Szabad Föld, 1953. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1953-07-05 / 27. szám
A LEGBÁTRABBAK SPORTJA Vasárnap délután két óra. A ferihegyi repülőtér fölé ólmos esőfelhők nehezednek, de ez mit sem számít. Tízezrek és tízezrek szegezik szemüket az égre, amikor három zászlós repülőgép emelkedik a magasba s elhúz a közönség előtt. Ezzel megkezdődik a repülőnap — a „magyar sólymok” nagyszerű seregszemléje. Elsőnek Karsay Endre gyémántkoszorús pilóta „Lunyák’-típusú vitorlázógépével kezdi meg művészi gyakorlatait. Vezetett orsót, hátmrénülést, dugóhúzót és előrebukfencet mutat be. Szemkápráztató, az ember ereiben szinte meghűl a vér, amikor Karsay „rácsap” a repülőtérre s 40— 50 méterre zuhanva, megközelíti a földet. Egy pillanat múlva máris felemelkedik és gyönyörű hátrabukfencet hajt végre. Nagy tapsot kap érte. De nagy taps a jutalma a közönség soraiban Mandel Ernőnek és Kerekes Andreának is. Különösen Kerekes „Andri" hódítja meg a közönség szívét, hiszen a bátrak közül is ő a „legbátrabb magyar női repülő". Rendkívüli ügyességgel csillogtatja meg tudását, amikor vitorlázógépével a nagy merészséget kívánó előrebukfencet végzi. — Jönnek az ejtőernyősök! — kiáltják ezren és ezren s karok erdeje mutat az égre. Valóban méltóságteljesen húz el két tiszteletkört négy hatalmas gép, s úgy 100—150 méter magasságban megnyitja ajtaját. Egymásután apró fekete pontokat lát a szem, de kinyílik az ernyő és tisztán látni: harminchat ejtőernyős ereszkedik a föld felé. Ehhez is a nagyfokú tudás mellett elsősorban hidegvér és merészség kell. Ezen a repülőnapon beigazolódott: mindez nem hiányzik a magyar repülőkből, a sztálini sólymok példáján nevelődött magyar fiatalok meghódították a levegőt és urai gépüknek. Ezt tükrözi a 18 motorosgép kötelék-repülése is. Fenn a légben bravúros technikával műrepülést végeznek: S-betűket, S-asokat írnak a levegőbe, egymás alatt, egymás felett repülnek el. Gyönyörködteti a szemet a repülőnap egyik leglátványosabb s egyben leghumorosabb mutatványa, ami ezután következik: a léggömb-vadászat. Idefenn a földön kedves és mulatságos látvány, de bátor pilótáinktól bizony nem kis ügyességet igényel, hogy a szélben ide-oda táncoló ballonokat megcélozzák és leszedjék. Megy is könnyedén, sorra „lelövik” valamenynyit, annak talán legmaradandóbb emlék a befejező rész. Csodálatos látvány, amint a fellegektől terhes égbolton megjelenik kilenc gép és kibomlik több mint száz fehér ernyő és lassan, méltóságteljesen szállani kezdenek a föld felé kiváló ejtőernyősünk, a „legbátrabbak sportjának” képviselői. Huszonegy „Fecske”-repülőgép pedig népünk szeretett vezérének, Rákosi elvtársnak nevét rajzolja fel az égre, köszönés- és hálaképpen azért, mivel csillogó tudásukat, gyors szárnyaikat neki köszönhetik. Lenn percekig morajlik a taps, hangzik az éljen. Ünnepli a közönség a magyar pilótákat, akik a magyar repülés nagyszerű eredményeit mutatták be. S ugyanakkor ezer és ezer Latal fülébe cseng a léglökéses gép pilótájának rádióüzenete: „Kívánom, hogy minél több fiatal DISZ-tag lépjen a Magyar Repülőszövetség soraiba és váljék hazánk harcedzett repülőjévé!" Éji egy gazda, Cinke Antal, találkozhatsz bárhol azzal. Tiszán túl és Dunán innen, olyan híre másnak nincsen. Hét faluval már előre hallasz egyet s mást felőle. S nem is látod, már ismered, fújja róla minden gyerek: „Cinke madár, mikor lesz nyár? — Majd ha apád aratni jár!" De ki érti ezt a nótát, furcsa nótát, mondandóját? Egy gyereket én elfogtam, a versikét kibogoztam, mondandóját most már értem, figyelj tehát reám szépen. Ahogy tudom, tovább adom — ne üssön rád, vigyázz nagyon, nehogy megszóljanak azzal: olyan vagy, mint Cinke Antal! Megsárgult a búza, árpa véges végig a határba- Eső hullt rá elégséges, napsütötte aranyfényes. A faluban nézegetik, reggel, délben, este lesik, hogy amikor ép beérik, lássa meg a kasza ént. Cinke Antal, az nem lesi, s ha kérdezik, azt feleli: „Nem ért meg az még kaszára, nem vagyunk még bent a nyárba!” Harminc jó hold beért árpa, kombájn harap a sarkába. Az emberek arca ragyog, túlszárnyalja tán a napot, s szólnak mintegy jeladásra: Itt az idő! Fel kaszára! Megindulnak. Öreg, asszony, senki otthon ne maradjon. Egész falu lázas gondba — s Cinke Antal megint mondja. ..Nem ért meg az még kaszára, nem vagyunk még bent a nyárba!” Az asztagok magasodnak, bő termése lesz itt soknak, azért Vigyáz a termésre: egy szem kár, még az se érje! Kaszák, gépek nem pihennek, új táblába belemennek. Amott már a kévét hordják, cséplőgép is kezdi dolgát. Ember és gép lankadatlan, — Cinke Antal hajthatatlan: „Nem ért meg az még kaszára, nem vagyunk még bent a nyárba!” „De már hogyne ért meg volna! — válaszolnak fennen szólva — Némelyünknek búza, árpa bent aránylik már a zsákba.” ..Lehet — mondja Cinke — lehet! Nem egyformák földek, egek! Az én földem a laposban olyan szeles-hűvös, Ottani a gabona később érik, nálam a nyár nincsen még itt!” Víg dal veri fel a falrt, kinyílnak a csukott zsaluk. Iskolások, vidám csapat, most mennek a kertek alatt kalászt szedni a tarlóra.. Cinke fia, kis Lajkója, kéri őket, velük menne, maga kéve kalászt szedne. Csúfolódnak csúful vele: „Majd ha nyár lesz, akkor gyere!” Sír a gyerek, anyja kérdi, búját, baját meg nem érti. Babusgatják hűs szobában. — Hisz odakint meleg nyár van — szomszédok is sereglenek, az eseten töprengenek, hazajön a gyerek apja, Cinke Antal, nyalka gazdai. S szól a gyerek, tovább nem vár: „Édesapám, mikor lesz nyár?” A faluban, mint az vihar villámló gyors lábaival, végig fut a híre annak, ráérős Cinke Antalnak miket kérdezget a fia, egyetlen egy kis Lalija S mindjárt mese kerekedik, a gyerekek verselgetnk. ..Cinke madár, mikor lesz nyár? — Majd ha apád aratni jár!" Cinke Antal dúl-fúl, sértett, s hozzányúl a kaszanyélhez. De már későn! Lassú tempó, dologidőben az nem jó! Túlérett az árpa, búza, kalászát ia földre húzza s pereg a szem. Nagy veszteség! s hozzá itt van a szégyen még: „Cinke madár, mikor lesz nyár? — Majd ha apád aratni jár!" Cinke Antal nyafka, mokány, fejében van a tudomány. De rossz helyről szedte-vette, visszatartá, nem sürgette. A szekeret pedig hogyha az úton a satu fogja, nem halad az, vagy csak döcög mások kacagása között... „Cinke madár, mikor lesz nyár? — Majd ha apád aratni jár!" Érted ugye már e nótát, furcsa nótát, mondandóját? Ahogy tudtam, tovább adtam, s ludas leszek én is abban, ha valahol valakire ráillene a versike. Éppen ezért azt kívánom. Serkenj jó munkára nyáron, nehogy megszóljanak azzal, olyan vagy, mint Cinke Antal! ESŐ ELÉ KÖPÖNYEG! Vasárnap a budai hegyekben elkapott bennünket a zápor, fzrtelen olyanok lettünk, mint a kiöntött ürgék. — Így van ez! — nevetett kárörvendően egy Imre bácsi névre hallgató csőszféle hegyilakó. —... ha Medárdkor esik, negyven napig esik. A Medárddal kapcsolatban nem ellenkeztem vele, mert ezek a megfigyelések nem alaptalanok. Ám ebben nem Medárd a ludas, hanem a szárazföldi és tengeri felmelegedés közötti különbség. A földön felmelegedő levegő felszáll, a párát magával viszi, a tenger felől bezúduló hideg levegő meg lehűti. Innét van a zápor, dehát a falusi nép mendemondát kovácsolt köréje. Nagyon jól tudta ezt a réberi számadó juhász is, aki azt a nótát kitalálta, hogy: Ha látom a förgeteg közelit, Legyűröm a süvegem peremit. Csak úgy nézem az időt alóla... Még a jég is visszapattan róla. Volt esze a réberi juhásznak, mert fölkészült a viharra. Bár mindenki felkészülne. Nem lenne akkor olyan sok megfázás a megázások után. Korányán időben se restellünk magunkkal vinni valami köpönyeget esernyőt, kendőt, ponyvadarabot vagy lópokolócot. Ha elkap a zápor, leginkább arra ügyeljünk, hogy alsóruhánk, ingünk át ne nedvesedjék. Erre jók ezek az előbb említett ruhák. Ha valaki bőrig ázik — ha csak lehet, siessen haza, vesse le a vizes ruhát, törülközzön szárazra és vegyen fel száraz inget. Ha a zápor után kisüt a nap, vagy nem hűl le nagyon a levegő, még a határban is jobb, ha levetjük az inget, letörüljük a testet és úgy szárítjuk meg! Mert ha testünkön szárítjuk a ruhát, a nedves felület párolog, a párolgás hőt von el és így lehűl, megfázik a test. De ez már a veszett fejsze nyele Ezért kell a batyuban valami olyan holmit vinni, ami szárazon tartja az inget, amiről lepereg a víz, nem engedi ronggyá ázni az embert. Még a láb bírja legjobban. A cipőt le, a nadrágszárat fel! — és kész a vízbevaló lábbeli. De a mell és a hát, az már kényes. A zivatarral érkező zápor rendesen oldalról vág, ilyenkor egy kepe, boglya, kocsi, bokor, néha egy-egy zsák is elegendő védelmet nyújt. Vigyázzunk, mert a villámmal se jó tréfálni. Villandó zivatarban sohase álljunk fa, sürgönyoszlop, telefon-pózna vagy áramvezeték oszlopa mellé. A kapát, kaszát, vagy más vasból készült eszközt hagyjuk távolabb a búvórelyünktől. Leghelyesebb, ha lekuporodunk és lehetőséghez képest betakarjuk magunkat. A viharos, záporos időtől sohasem kell félni. De fel kell készülni a fogadására. Ha kellően elláttuk magunkat felsőruhával, akkor még az a szerencse is érhet, hogy nem is lesz zivatar... Most mindennapos azápor, amíg a hűvösebb légbetörés tart. De lehet, hogy hamarosan megváltozik az idő és derült, állandó meleg napok jönnek. Ebben az esetben az óvatosság is, meg ez a cikk is — eső után köpönyeg. Bár így lenne. De ha nem így lesz — akkor is legyen köpönyeg. Buga doktor Épül Nova Ibila — a lengyel nép büszkesége Tizzont éve folyik Krakó közelében a lengyel ipar új nagyszerű fellegvárának, a novahutai vasműnek az építése. Három év alatt teljesen — Lökhajtásosok — zúg végig a kétszázezres nézőseregen, amikor hangját messzire maga mögött hagyva, megjelenik az első, csillogó testű léglökéses gép. De csak egy pillanat, máris tovatűnt. Szédítő sebességével, fényes testével befurakodott a felhőbe. Néphadseregünk egyik 19 éves tagja vezeti ezt a gépet és pár pillanatra előtűnve, bravúros mutatványokkal kápráztatja el a lélegzetvisszafojtva figyelő tömeget. „Vezetett orsót” csinál, majd „rácsap" a repülőérre és sorra követik egymást szebbnél-szebb gyakorlatai, mutatványai. Nem sokkal utána még három léglökéses gép száll fel s mutatja be kiváló pilótáink nagyszerű tudományát, bátor felkészültségét. Felejthetetlen repülőnap! Aki látta, megváltozott itt a táj: óriási területen kémények merednek az égre, gyári csarnokok emelkednek, több üzemben már a termelés is megindult. Az új gyárvárosban olyan hatalmas kohók építése is folyik, amilyeneket a lengyel ipar eddig nem ismert. Az építkezésekhez a Szovjetunió mindennapos, felmérhetetlen segítséget nyújt. ,Az egész nemzet építi Nova Hutát" — ez a jelszó mélységes visszhangot keltett minden lengyel emberben. Az építkezés meggyorsítása a lengyel dolgozók ügye lett. Nova Hután eddig 105 ezer köbméter téglafalat, 7 ezer köbméter tűzálló falat emeltek, 17 ezer tonna súlyú acélszerkezetet állítottak össze, 31 kilométer hosszú utat és 80 kilométer hosszú vasutat építettek. Nova Huta — Lengyelország első szocialista városa! Lakosainak száma már meghaladja a 35 ezret. A vasmű dolgozói és a város építői szép új házakban laknak. Minden lakásban fürdőszoba van, állandó hideg-meleg-vízszolgáltatással. Ezenkívül központi, fűtés és gáz szolgálja a dolgozók kényelmét. A szép, 6—7 emeletes háztömböket parkok veszik körül Nowa Huta a lengyel nép büszkesége! Szorgos munka a rizsföldeken Szépen fejlődik a rizs a tiszasülyi állami gazdaságban. A gyomlálók fürge keze nem engedi, hogy a gyom felüsse fejét. Illés Matild 185 százalékos teljesítményt ért el a gyomlálásban. Agfalvi Pálné felhúzza a tiltót — az éltető víz elárasztja a zölden ringó rizstáblát. A fejtrágyázást idejében elvégzik a gazdaság dolgozói, rizsből is bő termést akarnak betakarítani!