Sürgöny, 1867. március (7. évfolyam, 50-58. szám)

1867-03-01 / 50. szám

Lapszemle. A február 26 -i alkotmány évforduló napját, me­lyet egykor annyi vezérczikkel üdvözöltek, a bécsi la­pok alig látszanak már észrevenni; egy rész meg sem emlékezik róla, a másik rész elmélkedésekbe bocsát­kozik, melyek azonban nem ütnek ki a februári alkot­mány javára. Csak a vén „Presse“ siratja az elhagyot­tat s dühösködik szokása szerint a dualismus ellen. A „Wanderer“ megengedi, hogy lehetnek a febr. alkotmánynak oly hívei, kik a Crémant José-pezsgő mel­lett még mindig rózsaszínben látják a febr. 26-ki alkot­mányt virulni, de a „W.“ az új alkotmányban csak oly nélkülözhetlen roszat pillant meg, mely csak annyiban lesz némileg eltűrhetővé, a­mennyiben jobb a teljes al­­kotmánytalanságnál. Ezt pedig azért mondja, mivel ki­induló pontnak tekinti az alkotmá­y továbbfejlődé­sénél. A „Wanderer“ továbbá nem talál a febr. 26 -i alkotmányban semmit, mi a népet örömre gerjeszthet­né és őt e nap megünneplésére buzdíthatná. A „W.“ még legjobbnak találja benne ama szerénységet, mely­­lyel magát a birodalmi képviselet alaptörvényének mondja. A kormány legújabb előterjesztése az országgyű­­lések előtt, a németek által megelégedéssel fogadtatott, s különösen az előterjesztés azon helye, mely a „minis­­teri felelősséget“ s a „febr. 26-ki alkotmány revisióját“ helyezi kilátásba, a­melynek 13. §. egymagában ele­gendő arra, hogy a legjobb alkotmányt is teljesen illust­­riussá tegye. Sajnálja továbbá, hogy az octoberi di­ploma nem vitetett keresztül, s hogy a febr. 26-ki ren­delet által oly akadály gördíttetett eléje, melynek sok szomorú következménye lett Ezután elszámlálja a sokféle hibát, melyet a feb­ruári rendelet maga után vont, s azt mondja, hogy oly mi, mely ennyi hiányt mutat fel, senkire nézve sem lehet örvendetes, s legfeljebb oly pót alkotmánynak te­kinthető, mely jobb a semminél. Végre hozzáteszi, hogy a febr. 26 -i alkotmány hívei saját bőrükre isznak , s hogy Austria népei csak akkor lesznek valóban megelége­dettek, ha a februári alkotmány revisiója be lesz fe­jezve s az egy újabb és j­ob alkotmány által pótol­tatik, mely a nemzetiségek igényeit összhangzásba hozandja. Lajth­ántuli dolgok. A cseh országgyűlés , mely megtagadta a követek küldését a reichsrathba, föloszlattatott. A föloszlató csá­szári pátens igy hangzik : Mi első Ferencz József stb. cseh királyságunk helytartója által e hó 25 én értésünkre jutott az ország­gyűlés határozata. A hűségnek és személyünkhöz s házunkhoz való ragaszkodásnak érzete, mely ez alkalommal is ismételt kifejezést talál, mint mindig, úgy most is jótékonyan hatott atyai szívünkre, mint ha viszhangja Csehország népe általunk jól ismert érzületének. Komolyan igyekezve birodalmunk minden részei jóllétének előmozdítására, és szilárdul elhatározva azo­kat belső szabad kifejlődésük felé irányzott törekvéseik­ben gyámolítani : jelenleg első és legfontosb uralkodói tisztünknek tekintjük, az összmonarchia alkotmányos viszonyai szabályozását gyorsan és sikeresen bevégezni. Maga az országgyűlés kimondja e feladat szüksé­gel Ga V/olti-i'ili niopo y/iv/i/lóal»! Mintául av.(\n­ban oly többségi határozatot hozott, melyhez ha mi be­leegyezésünket adjuk, e czért meghiusitná, indíttatva érezzük magunkat még egyszer Csehország népéhez fordulni és rendelni: 1. Az országos rendtartás 10. § a értelmében cseh királyságunk országgyűlése feloszlatandó, és az új vá­lasztások kihirdetése azonnal elrendelendő.­­ Fenntartjuk magunknak az új országgyűlés összehívása időpontjának meghatározását. Kelt birodalmi fő- és székvárosunkban Bécsben, február hó huszonhatodikén, ezer­nyolczszáz­hatvan­hétben, uralkodásunk tizenkilenezedik évében. Ferencz József, s. k. B­e­u­s­t, s. k. W­ü­tt­e­r­s­t­o­r­f, s. k. Körners, s. k. John altbagy, s. k. Legfelsőbb rendeletre: Meyer Bern­át lovag, s. k. Újdonságok. — Temesvárról értesülünk, hogy a városható­ság Weigl úr indítványára elhatározta, miszerint az alkotmány helyreállítása alkalmából Császár Ő Felsé­géhez hálafeliratot, a magyar ministeriumnak, az or­szággyűlésnek és Deák Ferencznek bizalmi nyilatkoza­tot küld. — Slellmesberger vonóhangszer zeneestélyei mart. 11., 13. és 15-én fognak tartatni. *** Lajtafalváról írják, hogy az ottani kivilági­tás alkalmával az uradalom tulajdonosai, özv. gróf Batthyányi Antónia s fia gr. Batthyányi József a népnek megmagyaráztatták az ünnepély jelentőségét s azt meg is vendégelték. *** Az aradi disz,lakoma alatt Tabajdi Károly ur felhívta a jelenvoltak adakozási készségét az oláh­országi magyar nemzetiségű ínséggel küzdők javára s a felhívásnak az volt eredménye, hogy e czélra azon­nal 250 ft 50 kr gyűlt össze. *** Csáktornyán az örömünnepélyek három na­pig tartottak; 18 dikán kitűzték a zászlókat s megszó­lalt a Rákóczy. 20­ dikán volt a nagy kivilágítás és fák­lyásmenet, miközben a leglelkesebben éltették Deákot s a ministeriumot. Másnap (21 dikén) tarczklövések ébreszték fel a lakosságot és vendégeket; aztán követ­kezett az ünnepélyes Te Deum, mely után L. G. M. vizi szent­györgyi plébános horvát nyelven szónokolt; ezután a dalárda a „Szózat“-ot éneklé. Ezután a zsidó templomba mentek át, hol Schw. rabbi szónokolt. A díszlakomán, melyen a horvátországi testvérek közül is számosan vettek részt, éltették a királyt, királynét s trónörököst, Deákot, Fiumét, a lajthán­túli alkotmá­nyosságot stb. Végül tánczra kerekedett a fiatalság.­­ Szentkirályi Mór az őt felszólító több jó­zsefvárosi polgárnak határozottan kijelentette, hogy ő szerencsésnek érzendi magát, ha öt polgártársai a fő­polgármesteri tisztségre, melyet ő a ministeri állásnál is nagyobbra becsül, megválasztják. Ezt mi azért kö­zöljük hiteles forrásból, mert vannak, kik azzal ámít­ják polgártársaikat, hogy tisztelt hazánkfia Szentkirályi nem akarja magát megválasztatni a főpolgármesteri tisztségre. *** A pesti építkezési rend ügyében a pesti kereskedelmi és iparkamara a következő felterjesztést itézett a magyar közgazdászati miniszerhez, G­o­r­o­v­e István úrhoz : Nagyméltóságú miniszter úr ! A szab. kir. Pest városában rég idő óta fenálló építkezési rend nemcsak a nehézkes és hosszú időt kívánó hatósági eljárás miatt, de különösen hátráltató­ig hat az úgy a város emelkedésére, mint és főleg a kereskedés és ipar fejlődésére is azáltal, hogy az tel­jesen eltérvén minden más európai városok építkezési rendszabályaitól, az építkezőre igen gyakran felesleges, czéljaira épen nem szükséges és gyakran meg nem áll­ható feltételeket, épületi alakot és kiadásokat róv, mi­nek azután természetes következése az, hogy sokan in­kább felhagynak a czélba vett építkezéssel, és ezáltal a város csinosodásában, de különösen az ipar, a czél­jaira különben emelendett épületek elhagyásával igen nagy kárt szenved. Jelen felszólalásunkkal távolról sem oda kívánunk c­élozni, hogy az építkezés mindenkinek szabad tetszé­sére bizassék,­­ sőt mindenesetre szükségesnek tart­juk úgy a város csinosodása, mint életbiztossági és egészség­ rendőri szempontból is, hogy e tekintetben egy bizonyos terv és szükségszerű szabály szigorúan követtessék,­­ de szükségesnek tartjuk egyúttal azt is, hogy a fenálló építkezési szabályok, melyek a kelet­kezésük idejebeli kornak általános jellegét, a minden különböző épületre alkalmazott ugyanazon szabályelvek foganatosítását magukon viselik, korszerű változtatás alá vétessenek és oda módosíttassanak, hogy a mi em­lékszem épület akar lenni, legyen olyan; az egyszerű lakházak pedig czélszerűen ilyenek, míg a gyár- és iparüzleti épületek és helyiségek ismét saját rendel­tetésüknek feleljenek meg, és különösen ezek engedélye­zésénél minden olyatén alakbeli merev szabályzat, mely csak a felállítási költségek szaporítását vonja maga után, készakarva keríthessék, és ezáltal lehetővé té tessék, hogy az ipar és kereskedés teljes erejével fejlődhessék. Midőn tehát a hazafias méltó öröm és tisztelettel üdvözölt ministérium sokoldalú és nagy gondjaiba ezen életbevágó körülményt ezennel ajánlani bátorkodnánk, tisztelettel felkérjük egyúttal miniszter urat, különösen az ipar helyiségeiül szolgáló épületek érdekében arra, méltóztassék a Pest városában fenálló építkezési rend­szabályokat tüzetes átvizsgálás alá vétetni, és a czél- és korszerű módosítások életbeléptetése érdekében egy, nemcsak építkezési, de főleg iparos szakosztályi férfi­akból álló bizottmányt a teendő változtatások kidolgo­zására és javaslatba hozatalára kinevezni. Pesten, 1867. évi febr. 25 én. flazafiui tisztelettel A budapesti keresk. és ipa­r k­a­m­r­a. *** B. Sina Simon ő excja, kinek áldozatkész­sége már közmondásossá lett, legújabban 500 fiot kül­dött Deák Ferencznek oly csallóközi ínségesek se­gélyezésére, kik munkát nem kaphatnak vagy munkára képtelenek s alamizsna után járni még sem akarnak Deák az 500 fiot kiosztásra Olgy­ai Lajos 1861-diki országgy. képviselőnek kézbesité, ki Csallóközben lakván, az ottani helyi viszonyokat ismeri. *** B. Ambrózy Mária kisasszony, ki gyönyörű alt hangja s művészi énekével tavaly Pesten oly rend­kívül feltűnt, e napokban kelt össze Bécsben b. Am­br­a­y Ityula arany-kulcsos s hadseregbeli kapitány úrral. *** A b. Beust családról hozott közleményt a „Mag“ azzal egészíti ki, hogy B­e­u­s­t Edmund báró nem csak jól beszél magyarul, hanem a hazai közügyek iránti érdekeltségét már számos ízben fényesen nyilvá­­nítá. Ő a heves megyei gazdasági egyletnek 8 év óta lelkes alelnöke és talpraállítóinak egyik legjelentéke­nyebb tagja. Minden közintézet s minden hazai jó ügy benne lelkes s áldozatkész előmozdítóra számíthat. *** Deák Ferencz Carina János, fiumei ház-, ha­jótulajdonos és városi képviselőnek — mint a „P. N.“ jelenti — megengedte , miszerint 500 tonna képességű, három árboczos kész tengeri hajója „Deák Ferencz“ nevet viselhessen. Miként a „P. N.“ egyúttal értesül, több fiumei polgár részvények alapján egyszersmind gőz­erőre alkalmazott tengeri hajót fog legközelebb építtet­ni, mely alkalmasint az adriai hajók legnagyobbika leend; szintén „Deák“ névre óhajtják keresztelni. Né­hány hét előtt egy ottani nagykereskedőház új, három árboczos „Eötvös József“ nevű hajója hagyta el a fiu­mei révet. A Középponti klub czíme alatt alakultak teg­napelőtt Pest város minden részeiből összejött polgárok; czéljuk : a hazánk és városunk átalakulási korszaká­ban Pest város polgárai közt is az egyetértés szükséges lévén, ezen a város közügyei és közjava előmozdítása körüli egyetértés létrehozására közreműködni , mire magukat az összejöttek készeknek nyilvánították. Mint halljuk, csütörtökön d. u. 5 órakor ismét tartanak ta­­nácskozmányt az országúton lévő volt Kunewalder-féle házban.­­ A pávasziget mától fogva ismét Pest város birtoka. A városi gazdasági bizottmányból Gam­perl Alajos tanácsnok úz elnöklete alatt Staffenberger, Se­­bastiany, Bayer, Haris , Cséry, Cserhalmay, Sacelláry, Reinboth és Preiszner urakból álló albizottmány külde­tett ki, mely a szigetet az épületekkel együtt tegnap G­y­a­p­a­y Miklós úrtól átvette. A visszaváltásért a város 36.000 ftot fizetend hat év alatt tizenkét rész­letben. *** Dr. Ágai Adolf, ki a „Spitzig Itzig“, „Csi­­cseri Bors“ sat. álnevek alatt számtalan érdekes közle­ménynyel szaporitá a magyar humoristicus irodalmat s több lap tárczairója, e napokban váltott jegyet Stei­n­i­n­g­e­r Regina kisasszonynyal. *** Uj találmány. Kolozsvárott e napokban szakértő bizottmány ülésezett egy nagy horderővel biró találmány felett. A feltaláló Kövesdi Dániel, Szilágy­ságból, s találmánya egy gép, a­mely óránkint két láb sebességgel 50 köbláb földet ásna fel s rakna partra. A gép szerkezetét a bizottmány helyesnek tartja, s a feltaláló elé csak azon kérdés megoldását tűzte ki, hogy mennyi erővel , költséggel hozható működésbe e gép, s minő arányban áll munkája a rendes napszám­hoz. Ha e feladat is kellőleg meg lesz oldva, a talál­mány nagy szerepet játszhat csatornák ásásánál és vasutak építésénél. [Nemzeti színház. Mártius 1-jén: „A nő-uralom,“ ere­deti vigj. 3 felv. Kezdete 7 órakor. Szentvárosi színház. „Die Anna-Liese“ történeti vígjá­ték 5 felv. Kezdete 7 órakor. Külföld- A pápai allocutio, melyet ő szentsége a consis­­torium utolsó ülésében, febr. 22 -én tartott, a „Giorna­­le di Roma“ szerint egész terjedelmében következő­leg szól : „Tisztelt testvéreim ! Keresztény szeretettől indít­tatva, módját kerestük, hogy mint lehetne Olaszország annyi egyházmegyéje özvegységének véget vetni, é­s czélból sajátkezűleg irtunk Viktor Emánuel király ő felségének, azon kérelemmel, hogy kü­ldjön valakit, ki­vel e fontos ügyben értekezhetnén . Ő óhajunk elfoga­dására késznek mutatta magát és az értekezések csend­ben megkezdettek, melyek rajtunk nem állott oknál fogva siker nélkül maradtak, s igy legforróbb óhajtá­sunk s törekvésünk, a lelkek üdvéről gondoskodhatni, melyet a szentszék mindig mindenek fölé helyezett, meghiúsult. A tárgyalások újabban Olaszország hatalombir­toklójának kívánságára ismét megindíttattak; de e pont­ról, tisztelt testvéreim, nem szólhatni mély gyász és ke­serű fájdalom nélkül. Mert azon püspökök, kiket az el­árvult helyekre küldünk, nemcsak püspöki patrimonium­­jaikat eladva fogják találni, hanem még saját és a sze­gények eltartására használt jövedelemtől is megfosztva fogják magukat látni; sőt mi még roszabb, a sanctua­rium köveit szétszórva, a vallási tökélyesbülés mene­dékét elhagyva, a kolo­torok lakóit vagyonuktól ki­fosztva, a szent szüzeket mellvédhelyeikből, hol Isten segedelmével elrejtőzve tartózkodtak, hogy mennyei vő­legényük karjai közt éljenek és haljanak, eltávolitva fogják találni. Valóban komolyan háládatlan tett, a püspököket ily helyekre kiküldeni, kivált a közügyek ily nagy zi­láltsága közepett. De azért el fogunk-e állani szándékunktól ? Attól mentsen Isten ; csak menjenek oda az Istentől alapított és fiának vérével áztatott szőlőhegyre e növények ;csak menjenek azt Jézus Krisztus nevében megmunkálni, az ő kiváló védelme alatt; csak menjenek ők oda, a szent szűz kegye és annak hathatós gyámolában bizva. És ha egyrészről a bölcseség székéről a pásztoroknak a szel­lemi fegyelmet kell tanulniok, másrészről sok eltévelye­­dettet, mint a bűnösök menedékhelyére, vissza kell té­­rü­niök, a szomorkodókat vigasztalni és annyi nyomo­rultak fájdalmait megkönnyíteni; sokak engedelmessé­gében és gyermeki alázatában keresztényi segélyt fog­nak találni; az Isten ellenségeivel, valamint a sötétség hatalmaival való küzdelmükben, melyek minden erővel rajta lesznek az egész evangéliumi területet hatalmukba keríteni és a legnyomorultabb romlást hozni rájuk, vi­gaszt lelni. Azért nevezünk ki az új püspökök közé olya­­kat is, kik Olaszország fiai, azon reményben, hogy a jö­vő consistoriumokban lassankint a többieket is ki fog­juk nevezhetni, hacsak azon férfiak, fájdalom, nagyon is eltérő nézetei, kik ma az évszázad divatjával haladnak, a mieinkkel, különösen a személyek megválasztásában, összhangzásba fognak hozatni. Egyelőre nem szólhatni a dolgok helyzetéről. A jövő szomorú állapota, hacsak a mindenható akarata nem változik, tekintve a bevégzett tények sorát, elég világosan előrelátható. Mégis Istenben kell bíznunk, ki a szent szűz és szent apostolok közbenjárására látható­lag szárnyainak védelme alá vett, valamint hiszen azt is reméljük, hogy szomorkodásunk örömmé fog vál­tozni. Ezen magas czélt, tisztelt testvéreim, akarjuk imádságaink, a kedélyek egyessége és minden kerész tény erények gyakorlása által elérni iparkodni.“ A porosz király tr­ónbeszédét illetőleg a né­met lapok nyilatkozatait következő kivonatban kö­zöljük: A „Köln. Zig“ azt mondja, hogy a trónbeszéd tartalma ellen semmi kifogás nem tehető, s hogy az csak azon tételt egészíti ki, melyet ő annyiszor tárgyalt, hogy t. i. a németeknek nem szabad föláldozni az elérhetőt a kívánnivalóért. A király behatólag s méltósággal be­szélt a német társ­fejedelmekről, békítőleg s megnyug­tatóig a külföldet illetőleg, s végre nyíltan s előzéke­nyen az országgyűlés iránt. A „Deutsche Alig. Zrg“ örömmel adja tudtul, hogy a trónbeszéd méltó volt a pillanat magasztosságához, hogy minden irányban békés hangon tartatott, s hogy amaz öntudat által sugaltatott, mely Németország szük­séges és üdvös szervezkedését nem téveszti szem elől, s mely nemcsak a nép képviselőire nézve, hanem a szö­vetséges kormányokra s magára a külföldre nézve is a legjobb hatást teendi. Az „Elberf. Zig“ szerint a trónbeszéd nagy hatás­sal volt a jelenlévőkre. Valamennyi pártárnyalatok egyaránt meg voltak általa hatva, s ez bizonyítja leg­inkább a beszéd értékét s a helyzet fontosságát. A gyü­lekezet komoly s magasztos hangulata, mely a beszéd végével uralkodott, jó előjelnek tekinthető az ország­gyűlés tárgyalásaira. Szerinte a szövetségi alkotmány tervezete nem volt ugyan megemlítve, de mindenki érezte annak szükségét, s ebből legjobb jövőt jósol a tár­gyalásokra nézve. A berlini „Volks-Zug“ is bizonyítja a trónbeszéd jó hatását, melylyel az nemcsak a gyűlésre, hanem­ a távolabb körökre is hatott. Csak a berlini „Reform“ nincs megelégedve a trónbeszéddel; szerinte a trónbeszéd csak általános ész­leleteket és biztosításokat foglal magában, valamint a német szövetség tartományai, úgy a külföld irányában. A franczia I­pok általában kedvező ítéletet mondanak Vilmos király trónbeszédére. Kevésbé ked­­vezőleg ítél arról a párisi börze. Egy börzejelentésben ezt olvassuk : „Az üzleti körökben nem ismerik félre azon békés irányt, melyet a beszéd be- és kifelé mutat, de az „Alpesektől a tengerig“ terjedő német egység ki­látása, ha­nem meglepő is, nem a legjobb hatást teszi a franczia közönségre, s különösen a börzére.“ A lapok nyilatkozataiból a következőket emeljük ki : A „Patrie“, kiemelvén a beszéd békés hangula­tát, felfedezi benne a középkori német császárság hely­reállításának eszméjét korszerű alapokon, de vigaszta­lást talál azon gondolatban, hogy emez új német egy­ség a haladás és béke alapjain épül s nem fog bírni a támadás jellegével. A „Pays“, mely különben porosz­ellenes, azt mondja a trónbeszédről, hogy az békesze­­rető és élénk német hazaszeret, valamint mély vallásos érzet által kitűnő. A „Temps“ ellenben elégületlen. Csak a vágyat látja abban, egy közös járom alá hajtani össze a né­met törzseket oly sietséggel, a­milyennel csak lehet, míg t. i. a sadowai lőpor jelleg e működéseket védőleg eltakarja. A németek állítólagos haladása csak azt eredményezte, hogy az egész Európa fegyverben áll, s ki kényszeríti erre Európát ? Ha Francziaország hiszi, hogy kell, hogy másfél millió katonával rendelkezhes­sék, ezt nem azért teszi, mert határait félti Németor­szágtól, hanem, mert tudja, hogy eljönnek a körülmé­nyek, midőn a német ügyekbe be kellene avatkozni, ha fen kívánja tartani tekintélyét, befolyását és jöve­­dőjét. — Az „Opinion Nat.“ a beszéd tartalmaként tekinti ez eszmét: „Ki lesz német császár?“ Jajgat a felett, hogy a déli németek még mindig féltik terüle­tük sértetlen megmaradását, holott Francziaország már csak tiszteletből a nemzetiségi elv iránt sem kíván egy talpalattnyi földet sem a Rajnán túl. Páriában ismét miniszerválságról beszélnek. La­­valette belügym­inister le akar lépni, s helyébe Bá­ró ede lépne, nem Ollivier. A franczia törvényh­ozó test­üléséről, melyben a felirati jog eltörlésére vonatkozó interpellatio került tárgyalásra, a tegnap említetteken kivül még csak any­­nyit tudunk, hogy az interpelláló Lanjainais beszéde igen heves és támadó volt a kormány ellen, úgy hogy a kamara által gyakran félbeszakittatott , s végre az elnök rendreutasító. Beszéltek még Boucher, Ollivier és Jules Favre. A középpárt Ollivier indít­ványára szintén a napirendre szavazott, melyet, mint tudjuk , a kamara roppant többséggel fogadott el. Még eddig két interpellate történt, mindkettő ha­sonló sorsban részesült, t. i. elvettetett. Az új jog te­hát egyelőre nem igen értékesnek bizonyul az ellenzékre nézve. Ez azonban vigasztalhatja magát azzal, hogy a fölirati jog sem sokkal többet ért, midőn a ház roppant többsége minden körülmény közt a kor­mány mellett van. Február 24 két, mint az 1848-ki köztársaság ki­kiáltása évfordulati napját, megünnepelték a francziák. Ez éjjel Párisban igen sok repkénykoszorút aggattak a júliusi oszlopra. A rendőrség reggel 8 óra felé jelent meg a Bastille-téren, s eltávolította a kellemetlen em­lékjeleket. Ma este néhány száz, tizenkilencz terítékű lakoma tartatott Páris különféle éttermeiben. A tizen­­kilenczes szám ugyanis Francziaországban szent, mint­hogy a rendőrségnek csak húsznál szabad közbe­lépni. Berlinből írják febr.r 26-ról: Az észak­német par­lament második ülése ma tartatott meg. Kormánybizto­sokként Bismarck és Rooa voltak jelen. A korelnök ki­jelente, hogy tegnap tévedésből a ház hat osztályra osz­tatott, hét helyett, mi helyreigazítandó volna. Ez rövi­den csak úgy foganatosíttatik, ha a hat osztályból egy­­egy hetedrész sors utján kiválasztatik. Erre az Izlésbe­­záratik, s az osztályok külön termeikbe vonulnak, hogy megalakuljanak. A portugali cortesek elé azon kérelem terjeszte­tett, hogy szüntessék meg az 1834. törvény határozmá­­nyait, melyek a nemrég meghalt Dom Miguel utódait megfosztják a polgári jogoktól és családi vagyonuktól. Ezen határozmányok megszüntetése véget vetne a por­­tugali dynasticus kérdésnek. Legújabbak A bajor külpolitika a legújabb jelentések sze­rint csakugyan fordulatra készül. Hohenlohe her­­czeg lemondása nemsokára várható. Berlinből távírják, hogy a „Nordd. Alig. Ztg“ koholtnak nyilvánítja azon hírt, hogy Waldeck her­­czege alkudozást kezdett fejedelemsége átengedése vé­gett Poroszországgal. A kezdeti tárgyalások csupán közigazgatási könnyebbségeket czéloznak, jelesen a porosz törvényszék mint utolsó folyamodási hely hasz­nálását. Az éjszak schleswigi kérdésben, hírszerint, a bécsi kabinet felszólalást intézett Berlinbe aziránt, hogy Schleswig dán részében kérdeztessék meg a lakosság, vissza akar e csatlakozni Dániához, vagy sem. A krétai ügyre vonatkozó legújabb török sür­göny analysisét, melyet egy bécsi „Corresp.“ közölt, koholtnak tartják. A „P. Lt.“ tudósítója arról értesül, hogy a dec. 20 iki ismert jegyzék óta, mely Görögor­szág védhatalmaihoz intéztetett, a porta semminemű új körsürgönyt nem bocsátott ki. És csakugyan nagyon természetes, hogy az ottomán kabinet, miután első kör­jegyzékének nem lett meg az óhajtott sikere, méltó­ságán alulinak tartja egy ily fontos lépést ismételni. A­mi Belgrád kiürítését illeti, a szultán arra határozta magát, hogy Szerbia fejedelmének ezen kívánságát az általa kért alakban, vagyis különös kedvezményképen, teljesíteni fogja.­ ­ „Sürgöny“ magántáviratai. Czernowitz, febr. 28. A tartománygyű­­lés elhatározta a kir. tanácsba való választást, — az ország autonómiájának és administratív ön­állóságának megóvása mellett. Lemberg, febr. 28. A tartomány­gyűlés külön­bizottsága által szerkesztett felirati javas­lat azt hangsúlyozza, hogy egyedül a septem­­beri manifestummal és a februári pátenssel el­foglalt szabad pálya vezethet egyetértésre és az egyes országok szabadságának kifejlesztésére. Laibach, febr. 28. A bir. tanácsba való választás tárgyában kiküldött bizottság feliratot indítványoz. A hely­tartó kiemeli, miszerint a fentartások és jogóvás mellett javaslati bir. ta­nácsi követküldés törvénytelen. Bleiweiss a bi­zottság nevében készségét nyilvánítja a „jog­óvás“ és „fentartás“ kifejezéseknek kitörlésére. Erre a felirat 1. fejezete majoritással fogadta­tott el. A helytartó kérelmére a tárgyalás foly­tatása a közelebbi ülésre halasztatott. Bu­karest, febr. 28. A kamara ülésszaka márt. 27-ig meghosszabbittatott. Salomon ezre­des, Cuza fejedelemnek volt utolsó hadügymi­­nistere,­­ újra belépett a hadseregbe". Konstantinápoly, febr. 23. Ismail basa, volt bankkormányzó, rendőrministerré ne­veztetett ki. Nyílt levelezés. Szomráky J. urnák Ungvárt. A szerkesztőnek semmi befolyása sincs a kiadói ügyletbe, hirdetésekbe, sat. Tehát áttettük levelét a kiadó­hivatalhoz. Felelős Szerkesztő: Kecskeméth­y Aurél *

Next