Szabad Föld, 1960. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-03 / 1. szám

2 A Hazafias Népfront Országos Titkársága javasolja: 1960 első felében hívják össze a népfront II. kongresszusát Dr. Ortutay Gyula nyilatkozata Dr. Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára a népfrontmozgalom feladatairól nyilatkozott a Magyar Távirati Iroda munkatársának. A nyilatkozatot az alábbiakban rövidítve ismertetjük. A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusa, amely megalkotta hazánkban a szocializmus továbbfejlődésének gazdag és szép programját, meghatározta a Hazafias Népfront helyét és feladatait is. Az egész kongresszusi vita jellege, a referátumok és a hozzászólások is újból bizonyították, hogy a párt következetesen ragaszkodik a minden becsületes ember tevékenységét igénylő politikájához. A szocializmust az egész néppel együtt építi: mindannyiunk műveként születik meg a szép, a boldog, a kulturált Magyarország. A párt vezette Hazafias Népfrontba tömörülhetnek mindazok, akik őszintén óhajtják e cél megvalósítását. Az egyetlen helyes út: a párt politikája A népfrontbizottsági tagok és a népfront országos vezetői is tapasztalták, hogy milyen jelentős visszhangja támadt országszerte a kongresszuson elhangzott kijelentéseknek. Ez mindenekelőtt a párt iránti bizalom fokozódásában jelentkezik. A bizalom növekvő áramlatát az építő kedv fokozására használjuk fel és újabb tömegeket igyekszünk a népfront hatósugarába bevonni. Ez a kedvező légkör indított minket arra, hogy a Hazafias Népfront Országos Titkárságán elhatározzuk: javasolni fogjuk a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, hogy 1960 első felében hívja össze a Hazafias Népfront II. kongresszusát. A Hazafias Népfront II. kongresszusának egyik feladata lesz, hogy számbavéve a népfrontmozgalom gazdag múltjának értékeit, véglegesen leszámoljon azokkal az illúziókkal és törekvésekkel, amelyeket a népi demokratikus rendszerünkkel nem rokonszenvező erők a mozgalommal kapcsolatban időnként feléleszteni szerettek volna. A népfront II. kongresszusa hangjának vezérmotívumát a párt VII. kongresszusa, a Magyar Szocialista Munkáspárt következetes, a néptömegekre támaszkodó politikája adja meg. A mozgalom elmúlt háromesztendős története bizonyítja, hogy ez az egyetlen helyes út, ezen kell szilárdan tovább haladni. Népfront a szocialista mezőgazdaságért A kongresszuson ennek a három évnek a jelentős eredményeiről számolhatunk be. A Hazafias Népfront befolyása, tekintélye, jelentősen megnövekedett, a köréje csoportosuló emberek száma soha nem volt ilyen nagy. A megújult népfrontmozgalom első nagy erőpróbáját az 1958-as válaszások lebonyolítását, teljes sikerrel kiállta. A népfrontbizottságok eredményesen közreműködtek az idén tavasszal a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, és nem egy helyen a tekintélyes népfrontbizottsági tag jó példája ragadta magával a többieket. Most is azon buzgólkodunk, hogy lehetőségeink teljes kihasználásával támogassuk a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésének ügyét. Elsősorban a politikai felvilágosító munkát szorgalmazzuk és igyekszünk megmagyarázni a dolgozó parasztoknak, hogy mi az előnye a közös, szocialista gazdálkodásnak. A dolgozó parasztság látókörének kiszélesítését, a közösségi erkölcs fejlesztését tartjuk legfontosabb teendőnknek. Mindenekelőtt ezzel — nem csupán istállók, bekötőutak építésére kezdeményezett társadalmi munkával — igyekszünk a szocialista falu megteremtését segíteni. Alkotó vita fóruma A megnövekedett feladatok, a sokoldalú munka igényli, hogy népfrontbizottságainkat megerősítsük, a három év alatt kitűnt jó erőket bevonjuk a vezetésbe. Ezért a II. kongresszus előkészítéseképpen újjáválasztjuk bizottságainkat úgy, hogy azokban képviselve legyenek egy-egy terület legtekintélyesebb, legtevékenyebb és legjobb politikusai. Ma már senki előtt nem kétséges, hogy a párt komolyan gondolja: minden gondját, örömét megbeszéli a tömegekkel. Valóban akarja a vitát, amelyen bátran és szabadon elmondhatja véleményét az, aki osztozni akar az építés gondjaiban. Beszéljük meg problémáinkat, de ha már valamilyen megegyezésre jutottunk, akkor minden erőnkkel a megvalósításon fáradozzunk. Ennek az alkotó vitának egyik fóruma a Hazafias Népfront, amely — hogy úgy mondjam — az ország szorgos mindenese kell hogy legyen. Mindenütt ott akarunk lenni, ahol a szocialista haza felvirágzásáról, a béke védelméről, mindannyiunk közös nagy és kis ügyeiről szó esik, és cselekedni kell. Sok öröm, a jó munka igazi boldogsága vár ránk; az új esztendő kovácsai ma már maguk a dolgozó emberek. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében, a megvalósulás reményt keltő érzéseivel kívánhatok mindenkinek boldog új esztendőt — fejezte be nyilatkozatát dr. Ortutay Gyula. Szabadföld Mit kell tudni a Tíz napig tart az összeírás, a lakosság segítse a számlálókat Az új esztendő első tíz napjában lezajlik a nagy országos esemény: a népszámlálás. Hosszú és fáradságos munka előzte meg: minden elismerést megérdemelnek a tanácsok dolgozói,már az eddigiekért is. Több mint hárommillió épületet jártak végig, amíg kiigazították a házszámokat, s befejezték az utca elnevezéseket, ahol arra szükség volt. Fontos előkészületi munka volt a foglalkozási jegyzék összeállítása is. Ki hinné, hogy hazánkban mintegy 400 nagyobb foglalkozáscsoport van, s a különféle egyéni foglalkozások száma a tízezret is meghaladja. Az összeírást végző számlálóbiztosok többsége pedagógus. Ők is „készültek”, külön erre a célra szolgáló vaskos tankönyvet’’ kellett áttanulmányozniok. Magára a lakosságra már kevesebb „felkészülés” jutott, a legfontosabb tudnivalókról azonban érdemes tájékozódni. Jó tudni például, hogy bár január 10-ig tart a népszámlálás, csupán egy időpontnak — az 1959 december 31 és 1960 január 1 közötti éjfélnek — megfelelő állapot számít. Aki tehát éjfélkor életben volt, de január elsején meghalt, az még szerepel az összeírásban. Az éjfél után született csecsemőt már nem írják össze. Nagyon megszívlelendő a népszámlálás legfontosabb szabálya: az összeírásból senki ne maradjon ki és senkit ne írjanak össze kétszer. Miyen kérdésekre kell válaszolni? Azonosítási, illetve személyi kérdések: családi és utónév, neme, családi állás, születés időpontja, családi állapot, házasságkötés éve, gyermekek száma, állandó lakóhely, 1949 január 1-i állandó lakóhely, állampolgárság, anyanyelv, nemzetiség, nyelvtudás. Kulturális kérdések: írni-olvasni tudás, iskolai végzettség, érettségi bizonyítvány, egyetemi (főiskolai) oklevél. Foglalkozási kérdések: földdel való ellátottság (gazdaságnagyság) foglalkozás (a foglalkozás tüzetes megjelölése), az alkalmazás minősége, a munkáltató és a munkahely neve és címe, alkalmazottak száma, szakképzettség. Amint látjuk, a számlálóbiztosok senkitől sem érdeklődnek a jövedelméről, titkolni való személyi kérdéseket sem adnak fel A kérdőíveket a számlálóbiztos tölti ki, aki házról házra jár és elsősorban a családfőtől, távollétében valamelyik nagykorú családtagtól kérdezi meg a család minden tagjának, valamint a lakásnak az adatait. Jó, ha erre felkészülünk a családon belül, mert például az egyes személyek foglalkozásának megjelölésére nem elég a szakmáját megnevezni — arra is válaszolni kell, hogy azon belül, milyen munkakört lát el. A földtulajdont — bérlet, bérbeadott föld és illetményföld — területet katasztrális holdban és négyszögölben kell megnevezni. A népszámlálás a földre vonatkozó adatokat családonként összegezni tehát a családfőnél mutatja ki a család valamennyi tagjának a földjét. Az adítszolgáltatás kötelező Ha a számlálóbiztos első látogatásakor senkit sem talál odahaza akkor értesítést hagy hátra, mikor jön újból. Ebben az időpontban már feltétlenül odahaza legyen valaki a családból, aki válaszol a kérdésekre. Legjobban segítheti a lakosság a számlálóbiztosok fáradságos munkáját, ha megkíméli őket a felesleges keresgéléstől, időtöltéstől. Az adatszolgáltatás kötelező, törvény van rá. Minden kötelezés nélkül is szívesen eleget tesz azonban a lakosság ennek a feladatának, hiszen könnyű megérteni, hogy az ország irányításához elengedhetetlen a népesség főbb adatainak számbavétele. Ha például ismeretes, hogy egy bizonyos szakmán belül vidékenként milyen az átlagos életkor, a nők, férfiak aránya, a létszám, ebből kiszámíthatják, hogy az esetleges szakmunkáshiányt mennyi ipari tanulóval lehet megszüntetni. Sok hasonló példát felsorolhatnánk. Az összegyűjtött több százmillió népszámlálási adatot elektromos számológépek dolgozzák fel. Valószínű, hogy 1960. január végére már megtudjuk az első összesítésből: hány lakosa van hazánknak. A további adatokat folyamatosan hozzák nyilvánosságra. Teljes feldolgozásukra 2—3 esztendő is szükséges, hiszen körülbelül 35 vaskos kötetnyi lesz belőlük. 1960. JANUÁR 1. A bizalom forrása A társadaloi legkisebb egységére, a családra jellemző, hogy tagjai a legteljesebb bizalommal vannak egymás iránt. Szülő a gyermekére, testvér a testvérre nyugodtan rábíz pénzt, titkot, s mindent, ami drága, hiszen egy a sorsuk, együtt kell boldogulnak. Más a helyzet persze ott, ahol gonosz mostoha van a családban ... Nemzetünk „gonosz mostohájától", az úri rendszertől, a kapitalizmustól végképp megszabadultunk. Népi demokratikus rendszerünk egy a néppel, s az ország vezető ereje a párt: a népből sarjadt, érte küzd. Mivel táplálja, mivel érdemli pártunk a nép bizalmát? Egészen egyszerűen ezzel a mélyértelmű kongresszusi mondattal is válaszolhatnánk: a párt nem uralkodik a nép fölött, hanem szolgálja a népet. Ennél találóbban nagyon nehéz volna, de ennél részletesebben nagyon könnyű válaszolni a kérdésre, mert az elmúlt tizenöt esztendő, s különösen az utolsó három év milliónyi feleletet kínál. Egy falusi asszony, Rancsek Lajosné bucsai lakos például így „felel" erre szerkesztőségünkbe küldött írásában: „Néhány év alatt olyan sokat fejlődött a falunk, hogy szinte mesébe illő, de színigaz. Minden utcában szép, sima betonjárda, s mi építettük.“ Népi rendszerünknek ilyen szívdobogtatóan gyönyörű hitvallását sokat idézhetnénk még abból a több ezernyi pályázatból, amelyet „Új úton a magyar falu” címmel írtak szerkesztőségünknek. Minden ébredés szép, a természet ébredése megkapó, de amikor egy nép eszmél, ébredezik, nincs ahhoz mérhető élmény a világban. Az ember szétnéz a háza táján, a falujában, az országában, s ezt tapasztalja: magamnak építettem a járdát, a kultúrházat, nekem épült Komló, Kazincbarcika, Sztálinváros, az új erőművek, az új kohók, nekem készül a traktor — munkám eredménye engem boldogít. Századunk legnagyobb társadalmi vívmányát hordozza ez a néhány szó. Azt állítják a burzsoázia propagandistái — persze csűréscsavarással, ködösítéssel —, hogy a munka eredménye a dolgozót boldogítja akkor is, ha a hasznot a tőkés, a földesúr vágja zsebre, ha a munka eredményének csak a morzsáját kapja a dolgozó, a termelő. S az az igazi szabadság szerintük, ha az egyik ember szabadon gazdagodhat mások munkáján, helyesebben mások rovására. Ilyen „szabadság” volt nálunk is a felszabadulás előtt. A tőkésé volt a gyár, a földesúré a föld nagy része. Ennélfogva a dolgozóé volt a munka teljes mértékben, s a tőkésé, földesúré a munka eredménye a legnagyobb részben. Teljes „szabadsága” volt a nyomornak, a népbetegségnek és évtizedek alatt akkora pusztítást vittek végbe népünkben, hogy évszázadok öldöklő háborúi, törökök, tatárok dúlásai sem szedtek több áldozatot. Az ilyen állapottól, az ilyen rendszertől megszabadulni, ezért folyt tengernyi munkás és parasztvér ebben az országban, s szerte a világon. Először és véglegesen 42 évvel ezelőtt Oroszországban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom teremtette meg a feltételét, hogy a munka eredménye a munkálkodó emberé legyen. Akkor „csapták el” a dolgozók először a heréket, a kizsákmányolókat. S az akkor megszületett Szovjetunió segített hozzá bennünket is, hogy ugyanezt megtehessük. Nincsen abban semmi különös, hogy minél inkább sokasodik két kezünk, s eszünk munkájának eredménye, annál bensőségesebben ünnepeljük felszabadulásunk évfordulóit, s mindinkább erősödik, mélyül szeretetünk a szovjet erzberek iránt S az is természetes, hogy az elért eredményekkel együtt nő pártunk tekintélye és az iránta érzett bizalom. Annak, hogy a munka eredménye a dolgozót boldogíthassa, legfontosabb feltétele a munkás-paraszt hatalom, amely a javak termelését a lehetőségek legmagasabb fokára képes emelni. Ez folyik napjainkban a szocializmust és kommunizmust építő országok közel egymilliárdos táborában. Ezt tesszük mi is hazánkban. Ipari termelésünket az elmúlt másfél évtized alatt három és félszeresére emeltük. Az iparban ugyanis évek óta a szocialista termelési viszonyok az uralkodók. A mezőgazdaságban viszont ez idő alatt a munka eredményét, a hozamokat mindössze 15 százalékkal sikerült növelnünk. Mezőgazdaságunkban ugyanis egészen ez év tavaszáig az avult kisüzemi gazdálkodás volt többségben. Az idei nagy előrelépés, amely a termelőszövetkezeti gazdálkodást mintegy háromszorosára növelte, arról tanúskodik: parasztságunk mindinkább az ország felelős gazdájaként méri fel a mezőgazdasággal szemben támasztott követelményeket. S tanúskodik a parasztság párt iránt erősödő bizalmáról is az, hogy mind nagyobb számban fogadja el a párt által ajánlott utat. Igaz, az ország termőföldjének felén még kisparcellás gazdálkodás folyik. Azt jelentené ez, hogy a gazdák egy része még bizalmatlan pártunkkal, rendszerünkkel szemben? Nem így van. „A magyar paraszt nem fél már a termelőszövetkezettől, nem fél az államtól, bízik a pártban” — állapította meg Kádár elvtárs kongresszusi vitazáró beszédében. Miféle bizalmatlanság, miféle kételyek élnek mégis az egyéni gazdákban, ha már a nagyüzemi gazdálkodással, mint sokkal fejlettebb termelési módszerrel egyetértenek? Ilyenfélék: jó vezetővé válik-e, akit megválasztunk, nem fog-e parancsolgatni, gorombáskodni? Nem kell-e majd a másik, esetleg kevésbé szorgalmas tag helyett is dolgozni? Együtt dolgozhat-e oly sok ember békességben, egyetértésben? Nagy, nagy lépés kell ahhoz, hogy az egyéni gazda maga mögött hagyja az ilyen kételyeket. S nagy türelem, testvéri segítség, baráti szó kell hozzá, hogy megkönnyítsük ezt a lépést. A párt segít ebben is. De könynyen segíthetnek magukon a töprengő egyéniek is, ha széjjelnéznek a szövetkezetek házatáján. Országszerte ezernyi példája van már, hogy a szövetkezetben a magasabb terméseredmény mellett az emberek egymás közötti kapcsolata bizalommal teljesebb, segítőbb, testvéribb, mint volt egyéni gazda korukban. A bizalom a mi rendszerünkben, a mi pártunk irányításával túllépi a szűk családi határokat és átjárja, összekovácsolja egész dolgozó társadalmunkat. Fehér János 1100 hold szántóról négymillió forint áru A balmazújvárosi Vörös Csillag Tsz kiváló gazdasági esztendőt zárt. 245 mázsás cukorrépa, 40 mázsás kukoricatermés dicséri a szövetkezeti tagok szorgalmát, hozzáértését. Az állattenyésztéshez is értenek: több mint 700 sertést hizlaltak meg, s a juhoknál öt és fél kiló volt a nyírási átlag. A balmazújvárosi gazdaság 1100 hold szántóról négymillió forint értékű árut értékesített, azaz minden hold szántóra több mint 3600 forint érték jut. A Vörös Csillag Tsz ebből az összegből számottevően növelte beruházásait, a közös vagyon több mint hatmillió forint értékűre gyarapodott, emellett az év végi elszámolásnál 56 forintot osztottak minden munkaegységre.