Szabad Föld, 1956. július-december (12. évfolyam, 27-48. szám)
1956-07-01 / 27. szám
Barchend-szB- vet ruha. Velour átmeneti kabát. A pisze orrú, copfos kislány vadonatúj szilvakék kabátba öltözve, felnőttes komolysággal végigsétál a hosszú termen, majd lassan megfordul. A szabászok gondosan végignézik a kabátot, aztán Soós Lajosné gyermekkabát-szabász kiadja az utasítást. — A vállat egy kicsit keskenyebbre, az ujjakat szűkebbre kell venni. Krétával, színes ceruzával mindjárt meg is jelölik, hol kell igazítani a kabáton. Budapesten, a Ruhaipari Tervező Intézetben vagyunk. Az itt tervezett szebbnél-szebb gyermek, női és férfi ruhák jutnak el az ország minden területére: állami áruházakba és földművesszövetkezeti boltokba. Mielőtt egyes ruhadarab gyártását megkezdik az üzemek, először itt felpróbálják. Most különösen serényen folyik a munka, mert habár a valóságban még alig kezdődött el a nyár, itt a tervező intézetben már az őszi idényre készülnek. Ismét divatos a sötétkék rakottszoknya Nézzük meg, mit is lehet majd néhány hét múlva vásárolni a földművesszövetkezeti boltokban, állami áruházakban? A harmadik negyedévben 40 ezer darab női ruha, 30 féle szabásban kerül forgalomba vidéken. Bizonyára sikere lesz a munkára alkalmas kis- vagy nagykockás, végiggombos, bőujjú, övvel készült barchend ruhának is. De ma már ünnepre sem érdemes ruhát varratni. Egyszerű, emellett igen szép viselet a sima kék, fekete, szürke vagy bordó gyapjúszövetből készült ruha. Elől végig gombos, lefelé bővülő rakott, vagy húzott szoknyával, féltaglán ujjal. Ezenkívül bőven lehet majd vásárolni Amazon-gyapjú, pepita, tropikál és nyomott flanellből készült ruhákat is. A női ruha ára 120—340 forint lesz. Újdonság az idén a kész madeira blúz. De bő választék áll a fogyasztók rendelkezésére — mintegy 40 ezer darab — japán és hosszúujjas ripsz, simapiké és puplin blúzokból. A legtöbb blúz ára 40—80 forint között mozog. Ismét divatba jön a sötétkék rakottszoknya, az oldalán fehér gombokkal. Milyen lesz a „biciklikabát“ ? Nagyon csinos és divatos a testhezálló, duplasoros, lefelé bővülő bevágott zsebbel készült velour kabát, ára 680—1200 forint. Szépek az ízléses, egyeneshátú tweed átmeneti kabátok is. Az ára 500 forint, az ugyanilyen szövetből készült télikabát pedig 550 forint. Többféle fazonban, divatos színekben kerül forgalomba a filcből készült félhosszú, úgynevezett „biciklikabát”. Érdekessége, hogy a megszokott zseb helyett hosszába vágott zsebrésszel készül, amelyet keresztben egy széles pánttal lehet legombolni. Ugyanezek a kabátok készülnek düftinből, kordbársonyból és posztóból is. Rövidesen újszabású bébiruhák kerülnek forgalomba. Ezek közül nagyon tetszetős a rövid derekú, dúsan húzott, elől hímzett díszítéssel készített szövet ruha. Kis fiúknak hasznos és kellemes iskolai viselet a düstin, hosszúpántos Gabi-nadrág és kiegészítője, a hasonló anyagból készült bőhátú félkabát. A harmadik negyedévben mintegy 400 ezer férfiing jut el az üzletekbe. Újdonság a műszálból készült és a cérnatropikás férfiing, apacs vagy álló gallérral. Igen hasznos megoldás lesz a duplagalléros ing. Ugyanis az üzletekben az egyes ingfajtákhoz lehet majd egy pótgallért is vásárolni, így az ing csaknem kétszer annyi ideig használható. A férfiöltönyök a 400 forintos sportruhától kezdve a legdrágább 1200 forintos fésűs kamgárnig húszféle fazonban és a szürke, barna, drapp, kék szín minden árnyalatában készülnek. Egy jó minőségű kaska vagy sportszövet nadrág ára 160 forint. Ismét kapható lesz az igen kedvelt Gábor-szövetből készült csizmanadrág, ára 190 forint, ugyanez vásárolható majd düstinből is 200 forintért és kordbársonyból vagy posztóból 230 forintért. Az öltönyökből a harmadik negyedévben 70 ezer darab várja az üzletekben a vidéki vásárlókat. Most már nemcsak külön nadrágokat, hanem egyedülálló kabátokat is lehet majd vásárolni. Hétköznapra nagyon hasznos és tartós a célgből készült öltöny, ára 300 forint. Lesz elegendő Gábor-szövetből készült mikádó kabát is. Már 500 forintért lehet vásárolni különböző színekben. Többféle fazonban és árban készül a férfi átmeneti és télikabát. A harmadik negyedévben 40 ezer darab kerül ebből az üzletekbe. Egy jó minőségű átmeneti kabát ára 810 forint. A felsoroltakon kívül még sokféle szebbnél szebb áru, a többi között 160 ezer db női fehérnemű, szatén, acidsol, delén és műselyem anyagokból készült kombiné és hálóing között válogathatnak a vásárlók. Amint látjuk, egy-egy árufajta sokféle színben, szabásban és minőségben kerül forgalomba. Van tehát választék, de ez nem minden. Az is szükséges, hogy az árut az egyes vidékek vásárlóinak igényei szerint osszák el az üzletekben. Ugyanis más színű és mintájú ruhákat kedvelnek például Dunántúlon és mást az Alföldön. De a különböző tájak lakosai is elősegíthetik, hogy ízlésüknek megfelelő ruhát vásárolhassanak, ha kívánságaikat köztik a helyi üzlet vagy a nagykereskedelmi vállalatok dolgozóival. Helyi ízlés szerint tervezzék a ruhákat! Az eddigiek azt bizonyítják, hogy a kereskedelem, a tervező intézet és az üzemek is figyelembe veszik ezeket a kívánságokat. Például értesültek arról, hogy Debrecenben a rövidebb mikádót hordják, míg az ország nagyobbik részében a hosszabb mikádó kabátot szeretik. Vagy megtudták, hogy Győrben nehezen adnak el egy-egy egyenesvonalú, mélyebben kivágott ruhát, viszont Csorna községben főleg ezeket kedvelik. Az illetékesek ma már ennek megfelelően osztják el az árut. Mondják el, vagy írják meg tehát olvasóink a földművesszövetkezet, állami áruház vagy nagykereskedelmi vállalat dolgozóinak — akik továbbítják majd a Ruhaipari Tervező Intézetnek vagy a Könnyűipari Minisztériumnak —, hogy milyen színű, szabású és minőségű ruha, kabát és fehérnemű felel meg legjobban ízlésüknek. Ezeket a kívánságokat szívesen teljesítik a tervezők. Rapai Piroska Újfajta ruhák kerülnek forgalomba A tervezők figyelembe veszik a vásárlók kívánságait Sima qyapjúszft- I vet ruha. Kisfiú düftin Bl. töny. / v JJ Lányka szövet* ruha. A DISZ Petőfi körének munkájáról Egyre nevezetesebbé válnak országszerte azok a viták, amelyeket a DISZ Petőfi Köre különböző fontos és érdekes kérdésekről folytat. A Petőfi Kör tulajdonképpen a budapesti értelmiségi ifjúság szervezete, de az említett viták közelről érintik a „Szabad Föld“ olvasóit, a dolgozó parasztokat, a falusi értelmiséget is. Miért? Először is, mert a fiatal budapesti értelmiségiek jelentős része paraszti származású, s új foglalkozásukban, új lakóhelyükön sem feledték el egy pillanatra sem szülőanyjuk, a magyar parasztság gondját-örömét. De a nem paraszti származásúak is olyan szellemben vitatkoznak, amely az egész magyar nép — s benne a parasztság — előrehaladásának legjobb, legmagasabbra vezető útjait keresi. Érdemes tehát hírt adnunk ezekről a sokszor szenvedélyes, néha tévedéseket is felszínre hozó, de egészükben, végső kicsengésükben a nép ügyét szolgáló vitákról. A Petőfi Kör egyik első vitáját a második ötéves terv kérdéseiről rendezte, s természetes, hogy sok szó esett a parasztságról, s a mezőgazdaság helyzetéről is. Igen fontos volt például Györffy Béla agronómus felszólalása, aki a gépállomások jobb kihasználására vonatkozó, alaposan átgondolt javaslatot tett. A javaslat több más, a vita során felmerült tapasztalattal, ötlettel egyetemben a Tervhivatal illetékesei előtt van , s minden remény megvan rá, hogy a szavak hamarosan tetté válnak. Felmerült a vitán a termelőszövetkezetek önkéntességének ügye is, és az erre vonatkozó meglátások, őszintén feltárt helyzetjelentések azóta szétáramlottak a napi sajtóban, a földművelésügyi szervek tanácskozásaiban shozzájárultak egyes visszásságok megszüntetéséhez. Igen fontos tanácskozás zajlott le éppen a napokban, amikor — Markos György egyetemi tanár beszámolója alapján — hazánk természeti kincseinek jobb kiaknázásáról, a gazdasági tájegységek kérdéseiről vitáztak legjobb szakembereink. Az Országos Tervhivatal elnökhelyettesétől az Agrokémiai Kutató Intézet tudományos munkatársáig, a gazdasági földrajz tudós ismerőitől a — hazánkban eddig sajnos annyira elhanyagolt — talajkémiai szakembereiig számosan szóltak hozzá a kérdésekhez és kiderült: egész sor olyan tudományos „rejtett tartalék” van még, amelynek mozgósításával gyorsan lehetne javítani a termelőszövetkezetek és az egyéni gazdák problémáin. A tudomány és a mezőgazdaság kapcsolatáról és e kapcsolat elmélyítéséről sokat beszéltünk eddig is, ám e vitán kiderült, hogy ez a kapcsolat — nem egyszer a mezőgazdaságot irányító szervek hibájából — gyakran formális, felületes volt. Ahogy a felszólalók sorra-rendre feltárták tudományosan s megalapozott véleményeiket a mezőgazdaság — s az azzal szorosan öszszefüggő gazdasági földrajz — valamely kérdéséről, a jelenlévők szívében és elméjében sürgetően zakatolt az óhaj: a jövőben vonják be jobban, mélyebben, módszeresebben a különböző tudományok képviselőit a mezőgazdasági tervezésbe, s az irányításba is. Ám nemcsak a gazdasági természetű viták hoztak napvilágra olyan javaslatokat és kérdéseket, amely a falu népe számára is hasznos és fontos. Amikor például a világhírű magyar tudós, Lukács György a Petőfi Kör filozófiai vitáján arról beszélt, hogy a marxista filozófia, a materialista világnézet kérdéseiről ne idézet-gyűjteményeket állítsunk öszsze, hanem a filozófiát alapos, tudományos kutatásra építsük, természetesen nemcsak az értelmiséghez szólott. A világnézeti kérdések ugyanis minden — az élet értelmét kereső, eszmélő — embert mélyen érdekelnek és elég baj, hogy falura, vidékre gyakran olyan brosúrákat, ideológiai-politikai füzeteket küldtek, amelyek lebecsülték a falusi olvasót. Nem arról van szó — állapították meg a nagyjelentőségű vita felszólalói —, hogy most bonyolult, elvont problémákkal terheljük meg a dolgozó tömegeket, hanem éppen ellenkezőleg: az élet gyakorlatából vett példák, események mélyreható magyarázatán keresztül szerettessük meg a tudomány izgalmát, a marxista világnézet emberségét az olvasókkal. volt szó az úgynevezett történészvitán is, ahol több felszólaló joggal állapította meg, hogy tankönyveink egy része bizony még nem úgy tanítja hazánk és az emberiség történetét, ahogy a gyermekeket tanítani kellene. A történelmi ismeretterjesztés számos fogyatékosságáról is szó esett itt és javaslatok születtek: hogyan lelhetne, s kellene a történelmet valóban megkedveltetni a város és a falu tömegeivel. Gazdag, sokszínű csokrot lehetne összeállítani azokból a kérdésekből, amelyek a Petőfi Kör eddigi vitáin felmerültek. E kérdések között vannak olyanok, amelyek megoldása időt, további megbeszélést, komoly tárgyalásokat igényel. Vannak azonban olyanok is, amelyeket rögtön meg lehet, s meg is kell oldani. A lényeg az, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa éltető, pezsdítő hatását, a fokozódó demokratizmus, a törvénnyé lett őszinteség és emberség légkörét tükrözik ezek a viták. Jó lenne, ha a legkisebb faluban, a művelődési házak és olvasókörök termeiben is tanulnának abból, amit egy fiatal budapesti tanár a Petőfi Kör egyik vitájában így fejezett ki: — Merjünk gondolkozni, merjük számbavenni tapasztalatainkat és közérdekű meglátásainkat! Nemcsak szívünkön könynyűünnk, ha gondolatainkat, igaznak érzett véleményünket kimondjuk, hanem szolgálatot teszünk a köznek is. Nem lehet előrehaladni, ha a nép nem hallatja eléggé őszinte, tiszta, bölcs szavát!. A. G. ... Akár a szép, fehér rózsa A Leperdpusztai Állami Gazdaság csibráki juhhodályából írom mai levelemet. A férjem és a fiam eredményeiről számolok be kedves újságomnak, mert hiszen az ő eredményeiket ismerem legjobban. Az én idős párom növendékeket gondoz. Falkájáról 1309 kilót nyírtak, ami birkánként 4 kiló 16 dekát jelent. Volt olyan tokjónk, amelyik 9 kilót adott. Kapunk is majd két szép birkát prémiumként a saját nevelésünkből, és körülbelül 2500 forint is megilleti a férjemet. A fiam, ifjú Harka Antal falkájában — 218 anya, 1 kos, 13 jerke és 272 szép bárányka — 7 kiló 26 deka volt a nyírási átlag. És milyen szép volt ez a gyapjú! Amint az első anyát megnyírták, kalapjához tett egy fürtöt, amely úgy festett, akár a szép fehér, ojtott rózsa! Az egyik anyáról 10,40 kilót nyírtak. A 14 628- as anyának pedig a két báránykája mellett 11 kilót tett ki a bundája. Unalmas is lenne, ha tovább sorolnám ezeket a szép eredményeket. Úgy gondolom, így is velünk együtt örülnek mindnyájan, hiszen nagy kincset jelent a drága, finom gyapjúid. Harka Antalné Bátaszék Zöldségtermelő szakcsoportokat szerveztünk Községünkben mindig szívesen és eredményesen termeltünk zöldségféléket, amelyek a külföldi piacokon is a keresett áruk közé tartoztak. Most, hogy megismertük a második ötéves terv irányelveit, s abból a szerződéses termelés előnyeit, a földművesszövetkezet zöldségtermelő szakcsoportokat szervezett, amelyek máris eredményesen működnek. De gondolunk az állattenyésztés fejlesztésére is és ezért a nálunk eddig még ritkán található lucerna vetésterületét növeljük. Legelőinken pedig erdősávot létesítünk. Bense Józsefné Zsámbok TITOK Fülembe cseng míg élek marasztaló szavad — bár mindig ott lehetnék, kedves, ahol te vagy! Ki vagy? — Ne tidja senki; elég, ha te megér, maradjon e titok gyöngy a tenger fenekén! Ki vagy? — Ne tudja senki; elég, ha én tudom — hogy szeretlek, magamban le nem tagadható! ... . Tudja gyöngyét a tenger és csillagát az ég; tudja titkát az errber s legyen neki élés. Ne tudd te se, csek érezd, hogy szeret valak, aki a nagy világot teérted szereti... Erdélyi József fR-nyijet háztól Rügyet hoztál, kedvesem, zöld rügyet, parányit, tavaszt hoztál magaddal erdőnyit, egy tájnyit. Édes volt a mosolyod. Fény égett szemedben. Arcod, lángolt, mint a nap, esti szürkületben. Két csöpp lábad tündökölt. És lebbent karodra. Megcsillant két kis bokád, suhogott a szoknya... Csak néztelek, szótlanul, csodáltalak téged. Felgyújtotta szívemet lángoló szépséged. Felgyűlt szívem végtelen lángtenger lett gyorsan, s a tenger csak nőtt, mikor szép szádat csókoltam. Tóth Gyula Tárnicsok Zsuzsikának Lapunk június 17-i Máriában közöltük a Zsuzsikának szóló üzenetünket, amelyben egy 16 éven aluli, férjhezmenni akaró kislánynak igyekeztünk tanácsot adni. Azóta több olvasónk kérte, hogy az ő tanácsát is juttassuk el Zsuzsikának. A beérkezett levelekből közlünk tehát most néhányat. Azonban újból megkérjük Zsuzsikát hogy bővebben is írjon magáról és további szándékáról-A Szabad Föld június ,7-i számában **■ olvastam a Zsuzsikának szóló üzenetet, örülök, hogy a szerkesztőség módott adott arra, hogy ehhez a sok fiatalt foglalkoztató problémához mi is hozzászólhassunk, tanácsot adhassunk. Ha megengedi Zsuzsika én is megírom a véleményem. De előre kérem, ne sértődjön meg, mert nem ilyen szándékkal írok. Jó tanácsot szeretnék én leadni. Őszintén megmondom, hogy nem helyeslem a Zsuzsika felfogását és elgondolását. Én szerintem egy 16 éven aluli kislány, aki alig hagyta el az iskola padját, akármilyen okos s, még nem tud elég mélyen, belegondolni abba, mi jöhet egy ilyen fiatalos szerelem után, ha a családi élet nehézségei jelentkeznek. Nem tudja milyen gond, csak egy háztartást is vezetni. Még nem volt ideje azt a gondtalanabb, vidámabb leánykort sem élvezni, ami olyan sok szépséget tartogatna a Zsuzsika számára is. Az édesapja, aki ellenzi ezt a túl korai házasságot, nyilván erre is gondol. Nagy kár, hogy Zsuzsika nem írta meg, hány éves a vőlegénye? Mindenesetre én azt tanácsolom: ha úgy érzi, hogy mégsem tud, sem a szülői féltés, sem a jótanácsok ellenére 2 — 3 évet várni a házassággal, akkor csak úgy menjen férjhez, ha a vőlegénye legalább 20—21 éves meglett, komolyabb gondolkozású férfi. Ha azonban a vőlegénye is olyan fiatal, hogy csak 1—2 évvel idősebb, mint Zsuzsika, semmiképpen ne kössék össze életüket, mert ebből a házasságból véleményem szerint nem lenne hosszantartó, boldog házasélet. (Kovács József, Hernádszurdok) J Kedves Zsuzsika! Én egy 17 éves leány vagyok, és én is nagyon szeretem a vőlegényemet, aki mindössze egy évvel idősebb nálam. De úgy határoztunk, hogy addig várunk egymásra és nem esküdünk meg, amíg a katonaidejét le nem tölti. S úgy hiszem, hogy helyesen döntöttünk a szüleink akarata szerint is. Ő is gondtalanabbul tesz eleget a kötelezettségének és talán én is könnyebben várom meg egyedül azt a néhány évet, míg összeházasodhatunk. Mert ha férjhez megy valaki, arra is gondolnia kell, hogy gyermekei születnek. A gyermekek nevelése pedig nagy gond és felelősség. (F. Sárika) K Kedves Zsuzsa! A Szabad Földből tudtam meg, hogy még nem vagy tizenhatéves, de már szeretnél férjhez menni. Tehát úgyszólván eddig még gyerek voltál és most kerülnél a nagylányok sorába. Lehet, hogy most nagyon szerelmes vagy egy fiúba, akit vőlegényednek is mondasz. Szerintem azonban ez csak egy olyan könnyed, fiatalos fellobbanás, amely nem sokát is aludhat. Lehet, hogy a mi gondolkodásmódunk nagyon különbözik egymásétól. De én elmondom, hogy mi az én elgondolásom. Nemrég múltam 16 éves. Komoly udvarlóm nincs, de nem is akarom. Táncolni azonban járok, bár legkedvesebb szórakozásom a könyv és a mozi. Tanulni akarok, ez a leghőbb vágyam. S úgy gondolom,, csak akkor fogok komolyan udvaroltatni, és csak akkor jön a férjhezmenés sora, ha az életben már meg bírok állni a saját lábamon is, és nemcsak szerető hitvese, hanem igazi segítő élettársa lehetek férjemnek. Lehet, hogy neked mások a körülményeid és mások az elgondolásaid. De akkor is arra kérlek, nagyon gondold meg, hogy mit cselekszel. A férjhezmenés nem gyerekjáték. Ha igazán szereted azt a fiút, akkor tudsz rá várni legalább két évet hűségesen, meg úgy is nagyon fiatal asszony leszel. Legalább lesz időd leányfejjel próbára tenni érzéseidet. (H. Mária, Hajdúböszörmény) Meglepve olvastam Zsuzsika, hogy milyen fiatalon akarsz férjhez menni.. Én sem tartom helyesnek az ilyen túl fiatalon kötött házasságot. S azt sem tartom, helyesnek, hogy a törvény erre módot ad, és a családnak, a szülőnek csak kevés beleszólást ad ehhez. Nem egy példát tudnék felsorolni a mi falunkból is, amelyek azt bizonyítják, hogy az ilyen túl fiatalon, meggondolatlan fejjel kötött házasságok szomorúan, sőt tragédiával végződtek Szerintem a szülőknek kellene már fiatalabb, legalább 12—13 éves korbanmegkezdeni azt a felvilágosítást, amely fokozatosan előkészíti a gyermekeket, különösen a leányokat a házasságra, a házasélettel járó felelősségre. (H.A. Tapolca) FTTTTTTTTTTTTTTyVTT'fTTyTVVTTTTTTTTTTTTTTTTyTyVTTVTTTTTTTTTTTT WTTTVVTTTWTVTTTVTVTVTTT TfJT