Szabad Föld, 1959. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-04 / 1. szám

1959. JANUÁR . (A remaerrikh folytatása) kodnak, s lépten-nyomon a nyu­gati országokban levő kisparaszti gazdaságok életképességére hi­vatkoznak, hadd mondjak el né­hány adatot a szóbanforgó or­szágok farmereinek helyzetéről. Az Amerikai Egyesült Államok­ban 1934-ben még 6 millió 800­ ezer önálló gazdaság volt, ma pe­dig két és félmillióval kevesebb, tehát 4 millió 300 ezer a farme­rek száma. A statisztikusok ki­számították, hogy az USA-ban évente 300 ezer farmer megy tönkre, illetve kénytelen magá­nak más kereseti lehetőséget vá­lasztani. Dániában az állítólagos „gazdag parasztok országában”s ugyanez a folyamat megy végbe, s ma már Dánia mezőgazdasági művelés alatt álló területének 75 százalékán 25 holdnál nagyobb farmok terjeszkednek. De itt sincs megállás, mert a még na­gyobb farmok tovább fogyasztják a gyengébbeket, kisebbeket. Szó sincs arról tehát,'­ hogy a sokak által, elég kétes forrású hí­rek alapján irigyelt nyugati or­szágokban fenékik tejfel a kis­paraszti gazdaságok helyzete. Hát még, ha hozzászámítjuk eh­hez, hogy a kapitalista országok között folyó termelési verseny is elsősorban a kisfarmereket sújt­ja. Egyre több eladatlan mező­­gazdasági termék marad a nya­kukon, s amiért tegnap még tisz­tességes árat biztosítottak, azért ma 20—25 százalékkal keveseb­bet fizetnek. S mi van nálunk? A közel­­múlban fölkeresett egyik régi is­merősöm, egy 12 holdas reszké­­nyi egyéni gazda. Beszélgetésünk során szok mindenre , ráterelődött a szó, s ő többek között azt mon­dotta: „ma minden megtermelt áruját el tudja adni a paraszt, éspedig tisztességes á­ron.” Ebben az egy mondatban ben­ne van egész agrárpolitikánk méltatása. Az, hogy a kötelező begyűjtés helyébe lépett felvá­sárlási rendszer módot ad egyéni gazdáinknak is a kisüzemi gaz­dálkodás keretei között meglévő lehetőségeik teljes kihasználásá­ra. A szerződéses termelés és a szerződéses állatnevelés valamint a hizlalás terén érvény­be l­ép­te­tett intézkedések, végeredmény­ben a biztonságos gazdálkodást segítik. Ez pedig egyformán ér­deke a termelőnek és a fogyasztó­nak, de magának az államnak is. Ennek nyomán tovább növeke­dett a barátság és a bizalom a párt, a munkás-paraszt kormány és a falu népe között. Jól esik nekünk ez a bizalom, de újra és újra hangsúlyozni kell, hogy nem a parcellagazdálkodás a jövő útja, hanem a szövetke­zés. Szocializmust építő ország vagyunk, szocialista módon ter­melnek gyáraink, szocialistává kell válnia mezőgazdaságunknak is. Ne értsenek félre az olvasók, nem­­azért van erre szükség, mert a politikusok így látják jó­nak, hanem az egész ország népé­nek, tehát a termelőszövetkeze­tektől ma még idegenkedő, egyé­nileg gazdálkodó parasztságnak érdeke is ezt követeli. Talán százszor is leírták már, hogy a szövetkezeti gazdálkodást vonzóbbá kell tenni, a szövekeze­­tek eredményeit ismertetni kell. Én ehhez hozzáteszem, hogy a szövetkezeti gazdálkodás vonzó­erejét nemcsak kívülről kell nö­velni, hanem belülről is. Ez az elmúlt évben jelentős mértékben sikerült is. A további sikerek ér­dekében, a nagy termésekért, az egyéni gazdák meggyőzéséért még sokat kell dolgozni. Ugyan­akkor az egyénileg gazdálkodók­nak is tovább kell tekiinteni sa­ját portájuknál, s meg kell lát­­niuk, hogy a jövő útja nem a korszerűtlen kisparaszti gazdál­kodás, hanem a jól termelő kor­szerű mezőgazdasági nagyüzem. Szeretettel köszöntjük Dobi István elvtársat, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnökét, aki december 31-én töltötte be hatvanadik életévét Mennyivel gyarapodik Polgárdi 1959-ben? Polgárdiban, ebben a k­étezser la­kosú Fejér megyei községben is megtörtént már a számvetés, a la­kosság véleményének meghallgatása után elhatározták, hogy mennyi pénzből, s hogyan teszik szebbé, jobbá könnyebbé az 1959-es érten­dőben az emberek, a község nagy családjának életét. A tanácsülésen 15 százalékos községfejlesztési hozzájárulást szavaztak meg, ami összesen 340 ezer forint. Ter­mészetesem többet is el tudnának költeni, hiszen mindig akad valami javítani, építeni való a községben. De a jó gazda azt nézi, hogy a meg­lévő pénzből a legfontosabbat te­remtse elő, s így tettek a polgárdiak is. 50 ezer forintból elsősorban az is­kolát építik újjá, hogy szebb, kor­szerűbb termekben tanulhassanak a gyerekek. A községnek van egy óvodája, de ez már kezd szűknek bizonyulni, így hát, 75 ezer forintos költséggel új óvoda építését kezdik meg 1959-ben. Hatvan­ezer forintot betonjárda épí­tésére fordítanak. A maradék 60 ezerből pedig felújítják a község kútjait, és bővítik a villanyhálózatot. Ha az ember alaposabban utána gondol, bizony a felsorolt összeg nem elegendő mindezeknek a tervek­nek a megvalósításához. Van azon­ban egy olyan erő, amelyre bizton számíthat a községi tanács, s ez a társadalmi összefogás. Az előzetes számítások alapján mintegy 80 ezer forint értékű társadalmi munkával járul hozzá Folgárdi lakossága a községfejlesztéshez. Nem lenne teljes azonban a kép, ha nem beszélnénk a község három termelőszövetkezetének tervéről is. A három szövetkezetben összesen 102 család van, s 1100 katasztrális holdon gazdálkodnak. Mivel az égése, földterület jóformán egy tagban van, a három tsz tagsága elhatároz­ta, hogy egyesü­lnek, s így kö­zös erővel többet, jobbat érnek el az új esztendőben. Hogy mennyire igazuk van, arra csak egy példát. Eddig mind a há­rom szövetkezet külön-külön foglal­kozott szarvasmarha- és sertéste­nyésztéssel. Most az adottságoknak megfelelően fogják csoportosítani egyes majorságokban az állattenyész­tés egy-egy ágát így például egy helyre összpontosítják a szarvas­marhatenyésztést, méghoz­zá oda, ahol közvetlenül közelben van a szeszgyár, melynek melléktermékeit kitűnően tudják értékesíteni a szarvasmarha-istállóban. B. J. Korszerű kenyérgyár épül Mezőkövesden A Borsod megyei Tanács az idén több mint­­ 700 000 forintos beru­házással három gőzkemencés, hat sütőterű, korszerű kenyérgyár épí­tését kezdi meg Mezőkövesden. Az új sütöde 1960-ban készül el. Évente harmincezer mázsa kenyeret és másfélmillió péksüte­ményt készítenek, és ezzel jelentősen megjavítják a délborsodi fal­vak kenyérellátásai i­s . Szabadföld a Göncön még a legapróbb ügyeknek is GAZDA­JA­ Jó az együttműködés a párt, a tanács és a népfront között Az egész járásban híre van an­nak, hogy Göncön milyen jól együttműködik a pártszervezet és a népfrontbizottság. Ez az együttműködés gyümölcsözően ki­hat a község fejlődésére. Évről évre új létesítményekkel gazda­godik a község. Jelenleg is a fo­lyamatban levő munkák, a jövőt formáló­ tervek születése jellem­zi a falu életét. Eleven, pezsgő társadalmi élet, termékeny viták közepette alakul ki a helyi poli­tika úgy, hogy bekapcsolódik ebbe a község minden társadalmi rétege. Mi a titka ennek a sike­res munkának. Hogyan készül a­ terv? — A községet érintő problé­mákban általában közösen dolgo­zunk és határozunk a népfront­­bizottsággal — feleli Tamás Pál, a községi pártszervezet titkára. Tamás elvtárs egy példát em­lít. Még tavaly történt, hogy ké­szült a terv az új gazdasági léte­sítményekről. Győrfi János, a népfrontbizottság elnöke azt ja­vasolta: végezzenek közvéle­ménykutatást. A községi pártszer­vezet vezetősége helyesnek talál­ta ezt a gondolatot, s a pártszer­vezet, a népfrontbizottság és a községi­ tanács hozzá is fogott a munkához. Ennek eredménye­ként megállapították, hogy a víz­ellátást kell megjavítani, majd a göncruszkai bekötőutat kell meg­építeni. Felmerült egy községi fürdő létesítésének gondolata is. Fontossági sorrendet tartva a községi vízvezeték kibővítését határozták el. Ezt a munkát most végzik. Szalóczi János, a nép­frontbizottság egyik tagja a Kos­suth utca felső részén igyekezett meggyőzni a lakosokat a társa­dalmi hozzájárulás szükségessé­géről. Eközben az áldozatkészség megható példáit tapasztalhatta. Tipegve jött hozzá a 82 éves Vir­­csek néni. — Fiam, én szegény vagyok — pénzt nem tudok adni, de még dolgozhatok és segíthetek vala­mit. — Én a társadalmi munkán kívül ezer forintot ajánlok fel — mondotta Varga Berti, aki igen megtisztelve érezte magát, hogy az ő véleményére is kíváncsiak, hogy ő is beleszólhat a közügyek intézésébe. Kedvesen, barátian megköszön­ték az ilyen áldozatkész megnyil­vánulásokat és megmagyarázták Vircsek néninek, hogy vannak nála fiatalabbak, erősebbek, akik majd elvégzik a munkát, Varga Bertinek pedig azt, hogy nincs szükség ezer forint adományozá­sára, mert hiszen, ha mindenki hozzájárul, csak 68 forint esik egy családra. És hozzájárult az utcában mindenki. Kinek ne érne meg annyit az a szinte városi ké­nyelem, hogy a házától nem messze megnyitja a vízcsapot és máris viheti a vizet.. . Most pedig egymás között azon vitatkozunk, — újságolja Györfi János, a népfrontbizottság elnöke —, hogy miképpen tud­nánk a községi bölcsődét kibőví­teni. Ez az „egymás között” szintén azt jelenti, hogy foglalkoztatja a kérdés a pártszervezetet, a nép­frontbizottságot, a tanácsot és a nőtanácsot is. — Van tennivalónk bőven — sorolja Győrfi János. — Úttörő­­táborozást szervezünk és már ké­szülünk a március 8-i nőnapra. Szép ünnepélyt akarunk rendezni a nők tiszteletére. Meg aztán köz­beesik a farsang, amikor néhány teaestéllyel és, bállal akarjuk élénkíteni a község társadalmi életét. Mozi és mentőautó — Előadódnak olyan ügyeink is — kapcsolódik a beszélgetésbe Spisák Jánosné, a községi tanács elnöke —, amelyekben egyetért a községi pártszervezet, a népfront­bizottság, a tanács, de amelyek­nek elintézése meghaladja a köz­ségi szervek erejét és hatáskörét. Itt van például a mozi. Igen rossz állapotban van a berendezése. A székek majdnem összerogynak a nézők alatt. A MOKÉP köteles­sége lenne, hogy rendbehozza, de sajnos egyre késik ezzel a mun­kával. Nemrég pedig Bayer Béla iskolaigazgató, a népfrontbizott­ság titkára igen okos javaslatot tett, hogyan is kellene a mozit át­szervezni. Reméljük, hogy a bírálat után történik majd valami a gönci mo­zi ügyében, s az illetékesek fel­figyelnek arra a kezdeményezés­re is, amelyről Spisákné elvtárs­nő a következőket említi: — Mozgalmat kezdeményez­tünk annak érdekében, hogy kap­jon a járásunk mentőautót. Kel­lene ez nagyon, mert messze van hozzánk a szikszói kórház, s nemrég előfordult, hogy egy anya a vasúti váróteremben szült. Közös gondok, közös örömök. Ez jellemzi a gönci pártszervezet és népfrontbizottság viszonyát. Együttes erővel gyűrik le a ne­hézségeket és a jól végzett munka felemelő érzésével együtt örülnek az elért sikereknek. Teszkó Sándor Felemelték a régi nyugdíjasok ellátmányát A Magyar Szocialista Munkáspárt a munkásosztály élet- és munkakörülményeit megvizsgálva, megállapította, hogy a nyugdíj­kérdés rendezése egyike a sürgősen megoldandó feladatoknak. Bár az 1954-ben kiadott nyugdíjtörvény kedvező változást hozott az öreg és rokkant dolgozók nyugdíjellátásában, nem volt azonban elég nagy különbség a hosszabb szolgálati idővel rendelkezők és azok nyug­díja között, akik csak tíz évig álltak munkaviszonyban. A régi és a hosszú szolgálattal rendelkező nyugdíjasok ügyének rendezése már 1956 nyarán napirendre került. Végrehajtását azon­ban megakadályozta a súlyos anyagi károkat okozó ellenforradalom. Az azóta eltelt időben következetesem végrehajtott helyes gazdaság­politika, a dolgozók jó munkája lehetővé tette, hogy a nyugdíjkér­dés rendezésre kerüljön. A Minisztertanács által be­nyújtott nyugdíjtörvényt a Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsa de­cember 22-i ülésén jóváhagyta. Az új nyugdíjtörvény csökkenti az 1954. előtti és az új nyugdíjak közötti aránytalanságot. Ennek megfelelően felemeli a nem dolgozó régi nyugdíjasok nyugdíját 25 szá­zalékkal. (Legalább 500 forintra és legfel­jebb 800 forintig.) Ez az emelés egyben a régebbi szolgálati idő elismerését is jelenti. Az 1954. előtti jogszabályok alapján özvegyi nyugdíjban ré­­szesülők nyugdíját is 25 százalék­kal emeli az új törvény, leg­alább 250, és legfeljebb 400 fo­rintig. Az özvegyek nyugdíját ab­­ban az esetben is emelik, ha je­lenleg dolgoznak. Az új törvény felemeli az árvasági nyugdíj mi­nimumát is: a félárvák az eddigi havi 100 forint helyett legalább 175 forint, teljes árvák 150 forint helyett legalább 250 forint árva­ellátásban részesülnek. A régi, úgynevezett OMBI mezőgazdasági járadékosok ellátása havi 80 forinttal, az özvegyeiké havi 75 forinttal emelkedik. A mezőgazdasági járulékos eddig nem kapott házastársi pótlékot: az új törvény szerint havonta 50 forint házastársi pótlékot kap majd. Az eddigi havi 18 forint helyett 100 forint házastársi pót­lék illeti meg azokat a nyugdí­jasokat, akiknek a házastársi pót­lékkal együtt nyugdíja nem ha­ladja meg a 850 forintot Az új nyugdíjtörvény igazságos különbséget teremt a hosszú szolgálati idővel rendelkezők és azok között, akik csak rövidebb ideig álltak munkaviszonyban. Az 1959. január 1-e után benyúj­tott nyugdíjigényeknél már az 1929. január 1-től igazolt minden szolgálati év után jár a nyugdíj­kiegészítés, vagyis az 50 százalé­kos törzsnyugdíj évenkénti egy százaléka. Az új törvény fokoza­tosan felemeli az eddigi 10 évi várományi időt 25 évre. A törvény biztosítja a legalább tíz évi szolgálati idővel rendelke­zők számára is a nyugdíjat azzal, hogy törzsnyugdíjuk annyiszor 2 százalékkal csökken, ahány év hiányzik a szükséges szolgálati időből, így például az, aki 1959- ben 10 évi szolgálati idővel ren­delkezik, 42 százalék törzsnyug­díjat és ennek tíz százalékát ki­tevő pótlékot kap. A nyugdíjak felemelését az Országos Nyugdíjintézet folyama­tosan hajtja végre, így semmiféle külön utánjárás nem szükséges. Az új nyugdíjtörvény 1959. ja­nuár 1-én lép életbe. A nyugdíjak rendezésére 1959-ben a kormány 1630 milll­ó forintot bocsát rendelkezésre. Ezzel a párt és a kormán­y az életszínvonal emeléséről szóló határozatot következetesen megvalósítva biztosítja a nyugdíjasok magasabb színvonalú ellátását. . iiiiiiiiiHiiiHHmmiiiimiHiiHiiiHiiHiiiHiiiiiiiiiHiiimiiiiiHHiiiHimimwiHmnmimHiHHiiiiinKmiiiniiiiimHiwiimnitiniiiiiiiiiinnnMH Az Úttörő Szövetség az idén is megrendezte a kis pajtások számára a hagyományos karácsonyfa-ünnepélyt. Karácsony mindkét nap­ján vidám gyermekzsivajtól volt hangos az Országház, ahol több mint 4 ezer úttörőt láttak vendégül. Nem maradt a# a nagy izga­lommal járó jelmezverseny sem

Next