Szabad Föld, 1957. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-07 / 27. szám

Tovább előre a szocializmus útján A Magyar Szocialista Munkáspárt három napig tartó országos értekezlete a Központi Bizottság beszámolója feletti alapos vita után határozatot hozott, amely értékeli az elmúlt hónapo­k esemé­nyeit, az ország jelenlegi helyzetét és irányt mu­tat a párt további munkájához. A pártértekezlet, a pártnak ez a széleskörű vá­lasztott testülete határozatában elfogadta, ma­gáévá tette a Központi Bizottságnak azt az érté­kelését, mely szerint a múlt őszön az országban ellenforradalom tombolt, s en­nek kibontakozását az árulóvá vált Nagy Imre—Losonczy csoport nagy mértékben segítette. A határozat megállapít­ja, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány létrejötte szükségszerű történelmi tett volt, s mél­tatja azoknak a kommunistáknak az érdemeit, akik a szabadság, a szocializmus és az általános béke védelmében bátran kiálltak. Szól a határozat arról a felbecsülhetetlen érté­kű segítségről is, amelyet a Szovjetunió, Kína és a szocialista táborhoz tartozó országok nyújtottak hazánknak, s amely lehetővé tette, hogy aránylag gyorsan leküzdjük az ellenforradalom következ­tében előálló hajókat és nehézségeket. Ugyanak­kor a határozat további éberségre int. A külföldi és hazai reakciós erők nem szűntek meg létezni, hanem vereségük után visszahúzódtak, titokban igyekeznek ártani és az alkalmat lesik, hogy mi­kor léphetnek újból a nyílt színre. Ezek a sötét erők befolyásuk alatt tartanak becsületes embe­reket is, akiknek tisztánlátását megzavarták az ellenforradalom hazugságai. A határozat köteles­ségünkké teszi az ellenforradalmi erők elleni kér­lelhetetlen harcot, s ugyanakkor a jószándékú emberek megnyerését. A harcnak, a szocializmust építő munkánknak a legfőbb vezető ereje a párt. A határozat fel­hívja a Párt tagjainak figyelmét, hogy óvják a párt egységét, mert egységes akarat, egységes cse­lekvés nélkül a párt nem töltheti be történelmi szerepét. Ezért küzdeni kell a fő veszélyt jelentő jobboldali törekvések ellen, de ugyanakkor nem szabad teret engedni a dogmákká kövesedett ál­baloldali szemléleteknek sem. Ezek összefüggésben vannak egymással, egyik a másik kezére játszik és végső soron mindkettő az ellenforradalom erőit és esélyeit növeli. Rendkívül fontos feladatként jelöli meg a határo­zat a párt és a dolgozó tömegek kapcsolatának elmélyítését. A párt annál erősebb, minél szoro­­sabb kapcsolatban áll a pártonkívüliek nagy töme­gével. Sokszor elmondottuk már és­­még sokszor hangsúlyoznunk kell hogy a kommunistáknak a tömegek között kell élniök és dolgozniok vezetni kell a tömegeket de ugyanakkor tanulni is kell tőlük. Nagy gondot kell fordítani a különféle tö­m­e­gszervezetek­ben végzendő munkára is, mert ezek a szervezetek fontos szerepet töltenek be a párt és a dolgozó tömegek kapcsolatában. Mint a határozat leszögezi, a párt tömegkap­csolatát növeli, erősíti a Hazafias Népfront is. Ezért ezt a mozgalmat ki kell bontakoztatni, mi­nél szélesebb körűvé kell tenni, hogy keretében szót kaphassanak azok is, akik a múlt évek­ben visszahúzódtak a politikai élettől, de akik egyébként becsületes emberek és az ország javát akarják. A Hazafias Népfront tömöríthet minden haladó erőt, természetesen úgy, hogy a párt le­gyen az irányítója ennek a mozgalomnak is. A párt segítse és ápolja e mozgalom egészséges kez­deményezéseit, alkotó­készségét. A párt erejének forrása a proletár nemzetközi­ség is. A határozat hitet tesz a­ dolgozó emberek nemzetközi összefogása mellett és mélyen elítéli az ellenforradalmi törekvéseket leplező „nemzeti kommunizmus” hamis eszméit és azok hirdetőit. Az elmúlt hónapokban tapasztalhattuk, hogy mi­lyen nagy erő rejlik a dolgozók nemzetközi össze­fogásában. A pártértekezlet határozata kimondja­ azt is, hogy az államhatalmat, a nép hatalmát állandóan erősíteni kell. Államunk a proletárdiktatúrát tes­tesíti meg, a legszélesebb, demokratikus jogokat biztosítja a népnek, s kíméletlenül elnyomja az osztályellenséget, a volt kizsákmányolókat, föld­­birtokosokat, gyárosokat, bankárokat és egyéb osztályidegen elemeket. A proletárdiktatúra alap­ja a munkás-paraszt szövetség. Ez a szövetség a régebben elkövetett hibák miatt meglazult, de most ismét erősödik. Az ellenséges elesnek persze igyekeznek rést ütni a két nagy dolgozó osztály szövetségén, s ezek elleni közös harcban kell to­vább erősíteni a munkás-paraszt­ államot. A párt gazdaságpolitikájában a határozat két alapvető célt jelölt meg: az egyik a kizsákmányo­lástól mentes szocialista társadalom felépítése, a másik pedig — azaz ezzel összefügg — a dolgozók életszínvonalának állandó emelése. E célok meg­valósítása érdekében tovább kell fejleszteni ipa­runkat, adottságainknak megfelelő mértékben és ütemben a nehézipart is. Csak a további iparosí­tás révén teremthetünk magasabb életszínvonalat, ez hozhatja meg a közszükségleti cikkek nagyobb bőségét, a szükségletek jobb kielégítését. Fejlett ipar kell ahhoz is, hogy a mezőgazdasági terme­lést növeljük, s ennek érdekében a szocialista mezőgazdaságot megteremtsük, ami a pártnak to­vábbra is egyik fő célkitűzése. A határozat elemzi a termelőszövetkezeti moz­galom múltját és jelenlegi helyzetét. Megállapítja, hogy kezdetben szép eredmények születtek ezen a téren, de emellett jelentős hibák is előadódtak. Főleg az önkéntesség lenini elvét sértették meg sok helyen, s kellő anyagi feltételek nélkül hoz­tak létre szövetkezeteket, így a szövetkezeti gon­dolattól sok parasztember elidegenedett, nem vált az vonzóvá számukra. A hibákat azután a szövet­kezet ellenségei eltúlozták, felnagyították, s így két ízben is nagy megrázkódtatás érte termelő­szövetkezeti mozgalmunkat. Szövetkezeteink nagy része azonban kiállotta a nehéz próbákat, meg­tört rajtuk az ellenforradalom ereje, ami azt bi­zonyítja, hogy a dolgozó parasztság biztos jövőt lát a termelőszövetkezeti gazdálkodásban. A régi hibákat nagy részben kijavítottuk. Meg­szűnt a beadás, a kötelező vetésterv és egyéb kor­látozások. A szövetkezetek önállósága megnöve­kedett, ennek nyomán a termelőmunka rohamo­san fellendült, s mint a határozatból olvashatjuk, a feltételek megteremtődtek ahhoz, hogy termelő­szövetkezeti mozgalmunk egészségesen fejlődjön tovább. Ehhez a párt és az állam minden lehető segítséget megad. A párthatározat teljes mértékben helyesli és szentesíti mindazon intézkedéseket, amelyeket a forradalmi munkás-paraszt kormány az egyénileg dolgozó parasztság helyzetének könnyítésére ho­zott. Ezek is erősítik a munkás-paraszt szövetsé­get és hozzájárulnak ahhoz, hogy amennyire le­hetséges, amennyire korlátat engedik, a kisgazda­ságok termelését is növeljük. Nagy segítséget ad­hat ehhez a földművesszövetkezet, amelynek ke­retében az egyénileg dolgozó parasztság is sok olyan előnyt biztosíthat magának, amelyek a szö­vetkezésből fakadnak. Ezért a párt szükségesnek tartja, hogy a dolgozó parasztság e nagy tömeg­­szervezetét támogassuk, erősítsük, hogy minél in­kább betölthesse hivatását, rávezethesse tagjait az összefogás előnyeire, egyengethesse a szocialis­ta mezőgazdaság megteremtésének útját. Az országos pártértekezlet határozata politikai, gazdasági és társadalmi életünk minden főbb kér­désével foglalkozik, s irányt szab meg további munkánkhoz. Ismerjük meg tehát jól, tanulmá­nyozzuk figyelmesen, váljon vérünkké annak tar­talma­, mert csak így tudunk eligazodni a főbb célokból­­ eredő sok részletfeladat között, csak így tudjuk azt önállóan, a helyi viszonyokra alkal­mazni. Sok­színűen, a formák gazdag változatos­ságát felhasználva, de mégis egy akarattól vezé­relve dolgozzunk azon, hogy a párthatározat cél­kitűzései a mindennapi élet gyakorlatában is élő valósággá váljanak. A mezőgazdasági termelés fejlesztése nem szakítható el a mezőgazdaság szocialista átalakításától (Folytatás a 2. oldalról.) javítását , példamutatóbbá, von­zóbbá válását. A pártkonferencia előtt fekvő határozati javaslat helyesen álla­pítja meg, hogy miután szétver­tük az ellenforradalom erőit és nincsenek meg a fejlődést zavaró régi hibák: megvan a kedvező feltétel meglévő tsz-eink gyorsabbb gazdasági megerősödésének és ennek nyomán a termelő­szövetkezeti mozgalom egész­jelenleg termelőszövetkezeteink több mint felében nincs pártszer­vezet. Ebbe nem szabad belenyu­godni. Falusi pártszervező mun­kánk egyik legsürgősebb tenniva­lója legyen, hogy azokban a tsz­­ekben, ahol a párttagság létszá­ma megengedi, önálló üzemi párt­­szervezetet hívjunk létre, ahol er­re nincs mód, ott pedig pártcso­portot, s az tartozzék az erős községi pártszervezethez. Ez azon­ban a képnek csak egyik oldala, véges továbbfejlődésének, a folyamatos fejlesztésnek. Itt különös jelentősége van an­nak, hogy a kilépett, volt terme­lőszövetkezeti tagokkal úgy fog­lalkozzunk, hogy az jelentős része mielőbb, már lehetőleg ezen az őszön — míg a tagosított földek még egyben vannak — ismét visz­­szatérjenek a termelőszövetkeze­tekbe, vagy tszdeiket újból meg­alakítsák. Itt le kell küzdeni min­denekelőtt a kilépettek vissza­vételével szemben tanúsított me­rev szektás elzárkózást, s másutt az erős középparasztellenességet. A másik kedvezőbb oldala, hogy termelőszövetkezeteink összes taglétszámának 14,8 százaléka pártunknak a tagja. Nincs még másik dolgozó ré­­teg, amelyben jelenleg ilyen magas lenne pártunk taglét­számának aránya. Termelőszövetkezeti párttag­j­aink többsége — amely elsősorban volt szegény parasztokból került ki — az ellenforradalomban ta­núsított bátor helytállásával nagy megbecsülést vívott ki a falusi dolgozók körében, s az ő szilárd magatartásán múlott mindenek­előtt, hogy január óta több mint 1100 tsz újjáalakult, s ezekkel együtt a régi tsz-ek csaknem kétharmada ma már újra együtt van. S ezek fokozatosan megerő­södve, töretlen hittel, újult erővel, bátran mutatják a fa­lu számára az új paraszti életforma, a paraszti boldogu­lás és felemelkedés egyetlen célhoz vezető, biztos útját. Ez a 14,8 százalékos párttagsá­gi arányszám, a csaknem 20 ezer főnyi termelőszövetkezeti párttag­sági létszám — különösen ha majd minden tsz-ben működik majd pártszervezet, vagy pártcso­port — igen nagy erő és nagy le­hetőség. Ha pártunk jól gazdálko­dik ezzel az erővel, sikerrel, az eddiginél eredményesebben fog­hat hozzá termelőszövetkezeteink megszilárdításának és a termelő­szövetkezeti mozgalom egészséges továbbfejlesztésének munkájához!­­• fejezte be Feh­­ér Lajos elvtárs. Erős pártszervezetet vagy pártcsoportot minden TSZ-be JÓL FIZET A BÚZA ! (Berendi Ferenc felvétele) Ne késlekedjünk Ha nem késlekedünk a másod­vetéssel, akkor az idén is nagy mennyiségű zöldtakarmányt biztosíthatunk állataink­­számára. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján mind több és több tsz és egyéni gazda látta be a takar­mánypótlásnak ezt a lehető­ségét. A jó termés érdekében na­gyon fontos a fő növények gyors betakarítása és a talaj előkészí­tése, amit aratás után azonnal végezzünk el, mert néhány napi késés, már nagy veszteségeket jelenthet. Kellően nyirkos talaj esetében 12—15 centiméteres tarlótöréssel — jól megterhelt tárcsával — ki­tűnő vetőmagágyat kaphatunk Ha a felső talajréteg száraz, elő­­hántós kultúrekével végezzük el a tarló feltörését 15—17 centimé­­ t másodvetéssel­ teres mélységben. A feltört tar­lót azonnal fogasoljuk és henge­­rezzük le. Csak így tudunk kel­lően tömörödött nyirkos mag­ágyat biztosítani a magvak szá­mára. A laza, üreges talaj hamar kiszárad és a bevetett mag hiá­nyosan kel ki. Ezt elkerülhetjük sűrű henger használatával, de ne feledkezzünk el utána simítót vagy könnyű boronát alkalmazni. E­lsősorban azokon a helyeken termeljünk másodnövényt, ahol gyorsan történt az aratás és a betakarítás. A későn lekerülő fő növények után, már csak egészen rövid tenyészidejű magvakat ves­sünk. László László gazda­tanár, Mosonmagyaróvár Hasznos kísérlet Abasáron Heves megyében a szaporítóanyag hiánya nagymértékben gátolja a szőlők felújítását. Abasáron Tóth József dolgozó paraszt hasznos kísérletet kezdett. Lényege: az öt, hat rügyes vessző helyett egy­ rü­­gyes amerikai vesszőt dugványozott. Ezt zöldoltással oltja és a kö­vetkező évben tőkepótlásra használja. A hároméves kísérlet azt iga­zolja, hogy lényegesen nagyobb mennyiségű amerikai vesszőt lehet előállítani, mivel az eddig hulladéknak számító vesszőket is fel tud­ják használni, az ötrügyes vesszőből pedig az eddigi egy helyett öt tőkét tudnak pótolni. Jövőre megyeszerte elterjesztik az egy-rügyes amerikai vesszők dugványozását. ■---------------------­ Rövidesen megszüntetik az alkatrészhiányt a gépállomásokon Az elmúlt hetekben több levél érkezett szerkesztőségünkbe azzal a panasszal, hogy egyes gépállo­másokon nincs elegendő pótalkat­rész és emiatt — ha a gépekben valami törik, vagy cserére szorul — hosszabb ideig szünetel a mun­ka. E panaszok nyomán több gép­állomáson is érdeklődtünk és azt tapasztaltuk, hogy a kombájnok és a hazai gyárt­mányú aratógépek esetében jogos a panasz. Ezt a tapasztalatot erősítette meg dr. Gál István, a Földműve­lésügyi Minisztérium Anyagellátó Vállalatának Áruforgalmi főosz­tályvezetője is. — Erről mi is tudunk­­— mon­dotta —, sajnos a kombájnok mintegy 1400 féle alkatrésze kö­zül — a motorét nem is számítva —, mintegy 8—10 féle csak korlá­tozott számban áll rendelkezé­sünkre. Ugyanez a helyzet az ara­tógépek esetében is, azzal a kü­lönbséggel, hogy jóideig az export állt előtérben a hazai gépek ro­vására, így aztán csak megkésve kaptunk pótlást. — Történt-e valamilyen in­tézkedés a hiányok pótlására és várható-e a közeljövőben javulás? «— Igen, foglalkoztunk a dolog­gal, a gyártóüzemek is megkap­ták már az utasítást, Így nagyobb fennakadástól nem kell tartani. Reméljük, hogy Gál elvtárs sza­vai valóra válnak, s mire e sorok eljutnak az olvasóhoz, már az új alkatrészek is ott lesznek a gép­ állomások raktáraiban.

Next