Szabad Föld, 1946. július-december (2. évfolyam, 27-51. szám)

1946-07-07 / 27. szám

4 FELVÉTEL a Petőfi Sándor Kollégiumba A Kollégium Vezetősége felveszi zárt számban azokat a jó előmenetelő, erkölcsi­leg megbízható és érdemes, főleg munkás és paraszti származású diákokat és diák­lányokat, akik most kerülnek az egyetem­re, vagy főiskolára, ill. első­­. másodéves egyetemi hallgatók. A Vezetőség csak teljesen felszerelt kér­vényeket vesz figyelembe. Cím: Petőfi Sán­dor Kollégium, Bp., XI. Kelenhegyi­ út 25. Beküldendők: 1. Kérvény. 2. Tartalmas életrajz. 3. Érettségi bizonyítvány, v. egyetemi Index, lehet másolatban is. 4. Születési anyakönyvi kivonat, lehet másolatban is. 5. Vagyoni, vagy szegénységi bizonyít­vány. A kérvényeket július 25-ig kell bekül­deni. A kérvények és a mellékletek alap­ján a Kollégium Vezetősége elbírálja, hogy kiket hív meg felvételi konferenciára. A konferencia kb. 2 napig tart. Ellátásuk­ról maguk a behívottak kötelesek gondos­kodni. A felvételre jelölésről és a konfe­renciáról a Kollégium idejében küld értesí­tést­ A Kollégium ellátási díját (lakás, fűtés, világítás, teljes ellátás) az új pénz beve­zetése után állapítja meg a Kollégium Vezetősége. A Petőfi Sándor Kol'^^-'-n Vezetősége. A földhözjuttatottak földadóját is a valóságos tiszta jövedelem alapján állapítsák meg! A 7120—1046. M. E. sz- rendelet értelmé­ben a földadót búzában kell fizetni. Évente a kataszteri tiszta jövedelem minden koro­nája után 4 kg búza az adó, amivel a földek minősége is figyelembe van véve. A földhöz juttatott újbirtokosok részéről azonban sok panaszra ad okot ez a rendel­kezés. Ugyanis az uradalmi földek kataszteri - tiszta jövedelme táblánként volt megálla­pítva. Az adót kivető hatóságok nem vették ezt figyelembe és a volt nagybirtok összes­­ kataszteri tiszta jövedelmét egyszerűm elállí­tottunk a holdak száméval és eszerint vetet­­ték ki az adót. örült is ennek az, akinek a földje kitűnő minőségű. A gyenge földet ka­pott újbirtokosok pedig érthetően nem érte­nek egyet az ilyen kivetéssel. Az ilyen igazságtalan intézkedések bizal­matlanságot és elkeseredést válthatnak ki. Nem hisszük, hogy sokkal több munkába kerülne az, ha legalább is táblánként tör­ténne a kataszteri tiszta jövedelem alapján a földadó kivetése, így el lehetne kerülni a kirívó hibákat. A földhözjuttatott parasztság pedig megérti, hogy különbség van a jó ás rossz föld között, tehát feltétlenül mutat­kozni kell a küönbségnek az adóteher nagy­ságában is. Persze legjobb lenne, ha minden kiosztott földd­arabra már kész volna a felmérés és az osztályba sorozás. Ez rengeteg munkát vesz­­ igénybe és ezért csak későbbi időpontban kerülhet rá a sor. Addig sem lehet azonban­­ egyesek vállára méltánytalan terheket róni, másokat pedig igazságtalanul mentesíteni. N. Gy. Dollárért árusította a vámőrlési utalványokat A gazdasági rendőrség detektívjei Bács­kai Lajost, a Terményhivatal volt tisztvi­selőjét valutával való üzérkedés közben tettenérték. A nyomozás során kiderült, hogy úgy jutott dollárokhoz, hogy dol­lárért árusította a vámőrlési utalványokat. * A parasztság megnyugodva veszi tudo­másul, hogy a rendőrség üldözi azokat a hitvány gazembereket, akik a nyomorúsá­got harácsolásra használják fel. Ami ga­bona van az országban, az még akkor is alig elegendő az új termésig, ha kukori­cá­val keverik, vagy a hét legtöbb napján kukoricakenyeret esznek a dolgozók. Az ipari munkásság, a városi dolgozók a szó szoros értelmében éheznek. De vannak bitangok, akik dollárért feketézik el a dol­gozóknak szánt élelmet. Nincs elég súlyos büntetés számukra! Nem elég, hogy elfog­ták. Számon tartjuk, elveszik-e rövidesen méltó büntetésüket. És melléjük kell ül­tetni a rablókereskedelem többi hiénáját. Nem egy ilyen eset van. Ki kell nyomozni a többit is. Ha a gazdasági rendőrség így dolgozik, akkor a magyar dolgozónép nyu­godtan mondhatja: ez a mi rendőrségünk. Szabad Föld Rendezni kell a bérlők dolgát! A bérlők ügyével keveset foglalkoznak mostanában, pedig a parasztságnak ez a szorgalmas, törekvő rétege megérdemelné, hogy többet kapjon az új rendtől, mint amit eddig kapott. Nem szükséges részleteznem, hogy mire gondolok, mindenki tudja, miről van szó. Felesszerződések százait tudnám felsorolni, ami mind úgy van szerkesztve, hogy a do­­logtalan földtulajdonosnak minél nagyobb legyen a haszna, minél többet keressen a bérlő verejtékén- A sok közül csak egyet mutatok be. Kecskeméten dr. Nagy Kéri Mihály 86 hold földjén hat év óta felesbérlő Nyilas Mihály. Az összes gazdasági termények fele a tulajdonosé. Ezenkívül Nyilas tarto­zik évenként a föld tulajdonosának 350 kg bízott sertést, 70 kg csirkét, 12 kap­­pant, 500 drb tojást, 365­­ tejet, 26­1 tej­fölt, 6 kg vajat, az összes kacsa, liba, pulyka felét adni. Az adó felét a bérlő fi­zeti, ugyancsak feles arányban terheli a beszolgáltatás, az arató és géprész is. Nem más ez, mint a mai korban is meg­maradt jobbágyság. ,Ezen sokszor megtörténik, mint a fenti Nyilas esetében is megtörtént, hogy a tu­lajdonos egyszerűen ki akarja tenni a szű­rét a bérlőnek a birtokból, mert a bérlő háborús kárai miatt nem képes olyan hasznot biztosítani, mint amilyet a föld tulajdonosa szeretne. Hogy még valamit hozzátegyek a fenti példához: A birtokos is, a bérlő is kis­gazdapárti. Ha ez a kisgazdapárti paraszt­egység, akkor nem kérünk belőle. Tűrhetetlen állapot ez! Nem emberhez méltó sors, amelyben a felesbérlők, ta­nyásbérlők élnek. A föld tulajdonjoga egyeseknek munkanélküli jövedelmet biz­tosít, mások meg megszakadhatnak a munkától, hogy jó életet nyújthassanak a földtulajdonosoknak, maguknak meg be­tevő falatot. Ha aratás után egy kis lélegzethez ju­tunk és hozzáfogunk a parasztság dolgai­nak a rendezéséhez, első feladatunk, hogy rendet teremtsünk a bérletek kérdésében. Egyet azonban ne felejtsünk. Hogy ezen a rendszeren változtatni lehessen, meg kell küzdeni azokkal, akiknek érde­kük, hogy változtassunk rajta. Nyilas Mi­hály, meg a többi hasonló paraszttársunk pedig gondoljon arra, milyen szépen tud­ják egyesek hangoztatni a parasztegység jelszavát és mit csinálnak ezek a valóság­ban. Básti Ágoston földmíves, MKP járási titkár, Kecskemét. A sváb községekben járva, különös lát­ványban van részünk. Mindenütt szépen meg vannak művelve a földek, a gabona­féléken kívül bőséges termésre van min­denből kilátás. Egyes helyeken azonban gondozatlan területek, „senki földjeiként éktelenkedik a határ. El van ugyan vetve a kukorica és a krumpli, de a ve­tésen kívül aztán senki sem törődött ve­lük. A szőlő is ki van­ nyitva, azonban rajta még ott van a tavalyi venyige, per­­metlevet természetesen nem ázott az idén. Érdeklődésünkre megtudtuk, hogy ezek a földek a kitelepítésre váró sváboké. A tulajdonosok nem törődnek a földekkel, tudják, hogy a termés úgyis másé lesz. Jobban esik nekik most a heverés, kár­tyázás. A nincstelen magyarok alig várják, hogy dolgozhassanak. De az illetékes Me­gyei Földbirtokrendező Tanácsok nem en­gedik őket a földhöz hozzányúlni, míg a svábokat onnan ki nem vitték. Éhezésre, tétlenségre vannak káhoztatva, a ható­ságok intézkedései miatt. S ha közben ki­viszik a svábokat és ők a földhöz hozzá­jutnak, akkor sem tudják már a károkat helyrehozni és jövőre saját hibáikon kí­vül nem lesz jóformán semmijük. A telepes szegényparasztság nevében követeljük, hogy az illetékes hatóságok szüntessék meg a bizonytalanságot és ne engedjék, hogy a magyar földet lelkiis­meretlen emberek parlagon hevertessék! wmm——­.. Nem dolgoznak a svábok, nem dolgozhat a telepes, pusztul a termés Szövetkezeti nap A KENDERESI KASTÉLYBAN A kenderesi faluvégen, magas kőkerítés mögött, ritkaszép fák árnyékában kastély hivalkodik. Több mint negyedszázadon ke­resztül a kapuban csendőrök álltak őrt, a rácson keresztül még a légy sem repülhe­tett be s a fák között, a kastély tornácán pihengetett a hadárain egy ember, aki ke­gyetlenül kivégzett munkások és parasz­tok véra árán kaparintotta kezébe a hatal­mat: vitéz nagybányai Horthy Miklós. Csak dicsőítve szabadott emlegetni a ne­­­­vét, nyugalmát felhő sem árnyékolhatta be s csak kevesen voltak, akik az életük árán is hirdetni merték, hogy egyszer vége szakad a pünkösdi királyságnak. Az idő ezeket a keveseket igazolta, mert el­jött a nap. 1946 Péter Pál napja, mikor kitárult a féltve őrzött kapu s a munkások és parasztok hóhérának kastélyában talál­kozóra gyülekezett a fölszabadult nép. Az új kenyér ünnepén, Péter és Pál nap­ján a kenderesi kastélyban vármegyei ér­tekezletet tartot­tak­ a szolnokmegyei föld­míves szövetkezetek. A megye valamennyi községéből eljöttek az érdekesetek, kép­viseltették magukat a szomszéd megyék is s az egybegyűlt parasztok a hajdani ebédlőben hallgatták meg a központi ki­küldött, Fái István beszámolóját. Egyálta­lán nem imponált az egybegyűlteknek, hogy a megbeszélés a nagy lakomák he­lyén, Horthy hajdani ebédlőjében folyt s talpraeset­tebbnél­ talpraesettebb hozzászó­lások tanúskodtak arról, hogy a sokáig hallgatásra késztetett nép lassan magához jön és ki mer állni igaza mellett. A gyűlés után a kiküldöttek megtekin­tették az uradalomhoz tartozó kertészetet, a nemrég helyrehozott víztornyot és szi­vattyútelepet. A gépek szíjait már a Föld­­mívesszövetkezetek Központján­­keresztül szerezték be, mert a helybeli szövetkezet úgy döntött, hogy a kincsszámba menő víz­zel, melyet hosszú éveken keresztül csak Horthy élvezhetett, az egész községet el fogják látni. A kastély egyik szárnyában a MNDSz napközi otthont tart fönn a Földmívesszö­­vetkezetek támogatásával. Az árnyékos fák, a jó levegő, meg a sok költséggel helyrehozott strandfürdő ezentúl az árva­­gyerekek meg a község egészségét szol­gálja, beszédesen bizonyítva, hogy csak annak van joga a pihenésre, aki meg is dolgozik érte. Az emberek mindezt már természetes­nek veszik. Könnyebb megszokni a sza­badságot, mint a rabságot s délután, mi­kor a község lakossága népgyűlésre sor­jázik be a kapun, az érdeklődők úgy jár­­nak-kelnek a hajdan féltve őrzött virág­ágyak között, mintha örök életükben az övék lett volna a kastély. Minthogy igaz is: az övék volt, mert az ő verejtékük árán épült s voltaképpen nem történt más, mint a régen jogos birtokbavétel. A népgyűlésen az Újbirtokosok és Földhözjuttatottak Országos Szövetsége nevében Iliás Ferenc elvtárs beszélt. Szavait igen nagy helyesléssel a sajátja­ként fogadta a hallgatóig. Mihelyt szólni kezdett, mindjárt érezték, hogy közülük való, mert ha dunántúli létére másként ej­tette is a szót, az ő igazságukat, a szegé­nyek igazságát hirdette. A gyűlést igen okos, tárgyilagos beszé­dével Roczó József, a békés megyei föld­­mívesszövetkezetek vezetője zárta be, hi­tet téve amellett, hogy ebben az ország­ban szóhoz jutott végre maga a nép és nem engedi többé, hogy sorsának irányításába avatatlanok, nép hátán kapaszkodók szól­janak bele. Kenderest, az úri semmittevés hajdani színhelyét így tették emlékezetessé Péter és Pál napján a találkozóra gyülekezett föl.diny-ésszövszksitszeg 1946 július 7. Kutyakomédia Mostanában, ha a Kis Újságot a ke­­zünkbe vesszük, első dolgunk, hogy a hír­hez­detésekhez fordítsunk. Legtöbbször megtud­hatjuk ugyanis ebből, hogy mennyi pénzt kereshetnénk, ha megtalálnánk egy-egy bá­natos kutyatulajdonos elvesztett állatát. Elhisszük, hogy szereti valaki a kuyá­­ját. Bár őszintén szólva az a véleményünk, hogy Pesten nem nagyon van szükség ku­tyára. A pesti kutya­ulajdonosok nem is azért tartják a kutyát, mint a vidékiek, őrizni a ház környékét, a gazdaságot. Fény­­űzés a kutya, mégpedig nagyon gazdag urak vagy pártában maradt ugyancsak gazdag dámák fényűzése. Szegényember Pesten nem tart kutyát, mert nincs is értelme, meg nem is győzné a tartását. Neki sincs betevő falatja, nemhogy kutyát élelmezzen. Mert a pesti kutyák nem is olyan igény­telenek, mint a vidékiek, hogy megélnek azon, ami a ház körül akad■ Ezeknek a pesti díszkutyáknak, ölebeknek — be kel vásárolni drága pénzen a finom falatokat. Nem csoda hát, ha a pesti dolgozó embe­rek kicsit bosszankodva, sőt néha nagyon bosszankodva szemlélgetik a fel-alá séta­­fikáló kutyás naccságákat, meg úriembe­reket. De hogy visszatérjünk oda, ahol elkezd­, sük: új kereseti forrás nyílt Pesten. Aki munka nélkül akar jól élni, az lapozza a Kis Újságot, a Kisgazda és Polgári Párt lapját naponként, megtalálja benne a köny­nyű keresetet. Nem kell mást csinálnia, mint vadászni a naponként gazdáját ve­sze­jtő drágalátos kiskutyákra, visszaadni a tulajdonosnak és felvenni a busás jutal­mat. Mert ezt megfizetik! A munkát nem nagyon fizetik meg, de a kutya megtaláló, az megkapja, amit szeme-szólja kíván. Cuk­­rot, ötkilószámra, ha akar pénzt, vagy akármit. Legutóbb majd egy féloldali elfoglaló hatalmas hirdetés, ökölnyi betűkkel azt add hírül a Kis Újságban, hogy aki ilyen és igen kutyát visszavisz a megtörtszívű tulajdonosnak, egy lovat, vagy egy ló­­rát kapja. Nem fűzünk ehhez semmit. Gon­dolkozzon majd mindenki. Dőzsölnek a gazdagok Minél közelebb jutunk a jó pénz meg-* teremtésének az időpontjához, annál erél­­yesebb hadjáratot kell kezdeni a nyomo­rúság vámszedői ellen. Az ország túl­nyomó része nyomorog, de vannak azért sokan, akik jobban érzik magukat, mint a legjobb békebeli években. A gazdasági rendőrség egyre-másra leplezi le a magyar nép gazdasági kár­tevőit. Legutóbb a mulatóhelyeket raz­­ziázta végig a rendőrség. A gazdasági rendőrség emberei jól ismerik ezeket a helyeket. A betörőket, gyilkosokat legin­kább a városszéli sötét kiskocsmákban szokták keresni a detektívek. A spekulán­sokat, bor-, textil-, és zsírpanamistákat , akik nagyobb bűnösök a betörőknél, mert nemcsak egy embernek, hanem az ország­nak okoznak kárt, ezeket a belvárosi legfényesebb mulatókból szokták előrán­­cigálni.­­ Nem szokatlan tehát a detektíveknek az a látvány, ami a mulatókban tapasz­talható és amely minden becsületes dol­gozóban felháborodást és undort kelt. Amit azonban a legutóbbi időkben tapasz­talnak, az minden eddigit felülmúl. A legutóbbi razziák során azt tapasz­talta a rendőrség, hogy az eddiginél is mértéktelenebb dőzsölés folyik ezekben a sötét lokálokban. A gazdasági élet kár­tevői érzik a vesztüket, szórják a pénzt, percek alatt annyit költenek, mint egy dolgozó ember egy hónap alatt sem keres meg. Azt is bizonyítják ezek a razziák, hogy minél jobban elértéktelenedik a pengő, minél gyorsabban rohan az in­fláció, annál többet keresnek sötét üzle­teiken, a népet megkárosítva ezek a tár­sadalom heréi. Számon tartjuk, hogy a mulatóhelyek­ből előállított gazdasági bűnözők elvegyék méltó büntetésüket, menjen el a kedvük a nép megkárosításától nekik is, a többiek­nek is. Megengedték a szeszfőzést romlott burgonyából A közellátásügyi miniszter a várható jó burgonyatermésre való tekintettel meg­engedte, hogy étkezésre alkalmatlan, meg­romlott, vagy romlásban lévő burgonyából külön engedély nélkül szeszt főáll lesenek­.

Next