólag hosszas!) időt kell megkivánniok, horvát s szlavón királyságaink országgyűlését folyó évi ápril 21 től kelt legfelsőbb leiratunkkal határozatlan időre elnapoltuk. Az időközben beállott hadiesemények eddig elő az újraösszehivást lehetetlenné tették. Mivel már az ezen fölebb említett igen fontos államjogi kérdés fölött az alkudozás megtörtént, s ekközben békés viszonyok állottak be, most már szükségesnek látszik, ezen alkudozás eredményét az országgyűlés elé terjeszteni, s szerencsés bevégződésre juttatni. Mind ennek tekintetéből, mind azért is, hogy a folyó évi mártius 13-ról kelt legalázatosabb fölterjesztéstek által Hozzánk fölterjesztett, s Általunk Hűségteknek folyó évi october 20-ról kelt legkegyelmesebb leiratunkkal, eszközlött módosítások után átszolgáltatott munkájat az országgyűlés coordinatiója s választási rendje iránt országgyűlésiekben elintéztethessék s lehető siettetéssel ismét királyi helybenhagyásunk alá terjesztethessék,• legkegyelmesebben indíttatva érezzük Magunkat, a folyó évi ápril 21 ikén kelt leiratunkkal elnapolt országgyűlést folyó évi november 19-re Zágráb országos fővárosba legkegyelmesebben ismét egybehívni. Hozzátok egyébiránt császári királyi kegyelmünk és kegyelmességünkkel hajlandók maradunk. Kelt Olmütz városában, Morvaországban, october 21-én, az Üdvnek ezernyolczszázhatvanhatodik s uralkodásunknak tizennyolczadik évében. Ferenci József, s. k. Báró Kussevich Emil s. k. Ő cs. k. Apostoli Felsége legfelsőbb rendeletéből. Dr. Buzimi Jellachich Ede s. k. Ő cs. kir. Apostoli Felsége folyó évi nov. hó 5 én 15,784. szám alatt kelt kegyelmes udvari rendelet szerint rajkai születésű Rumpeltesz Mihály vezetéknevének „Rajkai“-ra kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. Kelt Builán, 1866. évi nov. hó 13. Vasmegye főispáni helytartója a Koltay István megyei írnok elhunyta folytán üiredésbe jött irnoki állomásra Kovács Iván megyei árvaszéki írnokot, ennek helyébe pedig Steininger Sándor, eddigi napdirnokot nevezte ki. Gömör-Kishonth t. e megyék főispánja a megyénél megürült ülnöki állomásokra Szűcs István hites ügyvédet, és Lubik József megyei levéltárnokot, ez utóbbinak helyére levéltárnokká Benyó Lajos megyei harmad aljegyzőt, a megürült harmad aljegyzői állomásra pedig Vozáry György hites ügyvédet, végre a számvevő-segédi állomásra Jeszny Gáspárt és a felső járás rozsnyói szakaszában tiszt, esküdtté Liptay Dénest nevezte ki. Változások a cs. k. hadseregben. Kineveztettek: Gróf Pötting et Persing Károly, ezredes a táborkari törzsben, a 25. sz. b. Mimula gyalogezred parancsnokává; freyenwaldi nemes Jónák János, az 54. sz. b. Grueber gyalogezred ezredese, az 58. sz. István Főherczeg gyalogezred parancsnokává ; schartenburgi lovag Mündel Henrik, ezredes a táborkari törzsben, a 36. sz. gr. Degenfeld gyalogezred parancsnokává; b. Herbert-Rathkeal Ede, az 54. sz. báró Grueber gyalogezred ezredese, ezen ezred parancsnokává; Guran Sándor, ezredes a táborkari törzsben, a hadi iskola és a katonai administratív tanintézet parancsnokává, táborkari törzsfőnökökké a táborkar következő ezredesei: Vécsei és böröllő-iságfai Vécsey József, a bécsi főhadiparancsnokságnál; b. Catty Adolf, a gráczi főhadiparancsnokságnál; lovag Bienerth Károly, a prágai főhadiparancsnokságnál; b. Litzelhofen Ede, a lembergi főhadiparancsnokságnál; Gallina József, a budai főhadiparancsnokságnál; Doda Traján , a zágrábi főhadiparancsnokságnál ; elmbachi Fröhlich Lajos, a nagyszebeni főhadiparancsnokságnál; friedbergi Salomon Manó, a zárai főhadiparancsnokságnál ; és poppenheimi nemes Papp Vilmos alezredes, a temesvári főhadiparancsnokságnál; irodafőnökökké: Wischnich Károly alezredes, a belföld részéről országleirási irodában; lovag Littrow Ferencz ezredes, a külföld részérei országleirási irodában; Fischer Frigyes ezredes, a haditörténeti iroda részére;-Döpfner József ezredes, a vasúti, gőzhajói és távirdai iroda részére; és plauenwaldi Pelikán József ezredes, a nyilvánsági iroda részére; — mindnyájan a táborkari törzsből, számfeletti őrnagyokká: Conte Onorio Giacobazzi százados, az 1. sz. Jenő savoyai herczeg dragonyos ezred ranglétszámába osztatván be; és marchese Ta coi Achilles százados, a 32. sz. estei Ferencz Ferdinánd Főherczeg, mnodenai herczeg gyalogezred ranglétszámába osztatván be; — mind kettő meghagyatván szolgálattételen estei Ferencz Ferdinánd Főherczeg ur, modenai herczeg , kir. fenségénél. NEMHIVATALOS RÉSZ. Szemle. Az országgyűléshez intézett kegyelmes királyi leiratra vonatkozólag igy szól a „Magyar Világ“ : „Mindenekelőtt főérdeme és súlya a kir. leiratnak, hogy az nemcsak átalénosságok körében marad, hanem a legfontosabb concret kérdésekre kiterjeszkedvén, az eddig homályos helyzetet teljesen megvilágítja. A k. kir. leiratot ugyanis alkotmányos szempontból tekintve, abban nemcsak azon magában megbecsülhetlen értékű, de általunk soha kétségbe nem vont tényt kell szemlélnünk, miszerint Ő Felségének alkotmányunk helyreállítása körüli szándéka s bizalma rendületlenül áll, hanem a tekintetből is hívja az föl különösen méltánylatunkat, hogy az a kormány intenzióit fejezi ki. E leirat után valóban senki sem lehet kétségben jelenlegi kormányférfiaink ■— sokat sürgetett — programmja iránt. Vezérelveik a leiratban őszintén kifejezvék , eljárásuk szabatosan megjelölt. Ez magában ugyan csak egyoldalú vagy negatív nyereség fogna lenni, ha egyúttal a leirat által constatálva nem volna az, hogy kormányférfiaink czélzatai s a nemzet közérzülete között nemcsak nem létezik áthidalhatlan örvény, sőt ellenkezőleg, hogy azon gondoskodás, melyet az országgyűlés fölirataiban a közös monarchia létérdekei s biztossága iránt tanúsított, más oldalról találkozik az ezek fölött elsősorban őrködni hivatott kormánynak az ország irányában való alkotmányos jogtiszteletével; és így irányzatuk és elveik lényegében a törvényhozás e két tényezője között megvan azon öszhang, mely a kiegyeztetés előfeltétele. Bizonnyal nagy optimizmus volna azt hinni, hogy ezzel a kiegyenlítés minden nehézségei elhárítvák ; de nem lehet félreismerni, hogy a kiehat alkotmánybonyodalmaink kifejlődésében új stádiumot, s nevezetes haladást jelez a nemzet törvényszerű óhajai értelmében. A kir. leirat kifogáson felül alkotmányos téren áll. Az országgyűléshez intézett viszonkívánalmaiban semmi alkotmányellenest nem tartalmaz, egyoldalún nem előzi meg az alkotmányos megoldást, nyitva tartja az alkotmányos egyezkedés útját. Azon három pontban is, mikre nézve a XV-ös bizottmányi munkálattól eltérőleg a monarchia biztossága érdekében öszhangzatos elveket óhajt, távol van attól, hogy jogot tagadna meg, hanem míg az elvek öszhangzására méltán nagy súlyt fektet, illetetlenül tartja az értekezlet, az alkotmányos egyezkedés terét. Mindezeknél fogva abbeli hitünket bátran nyilváníljuk, hogy ha a keleirat értelmének, s az abban a trón részéről tett nagy horderejű közeledésnek megfelelő bölcseséggel az országgyűlés a gyakorlati térre álland, s a legközelebbi feladatra irányzandja öszpontosított jóakaratú tevékenységét: a túl vérmesség botlásai, mint az ellenünk agyarkodó annyiféle ellenséges elemek cselei daczára, nem mondjuk néhány hónap, hanem néhány hét alatt el fogja érhetni nemzetünk jogos óhajainak teljesültét, és alkotmányának tettleges birtokába helyeztetését.“ Ugyancsak a „Magyar Vil.“ a „N. Fr. Presse“ s az azt reprodukáló „Hon“ alaptalan mendemondáira, mintha a magyar nemzet óhajtásait a kormányférfiak közül csupán Beust külügyminiszer úr pártolná, megjegyzi, miszerint a dolog természetében fekszik, hogy a magyar ügyekben inkább a magyar kormányférfiak adnak az idegennek felvilágosítást; de egyébiránt — és épen ezt tartjuk a monarchia helyzetében legmegnyugtatóbb körülménynek — a magyar államférfiak propositiói az összes kormány hozzájárulásával jöttek létre. Magyarország boldogulhatása, kibékítése egyformán buzgó törekvése a jelen kormány minden tagjának, valamint a monarchia hatalmi állásának megóvása, s annak eszközei iránt is teljes egyetértés uralkodik közöttük. A „Debatte“ következőleg is a magyar országgyűlés megnyitása alkalmából: „Mindenekelőtt semmi kétséget sem szenved, hogy Magyarország legnagyobb ellenségei azok, kik a Magyarországot és az összbirodalmat egyformán megnyugtató kiegyenlítés legnagyobb ellenségei. Valamint az előbbi kormányzat idejében minden autonóm élet és az összes államjogi egyéniségek ellenségei a kormánynyal s Magyarország jogszerű követelései ellen működtek, és úgy legkevésbé sem szabad csodálkozni, hogy ugyanezen derék emberek most a kormány ellen s a magyar pártok legtúlzottabb követelései mellett lépnek fel; ezek akkoriban ép úgy mint ma, változatlanul egy életképes compromissum czélravezető közvetítésének útjába akadályokat gördítettek. S korántse higyye valaki, hogy ezen sötét cotera üzelmének vége vettetnék azáltal, ha valamely kormány — a mostani bizonyára nem — az összállam jogos igényeinek mellőzésével a magyaroknak még oly követeléseit is elfogadná, melyek Austria léterét s hatalmi állását kérdés alá helyeznék. Mert azt bizonyára Magyarországban is méltányolni tudandják, hogy oly kormány ellen és felett ama királyságok s országok természetszerű reactiójának meg kellene szűnnie, melyeknél egy hatalmas Austria szív- s egyszersmind létkérdés. Csak oly kiegyezkedés számíthat tartósságra és életerőre, melyet Magyarország nemcsak a kormánynyal egyedül, hanem Austria állameszméjével is kötend. Magyarországra nézve ezen fejtegetésből, mely ellen alig tehetni kifogást, kettős tanulság merül fel. Mindenekelőtt kitűnik, hogy az igényekben való mértéktartás a magyarok jól felfogott érdekében intézendő óvó figyelmeztetés az összes magyar hazafiakhoz. Mert nem az, mi rohamban kivivalik, hanem ami állandóan fentartható, jellemzi valamely politikai párt életrevalóságát, kivált miután a törvényesség mezébe burkolt forradalmak minden jogtalan felforgatások sorsában osztoznak, és gyors és váratlan véget érnek. Közvetlen összefüggésben áll ezzel egy más, szintén kétségbe nem vonható tény. Magyarország egyedül, de még a kormánynyal szövetkezve sem képes az alkotmányt fentartani, hanem ennek tényleges közös ügügyé kell emeltetnie, melynek fentartására és szilárdítására az összes királyságok s országok egyenlő örömmel lépjenek fel. Bizonyára alig szükséges füzetek fejtegetése annnak, hogy nem lehet Magyarországnak oly alkotmánya, mely önérdekü s egyszersmind államférfiatlan irányzattal csak különleges czélokat követ, s úgy a birodalom érdekeinek, valamint a többi egyenjogosult egyéniségeknek nemcsak nem szolgáltat igazságot, sőt azokkal sok tekintetben ellenségesen szembe száll . A külügyi eseményeket illetőleg mindenekelőtt jeleznünk kell azon mindinkább előtérbe lépő fogalomzavart, mely az új északnémet szövetség miként alakulására nézve uralkodik. A vitatkozások beláthatlan, végtelen térre sülyednek. Itt is bebizonyul, mennyivel könnyebb néhány programmszerű pontot odavetni, mint valamely életképes organismust tényleg fölállítni. Már az elméletben nagy zavar uralkodik a fölött, vájjon sajátkép mire kell először is törekedni. Jellemző például, hogy egy Berlinben legközelebb megjelent figyelemreméltó röpirat az államok szövetségének eszméjét ajánlja, melyek „teljesen önállóak“ maradnak, egyébként a porosz királyra bízva a hadsereg vezényletét s a diplomatiai képviseletet. Még jellemzőbb, hogy e röpirat szerzője (a porosz képviselőház egyik ismert tagja) határozottan ellene nyilatkozik az egyenes választásoknak, melyek alapján kell most létre jönni az északnémet parlamentnek, s a delegáltak gyülekezetét ajánlja, kiket az egyes országgyűlések választanának. Ez iránynak többen is vannak követői. S már maga az, hogy ily foederalistikus rendszer mellett fölszólalhat valaki azon peremben, midőn az egységesítési törekvések oly diadalzajjal akarják elkábítni a német népet, — mutatja, hogy a foederalismus mégis meglehetősen mély gyökereket vert a német nemzet szellemében. Az egységesítő párt közlönyei természetesen nem igen kíméletesen bánnak ez irány követőivel s egyszerre támadják meg és együvé sorozzák őket a dél-németországiakkal, kiket folyvást particularismussal s magán érdekeiknek a közös német érdekek fölé emelésével vádolnak, mintha a porosz érdek egyértelmű volna a közös német érdekekkel. A septemberi conventiót illetőleg egy újabb nyilatkozatot jegyezhetünk fel. Ez az olasz kormány hivatalos lapjának nyilatkozata, mely így hangzik : „Közeledvén a septemberi egyezmény által megszabott határidő, a párisi és florenczi kabinet kötelesek figyelemmel lenni azon fontos érdekekre, melyek ama tény folytán szabályozandók. A két kormányt azon óhajtás lelkesíti, hogy ezen érdekeket egymással kiegyeztessék, s el vannak határozva, a conventiót teljesen legális módon végrehajtani. Amint ebben egyetértenek — s ezen nem lehet kételkedni — úgy a végrehajtás eszközei iránt is megegyeznek. Mindazáltal teljesen alaptalan a lapok azon állítása, mely szerint a franczia kormány erre vonatkozólag a florenczi kabinettel már előbb akart alkudozásokat kezdeni, s hogy az olasz kormány vonakodott ezekbe bocsátkozni.“ Nagy zajt ütött a legközelebbi napokban egy nov. 6-kán kelt new yorki távirat, mely Miksa császárnak Mexicoból Veracruzba elutazását jelentette, azon hozzáadással, hogy a császár ki akarta kerülni a találkozást Castelnau tábornokkal, ki Napoleon megbízásaival jött Mexicoba; elutazása előtt Miksa császár Bazaine tábornagyra bízta ideiglenesen a régensséget, ami a trónról lemondással egyértelmű. — E táviratra nagyszerű combinatiokat alapítottak némely lapok, most azonban mindinkább az látszik kiderülni, hogy a távirat valótlan híreket közölt. A new-yorki táviratok, melyek forrás megnevezése nélkül jönnek Európába, különben is gyanúsak szoktak lenni s hitelességük igen kétes. A „Fr. Corr.“ már jelenti is, hogy a mexicói követség Párisban demontirozta az említett tew yorki távirat hírét; Castelnau tábornok pedig november elején Miksa császárnak szilárd elhatározását táviratozta Párisba, mely szerint minden körülmények közt Mexicóban maradt A lajtántuli tartománygyűlések. A magyar országgyűléssel egyidejűleg nyíltak meg nov. 1- én a lajthántuli tartománygyűlések is. Még eddig csak rövid távirati tudósításokkal bírunk ez ülésszakok megnyitásairól, melyeket itt alább közlünk. Bécsben Colloredo herczeg országos marschal nyitá meg az alsó-austriai tartománygyűlést 11 óra 10 perczkor, fájdalmát fejezvén ki azon számom veszteségek fölött, melyeket az utolsó háború folytán szenvedett a birodalom s abban minden egyes; hangsulyozá aztán, hogy a jelen perezben kétszeres és háromszoros erélyre van szükség, hogy a tartománygyülés kötelességeit teljesíthesse. Mielőtt azonban munkájához látna a tartománygyülés, előbb Ő Felsége iránti hűsége és ragaszkodása jelét akarja kifejezni s háromszoros „Hoch“-al üdvözli a Felség nevét. Colloredo herczeg ezzel megnyitván az ülést, Chorinsky gróf alsó-austriai helytartó emel szót, szintén azon sebekről szólván, melyeket az utóbbi súlyos idő ütött az országon, s melyeknek gyors és gyökeres gyógyítására irányozvák a kormány gondjai, megköszöni a helytartó a tartományi bizottmány támogatását a nehéz napokban, s üdvös sikert remél a jelen ülésszaktól. Felolvastatván aztán a legfelsőbb kézirat, melyet a ház felállva hallgat meg, Pratobevera báró bizottmány kinevezését indítványozza felirat készítése végett Az adresse-bizottmány tagjaiul: dr. Brestl, Lötsch, Dinstl, Kuranda, báró Tinti, báró Geusau, b. Pratobevera, Mühlfeld, Schindler, Winterstein és Arnoth választattak meg. Prága, nov. 19. A tartománygyülésnek ma történt megnyitása előtt nagymise volt, melyen a bibornok-érsek celebrált. Az országos marsall, gr. Nostitz megnyitó beszédében megemlíti az utóbbi csapásteljes eseményeket, valamint azoknak visszahatását Csehországra; köszönetet fejez ki Ő Felségének azért, hogy Ő Felsége a hoszszabb utazásnak kellemetlenségeit nem tekintve, eljött, hogy a háború által fokozott fájdalmakat enyhítse; erre Ő Felségét éltette, mi a gyülekezet által viharosan viszhangoztatott. Beszéde folytán az országos marsall megemlékezik a vitéz hadseregről és tengerészetről, mely ott is, ahol nem hajlott részére a győzelem, mégis a vitézségnek és kötelességteljesítésnek rég igazolt hírét csonkítatlanul fenntartá. Végül a hadsereg és hajóhad élő, valamint a becsület mezején elvérzett tagjaira háromszoros „éljent“ mond. Gróf Rothkirch felolvassa Ő Felségének oct. 13 -áról az államminiszerhez intézett kéziratát, és átadja azt az országos marsallnak, az országos levéltárban leendő megőriztetés végett. Erre mint helytartó üdvözli a gyülekezetet, azt hangsúlyozván, miszerint jelenleg úgy, mint döbbeni állásában ugyanazon végezést tartja szeme előtt: a hazai érdekeket a gyülekezettel öszhangzólag alkotmányos működéssel előmozdítani. Lemberg, nov. 19. Egy ünnepélyes nagymise után a tartománygyűlés déli 12 órakor hg. Sápieha országos marsall által megnyittatott. Megnyitó beszédében a legfontosb országgyűlési határozatok szentesítéséért s az ország egy fiának helytartóvá kineveztetéséért táplált hálaérzetnek ad kifejezést; végül Ő Felségére éljent mond, melyet e ház háromszorosan viszhangoz. Gr. Goluchowski a legszivélyebb köszönetet mond a háznak és az országnak, a tanúsított bizalomért, és felhívja a házat az ország jólétére irányzandó közös működésre; végül előterjeszti az oct. 13-k.i cs. kéziratot, a földtehermentesítési alap budgetét, és bemutatja Possinger udv. tanácsost mint kormánybiztost. Salzburg, nov. 19. Az ország kapitánya az ülést a követekhez intézett beszéddel nyitja meg ; mindenekelőtt az idei szomorú eseményeket említi, s hogy Austriának az évek óta fölfegyverzett ellenség, a harczosok a fegyverek túlereje irányában a szándékosan előidézett harczban vesztenie kellett; de kiemeli, hogy Austria népei nem veszték el bátorságukat, hogy a szerencsétlenség nem hajthatta meg őket. Ez mutatkozott abban, hogy ifjak s férfiak örömmel fogtak fegyverhez, hogy Salzburg hölgyei a sebesült s megbetegedett harcrosok jóléte érti áldozatkészségben egymással versenyeztek. A legnehezebb csapás Austriának kiválása Németország kötelékéből, de az austriai németek szivükben mindig megőrzendik az együvétartozás tudatát s örömmel üdvözlendik a perczet, melyben testvéreikkel ismét egy nép lehetendnek. Az ország kapitánya aztán átmegy a bel országos kérdésekre; említi, hogy az országos és tartományi vagyon egyesítésének kérdése, valamint az erdészeti kérdés kielégítő módon intéztetett el, s az állam- és pénzügyministériumnak a szives előzékenységért háláját s elismerését fejezi ki. A herczegérsek válaszol az ország kapitányának beszédére ; szintén említi az idei szomorú eseményeket s úgy mint az országkapitány, kiemeli még a leggyöngédebb kezek áldozatkészségét is; hasonlag sajnálja Austria kiléptét a német kötelékből; de az austriai nép oly bensőleg fog mindig Németországhoz ragaszkodni, mint a salzburgi egyház a primatűr állapot drága emlékeihez., A herczeg érsek háromszori éljennel végzi Császár Ő Felségére, mit a gyűlés lelkesedéssel viszhangoztat. Az országfőnök mondja: A csapások, melyeket a sors reánk mért, legjobban akkor gyógyítathatnak meg, ha minden egyes egész erejéből teljesíti kötelességét ; mert csak ott hiszelhet az egész, hol minden egyes becsülettel teljesiti a maga teendőit. Átadja a gyűlésnek Ő Felsége legmagasb kéziratát az államministerhez, a békekötés alkalmából, s egy törvényjavaslatot, az országgy. választási rend 12 és 14 ik szakaszainak változtatását illetőleg, mint kormány- előterjesztvényeket.