Szabad Föld, 1955. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)

1955-07-03 / 27. szám

Számvetés a nemzetközi szövetkezeti napon írta: KMSI LÁSZLÓ, a SZÖVüíl A­z elmúlt évekhez hasonlóan, ebben az esztendőben is július első vasárnapján ünnepük meg szer­te a világon a haladó gondolkodású szövetkező emberek a nemzetközi szövetkezeti napot. Július 3. ünnepe a magyar szövetkezeteknek is. Ezen a napon a magyar földmű­vesszövetkezetek hatalmas tábora számba veszi: honnan és milyen cé­lokért indult el, mit sikerült eddig jól elvégeznie, és milyen feladatok várnak rá a jövőben? Visszatekintve a felszabadulásunk óta eltelt tíz esz­tendőre, nyugodtan állapíthatjuk meg, hogy a földművesszövetkezeti mozgalom — amely szinte a semmi­ből indult el — igen komoly fejlő­dést és jelentős eredményeket ért el. Fontos feladatait, ha nem is hiány nélkül, de a párt, a kormány és a mintegy másfélmilliót számláló tag­sága segítségével elvégezte. A földművesszövetkezetek legfon­tosabb feladata: a munkás-paraszt szövetség erősítése. Ezt a szövetséget erősíteni egyet jelent hazánk, dolgo­zó népünk erősítésével. A munkás­paraszt szövetség szilárdsága megnö­veli hazánk erejét, s ennek az erő­nek segítségével eredményesen ha­ladhat előre az egész dolgozó nép ügye. A két dolgozó osztály közötti kapcsolatok közül a politikai kapcso­latok mellett legjelentősebbek a gaz­dasági természetű kapcsolatok. A jobboldali nézetek hirdetői azon­ban figyelmen kívül hagyták a poli­tikai kapcsolatokat és a munkás-pa­raszt szövetséget, igen helytelenül, csak az árukapcsolatokra szűkítet­ték le. Erre a súlyos hibára mutatott rá pártunk Központi Vezetőségének márciusi határozata, amikor ki­mondta: „Pártunkban egyesek hely­telenül értelmezik a munkás-paraszt szövetség kérdését, elfeledkeznek ar­ról, hogy ez olyan osztályszövetség, amelynek célja a szocialista társa­dalom felépítése és a kizsákmányolás teljes megszüntetése. Olyan szövet­ség ez, amelyet a munkásosztály ve­zet.E É­rthető, világos szavak ezek. Hi­■Lí szén jól tudjuk, hogy a felsza­badulás teremtette meg mindazokat az adottságokat, melyek szükségesek ahhoz, hogy a két dolgozó osztály kö­zött egyre erősödő szövetség alakul­hasson ki. Áruforgalom a város és a falu között a kapitalista rendszerben is volt. Ez azonban nemcsak, hogy nem hozta létre a két­ osztály között a szövetséget, hanem akadályozta, hogy a város és a falu dolgozói köze­lebb kerüljenek egymáshoz. A mun­kásosztály és a dolgozó parasztság közös érdekeit szolgáló áruforgalmi kapcsolat a város és a falu között a felszabadulás, de különösen a for­dulat éve óta alakult ki. A város és a falu közötti árufor­galom ma már szervezett, nem egy­más becsapására, hanem a kölcsönös segítségre épül. Mindkét dolgozó osztály igyekszik kapcsolatait, s így az áruforgalmi kapcsolatait is, ál­landóan fejleszteni, javítani. A párt, a kormány, a munkásosztály és a dolgozó parasztság egyaránt azon fá­radozik, hogy tökéletesen kiirtsa az áruforgalom, a piaci kapcsolatok te­rületéről az itt-ott még meglévő ka­pitalista szellemet. A város és a falu közötti árukap­csolat egyre javul, és ebben jelentős érdemei vannak a földművesszövet­kezeteknek. Hiba volna azonban hallgatni arról, hogy az elért ered­mények ellenére a két dolgozó osz­tály közötti áruforgalom ma még nem tökéletes. A városnak a jelenle­ginél még több élelemre, több me­zőgazdasági termékre, nyersanyagra, a falunak, a dolgozó parasztságnak pedig még több, a termelést elősegí­tő ipari gyártmányokra és fogyasz­tási cikkekre volna szüksége. Még többet és jobbat kell tehát termelni és zökkenőmentessé kell tenni a vá­ros és falu közötti áruforgalmat. Mindezekből világosan következik, hogy a földművesszövetkezeteknek minden erejükkel ki kell venni ré­szüket a Központi Vezetőség 1955. június 8-i határozatának végrehajtá­sából. Nem új feladatok ezek a számunkra, hiszen a legelső termelő­szövetkezeti csoportok a földműves­ felü­gyelő bizottságának elnöke szövetkezetek keretében alakultak meg, s a termelőszövetkezeti mozga­lom fejlődését eddig is segítették a földművesszövetkezetek. Ugyancsak sokat tettek azért, hogy a mezőgaz­dasági termelés állandóan növeked­jék. A feladat most az, hogy a föld­művesszövetkezetek, s irányító szer­veik az eddiginél is körültekintőbb gondossággal, még alaposabb felké­szüléssel és lelkesedéssel végezzék munkájukat. A Központi Vezetőség júniusi ha­­tározata után a földművesszö­vetkezetek irányító szerveinek, dol­gozóinak, a választott vezetőségek­nek, de nem utolsósorban a földmű­vesszövetkezetek tagságának igen komoly mértékben kell segítenie a mezőgazdaság szocialista átszervezé­sének munkáját. A meglévő terme­lőszövetkezetek segítése, erősítése mellett részt kell venniök új terme­lőszövetkezetek, termelőszövetkezeti csoportok létrehozásában is. Emellett nem szabad megfeledkezniük az egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztokról sem, segíteni, támogatni kell őket is abban, hogy növelhessék termelésüket. A földművesszövetkezetek köves­senek el mindent annak érdekében, hogy tovább emelkedjen a mezőgaz­dasági termékek felvásárlása és fel­hozatala a városi piacokra, de ugyanígy tovább kell javítani a fa­lunak, a mezőgazdaság dolgozóinak iparcikkel való ellátását is. Egyszó­val több árut, nagyobb választékot a piacra, a boltokba városon és falun egyaránt. A mezőgazdaság szocialista átszer­vezése, mezőgazdasági termelésünk állandó és komoly mértékű növelé­se, a falu és város közötti árukap­csolatok további javulása még szi­lárdabbá teszi a munkások és dol­gozó parasztok szövetségét, emeli népünk jólétét, erősíti országunkat, a dolgozó magyar nép hazáját. Mind­ezeket szem előtt kell tartaniuk a földművesszövetkezeteknek munká­juk során. Ezekre a feladatokra kell a nemzetközi szövetkezeti nap megünneplése során is gondolniuk. És ne feledkezzenek meg arról sem, hogy növelniök kell a kapcsola­tokat a tanácsokkal és a falvak­ban működő összes tömegszerveze­tekkel, de elsősorban a pártszerveze­tekkel, amelyek eddig is és a jövő­ben is a legtöbb segítséget tudják nyújtani a földművesszövetkezetek­nek feladataik jó elvégzéséhez. Ügyeljenek arra is, hogy a válasz­tott szervek mindenütt működjenek és nem szabad megengedni, hogy egyes hivatalok illetéktelenül beavat­kozzanak a választott szervek mun­kájába, megsértve ezzel a szövetke­zeti demokráciát. "A Földművesszövetkezeteink mun­­­káját mindig a békés, alkotó tevékenységre való törekvések jel­lemezték, s jellemzik a jövőben is. A földművesszövetkezetek segítették és segítik a dolgozó parasztság anya­gi és kulturális felemelkedését, népköztársaságunk alapjának, a munkás-paraszt szövetségnek a meg­szilárdítását. A Szövetkezetek Orszá­gos Szövetsége állandóan dolgozott azért, hogy jó kapcsolatokat hozzon létre minden haladószellemű szövet­kezeti mozgalommal. Ennek ellenére a Nemzetközi Szövetkezeti Szövetség egyes reakciós vezetői mindezideig megakadályozták, hogy ennek a szö­vetségnek mi is tagjai lehessünk. Mindez azonban nem gátolhat és nem gátol meg bennünket abban, hogy ápoljuk nemzetközi kapcsola­tainkat, elsősorban a nagy Szovjet­unió szövetkezeti mozgalmával és a többi baráti ország szövetkezeteivel, s velük együtt dolgozzunk a népek közötti béke és barátság érdekében. A nemzetközi szövetkezeti nap al­kalmából a magyar földművesszö­vetkezeti mozgalom vezetői, tagjai és dolgozói szeretettel gondolnak mind­azokra, akik a földművesszövetkeze­ti mozgalom fejlődését hazánkban elősegítették. S azzal a hittel ünne­pelnek július 3-án, hogy a rájuk bí­zott feladatokat a jövőben az eddi­gieknél még sikeresebben tudják majd elvégezni. Az időjárás javította a terméskilátásokat A néhány héttel ezelőtti hűvös, szeles időjárás után végre beköszön­tött a nyár. A június végi átlagos hőmérséklet 25—30 fok körül mozgott. Az ország legnagyobb részén, kisebb zivataros gócoktól eltekintve, az időszakhoz képest kevés csapadék hullott. Országos esőzés csak 20-án és 21-én volt. Viszont a főváros környékén, a Börzsöny, a Mátra vidékén, az ország északkeleti és keleti részén a sokévi átlagnál kétszer-háromszor több eső volt. A napsütéses órák száma is meghaladta a sok évtizedes átlagot. A he­ves záporok ellenére az időjárás kedvezőnek mondható. A napsütéses me­leg idő kedvezett a gabonák érésének. A meleg idő jó hatással volt egyéb szántóföldi növények, a szőlő és a gyümölcs fejlődésére is. A heves záporok után a talaj felszíne összetömődött, s ezért fokozott figyelmet kell fordítani az eső utáni kapálásra. A szőlőtermő vidékeken pedig igen fontos a permetezés. A következő hetekben néhány zivataros napra kell számítanunk. A meleg, napfényes idő tovább tart. A gönci kommunisták a Központi Vezetőség márciusi határozatának szellemében sikeresen felszámolják a jobboldali elhajlás következményeit Göncön, ebben a felvidéki, határ­széli községben április 15-én alakult meg a Magyar Dolgozók Pártja köz­ségi szervezete, vagy ahogyan a köz­ségben mondják: a csúcsszervezet. Községi párttitkárnak Simon Józsefet választották meg. Simon elvtárs sze­rény, kevés beszédű fiatalember. Mint mondják róla, inkább a tettek embere. A felszabadulás előtt mező­gazdasági munkás volt, ismeri a pa­raszti élet minden csínját-bínját. Sok dolga van. Most is, amikor megláto­gatjuk a pártszervezetet —, siet vala­hová, így a pártszervezet székházá­ban az éppen jelenlévő párttagokkal beszélgetünk el. — Bizony, van itt még elég sok tennivaló — ereszti meg a beszéd fo­nalát Cserniszki Pál, aki egyébként a községgazda és jól ismeri a falu éle­tét, gondjait, bajait. Nem engedtük, hogy tönkretegyék a tsa-t Majd bekapcsolódnak többen is a beszélgetésbe, s lassan kibontakozik előttünk, milyen volt a község élete az elmúlt két év alatt. Ez a község sokat fejlődött 1953 júniusa óta. A párthatározatok elferdítése azonban itt is szinte árnyékként kísérte végig az elmúlt két évet, megmutatkoz­tak a párt politikáját eltorzító jobb­oldali elhajlás káros tünetei. — Először is a termelőszövetkeze­teket akarták egyesek szétzülleszteni — emlékezik vissza Cserniszki elv­társ —, de ez nem­ sikerült nekik. Nem sok kilépő volt. Nem engedtük széthurcolni a termelőszövetkezet va­­gyonát, tönkretenni a tsz-t. — Az állampolgári fegyelem is so­kat romlott — mondják többen. Mint kiderül, a község gazdái közül egyre többen kezdték elhanyagolni a beadást és az adósfizetést. Még a párt­tagok között is akadtak olyanok, mint idős Takács János, Piriczki Ferenc és Ivanyik Péterné, akik példamutatás helyett maguk is a hátralékosok so­rába kerültek. A párt alapszerveze­teit és a községi tanácsot is átjárta a megalkuvás szelleme. — Hanyagságáért igyekeztünk fe­lelősségre vonni Juhász Irént, a köz­ségi begyűjtési megbízottat — ma­gyarázkodik Szinnyei János tanács­elnökhelyettes —, de azt a választ kaptuk tőle, hogy a tanácsnak ehhez semmi köze. És a községi tanács belenyugodott ebbe, így Juhász Irén nemhogy fel­lépett volna a mulasztókkal szemben, hanem később már szinte egyengette az utat a törvény kijátszásához. Papp Béla, akinek 13 holdja volt, egy szép napon 7 holdas gazda lett. Hat hol­dat ráíratott a vele egy fedél alatt lakó fiára. Csábító volt ez a példa mások számára is: a községben mint­egy 200 holdat „iratgattak szét“ így a begyűjtési megbízottnál. „Eltűntek“-e a kulákok? Végül odáig fajult a dolog, hogy „eltűntek“ a kulákok is. Régebben 18 kulákot tartottak számon a község­ben, de a párt márciusi határozata előtti időkben már csak egyedül Ka­posi Jánost nevezték faliaknak. Nyil­ván őt is csak azért, mert nagyon fel­tűnő lett volna, hogy egyetlen kulák sincs ebben a nagy községben. — Fel is nyílt a szemük a kulákok­­nak — jegyzi meg Tamás Pál, az egyik párttag. — Pandák János egye­nesen azzal dicsekedett, hogy nem­sokára visszakapja államosított házát. Persze, Pandák nemcsak dicseke­dett, hanem minden követ meg is mozgatott az ügy érdekében. A ré­gebben oly alázatos kuláknak nagy hangja lett: erélyesen követelőzött a községi, majd a járási tanácsnál. Has­­onlóképpen „felbátorodott" Darkó Gábor volt horthysta tiszt is. Pedig lám, róla egyesek úgy beszéltek, hogy „a légynek sem vét..." A pártszervezet és a tanács éber­ségének meglazulása miatt a speku­láció is jelentősen elburjánzott a fa­luban. — A kommunisták között — foly­tatja Cserniszki elvtárs — akadtak olyanok, akik látták, hogy nem vezet jóra ez az állapot és taggyűlésen, vagy egyéb alkalmakkor szóvá is tet­ték. Markovszki Antal, a volt párt­titkár azonban nem hallgatta meg ezeket a véleményeket. Ez nagy hiba volt, így nem is csoda, hogy a párttagok visszahúzód­tak, a taggyűlések elnéptelenedtek, a párt ereje, befolyása erősen csök­kent. A kommunisták munkához látnak Ilyen helyzetben fogott hozzá a munkához a községi MDP-szervezet és Simon elvtárs, az új párttitkár, akivel később hosszasan elbeszélget­tünk arról, hogyan igyekeznek kikü­szöbölni a hibákat. — Először is az állampolgári fe­gyelmen igyekeztünk javítani — mondja —, mert itt volt a legnagyobb baj. Azzal kezdtük, hogy taggyűlésen felelősségre vontuk azokat a pártta­gokat, akik a beadásban hátraléko­sak voltak. Majd arra törekedtünk, hogy életre keltsük a tömegszerveze­teket, főleg a DISZ-t és az MNDSZ-t Április óta 50 új tagot vett fel a DISZ-szervezet. Amikor már a párt­élet kezdett elevenebb lenni és a tö­megszervezetek munkája is javult, a tanáccsal karöltve begyűjtési napot rendeztünk. Nyolcvan népnevelő jár­ta akkor a községet és azon az egy napon csak tojásból 8 mázsa gyűlt be. — A kulákokat is ráncbaszedtük — hangsúlyozza Simon elvtárs. — Úgy bánunk velük, mint Vass Barná­val. Ez a kulák sem akart adót fizet­ni. Sírt állandóan, hogy nincs pénze, de amikor kitűzték az árverést a há­zára, mindjárt fizetett. — Ez a két hónap, persze — foly­tatja Simon elvtárs — kevés volt arra, hogy mindent rendbehozzunk. Most a termelőszövetkezetekre fordí­tottuk a nagyobb figyeimet. A Rákó­czi TSZ-nél meglazult a munkafegye­lem és ebben az üzemi pártszervezet tagjai is ludasok. Először is azokat vonjuk felelősségre. Az Új Barázda TSZ-ben pedig az alapszabály betar­tása körül van a hiba. Mindezeket sorjába elővesszük és megszüntetjük mindenütt a lazaságot, rendetlensé­get. — Közben azon is dolgozunk — fejezi be Simon elvtárs —, hogy a község gazdái minél jobban dolgozza­nak a nagyobb termésért. A község­ben például eddig az volt szokásban, hogy csak kétszer kapálták a kuko­ricát. Az a tervünk, hogy az idén áttörjük ezt a maradi szokást és el­végezzük a három-négyszeri kapá­lást ennél a fontos növénynél. A községi MDP-szervezet megala­kulása óta nem sok idő telt el és mégis ez az új szervezet, amely öt községi alapszervezetet fog össze és irányít, már eddig is sokat tett azért, hogy megszüntesse a hibákat, felszá­molja a jobboldali elhajlás következ­ményeit a községben. Sok még a ten­nivaló, de az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a gönci kommunis­ták a Központi Vezetőség határozatá­nak szellemében sikerrel vívják har­cukat e párt politikájának minden­nemű elferdítése ellen. Teszkó Sándor Termelőszövetkezeti mozgalmunk országszerte egészségesen fejlődik Előző számunkban rövid hírt adtunk a Termelőszövetkezeti Ta­nács rendes negyedévi üléséről.. Az alábbiakban részletesebben ismer­tetjük az ülésen elhangzottakat. Dobi István elvtárs beszámolójá­ban először is a termelőszövetkezeti mozgalom egészséges fejlődéséről beszélt. Mint mondotta, a termelő­szövetkezetekbe az utóbbi hóna­pokban egyre növekvő számban lépnek be új tagok. Ebben az évben június 1-ig termelő­­szövetkezeteinkbe 16 ezer 318 család lépett be 22 ezer 815 taggal. A szö­vetkezeti mozgalom erősödését mu­tatja az új termelőszövetkezetek alakulása is. Az országban jelenleg mintegy 278 előkészítő bizottság működik. Ezekben az előkészítő bi­zottságokban számos helyen aktívan közreműködnek a középparasztok, a termelési bizottságok elnökei, a köz­ségi tanácselnökök. Három nagy feladat Termelőszövetkezeteink előtt je­lenleg három igen fontos termelési feladat áll: a­ növényápolás, a szálas­takarmányok betakarítása és felké­szülés az aratásra, — állapította meg Dobi elvtárs. Részletesen szólt ez­után a növényápolás és a szálas­takarmány betakarításának fontos­ságáról, a gépi aratás előnyeiről, majd hangsúlyozta, hogy a párt és a kormány továbbra is nagy segít­ségben részesíti egyénileg dolgozó parasztságunkat is a termelés növe­lésében. Ugyanakkor a termelő­szövetkezeteket az eddiginél is foko­zottabb támogatásban részesíti. Se­gítséget nyújt dolgozó parasztsá­gunknak ahhoz, hogy saját meg­győződése alapján, önkéntesen rá­lépjen igazi boldogulásának útjára. Dobi elvtárs beszámolója után Béres Sándor elvtárs, a Termelő­szövetkezeti Tanács titkára előter­jesztette a Termelőszövetkezeti Ta­nács elnökségének a mezőgazdasági termelőszövetkezet és a termelő­szövetkezeti csoportok működési szabályzatáról szóló módosító javas­latát.­­ A Központi Vezetőség júniusi határozata rámutatott arra, — mon­dotta Béres elvtárs —, hogy a ter­melőszövetkezeti mozgalom további egészséges fejlődése érdekében erősíteni kell a termelőszövet­kezetek belső szervezettségét. Véget kell vetni annak, hogy a ter­melőszövetkezet átjáróház legyen. Vissza kell állítani az alapszabály­nak azt a korábbi helyes rendelke­zését, hogy a termelőszövetkezetből való kilépés engedélyezését csak a belépéstől számított 3 év eltelte után lehet a közgyűléstől kérni. Ez a ter­melőszövetkezeti tagság legnagyobb helyeslésével találkozott. A júniusi határozat felhívja a figyelmet arra is, hogy a termelőszövetkezeteknek sok­kal nagyobb gondot kell fordí­taniuk a földjáradék kifize­tésére. Ezután foglalkozott az alacsonyabb típusú termelőszövetkezeti csoportok helyzetével is. • Az alacsonyabb típusú termelő­szövetkezeti csoportok a mostani javaslatok szerint tágabb lehetősé­get kapnak a közös tevékenység ki­­fejlesztésére. A javasolt működési szabályzat kötelezően előírja a közös szántást, továbbá lehetőséget nyújt minden termelési tevékenység közös megszervezéséhez. Takó Károly,­­a Veszprém megyei kertai Vörös Csillag TSZ elnöke fel­szólalásában a minta-alapszabály betartásának fontosságát hangoz­tatta. Beke Sándor, a Szabolcs megyei Kacsályi Dózsa TSZ elnöke szintén az alapszabály megsértései­nek súlyos következményeire hívta fel a figyelmet. Musitz József, a Szocialista Munka Hőse, a Komárom megyei Koppánmonostori Dózsa TSZ elnöke elmondotta, hogy náluk a gépállomás traktorosait rá­szoktatták arra, hogy jó munkát végezzenek, mert ellenkező esetben nem veszik át tőlük a területet. A középparasztnak is jobb módot biztosít a tsz Jámbor István, a Szocialista Munka Hőse, a Hajdú megyei föl­­desi Rákóczi Termelőszövetkezet el­nöke arról beszélt, hogy a termelő­­szövetkezetben a középparasztok is megtalálják számításukat. — A mi termelőszövetkezetünk­ben — mondotta Jámbor elvtárs — 350 családból 130 középparaszt volt. Nézzék meg, hogy öt év óta mit fej­lődött a házuk tája, a lakásuk, ho­gyan alakult a megélhetésük. Mi bebizonyítottuk, hogy a középparasztnak is jobb módot biztosít a termelőszövetkezet, mint az egyéni gazdaság. Szőke Lajosné, az orosházi Dózsa Termelőszövetkezet brigádvezetője az aratási előkészületekről szólt. A tanácskozáson felszólalt Matolcsi János elvtárs, az MDP Központi Vezetőségének titkára is, majd az elnök zárszavaival az ülés véget­ért. ----------------------------. Mezőgazdasági termelőszövetkezet lett a kétpói I. típusú tszcs Alig két hete, hogy a kétpói I. típusú Alkotmány TSZCS tagjai el­határozták: a kezdetleges formájú, I. típusú szövetkezésről áttérnek a fejlettebb gazdálkodásra, mezőgazdasági termelőszövetkezetet alakítanak. A közgyűlésen valamennyi felszólaló elmondta, hogy helyesli és jónak látja ezt. A tagság egyhangú döntésének eredményeképpen a tszcs tag­jai Egyetértés néven mezőgazdasági termelőszövetkezetet alakítottak. Az új szövetkezet elnökének id. Tarr Gábort választották meg. S most már készítik a jövő évi terveket, figyelembe véve az eddigi tapasztalatokat. Első lépéseiket a falu népe nagy figyelemmel kíséri, s máris 12 új belépő csatlakozott az Egyetértés TSZ tagságához. Forgács György Törökszentmiklós

Next