Szabad Föld, 1954. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)
1954-07-04 / 27. szám
Egyéves a kormányprogram. Átléptünk már az év második felébe és előttünk áll az aratás. Szőkülő, tömött kalászok, fehérvirágú krumpliföldek, zöldelő kukoricatáblák mindenfelé ... Népünk a gazdag termés biztató reménységével köszönti a mindannyiunk számára oly kedves napot — a kormányprogramm első évfordulóját! A MÚLT ÉV júniusa óta sok beszédben, sok újságcikkben szó esett kormányunk új programmjáról, mely új szakaszt jelent hazánkban a szocializmus építésében. Százezrek és milliók köszöntötték a kormányprogrammnak azt a megállapítását, hogy tovább építjük a szocializmust, de úgy, hogy egyben nagy gondot fordítunk a dolgozók életének könynyebbítésére, jólétének növelésére is. Kimondotta a kormányprogramm azt is, hogy népünk életszínvonalát csak akkor tudjuk gyorsan emelni, ha a szocialista iparosítás eddigi eredményeire támaszkodva, mindent megteszünk mezőgazdaságunk fejlesztése érdekében. Dolgozó parasztságunk az elmúlt egy év alatt is saját szemével, saját tapasztalata alapján győződhetett meg arról, hogy a párt és a kormány betartja szavát. A beadási kötelezettség és az adó mérséklése, árleszállítás, a gépállomási díjak csökkentése, az ingyenes állatorvosi szolgáltatás és a többi intézkedés meggyőzte a bizalmatlanabb természetűeket is. „Majd meglátjuk" — mondogatták többen a múlt év nyarán. És ugyanezek a dolgozó parasztok ősszel már mindent elkövettek, hogy tartalékföldekhez jussanak és ugyancsak bátran határozták el magukat szőlő és gyümölcsös telepítésére. MEGNŐTT a föld becsülete. Olyan embereit, mint például a tarnazsadányi Szabó László, aki már menekülni akart a földtől, most újra érezni kezdte a gazdálkodás jó ízét. Tervet készített magának Tóth József 12 holdas sárospataki gazda is. Ő már nemcsak a terméshozamok növelésére, hanem gazdasági felszerelésének a kijavítására és szaporítására is gondolt. Tóth József így ír családja nevében: „Ezeket a szép terveket nem lesz könnyű megvalósítani, de én és családom elhatároztuk, hogy minden erőnkkel dolgozni fogunk érte és valóra is váltjuk." Az elmúlt év bebizonyította, hogy Tóth József, Szabó László és a többiek, terveik megvalósításában nem maradtak magukra. Hiszen a falu az ipari munkásságtól egyre inkább megkap minden szükséges szerszámot és árut a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez. Megnyugvással és örömmel tölti el minden községben a dolgozó parasztokat az, ha látják, hogy ekét, boronát,, permetezőgépet, szőlődarálót is vásárolhatnak a földművesszövetkezeti boltokban. Gyáriparunk hétről hétre fokozza a szükségleti cikkek gyártását is. Kell-e megjegyzés ahhoz, hogy 1954 első felében 8 millió négyzetméter pamutszövettel, 660 ezer férfiinggel, 180 ezer férfiöltönnyel és 600 ezer gyermekcipővel több került forgalomba, mint a múlt év hasonló időszakában. Jóleső érzéssel gondolhatunk arra is, hogy ebben az évben ötezernél több traktort, 14 ezer ekét, 2 ezer vetőgépet, 13 ezer koronát, 11 ezer lókapát küldenek gyáraink falára. Jobb szerszámmal jobb termést lehet elérni, így válik a két nagy dolgozó osztály, a munkásság és parasztság szövetsége, előrehaladásunk biztos alapjává. És az új kormányintézkedések legfontosabb eredménye éppen az, hogy szilárdabb alapokra helyezte és tovább erősítette a munkás-paraszt szövetséget. AZ ELMÚLT év alatt pártunk és kormányunk helyes, figyelmes politikát folytatott a dolgozó parasztsággal kapcsolatban. A terhek csökkentésével, a gazdálkodás segítésével, az áruellátás javításával, a törvényesség biztosításával növelte kormányunk a dolgozó parasztság bizalmát, megnyugtatta a középparasztságot és bátorította őket gazdálkodásuk fejlesztésére. Tapasztalhattuk az elmúlt évben azt is, hogy pártunk és kormányunk az egyénileg gazdálkodó parasztok gazdálkodásának segítése mellett nem feledkezett meg a termelőszövetkezetek egyre fokozódó támogatásáról sem. A kormányprogramm továbbra is elénk tűzi azt a feladatot, hogy erősítsük, szilárdítsuk termelőszövetkezeteinket. Pártunk és kormányunk ugyanis továbbra is az erős, gazdag termelőszövetkezetekben látja a paraszti boldogulás legbiztosabb útját. Népünk erősödő bizalmának a jele az is, hogy az újságszerkesztőségeket soha még ennyien nem keresték fel leveleikkel. Olvasóink leveleiben eredményekről, helyes, hasznos kezdeményezésekről és bajokról, hibákról is olvashatunk. Ezek a levelek sokat segítenek a kormányprogrammá útjában álló akadályok eltávolításában. Ilyen akadályok, bajok ugyanis szép számmal vannak. Minden javulás ellenére akadozik még a falu áruellátása, sok még a huzavona a tanácsok munkájában és sok helyen a dolgozó parasztok is csak a kedvezményeknek akarnak örülni, viszont a beadástól és az adófizetéstől húzódoznak. Az elmúlt év eredményei mutatják, hogy rendelkezünk mindazzal az eszközzel, mely kormányunk programmjának végrehajtásához szükséges. Pártunk III. kongresszusa is megvitatta mostani gazdaságpolitikánkat és helyesnek, megvalósíthatónak fogadta el az új szakasz célkitűzéseit. NAGYSZERŰ életképe bontakozik ki előttünk. Hajdú megyében már az idén gépek aratják a gabona háromnegyed részét. A Tiszántúli Főcsatorna mentén — az időjárástól függetlenül — biztos, gazdag termést adnak az öntözött földek. Erős, gazdag termelőszövetkezeteink egyre több dolgozó paraszt számára bizonyítják be a nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodásfölényét. A mezőgazdasági kutatóintézetekben és kísérleti gazdaságokban új növényfajták kinevelésén fáradoznak kiváló tudósaink. Rajtunk, mindannyiunkon múlik, milyen sikerrel valósítjuk meg kormányunk programmját. Segítsük minden erőnkkel a termelési bizottságok munkáját, melyek képesek a dolgozó parasztok újabb és újabb tíz- és százezreit bevonni a mezőgazdaságfejlesztés nagyszerű tervének megvalósításába. Tanulmányozzuk pártunk III. kongresszusának határozatait. Még jobban ismerjük meg és ismertessük meg másokkal is a kormányprogramm célkitűzéseit. Most, az ünnepi évforduló alkalmával fogadjuk meg Kölcseynek, a ,,Himnusz" költőjének igaz tanácsát: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül!" Kétszázezer kasza, félmillió kaszakő kerül forgalomba az aratás idején Június 25-én, pénteken a SZÖVOSZ székházában ülést tartott az Országos Földművesszövetkezeti Tanács. Dögei Imre megnyitója után Dégen Imre a SZÖVOSZ igazgatóságának elnöke tartott beszámolót. Az ülésen felszólalt Halász János belkereskedelmi miniszterhelyettes is. Elmondotta, hogy a belkereskedelmi szervek elegendő mennyiséget biztosítottak az aratás-csépléshez szükséges árucikkekből (zsák, zsineg, gazdasági kötél, ponyva). Lényegesen nagyobb mennyiségben került forgalomba kríottnadrág, tejkendő, szalmakalap. Kaszából 208 ezer, sarlóból 131.400, kaszanyélből körülbelül 90.000 kerül eladásra. Kaszaverőből majdnem 200 ezer, kaszakőből mintegy félmillió, kaszaközokmányból 132 ezer darab áll a falusi lakosság rendelkezésére. Ez a mennyiség előrelát,hatóan fedezi az igényeket. Gondoskodtak arról is, hogy a földművesszövetkezetek egyéb árucikkekhez is hozzájussanak. Dolgozó parasztságunk áruellátása lényegesen jobb lesz, mint az első negyedévben és mint az előző év azonos időszakában volt — jelentette ki befejezésül a miniszterhelyettes. Kik kaphatnak gyors begyűjtési jutalmat? A begyűjtési miniszter az Országos Tervhivatal elnökével és a földművelésügyi miniszterrel együttesen utasítást adott ki, mely szerint a megállapított termelői áron felül gyorsbegyűjtési jutalmat kell a termelőknek kifizetni. A gyorsbegyűjtési jutalom összege a következő: Borsod, Szabolcs, Heves, Nógrád, Komárom, Győr, Vas, Veszprém, Fejér és Pe megyékben a július hó 20-ig átadott termények után mázsánként 5.— Ft. Július 21-től július 30-ig átadott termények után mázsánként 3.— Ft. A fel nem sorolt megyékben a július hó 15-ig átadott termények után mázsánként 5.— Ft, a július hó 16-tól július hó 25-ig átadott termények után pedig mázsánként 3.— Ft gyorsbegyűjtési jutalmat kell kifizetni. A gyorsbegyűjtési jutalom az állami gazdaságokat, egyéb állami vagy vállalati kezelésben levő gazdaságokat, termelőszövetkezeteket, egyéni gazdálkodókat — a saját kezelésben levő területen termett gabonafélék után — egyaránt megilleti. ARASSUNK BÁTRAN KOMBÁJNNAL Az ország élenjáró kombájnvezetői nemrégiben értekezletet tartottak Budapesten, ahol felszólalt Balogh István, az albertirsai gépállomás főagronómusa is. Büszkén beszélt arról, hogy gépállomásuk lelkiismeretesen készült az aratásra. Idejében kijavítottuk a gépeket, beszereztük a szükséges pótalkatrészeket, a tsz-ekkel közösen meghatároztuk a menetiránytervet és kombájnosaink nemes versenyre készülődnek — mondotta. Várjon igazság Fedi-e Balogh István szavát? Becsülettel felkészültek-e a gépállomás traktorosai a nagy munkára? Szétnéztünk Albertirsán, hogy saját szemünkkel győződjünk meg arról: az albertirsai traktorosok hogyan akarják megnyerni az aratás csatáját. Hét kombájn áll sorjában a gépállomás udvarán. Kerepel a motollájuk, zúg a cséplődobjuk, készülődnek a nagy munkára — az utolsó simításokat végzik rajtuk. Készen áll az öt grafógép is — egy-két nap és valamennyien a határba indulnak, hogy az albertirsai, piüsi, dánszentmiklósi, nyáregyházi, csévharaszti, mikebudai és ceglédberceli tsz-ek összesen 2150 holdnyi gabonavetéseiről betakarítsák a gazdag termést. Először a gépállomás igazgatóját, Prahoda Lajost keressük. „Sajnos, Prahoda elvtárs szabadságon van” — kapjuk a választ. Vájjon helyes-e, ha a parancsnok a munka dandárjában, pontosan az indulás előtt nem áll a fedélzeten, hanem éppen szabadságát tölti? Emellett Prahoda elvtárs annyira , éber”, hogy szabadsága idején is hét lakat alatt, fiókjában őrzi a gépjavítási szemle, a gépállomási tanácsülés és a tsz-ekkel kötött szerződés jegyzőkönyveit. Így azokat nem tudjuk megtekinteni. Node sebaj! Balogh István főagronómus és Kautz László vezető mechanikus kalauzol bennünket a kombájnok és aratógépek között. A beszélgetés során megtudtuk: a traktorosok kevés olyan gépállomás van az országban, ahol száz százalékos lenne a kombájnok és aratógépek számára az aratóterület biztosítása. Van egy szépséghibájuk azonban ezeknek a menetirányterveknek — még áprilisban készültek. Jogosan ötlik fel az ember agyában a gyanú: vájjon nem „öregedtek-e el” azóta. Kicsit kell csak szétnézni és mindjárt megváltozik a véleményünk. Az albertirsai Szabadságban ifj. Rakittyai József agronómus azzal fogad: „Nálunk az eredeti 650 hold helyett kb. 200 holdat arat a kombájn”. — „Miért?” „Ötvenholdas táblánkat ugyanis jégkár érte azt nem lehet kombájnnal vágni, 60 holdat pedig kiszántottunk, 120 holdat somkóróval vetettünk felül ..„No de, még mindig fennmarad 420 hold." S itt bújik ki a szög a zsákból, amikor Rakittyai agronómus elmondja, hogy tavaly igen magas, 40—50 centis tarlót hagyott maga után a kombájn, szétszórta a szalmát, a töreket és ezt nem akarják megismételni a Szabadság tagjai. De ugyanez a helyzet a pilisi Rákosiban is, ahonnan Pintér Károly tsz elnök még május 31-én az albertirsai gépállomás tudomására hozta: 225 hold helyett csak 120 holdat akarnak kombájnnal aratni... Csodák csodája, erről mit sem tud a gépállomás, sőt Balogh főagronómus a régi nótát fújja, mely szerint négy kombájn számára biztosítottak területet a Szabadságban és a Rákosiban — valójában azonban a négy helyett kettőnek is kevés jut. Persze bizonyos fokú idegenkedés és kombájnellenesség tapasztalható a tsz-ek részéről. Kár, hogy a traktorosok nem keresték fel a szövetkezeteket, nem mondták el: az idén alacsonyabb tartót hagynak, mert még az ősszel kombálmaratásra alkalmassá tették a területet és nem szórja szét a kombájn a szalmát, sőt a töreket a szalmagyűjtőben egy csomóba össze is gyűjti, ahonnan utólag favillával ügyesen ki lehet emelni és szekérre rakni. S arra is igen nagy szükség van, hogy a Szabadságban, Rákosiban és a többi termelőszövetkezetben a józan ész győzzön. Gondoljanak csak arra, mekkora segítséget ad számukra a kombájn és az aratógép. Egy kombájn például két műszakban 14 holdat is le-: araz s ennek levágásához 14 jó kaszás, 14 marokszedő, 7 kötöző szükséges. De a kombájn egyben ki is csépeli a gabonát, s különben ehhez 21 ember — egy egész cséplőcsapat kellene. A kombájn mindezt feleslegessé teszi, vagyis: a két vezető, a zsákos és az egymást váltó két-két szalmarakó — öszszesen 7 ember — hetven ember munkáját végzi el. Nem is beszélve arról, hogy a kombájn töméntelen szemveszteségtől is megmenti a termelőszövetkezetet. Kézi aratásnál 7—8 százalékos, sokszor ennél is nagyobb a szemveszteség, kombájnnál azonban le lehet szorítani másfél-két százalék alá. Egy-egy holdon 14 mászás átlagtermést számítva, 70—80 kiló termést takarít meg így a kombájn! Ha így gondolkodnak a szövetkezetek és a gépállomás vezetősége is teret biztosít a kombájnok számára, akkor egészséges versenyszellem alakul ki az albertirsai kombájnvezetők között. Sajnos eddig egy se tett közülük versenyfelajánlást, nem ismerik az olyan kiváló kombájnvezetők, mint Háy József és Szabó József munkamódszerét. Többen közülük, mint Gáspár János, Bodócs János csak legyintenek, amikor versenyről van szó: „Minek az? Teljesítjük a normát és — kész”. Kihalt volna a régi virtus az albertirsai traktorosokból? Nem hisszük, épen ezért a vezetőség tagjaiban kell a libát keresnünk, akik sokat beszélnek — s ez áll Balogh István főagronómusra is — de keveset tesznek. Még azonban nincs veszve minden: üljenek össze sürgősen a termelőszövetkezetekkel, dolgozzanak ki új menetiránytervel és kössenek pótszerződéseket az aratásra. Győzzék meg őket a gépi aratás előnyeiről. A szövetkezetek pedig ne idegenkedjenek a kombájntól, az aratógéptől bátran arattassanak velük. Ne tévesszék szem elöl: felbecsülhetetlen érték a dolgozó parasztságnak a gép, amit a munkásosztály küld falura és nagy hiba lenne, ha nem élnének ezzel a segítséggel. M. L. Indulásra készen állnak a kombájnok az albertirsai gépállomáson. minden gépet idejében kijavítottak. Tavaly nem volt szalmagyűjtő kocsijuk — az idén mind a hét kombájn mögött szalmagyűjtő kocsi áll. Szilágyi József és Klenk László két nagyszerű újítást is alkalmazott. Szilágyi saját kombájnjára légkompresszort szerelt amit a gumi pumpálásánál, géptisztításnál és tankolásnál is jól felhasznál, Kiérik pedig a motolla csavarjait szárnyasanyákkal látta el. . Baj van azonban a pótalkatrészekkel. Korántsem olyan rózsás a helyzet, amilyenre Balogh főagronómus festette. „Kellene transzformátor,elosztótér és három kapcsoló felé” — mondja Hekkel Sándor anyagbeszerző. — Hiába szaladgálok Pestre, az Autoker-hez, ígéretet kapok, de alkatrészt nem". Pedig égető szükség lenne például transzformátorra. A gépállomáshoz tartozó szövetkezetek tagjai még jól emlékeznek a tavalyi áldatlan állapotokra, amikor az aratás idején mintegy öt nap kiesést okozott éppen a póttranszformátor hiánya. Benn a gépállomás irodájában Balogh főagronómus elénk rakja a menetirány terveket, a kombájnok és aratógépek beosztását, amiből kiderül, melyik kombájnos, hol, mekkora területet vág le. — Hány százalékra kötötték le a kombájnok és aratógépek teljesítőképességét? — kérdezzük. — Száz százalékra. — válaszol Balogh elvtárs. — Hét kombájnunk learat 1400 holdat, öt aratógépünk pedig levág 750 holdat, az összesen 2150 hold. A menetirányterveket mutatja, amelyekben világosan az áll, hogy az albertirsai Szabadság 650 holdnyi gabonáját három kombijn aratja, a pilisi Rákosi tsz-ben, a 225 hold aratására egy kombájnt küldenek és egy másik kombájn hamarosan megkezdi az aratást a dánszentmiklósi Micsurin 110 holdas őszi árpájában. Úgy látszik jó munkát végeztek az albertirsai traktorosok", mert — sajnos, egyelőre még — Hozzászólás a Szabad Föld állattenyésztési cikkéhez A Szabad Föld legutóbbi száma nagyobb cikkben foglalkozott az apaállatok gondozásával és a legelőfásítás ügyével. Ehhez a cikkhez szeretnék hozzászólni... Nekem is az a javaslatom, hogy az apaállatokat ki kell vinni a legelőkre épített istállókba, ahonnét minden nap másik bikát hajthatunk ki a tehén és üszőcsordához. Természetesen, az apaállatgondozónak és a pásztornak kötelessége a felforyatott üszőről, vagy tehénről jelentést tenni a tulajdonosnak. Az ő kötelességük a fedező bika naplójának kiállítása és a fedeztetőtömb kitöltése is. Azt a tehenet, vagy üszőt, amely már kétszer felforyatott és harmadjára is üzekedni akar — nem szabad bika alá engedni. Az ilyet állatorvoshoz kell vinni, meg kell vizsgáltatni. Ez az intézkedés megóvja tehén- és üszőállományunkat, sőt még az apaállatokat is a fertőzéstől. Igen fontosnak tartom a legelők gyomtalanítását. Rendelet írja elő, hogy a legelő ápolásában kitűnt pásztorok holdankint négy forintot kapjanak a gyomtalanításért. Dunavecsén máris van eredménye ennek a határozatnak. Kutassi Sándor pásztor igen szorgalmasan irtja a gyomokat. A Szabad Föld cikkének másodikrészével kapcsolatban azottban más mondanivalóm is van. Nagyon helyes, amit a cikk ír: a legelőfásítás jobb legelőt, s ezenkívül épületanyagot, tűzifát is ad majd. De az erdő ápolás nélkül éppen úgy nem nő, mint ahogy a kukoricát is ellepi, megfojtja a gaz, ha nem kapáljuk. Mi árulnánk is a járásunkban lévő erdősített legelőket, de nincs rá pénz. Megyei tanácsunk pénzügyi osztálya tavasszal azt írta vissza kérésünkre, hogy nincs pénzbeli fedezet a befásított területek kapálására, nyesésére. Kapálás nélkül pedig nem nő meg a fa, csak a gyom. Elpusztulnak a fiatal facsemeték, ha nem segítünk rajtuk. Ezért kérem a földművelésügyi minisztériumot, sürgősen intézkedjék a befásított legelők ápolásának pénzügyi fedezetéről, hogy a legeltetési bizottságok kezében lévő fásított területek ne Szenvedjenel kért. MÓR LAJOS járási főállattenyésztő , Dunavecse Szabad Föld 3