Szabad Föld, 1948. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1948-07-04 / 27. szám
1018 Jú Jiu 4. IlleD föl. Ezer süldőt hizlal, tagjait a Balatonra viszi nyaralni a kemenespálfai földművesszövetkezet Jánosháza után, a harsogó zöld kukorica- és répaföldek közt kettéválik a postaút. Az egyik ága Celdömölk, a másik Sárvár felé tart. Hajdan, ha erre járt az utas, csaknem levette kalapját a nagy tisztelettudástól s áhítattal mondta: — Felsőbüki Hagy Pál birodalma. Hajaj! Hol van már az a birodalom! Szétment a nincstelenek között, akiknek legjobbjai egy akarattal beálltak 1947 tavaszán a kemenespálfai földműves szövetkezetbe. A bank meg a „Szerencsétlen János“ A szövetkázst ügyvezsöje Horváth Károly, p’rorarcú, 1űtes, határozottbeszédü férfiú. A szövetkezet irodája egyetlen szefea. Ez a ezsfta egyben kenyha vo háló is, mert a szöv.trezsti háznak kijelölt és juta oltkúriában egyelőre még a voltno’sédek laknak. — Nem lesz ez igy soká, — legyint Horvát Károly. — Nehezebb föladattal is megbirkózuunk már. S ahogy szegről végre, szép sorjában elmeséli a szövekezet küzdelmeit és jól megérdemelt sikerei, hinnünk kell neki. A szövetkezt elit indeje alakult 27 taggal. Ami kis tőkéjük volt, azt a tagok adták össze. Felszántottak 20 hotdrt , a bérből legalizálták a traktorukat, így kezdődött. S folytatódot azzal, hogy Horváth Károly kiadta a jelszót: — Bele kell vágnunk a bérhizlalásba, mert az jövedelmez. Bele is vágtak volna, de nem volt takarmányuk s takarmányra meg biztosítékképpen 200.000 forint bankgaranciára lett volna szükségük. Igen ám, csak,hogy mikor a szövetkezetek bementek Szombathelyre a bankba, ott kinevették őket a az akkori igazgató így nyilatkozott: — Mit képzelnek ezek a szerencsétlen Jánosok ! Azt hiszik, hogy csizmánkat a tetves majorjukban fogjuk besározni ! Horváth Károly méregbegurult 'is kimondta a szentenciát: — Maguk is megértek az államosításra. 500 disznó, 16560 takarmány értékesítés Bármekkorák is voltak azonban a nehézségek, a hizlalás mégis megkezdődött. 1847 november 12-től 500 fürdő hízott a szövetkezeti hizlaldáin. A volt cselédek versenyre keltek a gyulai szalámigyárral s olyan jól gazdálkodtak, hogy átlagosan számítva takarmány értékest, fésük meghaladta a 16,5%-ot. A jó, szorgos munkának más eredménye is muttozott. Szállítási kötelezettségüknek a megszabottnál sokkal rövidebb idő, hatés fél hónap alatt eleget tettek. Meg is mondta Horváth Károly: — Negyvennyolcban már ezer süldőt hizlalunk! Kis ahogy tenni szokta: szavának is állt! Nő a becsűel, Balatonra járnak a szövetkezetesek Mivel foglalkozik még a Szövetkezet? Kilátja műtrágyával, vetőmaggal mezőgazdasági kisgéppel a falut. A község minden lakója velük csépeltet. Fölvásárolja a környéken a baromfit, tojást, gyapjút, vándorjuhászatot, méhészetet létesít. Munkájuknak meg is van az eredménye. A szövetkezet havi 50—60.000 forintos forgalmat bonyolít le s egyéves munkája alatt a tagoknak napszám és fuvardíj fejében 26—30.000 forintot fizetett ki. S ami a legfőbb: a régi gazdák s az egész község előtt igen-igen megnőtt a becsülete. Aki ma Pálfán kolhozról mesél, azt csúfolói huszemközt nevetik. Hogyne nevetnlk, mikor a szövetkezet fölszaporodott tagságában ma már több a régi gazda, mint a volt cseléd. S hogy a beszálgatésre rátegye a koronát, azt mondja Horváth Dágoly: — Van egb futballcsapatunk is. A legényeknek a szövetkezet vette a fölszerelést. s, hogy fáradalmainkat kipihenjük, vasárnaponként teherautóval visszük tagjainkat a Balatonra. Szövetkezetet alakítani soha nem késő! Gyarapodni akaró új- és régigazdák, kövessétek a pálfai példát! Orbán Ernő csak a maradék. . . a javát eladta a szófebruárban, ezer hízó között sűrűn akad majd kétmázsás is! Borzalmas jégvihar pusztított Somogy megyében Biztosították a jégkár sújtotta gazdák fejadagját A gazdák szorgalmas munkája az idén meghozta gyümölcét, a jó termést. Péter-Pál napja nagy öröénymege volt az egész ország földműves népének. Csak 19 somogymegyei községben tölti el most öröm helyett szomorúság a szíveket- Sok gaboit, nem arat más. Itt ebben az évben. Néhány nappal ezelőtt még ezekben a községekben is ugyanolyan boldogan készültek az aratásra a gazdák, mint a többi faluban. Azonban éppen, amikor hozzákezdhettek volna a munkhoz, pusztító csapás érte a határt. 18-án mintegy 5 kilométer széles sávban borzalmas orkán söpört végig a megy© ö'U részén. A tojási nagyságú jégdarabok néhány óra alatt teljesen letarolták a vetést. A kukoricászárokból csak a csonkok maradtak. Mintha pusztító sáskahad vonult volna végig rajta, olyan csupasz és kietlen most az egész jégkároayította terület Bármilyen nagy is azonban a csapás, a somogyi gazdákat nem tudta letörni. — Gazdasors, verejtékkel megmunkáljuk a földet, de nem tudhatjuk, mi aratjuk-e le a termést. Ilyen borzalmas viharra azonban nem emlékszünk — mondogatják a károsult községekben. Alig hogy kiszikkadt a föld, hozzáláttak Ismét a munkához: a határban mindenütt aratják az üreskalászú, letarolt gabonát, hogy minél előbb szánthassanak. Kölest, hajdinát vagy 60 napos kukoricát akarnak ültetni, ami még ebben az évben beérik. A gond azonban ott ül mindenki lelkében: mit esznek majd az újig? — A régiből már hetek óta nincs egy szem kenyérnek való sem, — panaszolja a simonfai határban Győri Antal 60 év körüli tíz holdas gazda, akinek most mind a 10 holdját elverte a jég. — Ne féljen, Győri bácsi, az idén 5 millió mázsával több gabona termett az országban, mint tavaly. Jut abból majd magának és családjának is — vigasztaljuk az öreget A jégkár sújtotta területen, mely különben is a legszegényebb része a megyének, most minden bizodalmukat a Magyar Dolgozók Pártjába vetik a gazdák Tőle várják a segítséget. A Dolgozók Pártja segít is a bajbajutottakon. Jákó községben például a vihar összedöntötte az iskolát és súlyosan megrongált több lakóházit is. A lakosság kérésén az MDP azonnal intézkedett, hogy Kaposvárról építőmunkások menjenek ki a faluba s ma már áll az iskola s helyreállítják a többi megrongált lakóházat is. A kormány is azonnal segítségére sietett a jégkárosultaknak. A Gazdasági Főtanács Vas Zoltán miniszter javaslatára máris 10 vágon kötest és 500 mázsa hajdinát utalt ki vetési célra. A károsult gazdákat cséplőgépeknél helyezik ki, hogy kenyérgabona- szükségletüket legalább részben megkereshessék. Az egész megye termetén Tömpe István alispán gyűjtést rendez a károsultak részére s ezzel biztosítják a fejadagjukat addig is, amíg a cséplésnél keresethez jutnak. A jövő évi kenyere a somogyi bajbajutott gazdának is biztosítva van. Kozák József hadifogoly belép új háza kapuján... - bar vonultam be heverészik a Éppen a lovakat kötötte be az istállóba, amikor rányitott az asszony. Az arca sápadt volt, mint még soha. —Meghozták a behívódat, Jóska... Pont a legrosszabbkor jött, tavaszi munkák idején . „Kozák József SS éves pocsaji lakos, földmives 1943 III. hó 5-én reggel 8 óráig jelentkezni köteles a debreceni Gyalogsági Laktanyában. A bevonulás elmuleg halálbüntetést von maga után.. ” Kozák József még a pesti vonattal elutazott. Kinn az állomáson az asszonyka szava könnyekbe fulladt. — Vigyázz nagyon magadra... Ketten várunk haza... katonának ... Kozák József öt év után ismét itt debreceni laktanya füvén. Az ágyúdörgés, a tisc Turck rikoltó parancsszavai, az elcsigázott visszavonulások régén elmúlt ki s as „ellenség", mikor a század fogságba került — egyiküket sem koncolta fel. Hazajött az egész század. — Időnként, szöveget mond a hangszóró, ilyenkor kétezer szempár figyel fel a széles udvaron, s bent a hálótermekben. „Táv°Uétetek alatt kétezer hidat felépítettünk, kiosztottuk a földet, államosítottuk a gyárakat, a népé lett az iskola és megalkottuk a jó pénzt.. A volt fogoly szemében valami furcsa, fény csillog: — úgy látom, új hazába fitünk haza... a hangszóró: -j Kozák József pocsaji bajtársit . Imét megszólal kapunál várja a felesége S néhány perc múlva a foszlott katonazubbonyon baboskendüs, remegő arc pihen, a kapuőr hangja is halkabb, mint máske.. Hosszú az út Debrecentől hazáig, de két embernek, aki öt éven át várt egymásra, egyetlen pillat: — Milyen a fiam!... •— Nagyon vár téged! .. Minden kálóhdnak azt mondta: hónapot, édesapám! Hogy Volt a sorod cdikit .. — Láthatod.... Dolgoztunk, megvolt mindenünk.. olyan, méhkas, sógor, Komákék •i teéim mint a Rokon, szomszéd S ahogy egyszeri Legelölük tűnna k púban, Jótkáék befordulnak, de megrohanják őket. Ötéves barna kisfiú vágtat: — Isten hozta, édesapám! — Fiam... De szép nagyra nőttél... Az ölelések, kérdések tengerében egyszercsak megszólal valaki: — Hát nincsen szemed, Jóskát! Nem is nézed, miit csinált az asszony, amíg odavoltál! csak most veszi észre: vadonatúj házikó előtt álla. A lrtonmon. Kívülről amolyan épülőfélben lévő, vakolatlan, de az ablakon túl hófehér falak, képek, virágok várják a gazdát. — Hogyan csináltad, Mariskám ! — Dolgoztam érte, ósokat segített a fölműves szövetkezet is, oszt itt volt a két borjú, megnőttek, eladtam, de van már helyükbe másik. Jobb ez a ház a gyereknek. Dehát... gyere már be, Jóska ... , a nagy barna ember, karján a gyerekkel, mellette a szőke asszonykával, fejét lehajtva — mert a kapufélfát, kissé alacsonyra szabta az ács — belép az új ház, az új élet kapuján ... U. T. Ti még tovább utaztok bajtársak, engem már vár a kapunál asszony! — Kozák József hazatért hadifogoly megosztja maradék élelmét bajtársaival.• Végre valahára megjött a Jóskai — örömtől könnyes szemmel szaladnak az utcára a rokonok és jószomszédok Pocsajod Kozák József falujában. Becsületes, dolgos tsn- t: nagyon várta mindenki. Látod, itt az apukád... Adj egy csókot néki! A hadifogoly kisfia most látja először öt évvel ezelőtt elment édesapját* — Ez tesz az új házunk! . . . Míg Kozák József odavolt, szó*. galinai kis felesége a demokrácia segítségével szép új házat épített a régi helyiébe. A vakolást, meszelést már együtt végzi a kis család . « .