Szabad Föld, 1947. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1947-01-01 / 1. szám

A SZABAD FÖLD ÚJÉ Jégvirággá minden ablak, egy kurta sóhajtás a nöre. Az emberek bent tanyásnak hólepte nádtetőik alatt. Jól besütik a k­emencét, lámpafénynél vitatkoznak, Szabad Földet olvasgatják, pipaszó mellett boroznak­. Bortól szótól nehéz, fejjel meleg dumna alá bújnak, szidják a régi esztendőt, de örvendeznek és Febric­ hőd kavarog fenn az égen, égvesztő szél nyargal végig­­ egyes-völgy­es messzeségen, a szobában, az ágy alatt, tojásfészken ill a kotló. Farsangi pletyk­ára éhes fit vénisszony mesemondó. óimig fonják a gatyának való kender vékony szálat, Jldiskát meg Pista legényt szívből összeboronálják. Irta: Gaál Ferenc Március Langyos széltől ébred a föld, ibolyát ver ki a láza. Örök igazságot hirdet­­a szabadság bibliája. Kampós botot fog a pásztor itthagy asszonyt és kisházat, gyenge füvet kóstolgatni kihajtja a birkanyájat-Munkába kezd a földműves, kifértgük az ekeszarva. Világoskék égből néz le a nap a szegény magyarra. Ápriis A koraszép, ide olyan. Mint egy szeszélyes lány kedve, pogány jégeső záporoz lágyan mosolyó melegre. Cseresznyefák piros ágát ellepi a siiromph­ely, nyíló virág hívására lombok közül madár felel. Csirke csipog az udvaron, virgonc kicsi bárány béget. Húsvét napján a lányokat meglocsolják a legények. (19) Május Az ég aranyos-kék kelyhe olyan tiszta, szinte álom. Méhek, lepkék részegednek illatozó virágszalon. Harmat csillog a fű hegyén, mosolyog a rózsa feje, jószagú a fonnyadt sarjú, zsírosabb a tehén teje. A szívek tavasz virága frissen fakadó imádság. Illatos éjeken a lányok a legényt repesve várják­­ Június A gazda az eget lesi, homlokát konok gond szántja, de a jég­felhő elvonul, s beérik a gabonája. Kaszakalapálás veri fel tanyák álmos udvarát, forró szellőcskék remegnek a susogó gabonán át. Péter-Padkor, virradóra, megkezdődik az aratás, marokszedők karjába dől a jól megérdemelt áldás. "

Next