Szabad Föld, 1959. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1959-07-05 / 27. szám
195!* JÚLIUS 5. A szövetkezők ünnepén írta: Nánási László A nemzetközi szövetkezeti napot esztendőről esztendőre július első vasárnapján ünnepük meg az egész világon. _ Ezen a napon együtt a világ szövetkezőivel, a magyar szövetkezeti mozgalmak, tsz-ek, földművesszövetkezetek, kis ipari szövetkezetek vezetői és tagjai is hitet tesznek a szövetkezeti gondolat, a szövetkezeti mozgalmak baráti együttműködése, a népek közötti barátság és a béke mellett. A nemzetközi szövetkezeti napon a magyar szövetkezők örömmel veszik számba az eddig elért eredményeket, a sikeres munkát, amellyel segítették az egész magyar nép fejlődését, előrehaladását. Hazánkban a szövetkezeti gondolat mind szélesebb körben terjed s a szövetkezeti mozgalmak egyre növekednek. Különösen a termelőszövetkezeti mozgalom lépett a legutóbbi időkben jelentősen előre. A téli és kora tavaszi hónapokban sok ezren léptek be termelőszövetkezetekbe, vagy alakítottak újakat. Egész községek, járások és megyék dolgozó parasztsága kezdte meg a közelmúltban a nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodást, a közös munkát, a közös termelést s minden jel arra mutat, hogy ezek az emberek meg is találják szövetkezeteikben számításukat. A szövetkezés ereje megkönnyíti számukra a munkát, eredményesebbé teszi termelésüket s gondtalanabbá megélhetésüket. Az új termés learatását, betakarítását ebben az esztendőben már sok ezerrel többen végzik közös erővel, szövetkezve, mint az elmúlt években. A termelőszövetkezeti mozgalom nagyot lépett előre a magyar földön és biztosan halad a szocialista nagyüzemi gazdálkodás kialakulása. Az elért eredményeikről jogos büszkeséggel emlékezhetnek meg a szövetkezők ünnepén termelőszövetkezeteinkben . Az előrehaladásról adhatnak számot földművesszövetkezeteink is. Gyarapodott taglétszámuk, növekedett gazdasági erejük és sok irányú feladataikat egyre kevesebb hibával végzik. A falusi lakosság áruellátása egyre bőségesebb s az üzlethálózat korszerűsítésére mind több gondot fordítanak. Önkiszolgáló és önkiválasztó boltok teszik kulturáltabbá, kényelmesebbé a földművesszövetkezeti kereskedelmet. A felvásárlási munka is sokat javult földművesszövetkezeteinkben, s a termelőmunka segítésében, a termelés szervezésében is mind jelentősebb a szerepük. A szövetkezeti vagyonvédelem, a közös tulajdon megóvása és gyarapítása is kevesebb kívánnivalót hagy hátra. Nincs a földművesszövetkezeti mozgalomnak olyan területe, ahol nem lehetne előrehaladást tapasztalni. A kisipari termelőszövetkezetek is jól végzik igen fontos munkájukat. Termelő és szolgáltató tevékenységüknek jelentős szerepje van a lakosság igényeinek kielégítésében és termékeiket ma már külföldön is ismerik, szívesen vásárolják. • Amikor a szövetkezők ünnepén, a nemzetközi szövetkezeti napon számvetést készítenek a magyar szövetkezőik, hiba volna, ha az eredmények felsorakoztatása elterelné figyelmüket a meglevő hiányosságaikról, a még megoldásra váró feladatokról. Termelőszövetkezeteink között még szép számmal van megerősítést, megszilárdítást igénylő. Komoly gondot kell fordítani ezekre, s napról napra munkálkodni azon, hogy a termelőszövetkezetekbe a közelmúltban belépett dolgozó parasztok mielőbb igazi szövetkezeti emberekké legyenek, s őszinte szívvel dolgozzanak szövetkezetük felvirágzásáért. Ez a feladat elsősorban a szövetkezeti mozgalom régi, kipróbált harcosaira vár. A földművesszövetkezeti mozgalom területén is van bőven javítani való politikai és gazdasági téren egyaránt. Földművesszövetkezeteinknek továbbra is nevelni, tanítani kell tagjait, mert minél több parasztember ismerkedik meg a szövetkezés erejével, előnyeivel, annál eredményesebben halad előre népünk a szocializmus útján. A földművesszövetkezetek igen fontos szerepet töltenek be a város és a falu közötti áruforgalmiban s ennek a feladatnak maradéktalan ellátása sokoldalú és lelkiismeretes munkát kíván. A vagyonvédelem, a szövetkezeti vagyon gyarapítása is állandó éberséget, takarékos gazdálkodást követel. Mindezeket csakis a szövetkezeti demokrácia segítségével, a tagok bevonásával lehet megvalósítani. A párt, a kormány támogatja és támogatja a jövőben is a szövetkezőket, a szövetkezeti mozgalmakat és ez megkönnyíti munkájukat, eredményesebbé teszi működésüket. De a mindennapi munkát a szövetkezeti mozgalmak, a szövetkezeti tagok boldogulásáért nem végezheti és nem is végzi el helyettük más. Szövetkezeteink előrehaladása elsősorban a vezetők, tagok és dolgozók munkájától függ. Erről nem szabad megfeledkezni sem a szövetkezők ünnepén, sem az azt követő munkás hétköznapokon Az ünnepi megemlékezések során sok szó esik az együttműködésről más népek szövetkezőivel, a népek közötti barátságról s a világ békéjének megszilárdításáról. Mindezekért eddig is dolgoztak a magyar szövetkezők, s dolgoznak, fáradoznak a jövőben is — hiszen ezzel az egész világ javát szolgálják. A LEGTELJESEBB EGYETÉRTÉS Négy hónap óta tagja a sárkeresztesi Előre Termelőszövetkezetnek Mészáros Gy. Sándor. Belépése előtt 17 holdon gazdálkodott. A javakorban lévő, 50 év körüli új termelőszövetkezeti gazdától megkérdezzük, hogy milyen tapasztalatokat szerzett belépése óta a társasgazdálkodásról, hogyan illeszkedett be a közösségi munkába és mennyire látja biztosítottnak jövőjét a termelőszövetkezeti gazdálkodásban. — Nagyon örülök annak — kezdi —, hogy a legteljesebb egyetértés van nálunk. Őszintén szólva eleinte féltem, hogy civódások lesznek, amikor ennyi ember együtt dolgozik. Én pedig nem szeretem a civódásokat. De most már látom, hogy meg lehet szervezni a munkát úgy, hogy ne legyenek nézeteltérések. Éppen ezért bízok gazdálkodásunk sikerében, mert egy akarattal dolgozik itt mindenki. Igen jók a terméskilátásaink is Ez szintén hozzájárul termelőszövetkezetünk erősödéséhez. — Persze hosszabb idő kell ahhoz — teszi még hozzá —, hogy teljesen összeszokjunk. Még elég ritkán lehet hallani közöttünk, hogy a „miénk". De az eddig eltelt idő alatt azt tapasztaltam, hogy jó a hangulat nálunk és bizakodva várjuk az első közös aratásunk eredményeit. A vezetőségtől megtudjuk még, hogy Mészáros Gy. Sándor a termelőszövetkezet egyik legszorgalmasabb tagja. Eddig egyetlen napot sem mulasztott. Teljes erejével azon igyekszik, hogy elősegítse a termelőszövetkezet erősödését és ezzel együtt természetesen a saját boldogulását is. Szabadföld — 3 - Fekete IMIhály egy hold szőlője Fekete Mihály háza előtt fekete és fehér epret szüretel vígan két gyerek. De nem sokáig. Egy mosolygós, barna asszony, a gazda felesége elhessenti őket. — Mára elég volt, most szélpen menjetek haza, tudjátok, hogy miért. Bűnbánóan, maszatos arccal somfordálnak kifelé, s amíg látni őket, Feketéné komoly arcot mutat, de aztán mosolyogni kezd. — Ez a két betyár pusztítja a hasznos madarakat. Hiába szidom őket, eleresztik a fülük melett a jó szót, így büntetem őket. — Helyeselni lehet a szigorúságot — ezt mondja Fekete Mihály is. — Tanulják meg a rossz csontok, hogy az ágasegyházi határt szeretni, becsülni kell. Nem az egyhelyben topogás türelme Asztalhoz ültünk, megebédeltünk. Aztán Fekete Mihállyal hasznos beszélgetésbe merültünk. Több mint húsz évvel ezelőtt négy hold ágasegyházi földön telepedett meg, most nyolc holdon gazdálkodik. Beszélgetünk. S ha ennek gyors folyamában elsodor bennünket az ár, akkor ő ebbe a nyolc holdnyi szigetbe kapaszkodik meg — ezt ismeri a legjobban. Mert zömével az ország ügyeiről folyik a szó, különösen a legutóbbi jelentősebb eseményekről. Többek között arról a beszédről, amelyet Kádár János a Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülésén mondott. Olvasta, a rádióból is hallotta a beszédet Fekete Mihály, s vajon mi ragadt meg legjobban benne? Ez a szó: türelem! De nem az egyhelyben topogás türelme. Szerinte, amint erről Kalmár bácsival, a helyi népfront elnökével beszélgetett , a párt és kormány nagyon bölcsen cselekszik, amikor előre lép, de előbb alaposan körülnéz. Erre azt mondja: — Szerintem ennek a politikának két oldala van. — Beszéljünk először az egyikről. És ősszel ? Borostás állát simogatja, aztán rágyújt és elgondolkozva fújja a füstöt. — A megértés és a türelem szerintem elsősorban az árpolitikában nyilvánul meg. Szoríthatnák az árakat lejjebb, nyomhatnák az adótértég feljebb. Igaz? — Ezek szerint nemcsak szavakban türelmes az állam, hanem tettekben is. De miért is hamarkodnánk el a dolgot? Nekünk, parasztoknak a termelőszövetkezet egy életre szóló dolog. Nálunk Ágasegyházán a tavaszon már beszéltünk erről, de aztán úgy alakult, hogy mégsem szerveztünk szövetkezetet. — És ősszel? Nem akarják újra megpróbálni? — Akkor is vitatkozni fogunk bizonyosan, és megeshet, hogy más lesz az eredmény, mint tavasszal volt. Előre mi sem jósolunk szívesen, mert az emberek sokszor nem mutatják kívül, hogy mit éreznek belül. Ezért kell alaposan mindent megbeszélni, ezért jó a türelmes és megértő politika. Tavaly, és az idén Fekete Mihály csaknem 12 ezer forintos költséggel egy hold szőlőt telepített. — Azt mondták nekem az ismerőseim, minek izzadsz, úgyis a szövetkezeté lesz. Hát aztán? A szövetkezet kié lesz? Akár lesz nálunk szövetkezet, akár nem, az egyéni gazdaság sem állhat egyhelyben. Ilyesmitől csak az riadozik, akinek nem ízlik a munka. A kertek, a szőlők — Azt hiszem, itt egy kicsit egyszerűsítette a dolgot — jegyzem meg. — Az igaz, hogy most sem az ellenséges suttogás, sem más, az egyéni A paraszt munkakedvét nem szegi meg. Hanem azért mégis, nem lenne okosabb közösen erőfeszítéseket tenni például a szőlő telepítésénél? Fekete Mihály ezen gondolkozik, s azt mondja, hogy itt a politika másik oldala. — Mindenki telepít itt is, ott is. Viszont igaza lehet abban, hogy eléggé ráfizetünk mi erre a szétdaraboltságra. Ezért az út úgyis a közös gazdálkodáshoz vezet ... Nem mondta, hogy szövetkeztbe akar lépni, erről egy szó sem esett. A gondolatok mégis kavarognak benne. Azt mondja, hogy az ágasegyházi egyéniek mindegyike serénykedik valamin, de mindenki csak aprócska dolgokon. Fekete Mihály a beszélgetésben ezt fedezte fel, s ettől már nem tudunk szabadulni . A szántóföldet hamar össze lehet szántani, de a kertek, a szőlők ... ... Eredményesebbé tenni a paraszti munkát Aztán mindketten másra gondolunk. Nekem az jut eszembe, hogy íme, bármiről is beszélgetünk, akár a népfront Országos Tanácsán elhangzott beszédekről, akár másról, mindig visszakanyarodunk a szövetkezetekhez. Fekete Mihály, mint később mondta, azon töprengett, hogy eddig az esze és szíve együttesen diktálta az egy hold szőlő telepítését, s most miért van az, hogy sajnálja, amiért ő és mások is szerte széjjel, minden rendszer nélkül telepítenek. Hogy miért? Azért, mert Fekete Mihály is azok közül a bátor, okos, tehetséges, vállalkozó szellemű parasztemberek közül való, akik gondolkozva szemlélik az országban folyó eseményeket. És egyre jobban megértik, hogyan lehet eredményesebbé, gazdagabbá tenni a paraszti munkát. Griff Sándor KOMMUNISTA CSALÁD FIA A csendes kis vadásziakból — ahová a határjárás után betértünk — úgy tűnik, mintha a nap fürödni készülne lenyugvás előtt. Vérvörösen izzó korongja a szemhatár peremén beleér a Fertő-tó hűs vízébe. Katona Ede, a 44 ezer holdas Lajta-Hansági gazdaság igazgatóhelyettese is gyönyörködve nézi a naplementét. Széles vállait nekitámasztja a kis ház tornácoszlopának. Erős, munkában edződött keze cigarettát tart. Tekintete végigszalad a tájon, és mintha csak hangosan gondolkozna, úgy ejti ki a szavakat. — Milyen szép is a határ! Ilyen gazdag termésre nem is tudom, mikor volt példa. Nagyszerű termést hoz a földbe vetett mag. De én nemcsak ennek örülök, hanem annak is, hogy Győr megyében eltűnnek a mezsgyék. A közös gazdálkodás gondolatának magja is termékeny talajra hullt. Az apám, aki két évvel ezelőtt halt meg, nem lehet tanúja ennek a nagy áí■ alakulásnak. Pedig mennyire várta, mennyire szerette volna megérni ezt az időt. Hidászlakatos vett Az egykori hidászlakatosból lett gazdasági vezető és pártmunkás nagyot sóhajt, aztán jó ideig csak hallgat. Erős vállait nemcsak a felette elszállt 39 esztendő, hanem az emlékek súlya is nyomja. Sok vihart megélt családi fészekből röppent ki Katona Ede. Apját a Horthy-terror elítélte, megkínozta, mert kommunista volt. — Az apám, aki mégis túlélte a fehérterrort, már 1936-ban megmondta a földért veszekedő parasztoknak: mit acsarkodtok egymásra, eljön rövidesen az idő, amikor összeszántják a hosszú földeket, és mind a tietek lesz. Nektek terem a föld, s nem lesznek grófok, főispánok, intézők a nyakatokon, így beszélt az apám — emlékezik a húsz év előtti történetre Katona Ede. 1945 után az apa és négy fia ott volt a legnehezebb helyeken, mindig ott, ahová a párt állította őket. Katona Ede, ha kellett, korgó gyomorral, megszakítás nélkül 48 órán át is szerelte a Kossuth-hidat. Ha kellett, mint politikai vezető, nevelte, tanította a faluról kikerült traktorosokat. 1955 elején a horvátkimlei gazdaság vezetője lett. Hatalmas akaraterővel, kemény munkával sikerült rendeznie a gazdaság ügyeit, úgy mondják róla, szigorú, de igazságos ember. A mosonmagyaróvári ellenforradalmárok 1956-ban őt is halálra ítélték. Tudták, hogy a párt kipróbált katonája. Igen csúnyán meg is sebesítették. Nem rajtuk múlott, hogy Katona Ede ma él. Az apai szív — Nagyon nehéz napok voltak azok — simítja végig az őszülő, rövidre nyírt haját Katona elvtárs. — Egyszer elém állt az egyik főkolompos, és a tagsági könyvemet akarta széttépetni velem. Azt kiabálta: „Megsemmisítünk benneteket és a pártotokat is”. Rettenetes düh fogott el. Megmondtam neki: maga akarja a kommunista pártot megsemmisíteni? Ezt már nagyobb emberek is megpróbálták Horthy vezetésével, és nekik sem sikerült. Kissé elhomályosodik a szeme, amikor ismét az édesapját említi. — Az apám ebben a szörnyű viharban is a régi maradt. Egy alkalommal meglátogattam, úgy október vége felé. Amikor beléptem, se jónapot, se hogy vagy, fiam. Egyenesen azzal kezdte: „Miért jöttél? Félsz és megtagadtad a pártot, az apádat, vagy csak látogatóba? Mert ha az előbbi hozott, akkor nincs helyed az én házamban.” Munka és tanulás így keverednek a régmúlt és a közelmúlt emlékei Katona Ede szavaiban. A maga személyes nehézségeiről hallgat. Megtudom, hogy sokat kell dolgoznia, tanulnia. Akadémiára jár, hogy a magas szintű mezőgazdasági ismeretek birtokában még jobban, eredményesebben vezethesse a rábízott embereket. Mindezt természetesnek tartja, kötelességének érzi. A nap már régen eltűnt a hegyek mögött. Lassan hazaindulunk Győrbe, ahol Katona Edét, a férjet, az édesapát már várják a meleg családi otthonban. Az út mentén szőkülő árpatáblákat, nehéz kalászokat érlelő búzamezőket ringat a szél. Gazdag termés lesz ezen a tájon is, ahol nemcsak szép gabona, hanem nemes áldozatkészség is terem. Maris János