Sürgöny, 1867. március (7. évfolyam, 50-58. szám)

1867-03-02 / 51. szám

51. szám, Pest, szombat, martius 2.1867. VII. évfolyam. Szerkesztőség: Uránátos utcza 1. u. 111. emelet. Kiadóhivatal: Pesten, barátok­ tere­l­ik sí. Kéziratok nem küldetnek vissza. Bémentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Előfizetési árak: Naponta­ postai szétküldéssel ! Egész évre . . . . í® frt* Félévre................................10 „ Negyedévre .... 5 » Budapesten házhoz hordva: Egész évre . . . 18 frt — kr. Félévre .... 9 „ — „ Negyedévre­­ . . 4 „ 50 „ SÜRGÖNY. ______________________ U­t­. wr­am. Magán­hirdetések : egyhasibos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszo­ri vagy többszöri hirdetésért 6 krral számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön minden beiktatás után 30 kr. o. értékben. Külföldről hirdetéseket átvesz­nek a következő urak : Majnai Frankfurtban és Ham­burg-Altonában Junasen­­stein és Vogler; Hamburg­ban Tü­rkhelm Jakab; Lip­csében Engler M. és Fort Ernő urak. HIVATALOS RÉSZ.­­ Ö cs. és Apostoli királyi Felsége m. é. nov. 21-ki legfelsőbb kabinet irata által gr. Waldstein War­te­n­b­e­r­g János kamarásnak ; m­. é- decz. 31 -ki legf. kabinet-irata által b. Petrichevich Horváth Al­bert marosszéki főkirálybirói helyettesnek; és f. é. jan. 30-ki legf. kabinet-irata által gr. Széchenyi Imre, kamarás és rendelkezésben lévő követnek — valósá­gos be­lső titkos tanácsosi méltóságot, mindháromnak díjmentesen, legkegyelmesebben ado­mányozni méltóztatott. NEKI HIVATALOS KÉSZ. Országgyűlési tudósítások. Alsóház, február 38. Helyszűke miatt tegnap be nem fejezhetvén tu­dósításunkat az alsóház folytat­ólagos üléséről, ezennel pótoljuk azt. A ministeri előterjesztvények tárgyalása után Bö­szörményi tudvalévő indítványára került a sor, mely a ház nyilvánvaló unalmára újból elolvastatván, Böször­ményi László indítványa indokolásához fogott, nagy szuszszal bőven, de gyengén s mindenekfölött fárasz­tóig unalmasan fejtegette, hogy az országg­yűlés ho­gyan és miért volna feloszlatandó s uj választások ki­­irandók. Ezen indokolás furcsasága által tűnt ki, a mennyiben nincs példa rá a világnak alkotmány törté­netében, hogy egy törvényhozó testület maga folyamod­jék a kormányhoz feloszlatásáért. A ,.P. Napló“­eze­ket mondja róla : „Azt kellett volna megmutatnia, hogy a jelen országgyűlés nem a 48-ki törvény alapján volt választva,­­ hogy tagjainak választási módja felett nem bíráskodhatott. E helyett Böszörményi úr azt mu­togatta, hogy ezen országgyűlés iránya neki nem tet­szik, azért akarja azt eloszlatni. Kényelmes tan volna a minoritás töredéke számára követelni azon jogot, melyet az alkotmányosság elmélete csak alkotmányos fejedelemnek ad meg. Egyébiránt miért nem tetszik Böszörményi úrnak a jelen országgy­űlés ?­­— megvalljuk, szakgatott beszédéből nem vehettük ki azt; de azt, és pe­dig sajnálkozva vettük észre, hogy a kitől az 1848 ki vívmányok apológiáját vártuk, attól — tán egészen vé­letlenül — a kiváltságok dicsőítését kelle hallanunk. Avagy az 1741 ki kor. diplomára s az azon évi VIII. tör­vényczikkre, valamint az utasításokra történt részletes hivatkozás nem erre mutat? Az 1848 -i reformok nem az instructiók ellenére jöttek-e létre? Nem kellene e te­hát Böszörményi úr logikája szerint, e tekintben is egy kis regressus? Egyébiránt ítéljen az olvasó, — a be­széd tartalmát gyorsírói jegyzés szerint holnapi szá­munk közli.“ A házszabályok értelmében a Háznak a kifejtett indítvány után szavazással kellvén határozni a fölött: akarja e az indítványt tárgyalni vagy nem ? — elnök a kérdést szavazásra bocsátja, s azon néhány tag kivéte­lével, kik az indítványt utólag aláírták, a ház összes tagjai ülve maradnak az elnök azon fölhívására, misze­rint azok, kik tárgyalását akarják, álljanak föl. Ezen szavazás eredményének értelmében elnök úr kimondó határozatát, miszerint a ház az indítványt nem tárgyalja és napirendre tér. Madarász József nem helyesli az elnök azon értelmezését, mely szerint azon kérdés fölött, tárgya­lás alá vétessék e valamely indítvány , ne lehessen vi­tatkozni, és nézete mellett az eddig követett gyakorlatra hivatkozik. Deák Ferencz: Tisztelt ház! A ház szabályai azt mondják, hogy midőn az indítványozó indítványát kifejtette, a ház mindenekelőtt, és pedig szavazás ál­tal a fölött határoz, ha kívánja-e az indítványt tárgyalni vagy nem.­­ Nagyon sajátságos volna e szabály, ha azt értette volna a ház alatta, hogy akkor megindul a tanácskozás, és azon kérdésnél, ha lehet-e az indítványt tárgyalni vagy nem, maga a meritum tárgyaltatnék. (De üktség.) Engedelmet kérek, nem ok nélkül szólok. Hivatkozom Böszörményi képviselőnek éppen most mon­dott beszédére. Arról beszélt-e­m, hogy indítványát tár­gyalni kell ? Nem beszélt e mindenről a világon, s erről legkevesebbet? (ügy van.) Nem volt e beszédének egy része olyan, mely későn, egy része olyan, mely korán jött ? Későn jött az, a­mit elmondott az országgyűlési­­leg fölterjesztett föliratok némely pontjai ellen; azt akkor kellett volna elmondani, mielőtt azok fölterjesz­tettek. Korai volt most szólni arról, a­mi a 6- es bi­zottság munkálatra vonatkozik. (Élénk helyeslés.) Hogy ha a ház rendes tárgyalást enged a felett, hogy valamely kifejtett indítvány tárgyaltassék-e, akkor az egész szabály feleslegessé válik. De épen mivel Mada­rász képv. úr a gyakorlatra hivatkozott, hivatkozom én is arra. Emlékeznek a t. képviselő urak, midőn arról volt szó, a közösügyi bizottság ülései nyilvánosak legye­nek-e vagy ne, Perczel István tévé az indítványt, Nyáry képviselő pedig azt mondotta, hogy mindenekelőtt a felett határozzunk, az indítvány tárgyaltassék-e vagy ne; s a ház rögtön elhatározta, hogy ne tárgyaltassék. Besze képviselőtársunk pedig, ki azt pártolni akarta, nem mondhatta el pártoló beszédét, mert a ház kimon­dotta, hogy az indítvány tárgyalásába nem bocsátko­zik, és Besze képviselőtársunk bírt annyi lojalitással, hogy a szabályokhoz tartotta magát. Azt hiszem, ez itt további discussiónak tárgya nem lehet. (Élénk he­lyeslés.) Vály­i János a kimondott határozatban a tett in­dítvány nyomása alóli menekülést lát. Ennek a határozatot a szabályok értelmében mondván ki, e kimondást a ház ismételten helyeslé. Ez után székén fölállva következőleg szólt: A sors úgy akarta, tisztelt ház, hogy örömeink közé fájdalom is vegyüljön. Majd csaknem azon pilla­natban , midőn országszerte az alkotmány visszaállítá­sának­ öröme hangzott, jött azon szomorú hir, hogy az 5/’ ^országnak volt nádora, István főherczeg, meghalt. Hol­nap 10 órakor Budán a várkápolnában végrendelete kö­vetkeztében csak csendes mise fog tartatni; a hely ma­gában is szűk ; oda sokan nem férhetnek be; mindaz­­által kötelességemnek tartom, a t. háznak bejelenteni, hogy a­kik részt ak­arnak venni, méltó­­­assanak holnap 10 órakor megjelenni. Több tárgy nem lévén, a köze­lebbi ülés holnapután fog tartatni. Temesvár sz. k. város ödvözlő-felira­t a magyar ministeriumhoz. Magas ministerium! A nyomasztó 18 évi időszak lassú lefolyása alatt gyászfellegek homályosították hazánk szép egét. E gyászfellegek, keresztü­ltörvén rajtuk egy fénylő t­apsugár, végre eloszlottak, hogy helyet adjanak azon hajnalodó napnak, mely képes leend maga előtt az éj­nek szakadozó sötétségét elszéleszteni. Ezen hajnalló napban üdvözöljük azon nagyszerű és örvendetes eseményt, mely új korszakot képez ha­zánk életében, azon korszakot, mely után évek hosszú során buzgó imádság epedez milliók ayakán-Annyi fájdalmak, szorongattatások és szomorú­ságok után, melyeket a szeretet fátyoléval fedünk el, mindenki élénk örömmel látja diadalra jutni az alkot­mányos jog­i törvény tiszteletét,­­ telje­sedésbe menni a haza forró óhajtását, ősi alkotmányunk visszaállítását, és a magyar felelős ministériumnak , a parlamentaris­mus elmellőzhetlen igényeivel, Ő Felsége által történt kinevezését. T­emesvár sz. kir. város képviselőségének testü­lete és összes lelkes polgárai is, szivük mélyéből és meggyőződésük teljes őszinteségében osztoznak az ösz­­szes haza azon általános örömében, mely a Kárpátok­tól Adriáig minden szivet átjárt, melye hen és népeinek szellemi és anyagi fölvirágzásán, és a valódi szabadság ügyén feldobogni képes. Szivünk mélyéből üdvözöljük ezen öröm fényes tárgyát,­­ a mélyen tisztelt magas magyar felelős mi­­nisteriumot, már most törvényileg fennálló független kormányunkat; bátrak vagyunk nyilván le­vallani, mi­szerint a magg­as magyar felelős m­inisterium­ban hazánk legdrágább kincsét, legnagyobb garantiát birja, — hó­dolva tiszteli s üdvözli. Igenis, mi is Üdvözöljük magas ministeriumunkat, mint szeretett hazánknak s nemzetünknek bizodalmát, vigasztalását, örömét, dicsőségét. Nem titkolhatjuk el, hogy a legnagyobb munka még hátra van,­­ hogy csak küszöbén állunk az al­­k­tmányos életnek; de tudjuk azt is, s bizalmunkat szilárddá teszi azon meggyőződés, hogy magyar kor­mányunk ernyedetlen, buzgósága önzéstelen feláldozá­sa, bölcsesége és hazafi szeretete ezen művet, mely ör­vendetes haladásnak indíttatott, szerencsésen be is vég­­zendi; mire a nemzet támogatása egy pillanatig sem fog kimaradni. Temesvár sz. k. városában, 1867. évi bejzelő hó 25-én tartott közgyűlésünkből. Veigl József, s. k. pol­gármester. P­a­u­l­o­v­i­c­s Árpád, s. k. városi főjegyző.­lettel üdvözölni szerencsénk van: első alázatos kéré­sü­nk az, miszerint Felséges Apostoli királyunknál ez­redéves alkotmányunk visszaállítása által okozott vé­letlen örömünket s azérti hódolattelje­s háláikat, s a felséges trónhozi tántorithatlan hit ragaszkodásunkat ,tolmácsolni méltóztassék, — teljes reményben lévén, miként azon alkotmány rövid idő múlva mindenik nem­zetiség helyes kívánalmai kielégítésével továbbfej­lődni, s igy a testvériség mindenik népfajban erős gyö­keret fog verni. Déván, 1867. február 26 án tartott városi képvi­seleti gyűlésből. Alázatos szolgái: Déva város polgárai: G­ó­r­a Mózes, m. k. szónok által. R­i­b­i­c­z­e­y Sándor, m. k. jegyző. Sz. kir. Szabadka város üdvözlete a­ magyar ministerelnökhöz. Méltóságos ministerelnök! Kegyelmes úr! Felséges királyunk hatalom­ szava méltóságodat a felelős magyar ministerium élére állította. Magyaror­szág ismét szabadon lélegzik, az ország ismét önmagá­nak vissza van adva, a nemzet ismét visszalép történel­mi jogába, Magyarországnak újjászületése ténynyé vált. Tudja a nemzet, hogy mennyi hálával tartozik méltóságodnak ezen vívmányért; tudva van előtte, mi­szerint méltóságod feláldozó hazafisága azon hatalmas tényezőknek egyike volt, melyek Felséges királyunk atyai szivét arra indították, hogy a szenvedő nemzetnek teljes igazságot adott. Szabadka város közönsége, mint e hazának egyik kiegészítő része, kötelezve érzi magát méltóságodnak, eme nagy tettben tanúsított sikerdús közreműködéséért legalázatosb köszönetét kijelenteni, és legkevésbé sem kétkedik abban, hogy méltóságod ritka tulajdonai lehet­ségessé fogják tenni, hogy a már meglévő hazafias ala­pokon emelkedjék azon hatalmas nemzeti épület, mely minden viharokkal daczolni képes leend, mert az épü­let alaposzlopai : a király iráni tántorithatlan hűség, rendithetlen hazafiság, egyetértés és igazság az ország valamennyi lakosai irányában ; ezek oly támaszok, me­lyek még a legnagyobb veszély perczeiben sem fognak ingadozni. Az ég áldása vezérelje minden további lépteit ne­héz hivatása pályáján ; meg vagyunk győződve, misze­rint a hazában egy polgár sem létezik, ki hajlandó nem volna miniszerelnökét tehetsége szerint támogatni. Mél­tóságod birja az egész haza rokonszenvét, és mi is bi­zalommal tekintünk föl méltóságodhoz, ki Magyarország sorsát kezeiben tartja. A mindenható Isten kormányoz­za lépteit. Méltóságod magas kegyeibe ajánlottan maradtunk Szabadkán, az 1867 dik évi február hó 26-án tartott ta­nács- és képviselői ülésből. Excellent’ádnak kész és legalázatosabb szolgái: F­­­a 11 Endre s k., polgármester. Szarvasy Ede s. k., főjegyző. Déva város összes polgárságának üdvözlete. Magas magyar ministerium! A történetileg nevezetes, de időnkint többnyire magán érdekekből elnyom­­t , stratégiai szempontból jelentékeny s annálfogva a honunk felett elvonult sok zi­vatar által legtöbbször sújtott , anyagilag szegény, de a trónhoz és alkotmányhoz mindenkor híven ragasz­kodó lakókkal gazdag Déva város összes polgárai nem­zetiség különbség nélkül, midőn a magyar ministeriu­­mot határtalan örömérzettel ösztönöztetve, mély tiszte­ Emlék­irat, melyet az országos inségi bizottmányhoz intézett és annak febr. 23-ki ülésében fölolvasott b. Sennyey Fái kir. tárnokmester sz­rmltga. Tisztelt országos inségi bizottmány! Köz és állam­­jogi viszonyaink örvendetes átalakulásának s ezzel kap­csolatban közkorm­ányzatunk változtának hajnalán, — midőn a császári és Apostoli királyi Felsége, legke­gyelmesebb Urunk és Királyunk kérelmemet meghall­gatva, engemet az országos főkormányszék , s igy az inségi ügyek vezetésétől is legkegyelmesebben fölmen­teni kegyeskedett, h­ogy az inségi szent ügy, valamint tisztelt ministeri utódaim , és ezen országos inségi bi­zottmány, végre önmagam iránti kötelességet teljesí­tek, midőn az inségi ügynek eddigi lefolyását s jelen­legi állását legfőbb mozzanataiban előadom, úgyszólván a pálya közepén számot adok e térem­ működésemről, melyen oly szerencsés lehetek, minden fontosabb kér­désre nézve ezen tisztelt országos inségi bizottmány­nak mindig gyakorlati és fölvilágosodott tanácsait ki­kérhetni , s erélyes támogatására számíthatni. Mindenek­előtt a legmélyebb hálaérzet kifejezé­sével kell kiemelnem, hogy működésünk megindulása legkegyelmesebb Urunk Királyunk atyai gondoskodá­sának kifolyása volt; mert alighogy a május 23. és 24. fagyok vészteljes következményei jöl kezdenek ismer­tetni, már is Ő Felsége legkegyelmesebb parancsából ezen tisztelt országos inségi bizottmány elnökletem alatt megalakulván , június 6 án első ülését megtartható. A tisztelt bizottmány legsürgősb és legközelebbi teendőjéül tekinté a bajt egyelőre pótvetemények által lehetőleg enyhíteni, minek foganatbavétele végett a kellő buzdítás s figyelmeztetésen kívül a legsujtottabb megyék kormányzóinak a megkivántató hite­­ nyittat­ván, a pótvetőmagot beszerezni képtelen községek az országos alapból egy év alatt visszafizetendő kölcsönök­­kel láttattak el. Eme hitel — mint az az eddig beterjesztett szám­adásokból , illetőleg kötvényekből, s ezek alapján ösz­­szeállított A. alatti kimutatásból kitűnik, összesen 16,899 ft erejéig vétetett igénybe , mi magában véve sem sok, de mi végeredményben még kevésbé volt ki­elégítő, mert fájdalom, a fagyot sok helyütt aszály kö­vé­t, mely a pótveteményekbe vetett reményeket is nagy részben meghiusitá. Időközben az egész országból beérke­znek a ki­mutatások, melyek egy eleve megállapított mintázat szerint az ország összes törvényhatóságaitól bekivántat­­tak, s melyek alapján a baj terjedelme lehetőségig fel­ismertetvén, a szükséges segélyezés mérvei is — meny­nyiben az az ilynemű, mindig csak többé-kevésbé hoz­závetőleges adatok szerint lehetséges — megközelítőleg megállapíthatók valának-Ezen alapokon s kellő tekintettel a több oldalról felmerült kézzelfogható túlzásokra, melyek valódi érté­kükre visszavezettettek, és megfontolva, hogy ilynemű elemi csapások szülte bajoknál a kormány kötelessége a dolog természeténél fogva csak ott kezdődik, hol a teljes mérvben igénybevett és kimerített önsegitségi lehetőség végződik, — Ő cs. és Apostoli k. Felségétől öt millió forintnyi összeg kéretett, mely hálát érdemlő készséggel meg is adatott, s idejekorán rendelkezésemre bocsáttatott. Ezen öt millió forint az államkincstárból tétetett folyóvá, s pedig akként, hogy az első 500,000 ft az országos alap részéről 1867. évi január­­­tól számítandó három év alatt 5% téli kamattal, 4,000,000 ft pedig ugyanazon időtől számítandó hat év alatt 2%-sen­ ka­mat mellett lesz szintén az országos alap részéről visz­­szafizetendő; a még hiányzó 500.000 ft pedig a rendes út- és vízépítészeti javadalmazás terhére előlegként adatván, visszafizettetni nem, hanem csak beszámít­tatni fog-A segélyezési eszközök ekként rendelkezésre áll­óan, előtérbe lépett egy, az idők viszonyainak megfe­lelő alkalmas és sikeres szervezet alkot­ásának és életbeléptetésének kérdése. E szervezet alapja, a legyőzendő baj természeté­nél fogva, nem lehete más, mint a végrehajtás decen­­tr­a­li­s a­ti­ó­j­a; miért is, szemben azon körülmény­­nyel, hogy a megyei élet és az abból kifolyó autonomi­cus intézkedési és ügykezelési eljárás kényszerűleg szünetelt, nem kötető kétségem a felett, hogy életet kellene adni elemeknek, melyek a megyei autonomicus eljárást helyettesítve s pórolva, mindazon gyakorlati eredményeket biztositandják, melyek a helyszíni viszo­nyokat közvetlenül ismerő értelmes, buzgó és független elemek működésének természetszerű kifolyásai. Ezen alapokon és nézeteken keletkezett az i­n r­é­­gi királyi biztosoknak intézménye, mellről most mondhatom, hogy alkotása czéljának teljes mér­tékben megfelelt. Ezen inséki királyi biztosok kinevezésének indo­ka ugyanis és abból kifolyólag első feladata volt, a ke­rületüket képező egy­es megyékben köztiszteletben álló, értelmes, független és ügybuzgó egyénekből inségi bi­zottmányokat egybeállítani, s igy épp­n azon festmete­ket alkotni, melyek hivatva lettek a szünetelő megyei élet autonomicus eljárását pótolni, és a rendelkezésükre adott tetemes összegeket gondos előrelátással s a nyert utasításokhoz képest felhasználva, az inségügyi intéz­kedéseket terjedelmes hatáskörrel foganatosítani. Az inségi királyi biztosok másik, nem kevésbé fontos feladata volt, a helyzetet s a baj mérveit közvet­len megszemlélés alapján felismerni, s így megnyug­vással indokolt javaslatot tehetni arra nézve, mily arányban volnának a rendelkezésre álló segélyezési eszközök az egyes ínségi megyék közt igazságosan fel­­osztandók ? Maguk a segélynyújtás módjai nem képezhet­­­nek vitatárgyat, mert azok a dolog természeténél fogva nem nyilvánulhattak más irányban, mint a­ kölcsönadásban oly földbirtokosok ré­szére, kik valóban képtelenek földjeiket saját erejükkel bevetni; b) munkaadásban azon birtoktalan vagy igen csekély birtoku munkaképesek részére, kik épen az inség­ szülte munkahiány miatt kenyérkereseti for­rás nélkül lévén, álladalmi gondoskodásból nyert mun­kák nélkül meg nem élhetnek; végre c) közvetlen élelmezésben azok részére, kik sem elegendő vagyonnal nem birván, sem munka­képesek nem lévén, a könyörület sikeres gyakorlata s az állam segélye nélkül életüket fenntartani nem ké­pesek. A kérdés tulajdonképen csak az lehet­, hogy a rendelkezésre álló 5,000,000 forintot mily arány­ban kellessék a fentebb körvonalazott czélra fel­használni ? E tekintetben megfigyelve az 1863/4-iki ínség al­kalmával ezen három segélyezési mód iránt tett gya­korlati tapasztalatokat és eredményeket,­­ tekintetbe véve a fentebb érintett kimutatásokat s az Ínségnek azok szerint mutatkozó terjedelmét ; számításba véve továbbá az ínségesnek ismert területen lakó i n­s­é­g­e­s népesség (tehát nem általános népesség) számát; végre szem elől nem tévesztve azon nagy horderejű közgaz­dasági és élelmezési mozzanatot, mely a földeknek kellő mérvbeni bevetésével egybe van kapcsolva, — azon arányt véltem legczélszerűbben megállapítandó­nak, hogy a kérdéses öt milliónak 51'/o lija őszi vetőre, 39% lija inségi munkára és 10% lija közvetlen élelme­zésre fordíttassék. Nem szükséges hosszasban indokolnom, hogy ezen arányok főleg csak tájékozásul, és az első felosztási ter­vezetnek megállapíthatásául lévén alapul elfogadva, a gyakorlatban számtani­ szigorúsággal nem tartathattak meg, s hogy ennélfogva nem lehet meglepő, ha úgy a kir. biztosoknak a helyszínén szerzett tapasztalataikon nyugvó jelentéseik , vaamint az egyes inségi bizottmá­nyok indokolt javaslataik alapján, különösen az őszi vető beszerzésűre tényleg fordított összegek emez aránytól nem lényegtelen eltérést mutatnak. Ezeket előrebocsátva, legyen szabad a fentebbi segélyezési módok iránt tett intézkedéseket röviden fel­említve, a tényleges állást a tisztelt bizott­mánynak előadni­­ a. Az őszi vetőmag. A vetőmagra nézve az országos bizottmány által két főfontosságú kérdés volt mindenek előtt eldöntendő, nevezetesen : vájjon 1-er a vetőmag kölcsön pénzben adassék e vagy természetben, s 2 or vájjon, ha a köl­csön pénzben adatnék, szükséges volna e álladal­milag bizonyos rozs mennyiséget tartalékul vásárolni, hogy ezzel ott, hol az árak fe­lette magasak lennének, azokat lenyomni, — ott pedig, hol rozs netán kapható sem volna, azt a tartalékból adni lehessen ? Tekintettel a sok panaszra és kifogásra, melyre mennyiség, minőség és árra nézve a természet­beni kölcsön tág kaput nyit, mint az az 1860 évi időszakból — az akkori kormány minden jóakarata mellett is — sajgó emlékezetben van : a tisztelt orszá­gos bizottmány, egyetértve a megyei ínségi bizottmányok legnagyobb részével, az első kérdést a pénzbeli kölcsön értelmében dönté el , minek folytán a királyi biztosok meghallgatása után az aránylag kijáró össze­gek az egyes­­ megyei bizottmányoknak rendelkezésére adatvan, a vetőmag beszerzése vagy ezek által közvet­lenül, vagy a községek , vagy végre az egyesek által eszközöltetett. A második kérdésre a tisztelt bizottmány beható tanácskozás alapján határozottan igennel válaszolt, minek következtében, szintén bizottmányi megegyezés folytán, a bécsi kereskedelmi és ipar­hitelintézet pesti fiókja megbizat­ott először 40,000, később egész 70,300 mérőig terjedő rozsmennyiséget a lehető legildomosabb s feltűnést nem okozó módon vásárolni, akként, hogy ab­ból 10.000 mérő Pesten, ugyanannyi Szegeden, a többi pedig Debreczenben, a legolcsóbb piac­on, álljon rendelkezésre. Nincs kétség, hogy ezen rozstartalék, melynek tétele köztudomásra hozatott, lényeges befolyással volt arra, hogy az árak mérsékeltek maradtak, s hogy az ínségesek aránylag jutányos árakon vásárolhattak; vetésre azonban ezen tartalék az inségi bizottmányok részéről igénybe nem vétetett, mert ezen rozs­mennyi­ségből csak a jászkunok, továbbá Kecske­mét városa kértek és nyertek természetbeni kölcsönt, az elöbbeniek.................................... 20,000, az utóbbi......................................... . 2500, s igy összesen . 22,500 mérőt-A többi rozs­tartalék a vetés idején túl is fenn­maradván, az a tisztelt országos bizottmánynak megál­lapodása folytán 19,464 mérő kivételével, mely élelme­zésre fenntartatott, a vásárló hitelintézet által ismét eladatni rendeltetett, mi nem csak kár nélkü­l, hanem in­kább nyereséggel eszközöltetett is; a megtartott 19,464 mérőből 9464 mérő — általam eleve kieszközlött ol­csóbb szállítási tarifták mellett — Czeglédre szállíttat­ván, a pestmegyei inségi bizottmánynak közvetlen élel­mezésként rendelkezése alá bocsáttatott; a többi 10.000 mérő pedig szintén hasonló czélra,­­— de még eddig rendelkezés nélkül — Szegeden őriztetik. A fiókhitelintézet végleges számadását néhány nappal ezelőtt benyújtván, az jelenleg számvizsgálás és

Next