Sürgöny, 1867. február (7. évfolyam, 27-49. szám)

1867-02-02 / 28. szám

Pest, szombat, február 2.1867. VII. évfolyam. 28. szám. Szerkesztőség: Gránátos utcza 1. sz. III. ,meisz. Kiadó-hivatal: Pesten, barátok tere 7ik sz. Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Előfizetési árak: Naponta postai szétküldéssel: Egész évre .... *0 frt. Félévre . . • * . 10 n Negyedévre .... 5 » Budapesten házhoz hordva: Egész évre . . . 18 frt — kr. Félévre .... 9 „ — „ Negyedévre • . 4 „ 60 „SÜRGÖNY. Magán-hirdetések: egyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 krral számíttatik minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön minden beiktatás után 30 kr. o. értékben. Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Mana Frankfurtban és Hamburg-Altonában Hausenstein és Wegier; Hamburgban Türkhelm Jakab, Lipcsében Engler M. és Fort Ernő urak. HIVATALOS RÉSZE Az erdélyi kir. udv. kanczellária az erdélyi kir. ítélő táblánál megüresedett foigtatói állomásra Mégay Ferencz, rendelkezés alatti cs. kir. tanácstitkárt nevezte ki. Szepesmegye főispáni helytartója mint a XVI. szepesi városok kir. biztosa, a Leibicz koronaváros tanácsánál megürült főjegyzői állomásra s mint Konrád, ügyvédi és jogtudori jelöltet nevezte ki. NEMHIVATALOS RÉSZ. Szemle. Pest, febr. 1. A franczia kormányhoz közel álló lapok már éreztetik a kellemetlen hatást, melyet rájuk Hohenlohe herczeg programmja tett. A „France“ Poroszországot okolja ezért; Poroszország Bajorországot csak eszközül használja egész Dél-Németország bekeblezésére. A „France“ a „Nordd. Alig. Zig“ czikkét, Hohenlohe herczeg programmjára vonatkozólag, Porosország feleletének tekinti, melylyel az a neki fölajánlott Dél-Németország elfogadását jelenti ki. A „France“ azonban nem a német egység ellen kél ki, hanem csak a Poroszország által meghódított Németország ellen van kifogása, s azt hiszi, hogy az összes nagyhatalmak figyelmét föl fogja kelteni a Németországban készülő új helyzet. A franczia udvari lap egy adomát közöl e helyzet jellemzésére. Néhány nap előtt nagy ebéd volt a királynál. Augusta királyné azon véleményét nyilvánító, hogy az éjszak-német parlamentnek ünnepélyesen ki kell kiáltania a német császárt. Vilmos király erre azt felelte, hogy „a német császárt nem szavak, hanem tettek fogják kikiáltani.“ A „Journé des Débats“ is figyelemreméltó nyilatkozatot közöl egy Berlinből sugallt czikkében: Külsőleg úgy mutatják , mintha Bajorország csupán a Németország egységét fenyegető külháború esetére akarna Poroszországhoz csatlakozni. De ez nyilván nem egyéb ürügynél, melynek czélja azon tényt elleplezni, hogy Bajorország e peretben már át akarja engedni függetlenségét Poroszországnak. Moustier marquis, mint az Indépendance-nak írják , csakugyan szóba hozta a „Nordd. Alig. Ztg“ említett czikkét gr. Goltz porosz követ előtt, de csak mintegy odavetőleg, a menynyiben megjegyzé, hogy e czikkét, mely a Majnavonalat fictiónak nevezi, a franczia kormány csak úgy tekintheti, mint a czikk írójának egyéni nézetét. Miután a porosz követ e megjegyzésnek nem mondott ellene, ezzel az egész ügy egyelőre abbanhagyatott. Megemlítjük itt egyúttal, hogy a „Wiener Abendpost“ alaptalannak nyilvánítja a „Pesti Napló“ azon állítását, mely szerint a bécsi és müncheni kabinetek közt jegyzékváltás folyt volna Hohenlohe herczeg programmjára vonatkozólag. A „Nordd. Alig. Ztg“ pedig az angol lapok azon közleményét cáfolja meg, mintha a porosz követ felvilágosítást kívánt volna az osztrák kormánytól a galicziai csapatmozgalmak miatt. A párisi „Patrie“ azon hírnek mond ellene hogy Moustier külügyminister köriratot bocsátott ki a jan. 19-ki reformok magyarázatául. A „France“ a „Sentinelle“ nevű aviso-hajónak a keleti partok felé történt elindulása álta keltett aggodalmakat kívánja eloszlatni. Szerinte ezzel a franczia kormány nem szándékszik szaporítani keleten lévő hajóhadát. Azonban oly események állhatnak be az Archipelagusban melyek szükségessé teszik a franczia hajók ott létét, például a sebesültek fölvételére, a török csapatok által üldözött szerencsétlen fölkelőknek menhely nyújtására. Ezen pusztán humanitási czélok bírták rá Francziaországot azon apró hajói szaporítására, melyek a keleti vizeken vannak. Mint Bécsből jelentik, egy osztrák hadihajó Triestből ma volt indulandó szintén a kandiai vizekre, az osztrák érdekek védelmére. „Wiener Abendp,“ a triesti újságnak általunk is említett közleményét Austria keleti politikájára vonatkozólag helyesnek nyilvánítván, kijelenti hogy Austriának közeli érdekében fekszik a török birodalom keresztény lakosait, bármely nemzetiséghez tartozzanak is, barátokut meg nyerni. Egyszersmind e lap mindazon okoskodásokat, melyek némely lapokban Beust báró e tárgybani sürgönyére vonatkoznak, tökéletleneknek találja; részint, mivel e sürgöny lényeges tartalmában megcsonkítva jutott a közönség tudomására; részint, mivel ama lapok a tárgyalások menetét nem ismerik. A párisi „Patrie“ is megerősíti, némely lapok ellenében, hogy a franczia és osztrák diplomatia csendes lépései, melyeket a keleti keresztények jogos kívonatai teljesítése és a nagyhatalmak ez ügybeni megegyezése végett tettek, megtermék gyümölcseiket a keleti ügyben, úgy hogy az ottani bonyodalmak közel vannak a kiegyenlítéshez, mely ha létrejö, újra biztosítva lesz a fenyegetett európai béke. A „Wiener Journal“ úgy értesül, hogy a „Hon“ brüsseli levelének azon áltása, mind a Langrand a magyarországi egyházi javak iránt előterjesztéseket tett volna, alaptalan. A hatvanötös bizottmány üléséből február 1-én Csengery Antal előadó felolvassa a tegnapi ülés jegyzőkönyvét. A 44 ik, 45 ik pontok elfogadtattak. A 46-ik pontra Somossy megjegyzi, hogy a kezdeményezési jog kiterjesztené a delegációk hatalomkörét. A pont azonban elfogadtatott. A 47 ik ponthoz Szentkirályi a következő módosítványt tette: „A bizottságok ülései rendesen nyilvánosak lesznek. A kivételi szabályok e részben az ügyrend által fognak megállapíttatni, határozat azonban csak nyílt ülésben hozathatik.“ A módosítványt elfogadják. A 48-ik pont elfogadtatik. A 49-ik pontra Somsich megjegyzi, hogy az immunitás nincs correkt kifejezve, s azért más styláris fogalmazást indítványoz, mely elfogadtatik. A szakasz végére teendőnek ajánlja Szentkirályi mondatot: „Egyébiránt a tanácskozások alkalmával netalán történhető rendetlenségek megelőzés végett az ügyrendi szabályzat által fognak intézkedések tétezni.“ A módosítványok elfogadtatnak. Az 66-ik, 51-ik, 52-ik, 53 ik, 54-ik pontok elfogadtatnak. Következnek az államadósságokat tartalmazó pontok : 55, 56, 57. Az 55 ik pont elfogadtatik, az 56. szintén. Az 57-ik pontra Lónyay Menyhért megjegyzi, hogy nem a tőkének megosztását, de az adósság terhének közös elvállalását látja czélszerűnek, indokolja azzal, hogy sokféle kamarai, 80 fajta állam kölcsön, sőt 99-féle ív van mások szerint. Ez adóssági kötvények nagyrészt a külföld kezében vannak. Ha megosztatnának az adósságok, azoknak árkerete különböző lenne, a szerint, amint egyik-másik rész vállalná át. Költséges is lenne a kezelés , szokatlannak is találja ez eljárást. Tehát egy bizonyos évjáradék fizetését ajánlja inkább ez a 63 ik új pontban, s az 57-ik pont végszakasza kihagyásával, igy : „A quota meghatározásával s a vámszövetség megkötésével egyidejűleg lesz egyszersmind az államadósságok után Magyarország által elvállalandó évi járadék az 57. és 63. szakaszokban kijelölt módon szabad egyezkedés által megállapítandó.“ Deák a módosítványt csak a 63 ik pont után kívánja tárgyaltatni. Ghyczy Kálmán hozzászól a módosítványhoz. Elismeri, hogy az osztrák államadósságok egész Európában el vannak terjedve, és sok százezer ember vagyonát képezi az európai államadósság, s azoknak mind érdeke, hogy az államadósságok értéke fentartassék. Az összes pénzvilág érdeke solidáris s Magyarország mind maga ellen zúdítaná azokat, ha megtagadná az államadósságokbani részvételt. Nézete szerint az elvállalás fő feltétele, hogy csak Magyarországnak magának van joga meghatározni, hogy mennyit vállaljon, s e jogot egyezkedésről nem föltételezheti. Kautz Gyula a tőke megosztása ellen szól. Lónyay Menyhért szintén Ivánka Ghyczy mellett emel szót. Deák Ferencz emelt ezután szót. Nagyhatású beszédét azonban már csak jövő számunkban közölhetjük, vánja megállapíttatni. Módosítványa, melylyel a kérdéses szakaszt bővíttetni kívánja, így szól : „Ezen bizottságok tagjainak száma a részletek tárgyalásakor fog meghatároztatni, most csak annyi mondatik ki, hogy ezen szám egy-egy részről 60-at meg nem haladhat.“ Tisza Kálmánnak ege is sok, 60 is sok, ennélfogva nem bánja a 31 ik szakasz fentebbi megbővítését. Mire a szakasz a módosítványnyal együtt meghagyatik A 32-ik szakaszban foglalt egyévi tartam határozatlansága ellen Tisza László tesz kifogást. Lónyay Menyhért védi a szerkezetet, s az meg is marad. A 33 ik szakasz meghagyatik. A 34 ik szakaszhoz, mely a delegátiók gyültelyéről szól, Szentkirályi Mór ezt a módosítást indítványozza : „A bizottságokat mindenkor 0 Felsége fogja, összehívni bizonyos határnapra, és azon helyre, hol 0 Felsége azon időben tartózkodik; óhajtja azonban a magyar törvényhozás, hogy az ülések felváltva, egyik évben Pesten, másik évben Bécsben stb. tartassanak.“ Ez a módosítvány észrevétel nélkül elfogadtatik. A 35-ik szakasz felolvasása után Tisza Kálmán megjegyzi, hogy ha a kisebbség bizonyos pontokra hallgat, ez nem azt jelenti, hogy nem volna észrevétele , hanem, hogy nem akarja azokat minden egyes pontnál külön külön kifejezni. Ezután a 35. és 36-ik szakasz szó nélkül elfogadtatik. A 37-dik szakaszhoz ismét Szentkirályi Mórnak van módosítványa. Meghagyja a szakasz első pontját, a többit azonban kitöri, s ezt kívánja helyükbe iktatni. „Ezen együttes ülésben a két bizottság elnökei felváltva, egyszer az egyik, másszor a másik, fognak elnökölni. Határozat csak úgy hozható, ha mindenik delegáció tagjainak legalább %-da jelen van. A határozat mindenkor absolut többséggel hozandó. Mivel pedig a paritás elvének gyakorlati alkalmazása mindkét fél érdekében épen a szavazásnál legfontosabb, szükséges lesz, szabályt alkotni az iánt is, hogy, midőn szavazás alkalmával egyik fél delegátiójából több tag hiányzik mint a másikból, mi módon kell a szavazók számára nézve a szükséges paritást tettleg helyreállítani. E szabály legczélszerűbben akkor állapítható meg, midőn a jelen munka részletei kidolgoztatnak.“ E módositvány elfogadtatik, meghagyatván az eredeti szövegnek a jegyzőkönyv nyelvére vonatkozó végpontja. A 38-ik szakaszban az „és akkori” kifejezés helyébe ismét Szentkirályi „mely esetben“ indítványozván, a szakasz e változtatással elfogadtatik. Simay Gergely stiláris észrevétele elmendtl. A 39. és 40 ik szakasz szó nélkül elfogadtatván, a 41-dik szakasz végpontját, mely a miniszerektől kívánt iratok előterjesztését tárgyazza, Szentkirályi Mór akként kívánja módosíttatni, hogy e szavak helyébe : „a kívánt iratokat előterjeszteni“, ezek tétessenek : »és szóval vagy írásban felvilágosítását adni.“ Tisza Kálmán csodálkozik, hogy a delegátiók előtt a ministériumnak valami fontos iratai lehetnének megtagadni valók. Szentkirályi azt feleli, hogy csak külügyekre vonatkozók. Milutinovics Svetozár a 8-dik szakaszra tett nézetét ez alkalommal megújítja, s a külügyet nem akarja a törvényhozás hatásköréből elvonatni. Tisza Kálmán köszönetet szavaz Szentkirályi Mórnak, hogy elismerte, hogy a delegációk csakugyan a külügyekkel fognak foglalkozni. Lónyay Menyhért erre következő cáfolatára Tisza Kálmán és Ghyczy Kálmán felelnek, az utóbbi a 8. és 41 -ik szakasz összevetéséből azt következtetve, hogy a külügyek teljesen a delegációk elé fognak tartozni. Ujfalussy Miklós azt állítja , hogy Magyarország ezentúl hozzá fog szólhatni a külügyekhez, mit eddig nem tehetett. Ezután még Nyáry Pál és Ivánka Imre nyilatkoznak a szakasz és módosítvány ellen Gorove István és Szentkirályi Mór pedig védik azt. Deák Ferencz visszautasítja azon vádat, mintha ő és társai valami „nagy árt“ ajánlanának bizonyos vívmányokért, csak azt javasolják, amit a haza javára czélszerűnek látnak. Végül a módosítványhoz hozzá kívánja tétetni: „ha kár nélkül történhetik, a szükséges iratok előterjesztése mellett is.“ Nyáry Pál kijelenti, hogy ők nem vádolnak senkit, s újra megtámadja a szakaszt, még az utóbbi módosítvány mellett is. Végül még újra Deák Ferencz és Tisza Kálmán szólanak, s aztán a szakasz Szentkirály módosítványa szerint és Deák Ferencz hozzátételére elfogadtatik. A 42-dik szakasz szó nélkül elfogadtatván , a 43 dikhoz Lónyay Menyhért ismét módosítványt terjeszt elő. A „behajtatvány szolgáltatja“ székhelyébe teendő volna: „a havonkint befolyt államjövedelmekbe a közös költségek fedezésére szolgáló rész a magyar pénzügyminister által havonkint a közös pénzügyministerhez áttétetik, azon arány szerint, amely arányban áll a közös költségek összege az országos költségek öszszegéhez. A közös pénzügyminister felelős lesz stb.“ Az erre következett vitában egyfelől Nyáry Pál, Bónis Sámuel (2 ízben), Kisza László, másfelől Deák Ferencz (2 ízben), Lónyay Gábor (de a közös pénzügyminiszer ellen kifogást téve) és Lónyay Menyhért vesznek részt, s a szakasz a tett módosítványnyal együtt elfogadtatik Az ülés végződik esti 8 órakor , holnap délelőtt 10 órakor lesz megint ülés. („P. N.“) áyainak erejével Magyarországot megvédi, úgy viszon Magyarország is megvédi . Felségének jogait és igy birtokát, — a pragmatica sanctió némely pontjaiból a dolgok természete szerint következtethető ; —le ezen kölcsönös védelem helyett az albizottság munkálatában a védelemnek, a hadügynek, s a védelem minden eszközeinek közös elintézése állíttatik fel. Ily közös intézkedés eddig elő Magyarországban soha sem létezett, mert Magyarország mind a védelem esetéről, mind annak eszközeiről mindig önállólag intézkedett; azt tehát nem lehet mondani, hogy ezen intézkedés közössége a pragmatica sanctióból foly. Ami azt illeti, hogy ezen értelemben értelmeztetett a pragmatica sanctió mindig a régi időkben is, erre nézve Pest-belváros igen. követe a porosz 7 éves bálomra méltóztatott hivatkozni, arra azt vagyok bátor megjegyezni, hogy, miután kijelentette a porosz király (közbekiáltások : a bajor (ál.fejedelem) azon alkalommal, hogy Magyarország ellen nem szándékozik háborút indítani, épen itt találom fel annak okát, hogy Magyarország rendkívüli segélyzéssel e háborúhoz nem járult, mert a porosz 7 éves háborúra Magyarország részéről semmi ajánlat sem létetett. (Közbeszólások : mert rendes katonaság volt, s azon felül insurrectio.) Az örökösödési háború alkalmával 1741 ben rendeltetett el az insurrectio, de a porosz 7 éves háború törvényeinkben elő nem fordul. (Közbeszólás: a rendes hadsereg közösen harczolt!) A rendes magyar katonaság együtt harczolt az osztrák katonákkal a közös harczokban, de abból nem következik, hogy a katonaág fentartására szükséges költségek iránt közösen kelljen intézkedni, mrt ily közös intézkedés törvényeink szerint nem létezett. Egyébiránt én e tárgyban lévőbben nem akarok nyilatkozni, miután épen e pontra nézve nézeteimet már előzőleg bátor voltam előterjeszteni; csak azt akarom kifejezni, hogy a pragmatica sanctaU airánlási pontot részemről én is elfogadom, de annak ma nem tulajdoníthatok, mint az 1861. évi másodil^fflratunálu^^^^atik, s azon értelemben óhajtanám ezen 2. Nyáry Pál: T. bizottsa^^^^Mpiesátom , miszerint érzem a felelősség terhét, mi reánk nehezedik, és azt hiszem, velem együtt mindenki érzi; ezért tehát rész néven nem fogja venni a t. bizottság, ha, nem tartva magamat a ház szabályaihoz, többször is szólok ugyanazon tárgyhoz. Amit Pest belváros igen t. követe a védelmi kötelességet általában illetőleg előadott, tökéletesen áll, de nézetem szerint az alap nem áll, amelyből kiindult. Bocsássanak meg, hogy nyíltan szólok. Köztünk igen kevés különbség van, ha kimagyarázzuk egymás nézeteit, azon különbség van t. i., hogy azt én el nem fogadom, hogy a kapcsolat a pragmatica sanctióból származik, vagy azon alapszik , mert azon kapcsolat alapszik egyedül azon viszonyon, amely két különböző államok közt, melyeknek egy és ugyanazon fejedelme van, lehetséges, t. i. a personal union; ha tehát a kérdésben forgó két szakasz úgy volna szerkesztve, hogy a kapcsolat Magyarország és Ő Felsége többi országai és tartományai közt a personális unió, akkor nem lenne szavam, ha abból következtetnénk védelmi kötelezettségünket és fejedelmünk jogait , akkor tökéletesen meg lennék nyugtatva; de ha nem abból következtetjük, hanem abból, ami a pragmatica sanctióban, vagyis ama sokszor idézett törvényekben épen nincs kitéve, akkor e magyarázat tovább terjed, mint ameddig azt az országnak függetlensége és önállása kiterjedni megengedi. Azt senki sem hozza, gondolom, kétségbe, hogy Magyarország minden ügyei iránt önállólag intézkedett mindannyiszor, amidőn vagy saját területére, vagy pedig fejedelme egyéb jogaira vagy méltóságára nézve meg volt támadva. És itt a különbség köztünk. Én a dolog természetéből folyónak tartom a védelmi kötelességet Magyarország részéről, de ezzel nem akarom Magyarország önállóságos rendelkezési jogát megcsorbítani. Természetes az, hiszen nemcsak Magyarországon van ez így, hanem így van ez más ily viszonyok közt létező, különben független államok közt is, ahol egy fejedelme van két államnak. Ez természetes következése a létező viszonynak. Az azonos fejedelem egyik állammal a másik ellen bizonyosan háborút nem folytathat, s csak azon esetben, ha kívülről megtámadtatik, fogja védeni magát mind a két állam erejével. De ha mi a pragmatica sancióból olvasnánk ki a közös, együttes védelmi kötelezettséget, akkor az következnék belőle, hogy most ő Felsége azáltal, hogy az örökös tartományoknak már befolyási jogot, — vagy mint ő nevezi — alkotmányt adott, azáltal, mondom, a mi önállóságunk meg van csorbítva, mert mindig feltételeztetik azon dolgokra nézve teendő intézkedéseink mértékénél, hogy abba a másik fél is beleegyezzék. — Ez az, mit Magyarország függetlenségével és önállóságával, — ha itt a kötelezettség azon értelemben vétetik, mint azt Pest-belváros igen. képviselője előadta, — összeegyeztetni nem tudok ; nem tudom Magyarország önállóságával és függetlenségével összeegyeztetni azt, és nemcsak összeegyeztetni nem tudom, de hivatkozom azon törvényekre, melyek azt mondják, valamikor erre eset volt: „és minden innen vonható következtetés nélkül,“ mert mit tett ez? Azt tette, hogy az nem volt kötelezettség, mert ha ez oly értelemben vett kötelezettség lett volna, először nem lett volna joga azon óvást tenni; másodszor nem lehet feltenni, hogy a fejedelem, — kinek sanctiójától függött, hogy az törvénynyé legyen, — ily feltételbe beleegyezett volna. Én ennélfogva, mondom, csak abban különbözöm, hogy én elismerem, hogy azon kapcsolatnál fogva, miszerint personal-unióban vagyunk a többi országokkal és tartományokkal, természetes következés, önkéntesen folyó következés az, hogy ha azok megtámadtatnak, mi védjük azokat, mint védtük mindig, és most sem vonom kétségbe, hogy jövendőben is tegyük, csak azt nem akarom, hogy önállóságunk azáltal, hogy mi e tekintetben többé nem magunk és önállólag rendelkezünk, megcsorbíttassék. A hatvanötös bizottmány január 31-kén tartott ülése. Az elnök, Andrássy Gyula gr., délutáni 5 óra után megnyitván az ülést, a jegyzőkönyv felolvasása után megkezdődött az elvben elfogadott 25—53. szakaszok feletti részletes tárgyalás. A 25—30-dik szakaszok, Nyáry Pál indítványára, mintegy összefüggő egész, egyfolytában felolvastatván, ugyancsak Nyáry Pál szólal fel e szakaszok ellen, mint amelyek a törvényben gyökerező azon eszmével ellenkeznek, hogy Magyarország független ország, s kérdi, hogy a közös ministériumot ki fogja kinevezni az osztrák császár-e, vagy a magyar király ? Deák Ferencz egyszerűen azt feleli, hogy erre nézve az osztrák császár és a magyar király egymás között meg fognak egyezni. Kegevich Béla gróf e válaszszal megelégedvén, viszont azt kérdi, várjon e szerint talán a külföld irányában is nem csupán az osztrák birodalom, hanem a magyar birodalom is egyaránt képviselve lesz e ? Ha igen, megnyugszik, s e feltétel mellett Nyáry Pál is megnyugszik. Ezután a 25—30-dik szakaszok minden további vita nélkül meghagyatnak. A 31-dik szakaszra nézve Szentkirályi Mór egy delegátió tagszámának maximumát 60 banki A hatvanötös bizottság január 28-án tartott ülése. (Folytatás és vége.) Ghyczy Kálmán : T. bizottság! Csak egy rövid észrevételt vagyok bátor tenni. Én azt részemről nem veszem kétségbe, hogy azon értelemben, mint azt Pestbelváros igen t. képviselője előterjesztette, a kölcsönös védelem, t. i. hogy valamint Ő Felsége, örökös-tartomá A mai szent ünnep miatt lapunk közelebbi száma kedden? hó 5-én jelenem! mi.