Sürgöny, 1867. február (7. évfolyam, 27-49. szám)

1867-02-14 / 37. szám

ország lemondott azon jogáról, hogy ez ügyekre nézve valaha önmaga rendelkezzék ? Épen nem, sőt ellenke­zőleg inde a primo limine, pontról pontra maga rendel­kezik felette, és ha oly mód ajánljatnés, mely ezen rendelkezési jogáról való lemondást foglalná magában, azt nem fogja elfogadni. A­mi azon megjegyzést illeti, hogy a kereske­delmi vagy vámszövetség kötése által Poroszország nem mondott le maga önállásáról — mit például hoz­tam fel — és mi akként, értelmeztetett, hogy azért tar­totta fenn Poroszország önállását, mivel fenntartotta magának, hogy azon esetre, ha nem sikerülne az egyezkedés, vagy ha lefolyna az egyességileg kikötött idő és nem tudnának újra megegyezni, jogaiba vissza­léphet , erre megjegyzem, hogy ez a mi javaslatunkban a 65-dik szakaszban szintén ki van mondva. Ha van joga Magyarországnak, midőn szüksége­snek látja, arra, hogy közbenső vámokkal védje magát, mit én kétségbe soha sem hoztam, e jog javaslatunkban sincs feláldozva, sőt az egyik szakasznak azon szavaiban „az ország jo­gai föntartatnak“ világosan meg van óva. Ha pedig erre joga nem volna, és itt e jogot mégis külön megem­­lítenék, oly dolgot kevernénk össze, melyet nem volna czélszerű összekeverni. Én különben legkevésbbé sem ellenzem, ha az ország e tekintetbeni önálló intézkedési jogát itt különösen kifejezzük, mert javaslatunk értelme különben is az, hogy hazánk jogait fenn akarjuk tar­tani, és ezt határozottan kimondottuk és ki is akarjuk mondani. A­mi Ivánka Imre barátom észrevételeit — a­me­lyeket a vámjövedelem felosztása­ és kezelésére vonat­kozólag tett —illeti: azt tartom, hogy ez irányban scru­­pulusa senkinek se lehet Minden vámszövetségi szerző­dés által meghatároztatnak azon feltételek, melyek alatt ama szövetség köttetik, és egyszersmind megha­­tároztatik az is, hogy azok szoros megtartására ki ügyeljen fel. Ha azon deputatio, mely a kezelési módo­zat iránt javaslatot adand az országgyűlés elé, nem oly módot fog proponálni, mely nekünk tetszik, nem fogad­juk el. De felügyelet arra, hogy mindegyik fél kor­mánya körében teljesíttessenek azon feltételek, me­lyek szerződésileg ki vannak kötve, múlhatlanul szük­séges. Meglehet, hogy ama küldöttség talán azt fogja javaslatba hozni, hogy mindenik ministérium saját te­rületén szedje be a vámot. Mi a módosítások azon részét illeti, mely szerint a vámjövedelmek a közösen viselendő költségekből vol­nának levonandók, ebben én nem lényeget, hanem a vámjövedelmek egyszerű felosztását látom, vagy azt, ha lehetne mondani, hogy mindenik fél megkapja a vám­­jövedelmekből reá eső részt, a közös költségekből reá eső részt pedig egészen fizeti; vagy azt kell mondani, mit a módosítás tartalmaz, hogy közös költségekre an­nyival kevesebbet fizet, mennyi a vámok jövedelmeiből reá esnék, és ez utolsót én rövidebbn­ek, egyszerűbbnek és épen azért czélszerűbbnek tartom. Lehet, hogy a vámszövetség kötésénél abban fogunk megalkudni, hogy mindenik fél a maga területén lévő vonaloknál szedje és tartsa meg a vámjövedelmet, de csak bővebb meg­fontolás után lehetne ily javaslathoz szólni, és e meg­fontolás épen azon küldöttségeknek lesz feladata, me­lyek a javaslatot készítendik. Nekem tehát erre nézve semmi scrupulusom nincs. Tisza Kálmán : Csak egyetlen egy pontra néz­ve vagyok bátor néhány szót szólani. Ezen egyetlen pultt az , melyre nézve Pest­ belvárosának előttem szó­lott­­. képviselője azt mondáa, hogy erről nem lehet mon­dani, h­ogy Magyarország azáltal önálló intézke­dési jo­gáról lemondana. A 65. szakasz azt mondja : „megál­­lapittathatik egyszersmind jövendőre azon módozat mely szerint az ezen adóknál behozandó reformok a két törvényhozás által egyetértőleg fognak eldöntetni,­ és ehhez hasonló értelmű pont van a 68. szakasznál is. Első beszédemben épen azt mondottam, hogy Ma­­gyarországnak ezen tárgyakban önálló intézkedési joga most visszaadatik, de úgy, hogy arról azután azonnal lemondjon , és ezen nézetem tekintetében ellenkező meg­győződésre, t. előttem szóló beszéde daczára sem jut­hattam, és nem győzött meg arról, hogy nézetem nem áll, mert igen jól tudom , hogy az országgyűlés azon javaslat tekintetében, melyet a küldöttség elébe fog ter­jeszteni, maga fog annak elfogadása, vagy el nem foga­dásáról intézkedni; de ha Magyarországnak ezen önál­ló intézkedési jogát azontúl is, ha az országgyűlés egy­szer intézkedett, fen akarjuk tartani, nem látom annak okát, nem látom annak helyét, miért akarunk most oly javaslatot készíteni, mely kimondja, hogy azontúl a másik fél országgyűlésének beleegyezése is szükséges minden változtatáshoz. Én legalább ezt okvetlenül ezen önálló intézkedé­si jog megszorításának tekintem , mert igaz ugyan, az országgyűlés természetesen elvetheti ama javaslatot, de mi azon meggyőződésben vagyunk, hogy épen azért kár volt­am az elvet ezen javaslatba felvenni. N­y­á­r­y Pál , T. bizottság! Én ezen javaslatban főkép azt nem helyeslem, hogy nagyon hosszú és na­gyon részletes. Tökéletesen megnyugodtam volna ab­ban, ha előszámláltatván a tárgyak, egyszerűen csak annyi mondatott volna ki abban , hogy azokra nézve Magyarország az örökös tartományokkal és a Felsége többi országaival nemzetközi egyezkedésre és szövet­ségre lépni kész. Ha ennyi mondatott volna ki csak, azt gondolom, minden aggodalmunk meg lett volna szüntetve, mert ebből természetesen az következik, hogy ha ezen nemzetközi szerződés megkötése nem si­kerül, tehát folynak a dolgok úgy (nem azt mondom, a­mint most, mert így aligha elégíthetnénk ki valakit), hanem a mint azoknak a méi önállásunk és szabad ren­delkezési jogunk szerint folyniok kellene. T. bizottság! Nagyon sok abstract észrevételeket és ellenészrevételeket tettünk e tárgyban egymásnak, én azokat szaporítani nem akarom, hanem azt hiszem, a szegnek fejére barátom Ivánka Imre ütött. (Több hang : Hogy, hogy ?) Mindenki tudja ugyanis, hogy a mi közgazdászati viszonyaink az örökös tartományok közgazdászati vi­szonyaitól nagyon különböznek, ezért ezekre ugyan­azon egy rendszert alkalmazni lehetlen. A legnagyobb részben nyers termelő Magyarország, az én nézetem szerint, tönkre van juttatva, ha a vámtételek meghatá­rozásánál nem a mi, hanem az örökös tartományok je­lenlegi érdeke nyer csupán kifejezést és az jut túlsúly­ra. — Nekünk úgyszólván semmi iparunk sincs, ama­zoknak ipara el­haladt; nekünk természetesen érde­künk elfogadni a szabad kereskedelmi rendszert. — Azok, a­mint tudjuk, többször nyilvánították, hogy ők a védvám-rendszerhez ragaszkodnak. Ha tehát az egyezkedés úgy ütne ki, hogy ezen köztünk és köztük lévő érdekkülönbözés lehetőleg nem egyenlíttetnék ki, akkor mi egyenesen az austriai ipartartományok egyed­árusága alá jutnánk minden ipar­készletek megszerzé­sére nézve, mert igen természetes, hogy ha az austriai vámok oly magasak, hogy velük a külső, a világipar nem versenyezhet, nincs reánk nézve más piac, nyitva, mint egyedül az osztrák, és ez nemcsak a múltban, nemcsak a jelenben károsítana bennünket, hanem el­venné reményét is annak, hogy valaha saját iparral bírhassunk. Az átmenet a védvám rendszerből a szabad keres­kedelmi rendszerhez egyszerre nem létesíthető, ezt mindenki átlátja ; ez csak fokonként történhetik meg. S e tekintet az egyezkedésnél a felek által szem előtt tartandó. De az egyezkedésnél a felek csak úgy remél­hetik, hogy egymás érdekeit méltányolni fogják, ha minden pontnál kénytelenek megemlékezni arra is, hogy ha viszonyosan ki nem egyenlítik érdekeiket, az egyezkedés és ennek reájuk nézve különben lehetett minden kedvező következménye megszűnik. Én tehát azt gondolom, hogy mindnyájan meg lennénk nyugtat­va, ha világosan kifejeztetnék ezen munkálatban vala­hol 1-szer az, hogy mi e tervezetet semmi egyébnek, mint tisztán nemzetközi egyezkedésnek tekintjük,és 2-szor, ha most már előzetesen kimondatnék az, hogy az egyesség nem sikerü­lése esetében a vámvonalak új­ra-fölállításának joga Magyarország részére világosan fentartatik. Ivánka Imre : Igen röviden vagyok még bátor néhány észrevételt tenni. Igen megnyugtatólag hatott reám­­. képviselőtársunk Deák Ferencz azon előadása, hogy ezen dolgokra nézve utoljára is az országgyűlés fogja elhatározni, vájjon elfogadja-e azokat vagy nem. De ha ez így van, minek a részletezés a közös érdekű ügyek tekintetében ? és miért visszautasítása azon ki­kötésnek, melyet beigtatni mi kívánunk? Ha méltóztat­­nak oly nagyon megnyugodni abban, hogy csak az or­szággyűlés fogadhatja el a kötendő szerződéseket, ak­kor méltóztassanak ezt általánosságban kimondani, és ha szükségesnek nem látják, már itt előre gondoskodni a jogok részletes fentartásáról, miért részletezik magu­kat az ügyeket annyira ? Ha pedig szükségesnek lát­ják már itt felemlíteni mindezeket, tessék a mi meg­nyugtatásunkra a mi ellenészrevételeinket is a munká­latba venni. A­mi pedig a jogok kiterjesztését illeti, melyek­ben részesülni fogunk ezentúl — a­mit ugyan nem Deák Ferencz, de a túlsó oldal más tagjai emlitenek fel — vissza kell emlékeznem, hogy öt-hat évvel ez­előtt Pozsonyban telelvén, boldogult Dessewffy Emil gróffal sokat beszélgettünk e tárgyról; ő ezen eszméket régen pengette és igen szerette fejtegetni, és én őt quasi az i­ctoberi diploma teremtőjének tekintem , de engem akkor nem bírt kapacitálni. Ott vagyok most is, hol­­ voltam öt-hat évvel ezelőtt. Most ismétlem, hogy : jog­feladással miként lehet jogkiterjesztést nyerni? Azt, hogy a vámvonali jövedelmek minden ország­ban annak saját kormánya által szedessenek be, igen lényeges dolognak tartom, azon oknál fogva, melyet bátor voltam fölemlíteni, mert én különös súlyt fektetek arra, hogy magyar területen csak a magyar kormány alatt directe álló hivatalnokok k­zelhessenek kincstári jövedelmeket. Ghyczy Kálmán, T._ bizottság ! Előrebocsátom azt, hogy Magyarország és Ő Felsége többi országai közt vámszövetséget óhajtván, nem mondom, nem kí­vántam mondani, hogy ezúttal a vámok visszaállítására szavazok, és azt hiszem, hogy a vámszövetség kötése által Magyarország önállása nem fog veszélyeztetni, ha az nem fog örökr© köttetni, a­mint nem veszélyeztette a német államok önállását a közöttük fenállt régi vám­szövetség, mert ideiglenes volna; de ezen újabb német bundban, mely most köttetik, az ideiglenes vámszövet­ség helyett állandó terveztetik megállapíttatni, és ez csakugyan a német államok önállását — ez az én meg­győződésem és az általános nézet — Poroszország irá­nyában lényegesen veszélyeztetni fogja. Fődolog, a­miről szólani akarok, miszerint előt­tem nem látszik oly tisztán állón­ak, hogy a kérdéses egyezkedések útján csak puszta javaslatok, oly javas­latok fognak készíttetni, melyeket az ország, ha tet­szik elveti ez; mert ha csak általában ily javaslat­tétel­ről volna szó, akkor állana az, hogy azokat az ország­gyűlés egyszerűen elvethetendi, de a kérdéses szaka­szokban utasítások vannak adva, ezen utasításokban e­zek vannak megállapítva, és ezen elvek a beadandó javaslat megbírálásánál irányadók, kötelezők lesznek, például a 64-ik szakasz azt mondja, „hogy a külföld­del eddig kötött kereskedelmi szerződések érvénye Ma­gyarországra is ki fog terjesztetni.“ Én magam is azt mondom, hogy hihetőleg úgy áll a dolog, hogy e szer­ződéseket valószínűleg el kell fogadni. De ezt így per tangentem elvégezni talán még­sem tanácsos, és való­ban mondhatom , hogy azt még egy országgyűlés sem tette, hogy­ csak így ab invisis ennyi szerződést ismerjen el. A 65 ik szakaszban ha csak mint elv volna ki­mondva, hogy oda kell törekedni, hogy az egyik ál­lam jövedelmei a másiknak intézkedései által a közve­tett adók és monopóliumok tárgyában csonkítást ne szenvedjenek, mint ezt Deák Ferencz I. képviselőtár­sunk mondotta, ezt tökéletesen elfogadnám, ebben jo­gainkra nézve sérelmet nem látnék ; de itt még az is van mondva, hogy a közvetett adók nemeire — tehát, hogy minek legyenek — egyforma arányára — tehát egyformaságára, é­s azok kezelésére, előre szabályok dolgoztassanak ki, és arra nézve, hogy miképen lehes­sen ezen most megállapítandó szabályokat „jövőre egy­értelműleg e két törvényhozás által megváltoztatni.“ Ez oly elv, mely a kötendő szerződés megvizsgálásánál irányadóul fog szolgálni, és a­melynélfogva a kötendő szerződés Magyarország és­­ Felsége többi országai között a közvetett adókat örökre közösen intézendőkké fogja tenni. A 66. s­akasz azt mondja, hogy meg fog határoz­­tatni az is , hogy a vámvonalak egyforma kezelése fö­lött ki által és miként gyakoroltassák a felügyelet. Én Magyarország területén akkor, ha közös lesz a külvám­­vonal, a többi országok részéről ellenőrködést elfoga­dok ugyan a vámjövedelem tekintetében, de felügyele­tet nem fogadok el. Az mondatik továbbá, hogy ezen jövedelmek a közös költségek fedezésére fordítandók, és előlegesen levonandók, kell tehát valakinek lenni, a­ki ezen jöve­delemre kezét előlegesen reá tegye; ez csak a közös pénzügyminiszter lehetne, ki a közös jövedelmeket fogja kezelni, itt tehát már a közös pénzügyminiszternek a Magyarország határain elvonuló vámvonalon is befolyás van engedve és ez elvül előre el van fogadva.Ha csak az volna a 67. szakaszban kimondva, a­mit Pest belváros érdemes képviselője említett, hogy aziránt, hogy a vasutak hol találkozzanak egymással, intézkedések szükségesek, az ellen semmi észrevételem nem lenne , sőt elismerem, hogy több elv is kölcsönösen megállapítandó, főkép azon vasútvonalakra nézve, me­lyeken meggátoltathatnék, hogy például Magyarország külföldre kiszállítsa termékeit, és viszont. De itt az van mondva, hogy határoztassanak meg azon vasútvonalak, melyekre nézve közös intézkedés lesz szükséges, és a­melyekre nézve mindkét ministérium és mindkét ország­­gyűlés közösen fog intézkedni; egyszersmind kimonda­­tik, hogy egyéb vasútvonalak fölött kizárólag fog a ma­gyar ministérium és országgyűlés intézkedni, s ebből a természetes következtetés az, hogy a fővonalakra nézve nem fog a magyar ministérium és országgyűlés kizáró­lag intézkedni annyiban sem, a­mennyiben azok Magyar­­ország területén vonulnak el. A 68. §-ban az van, hogy a pénzrendszer iránt megállapítandó intézkedések csak a két ministérium kölcsönös egyetértésével és a két országgyűlés hely­benhagyásával fognak megváltoztathatni. Ily szer­ződésekbe azonban, a­mint tudom, az szokott betétetni, hogy bizonyos évek lefolyta után revista alá fognak vé­­tetni. És ez azt jelenti, hogy akkor újonnan szerződ­hetnek a fölött, az akkori viszonyok szerint, vagy ha az egyezkedés nem sikerül, önállóan fognak intézked­hetni. Az itt indítványba hozott szerkezet azonban azt jelenti, hogy ezentúl az e szakaszban említettekről in­tézkedhetni csak a két országgyűlés közösen fog és így a magyar országgyűlés maga intézkedhetni soha­sem fog. Mindezeket egybevéve ismétlem azon meggyőző­désemet, hogy nem áll, hogy ezen tervezett egyességi javaslatok a magyar országgyűlés részéről egyszerűen visszavethetőek lesznek, mert itt már elvek vannak meg­állapítva, melyek akkor is irányadóknak fognak tekin­tetni , mikor ama javaslatok fognak tárgyalás alá vé­tetni ; és ha némileg enyhíti is a szerkezet élességét, ha a régi 64. §-nál praecise ki fog mondatni, miszerint az ország jogai fentartatnak, habár — mondom — ez eny­híti is némiképen ezen reductio élességét, de azért én ezen reductiót, a­mely által annyi elv van megállapítva, el nem fogadhatom. Lónyay Menyhért : Megvallom, nem volt szán­dékom az általános vitánál felszólalni azon javaslat mellett, a­melyet benyújtani szerencsém­ volt, miután minden elvi észrevételre nézve, mely az ellen felhoza­tott, Pest belvárosa nagyérdemű képviselője megfelelt, elvitázhatlan tisztasággal és következetességgel jelle­mezvén azon álláspontot,­ a­melyet mi ezen nagyfontos­ságú tárgynál elfoglalunk ; — de, mert az elvekre vo­natkozó vitatások helyett leginkább a részletek emel­tettek ki, s ezek ellen létettek észrevételek , méltóztas­sanak megengedni, hogy ezen, a részletekre tartozó megjegyzésekre ellenészrevételeimet is megtegyem. Komárom város érdemes képviselője mint külö­nösen sérelmes dolgot kiemeli azt, hogy a javaslatban kimondandónak véleménye­ztetik általam az eddig meg­kötött kereskedelmi szerződéseknek érvénye a jövőre nézve, s azt állítja, hogy azon kereskedelmi szerződé­sek csak akkor lesznek Magyarországra nézve érvénye­sek, ha azokat a magyar országgyűlés helybenhagyta. Én is ezt tartom , de nem ugyanez történik e a javaslat szerint? nem azt foglalja e magában a javaslat, hogy az országgyűlés által helybenhagyandó s elfogadandó vámsz­erződésben kifejeztessék, mikép Magyarország az eddig már megkötött kereskedelmi szerződések érvé­nyét­ elismeri. Ezáltal tehát a jogi szempontnak elég van téve. De azon túl szigorú formákhozi ragaszkodás, a­melyet Komárom város érdemes követe kíván, ha­zánk anyagi viszonyaira fölöttébb káros lehetne, sőt lehetlenséget tartalmaz, mert az eddig kötött nemzet­közi kereskedelmi szerződések egyoldalú felbontása a békés kiegyenlítés mellett, nézetem szerint, a lehete­­­ségek közé tartozik. Ezen eset csak akkor képzelhető, ha mi azon fel­tett szándék és akarat által vezéreltetnénk, hogy a biro­dalom másik felével való kiegyezést nem akarjuk. De van még ezen kérdésnek egy másik, tekintetreméltó ol­dala. Kérdem Komárom v. érdemes képviselőjét : mi történnék azon esetben, ha mi az 1848iki korszak után kötött kereskedelmi szerződések érvényét egyenesen tagadnék? A jogfolytonosság elvének szigorú alkalma­zása folytán életbe fognának lépni azon viszonyok, me­lyek 1848. előtt léteztek, tehát a nemzetközi keres­ke­delm­i viszonyok is az 1848­ előtti állapotba lennének visszahelyezendők. Ez lenne az érdemes képviselő úr nézete szerint a törvényes állapot. Nem fogja tagadhatni Komárom vá­ros érdemes képviselője, hogy­­­ Felsége, kinek feje­delmi jogaihoz tartozott a klil ügyeket intézni, joggal s ránk nézve is kötelezőleg kötheté ama szerződéseket ; azt pedig mindenki tudhatja, hogy az addig létrejött s fenálló ily szerződéseknél csak az osztrák ipar érdekei vétettek tekintetbe, s hazánk érdekei mellőztetőek; ellenben nyíltan be kell vallani azt, hogy az utóbbi időben Anglia s Francziaországgal kötött, és a most Né­metországgal megkötni szándékolt szerződések a mi ér­dekeinknek sokkal inkább megfelelnek, minélfogva ezek­nek megsemmisítése s a régi állapotnak helyreállítása csak nevezetes kárunkkal történhetnek. Debreczen város érdemes képviselője az általam javaslatba hozott 6- ik pont második részét sérelmes­nek és veszélyesnek tartja. Megvallom, hogy az aggo­dalmat erre nézve épen nem látom indokolva, s úgy vélem, hogy a javaslatnak nem valódi értelmét méltóz­­tatott visszaadni. Az érintett pont kezdetén az mondatik, hogy az ipartermeléssel szoros kapcsolatban lévő közvetett adók nemek­e­s kezelésére nézve egyforma elvekből kiin­duló intézkedések szükségesek a birodalom mindkét részében. Ezt ki kellett mondani, mert ha ezen elvet nem fogadjuk el, s nem visszük keresztül, akkor vám­szövetséget kötni teljes lehetetlen. Ha ez áll, s ezen tárgy iránti intézkedés mielőbb szükséges, akkor alig lehetséges előbb a közvetett adókra nézve a szükséges reformot létesíteni. Méltóztatik e azon nézetben lenni, hogy a jelenleg fennálló s valószínűleg elfogadandó közvetett adók nevezetes reformot nem igényelnek. Tudjuk, hogy a vámszerződések egy évtizedre, vagy ennél hosszabb időre is szoktak köttetni, természetesen a törvényhozás beleegyezésével. Ha tehát ama szakasz végére nem teszszük azt, a­mi ott áll, el lenne zárva előlünk a lehetőség, a közve­tett adókra nézve a szerződés egész tartama alatt bár­mi reformot behozni épen azon államjövedelmi ágaknál, a­melyek legnevezetesebbek, legtöbbet jövedelmeznek, s a­melyekre nézve annyi reform igényeltetik. Elkerülhetlenül szükséges ennélfogva kifejezni azt, hogy a közvetett adókra nézve a két törvényhozás bele­egyezésével időközben reformok hozathassanak be. Ön­álló intézkedés ily tárgyaknál a szerződés ideje alatt, két független állam közt is lehetetlen, mert ily esetben a zárvonalak fölállításának szüksége azonnal előállana. A vámvonalak és a kezelés fölötti felügyelet sem sérelmes eljárás, mint állíttatott. Ha a vámszövetséget kötött államok szerződését tekintjük, melyet pedig öná­ló, független államok kö­töttek, azt látjuk, hogy abban a rendszeres kezelés fö­lötti felügyelet s ellenőrzés mindenütt bennfoglaltatik. A vámjövedelem föltétele : a vámoknak ezélszerű ad­ministratiója. Nézetem szerint a kezelés itt a magyar kormánynak, a Lajthán túl pedig az ottani kormány­nak teendője, — de miután a vámrendszernek és vám­jövedelemnek feltétele a czélszerű és rendes kezelés , mindkét résznek érdekében áll, a kezelés fölött oly fel­ügyelet gyakorlása, a­mely a vámszerződést meg ne hiusítsa. A német vámszövetségben a porosz állam van felhatalmazva ily felügyeletet gyakorolni. A­mi a vámjövedelemnek a közös költségekre való fordítása kérdését illeti , azt méltó itatnak tudni , hogy a közös vámjövedelem mikénti megosztása a vám­­szerződésnek egyik feltételét szokta képezni. Az igaz, hogy a vámjövedelmet nálunk akkor is lehet­ne megosztani, hogy mindegyik fél saját vámvona­lán szed­je a jövedelmeket saját pénzügye számára ; ez azonban nem lenne igazságos. Igazságos arány csakis­­ az lehetne, ha mindegyik fél azon jövedelmet kapná,­­ a­melyet saját népei fizetnek közvetve a behozott áruk elhasználása folytán ; azonban ezen arányt igazságo­san meghatározni alig lehetne. Szokásban van bizonyos kulcsot megállapítani, mely lehet a népesség és a terület szerint(Felkiáltások: a népesség szerint.) (Föly­tatása következik.) Vidéki tudósítások. Versecz, február 12-én. Bornaz Sándor csanád egyházmegyei püspök ur ő méltósága Versecz város róm­. kath. hitközségét az uj disztelyes templom kiépitketésére 1863-ik évben 42.000 Ftnyi kölcsönnel méltóztatott felsegíteni, minek egyszersmind az akkori terhes időben a köz­inség miatt gerjedt aggodalmak enyhítésére is jótékony hatása volt, mert az ínségtől sújtott nép a templomépítési költség fizetése kényszerétől kiméltetett meg; s mielőtt a neve­zett hitközség ezen kölcsönnek még legcsekélyebb ré­szét is törlesztette volna, e méltósága, a világ előtt kö­zönségesen ismert nagylelkűségénél fogva, egy újabb jótéteményben részesítette Versecz városa közönségét, miután az iskolai és oktatási czélokra 1864-ik évben szükségelt 3000 ftot a város közönségének előlegezvén, ezen utóbbi pénzmennyiséget a városi tanácshoz 1866- ik évi december 31-én 486. sz. a. intézett levelének tartalma szerint a városi közpénztár javára minden feltétel nélkül végképen elengedni, és a 42.000 főnyi kölcsön törlesztésére háromévi határidőt engedni ke­gyes volt. Ezért a vallás és oktatás széles terén érdemdús egy­házmegyei főnök Bornaz Sándor ur ő méltóságának jegyzőkönyvileg kifejezett legmelegebb hálás köszöne­tét nyilvánítja Szab. kir. Versecz városának közönsége. Kecskemét, február elején, ínségben lévő lakosaink ré­gére legelőször is az izr. ifjúság tánczolt, rendezvén őkt. i. m. hó 16-án a „nagy kávéház“ helyiségeiben egy bált, melynek költ­ségeit előre egyesek fedezték s igy az 1 frtnyi belépő­jegyekből bejött az ínségeseknek 102 ft 80 kr. A k a s i n­o szintén rendezett, az ínségesek segé­lyezésére helyiségében m- hó 26 án hangversenyt, melyet azután tán ez követett. Szerettük volna, ha a feasino elnöke a concert tisz­a jövedelmét a nagy terem­ben lévő hirdetmény táblán a tagoknak tudtára adta vagy adatta volna egy vagy két nap múlva, de azt még most sem tette s igy nem közölhetjük annak eredményét. Ínségeseink részére a kasino f. hó 2- án ismét tart egy, szintén 80 kmnyi belépti­ dij melletti hang­versenyt. A város dalárda negyedéves dalestélyét vn. hó 26-án tartá a pártoló tagok tiszteletére, melynek vé­gezte után táncz is volt. A nem pártoló tagok 30 krnyi belépti dij mellett vehettek részt, kik 14- en voltak, s minthogy 2 ft 60 krnyi felülfizetés is történt, a dalárda pénztára tehát 47 ft 30 krral gyarapodott. Ezen dalárda is részt veend a kasinó hangversenyében 20 án. A múlt évben a cholerával együtt a vörheny és typhus is pusztított. Azért volt a múlt évben majdnem két annyi a halott, mint 1865-ban, minthogy akkor a halottak száma 13­­­7 volt A múlt évben tehát meghalt 2468, kis között cholera általi halott volt 463, t. i. 386 r.k . 73 ref., 4 izr., 2 ágostai és n. e görög vall. egysem. Múlt január hóban egy pár öngyilkossági esemény is fordult elő. Ugyanis : Mészáros Julianna, 35 éves, aki­­ már azelőtt kétszer akará magát kivégezni) jan. 14 én felakasztá magát. Szintén igy múlt ki 18-án Görm­ei Er­zsébet (Bozsik Lajosné) is, ki 38 éves volt. — Előtte való napon egy ismeretlen nevű, mintegy 8 éves leány halva találtatott. — Két gyermeket, 6 és 3/4 éve­seket pedig a fal ütött agyon. r. 1. Nagy-Körös, febr. 11 A naponkint növekedő ínség int a folytonos figye­­gyelemre. Városunkban az élelmezést pótló községi minka több alakban inditványoztatott; ezekből elfo­gadva lett az erdő körülárkoltatása, majd élő sövény­nyel beszegélyzése; továbbá az erdő satnyái letisztítá­sa, mindegyik szakmánymunkával. — Egy 3 db szé­lességű árok folyó öléért s földje ezélszerü elegyenge­­téseért, melybe az élő sövény ültettetik, a dij 5 kr. kö­­töttebb földterületen 8 kr. 1 nyaláb összekötött rőzséért ■Va kr. Középszámitással 30 — 35 kr a napikereset. És ezen mérsékelt kereset táplálhatta mostanában a mi ínséges munkásainkat, ha nem jött a fagy, jött az eső, nem ment a földbe az ásó, a ruhátlan nép ki nem állhatta az idő viszontagságait. Ekkor jutott inségügyi bizottmányunk a fonatás és szövetés gondolatára. Inségsegélyző bizottmányunk javaslata folytán már 7 mázsa kendert hozatott városunk Pestről Birn­baum gyárából, 18—41—45 ftért mázsáját Ezzel fog­lalkozik 375 nő, és már 17 takács. A fonás darabjáért 4—6 kr, szövés röséért 8—9 kr a dij ; e munkánál oly élénkség van, Iagy újra több anyagról kell rendelkez­ni. A vászonkészlet 25 rörös végekben el fog betenkint árvereltetni, s igy az e czélra adott 270 forintnyi összeg hasonneműleg forgalomba tétetik. Biztos remény van, hogy az ínségeseknek ily módoni segélyzése mellett még az anyagba fektetett összeg is rövid időn nemcsak megtérül, de hasznot adand. Lássunk hozzá egész odaadással az ínségesek fel­­segéléséhez. Ugygyel-bajjal majd csak átvergődünk rajta; a fonatást, szövetést eszközölhetnék községeken

Next