Szabad Föld, 1950. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1950-01-01 / 1. szám
4 Negyven kupec a rács mögött! Milliókkal károsították meg a becsületes dolgozó parasztokat Amikor celláik előtt végigmegy az ember, szinte hallani véli a budapesti állatkert öreg csőszének magyarázó szavait: „Most a hiénák ketrece előtt, vagyunk ...” Mert valóban hiénák gunnyasztanak itt a rács mögött. Weiler úr Zalaegerszegről, Hroba úr Kaposvárról, Kerekes és őrhalmi urak Nagyszénásról, és társaik, lakat alá tett csaló, hamisító marhakupecek. Százezreket csaltak, loptak össze. Ki se lehet számítani, hogy együttesen hány millió forinttal károsították meg a dolgozó parasztokat. Búslakodnak. Persze, közeleg a szilveszter. Ezek a kupec urak, ilyenkor, a mulatozás hevében szoktak százforintosokkal cigarettára gyújtani. Ennek vége! Vége a parasztnyúzásnak, a jó „üzleteknek”. Várják megérdemelt büntetésüket. Havi tizenhatezer forint „mellékes” jövedelem... A rendőrfőkapitányságon most derítik fel az őrizetbe vett marhakereskedők piszkos üzleteit.Eddig negyven csaló kupecet vettek őrizetbe. Népi demokráciánk rendőrsége az ország egész területén nagy erővel látott hozzá a kupecek üzelmeinek leleplezéséhez. Kiderült, hogy ott csapták be a legszemérmetlenebbül a dolgozó parasztokat, ahol tudták. Időnként, az ország nagyobb városaiban, Pécsett, Debrecenben, Miskolcon, Nyíregyházán és másutt dárulózásokkal egybekötött „tanácskozásokat” tartottak a legnagyobb kupecek. Itt beszélték meg, hogy mi módon csaphatják be legjobban dolgozó parasztságunkat az állatvásárlásoknál. Weiler István zalaegerszegi marha-, ló- és disznókupec volt a kupecek vezére. Nem is tagadja, hogy az utóbbi két évben csupán a „mellékes” (értsd: összecsalt) jövedelme 230 ezer forint volt. Havonta átlag 16 ezer forinttal károsította meg a zalamegyei parasztokat. Méltó társa Szmodics József csurgói állatkereskedő, aki csupán ebben az évben 850 vágómarha után szedett sápot. Hroba Rezső hentes és marhakupec a megkárosított dolgozó parasztok pénzén tart 6 szobás villát és autót. Lányának Pesten bérházat is vett az Akácfa utcában. Vámosgyörkön Jenei Mihály, fivére, Sándor és Endresz György uralták a marhapiacokat. Tabon Hollósi Viktor egyszerre két bőrt nyúzott le a parasztokról, mint állatfelvásárló és mint kocsmáros. Pécsen egész kupectársulat működött. Tagjai voltak: Szebenyi Lajos, Lőrinc Mór, Wellisch Emil, Hermann Imre. Nemrég vettek 35 ezer forintért házakat, istállókat. Tovább akarták fejleszteni az üzletet. Ha nincs vételjegy , nehéz az ellenőrzés Az sem maradt titok, hogyan csaltak kupec uraimék. Egyformán az egész országban. Ahogy az „értekezleteken” megbeszélték. Valamennyien a MARNEVAL megbízottai voltak, minden megvásárolt és továbbított állat után 15-16 százalékos jutalékot kaptak a nemzeti vállalattól. Ez egymagában is tetemes összegre rúg, de azért kupec a kupec, hogy ne érje be vele... Ha Weiler úr, Szebenyi úr, vagy a többi jómadár beállítottak egy vásárra, a csalást ott kezdték, hogy nem engedték lemérni a kiszemelt marhát. Csak szemre saccolták, úgy vették meg. Már itt kerestek. Aztán jött a minősítés. Lehetett az a marha bármilyen szép, kövér, harmadosztályúnál jobbra nem minősítették. Ha szeget nyelt az állat, vagy behasadt a szarva — bármennyire is kiváló volt vágásra — harmadosztályúnál jobb árat nem adtak érte. Legtöbbször még annyit se. Persze ilyen esetben a vételi jegyet is mindig „elfelejtették” átadni kupeceink az eladónak, hiszen arra rá kell írni az átvételi árat, másolatát fel kell küldeni a nemzeti vállalathoz! Befellegzett a csalásnak! A csaló kupecek egyszerűen nem állítottak ki vételi jegyet a vásárról, így szemrebbenés nélkül számolhatták el a harmadik, vagy negyedik osztályúnak megvett marhát első, másodosztályúnak a nemzeti vállalat felé. A különbséget zsebrevágták, éltek belőle főúrian. Ha az állatvásárokon a károsult gazdák követelték volna a pontosan kitöltött vételi jegyet, megakadályozhatták volna a csalást. Ha valahol, itt napnál is világosabb a tanulság: népi demokráciánk rendeletei, melyek, terménybeadásnál, állateladásnál, s hasonló esetekben kötelezővé teszik vételi jegyek kiállítását, a dolgozó parasztság érdekében láttak napvilágot. Ez alkalommal, akik elsiklottak a rendelet felett, maguk itták meg a levét. A kupecek kihasználták erélytelenségüket, tájékozatlanságukat, lelketlenül becsapták őket. De „végén csattan az ostor" — az évvégi számadás mégis rosszul zárult a kupeckirályok számára. Népi demokráciánk ökle, rendőrségünk, lecsapott rájuk. Az új esztendőt már a fogdában töltik. A dolgozó parasztság egyszer s mindenkorra megszabadult tőlük! Nemcsak a róka — a farkas is ravasz A Szovjetunió csukorkai kerületének Szvetlaja — Zsiznyi kolhozainak pásztora, fiatal borjak őrzése közben arra lett figyelmes, hogy több borjú elhagyja a csordát. A pásztor, ahogy a borjak közelébe ért, látja ám, hogy azok előtt valami gurul összegömbölyödve. A pásztornak nem kellett sokáig gondolkodni, rögtön észrevette, hogy a guruló valami nem más, mint egy anya farkas. A farkas így akarta a borjúkat a legelőről elcsalni, hogy azután felfalhassa őket. A pásztornál szerencsére puska volt. Rálőtt a farkasra. A farkas felugrott, de a pásztor második lövése biztos volt s leterítette a ravasz farkast. Villanyhajtású autóbusz Budapest utcáin Sztálin születésnapján, december huszonegyedikén indultak útnak Budapest utcáin a Szovjetuniótól kapott első trolibuszok. Új közlekedési eszközzel gyarapodott a főváros népe. A trolibusz villamos motorral működik, de nincsen sínpályához kötve. Lengő áramszedőével jobbra,balra négy,négy métert könnyedén kitér. Nincs előtte forgalmi akadály. Úgy kormányozzák, akár az autóbuszt. Üzemanyaga, az elektromos áram viszont sokkal olcsóbb. A troli, busz zajtalan. Nem rontja a keskeny utcák levegőjét benzingázokkal. Zökkenésmentesen, zajtalanul halad kettős, vastag gumikerekein. A főváros népe rövid idő alatt megkedvelteezt az olcsó és kényelmes közlekedési eszközt. Az utazás ugyanannyiba kerül rajta, mint a villamoson. A trolibusz végighalad a fél városon, a parlamenttől a Városliget mögötti aluljáróig közlekedik. A megállóhelyekhez másfélpercenként érkezik egy-egy újabb kocsi. A Horthy rendszer közlekedési szakemberei n®m sokat törődtek azzal hogy e célszerű közlekedési eszköz elterjedésével megkönnyítsék a dolgozók olcsó és kényelmes közlekedését. A most forgalomba állított nagyszámú trolibuszt a Szovjetunió küldötte a fővárosnak. Az ötéves tervben már a magyar ipar is készít majd trolibuszokat. Szabad Föld 1950. január 1 A siker alapja — a jó munkacsoport! Munkacsoportunk kötelezettséget vállalt arra, hogy ötholdnyi területről holdanként 300 mázsa krumplit takarít be. Az eredményekazonban felülmúlták várakozásunkat. A termés nagyobb lett, mint ahogy számítottuk. Minden egyes holdon 332 mázsa krumpli termett. Kolhozunk krumpliföldje még sohasem adott ilyen nagy termést. A szomszéd kolhoz tagjai átjöttek hozzánk és elmondatták velünk, hogyan értük el ezt a kitűnő terméseredményt. Munkacsoportunk sikerében nincs semmi titok. Alkalmaztuk a talajművelést tudományos módszerét, a munkacsoportunkon belül helyesen szerveztük meg a munkát és csoportunk minden tagja becsületesen dolgozott. A területet, amelyen krumplit termeltünk, már korábbról ismertük. Ez nagyban megkönnyítette munkánkat. Csoportunk a számunkra kijelölt krumpliföldön maga végzett el elejétől végig minden munkát. Ősszel a földet fellazítottuk és ezután felszántottuk a földet. Ugyanekkor kálisót és foszforos trágyát szórtunk a földre. Tavasszal az őszi szántást megboronáltuk. Ültetés előtt 25 tonna trágyát és 35 tonna tőzeget szántottunk a talajba hektáronként négy hektár 1,7 hold). A krumplit mi „futószalag rendszerrel” ültettük. Egyesek a trágyát hordták, mások ezt porhanyították, ismét mások fészket csináltak és mások szórták a fészekbe a gumót. Ezzel a munkamódszerrel hamar végeztünk az ültetetéssel. A krumpli sok munkát igényel, sok gondozást követel. Munkacsoportunknak viszont még gabona- és zöldségfélével beültetett földje is volt. Mindenütt idejében kellett dolgozni és gondolkozni kezdtünk, hogyan teljesíthetjük a lehető legjobban vállalt kötelezettségeinket. A megoldást számunkra maga az élet mutatta meg: úgy biztosítottuk a krumpliföldünk jobb megművelését, hogy munkáscsoportunk minden tagjának külön kis parcellát osztottunk ki. A kis földdangok határait táblákkal jelöltük meg, erre a táblára ráírtuk ki, az a parcella és hány sor krumpli van benne. Az elmúlt év munkája azt bizonyítja, hol eljárásunk helyes volt. A munka területi, egyéni felelősségen alapuló fzezése alapján jelentősen emelkedett csoportunk munkateljesítménye,södött a munkafegyelem és javult a munka minősége is. Munkacsoportunk most elhatározta, hogy a következő évben az eddiginél is jobb eredményt értünk el. Ezért elhatároztuk, hogy a teleit tanulással töltjük, megismerkedünk a mezőgazdasági tudomány legújabb eredményeivel és a többi kolhozok, állami gazdaságok dolgozóinak tapasztalataival. Csoportunk a még nagyobb termésért folyó munkára készülődve, versenyre hívta ki Antónia Gutkova csoportját. Pjotr Gudkov, a „Harcos” kolhoz munkacsoport vezetője, a Szocialista Munka Hőse Repülőgéppel a Déli-sark felett Ismeretlen meleg vidék az örök hó birodalmában Az utóbbi években csodálkozva tapasztalhatjuk,hogy egyre ritkábbak a „farkasordító" jeleik, sokáig tart a nyár, az enyhe, őszies idő januárig is elhúzódik és rendszerint korán beköszönt a tavasz. A tudománylázasan kutatja az időjárás megváltozásának okait. Kiderítették, hogy a szokatlanul enyhe teleket a földgömb északi és déli-sarki vidékeinek fokozatos felmelegedése okozza. Eddig azt hitték a tudósok, hogy a föld sokmilliárd év leforgása után kihűl, s az örök hó és jég birodalmává változik. A legújabb felfedezések ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítják. A szovjet tudósok mutattak rá elsőnek arra, hogy Szibéria északi területein az állandó fagyott állapotban lévő talaj déli határa az elmúlt ötven év alatt lényegesen eltolódott észak felé, ami a talaj felmelegedésének jele. Évtizedek óta észak felé húzódnak a leghidegebb vizet kedvelő jegestengeri halak is. Ahlmann norvég tudós, aki most számolt bedélsarki expedíciójáról, roppant érdekes megfigyeléseket tett. Repülőgépen közelítette meg a Déli-sarkot, s észrevette, hogy mélyen bent az örök hó és jég birodalmában, a vakító fehérséget fekete hegylánc szakítja meg. Az expedíció tagjai megállapították, hogy ez a mintegy 60 ezer négyzetkilométeres terület, jégtől és hótól mentes, hőmérsékletének tehát a fagypont felett kell lennie. A Kárpátokhoz hasonló magas hegycsúcsok lábánálcsillogó vizű tavak terülnek el, növényzet nyomait azonban a magasból nem tudták felfedezni. Megkísérelték a leszállást, de a sziklás hegyek között nem találtak leszállásra alkalmas helyet, így az expedíció tagjainak meg kellett elégedniök a fényképfelvételek készítésével. A tudósok magyarázata szerint ezt a sarkvidéki oázist a föld belsejéből előtörő meleg kisugárzások hozták létre. Ugyanez lehet az északi sarkvidéken észlelt felmelegedés oka is. »» »» »» »» »» »» »» »»»»»»»» »» »» »» »» »» »» »» »» »»»»»»»» »» »» »» »» »» »» »» »» »» »»»»»»»» Sztálin!... A távolság átláthatatlan ködén ez a név zsongott halkan és rhi, akik arcunk verejtékével kerestük szűkös kenyerünket, szorongva vártuk, hogy többet, mindig többet hallhassunk róla. Mind eresebben és erősebben zsongott nekünk — akik vártuk — és vádlón, számonkérőn dübörgött azoknak, akik századokon keresztül kizsákmányoltak bennünket. És akkor: a leigázott magyar nép kezébe erőszakosan fegyvert nyomtak. Az elpuhult, dőzsöléshez szokott vezetőség nem számolt azzal, hogy milyen hadvezér és milyen hadsereg ellen vezeti harcba az értelmetlen háborútól iszonyodó magyarságot! A hadvezér neve: Sztálin, hadserege egy szabad birodalom öntudatos, bátor katonáiból áll. Sztálin győzött! Eljött a felszabadulás. A távolság átláthatatlan köde felszakadt és Sztálin nevéhez szorosan simult egy szó, melyet oly régóta vártunk: Szabadság! Szabadság! ... Igen, ezt Sztálin adta nekünk. És hogy ez mit jelent, ma már valamennyien tudjuk. A munkás már nem az a görnyedő, urat szolgáló, egyformaságba süllyedt tömegrész, hanem ember. Ember, aki újít, akit szorgalma és tehetsége szerint becsül megtisztult társadalmunk. Ma már nem a kapitalizmus gépeinek szolgája, hanem a demokrácia alkotta gépeknek szerető gazdája. A munkás ma többet termel, mert önmagának termel. Öntudatosan dolgozik: tudja mit, miért tesz. A földműves saját földjét szántja és lassan feledésbe megy a megalázó „urasági cseléd". És milyen sors várt a gyermekeinkre? Ugyanaz, mely a szülőket igába hajtotta egy életen át. Hová is mehettek volna tanulatlanul a cselédember gyermekei? Sokan a betűt nem ismerve, tíz-tizenegyéves gyermekek napszámba mentek, hogy a még kisebbeknek is jusson egy darabka fekete kenyér. Sztálin a felszabadulással iskolát, az iskolával jobb, szebb és öntudatosabb életet adott az eddig elnyomatásban sínylődök gyermekei számára. De nemcsak a gyermekeknek, hanem nekünk felnőtteknek is, akiknek a múltban nem jutott osztályrészül az, hogy tanulhassunk, vagy továbbképezhessük magunkat, mert csak a kiváltságosok fizethették meg a tandíjat. Az ész, a tehetség kevés volt ahhoz, hogy tanulhassunk, pénz kellett volna hozzá, sok pénz, melyet a szegényember nem tudott megszerezni. Ma már mindenki előtt nyitva a tudás kapuja... És ezt is Sztálintól kaptuk. És még valamit kaptunk Sztálintól: a nyugalmat, a biztonságot, a békét, ő őrködik és küzd hatalmas tudásával a békéért, hogy mi dolgozhassunk, tanulhassunk. Hidak íveljék át folyóinkat, épületek emelkedjenek a magasba, hogy munkások és családjaik jussanak kényelmes lakáshoz. Termelőszövetkezetek alakulnak, melyek dolgozó parasztságunk érdekeit szolgálják. Világosság jön a falvakba, kultúrával és villannyal, melyről eddig csak álmodhatott sok-sok falu sötétségbe süllyedt népe. Mindezt és még sokkal többet megvalósított egy nagy férfiú: Sztálin! Sztálinban megismertük az Embert, aki mindenkinek társa. De még mást is megismertünk benne: a szívet. Sztálin szíve ott mosolyog minden magyar gyermek szemében. Oly öntudatosak, bátrak, mások mint mi voltunk gyermekkorunkban. Tudják, miért tanulnak, tudják miért akarnak elsők lenni a versenyben, ők nem a bizonytalan kenyérharcra készülnek; tudják, hogy szükség van rájuk, hogy várja az ipar, a mezőgazdaság, a hivatal az ő friss lendületes, értelmes munkájukat, mely még magasabbra emeli sokat szenvedett drága hazánkat, Magyarországot, melynek békéje fölött hazánk hatalmas barátja, Sztálin őrködik... TÓTH MIKLOSNÉ Berzék Sztálin őrködik... A Magyar Újságírók Országos Szövetsége Sztálin 70. születésnapja alkalmából pályázatot hirdetett, olyan pályaművek megírására, amelyek a leghívebben tükrözik a dolgozó magyar nép háláját és szeretetét a nagy Sztálin iránt. Az itt közölt pályázattal Tóth Miklósné berzéki parasztasszony az elődíjak egyikét nyerte el