Szabad Föld, 1959. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-04 / 1. szám
1959. JANUÁR . (A remaerrikh folytatása) kodnak, s lépten-nyomon a nyugati országokban levő kisparaszti gazdaságok életképességére hivatkoznak, hadd mondjak el néhány adatot a szóbanforgó országok farmereinek helyzetéről. Az Amerikai Egyesült Államokban 1934-ben még 6 millió 800 ezer önálló gazdaság volt, ma pedig két és félmillióval kevesebb, tehát 4 millió 300 ezer a farmerek száma. A statisztikusok kiszámították, hogy az USA-ban évente 300 ezer farmer megy tönkre, illetve kénytelen magának más kereseti lehetőséget választani. Dániában az állítólagos „gazdag parasztok országában”s ugyanez a folyamat megy végbe, s ma már Dánia mezőgazdasági művelés alatt álló területének 75 százalékán 25 holdnál nagyobb farmok terjeszkednek. De itt sincs megállás, mert a még nagyobb farmok tovább fogyasztják a gyengébbeket, kisebbeket. Szó sincs arról tehát,' hogy a sokak által, elég kétes forrású hírek alapján irigyelt nyugati országokban fenékik tejfel a kisparaszti gazdaságok helyzete. Hát még, ha hozzászámítjuk ehhez, hogy a kapitalista országok között folyó termelési verseny is elsősorban a kisfarmereket sújtja. Egyre több eladatlan mezőgazdasági termék marad a nyakukon, s amiért tegnap még tisztességes árat biztosítottak, azért ma 20—25 százalékkal kevesebbet fizetnek. S mi van nálunk? A közelmúlban fölkeresett egyik régi ismerősöm, egy 12 holdas reszkényi egyéni gazda. Beszélgetésünk során szok mindenre , ráterelődött a szó, s ő többek között azt mondotta: „ma minden megtermelt áruját el tudja adni a paraszt, éspedig tisztességes áron.” Ebben az egy mondatban benne van egész agrárpolitikánk méltatása. Az, hogy a kötelező begyűjtés helyébe lépett felvásárlási rendszer módot ad egyéni gazdáinknak is a kisüzemi gazdálkodás keretei között meglévő lehetőségeik teljes kihasználására. A szerződéses termelés és a szerződéses állatnevelés valamint a hizlalás terén érvénybe léptetett intézkedések, végeredményben a biztonságos gazdálkodást segítik. Ez pedig egyformán érdeke a termelőnek és a fogyasztónak, de magának az államnak is. Ennek nyomán tovább növekedett a barátság és a bizalom a párt, a munkás-paraszt kormány és a falu népe között. Jól esik nekünk ez a bizalom, de újra és újra hangsúlyozni kell, hogy nem a parcellagazdálkodás a jövő útja, hanem a szövetkezés. Szocializmust építő ország vagyunk, szocialista módon termelnek gyáraink, szocialistává kell válnia mezőgazdaságunknak is. Ne értsenek félre az olvasók, nemazért van erre szükség, mert a politikusok így látják jónak, hanem az egész ország népének, tehát a termelőszövetkezetektől ma még idegenkedő, egyénileg gazdálkodó parasztságnak érdeke is ezt követeli. Talán százszor is leírták már, hogy a szövetkezeti gazdálkodást vonzóbbá kell tenni, a szövekezetek eredményeit ismertetni kell. Én ehhez hozzáteszem, hogy a szövetkezeti gazdálkodás vonzóerejét nemcsak kívülről kell növelni, hanem belülről is. Ez az elmúlt évben jelentős mértékben sikerült is. A további sikerek érdekében, a nagy termésekért, az egyéni gazdák meggyőzéséért még sokat kell dolgozni. Ugyanakkor az egyénileg gazdálkodóknak is tovább kell tekiinteni saját portájuknál, s meg kell látniuk, hogy a jövő útja nem a korszerűtlen kisparaszti gazdálkodás, hanem a jól termelő korszerű mezőgazdasági nagyüzem. Szeretettel köszöntjük Dobi István elvtársat, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét, aki december 31-én töltötte be hatvanadik életévét Mennyivel gyarapodik Polgárdi 1959-ben? Polgárdiban, ebben a kétezser lakosú Fejér megyei községben is megtörtént már a számvetés, a lakosság véleményének meghallgatása után elhatározták, hogy mennyi pénzből, s hogyan teszik szebbé, jobbá könnyebbé az 1959-es értendőben az emberek, a község nagy családjának életét. A tanácsülésen 15 százalékos községfejlesztési hozzájárulást szavaztak meg, ami összesen 340 ezer forint. Természetesem többet is el tudnának költeni, hiszen mindig akad valami javítani, építeni való a községben. De a jó gazda azt nézi, hogy a meglévő pénzből a legfontosabbat teremtse elő, s így tettek a polgárdiak is. 50 ezer forintból elsősorban az iskolát építik újjá, hogy szebb, korszerűbb termekben tanulhassanak a gyerekek. A községnek van egy óvodája, de ez már kezd szűknek bizonyulni, így hát, 75 ezer forintos költséggel új óvoda építését kezdik meg 1959-ben. Hatvanezer forintot betonjárda építésére fordítanak. A maradék 60 ezerből pedig felújítják a község kútjait, és bővítik a villanyhálózatot. Ha az ember alaposabban utána gondol, bizony a felsorolt összeg nem elegendő mindezeknek a terveknek a megvalósításához. Van azonban egy olyan erő, amelyre bizton számíthat a községi tanács, s ez a társadalmi összefogás. Az előzetes számítások alapján mintegy 80 ezer forint értékű társadalmi munkával járul hozzá Folgárdi lakossága a községfejlesztéshez. Nem lenne teljes azonban a kép, ha nem beszélnénk a község három termelőszövetkezetének tervéről is. A három szövetkezetben összesen 102 család van, s 1100 katasztrális holdon gazdálkodnak. Mivel az égése, földterület jóformán egy tagban van, a három tsz tagsága elhatározta, hogy egyesülnek, s így közös erővel többet, jobbat érnek el az új esztendőben. Hogy mennyire igazuk van, arra csak egy példát. Eddig mind a három szövetkezet külön-külön foglalkozott szarvasmarha- és sertéstenyésztéssel. Most az adottságoknak megfelelően fogják csoportosítani egyes majorságokban az állattenyésztés egy-egy ágát így például egy helyre összpontosítják a szarvasmarhatenyésztést, méghozzá oda, ahol közvetlenül közelben van a szeszgyár, melynek melléktermékeit kitűnően tudják értékesíteni a szarvasmarha-istállóban. B. J. Korszerű kenyérgyár épül Mezőkövesden A Borsod megyei Tanács az idén több mint 700 000 forintos beruházással három gőzkemencés, hat sütőterű, korszerű kenyérgyár építését kezdi meg Mezőkövesden. Az új sütöde 1960-ban készül el. Évente harmincezer mázsa kenyeret és másfélmillió péksüteményt készítenek, és ezzel jelentősen megjavítják a délborsodi falvak kenyérellátásai is . Szabadföld a Göncön még a legapróbb ügyeknek is GAZDAJA Jó az együttműködés a párt, a tanács és a népfront között Az egész járásban híre van annak, hogy Göncön milyen jól együttműködik a pártszervezet és a népfrontbizottság. Ez az együttműködés gyümölcsözően kihat a község fejlődésére. Évről évre új létesítményekkel gazdagodik a község. Jelenleg is a folyamatban levő munkák, a jövőt formáló tervek születése jellemzi a falu életét. Eleven, pezsgő társadalmi élet, termékeny viták közepette alakul ki a helyi politika úgy, hogy bekapcsolódik ebbe a község minden társadalmi rétege. Mi a titka ennek a sikeres munkának. Hogyan készül a terv? — A községet érintő problémákban általában közösen dolgozunk és határozunk a népfrontbizottsággal — feleli Tamás Pál, a községi pártszervezet titkára. Tamás elvtárs egy példát említ. Még tavaly történt, hogy készült a terv az új gazdasági létesítményekről. Győrfi János, a népfrontbizottság elnöke azt javasolta: végezzenek közvéleménykutatást. A községi pártszervezet vezetősége helyesnek találta ezt a gondolatot, s a pártszervezet, a népfrontbizottság és a községi tanács hozzá is fogott a munkához. Ennek eredményeként megállapították, hogy a vízellátást kell megjavítani, majd a göncruszkai bekötőutat kell megépíteni. Felmerült egy községi fürdő létesítésének gondolata is. Fontossági sorrendet tartva a községi vízvezeték kibővítését határozták el. Ezt a munkát most végzik. Szalóczi János, a népfrontbizottság egyik tagja a Kossuth utca felső részén igyekezett meggyőzni a lakosokat a társadalmi hozzájárulás szükségességéről. Eközben az áldozatkészség megható példáit tapasztalhatta. Tipegve jött hozzá a 82 éves Vircsek néni. — Fiam, én szegény vagyok — pénzt nem tudok adni, de még dolgozhatok és segíthetek valamit. — Én a társadalmi munkán kívül ezer forintot ajánlok fel — mondotta Varga Berti, aki igen megtisztelve érezte magát, hogy az ő véleményére is kíváncsiak, hogy ő is beleszólhat a közügyek intézésébe. Kedvesen, barátian megköszönték az ilyen áldozatkész megnyilvánulásokat és megmagyarázták Vircsek néninek, hogy vannak nála fiatalabbak, erősebbek, akik majd elvégzik a munkát, Varga Bertinek pedig azt, hogy nincs szükség ezer forint adományozására, mert hiszen, ha mindenki hozzájárul, csak 68 forint esik egy családra. És hozzájárult az utcában mindenki. Kinek ne érne meg annyit az a szinte városi kényelem, hogy a házától nem messze megnyitja a vízcsapot és máris viheti a vizet.. . Most pedig egymás között azon vitatkozunk, — újságolja Györfi János, a népfrontbizottság elnöke —, hogy miképpen tudnánk a községi bölcsődét kibővíteni. Ez az „egymás között” szintén azt jelenti, hogy foglalkoztatja a kérdés a pártszervezetet, a népfrontbizottságot, a tanácsot és a nőtanácsot is. — Van tennivalónk bőven — sorolja Győrfi János. — Úttörőtáborozást szervezünk és már készülünk a március 8-i nőnapra. Szép ünnepélyt akarunk rendezni a nők tiszteletére. Meg aztán közbeesik a farsang, amikor néhány teaestéllyel és, bállal akarjuk élénkíteni a község társadalmi életét. Mozi és mentőautó — Előadódnak olyan ügyeink is — kapcsolódik a beszélgetésbe Spisák Jánosné, a községi tanács elnöke —, amelyekben egyetért a községi pártszervezet, a népfrontbizottság, a tanács, de amelyeknek elintézése meghaladja a községi szervek erejét és hatáskörét. Itt van például a mozi. Igen rossz állapotban van a berendezése. A székek majdnem összerogynak a nézők alatt. A MOKÉP kötelessége lenne, hogy rendbehozza, de sajnos egyre késik ezzel a munkával. Nemrég pedig Bayer Béla iskolaigazgató, a népfrontbizottság titkára igen okos javaslatot tett, hogyan is kellene a mozit átszervezni. Reméljük, hogy a bírálat után történik majd valami a gönci mozi ügyében, s az illetékesek felfigyelnek arra a kezdeményezésre is, amelyről Spisákné elvtársnő a következőket említi: — Mozgalmat kezdeményeztünk annak érdekében, hogy kapjon a járásunk mentőautót. Kellene ez nagyon, mert messze van hozzánk a szikszói kórház, s nemrég előfordult, hogy egy anya a vasúti váróteremben szült. Közös gondok, közös örömök. Ez jellemzi a gönci pártszervezet és népfrontbizottság viszonyát. Együttes erővel gyűrik le a nehézségeket és a jól végzett munka felemelő érzésével együtt örülnek az elért sikereknek. Teszkó Sándor Felemelték a régi nyugdíjasok ellátmányát A Magyar Szocialista Munkáspárt a munkásosztály élet- és munkakörülményeit megvizsgálva, megállapította, hogy a nyugdíjkérdés rendezése egyike a sürgősen megoldandó feladatoknak. Bár az 1954-ben kiadott nyugdíjtörvény kedvező változást hozott az öreg és rokkant dolgozók nyugdíjellátásában, nem volt azonban elég nagy különbség a hosszabb szolgálati idővel rendelkezők és azok nyugdíja között, akik csak tíz évig álltak munkaviszonyban. A régi és a hosszú szolgálattal rendelkező nyugdíjasok ügyének rendezése már 1956 nyarán napirendre került. Végrehajtását azonban megakadályozta a súlyos anyagi károkat okozó ellenforradalom. Az azóta eltelt időben következetesem végrehajtott helyes gazdaságpolitika, a dolgozók jó munkája lehetővé tette, hogy a nyugdíjkérdés rendezésre kerüljön. A Minisztertanács által benyújtott nyugdíjtörvényt a Népköztársaság Elnöki Tanácsa december 22-i ülésén jóváhagyta. Az új nyugdíjtörvény csökkenti az 1954. előtti és az új nyugdíjak közötti aránytalanságot. Ennek megfelelően felemeli a nem dolgozó régi nyugdíjasok nyugdíját 25 százalékkal. (Legalább 500 forintra és legfeljebb 800 forintig.) Ez az emelés egyben a régebbi szolgálati idő elismerését is jelenti. Az 1954. előtti jogszabályok alapján özvegyi nyugdíjban részesülők nyugdíját is 25 százalékkal emeli az új törvény, legalább 250, és legfeljebb 400 forintig. Az özvegyek nyugdíját abban az esetben is emelik, ha jelenleg dolgoznak. Az új törvény felemeli az árvasági nyugdíj minimumát is: a félárvák az eddigi havi 100 forint helyett legalább 175 forint, teljes árvák 150 forint helyett legalább 250 forint árvaellátásban részesülnek. A régi, úgynevezett OMBI mezőgazdasági járadékosok ellátása havi 80 forinttal, az özvegyeiké havi 75 forinttal emelkedik. A mezőgazdasági járulékos eddig nem kapott házastársi pótlékot: az új törvény szerint havonta 50 forint házastársi pótlékot kap majd. Az eddigi havi 18 forint helyett 100 forint házastársi pótlék illeti meg azokat a nyugdíjasokat, akiknek a házastársi pótlékkal együtt nyugdíja nem haladja meg a 850 forintot Az új nyugdíjtörvény igazságos különbséget teremt a hosszú szolgálati idővel rendelkezők és azok között, akik csak rövidebb ideig álltak munkaviszonyban. Az 1959. január 1-e után benyújtott nyugdíjigényeknél már az 1929. január 1-től igazolt minden szolgálati év után jár a nyugdíjkiegészítés, vagyis az 50 százalékos törzsnyugdíj évenkénti egy százaléka. Az új törvény fokozatosan felemeli az eddigi 10 évi várományi időt 25 évre. A törvény biztosítja a legalább tíz évi szolgálati idővel rendelkezők számára is a nyugdíjat azzal, hogy törzsnyugdíjuk annyiszor 2 százalékkal csökken, ahány év hiányzik a szükséges szolgálati időből, így például az, aki 1959- ben 10 évi szolgálati idővel rendelkezik, 42 százalék törzsnyugdíjat és ennek tíz százalékát kitevő pótlékot kap. A nyugdíjak felemelését az Országos Nyugdíjintézet folyamatosan hajtja végre, így semmiféle külön utánjárás nem szükséges. Az új nyugdíjtörvény 1959. január 1-én lép életbe. A nyugdíjak rendezésére 1959-ben a kormány 1630 millló forintot bocsát rendelkezésre. Ezzel a párt és a kormány az életszínvonal emeléséről szóló határozatot következetesen megvalósítva biztosítja a nyugdíjasok magasabb színvonalú ellátását. . iiiiiiiiiHiiiHHmmiiiimiHiiHiiiHiiHiiiHiiiiiiiiiHiiimiiiiiHHiiiHimimwiHmnmimHiHHiiiiinKmiiiniiiiimHiwiimnitiniiiiiiiiiinnnMH Az Úttörő Szövetség az idén is megrendezte a kis pajtások számára a hagyományos karácsonyfa-ünnepélyt. Karácsony mindkét napján vidám gyermekzsivajtól volt hangos az Országház, ahol több mint 4 ezer úttörőt láttak vendégül. Nem maradt a# a nagy izgalommal járó jelmezverseny sem