Szabad Föld, 1962. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1962-07-01 / 26. szám

1962. JÚLIUS 1. „Haszontalan" homokon egymilliós haszon Az ipá­ci Március 21. Tsa 75 hold terméketlen, szélhordta homo­kon spárgát telepített. S ahol eddig jóformán semmi se termett meg, ott most fejlett agrotechnikával a spárga egymillió forint jö­vedelmet biztosít. A spárgás­ brigád egyik tagja, Kocsiba Teréz, hát jókedvűen szedi a spárgát Vasárnap is öntöztek Bács megyében A vasárnapi perzselő melegben 50—60 fokra forrósodott a kis­kunsági homok. A tikkasztó hőségben —, ahol erre már megvan a lehetőség — öntözéssel védték a növényeket. A Duna és mellék­ágainak mentén magyar, német és olasz esőztető-berendezések, szi­vattyúk továbbították az éltető vizet több mint 15 000 holdnyi szá­í­­óföldi és kertészeti növényre. Megfigyelték, hogy a nagyobb kapacitású szórófejek a víz fe­­lövellésekor, öntöző hatáskörükön kívül is lehűtik a levegőt, s ez­zel felfrissülnek a környező növények is. A Homokhátságon mint­egy félezer csőkút üzemelt vasárnap. Az Izsáki Állami Gazdaság­ban például több mint 100 szórófejből hullt a mesterséges eső a haragos zöldön fejlődő kukorica, lucerna és napraforgó vetésekre.­­ A Városföldi Állami Gazdaság kiskunfélegyházi kertészetében ugyancsak egész nap hullt az éltető víz a mindig szomjazó homok növényeire. -------------­ Tovább bővül a szentesi Előtakarmánygyár előkészítő üzemrész­én szűk a tárolóhelyiség. Most újabb beruházással to­vább fejlesztik a gyárat. Jelen­leg épül már egy 120 vagont kell fogadó képességű raktár és más üzemépület is. Néhány hónap múlva megoldódik majd a táro­lási probléma, a végleges megol­dás azonban, csak a 400 vagonos siló felépítése után várható. Az üzem munkáját rövidesen kiegészítik majd a Szegeden és Makón létesítendő keverőüze­mek. Szegeden az egykori Rózsa­­malomban és Makó egyik ma­lomépületében létesítenek ilyen keverőüzemet. A szövetkezetek háromszor kevert négyféle ba­romfi-, illetve malac- és sertés­(Tudósítónk jelentése.) Eredetileg 20 vagon takar­mánykeverék előállítására ter­vezték a szentesi Előtakarmány­­gyárat. Az egykori téglagyár he­lyén épült modern üzem ma már két műszakban dolgozik és 30— 32 vagon­nyi takarmány­keverék­et ad a gazdaságoknak. Az utóbbi hónapokban a Dunától keletre eső állami gazdaságok és sertés­­hizlaldák, valamint a Szentes környéki termelőszövetkezeti gazdaságok mellett több Csong­rádi megyei szövetkezet is igé­nyelt takarmánykeveréket az üzemtől. A megnövekedett igé­nyeket csak úgy tudnák kielégí­teni, ha három műszakban dol­goznának. Erre azonban nincs le- tápot kaphatnak cseretakarmt­­hetőség, mert nem megfelelő az nyert N. P. Bemutatták Makón a kertészeti mindentudó gépet (Tudósítónk jelentése) A Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet makói műhelyé­ben már sok ötletes mezőgazdasági kisgépet készítettek. Brúder Já­nos tudományos kutató és Kovács Mihály gépműhelyvezető már más alkalommal is meglepte a mezőgazdaságot ötletes géppel. Most legutóbb egy nagy teljesítményű kertészeti növényápolót szer­kesztettek, illetve készítettek. Ezt be is mutatták mintegy 60—65 mezőgazdasági szakember jeenlété­­en, a makói Lenin Tsz kertésze­tében. Ez a gép tulajdonképpen a korábban már bevált és használt hagymaművelő­ gép tökéletesített példánya. A szakemberek megál­­lapították, hogy a kísérletek nem­ voltak hiábavalók. Végre sikerült egy olyan gép prototípusát előállítani, amelynek alkalmazásával lé­nyegesen meggyorsíthatják, olcsóbbá tehetik a hagyma-, s más növényféleség termelését. A bemutatót jelenlevő szakemberek, állami gazdasági vezetők, termelőszövetkezeti elnökök kifejtették azt az óhajukat, szeretnék, ha az ő gazdaságukba is jutna egy olyan gép, amivel most míg csak a makói Lenin Termelőszövetkezet rendelkezik. Szabadföld - 3 Az újszegedi Haladat Tsz-ben a 62 holdas papri­katábla végében egy szál akácfa gyér árnyékában hűsöl a munka­csapat. Olyan ke­mény szikrákat szór a tűző nap, hogy nem lehet előle elbújni. Nem is akarnak, csak éppen kifújják magukat s mennek tovább dolgozni. Igyekezniük kell, ha meg akarják nyerni a kong­resszusi versenyt Akarják, hi­szen ők kezdeményezték a tsz­­ben a versenyt — ifjú Kiss Péter és Maróti Sándor munkacsapata. A kezdeményezők A gépkocsi zajára még azok is körénk gyűlnek, akik eddig a paprikaföldön kapáltak. Itt van Herczeg Erzsébet, Kárpáti Zol­tánná, Szűcs Imre, Saja Erzsé­bet, Király Mihályné, Petrov Andrea, Jamanov Lázár, Rehák István és Kispál László brigádve­zető. Mágori Imre elnökhelyettes —, aki kijött velünk a határba —, leéri a munkacsapat tagjait, be­széljenek a munka­versenyről. — A versenyről?... Azt mi nyerjük meg — mondja maga­biztosan Herczeg Erzsiké, s a széleskarimáj­ú szalmakalapja alól kacsint egyet társnőjére, Sa­ja Erzsikére. • — Minket nem pipál le senki, nézze meg milyen szépek a pap­rikapalánták — veszd át a szót Saja Erzsike, nagy darab, erős szőke lány, a egy kicsit kihúzza magát, mintha azt akarná mon­dani: van itt erő. Az első díj — háromezer forint" A Haladásban nem szólam a verseny, hanem élő, eleven való­ság. Az emberek tudatosan cse­lekszenek. Három célt tűztek ma­guk elé: 1 ■­­ 1. a város hat tsz-e közül ők szeretnék megnyerni a városi pártbizottság kongresszusi ver­senyzászlaját; 2. a benevezett 16 munkacsa­pat közül ki lesz a győztes; 3. túlteljesíteni a termelési tervet. S talán ez a leglényege­sebb hogy úgy mondjam, kézzel­fogható dolog: egy holdon ki ter­mel több értéket? Egy hold pap­rika termelési költsége (munka­­ráfordítás, palánta, öntözés, szál­lítás stb.) 7500 forint lehet. Ezért meg kell termelni 23 000 forint értékű árut — 100 mázsa zöld­paprikát Ha a munkacsapat túlteljesíti a tervét a terven felüli termék értékének 50 százaléka az övé. A tsz vezetősége ezen felül 6000 forinttal jutalmazza a munka­verseny legjobbjait: első díj há­rom, a második kettő, a harma­dik díj ezer forint Nemcsak a kommunisták... Nehogy azt gondolja az olvasó, hogy ez csak a kommunisták versenye. Császár Istvánné párt­­titkárhelyettes az irodában egy halom papírt tesz elém: verseny­­vállalási lapokat. Nézegetem őket. Egyszerű gyakorlatlan név­aláírások. Százharminc, mind sa­­játkezűleg. A tsz 290 tagja közül 23-an párttagok és tagjelöltek, és mégis 130 aláírás a kongresszusi versenylapokon. Ez mindennél jobban beszél... Százharminc különböző korú és alkatú ember — főleg pártonkívüliek — ugyan­azt akarja, mint a párt. Ahol baj van a verseny nyilvánosságával következő állomásunk Pitva­ros. A falu lakói (2100 lakos) egy tsz-ben, a Vörös Csillagban gaz­dálkodnak. A 3555 holdas határ­ban főleg gabonát, kukoricát, cu­korrépát, hagymát termelnek. A Vörös Csillag székházá­ban, a pártszervezet helyiségében talá­lom B. Szűcs Lajost, a járási pártbizottság munkatársát, Prí­­berszki Mihályt, a tsz párttitká­rát, Urbán János tanácselnököt és Kotormány Mihály főagronó­­must Valami kimutatás félét ké­szítenek. A munkaversenyről keveset tudnak. — Régen történt a felajánlás, meg aztán már annyi felhívás volt, hogy nem is emlékezünk pontosan hogyan is van, talán már el is felejtették a tagok — mondja Priberszki elvtárs. A mezőgazdász észbekap, hogy mégis csak kellene valamit mon­dania az újságírónak, s elkezd magyarázni ... Persze, hogy be­kapcsolódtunk a versenybe... s kezdené sorolni a vállalást... — Olyan taggal szeretnék be­szélni, aki aláírta a vállalást... — Minden tag aláírta... Su­­tyinszki Pál, Kucsa Mihály ... — Ne mondj neveket — inti le Kotormányt a párttitkár — hát­ha olyanét mondod, aki alá se írta... — Nem baj az, az újságban úgyis ki tudják szerkeszteni, hogy jó legyen — próbál tréfálkozni a mezőgazdász. Nem „szerkesztünk” ki senkit, csak megírjuk az igazat: bizony Pitvaroson baj van a pártkong­resszusi verseny nyilvánosságá­val. Nem törődnek vele az ille­tékesek — a falu kommunista vezetői —, éppen azok, akiknek feladatuk volna a versenyszellem ébrentartása. Mit szól ehhez a falu? Az ambrózfalvi határrészen Tóth Pálné 63 éves asszony ka­pálja a cukorrépát, fia a tsz-iro­­dájában dolgozik — tehát — ahogy mondják — elég közel áll a tűzhöz, mégse tud semmit a versenyről. Arrébb, a répatáblán két fiatalasszony kapál — meg­kértek, hogy ne írjam ki a ne­vüket —, ők se tudnak semmit a tsz-ben folyó szocialista munka­versenyről. Pedig olyan szép a répájuk, hogy akár az országos első díjért is versenyezhetnének... Ambrózfalván Cselovszki György tanácselnökkel és Lukács László me­zőgazdásszal be­szélgetek. Nem­csak tudnak a versenyről, ha­nem becsületesen dolgoznak is, hogy teljesítsék azt. A többi között vállalták, hogy a pártkongresszus tiszteletére min­den hold föld után 80 kiló sertés­húst értékesítenek. 1430 hold szántóföldjük van és eddig 1235 hízóra szerződtek. Az ambrózfalviak talán legjob­ban ifjúsági munkacsapatukra büszkék. A tizenhét-húszéves fia­talok vezetője ifj. Tuska György, aki maga is 19 éves, kemény­­kötésű, szép szál szőke fiatalem­ber. Éppen a homokbányában dolgozik, amikor felkeresem. A kapálással már végeztek , ara­tásig ott segédkeznek, ahol tud­,­nak. A fiatalok is jönnek utánunk... Tuska Gyuri elmondja, hogy csapatuk tavaly alakult. Tizenegy leány és 6 fiú tagja van, mind­egyikük vállalt egy hold hagy­mát, 800 öl cukorrépát 3400 öl kukoricát 640 öl fehércirkot­a megművelésre. Gazdag község Arobrózfalva. Tavaly 46 forintot ért egy mun­kaegység. Egy-egy fiatalnak 500 —600 körül volt a munkaegysége. Hogy mit vettek a pénzen? Be­­decs Vilmos és ifj. Tuska Gyuri például motorkerék­pá­rt, Privasz­­tok Judit és Králi Zsófia pedig 10 ezer forintos szobabútort. Közben, míg beszélgetünk, zá­por kerekedik. Friss esőcseppek pásztázzák a répa leveleit. A száraz meleg föld szomjasan isz­­sza a vizet. Mi meg a vihar elől behúzódunk egy kukoricaszárból készült nyitott szín alá és onnan nézzük a termést növelő nyári esőt. Gerencsér Sándor bácsi és Bankó István — miközben derű­sen nézik az egyre sűrűsödő eső­cseppeket — szinte egyszerre mondják: — Mi már jól megvolnánk, a fiatalok is jönnek utánunk, csak az idő segítsen bennünket, és ak­kor meg leszünk elégedve a vi­lággal . 1. Gall Sándor A Magyar Szocialista Munkáspárt iz év őszén tartja VIII. kongresszusát, amelyre szerte az országban nagy szere­tettel készülődnek a dolgozók. Sorra kapjuk a hírt: a tűz­­gazdák ia versenybe léptek, hogy jobb munkával, több ter­meléssel köszöntsék a pártkongresszust. Munkatársunk Csongrád megyébe látogatott el, hogy néhány termelőszövet­kezetből tudósítson az egyre terebélyesedő versenymozga­lomról. MUNKAVERSENYBEN A VIl­. PÁRTKONGRESSZUS TISZTELETÉRE Százharminc aláírás Jobb vezetés, jobb munka. A kisbérapáti Kossuth Tsz két eszten­dőn át a legnagyobb nehézségekkel küszködött. Az idei tavaszon a gyenge vezetőség helyett, újat választottak, s azóta mindenki helyt áll a maga területén. Horváth József sertésgondozó is — amint ké­pünk tanúsítja —, az idén már szép sajátnevelésű­­ malacokkal di­csekedhet

Next