Szabad Föld, 1949. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1949-07-03 / 27. szám

SzabadFöl» NYÚJTOTT KOCSI ÁLL a­lagúton, a vége kassal van megtoldva. A ko­csin még nincs semmi, de egy óra múlva tetézve lesz borsóval. Harminc dolgozó paraszt szedi itt a szerződésre termelt hüvelyest. A Dunaszekcső­­sziget III. mintájú termelőcsoport tag­jai. Ennyi embernek pedig ég a keze alatt a munka. Sűrűn fordulhat majd a kocsi a rakodóállomásr­a­. Szép termése lesz, mindenből a cso­portnak. Búzából 15—16, borsóból 10 mázsát várnak. Lesz is annyi, ha nem több. Lehet is, mert megkapott min­dent a föld, ami dukál neki. A kapások meg a kelés után olyan munkát, ami­lyent még nem kapott föld ebben a határban. Megláthatja bárki, mit ér, ha összefog a dolgozó paraszt. — A huszadik kosarat ürítjük — kiáltja örömmel Hegedűs István, a második csoport vezetője. — Az enyém sem marad el, Kárász Erzsi kosara is megtelt. Elértünk ben­neteket! — kiált vissza az első cso­portból Papp István. A termelőcsoport tagjai minden mun­kánál versenyeznek, innen van az, hogy könyvükbe minden este nem egy munkaegység, hanem sokszor másfél kerül bejegyzésre. A gazdasági év be­fejezése után, az elszámoláskor, szép summa üti majd minden tag markát. Szóval örömmel dolgoznak az em­berek. Nincs baj sem a munkával, sem a terméssel.. Pedig könnyen lehetett volna. A termelőszövetkezet megalakulása­kor Dravec János lett az ügyvezető. Az meg egy hónap múlva behozta a csoportba cimboráját, Deli József ter­mény­felvásárlót, aki 12 hold saját és huszonnégy hold öröklésre váró földön gazdálkodott, illetve dolgoztatta azt cselédjével. Mert Delinek az is volt, sőt van is. Ezen­kívül van még egy traktora. A csoport földjét az ő trak­torával szántották fel. Persze a szán­tási díjat szigorúan­­ elvette, akkor fü­tyült arra, hogy ¥> is tagja a csoport­nak. Déli világ életében nem dolgozott, így hát a csoport földjébe sem vágta bele egyszer sem a kapát. — Intézem 'a­'terményeladást és a takarmány felvásárl­ást. Azért adjatok naponta egy munkaegységet — hajto­gatta, ha szóvá tették, hogy neki is dolgozni kellene. Deli tehát intézte a terményfelvásárlást Draveccel együtt. Tavasszal a csoport pénzén vett négy vágón kukoricát, de ebből rajtuk kívül nem látott a tagság egy szemet sem. Vettek, eladtak, nyerészkedtek a cso­port pénzével. Jött a hitel, jött a pénz, de a tagság nem tudta hová megy. A tagok végül is már nem győzték tü­relemmel és gyűlést hívtak össze. — Hová fordítjátok a pénzt? Nem látunk belőle semmit — tették fel a kérdést a két vezetőnek. — Ne szóljatok bele az ügyvezetésbe. Ütődött fejűek vagytok ti az adás­vételhez — válaszolta a kérdésre Dra­vec. — így nem mehet tovább! — állapí­totta meg a tagság. — Ilyen emberek nem lehetnek a szövetkezetünknek a tagjai. — S a két embert egyhangúan kizárták a csoportból, ahová a kezdeti éberség hiánya miatt befurakodtak. Azóta nincs semmi baj. Ami a csopor­ton belül történik, arról tud a tagság. Megy is a munka. Igazi szövetkezeti demokrácia van Dunaszekcső-Szigeten. A FRISSEN MESZELT HÁZ udvarán gyülekeznek Lippón minden napnyug­ta­kor az emberek. A község III. min­tájú termelőcsoportjának itt az iro­dája. A tornác falán hatalmas tábla. A táblán vörös oszlopok. Az oszlopok alján a tagok és a dolgozó családta­gok neve van felírva Bujdosó Benjá­min odamegy a táblához, előveszi a munkanaplót s mindegyik tag oszlopa fölé húz egy vastag vonást. Sok he­lyen meg egy vékonyt. — Balogh József két munkaegységet, Vajdics István másfelet dolgozott máma —­ mondja s a színessel meg­húzza a megfelelő oszlop fölé a vona­lat. Lippón minden tag látja, hogy ed­dig mennyi a munkaegysége. A tábla megmutatja. Szaporodnak a vonások minden este. Aszerint, ki mennyit dol­gozott. Fülöp Dávid és még két tag, disz­nókat etet. Az etetés elhúzódik jó da­rabig, mert a csoport 100 sertést hiz­lal szerződésre. Ennyi szép állatot még nem látott senki Lippón. Meg is nézik sűrűn, még a nem tagok is. Nagy Mihály is ezért jött. Ő nem tag, 15 holdas középparaszt. Ahogy nézi a disznókat, egyszer csak odaszól Bujdosónak.­­• Nemcsak nézelődni jöttem én ide. Jelentkezem felvételre. Jegyezzetek elő. Ha bevesztek, ősszel ide jövök közétek. Szövetkezetben akarok gazdálkodni. Látom, ez a boldogulás útja. Bujdosó följegyzi Nagy Mihály kí­vánságát. ősszel majd döntenek, be­veszik-e tagnak. Biztosan beveszik, mert Nagy Mihály becsületes, dolgozó paraszt.* A MAGYARBOLYI PATAKDŰLŐ­BEN szénát gyűjtenek. A boglyák sűrűn szaporodnak. Jó szénatermése van a termelőszövetkezetnek. Nem lesz gond a téli takarmányozás. — Figyelem! — kiáltja el magát a rend végén Váradi József. — Ma este gyűlés lesz a tejkezelés ügyében. Jöj­jön el mindenki. Eddig a csoport nem tudta eldön­teni, mennyi munkaegységet adjon an­nak a tagjának, aki a tejet gyűjti és szállítja a csarnokba. Ez nincs a mun­­­kaegységkönyvben sem. Ezért kell ma este összejönniök, hogy megállapítsák közakarattal. Nem rövidülhet itt m­eg senki.* A fenti termelőcsoportok Baranya megyében vannak. Jó termések vol­tak ezen a vidéken a múltban is. Olyan termés azonban, mint a ter­melőcsoportoknál lesz az idén, még nem volt soha sem. Ezért jelentkez­nek nap mint nap felvételre a ba­ranyai gazdák a termelőszövetke­zetbe! T. Z. A középparasztságt ezután sem terheli a mezőgazdaság fejlesztési járulék Nem kell árulékot fizetni a föld­m­űvesszövetkez­etek ingatlanai és a termelőcsoportokba bevitt, vagy a földbérlőszö­vetkezetek és általános szövetkeztek földbérlő­­csoportjai által csoportos műve­­léssel hasznosított föld után »«ni. A járulék mértéke a kataszteri tisztajövedelem minden koronája után a következő: 150—1­250 korona között 1.20 kg, 250—350 koronáig 1.60 kg, 350—450 koronáig 2 kg, 410—600 koronáig 2.40 kg, 600—800 koronáig 2.80 kg, 800—1000­ koronáig 3.40 kg búza. 1000 koronát megha­ladó jövedelemnél koronán,kint 4 kiló búza fizetendő. A járulékot a birtok tulajdonosa vagy haszonélvezője köteles fi­zetni búzában. Köteles járulékot fizetni az olyan 15 holdnál nagyobb területű, vagy 150 koronát meghaladó jövedelmű birtok, amelynek tulajdonosa mező- és erdőgazdasági ingatlanán kívül máiS jövedelemforrással is rendelke­zik és abból származó jövedelme meghaladja az évi 5000 forintot. Mentesek a járulék fizetése alól a többi között az erdőgazdasági NV­k, az Országos Vízgazdálkodási Hivatal, a törvényhatóságok, községeik, legel­tetési és erdő­birtokossági társulatok, mezőgazdasági­aV-k és üzemek. Az egész évi járulék teljes egészében július 1-én esedékes és szeptember 30-ig kamatmentesen fizethető meg. Ettől az időponttól kezdve havi 1 szá­zalék késedelmi kamat terheli az adóst A járulékként beszállított terményt az erre jogosított földművesszövetke­­zet veszi át. Aki elemi kár miatt földadóelen­gedésben vagy leszállításban részesül, ennek arányában mérséklést ka­p a mezőgazdaságfejlesztési járulék fize­tésére. Új kormányrendelet szabályozza 1949—50-re a mezőgazda­ságfejlesz­­tési járulék kivetését is. Mezőgazda­­ságfejleszté­si járulékot kell fizetni minden birtok (mező- és erdőgazda­sági ingatlan) után, am­elynek területe a 25 kat. hol­dat, vagy kataszteri tiszta jőve. dietaie a 350 koronát eléri vagy meghaladja. Nem kell járulékot fizetni a 15 hold vagy ennél kisebb területű birtok után még akkor sem, ha jövedelme meghaladja a 350 koronát. Ugyan­csak nem kell fizetni azután a birtok után sem, amely nagyobb ugyan 25 holdnál, de kataszteri tiszta jövedel­me 150 koronánál nem több. Ezzel a középparaszt sápot továbbra is men­tesíti a kormányzat a fejlesztési járu­­lék alól. e­lintézte a Sza A felszabadulás óta sokat változott a falu és sokat változott az emberek gondolkodása. Pilinyen is és másutt is megtanulták az emberek, hogy ha egészségükről van szó, akkor tanult orvoshoz forduljanak, ne pedig ku­­ruzslókhoz. Pilinyen éppen ezzel kap­csolatban volt panaszuk az emberek­nek, mégpedig az, hogy a körorvos nem látogatja őket elég gyakran. Nem tudták a módját, hogy merre kell for­dulni, így Lehoczky Lajos a nevükben a Szabad Föld szerkesztőségéhez kül­dött levelet és kérte, tegyünk lépéseket az érdekükben. A kérés az OTI-központba került to­vább, ahol azonnal utánanéztek a panasznak és intézkedtek is arról, hogy a pilinyeiekhez­ ezentúl minden héten m­enjen ki az OTI-körorvos. kivételes pénzellátás Miller József hadirokkant szeme­­világát vesztette el a háborúban. Hal­lott arról, hogy a Hadigondozó Hiva­tal vaksági pótdíjat ad az ilyen rok­kantaknak, de nem tudta, hogy ho­gyan lehet ezt elintézni. A Szabad Föld hozzájuk is járt és felolvasták hangosan a családban az újságot. Így szerzett tudomást arról, hogy az újság az olvasóinak segítsé­gére van ügyeik intézésénél. Megiratta hát a szerkesztőségnek a levelet, s kérte, ismertessék a vaksági pótdíj­ kérésének a módját.­ A levél a szerkesztőségtől a Hadi­gondozó Hivatalba került, ott Miller József hadirokkantságát felülvizsgál­ták és nemcsak vaksági pótdíjat, ha­nem külön havi 110 forint kivételes pénzellátást is utaltak ki a számára. Felhívjuk előfizető­ink figyelmét arra, hogy a „Szabadság” Lapkiadóvállalat, Szabad Nép, Világosság, Szabad Föld, Ludas Matyi, Új Világ, Pajtás, Tartós Békéért egyéni elfizetési osztálya ideiglenesen Népszínház­ u. 8. szám alá (Technológia épülete) köl­tözött. Telefon változatlanul 220-003 és 220-004 szám. 1949 július 3. Sánta Miska Ipazsásra Megy az utcán Sánta Miska, — Megszólítja Virág Pista: — Ejnye, komám, hol élsz te még, A sok kínból nem volt elég? Míg a DÉFOSz érted harcol, Banga kulák agyon hajszol. Jöjj fel hozzánk, tudd meg, hogy a cselédnek is van már joga! — Reggel négykor talpon vagyok, estig majdnem megszakadok, soha percnyi megállásom, soha egy nap szabadságom, ünnepnapon, vasárnapon, gürcölök, mint igás barom. Két év óta gazdám Banga, rajtam hízik a bitangja. — No de ez még mind nem elég, nem azért cseléd a cseléd ... Banga mindig pörlekedik, civakodik, veszekedik, azt ordítja: rothadt cseléd, megdöglesz, úgy rúgok beléd, így szívja ki a véremet s nem fizeti ki béremet. Munkaügyi Bizottságok szolgáltatnak igazságot. Nem kell várni hónapokig, míg a cseléd tovább kopik. Itt áll most a zsíros Banga, olyan ájtatos a hangja, fűt-fát ígér kókadt orral, — belül persze, bosszút forral... Éled Sánta Miska kedve, fut is a szövetkezetbe, a bőréből futja már a szép öltözet új ruhára, új ruhára, új cipőre, — elmehetne esküvőre. Jól öltözött vidám legény áll a rongyos Miska helyén. 2. Eljött Miska a DÉFOSZ-ba, körülveszik szánakozva. — Miska, Miska, mi van veled, hisz neked is itt a helyed! — Bevallom, hogy hanyag voltam, Csak a kuláknak loholtam. — Aztán egymásután mondja, mi a baja, mi a gondja. — Én meg inkább egyre fogyok, néha éhen összerogyok, nekem csak a maradék jut, de még abból sem elég jut. Éven át csak krumplit, babot, íztelen, lötty levest kapok, nem lakhattam jól még soha. Az ebnek is jobb a sora. Itt elhallgat Sánta Miska. Ügyét jó kezére bízta. Virág Pista elvállalja, hogy a DÉFOSZ segít rajta, DÉFOSZ munkástagozata, — nem is az ügyvédek hada. — De ha előbb jöttél volna, minden régen rendben volna. 3. 5. 7. 9. 4. 6. 8. Banga Bálint zöldül-kékül,­­ aztán mégis fizet végül. Sír a kulák, mi lesz vele? Pedig az erszénye tele. Mint a kecske a bicskára, olyan szemmel néz Miskára. Elküldené, de rendelet írja elő, hogy nem lehet. 10. A tanulság ebből pedig az alábbi következik: A DeFOSz ott bizony gyatra, hol a munkástagozatra nincs a szervezetnek gondja — ahogy Rákosi is mondja. Sikerünknek ez a titka: Sánta Miska bizonyítja!

Next