Sürgöny, 1867. január (7. évfolyam, 1-26. szám)
1867-01-13 / 11. szám
Bukarestből baráti kéz útján vettünk egy levelet, melynek tartalma, amennyire közölhető, érdekes világot vet a híres Romániának a magyarok iránti hangulatára. A levél így szól : „A múlt hetekben nem tudom miféle állambölcselet vagy politika sugallatára elhatározta az itteni kormány, minden idegent — kik itt nagy számmal letelepülvek — kiutasítani, illetőleg a határon át kísértetni. Természetesen e rendszabály első rendben a cseléd- és munkásosztály ellen foganatosíttatik , különbség nélkül arra: dologtalan csavargó, vagy útlevéllel rendesen ellátott munkás e, ki az austriai ügynökségnél adóját is lelvette. Más nemzetiségbelit én ugyan nem láttam, mint magyart s székelyt; de ilyeket láttam 25—30-as csoportokban lánczra fűzve, lovas-katonáktól kisérve, de gyalog s éhen szomjan, ellátás nélkül a határra indíttatni ; s minthogy saját inasom is embertelenül elfogatott, előbb személyesen, később az austriai corsulatus utján folyamodtam a rendőrséghez elbocsátása végett , és midőn kérelmem támogatására fölhozom, hogy felesége, gyermekei vannak, azon választ kaptam, hogy majd utánaküldik ezeket is, mert a magyarnak itt nincs helye, ne egyék oláh kenyeret, hanem menjen a maga országába! „Egyébiránt, ha a magyarországi románok a nemzetiségi egyenjogúságot emlegetik, felelhetnek nekik könnyen itteni példákkal, hogyan értik Romániában azon egyenjogúságot. Ezúttal csak annyit, hogy a csángó magyaroknak nyelve egyházból, iskolából tettleg kizáratva van. A magyar községeknek a kormány nem engedi meg magyar tanítókat tartani; olasz papokat küld rájuk, kik nekik oláhul prédikálnak ; szóval mindenkép elrománosítani igyekszik őket. „Hallomás szerint itt az idevaló vörös pártbeli, (melyben a bojárok nem vesznek részt) s a Bánátból s Erdélyből ide vándorolt románok kik professorok vagy hivatalnokok, comitét alakítottak, kik a határon innen s túl folytonosan izgatnak a szakadás mellett, a kiegyezés ellen, s kiknek legesekélyebb álmuk Erdélyt s a Bánátot ide csatolni. (Úgy hiszszük, moldva-oláhországi szomszédainknak még elég nagy angias-istállójuk van otthon tisztítandó, mig ily ambitiózus tervekre vetemedhetnének. S. szerk.) „A nagy politika terén mily zűrzavar uralkodik, miniszeri változások, bukások, elégületlenség és intrigák — arról tán lapok útján eléggé értesülhettetek“ stb. Lapszemle. A „Wiener Abendpost“ irányadó nézetek alapján, felvilágosításul azon kérdésre nézve, ha váljon az újonnan választandó tartománygyűlések feladata csupán a IV. czikk teljesítésére fog-e szorítkozni, arra utal, hogy, mint a januári pátens szavaiból világosan kitűnik , e tartománygyűlések kétségkívül a februári pátens értelmében, egy új hatéves választási korszakra alotmányszerűleg összehívott tartománysérülések. A hírlapoknál felvetett választási igazolásokra nézve a fennebbi tényből, de a legegyszerűbb parlamenti usancsok szerint is világos, hogy parlamenti testületnek, mielőtt feladatának érdemleges teljesítéséhez fogna, magát törvényesen constituálni kell. És ily természetes következményül tűnik fel az országos bizottmányok megválasztása, mihelyt fontolóra veszszük, hogy egyrészt e közegek tevékenységének nem szabad megszakíttatást szenvedni; másrészt, ha az új tartománygyűlések nem tennének új választásokat, és az eddigi bizottmányok folytatnák működésüket, megtörténhetnek, hogy az országos bizottmányok egyes tagjai nem bírná TÁRCZA. Mészáros Lázár emlékiratai. Az eredeti kéziratokból közrebocsátja Szokoly Victor. — Kiadja Ráth Mór. Pest, 1866—7. Eddig megjelent 3 füzet. Az 1848—9 ki évek eseményeinek története rendszeresen vagy emlékiratok, panegyrikusok, s önvédelem alakjában legalább quantitative jócska tömegét képezi az iratoknak. De Görgey Arthur emlékiratait kivéve a többi mind úgyszólván egy oldalról festé a dolgot, és pedig a hazafias vagy fiatal lelkesedés vagy rajongás kölcsönözte színekkel. Tárgyilagosságáról egy művet sem dicsérhetünk, ámbár megengedjük, hogy ezen, a kebel húrjait megrázó időszak még sokkal közelebb áll hozzánk , hogysem arról könnyű volna rideg tárgylagosan szólni. Mészáros Lázár emlékirataira sem alkalmazható ezen dicséret. Azokban is túlnyomó a subjectivitás, az egyéni fölfogás. Hanem éppen ebben rejlik azoknak becse és érdeke. Minden sorban, minden gondolatban, minden szóban Mészáros Lázár áll előttünk; az aranytiszta becsületesség, egyszerűn nemeslelkű, önmagát túlbecsülés helyett csaknem bizalmatlanul becsmérlő, .— hanem világos látású, kiválólag józan észk férfiú. Ily egyéniség ecsetelvén ez úgynevezett forradalmi eseményeket, természetesen más szempontjait, az éremnek más oldalát mutatja föl, mint annak eddigi legtöbb történészei. És ha nem mindig valószínű is, hogy a dolgok szerencsésebben folytak volna, ha az történik, mit Mészáros az akkori körülmények közt helyesnek vélt, mindazonáltal roppant tanulság rejlik azon tényekből merített észrevételekben és ítéletekben, mikkel Mészáros hadügyminiszeri tapasztalataiból indulva ki, a dolgokat és embereket kiséri. Ezen emlékiratok tanulságosak is tehát, megható érdekességük mellett, oly tükröt tartanak azok gondolkozni nem igen szerető nemzetünk és nemzedékünk elé — melybe minél gyakrabban belepillantani nagy hasznunkra válhatik. Mielőtt e művet bővebben ismertetnők , napi érdekénél és vonatkozásánál fogva kiszemeljük abból azon hadkiegészítési s szervezési törvényjavaslatnak, melyet szerzőnk mint hadügyminiszer az alsóház elé terjesztett, történetét. Halljuk őt magát: „A törvényjavaslat *) átalánosságban volt tervezve, nehogy vitatkozásnak adjon helyet. Én magam okadatoltabbat kívántam adni, hanem Deák barátom kivonatot készített és azt törvénybe foglalva be is adta. Mielőtt ez nyilvános vitatás tárgyává lett volna, az osztályok előtt kérdőre vonattam, s erre a központinál két óránál tovább tartattattam, húsz kérdésnél többre feleltem, és midőn semmi, vagy csak igen kevés és csekély észrevételekre gndoltam alkalmat hátrahagyni, s gondoltam, hogy még a leghevesebb ellenvéleményezőket is meggyőzőleg megnyugtattam, nyugodtan tértem vissza, nem vélvén, hogy oly nagy ellenzékre bukkanok. A törvényjavaslat veleje 6 évi szolgálatot, 240,000 embert, minden évben 40,000 megjelenését kívánta; 6 évi szolgálat után más hat évet első tartalékban tölteni, ezek után egy második tartalékban szintén annyit szolgálni, míg végre az összes honfiak véderőbe lépnének által, koruk ötvenedik évében minden fegyverfogás alól felszabadulandók. Kivétel igen kevés engedtetett, s a katona kötelezettség gazdagot, szegényt egyaránt kötelezett stb. A nyelv, ruha és oktatásról azonban említést nem tett a javaslat. Megkezdődvén vitatása, egy hosszabb beszédben kifejtettem a czélt s az irányt, felhozván, hogy alkotmányos országban s főleg Magyarhonban, hol a mint egy részt honi katonaságot teremteni s azt jobb szellemben nevelni, úgy másrészt a költségkímélést a hon érdekeivel szintén összeegyeztetni kell, a nemzetet katonásítani, a katonát polgárosítani, s minden létező erőt felhasználni nélkülözhetlen kellék ; s ez lévén a főbb czél, az egyeseket megvetni vagy elkedvetleníteni czéltalan lenne, midőn még a lelkületet, mely az egészet áthatja, ezt pedig az összes testre alkalmazza, kidolgozni, kedvezőbbé alkotni kellene; azért is azt (t. i. a katonaságot) azonnal egészen magyar romába helyezni nem tanácsos, hanem lassan-lassan kell ahhoz szoktatni, mivel azon nemzetnek, mely becsét érzi, s lételét szilárdan megtartani akarja, 200.000 katona nem parancsol. Így tehát, ha a katonaság alkotmányosittatni fog, s az uj szellemben otthonossá lesz, az alkotmány támaszát fogja lelni abban, akármily színeket viselend is az. Az átalános vitatkozás három napig tartott. Nem volt szitkolódás, szemrehányás, schwarzgelbségi gyanusitás, s több ilyes sok sóhajok szórása, melyekkel a Madarászok, Perczel, gr. Teleki László, Nyári Pál, Kállay, Pálfy János, Tánc T. J. az ujonczozási és katonaszervezési csics, az öreg Palóczy, s több mások eltemetni nem akartak volna. Ezeknek — ha nem csalódom — bátran s magam állottam ellent, gyengén segittetvén barátaim s collegáim által, kik szintén magyarok lévén, nem pártoltak, de ellenem sem beszéltek, s mellettem — szerencsétlenségemre — csak az egy Széchenyi volt, és ez is csak akkor, midőn a bot elvét — melyet a hadregyér eldobni nem akart — védelmezé, úgy hogy a vitatkozás közt ejtett némely szavai miatt még Patayval párbaja is volt. Kossuth azonban az oppositióhoz hajolván, s Batthányival, kivel csak szinleg békült ki, ismét összeveszvén, még ellenem is beszélt. Azt mondja a franczia, hogy az étvágy evés közben jó ; a szóváltás a szónoklattal, a beszéd a szóbeli ellentállással. Ekkép nekem is, kinek gyenge emlékező tehetsége, lassan pergő nyelve, békességszerető jelleme volt, s a kinek veszekedés- vagy czivakodásrai hajlam osztályrészéül nem jutott, — a három napig tartó vitatkozás következtében olyannyira felhevült s ingerlődött agyam és nyelvem, hogy magam is csodáltam, miként állhatott nyelvem s kedélyem szinte az elménetségig hatalmamban. Már már gondolni kezdem, hogy csak ministernek kell lenni, s felhatalmaztattam mindenkinek tetszés szerint felelhetni, hogy Broughamhoz, az angol alsóház egykori híres ellenzéki vezetőjéhez hasonlítsak, kit csodáltam, hogy 47 szer hevenyészhetett egy ülésben. — Tudja Isten, hányszor bírhattam volna improvisálni és helylyel-helylyel nem rész, rövidebb beszédeket tartani. Örültem, hogy nemes hazám fiainak ellentállottam ; örültem, hogy azon nemzeti gőgöt, mely magát a corpus juris tudásával mindenre alkalmasnak hitte, következőleg arra is, hogy Európában talán nem a legnagyobb katonai szellemmel, s igy a katonai dolgokban nem a legnagyobb tudománynyal bírván, ahhoz mégis ő szólhat leginkább hozzá, — mondom, hogy ezt iróniával és humorral kissé alábbszállítottam, s örültem, hogy egy oly szavat, melynél nevem mindenkinek örökre eszébe fog jutni, meghonosítottam. Ez a kófir, amelyet kívánságuk teljesítése által becsületes étel helyett kisütendőnek mondtam. Örültem, hogy figyelmeztetem őket előre az időnkívüli óhajtásuk teljesültéből eredő megbánásukra; s örültem végre, hogy el nem feledtem megmondani: ha a fenyítéket a valódi polgárosodás hiánya mellett elvonják: vagy ölni fog kelleniök, vagy nagyobb és zsarnokiabb büntetéseket behozniok. S pár hó múlva maguk átlátták, minő kárt *) Később gúnyból sokan ezen néven hivták Mészárost, okoltak az egész ügynek. — Nyári később a schwarzgelb zsinóros huszárokat s tiszteket jobban magasztalta mint a veres zsinórosokat. — Perczel maga a boteltiltást legoktalanabb tettének nyilatkozatta, mert egy puska eladásáért agyonlövetni kelle, s a puskának parancsolat elleni kilövéseiért szintén úgy kellett volna bánni, s igy később dorongozták az embert, s a később rablás- és gyilkosságig menő engedetlenkedéseknek első alapját vetették meg, s a legjobb katonákat a leghasztalanabbakká tették. Ez nagy elégtételem volt, de szerencsétlenségre a haza kárával, amint nagy elégtételem volt az is, hogy az egész országgyűlés s még legnagyobb ellenségeim is bevallották hibájukat, s hogy később egyetlen katonai tervemet sem becsmérelték volna, de — sajnos ! — organikus rendszerezésre idő nem maradt. De hogy kissé visszatérjünk : legnagyobb elégtételt élveztem, midőn a híres Kossuth szónoklata után is szerény feleletem oly fontossá lön, hogy ő, a hatalmas, nyilvános conproroissióra hívott fel, és ő, ki országgyűlésen még senkit sem kért fel, hogy engedjen, — engem felhívott, hogy a haza kívánságának, vagyis inkább a ház elhatározott ferde politikájának engedjek. S én szerencsétlenségemre engedtem, beleegyeztem a magyar nyelvbe, a bot eltörlésébe, s a 4-ik zászlóaljaknak az ezredekhez be nem sorozásukba. Itt lett volna először helye a lemondásnak, s én örömmel hagytam volna oda terhes és kellemetlen hivatalomat, ha collegáim és a két ház előkelő tagjai nem kértek volna meg, hogy ne tegyem, mert az akkori, már két viaskodó kakasként szemközti állásban a haza hadügyminiszer nélkül maradt volna; s így a hazafiság ezen hamis tettre birt, mely tán a hazát pár hóval tovább tartotta fenn, noha később — a rész logikai progressiókban nővén, — ez a haza romlásának egyik ágense is volt. Itt ismét a discussiónál mutatta ki magát Pázmány, minő összetartással viseltetett a ministerium irányában. Deák maga is mellettem, a 6 évi szolgálatot pártolta, de Pázmándy úgy tette fel a kérdést, hogy a zajban nem értettük, és a ministeri propositio helyett a 4 évit tevén ki, Deák maga is e mellett kelt fel, s így önnön véleményét le is szavazta.• István nádornak még a vitatás előtt a várható eredményt bejelentvén, ez működésemet megköszönte, — -------------------és midőn mondom, ha úgy gondolja, lemondani kész vagyok, — ő maradást javasolt annak mandátummal az uj tartománygyűlésekre, mely abnormitást bizonyosan sehol sem fogadnának nyugodtan. Ha a II. sz. a pátens közlését, és a rendk. bir. tanácsba való választásokra felhívást az előterjesztés egyedüli tárgyalás jelöli is, a kormány bizonyosan csak azon körülményt vette az általa teendő előterjesztések e megszorítása által számba, hogy a bir. tanács tárgyalásai rövid időn megkezdődésének tekintetéből, a mostani tartománygyűlési ülésszak tartama már előre rövidnek tűnik fel-A „Telegraf“ Kaiserfeld ismeretes nyilatkozatát commentálja. Néhány bécsi politikai körben — mondja — oly vélemény uralkodik, hogy az országgyűlések küldhetnek követeket a rendk. kir. tanácsba, és csak e gyülekezetben tegyenek óvást, illetőleg lépjenek ki alkotmánysértés esetében. Ez eljárás ellen irányul Kaiserfeld nyilatkozata. — Alább azon kérdés fejtegetésére tér a „Tel.“, hogy várjon válasszanak-e az ősz szeülendő tartománygyűlések általában az „alkotmányos“ biztatásba képviselőké, vagy erre se tartsák magukat, a jelen körülmények közt jogosultaknak. E kérdésre pártjára és Kaiserfeld nézeteire is hivatkozó válasza az, hogy igenis választani kell, az alkotmányos szabályok szigorú megtartása mellett. Továbbá megcáfolja azon híreket, mintha a stájer képviselők közt nézetkülönség uralkodnék. Állítása szerint, az autonomisták pártja határozottan egyetért abban, hogy a rendk. birodalmi tanácsba nem kell követeket küldeni, azon kérdésre nézve, hogy a „törvényes“ kir. tanácsba kelljen-e követeket küldeni vagy nem, — csak maga a tartománygyűlés fog határozni. „Ennyit a jogi szempontot nézve —végzi a „T.“, — máskép áll a dolog a célszerűség tekintetéből, melyre nézve fenntartjuk magunknak más alkalomra a fejtegetést.“ Lajthántuli dolgok. Császár Ő Felsége, jan. 10 diki 1. k. elhatározásával mindazoknak, kik az 1865. nov. 18. és dec. 7 diki elhatározásoknál fogva amnestiát nyertek, úgy a kik e kik. csátványok ideje előtt büntetéseiket kiállották, az illető bünfenyitő ítéletekkel összekötött törvényes következményeket 1. k. elengedte. — Az említett kibocsátványok a galicziai és krakkói területen és általában a lengyel felkelésre vonakozólag elkövetett politikai vétségekre vonatkoznak. A lajthántúli autonomisták egyik f.-austriai feje, dr. Hann, levelet intézett a „Presserhez, melyben teljesen tévesnek nyilatkoztatja névlap azon hírét, mintha Linzben Wisernél azt határozták volna, hogy a rendk. kir. tanácsba követeket kell küldeni. — F.Austriában Wiser, Hann és Gross megválasztatása a „Telegraph“ szerint bizonyos. A bécsi választási értekezletek élénken folynak. A VI. v. kerület értekezletében dr. Kolatschek jelöltül fellépvén, miután a januári pátenst és a mostani ministériumot teljesen törvénytelennek nevezte, hogy mégis valamit törvényesnek is mondjon, azt álírta, hogy az a „népgyülekezet“ áll leginkább a jog terén, mely a kremsieri „javaslathoz“ ragaszkodik. Egyébiránt dr. Kolatschek nem áll nyilatkozatával egyedül. A Margarethenben egy értekezlet alkalmával, melyben a még rövid idő előtt oly népszerű Schindlert erősen szögletbe szorították az interpellációk, Kronewetter a kremsieri álláspontra helyezte magát, és a részvevők által csak akkor szállíttatott félbe, midőn azt találta mondani, hogy örült a tennuan alkotmány felfüggesztésének. A „G a z e 11 a N a r o d o w a“ szerint a lengyelek oda fognak törekedni,hogy a Reichsrath valódi parlamentté Reichstaggá legyen. Nem nehéz dolog a lengyelek s a szabadelvű németek közt egyetértést eszközölni, csak az utóbbiak hegemón vágyaikról lemondjanak. Biztat e lap, hogy egy szláv majoritás a kir tanácsban, sem a németek, sem a többi austriai történelmi nemzetiségek megkárosítására nem szavazna. A gráczi „Telegraph“ szerint alkudozás folyik a „fiatal csehekkel“ s a lengyelekkel, egyetértésre. Hirszerint Herbst és Giskra Csehországra nézve meghívásokat fogadtak el. E hírt a „Presse“ nagy vigyázattal fogadandónak mondja. Prágából, Jan. Ildikéről távírják, hogy az államminiszernek a helytartósághoz intézett leirata az ellenére, hogy a polgári csapatnál cseh vezénylet hozassék be, semmi akadályt sem gördít, s az e feletti eldöntést a csapat többségére bizza. Újdonságok. * * *A Teleki-díjra pályázó vígjátékok bíráló-bizottmányába az akadémia részéről b. Kemény Zsigmond választatott meg elnöknek, tagoknak pedig Gyulai Pál s Frankenburg Adolf. A bíráló bizottmány más két tagját a nemz. színház igazgatósága nevezi ki. *** „Tanügyi Füzetek” cím alatt Corsan- Avendano Gábor ur, akadémikus, a pesti kir. főgymnasium h. igazgatója, tudományos és közoktatási folyóiratot indít meg. E folyóirat , mint a programm tudatja, különösen a középtanodai tanárok fokozott igényeinek kielégítését fogja szem előtt tartani, s tartalmát tanügyi vezérczikkek, tudományos értekezések, a hazai tanügyi irodalom, a budapesti tanári egylet mozzanatainak ismertetése , vidéki levelezések, könyvészet stb. teszi. Egyelőre 10, időhöz nem kötött füzetben jelen meg, melyek mindegyike 5—6 félévet ad rétben tartalmaz. Az első füzet még e hóban adatik ki.Előfizetési ár mind a 10 füzetre 4 ft, kettőre 1 ft. Az előfizetési pénz a szerkesztőhöz (Pest, kir. főgymnasium, redoute-épület) küldendő. *** A „Nortobágy“-ról a múltkor azt írtuk, hogy vezetését Szana Tamás úr vállalta el. E hírt megkeresés folytán oda kell módosítanunk, hogy Szana T. úr a lap tárczarovatát vezeti, a felelős szerkesztő pedig Sárváry Elek úr. Szente Bálint, hajdúkerületi számvevő, Sillye Gábor, a Hajdúkerület főkapitányának a hajdú ügyről kiadott munkájára észrevételeket irt, s ezekre előfizetést hirdet. Előfizetési ár 1 ft 80 kr, mi február 15 dikéig a szerzőhöz, Hajdú-Böszörménybe küldendő. A klostenieuburgi prépost a rend magyarországi jószágain községenkint a dologra képtelenebb szegények között száz száz forintot adatott ki. *** A pesti jogász ifjúság soraiban közelebb nagy mozgalom támadt a felett, hogy megtartsák e az idén a jogász-bált vagy ne. Az ifjúság által választott rendező bizottmány egy része azon véleményben volt, hogy ne tartsák meg, s ki is hirdette a lapokban, hogy az idén nem lesz jogász-bál. E hirdetmény daczára azonban mégis megtartják a bált. A bizottmány másik része ugyanis, mely a megtartás mellett szavazott, ki-egészítette magát s most közzéteszi, hogy a jogászsegély egylet javára tervezett bál mindenesetre meg fog tartatni és pedig jan. 31 dikén, a redoute termeiben. A jegyek ára következő: Személyjegy 5 ft, családjegy 2 személyre 8 ft, 3 személyre 10 ft, 4 személyre 12 ft, 5 személyre 14 ft. Körszékjegy 6 ft, kis páholy 30 ft, nagy páholy 40 ft. Jegyek válthatók a jogászsegély egylet irodájában, az egyetem jogkari épületében, a II. emeleten. *** A pesti nőegyesület jan. 27 dikén, vasárnapon , mint említettük, a redoute termeiben álarczos bált ad, mely úgy, mint az előbbi években, becses tárgyak kijátszásával leend egybekötve. Belépti jegy a terembe, mely a karzatra is érvényes, egy sorsjegygyel 11 ft 50 kro jegyok több helyütt kaphatók, nevezetesen a Privorszky-, Filling-, Korona , Lloyd-kávéházakban, Lauffer és Stolp urak könyvkereskedésében satsál bál estéjén a pénztárnál 2 ftért. Páholyjegyek 40 ft és 125 ftért az egylet elnöke, Bobus Szögyényi Antóniai asszonyságnál (Kétsas utcza 19. sz.) kaphatók. Az egyesület méltán reméli, hogy a nemes czél érdekében, mint egyéb években, úgy most is, a közönség e bált tömegesen fogja pártolni. — Fenyvssy Adolf, országgyűlési gyorsiró-főnök f. hó 21 én gyakorlati gyorsírók kiképzése végett tanfolyamot nyit. A résztvenni kívánók jelentsék magukat a hét folyamában oly napokon, melyeken ülés nincsen, d. e. 11 és 1270 óra közt Fenyvessy ur lakásán (bálvány-utcza 17. sz. I. em. 8.), ahol is a részletekről bővebben értesülhetnek. *** A pesti ág. evang. szláv egyház Elefánt Mihály acsai lelkészt választotta meg rendes lelkészévé. Elefánt jan. 10 dikén érkezett Pestre s hívei által ünnepélyesen fogadtatott. Tiszteletére diszlakomát is adtak. Az erzsébettéri kioszk sorsát a mai napon tartott teljes pestvárosi tanács akként döntötte el, hogy az Ybl által készített terv szerint fog építtetni, melyet a „Kávéforrás“ tulajdonosa nyújtott be, s reá február hóban pályázatot nyitnak. A vállalkozó köteles leend azt saját költségén fölépíteni s még évenkint haszonbért is fizetni. Tizenkét év letelte után a kioszk a város tulajdona lesz. Yb a tervért 200 ft díjt kap s ő van megbízva az építésre felügyelni, mely fáradozásáért az építési összeg három százalékát kapja díjul, viszont az épület szilárdságáért felelős lesz a városi hatóságnak. *** Színházi hírek. A „Cromwell“ első előadása újabban január 20-kára tűzetett ki. A Bécsi lapokban azon hir jár, hogy Carina kisasszonyt a bécsi udv. operához hivták meg. Mennyiben való e hir , azt nem tudjuk; de azt tudjuk, hogy a nemzeti színház közkedvességü drámai énekesnője ide még két évre van szerződésileg lekötve s egyáltalában nincs szándékában a nemzeti színházat elhagyni. A pestvárosi gazdasági bizottmány az a tervét, hogy a Ferencz-, József- és Terézvárosokban új petroleumi világítás hozassák be, a teljes tanács a kiadásoknak ezáltali öregbedése miatt, azon meghagyással utasította vissza, hogy ezen terv a még 3 évig tartó szerződés leteltével vétessék figyelembe. A budai központi polgári választmány tegnapi ülésében a dunaparti szabályozási vonal szerint a Fischer-féle házhoz eső 344 l/C □ élet Bum Jánosnak 4200 forintért engedte át. Mint értesülünk, Blume házat az eddigi tulajdonostól oly ezénból vette meg, hogy azon s a megvett telken nagyszerű gőzmalmot építsen . A budai lánczhidtőnél tegnap a városi poroszló egy a hídon batyuval átmenni akaró nőt feltartóztatván, hogy magát igazolja, s ez alkalommal kiderült, hogy a nőnek batyuja lopott férfi kalapokkal van tele, miért is azonnal elfogatott. © Dél-jelző. A cs. k. katonai kincstár átvevén a m. k. t. egyetemtől a Gellért hegyen lévő helyiségeket, a déli jeladás azóta megszűnt, mi az órák menetében a két fővárosban nagy zavart okozott. A budai központi választmány tegnap tartott ülésében e bajon segíteni kívánván, elhatároza, hogy Némethouból egy átvonulási csőt (Passagen-R'hr) hozat s egy látható és b a 1*1 b a tó jel által fogja a delet a közönségnek tudtára adatni; addig is azonban, mig ezen készület megérkeznék, Schenczel Guidó főreál tanodai igazgató úr a közönség érdekében a reáltanoda keleti részén lévő erkélyéről szívességből fogja a delet jelezni s puska elsüléssel a közönséget figyelmeztetni. (Vájjon nem volna e mindjárt czélszerűbb, a delet ágyuelsütés által jelezni , hogy ne csak a reál utczában hallják.) *** A pesti kir. kath. főgymnasium segélyegylete javára jan. 16 dikán d. u. 5 órakor hangversenyt rendeznek az evang- gymnasium termében. A hangversenyben Balázsné, Lendvainé assz. Pauli s Grün urak is közreműködnek. Helyárak : körszék 3 ft, számozott szék 2 ft, belépti jegy 1 ft, karzati bemenet 40 kr. Jegyek kaphatók a hangverseny előtt a pénztárnál. *** B. Roihschild Salamon e hét elején tette le a polgári s alattvalói esküt Bécs városának polgármestere s összes tanácsa előtt. A bankár ar egyik fia atyjával együtt tette le az esküt, a másik betegeskedik s csak később teszi le az esküt. *** Kotzebue fia, ki jelenleg csász orosz Ügyvivő a berlini udvarnál, Augustsohn álnév alatt vígjátékot irt, melyet Karlsruheban e napokban adtak elő , nagy sikert aratott. A vígjáték czime : ,,Ein unbarm herziger Freund“.