Szabad Föld, 1951. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1951-10-21 / 42. szám

— Egy irtózatos durranás, aztán a házunk teteje úgy elrepült, mintha tollból lett volna. Mert az úgy volt, hogy a hitler-katonák innét alig pár méternyire állították fel az ágyújukat s első­ lövésü­k pont a mi házunk tetejét érte. Hogy sírt az asszony s hogy jajve székeltek a gyerekek. Én magam hol ki, hol be a tetőtlen házba futkostam.,,Mi mindent adnék, ha egyszer már vége lenne, ha már a falu vég­képpen megmenekülne a háborútól” — én is ezt mondogattam, meg mások is így sóhajtoztak 1944 őszén ... Ki tudja, hányadszor mondja el ezt Virág János II holdas alházi dolgozó paraszt — pedig már 7 esztendő múlt el azóta. S ki tudja, még hányszor mondja el ezután is. MEGINT ŐSZ VAN, szép derűs októberi vasárnap. Virágék háza tete­jét piros cserép fedi és kéményük is ontja a füstöt. Virág néni a jó vasár­napi ebédet főzi. A kellemes illat be­lecsap a szobába is, ahol Virág János meg István öccse, azután Bella Ist­ván és Benei József beszélgetnek. — Hát így volt. Csak az a baj, hogy az emberek már nem igen akarnak emlékezni ezekre a napokra. A rosszat hamar elfelejtik. Virág János, aki különben tagja az L típusú csoportnak, folytatja: — A tegnap esti csoportgyűlésen is éppen ezekről a dolgokról volt szó, amikor közösen megtárgyaltuk Sztálin elvtársnak az atomfegyverről szóló nyilatkozatát. Benei József 3 holdas egyéni paraszt felfigyel. Ő még nem hallotta ezt a nagy eseményt. Virág János neki is el­magyarázza: — AZ AMERIKAIAK nem legény­­­kedhetnek tovább az atombombával, amivel ők éveken át fenyegetőztek — az már többé nem titok. A Szovjet­uniónak, a béketábornak is van atom­bombája. Mert az úgy van, ha tudom, hogy a sötétben rámtámad valami zsi­­vány, akkor arra én is alaposan fel­készülök, hogy visszaadhassam az üté­seket. A zsivány persze azt szeretné, ha az ember nem védekezne. Itt van az újság, azt mondja benne Sztálin elvtárs: „Az agresszorok ter­mészetesen azt akarják, hogy a Szovjetunió f­e­g­y­v­er­telen legyen, ha az agresszo­rok támadást indítanak el­le­ne. A Szovjetunió azonban nem ért ezzel egyet és úgy véli, hogy az a­gr­es­szort tel­jes fegyverzetben kell fo­gadni.” Most aztán az amerikaiak duplán meggondolhatják, hogy mibe vágják a fejszéjüket. És azt is elmondja Virág János, hogy az imperialisták erejét csak a béketábor még nagyobb erejével lehet leküzdeni. Ezért kell a mi országun­kat is erősíteni, de nemcsak így az asztal mellett, meleg szobában , hanem tettekkel. Csoportjuk október 17-re 25 kát. hold árpát és 100 kát. hold búzát vetett el. A csoportgyűlésen azt is megbeszélték, hogy az I. típusú tszcs minden tagja mutasson példát a kukoricabeadásban is! Virág János 120 százalékra teljesítette beadását — de hat zsák csöves kukorica már a tor­nácon van előkészítve, holnap azt is beadja! V EGLEGES VOLT A TERMÉS, meg szép is. Az asszony két csőről egy litert tud lemorzsolni. És én azt mondom, ha 1944 őszére gondolok, akkor talán az utolsó szemig is be tudnám adni. Ennyit azonban nem kíván senki. A vendégek elgondolkoznak. Virág István is nézi az újságot, Sztálin elv­társ nyilatkozatát betűzi: — Benne sem ebben a mi boldog, békés jövőnk. — Meg a gyerekeké — toldja meg Virág János —, a Béla fiamé, aki Budapesten gépészmérnöknek tanul, meg a kis Irénke lányomé, aki gép­es gyorsírótanfolyamra készült, Virág János feleségének és leányának, Irénkének Sztálin elvtárs j­i nyilatkozatáról beszél Az Októberi Forradalom évfordulójára újra mi leszünk az elsők — így dolgozik a vértesaljai állami gazdaság — Cséplés u­tán nagy öröm érte a vér­tesaljai átlám­i gazdaság dolgozóit: megkapták a megye vándorzászlaját. Megérdemelték. Fejér megyében ők fe­jezték be elsőnek az aratás-cséplést, s még arra is futotta az erejükből, hogy segítsenek a mesterbereki és csákvári gazdaságoknak. Minek köszönhették a kitűnő ered­ményt: sok a gépü­k, vagy az oda­­való­i emberek különösen szorgalma­sak? Nem. A gazdaság gépesítési szín­vonala átla­gos, az emberek is­ olyanok, mint másutt. A siker magyarázata az, hogy jó a gazdaság munkaszervezete, eleven a versenymozgalom, igen sok családtagot bevonnak a termelőmunká­ba, s a gazdaság vezetősége bátran támaszkodik a legjobb, legszorgalma­sabb dolgozókra. Indi Lajos és Pier Károly brigádve­­zetők rendet, fegyelmet tartanak a brigádjukban. Nem fukarkodnak a szakmai segítség­gel, jót­an­áccsal, de nem tűrik, hogy valaki, alapos ok nélkül, akárcsak egy napot is mulasszon a munkából. Min­den dolgozóról tudják, hogy mi a ten­nivalója, mikor végez vele, s mikor láthat másik dologhoz. Esténként a gazdaságvezetővel mindig pontosan elkészítik a másnapi munkaerőelosztás tervét, így­­kikerülik, hogy napközben innen-onnan kelljen elkapkodni a dol­gozókat. A brigádokat aratás előtt 2 kaszás­ból, 2 m­a­rokszedőből, 2 kötél­térítőből és 1 kötözőből álló csapatokra osztot­ták, a csapatok aztán mindjárt az ara­tás első napján versenybe léptek egy­mással. De nemcsak papíron! A gazda­ság vezetősége nap mint nap kiírta a versenytáblára az egyes csapatok teljesítményét, s azt is, hogy a csapat tagjai aznap meny­nyit kerestek. Esténként megelevene­dett a versenytábla környéke, s az el­maradt csapatok fogadkoztak, hogy másnap jobban megnyomják a gombot. Mindegyik csapat T00 százalékon felüli átlagteljesítménnyel aratott, Battyányi István csapata 140 százalékkal, Döm­­södi Béláé pedig 138 százalékkal. A verseny ma is tart, sőt" fokozódik, és a gazdaság ma sem szenved mun­kaerőhiányban, mert a gazdaságvezető, a brigádvezetők, a népnevelők gondos­kodtak róla, hogy minél több családtag kivegye részét a­ munkából". Sűrűn sor­ra j­árták a 20 állandó alkalmazott csa­ládját, megmagyarázták, mekkora a norma s mennyit lehet keresni, így el­érték, hogy a 20 családból ma is 21 családtag dolgozik a kukoricatörésnél, azárvágásná­l. Tabajdi Dániel, a gazdaság agronó­­musa nem sajnálja a fáradságot attól, hogy az ötnapos ütemterveket az üzemi gyűléseken alaposan megbeszélje a dolgozókkal­. Meg is van az eredmé­nye: a jól dolgozóik­­ számos kezdeményezéssel, ötlettel segítik a tervek időben való megvaló­sítását. Legutóbb például Magyar László gépész vállalta, hogy rendbe­lit.zz­za a traktorok világítását, éjjel is szántanak-vetnek s igy határidő előtt elkészülnek az őszi munkával. Az ősziárpát már szeptember 15-re elvetették, a 95 hold rozsot szeptember 20-ra s ezen a héten befejezik 150 hold őszibúza elvetését is. 109 köbméteres betonsilóju­kat régen­ megtöltötték, de még árdksilókat is készítenek, azokat is megtöltik, hogy minden számos­állatra meglegyen a 7 köbméter siló­­takarmány, így dolgozik a vértesaljai állami gazdaság. És bár a vetésnél a nándor­­pusztai gazdaság eleje kér,tiltv a dol­gozók legutóbbi üzemi gyűlésükön megfogadták, még tovább javítják a munkaszervezést, még tovább fejlesz­tik a verseny­mozgalmat, é­s a Nagy Októberi Forradalom évfordulójának ünnepére bizonyosan visszaszerzik az első helyet. A DÉFOSZ HÍRES BÁJÁN 31 dűlőfelelős lépett egy­mással versenybe. Vállalták, hogy az őszi munkát a Nagy Októberi Forra­dalom 34. évfordulójának tiszteletére határidő előtt két nappal befejezik. • Visegrádon­­nég öthetes tanfolyamon 600 üzemi bizottsági tagot oktat a DEFOSZ a kulturális munka, a ter­melés és társadalombiztosítás felada­taira. A Szarvason tartott DEFOSZ kis­­gyű­lésen Novodomszki János 4 holdas dolgozó paraszt vállalta, hogy szán­tás-vetési munkáit október 22 he­lyett október­ 17-re befejezi. * KALOCSÁN, az október 2-án tar­tott dűlőfezetési értekezleten a dűlő­­felelősök 10 megtartott kisgyű­lésr­ől számoltak be. 14-én, vasárnap pedig határjárást szerveztek a dűlők között. A határjáráson a dű­lőfelelősök ver­senyét értékelték ki. • A BÁCS-KIS­KUN megyei DEFOSZ-szervezetek 21, az őszi munkát szabo­táló kulák ellen tettek feljelentést. Közöttük van Makkai Pálné 69 hol­das hentes kulá­k is, aki bejelentés nélkül hat alkalmazottat foglalkozta­tott A KELEMENLIGETI­­állam­i gazda­ságban a rossz munkaszervezés akadá­lyozta a kötes begyűjtését. Az üzemi bizottsági értekezleten a járási DÉFOSZ kiküldött javaslatára meg­javították a munkaszervezést, s így időben el tudják végezni a kötes be­gyűjtését.• A TÉL FOLYAMÁN a DÉFOSZ 400 mezőgazdasági üzemben rendez hathetes esti tanfolyamot az üzemi bi­zottságok tagjai részére. E tanfolya­mokon szakszervezeti kérdésekkel és az üzemi bizottságok előtt álló fel­adatokkal ismerkednek meg majd a hallgatók.• CSONGRÁDON a DÉFOSZ kisgyű­­lésein 57 egyéni dolgozó paraszt hívta ki egymást párosversenyre az őszi munkák határidő előtt való teljesíté­sére.• GÁSPÁR ISTVÁN mélykúti díjfő fe­­lelős beadását teljesítette, szántás-ve­tési munkáját 100 százalékban elvé­gezte. Most 4 kisgyűlés megtartását vállalta hetenként. Példáját 12 dűlő­felelős követte. 1951 október­ét. 297 mázsa cukorrépa, 55 mázsa kukorica egy hold földön A tervszerű nagyüzemi közös gazdál­kodás őszi terméseredményei világosan igazolják, hogy mennyivel többet és jobbat lehet termelni, mint az egyéni kisparcel­lákon. A kukorica, cukorrépa, burgonya, kender, stb. termelésben el­ért eredmények is ezt bizonyítják. Nem egy olyan termelőszövetkezetünk van, amely országos viszonylatban is kima­gasló eredményeket ért el. A magyartelki Gerő termelőcsoport kát. holdanként 297 mázsa cukor­répát termelt. Ez­t ú­gy érték el, hogy már szeptember 27 én elvégezték az őszi mélyszántást, műtrágyát bőségiesen használtak,, korán vetettek és cukorrépa földjüket állan­dóan porhanyósan tartották. A nagyecsedi Vörös Csillag tsz 260 mázsás cukorrépa termést ért el kát holdanként. A jó eredmények közé tartozik a sima­sági Május 1 tsz 200 mázsás, a mező­túri Lenin tsz 180 mázsás és a tót­­komlósi Viharsarok tsz 210 mázsás cukorrépa termésátlaga is. A négyzetesen vetett kukorica hol­danként, termésátlaga is igazolja, hogy négyzetes vetéssel többet lehet ter­melni. Tótkomlóson a négyzetesen vetett kukorica 55 mázsás termésátlagot adott, az egyéni gazdálkodóké, akik nem négyzetesen vetettek, 25 mázsás hol­danként­ átlagot. A Viharsarok tsz is négyzetesen vetett és a pótbeporzást is elvégezték nemcsak a kukoricánál, hanem a napraforgónál is. A Szovjet­unió tapasztalatait felhasználták ,, ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy napraforgóból 16 mázsás holdan­ként­ termésátlagot értek el. A kisújszállási Ady termelőszövetke­zet kukoricából 40 mázsás átlagtermést ért el. A nagyecsedi Vörös Csillag termelőszövetkezet 45 mázsát. Burgonyából a magyartelkiek 1211 mázsás, a tasi Petőfi termelőcsoport 120 mázsás, a gátéri Vorosilov termelőszövetkezet 180 mázsás holdanként­ termésátlagot értek el Ezek az eredmények azt igazolják, hogy a nagyüzemi közös gazdálkodás­sal jobban ki lehet használni a földet és többet lehet termelni. Azok a ter­melőszövetkezetek, amelyek bátran al­kalmazták a Szovjetunió­ gazdag ta­pasztalatait és maradék nélkül végre­hajtották a minisztertanács határoza­tait jóval magasabb terméseredménye­ket értek el, mint az egyéni gazdálko­dók. A vadnai földművesszövetkezet fordítson több gondot a termelési és szállítási szerződések kötésére Vadnán is, mint általában minde­nütt az országban, jó kukoricatermés volt. Húsz, huszonöt mázsa termett holdanként. Ennek ellértére a begyűjtés igen vontatottan megy. Begyűjtési tervüket kukoricából eddig 65­ százalékban tel­jesítették. A kötelező beadásban 90 százaléknál tartanak, nagyon elmarad­tak azonban a szállítási szerződés­kötési előirányzat teljesítésével. A dolgozó parasztok nem tudják a községben, hogy kormányzatunk mi­lyen kedvezményt biztosít azoknak, akik kukoricára szállítási szerződést kötnek. Nem is csoda. A földműves - szövetkezet irodájában körülbelül 100 röplap porosodik, amely a szállítási szerződés előnyeit ismerteti. A járás­tól már régen leküldték. Nagy betűk­kel virít róla, hogy az a dolgozó pa­raszt, aki kukoricaszállítási szerződést köt, mázsánként tíz forintos felárat és 35 forint értékű iparcikk utalványt kap. — Ezeket is ki kellett volna már osztani, de nem értünk rá — mondja restelkedve Kismarton László, a föld­művesszövetkezet elnöke. A példamu­tatásban sem járnak elöl az igazgató­ság tagjai. Az elnök, akinek 7 hold földje van, 1 mázsát, Varga Gá­bor, a pénztáron szintén 1 mázsát kötött le. Természetesen­­gyenge az eredmény az egész községben. Ifj. Kulcsár Ernő 18 holdas középparaszt 2 mázsát kötött le szállítási szerződésre. Ez a legna­gyobb tétel a községben. A legtöbben 1 mázsán alul kötöttek szállítási szer­ződést, így aztán hiábavaló a nép­nevelő munka is. Kismarton László, az elnök eddig 4 mázsára köttetett szer­ződést. A népnevelők munkájában ez a legjobb eredmény. Burgonyára pedig a szállítási szer­ződéskötés még meg sem kezdődött­ a községben. A radnai föld­mű­vesszö­vetkezet rossz munkájára vet fényt az is, hogy a termelési szerződéskötési tervüket az elmúlt gazdasági évben cukorrépá­nál 80, olajlennél 70, részlennél pedig csak 50 százalékban teljesítették. Ki­véve a sörárpát, a többi növénynél is ez a helyzet. Al­latnevelési és hizlalási szerződést pedig eddig még egyetlen egyet sem kötöttek a községben. A földművesszövetkezet vezetősége ezek­nek az előnyeit sem ismertette. Inkább ■v.peh­engérezte Kazai János középpa­rasztot, aki a legutóbbi gyűlésen bát­ran elmondotta: addig nem köt terme­lési szerződést, amíg nem tudja, hogy az milyen kedvezményeket biztosít számára. A radnai földművesszövetkezet for­dítson több gondot a felvilágosító munkára. A két- három földművesszö­­vetkezeti aktíva mellé vonja be azokat is, akik a kenyérgabonabeadásban élen ■jártak. Vannak ilyenek a községben szép számmal, hiszen a 600 lakosú kis községben 19 ezer forint értékű ipar­cikk-utalványt osztottak ki a beadott C-gabona után. Ezenkívül, természetesen, a vezetők saját maguk is járjanak elől jó példá­val. Kövessék Vallai Imre fábiánse­­bestyéni 5 holdas dolgozó parasztot, aki tíz mázsa, és Vass István 7 hol­das dolgozó parasztot, aki szintén tíz mázsa kukoricára kötött szállítási szer­ződést. És ezeken kívül országszerte sokezer dolgozó paraszt nevét említ­hetnénk, akik tudják: minden szem­be­adott terménnyel országunkat erősít­jük s a békét védjük! Nagyréde határában megkezdődött a nyúlvadászat. A hajtóvadászaton első nyulat Sipos Szilárd lőtte. A nagyrédei vadásztársaság tagjai delg a parasztok, akik a felszabadulás óta űzik ezt a testet-lelket üdítő és egy­ hasznot is hajtó sportot

Next