Sürgöny, 1867. január (7. évfolyam, 1-26. szám)
1867-01-22 / 18. szám
18. szám, Pest, kedd, január 22.1867 VII. évfolyam, Szerkesztőség: Gránátos utcza 1. sz. III. emelet. Kiadó-hivatal: Pesten, barátok tere 7-i. sz. Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Előfizetési árak: Napontai postai szétküldéssel: Egész évre .... *0 frt. Félévre . .. . • • 10 „ Negyedévre .... & ,, Budapesten házhoz hordva: Egész évre . . . 18 frt — kr. Félévre .... 0 ,. ,, Negyedévre 4 ,, 50 „SÜRGÖNY. Magánhirdetések : egyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 krral számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön minden beiktatás után 30 kr. o. értékben. Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurtban és Hamburg-Altonában Knascilstein és Vogler 5 Hamburgban Türkheim Jakab , Lipcsében Bugler M. és Fort Ernő urak. HIVATALOS RÉSZ Szatmár megye főispánja Koós István megyakornokot tiszteletbeli aljegyzővé nevezte ki. Hivatalos értesítés szerint Sziléziában a tescheni kerülethez tartozó Alsó-Trzanowitz helységben a keleti marhavész kiütvén, ez alkalomból a sziléziai cs. kir. kormányhatóság a szarvasmarhavásárok megtartását további intézkedésig egész Sziléziára nézve betiltandónak, s a szarvasmarhák, úgyszintén a nyers termékek szállítására nézve kiadott tilalom teljes épségben tartását elrendelendőnek találta. NEMHIVATALOS RÉSZ. Szemle. Pest, január 21. A mostani napok nem szükkezűek a jelentékeny események nyújtásában. Kettő emelkedik ki ez események közül különösen. Egyik : a francziaországi nagyszerű belpolitikai változások. Másik: Hohenlohe bajor ministerelnök programmja. Az elsőt illetőleg, a külföldi rovatunkban közlötteken kívül, következőket jelent a távirda jan. 20-ról : „Valamennyi minister beadta lemondását.“ Jólértesült körökben már a következő ministeri névsor kering : Rouher állam- és pénzügyminister, Niel a hadügy, Rigoul de Grenouilly a tengerészet, Forcade Laroquette a közmunkák ministere. Moustier, Duruy, Lavalette és Bároche ministerek megtartják eddigi tárczáikat. Ezenkívül a „Moniteur“ a császárnak Roucer államministerhez idézett következő tartalmú levelét közli : „Évek óta kérdezik már, vájjon intézményeink elérték-e már a tökéletesség határát, vagy új reformok hozattassanak-e be? Innen ered a sajnos bizonytalanság, melynek meg kell szűnnie. Mostanáig bátran kellett küzdeni önnek az én nevemben, hogy időszerűtlen követeléseket visszautasítson, s hogy reám hagyja, miszerint hozzákezdjek a kellő időben a hasznos reformokhoz. Ma lehetőnek tartom azt, hogy a császárság intézményeinek megadjam mindazon kifejtést, melyre képesek s a közszabadságot kitágítsam a nélkül, hogy a nemzet által reám bizott hatalmat koczkáztassam. A terv, melyet magam elé tűztem, ez az idő által feltüntetett tökéletlenségeket kiigazítani s a franczia nemzet közszellemével megegyező haladásnak tért nyitni. A felirati viták nem vezettek óhajtott eredményre; azok sokszor felizgatták a közvéleményt. Azokat az interpellate joga pótolhatja. A senatusba s a törvényhozó testületbe miniszerek fognak küldetni, hogy az interpellatiókra megfeleljenek. A sajtóvétségek kizárólag a rendőri jegytörvényszékhez fognak utasíttatni. A gyülekezési jog szabályoztatni fog.“ A császár levele így végződik : „A múlt évben mondtam, hogy kormányom szilárd alapon akar mozogni, oly alapon, mely megbirja a hatalmat s a szabadságot. Azon rendszabályok által, melyeket most jelzek, megvalósulnak szavaim. Nem rendítem meg az alapot, melyet tizenöt évi jóléti nyugalom megszilárdított ; sőt inkább megerősítem, bensőbbekké alakítva viszonyaimat a nagy államtestületekhez, újabb biztosítékokat nyújtva a törvény által a polgároknak, megkoronázva az épületet, melyet a nemzet akarata emelt.“ A császár levelét egy csász. végzés követi, mely a változtatásokat rendeli el, oly értelemben, a mint azokat a „France“ jelezte. A föliratot az interpellatio joga pótolja, mely a senatusban két, a törvényhozó-testben négy bizottmány helybenhagyása után történhető. A kamara vagy az egyszerű napirendet, vagy a kormányhoz utasítást szavazza meg, midőn az interpellatio tárgyára fölhívja a kormány figyelmét. Mindegyik minister megbízható külön delegatio által a kormánynak a kamarábani képviselésével. A császári levél tehát mint a szabadság értelmébeni reformokat tünteti föl a legújabb változtatásokat. Vájjon a franczia közvélemény is úgy fogja-e azokat fölfogni, majd meglátjuk. Egyelőre azonban a lapok nagyobb része nem örvendetes reformkép, hanem aggasztó módosításkép tekinti a kormány azon szándékát, mikor még csak szándék volt, hogy a felirati jogtól megfosztja a kamarákat. Attól félnek, hogy az azt kárpótló interpelláló joga nem fogja az elvett jogot teljesen pótolni, sőt hogy ez újabb jog is csak képzeleti lesz, amennyiben nagyon is korlátozva van az. A „La Presse“ azonban már előre is örömmel üdvözli a reformot, mint amelynek segélyével a császárság a közszabadság fokonkénti kifejlésével együtt fog megszilárdulni. Másfelől a sajtót illető reformban sem nagy haladást látnak, habár annak az administrate kezéből a jegyrendőri törvényszék kezébe adása már mégis egy lépés az önkényes kezeléstől a jury felé. A „Wiener Abendpost“ következő szavakkal köszönti a franczia reformok híreit: „Francziaország belviszonyainak kellő kifejlesztése, amint azt a franczia csasár erős keze előkészítheti, sokkal inkább érdekli az egész civilizált világot, semhogy a haladás minden jele őszinte örömmel ne üdvözöltessék. Azon szabad formák, melyekkel a császár a közigazgatást körülvenni képes, azt mutatják, hogy elég erősnek tekintheti a kormányt arra, hogy eltűrjön oly ellenzékket, melynek végtörekvései mindig megtörtek a franczia nép roppant többségének érzületén.“ A másik esemény, Hohenlohe bajor miniszerelnök programmja, terjedelmesen olvasható külföldi rovatunkban. Hohenlohe herczeg nyilatkozata elég világos, amennyiben a bajor politika végczélját kimondja, mely nem egyéb, mint a Bismarck grófé, azaz: Németország egysége. De lehetetlen észre nem venni abban némely eltakart gondolatokat. Látszik az egészből, hogy Hohenlohe herczeg még többet szeretett volna mondani, s az ő nézete az, a mit beszédének elején mond ; a végén az a sok de és ha, már úgy látszik , hogy nem lelkéből jött. Azon benyomást tette ránk Hohenlohe herczeg nyilatkozata, hogy a herczeg már ma szeretne mindenestől Poroszországhoz átmenni. . . de a bajor korona méltósága még nem engedi ezt. Poroszország is roszul tett, hogy megkötötte magát a majnai vonallal, melyet a nikolsburgi egyezmény által elismert Hohenlohe herczeg nyíltan sajnálja ezt. Hohenlohe herczeg poroszabb még a porosznál is. No de Poroszország e határon túlteheti magát, s egyébiránt megszűnik ott minden határ, hol a hadsereg. Hohenlohe herczeg programmja szerint is, egy szakadatlan nagy testet képez Majnán innen és túl Poroszország kezében és kizárólagos vezetése alatt. A bajor s utána valamennyi dél- és észak-német hadsereg porosz vezérlet alatt annyi mint egész Németország porosz kézben. Ha rém is a szabadság, legalább a hatalom egyesje szerint egész Németországot, délt és északot, nemsokára. Mit szól ehhez Francziaország ? látszik a „Francéiból, mely már mennydörög, mint vártuk, a „Prov. Corr.‘‘ minapi czikke ellen, mely egész Németország egységét helyezte kilátásba. „Poroszország már nem is leplezi czéljait, úgymond , s a Majna-vonal rá nézve többé nem létezik.“ Ami Austriát illeti, erre nézve nem lehet nyugtalanító a német egységi terv, mert a „Wiener Abendpost“ ma este egy hosszasabb nyilatkozatot hoz, melyből a „Lloyd“ távirata szerint kitűnik, hogy az osztrák külügyi hivatal Hohenlohe herczeg programmjában nem lát Austria iránt ellenséges politikát. Pest, jan. 21. A nemzetiségi kérdésben kiküldött bizottság tizenegyes albizottsága szombaton d. u. 4 órakor ülést tartott Nyáry Pál elnöklete alatt. Miután a román úgy, mint a szerb képviselők külön javaslatokat nyújtottak be, a vita azon kérdés körül forgott: vájjon az 1861-diki országgyűlés nemzetiségügyi bizottságának javaslata a most benyújtott javaslatokkal közösen vagy pedig külön vétessék e tárgyalás alá? Abban állapodtak meg végül, hogy mind a szerb, mind a román javaslat 11 példányban leírva, osztassák szét az albizottmány tagjai közt. A tárgyalás vezérfonalául az 18üliki munkálat szolgál, hanem kellőleg fontolóra fognak vétetni a szerb és román követek külön javaslataiban foglalt nézetek és óhajok is. Mihelyt e külön javaslatok példányai szétosztattak az albizottság tagjai közt, a tárgyalások újra fölvétetnek s folytattatnak, keztek már. Minél kényesebb, s minél több discipetiót igénylő a tárgy, annál nagyobb irányában a kíváncsiság s annál termékenyebb a combináló képzelődés, és végre bizonyos — a híreszteléseket, s önmaguk emlegettetését a közérdek fölé helyező — nyegle lapok annál inkább törekednek állítólagos fölfedezéseikkel zajt ütni, s sensatiót csinálni. Így az öreg „Presse“ szombati száma részletesen adja elő, nemcsak hogy bizonyos punctatiók két részről elfogadtattak, hanem hogy azok mit tartalmaznak is. Nekünk úgy látszik, hogy e közlés kétharmadrészben önkényes combinatió, a többi része pedig nyilvános titok; s ennélfogva azt közlésre nem méltatók ; habár az a nagy közönségnek két napi táplálékot nyújtott conjecturákra. A félhivatalos „Wien. Abendp.“ ezen híresztelések ellenére következő helyreigazítással lép föl: „A „P. Ll.“-nak a magyar ministerium közvetlen bekövetkezendő kineveztetéséről szóló közleménye kapcsában, egy helybeli lap részletezve fejtegeti azon elveket, melyek alapján a Magyarországgal való kiegyezkedési tárgyalások állítólag befejeztettek. A császári kormány nincs e peretben oly helyzetben, hogy ez ügyben beható közléseket tegyen , de annyit meg kell jegyeznie, hogy a helybeli lap fejtegetései merő combinatiók, melyek a helyes alap nélkül szűkölködnek.“ Egyébként a bécsi lapok tollharcza a rendes és rendkívüli reichsrath jog-s czélszerűsége fölött új tápot kapott a választási értekezlet alkalmával a eoriphaeusok által tartott beszédekben, miknek pikánsabbjait közöljük a lajthán túli rovatban. A kis „W. Journal“ legélénkebb a harcz terén; ma következőleg sujtogatja a pseudo alkotmányosokat : „Az előbbi és a mostani kormány közti különbség —■ úgymond a „Wiener Journal“ — főkép egy ponton mutatkozik. Az első a jogeljátszás elméletét alkalmazta mindazok irányában, kik el nem fogadák az ő alkotmányát"; a jelenlegi kormány határzottan elutasítja ezen elméletet. Az alsó austriai februaristák vezérei nagy részben az előbbi kabinet tagjai lévén, természetes, hogy a contumachozás hajlama újból fölébredt. Valamint azelőtt Magyarország, úgy most a szláv tartományok ellenében akarják érvényesíteni a jogeljátszás elvét Nem merik ugyan nyíltan bevallani politikájuk ezen elv ritbatlan következését, de azért a „vezérek" igenis tudják, hogy diadaluk nem jelent mást, mint a birodalom egyik felében az egyik faj győzelmét a másikon. Az előbbi kabinet arra kényszerült, hogy kivételes állapotba helyezze Magyarországot: ugyanaz történne most az örökös szláv tartományokban, ha ezen kabinet tagjai újólag a hatalom birtokába lépnének.“ A „W. J.“ csodálkozva látja, hogy kormányzatban megőszült férfiak oly rendszert javasolnak, mely megfosztja a többséget politikai jogaitól, és a kisebbségnek oly hatalmat nyújtana, mely magára a kisebbségre, de az államra nézve is vészteljes. A „W. J.“ nem egyformán hibáztatja az illetőket. Plener arról azt mondja, hogy kora daczára oly örök ifjú, miszerint politikai meggondolatlansága kiment belé. Báró Kalchberg volt tanár létére theoretizálni szeret, megbocsátható tehet, ha kellőleg fel nem fogja a politikai kérdések gyakorlati következményeit. De igenis csodálkozik e lap, hogy Lasser, „politikai Odysseusunk“, ki egyforma buzgalommal szolgálta Bachot is, Schmerlinget is, oly eljárás mellett szavaz, melynek következménye a többségnek a kisebbség által való contumachozása. Pratobeverát is sokkal érettebb államférfiunak tartja, mintsem hogy fel ne ismerné az oly diadal vészes következményeit, mely diadal egyetlen fajnak birtokába juttatja a hatalmat, oly fajnak, mely a túlságos teher alatt összeroskadna. Ha mindjárt léteznék is elméleti jog, melynek alapján Karinthia, Gácsország avagy Salzburg, Csehország számára veti ki az adót, de nem létezik oly praxis, mely lehetővé tenné, hogy a gyengébb be is szedje ez adókat az erősebbtől A gyakorlati politikus pedig soha sem védheti a gyakorlatnak kivihetetlent, az államlétet veszélyeztetőt. A „Presse“ lapszemléje a „W. J.“ fentebbi czikkét ismertetvén, annak tételeit feltétlenül hamisaknak mondja Nem az az érdekes, hogy ezt teszi, de igen is a mód, amelylyel azt teszi. „A februári alkotmány ■ u. m. — nem ismeri az uralom osztását; ezen alkotmány összekapcsolja a birodalom összes országait és tartományait, hason jogot nyújt, hason kötelezettséget ró valamennyi nemzetiségre. A februári pátens az összes nemzetiségeket egyesíti a tágabb birodalmi tanácsban. Az, mit a német dualisták követelnek, a szűkebb birodalmi tanács, nem más, mint eltérés az alkotmányos alaptól:“ a visszaélések megszüntetése, valamint az oláh kormánynyal függőben lévő differentiák kiegyenlítése iránti javaslat megtehetése végett az austriai oltalom alatt álló nevezetesebb kereskedőházak főnökeivel érintkezésbe tegye magát. ( 2) Szerződés köttessék az oláh kormánynyal a kereskedelmi-, vám-, legelési ügyekre, továbbá a perrendtartásnak különösen azon pontjaira nézve, melyek a csődeljárásra vonatkoznak. — 3) Az 1-ső pont alatti kérelem tartalma a török városokban, nevezetesen pedig a Ruszsakban lévő consulatusra, melynél több peres ügy már évek óta ellátatlanul hever, kiterjesztendő. A közbiztonság dolgában nem szolgálhatok rózsaszín tudósítással. — Szászvároson egymást érik a gyilkossági esetek. — Közelebb egy este hazamenő Probst Károly nevű odavaló polgárt orozva öltek meg ; néhány nap előtt meg egy Schulleri nevű kovácsmesterembert támadtak meg, és, mert magát védelmezve a három támadó egyikét mellen ragadta, jobb kezét úgy megvágták, hogy teljes életére nyomorék marad.— Szászvároshoz közel Félkenyér előtt egy kudsiri molnárt öltek meg. — Szász-Dekencze mellett egy szászul vecsi oláhot, kinél 4—5 fiot tudtak, szintén meggyilkoltak. — A szomszéd Orláton egy paraszt-subancz összeszólalkozik egy odavaló öreg emberrel és szintén agyonveri emezt. Lapszemle. A kormány és a magyar országgyűlés nagy többségét képező párt fejei közt közhiedelem szerint utolsó időben oly értekezletek folynak, melyek az Ő Felsége, mint az ország által egyaránt óhajtott kiegyenlítésnek részleteiig ér Erdély- N.-Szeben, jan. 18. (Ered. levél). A brassói levanti (görög) kereskedelmi testület, Popp Apostol tagtársa által a brassói kereskedelmi és iparkamarához beadott kérvényében, a szomszéd Oláhországban és Moldvában kereskedéssel vagy más üzlettel foglalkozó austriai alattvalók érdekei megóvása tekintetéből a cs. kir. kormánynál kieszközöltetni kéri: 1) hogy Romániába egy cs. kir. biztos kizárólagosan oly czokból küldessék ki, hogy az ottani cs. kir. consulatusok, az alconsulok és starostok hivatali eljárásáról részletes jelentést tegyen ; a szükséges változtatások behozatala, Lajtkántuli dolgok. Bécs belvárosi választói f. hó 19-kén értekezletre gyűltek össze, melyen legelőbb is az első választókerület jelöltjének, a betegeskedő dr. Bergernek levele olvastatott fel. íme programmjának lényeges pontjai: A Magyarországgal való kiegyezkedés előfeltétele a birodalom egységének és hatalmi állásának ; ennek elérésére a februári alkotmány revideálandó, éspedig alkotmányos utón, tehát a februári pátens alapján egybehívott birodalmi tanács által, úgy véli, nincs ellenmondás a Magyarország által igénybe vett jogfolytonosság és azon országok alkotmányos joga között, melyek a februári alkotmányt elfogadták, és azt alkotmányos joguk további fejlődésének alapjául tekintik. El nem fogadja azonban soha az oly kiegyenlítést, mely mellett a közös ügyek köre meg nem felelne a birodalom egysége és hatalma követelményének, és el nem rendelné ezen közös ügyek közös , parlamentáris kezelését. A rendkívüli birodalmi tanács egybehívása túllép még a siszkozási politika keretén is, és elfogadása még ismeretlen, kiszámíthatlan veszélyekkel járna. Azt ígéri tehát a tartománygyűlésbe választatása esetére , hogy a tartománygyűlésen se nem választ , se nem választatja magát a rendkívüli birodalmi tanácsba; ellenben a tartománygyűlés kebelében az alkotmányszerű birodalmi tanács számára eszközlendő választás által folyton fentartja azon lehetőséget, miszerint minél előbb áttérhessenek az alkotmány útjára. Ugyanez értekezleten szóltak dr. Mühlfeld és dr. Kuranda is. Első azt vitatta, hogy a januáriusi pátens a tartománygyűlési rendtartásokba ütközik, melyek fel nem függesztettek, a másik pedig a februári alkotmányt jellemzi, mely szerinte compromissum a történelmi jog s a nemzetiségi egyenjogúság elve között. Curiosumként emeljük ki ez állítást, mely épen olyan igaz, mint ama másik, miszerint a birodalombeli németek azonosak a birodalommal magával! A rendkívüli birodalmi tanács elnöki székére, mint a lapok emlegetik, Rothkirch gróf, csehországi helytartó volna kiszemelve. Colloredo herczegről, az alsó austriai tartomány marschallról a „Deb.“ azon hírt közli, hogy nem akarja magát megválasztatni a tartománygyűlésre. A föloszlatott államszámvevőségeket illetőleg kell még a „Wiener Abendpost“ egy nyilatkozatát följegyeznünk. A „Wiener Abendpost“ valótlannak nyilvánítja a „Morgenpost“ f. hó 19-ei számában foglalt, a „Lejthá ”-ból átvett azon hírt, miszerint azon okból nem határozták el az államszámvevőségek újjászervezéséről szóló javaslatban a hivatalnokok disponibilitását, „mivel különben az államtanács takarékossági tekintetből egyáltalában nem nyilatkozott volna az elaborátum mellett.“ Az alsó-austriai választóbizottság ismét ülésezett a követjelölés ügyében- Pratobevera úr azon indítványa : Szólíttassék föl Schmerling úr, miszerint jelöltül föllépjen, heves ellenzésre talált, s meg is bukott. Az alsó austriai bizottság sem marad különben minden ellenzés nélkül. Kérdik, hogy vajjon kinek megbízásából jár el e bizottság. A „Wanderer“-ben több német foederalista fölhívást intéz a szabadelvű választókhoz, melyben a bizottság ellen tiltakoznak, miután ez minden megbízás hijján van. „Ezen ál szabadelvűséggel párosult oorogáláson fölismerhetni Schmerling féle embereinket.“ Ezen bevezető sorok után nem a legkíméletesebben jellemzik a bizottság egyes tagjait. Arra utalnak, hogy mit mulasztott el báró Pratobevera azon időben, midőn a Schmerling-ministeriumban igazságügyi ministere volt; emlékeztetnek báró Tinti parlamenti pályájára stb. „A Schmerling féle ministerium — folytatják — os romállapottal kormányzoit Magyarországon és Galicziában, és e ministérium egyik tagja legyen most az, ki a Magyarországgal való kiegyezkedés útjait egyengesse?“ Programmjuk főpontjai ezek: Kiegyezkedés Magyarországgal a magyar szabadelvűek föltételeinek alapján, a birodalmi érdekek megóvása mellett ; a nemzetiségi tusa megszüntetése; felelős ministérium és a lajthántúli tartományok közös alkotmányozó gyűlése. A birodalmi tanács és az egyes országgyűlések Prágában elterjedt hírek szerint maguk fogják megválasztani az illető elnököket. Különben Prágában is az országgyűlési választások foglalkoztatják az elméket. A „Narodny Listy“ szózatot intéz a választókhoz, melyben Csehországnak egyenjogosítását Magyarországgal különösen hangsúlyozza. Ugyanott a németek és csehek újonnan összetűztek s pedig a két nyelvnek az egyetemen egyen jogosítása kérdésében. A tudori kar ebbeli Judit*