Sürgöny, 1867. február (7. évfolyam, 27-49. szám)
1867-02-14 / 37. szám
ország lemondott azon jogáról, hogy ez ügyekre nézve valaha önmaga rendelkezzék ? Épen nem, sőt ellenkezőleg inde a primo limine, pontról pontra maga rendelkezik felette, és ha oly mód ajánljatnés, mely ezen rendelkezési jogáról való lemondást foglalná magában, azt nem fogja elfogadni. Ami azon megjegyzést illeti, hogy a kereskedelmi vagy vámszövetség kötése által Poroszország nem mondott le maga önállásáról — mit például hoztam fel — és mi akként, értelmeztetett, hogy azért tartotta fenn Poroszország önállását, mivel fenntartotta magának, hogy azon esetre, ha nem sikerülne az egyezkedés, vagy ha lefolyna az egyességileg kikötött idő és nem tudnának újra megegyezni, jogaiba visszaléphet , erre megjegyzem, hogy ez a mi javaslatunkban a 65-dik szakaszban szintén ki van mondva. Ha van joga Magyarországnak, midőn szükségesnek látja, arra, hogy közbenső vámokkal védje magát, mit én kétségbe soha sem hoztam, e jog javaslatunkban sincs feláldozva, sőt az egyik szakasznak azon szavaiban „az ország jogai föntartatnak“ világosan meg van óva. Ha pedig erre joga nem volna, és itt e jogot mégis külön megemlítenék, oly dolgot kevernénk össze, melyet nem volna czélszerű összekeverni. Én különben legkevésbbé sem ellenzem, ha az ország e tekintetbeni önálló intézkedési jogát itt különösen kifejezzük, mert javaslatunk értelme különben is az, hogy hazánk jogait fenn akarjuk tartani, és ezt határozottan kimondottuk és ki is akarjuk mondani. Ami Ivánka Imre barátom észrevételeit — amelyeket a vámjövedelem felosztása és kezelésére vonatkozólag tett —illeti: azt tartom, hogy ez irányban scrupulusa senkinek se lehet Minden vámszövetségi szerződés által meghatároztatnak azon feltételek, melyek alatt ama szövetség köttetik, és egyszersmind meghatároztatik az is, hogy azok szoros megtartására ki ügyeljen fel. Ha azon deputatio, mely a kezelési módozat iránt javaslatot adand az országgyűlés elé, nem oly módot fog proponálni, mely nekünk tetszik, nem fogadjuk el. De felügyelet arra, hogy mindegyik fél kormánya körében teljesíttessenek azon feltételek, melyek szerződésileg ki vannak kötve, múlhatlanul szükséges. Meglehet, hogy ama küldöttség talán azt fogja javaslatba hozni, hogy mindenik ministérium saját területén szedje be a vámot. Mi a módosítások azon részét illeti, mely szerint a vámjövedelmek a közösen viselendő költségekből volnának levonandók, ebben én nem lényeget, hanem a vámjövedelmek egyszerű felosztását látom, vagy azt, ha lehetne mondani, hogy mindenik fél megkapja a vámjövedelmekből reá eső részt, a közös költségekből reá eső részt pedig egészen fizeti; vagy azt kell mondani, mit a módosítás tartalmaz, hogy közös költségekre annyival kevesebbet fizet, mennyi a vámok jövedelmeiből reá esnék, és ez utolsót én rövidebbnek, egyszerűbbnek és épen azért czélszerűbbnek tartom. Lehet, hogy a vámszövetség kötésénél abban fogunk megalkudni, hogy mindenik fél a maga területén lévő vonaloknál szedje és tartsa meg a vámjövedelmet, de csak bővebb megfontolás után lehetne ily javaslathoz szólni, és e megfontolás épen azon küldöttségeknek lesz feladata, melyek a javaslatot készítendik. Nekem tehát erre nézve semmi scrupulusom nincs. Tisza Kálmán : Csak egyetlen egy pontra nézve vagyok bátor néhány szót szólani. Ezen egyetlen pultt az , melyre nézve Pest belvárosának előttem szólott. képviselője azt mondáa, hogy erről nem lehet mondani, hogy Magyarország azáltal önálló intézkedési jogáról lemondana. A 65. szakasz azt mondja : „megállapittathatik egyszersmind jövendőre azon módozat mely szerint az ezen adóknál behozandó reformok a két törvényhozás által egyetértőleg fognak eldöntetni, és ehhez hasonló értelmű pont van a 68. szakasznál is. Első beszédemben épen azt mondottam, hogy Magyarországnak ezen tárgyakban önálló intézkedési joga most visszaadatik, de úgy, hogy arról azután azonnal lemondjon , és ezen nézetem tekintetében ellenkező meggyőződésre, t. előttem szóló beszéde daczára sem juthattam, és nem győzött meg arról, hogy nézetem nem áll, mert igen jól tudom , hogy az országgyűlés azon javaslat tekintetében, melyet a küldöttség elébe fog terjeszteni, maga fog annak elfogadása, vagy el nem fogadásáról intézkedni; de ha Magyarországnak ezen önálló intézkedési jogát azontúl is, ha az országgyűlés egyszer intézkedett, fen akarjuk tartani, nem látom annak okát, nem látom annak helyét, miért akarunk most oly javaslatot készíteni, mely kimondja, hogy azontúl a másik fél országgyűlésének beleegyezése is szükséges minden változtatáshoz. Én legalább ezt okvetlenül ezen önálló intézkedési jog megszorításának tekintem , mert igaz ugyan, az országgyűlés természetesen elvetheti ama javaslatot, de mi azon meggyőződésben vagyunk, hogy épen azért kár voltam az elvet ezen javaslatba felvenni. Nyáry Pál , T. bizottság! Én ezen javaslatban főkép azt nem helyeslem, hogy nagyon hosszú és nagyon részletes. Tökéletesen megnyugodtam volna abban, ha előszámláltatván a tárgyak, egyszerűen csak annyi mondatott volna ki abban , hogy azokra nézve Magyarország az örökös tartományokkal és a Felsége többi országaival nemzetközi egyezkedésre és szövetségre lépni kész. Ha ennyi mondatott volna ki csak, azt gondolom, minden aggodalmunk meg lett volna szüntetve, mert ebből természetesen az következik, hogy ha ezen nemzetközi szerződés megkötése nem sikerül, tehát folynak a dolgok úgy (nem azt mondom, amint most, mert így aligha elégíthetnénk ki valakit), hanem a mint azoknak a méi önállásunk és szabad rendelkezési jogunk szerint folyniok kellene. T. bizottság! Nagyon sok abstract észrevételeket és ellenészrevételeket tettünk e tárgyban egymásnak, én azokat szaporítani nem akarom, hanem azt hiszem, a szegnek fejére barátom Ivánka Imre ütött. (Több hang : Hogy, hogy ?) Mindenki tudja ugyanis, hogy a mi közgazdászati viszonyaink az örökös tartományok közgazdászati viszonyaitól nagyon különböznek, ezért ezekre ugyanazon egy rendszert alkalmazni lehetlen. A legnagyobb részben nyers termelő Magyarország, az én nézetem szerint, tönkre van juttatva, ha a vámtételek meghatározásánál nem a mi, hanem az örökös tartományok jelenlegi érdeke nyer csupán kifejezést és az jut túlsúlyra. — Nekünk úgyszólván semmi iparunk sincs, amazoknak ipara elhaladt; nekünk természetesen érdekünk elfogadni a szabad kereskedelmi rendszert. — Azok, amint tudjuk, többször nyilvánították, hogy ők a védvám-rendszerhez ragaszkodnak. Ha tehát az egyezkedés úgy ütne ki, hogy ezen köztünk és köztük lévő érdekkülönbözés lehetőleg nem egyenlíttetnék ki, akkor mi egyenesen az austriai ipartartományok egyedárusága alá jutnánk minden iparkészletek megszerzésére nézve, mert igen természetes, hogy ha az austriai vámok oly magasak, hogy velük a külső, a világipar nem versenyezhet, nincs reánk nézve más piac, nyitva, mint egyedül az osztrák, és ez nemcsak a múltban, nemcsak a jelenben károsítana bennünket, hanem elvenné reményét is annak, hogy valaha saját iparral bírhassunk. Az átmenet a védvám rendszerből a szabad kereskedelmi rendszerhez egyszerre nem létesíthető, ezt mindenki átlátja ; ez csak fokonként történhetik meg. S e tekintet az egyezkedésnél a felek által szem előtt tartandó. De az egyezkedésnél a felek csak úgy remélhetik, hogy egymás érdekeit méltányolni fogják, ha minden pontnál kénytelenek megemlékezni arra is, hogy ha viszonyosan ki nem egyenlítik érdekeiket, az egyezkedés és ennek reájuk nézve különben lehetett minden kedvező következménye megszűnik. Én tehát azt gondolom, hogy mindnyájan meg lennénk nyugtatva, ha világosan kifejeztetnék ezen munkálatban valahol 1-szer az, hogy mi e tervezetet semmi egyébnek, mint tisztán nemzetközi egyezkedésnek tekintjük,és 2-szor, ha most már előzetesen kimondatnék az, hogy az egyesség nem sikerülése esetében a vámvonalak újra-fölállításának joga Magyarország részére világosan fentartatik. Ivánka Imre : Igen röviden vagyok még bátor néhány észrevételt tenni. Igen megnyugtatólag hatott reám. képviselőtársunk Deák Ferencz azon előadása, hogy ezen dolgokra nézve utoljára is az országgyűlés fogja elhatározni, vájjon elfogadja-e azokat vagy nem. De ha ez így van, minek a részletezés a közös érdekű ügyek tekintetében ? és miért visszautasítása azon kikötésnek, melyet beigtatni mi kívánunk? Ha méltóztatnak oly nagyon megnyugodni abban, hogy csak az országgyűlés fogadhatja el a kötendő szerződéseket, akkor méltóztassanak ezt általánosságban kimondani, és ha szükségesnek nem látják, már itt előre gondoskodni a jogok részletes fentartásáról, miért részletezik magukat az ügyeket annyira ? Ha pedig szükségesnek látják már itt felemlíteni mindezeket, tessék a mi megnyugtatásunkra a mi ellenészrevételeinket is a munkálatba venni. Ami pedig a jogok kiterjesztését illeti, melyekben részesülni fogunk ezentúl — amit ugyan nem Deák Ferencz, de a túlsó oldal más tagjai emlitenek fel — vissza kell emlékeznem, hogy öt-hat évvel ezelőtt Pozsonyban telelvén, boldogult Dessewffy Emil gróffal sokat beszélgettünk e tárgyról; ő ezen eszméket régen pengette és igen szerette fejtegetni, és én őt quasi az ictoberi diploma teremtőjének tekintem , de engem akkor nem bírt kapacitálni. Ott vagyok most is, hol voltam öt-hat évvel ezelőtt. Most ismétlem, hogy : jogfeladással miként lehet jogkiterjesztést nyerni? Azt, hogy a vámvonali jövedelmek minden országban annak saját kormánya által szedessenek be, igen lényeges dolognak tartom, azon oknál fogva, melyet bátor voltam fölemlíteni, mert én különös súlyt fektetek arra, hogy magyar területen csak a magyar kormány alatt directe álló hivatalnokok kzelhessenek kincstári jövedelmeket. Ghyczy Kálmán, T._ bizottság ! Előrebocsátom azt, hogy Magyarország és Ő Felsége többi országai közt vámszövetséget óhajtván, nem mondom, nem kívántam mondani, hogy ezúttal a vámok visszaállítására szavazok, és azt hiszem, hogy a vámszövetség kötése által Magyarország önállása nem fog veszélyeztetni, ha az nem fog örökr© köttetni, amint nem veszélyeztette a német államok önállását a közöttük fenállt régi vámszövetség, mert ideiglenes volna; de ezen újabb német bundban, mely most köttetik, az ideiglenes vámszövetség helyett állandó terveztetik megállapíttatni, és ez csakugyan a német államok önállását — ez az én meggyőződésem és az általános nézet — Poroszország irányában lényegesen veszélyeztetni fogja. Fődolog, amiről szólani akarok, miszerint előttem nem látszik oly tisztán állónak, hogy a kérdéses egyezkedések útján csak puszta javaslatok, oly javaslatok fognak készíttetni, melyeket az ország, ha tetszik elveti ez; mert ha csak általában ily javaslattételről volna szó, akkor állana az, hogy azokat az országgyűlés egyszerűen elvethetendi, de a kérdéses szakaszokban utasítások vannak adva, ezen utasításokban ezek vannak megállapítva, és ezen elvek a beadandó javaslat megbírálásánál irányadók, kötelezők lesznek, például a 64-ik szakasz azt mondja, „hogy a külfölddel eddig kötött kereskedelmi szerződések érvénye Magyarországra is ki fog terjesztetni.“ Én magam is azt mondom, hogy hihetőleg úgy áll a dolog, hogy e szerződéseket valószínűleg el kell fogadni. De ezt így per tangentem elvégezni talán mégsem tanácsos, és valóban mondhatom , hogy azt még egy országgyűlés sem tette, hogy csak így ab invisis ennyi szerződést ismerjen el. A 65 ik szakaszban ha csak mint elv volna kimondva, hogy oda kell törekedni, hogy az egyik állam jövedelmei a másiknak intézkedései által a közvetett adók és monopóliumok tárgyában csonkítást ne szenvedjenek, mint ezt Deák Ferencz I. képviselőtársunk mondotta, ezt tökéletesen elfogadnám, ebben jogainkra nézve sérelmet nem látnék ; de itt még az is van mondva, hogy a közvetett adók nemeire — tehát, hogy minek legyenek — egyforma arányára — tehát egyformaságára, és azok kezelésére, előre szabályok dolgoztassanak ki, és arra nézve, hogy miképen lehessen ezen most megállapítandó szabályokat „jövőre egyértelműleg e két törvényhozás által megváltoztatni.“ Ez oly elv, mely a kötendő szerződés megvizsgálásánál irányadóul fog szolgálni, és amelynélfogva a kötendő szerződés Magyarország és Felsége többi országai között a közvetett adókat örökre közösen intézendőkké fogja tenni. A 66. sakasz azt mondja, hogy meg fog határoztatni az is , hogy a vámvonalak egyforma kezelése fölött ki által és miként gyakoroltassák a felügyelet. Én Magyarország területén akkor, ha közös lesz a külvámvonal, a többi országok részéről ellenőrködést elfogadok ugyan a vámjövedelem tekintetében, de felügyeletet nem fogadok el. Az mondatik továbbá, hogy ezen jövedelmek a közös költségek fedezésére fordítandók, és előlegesen levonandók, kell tehát valakinek lenni, aki ezen jövedelemre kezét előlegesen reá tegye; ez csak a közös pénzügyminiszter lehetne, ki a közös jövedelmeket fogja kezelni, itt tehát már a közös pénzügyminiszternek a Magyarország határain elvonuló vámvonalon is befolyás van engedve és ez elvül előre el van fogadva.Ha csak az volna a 67. szakaszban kimondva, amit Pest belváros érdemes képviselője említett, hogy aziránt, hogy a vasutak hol találkozzanak egymással, intézkedések szükségesek, az ellen semmi észrevételem nem lenne , sőt elismerem, hogy több elv is kölcsönösen megállapítandó, főkép azon vasútvonalakra nézve, melyeken meggátoltathatnék, hogy például Magyarország külföldre kiszállítsa termékeit, és viszont. De itt az van mondva, hogy határoztassanak meg azon vasútvonalak, melyekre nézve közös intézkedés lesz szükséges, és amelyekre nézve mindkét ministérium és mindkét országgyűlés közösen fog intézkedni; egyszersmind kimondatik, hogy egyéb vasútvonalak fölött kizárólag fog a magyar ministérium és országgyűlés intézkedni, s ebből a természetes következtetés az, hogy a fővonalakra nézve nem fog a magyar ministérium és országgyűlés kizárólag intézkedni annyiban sem, amennyiben azok Magyarország területén vonulnak el. A 68. §-ban az van, hogy a pénzrendszer iránt megállapítandó intézkedések csak a két ministérium kölcsönös egyetértésével és a két országgyűlés helybenhagyásával fognak megváltoztathatni. Ily szerződésekbe azonban, amint tudom, az szokott betétetni, hogy bizonyos évek lefolyta után revista alá fognak vétetni. És ez azt jelenti, hogy akkor újonnan szerződhetnek a fölött, az akkori viszonyok szerint, vagy ha az egyezkedés nem sikerül, önállóan fognak intézkedhetni. Az itt indítványba hozott szerkezet azonban azt jelenti, hogy ezentúl az e szakaszban említettekről intézkedhetni csak a két országgyűlés közösen fog és így a magyar országgyűlés maga intézkedhetni sohasem fog. Mindezeket egybevéve ismétlem azon meggyőződésemet, hogy nem áll, hogy ezen tervezett egyességi javaslatok a magyar országgyűlés részéről egyszerűen visszavethetőek lesznek, mert itt már elvek vannak megállapítva, melyek akkor is irányadóknak fognak tekintetni , mikor ama javaslatok fognak tárgyalás alá vétetni ; és ha némileg enyhíti is a szerkezet élességét, ha a régi 64. §-nál praecise ki fog mondatni, miszerint az ország jogai fentartatnak, habár — mondom — ez enyhíti is némiképen ezen reductio élességét, de azért én ezen reductiót, amely által annyi elv van megállapítva, el nem fogadhatom. Lónyay Menyhért : Megvallom, nem volt szándékom az általános vitánál felszólalni azon javaslat mellett, amelyet benyújtani szerencsém volt, miután minden elvi észrevételre nézve, mely az ellen felhozatott, Pest belvárosa nagyérdemű képviselője megfelelt, elvitázhatlan tisztasággal és következetességgel jellemezvén azon álláspontot, amelyet mi ezen nagyfontosságú tárgynál elfoglalunk ; — de, mert az elvekre vonatkozó vitatások helyett leginkább a részletek emeltettek ki, s ezek ellen létettek észrevételek , méltóztassanak megengedni, hogy ezen, a részletekre tartozó megjegyzésekre ellenészrevételeimet is megtegyem. Komárom város érdemes képviselője mint különösen sérelmes dolgot kiemeli azt, hogy a javaslatban kimondandónak véleményeztetik általam az eddig megkötött kereskedelmi szerződéseknek érvénye a jövőre nézve, s azt állítja, hogy azon kereskedelmi szerződések csak akkor lesznek Magyarországra nézve érvényesek, ha azokat a magyar országgyűlés helybenhagyta. Én is ezt tartom , de nem ugyanez történik e a javaslat szerint? nem azt foglalja e magában a javaslat, hogy az országgyűlés által helybenhagyandó s elfogadandó vámszerződésben kifejeztessék, mikép Magyarország az eddig már megkötött kereskedelmi szerződések érvényét elismeri. Ezáltal tehát a jogi szempontnak elég van téve. De azon túl szigorú formákhozi ragaszkodás, amelyet Komárom város érdemes követe kíván, hazánk anyagi viszonyaira fölöttébb káros lehetne, sőt lehetlenséget tartalmaz, mert az eddig kötött nemzetközi kereskedelmi szerződések egyoldalú felbontása a békés kiegyenlítés mellett, nézetem szerint, a leheteségek közé tartozik. Ezen eset csak akkor képzelhető, ha mi azon feltett szándék és akarat által vezéreltetnénk, hogy a birodalom másik felével való kiegyezést nem akarjuk. De van még ezen kérdésnek egy másik, tekintetreméltó oldala. Kérdem Komárom v. érdemes képviselőjét : mi történnék azon esetben, ha mi az 1848iki korszak után kötött kereskedelmi szerződések érvényét egyenesen tagadnék? A jogfolytonosság elvének szigorú alkalmazása folytán életbe fognának lépni azon viszonyok, melyek 1848. előtt léteztek, tehát a nemzetközi kereskedelmi viszonyok is az 1848 előtti állapotba lennének visszahelyezendők. Ez lenne az érdemes képviselő úr nézete szerint a törvényes állapot. Nem fogja tagadhatni Komárom város érdemes képviselője, hogy Felsége, kinek fejedelmi jogaihoz tartozott a klil ügyeket intézni, joggal s ránk nézve is kötelezőleg kötheté ama szerződéseket ; azt pedig mindenki tudhatja, hogy az addig létrejött s fenálló ily szerződéseknél csak az osztrák ipar érdekei vétettek tekintetbe, s hazánk érdekei mellőztetőek; ellenben nyíltan be kell vallani azt, hogy az utóbbi időben Anglia s Francziaországgal kötött, és a most Németországgal megkötni szándékolt szerződések a mi érdekeinknek sokkal inkább megfelelnek, minélfogva ezeknek megsemmisítése s a régi állapotnak helyreállítása csak nevezetes kárunkkal történhetnek. Debreczen város érdemes képviselője az általam javaslatba hozott 6- ik pont második részét sérelmesnek és veszélyesnek tartja. Megvallom, hogy az aggodalmat erre nézve épen nem látom indokolva, s úgy vélem, hogy a javaslatnak nem valódi értelmét méltóztatott visszaadni. Az érintett pont kezdetén az mondatik, hogy az ipartermeléssel szoros kapcsolatban lévő közvetett adók nemekes kezelésére nézve egyforma elvekből kiinduló intézkedések szükségesek a birodalom mindkét részében. Ezt ki kellett mondani, mert ha ezen elvet nem fogadjuk el, s nem visszük keresztül, akkor vámszövetséget kötni teljes lehetetlen. Ha ez áll, s ezen tárgy iránti intézkedés mielőbb szükséges, akkor alig lehetséges előbb a közvetett adókra nézve a szükséges reformot létesíteni. Méltóztatik e azon nézetben lenni, hogy a jelenleg fennálló s valószínűleg elfogadandó közvetett adók nevezetes reformot nem igényelnek. Tudjuk, hogy a vámszerződések egy évtizedre, vagy ennél hosszabb időre is szoktak köttetni, természetesen a törvényhozás beleegyezésével. Ha tehát ama szakasz végére nem teszszük azt, ami ott áll, el lenne zárva előlünk a lehetőség, a közvetett adókra nézve a szerződés egész tartama alatt bármi reformot behozni épen azon államjövedelmi ágaknál, amelyek legnevezetesebbek, legtöbbet jövedelmeznek, s amelyekre nézve annyi reform igényeltetik. Elkerülhetlenül szükséges ennélfogva kifejezni azt, hogy a közvetett adókra nézve a két törvényhozás beleegyezésével időközben reformok hozathassanak be. Önálló intézkedés ily tárgyaknál a szerződés ideje alatt, két független állam közt is lehetetlen, mert ily esetben a zárvonalak fölállításának szüksége azonnal előállana. A vámvonalak és a kezelés fölötti felügyelet sem sérelmes eljárás, mint állíttatott. Ha a vámszövetséget kötött államok szerződését tekintjük, melyet pedig önáló, független államok kötöttek, azt látjuk, hogy abban a rendszeres kezelés fölötti felügyelet s ellenőrzés mindenütt bennfoglaltatik. A vámjövedelem föltétele : a vámoknak ezélszerű administratiója. Nézetem szerint a kezelés itt a magyar kormánynak, a Lajthán túl pedig az ottani kormánynak teendője, — de miután a vámrendszernek és vámjövedelemnek feltétele a czélszerű és rendes kezelés , mindkét résznek érdekében áll, a kezelés fölött oly felügyelet gyakorlása, amely a vámszerződést meg ne hiusítsa. A német vámszövetségben a porosz állam van felhatalmazva ily felügyeletet gyakorolni. Ami a vámjövedelemnek a közös költségekre való fordítása kérdését illeti , azt méltó itatnak tudni , hogy a közös vámjövedelem mikénti megosztása a vámszerződésnek egyik feltételét szokta képezni. Az igaz, hogy a vámjövedelmet nálunk akkor is lehetne megosztani, hogy mindegyik fél saját vámvonalán szedje a jövedelmeket saját pénzügye számára ; ez azonban nem lenne igazságos. Igazságos arány csakis az lehetne, ha mindegyik fél azon jövedelmet kapná, amelyet saját népei fizetnek közvetve a behozott áruk elhasználása folytán ; azonban ezen arányt igazságosan meghatározni alig lehetne. Szokásban van bizonyos kulcsot megállapítani, mely lehet a népesség és a terület szerint(Felkiáltások: a népesség szerint.) (Fölytatása következik.) Vidéki tudósítások. Versecz, február 12-én. Bornaz Sándor csanád egyházmegyei püspök ur ő méltósága Versecz város róm. kath. hitközségét az uj disztelyes templom kiépitketésére 1863-ik évben 42.000 Ftnyi kölcsönnel méltóztatott felsegíteni, minek egyszersmind az akkori terhes időben a közinség miatt gerjedt aggodalmak enyhítésére is jótékony hatása volt, mert az ínségtől sújtott nép a templomépítési költség fizetése kényszerétől kiméltetett meg; s mielőtt a nevezett hitközség ezen kölcsönnek még legcsekélyebb részét is törlesztette volna, e méltósága, a világ előtt közönségesen ismert nagylelkűségénél fogva, egy újabb jótéteményben részesítette Versecz városa közönségét, miután az iskolai és oktatási czélokra 1864-ik évben szükségelt 3000 ftot a város közönségének előlegezvén, ezen utóbbi pénzmennyiséget a városi tanácshoz 1866- ik évi december 31-én 486. sz. a. intézett levelének tartalma szerint a városi közpénztár javára minden feltétel nélkül végképen elengedni, és a 42.000 főnyi kölcsön törlesztésére háromévi határidőt engedni kegyes volt. Ezért a vallás és oktatás széles terén érdemdús egyházmegyei főnök Bornaz Sándor ur ő méltóságának jegyzőkönyvileg kifejezett legmelegebb hálás köszönetét nyilvánítja Szab. kir. Versecz városának közönsége. Kecskemét, február elején, ínségben lévő lakosaink régére legelőször is az izr. ifjúság tánczolt, rendezvén őkt. i. m. hó 16-án a „nagy kávéház“ helyiségeiben egy bált, melynek költségeit előre egyesek fedezték s igy az 1 frtnyi belépőjegyekből bejött az ínségeseknek 102 ft 80 kr. A k a s i no szintén rendezett, az ínségesek segélyezésére helyiségében m- hó 26 án hangversenyt, melyet azután tán ez követett. Szerettük volna, ha a feasino elnöke a concert tisza jövedelmét a nagy teremben lévő hirdetmény táblán a tagoknak tudtára adta vagy adatta volna egy vagy két nap múlva, de azt még most sem tette s igy nem közölhetjük annak eredményét. Ínségeseink részére a kasino f. hó 2- án ismét tart egy, szintén 80 kmnyi belépti dij melletti hangversenyt. A város dalárda negyedéves dalestélyét vn. hó 26-án tartá a pártoló tagok tiszteletére, melynek végezte után táncz is volt. A nem pártoló tagok 30 krnyi belépti dij mellett vehettek részt, kik 14- en voltak, s minthogy 2 ft 60 krnyi felülfizetés is történt, a dalárda pénztára tehát 47 ft 30 krral gyarapodott. Ezen dalárda is részt veend a kasinó hangversenyében 20 án. A múlt évben a cholerával együtt a vörheny és typhus is pusztított. Azért volt a múlt évben majdnem két annyi a halott, mint 1865-ban, minthogy akkor a halottak száma 137 volt A múlt évben tehát meghalt 2468, kis között cholera általi halott volt 463, t. i. 386 r.k . 73 ref., 4 izr., 2 ágostai és n. e görög vall. egysem. Múlt január hóban egy pár öngyilkossági esemény is fordult elő. Ugyanis : Mészáros Julianna, 35 éves, aki már azelőtt kétszer akará magát kivégezni) jan. 14 én felakasztá magát. Szintén igy múlt ki 18-án Görmei Erzsébet (Bozsik Lajosné) is, ki 38 éves volt. — Előtte való napon egy ismeretlen nevű, mintegy 8 éves leány halva találtatott. — Két gyermeket, 6 és 3/4 éveseket pedig a fal ütött agyon. r. 1. Nagy-Körös, febr. 11 A naponkint növekedő ínség int a folytonos figyegyelemre. Városunkban az élelmezést pótló községi minka több alakban inditványoztatott; ezekből elfogadva lett az erdő körülárkoltatása, majd élő sövénynyel beszegélyzése; továbbá az erdő satnyái letisztítása, mindegyik szakmánymunkával. — Egy 3 db szélességű árok folyó öléért s földje ezélszerü elegyengetéseért, melybe az élő sövény ültettetik, a dij 5 kr. kötöttebb földterületen 8 kr. 1 nyaláb összekötött rőzséért ■Va kr. Középszámitással 30 — 35 kr a napikereset. És ezen mérsékelt kereset táplálhatta mostanában a mi ínséges munkásainkat, ha nem jött a fagy, jött az eső, nem ment a földbe az ásó, a ruhátlan nép ki nem állhatta az idő viszontagságait. Ekkor jutott inségügyi bizottmányunk a fonatás és szövetés gondolatára. Inségsegélyző bizottmányunk javaslata folytán már 7 mázsa kendert hozatott városunk Pestről Birnbaum gyárából, 18—41—45 ftért mázsáját Ezzel foglalkozik 375 nő, és már 17 takács. A fonás darabjáért 4—6 kr, szövés röséért 8—9 kr a dij ; e munkánál oly élénkség van, Iagy újra több anyagról kell rendelkezni. A vászonkészlet 25 rörös végekben el fog betenkint árvereltetni, s igy az e czélra adott 270 forintnyi összeg hasonneműleg forgalomba tétetik. Biztos remény van, hogy az ínségeseknek ily módoni segélyzése mellett még az anyagba fektetett összeg is rövid időn nemcsak megtérül, de hasznot adand. Lássunk hozzá egész odaadással az ínségesek felsegéléséhez. Ugygyel-bajjal majd csak átvergődünk rajta; a fonatást, szövetést eszközölhetnék községeken