Szabad Föld, 1958. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1958-07-06 / 27. szám

-------- Porhintés és ami mögötte van A nyugati félteke gyanútlan újságolvasója — aki már hetek óta mindennap tanúja annak a betűből és beszédhangból kompo­nált szellemi zene­bonának, ame­lyet a tőkés propaganda csap Nagy Imréék elítélése körül — bizonyára értetlenül áll a jelen­ség előtt. Úgy érezheti, fejtetőre állt a világ! Mert az imperialis­ták, akik fennállásuk óta mindig csak irtották a kommunistákat — akasztófával és golyóval, akik csupán a második világháború óta több százezer hazafit öltek meg Görögországban, Guatemalá­ban, Kenyában, Algériában, Egyiptomban, Ciprus­ szigetén, Iránban, az Egyesült Államokban, a Délafrikai Unióban, Tuniszban, Olaszországban — szóval minde­nütt, ahol tehették, most egysze­riben könnyeket ontanak ma­­d­-'-r­­­ommunistákért” és ,,haza­fiakért”. A kommunistákkal és hazafiakkal símben pont ők akar­ják megvédeni a „scomma­­p s+át­at" és­­ bazafiakat”. Ráadá­sul olyan vehemenciával, mintha Nagy Tim­e és társainak neve nem az ellenforradalmi bűnösök fele- ről-csotpvonásának végét, hanem kezdetét jelentené, s látszólag még lenne valami értelme „pró­­ka­társa­iu­knak”. Valóban furcsának tűnik, hogy a bonni, newyorki," koppenhágai „hazafias érzelmű tömegeknek" pont most jutott eszükbe tüntet­ni a szovjet követség előtt, vi­szont hűvösen fogadták mondjuk az algériai tömeggyilkosokat, a nyugatnémet kommunisták elírná terror­pert vagy a little-rocki faj­üldöző orgiákat. De­ ha a nyugati világ kevésbé tájékozott újságolvasója csodálko­zik is ezen a kifordított köpönye­gen, mi nem tesszük ugyanezt. Hiszen mi jól tudjuk, milyen „kommunisták” és „hazafiak” voltak Nagy Imréék! Az ellenfor­radalom idején bestiálisan meg­kínzott és kivégzett kommunista mártírok emléke örök igazságként hirdeti az árulók bűneit. U°van­­azokkal cimborának, akik lelkén szárad a nemzetközi munkásmoz­galom mill­ónyi áldozatának vére Természetes dolog, hogy az ilyen Nagy Imre-féle „kommunis­tákat” megsíratják a tőkés urak. Ezzel napirendre is lehetne tér­ni a dolog felett, ha a mesterkélt „részvét” mögött nem húzódna egyéb szándék is. Mert szellemi vakság lenne nem látni, hogy az imperialistáknak mindig van ta­kargatni valójuk, amikor kiabál­nak. 1956-ban azért harsogtak a „magyarországi szovjet beavatko­zásról”, hogy egyiptomi agres­sziójukról elvonják a közvéle­mény elsődleges figyelmét. 1957 őszén pedig a szíria elleni készü­lő támadás elködösítésér­e szolgált az ENSZ „magyar vitája”. A „magyar ügy” tehát már két­szer volt ,,ütőlap” a hamiskártyá­záshoz. Mit akarnak vele most harmadszor? A szándék ezúttal többféle. Elősz­ör is ijesztgetni akartak (hogy kit, azt nem tudjuk), mond­ván: íme a kommunisták kivé­geznek mindenkit, aki revizionis­ta, aki más véleményen van, mint ők. De vajon kit téveszthet meg a tények ilyen beállítása? Igaz, hogy Nagy Imréék revizionisták voltak, azonban az is köztudomá­sú, hogy egy véres ellenforrada­lom előidézői és végrehajtói vol­tak — s ezzel szembe kerültek nem a Párt ideológiai vonalával, hanem a néphatalom törvényei­vel, s mindennemű olyan törvény­nyel, amely felelősségre vonja a gyilkosságok elkövetőit és értelmi szerzőit. Az ilyen ,,revizionisták’ ellen nem lehet pusztán az ideo­lógia fegyverével harcolni... Hiába kísérleteznek tehát az ijesztgetéssel a nyugatiak, legfel­jebb önmaguk döbbenhetnek meg „érveik” gyengeségén. Mint ahogy propagandájuk „nagyágyú­ja” is csődöt mondott. Mármint az, hogy a Nagy Imre ügyet a csúcstalálkozó „akadályának” próbálják feltüntetni. A nyugati közvélemény átlát ezen a szaka­dozó szitán, s nem csoda, hogy a londoni „Tribüne” című lap így ír: „Azokat, akik a fegyverkezési verseny megszüntetését és a Szov­jetunióval való kiegyezést sürge­tik, most azzal a kiáltással fogad­ják, hogy „Mi van Nagy Imré­vel?” Ezek a kiáltások gyakran cinikus körökből jönnek, ahol a megegyezés sohasem volt nép­sze­rű és Nagy Imre csak új jelszó, amelyet kiabálni lehet.” S, hogy kiket tart a Tribüne „cinikus köröknek”, az nem derül ki a cikkből, de annyi bizonyos, hogy Eisenhower, Dulles és az angol vezető politikusok is fújják a „Nagy Imre-jelszót”, tehát a célzás őket sem hagyja figyelmen kívül. Hiszen ők már nem egy­szer bebizonyították, hogy vona­kodnak a csúcstalálkozó kerek asztalához, ülni, s csak kapóra jött nekik egy újabb „szalma­­szál”, amibe belekapaszkodhat­­nak. De akármennyire is igyekez­nek, nem tudják félrevezetni a világot. Még az olyan újság, mint az angol ,,Tahiét”, a westminsteri katolikus bíboros érsek lapja is elítéli a mesterségesen felfújt propagandát. „Alia érthető — ír­ja, — mire gondol Eisenhower, amikor kijelentette: Nagy Imre és tárca­inak kivégzése komoly aka­­dékit inndít a csúcstalálkozó út­jába. Ezek­ a kivégzések nem mondanak semmi újat, s Eisenho­­fternnk­ roncs semmi oka a meg-sp­rZelextre ” Még érthetőbben mondták meg véleményüket a londoni munká­sok, akik a napokban egy gyűlé­sen — amikor a szónok Nagy Imréékkel hozakodott elő — így kiáltottak: „Ezerötszáz embert végeztek ki Kenyában!” „Azzal törődnének, mit művelnek az an­gol katonák Ciprus szigetén!” Világos dolog, hogy a Nagy Imre-ügy — Magyarország bel­­ügye, amelyből nem lehet világ­politikai „csemegét” sütni. A tő­kés urak csak önmagukat leple­zik le, amikor „kommunista-vé­dő” sirámaikkal igyekeznek port hinteni a világ szemébe. Mert a por mögött ott látszanak az algériai, ciprusi vérengzések, a jó üzletet jelentő atom­fegyver­kezési hajsza sakkhúzásai és a Libanon ellen készülő imperia­lista beavatkozás. 19.18. JÚLIUS 6. ­ tsz­ ek 2-3 mázsával nagyobb gabonatermést várhatnak, mint az egyéniek........................................ Dobi elvtárs beszélt a i­rei munkás paraszt talakoson­ Munkás-paraszt. találkozóval ünnepelték Zircen a bakonyi he­tek befejeződését. Nagy számban érkeztek a találkozóra a Bakony vidék lakosai, bányászok, dolgozó parasztok, értelmiségiek. A zirci művelődési ház nagytermében Dobi István, a Magyar Népköz­társaság Elnöki Tanácsának el­nöke mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta, hogy hagyomá­nyaink ápolását össze kell kap­csolni azoknak a feladatoknak szolgálatával, amelyek most és a közeli jövőben dolgozó népünk előtt állnak. Majd a továbbiakban Dobi elv­társ részletesen szólott a termelő­szövetkezeti mozgalom előtt álló feladatokról. A közös gazdaságok jelenlegi helyzetével kapcsolatban elmondotta, hogy a zirci járásban a termésbecslések szerint a ter­melőszövetkezetek kalászosokból 2-3 mázsával többet várhatnak, mint az egyénileg gazdálkodók. Az országban ennél még nagyobb eltérések is lesznek a nagyüzemi táblák és a kis parcellák termése között. Szabadföld — 3 - Hogyan lehet megteremteni a népfront-bizottságok és a tanácsok jobb együttműködését Somogy megyében? Egy hasznos vizsgálat nyomában Milyen a tanácsok és a Haza­fias Népfront-bizottságok együtt­működése Somogy megyében? Az elmúlt, hetekben ezt vizs­gálta a fonyódi, a tabi, a siófoki és a nagyatádi járás 13 községé­ben Gelencsér Imre, a megyei tanács jogi és adminisztrációs csoportjának előadója és Nagy Lajosné, a Hazafias Népfront me­gyei bizottságának munkatársa. Vizsgálódásuk során beszélgettek tanácselnökökkel, népfront-bi­zottsági vezetőkkel és tagokkal, valamint több község dolgozó parasztjaival. Közös jelentésü­ket most készítik, melyet jú­lius 8-án tárgyal a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága és a Hazafias Népfront megyei bi­zottsága. Felkerestük Kaposvárott Ge­lencsér Imre elvtársat, hogy tájékozódjunk e bizottság mun­kájáról. Első kérdésünk ez volt: — Milyen eredményre ju­tottak a vizsgálat során? — Előre kell bocsátanom — mondotta —, hogy hasznos­­volt számunkra a vizsgálat. A szer­zett tapasztalatok azt mutatják, hogy községi és járási szinten jobb a kapcsolat a tanácsok és a népfront-bizottságok között, mint megyei szinten. Persze sok helyen még megvan az a hely­telen gyakorlat, hogy a tanács nem igényli a népfront segítségét, a népfront pedig nem tudja és nincs tisztában vele, hogy hol segíthetne, milyen feladatai és lehetőségei vannak. — Elmondok erre egy példát. Ismert dolog, hogy — a tanács­­törvény szellemében — a népfront javaslatára történnek a válasz­tások. De a népfrontnak ahhoz is joga van, hogy javaslatot te­gyen az olyan tanácstagok visz­­szahívására, akiik nem felelnek meg a nép bizalmának. Ezt jófor­mán mindenütt elmulasztják. Pél­dául a megyei népfront-bizottság­nak eszébe sem jutott, hogy visz­­szahívassa Hosszú József so­­mogyszentpáli középparasztot a megyei tanácstagságból, holott már több mint egy éve nem lát­ja el tanácstagi feladatát, ta­nácsülésekre nem jár, választói­val semminemű kapcsolatot nem tart — Milyen téren a legjobb az együttműködés a taná­csok és a népfront-bizott­ságok között? — A községfejlesztési tervek megvalósításánál és a tanácsülé­sek megszervezésénél. Nagyatá­don és Balatonbogláron például közösen dolgozzák ki a községfej­­lesztési tervet. Társadalmi mun­kák végzésére teljesen a nép­front szervezi meg a község né­pét. Van aztán olyan hely is, mint például Nagybajom, ahol csak „papíron” működik a nép­front. Új elnökre lenne szük­ség ebben a nagy­községben, mert a tanács vezetői arról panaszkod­nak, hogy a jelenlegi népfronttól semmi segítséget sem kapnak. Ba­latonnénál­ az a­ helyzet, hogy a lakosság többet ad a népfront sza­vára, mint a tanácséra. Míg a népfront rendezvényei zsúfoltak, tanácsüléskor a terem kong az­ ürességtől. Rossz tehát közöttük az együttműködés. Parti Ferenc népfront elnökségi tag szerint ez­ azért van, mert a helyi tanács nem veszi figyelembe a népfront járda építésére, községi strand és szélesvásznú mozi megjaví­tására tett javaslatait. — Van-e olyan tapasztala­tuk, hogy a népfront segít a tanácsnak a nagy nyári munkák végzésében és a párt agrárpolitikájának népszerűsítésében? — Somogyváron például határ­járásokat szervez a népfront és figyeli, milyen érésben van a gabona, hol, mikor kezdjék el az aratást. Ezenkívül a felvásár­lásban is segít: népszerűsíti a szerződéskötéseket, hogy jó pén­zért minél több gazda adja el terményét az államnak. Szóládon pedig a népfront-bizottság szer­vezte meg a tűzvédelmet, tagjai biztosítják a figyelő szolgálatot. Sajnos, a párt agrárpolitikájának népszerűsítése érdekében e két szerv­ előtt álló feladatokat nem vizsgáltuk meg tüzetesebben, de tény az, hogy ugyancsak Szólá­don a népfront jó agitációs mun­kájának eredményeként szak­csoport alakult — mondotta be­fejezésül Gelencsér Imre elv­társ, M. L. Lesz még napsütés Zombán és mindenki meggyőződhet a Vörös Csillag Tsz eredményeiről Még reggel 9 óra tájban is úgy szakadt az eső, mintha dézsából öntenék. A zombai Vörös Csillag Tsz elnöke, Szucsány János bo­rús hangulatban nézte a szünte­lenül hulló esőcseppeket. — Hiába készültünk, ez a ki­számíthatatlan időjárás keresztül­húzta számításunkat. Ilyen időben és sárban nem vihetünk ki senkit a határba — szólt a mellette álló Horváth Antalhoz az elnök, így hát a Vörös Csillagban ter­vezett tsz-látogatás­­ elmaradt. Majd legközelebb talán kedve­zőbb lesz az idő. A látnivaló pe­dig megmarad, az bizonyos... A közel 2 milliós vagyonnal rendelkező Vörös Csillagban ta­valy 42 forintot ért egy munka­egység. Zárszámadáskor derült ki, hogy — a háztájit figyelmen kí­vül hagyva — 1800 forintos átlag­­jövedelmük volt a tagoknak ha­vonta. Ez és a rendezett, gondo­san szervezett munka hozta be azt a 24 új tagot is a tsz-be, akik az őszön és az év elején szakí­tottak az eszyéni élettel. — A jobb lehetőségek vonzzák az embereket — mondotta Hor­váth Antal, a tsz egyik legrégibb tagja. — Mert azért csak más ke­vesebb gonddal és erőfeszítéssel dolgozni a többért, a jobbért, mint egyéni módon. Hiszen nem mindegy az, hogy 8—10 holdas parcellán gazdálkodik valaki, vagy 664 holdas gazdaságban. A kettőnél éppen olyan nagy a kü­lönbség, mint a mi tavalyi 98 hol­don elért 15,2 mázsás búzatermé­sünk és az egyéniek 8—9 mázsás termése között. Igen, a Vörös Csillag tagjai ma már nem cserélnének senkivel. Ha majd a jövő vasárnap vagy később jobb idő lesz, s a kétyi meg a zombai egyénileg dolgozó pa­rasztok elmennek szétnézni a Vö­rös Csillag Tsz-be, kérdezzék meg Illés Jánost, Glück­­ bácsit, a te­henészt, vagy Takács Mihályt is. Ők majd elmondják, hogy milyen a szövetkezetben és milyen volt kívül. S ha a tanyaudvart járják, ne felejtsék megnézni az egyik szín alatt pihenő fogatos ekéket sem. Mert ezek a múlt jelképe­ is egyben. Azé a múlté, amelytől már megszabadultak a Vörös Csillagban és az ország más tá­jain is nagyon sokan. Traktorekék váltották­ fel a ré­gieket ... M. J. Úgy gondolom, 200 mázsán is felül lesz a cukorrépa termésünk — mondja az elnök Horváth Antalnak, miközben a kihúzott répát nézik. Egy Veszprém megyei tsz-nek ajándékozzák a pétiek az egymilliomodik tonna műtrágyát­ ­ A Péti Nitrogéz­ művekben éj­­­­jeli műszakban gyártják le az­­ egymilliomodik tonna műtrág kukoricából is nagyszerű terméstá­gyát. Az 1932 óta működő üzem várnak a tagok. Már most olyan­­ terméke, a hatásában gyors és nagy, hogy az ember alig látszik: viszonylag olcsó Péti-só nagyban ki belőle,­­ segítette a magyar mezőgazdasá­got a jobb termésátlagok eléré­sében. A gyár dolgozói úgy hatá­roztak, hogy az egymilliomodik tonna műtrágyát Veszprém me­gye egyik élenjáró termelőszö­vetkezetének ajándékozzák.

Next