Szabad Föld, 1964. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1964-11-08 / 45. szám

XX. ÉVFOLYAM, 45 SZÁM. Ara 1 Forint, 1964. NOVEMBER 7. ÉLJEN A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM 47. ÉVFORDULÓJA! A NAGY OKTÓBER ÚTJÁN N­ovember 7-én ünnepeljük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 47. évfordulóját. Negyvenhét évvel ezelőtt ezen a napon következett be az a világtörténelmi fordulat, amely­nek eszmei-forradalmi lángjainál a föld­kerekség dolgozói felismerhették a ka­pitalizmus legyőzésének, az elnyomottak felszabadításának útját. Ami jelentős esemény történt az elmúlt fél évszázad alatt, az valamilyen formában kapcso­lódik a világ első szocialista forradal­mához. Ahhoz a forradalomhoz, amely létre­hozta a világ első szocialista államát , a Szovjetuniót. A nagy október tette le­hetővé, hogy a világ egyhatodán korszerű, fejlett, virágzó nehézipart, szocialista mezőgazdaságot teremtsen a szovjet nép. Olyan államot, amely a minden idők leg­véresebb második világháborújából győz­tesként került ki és azóta is védi a békét. Olyan országot teremtett a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom, amelynek segítségével korunkban több, mint egy­­milliárd ember szabadult meg a kizsák­mányolástól, s amelynek köszönhető, hogy jelenleg a Föld területének 26 szá­zalékán, 14 országban szocialista rend­szer van és a föld lakosságának 35 szá­zaléka a szocializmust építi. A nagy október legendás forradalmi zászlóit ma féltő szeretettel múzeumok­ban őrzik. Október forradalmi eszméi azonban élnek­, s minden eddiginél ele­venebből hatnak a ma már kommuniz­must építő Szovjetunióban éppúgy, mint a többi szocialista országban és szerte a világon. A forradalom hatalmas talp­kövén 47 év alatt szocialista állam épült fel a Szovjetunióban, amely anyagi, szel­lemi, technikai bázisával eléri, némely tekintetben túl is haladja a legfejlettebb tőkés államokat, közöttük az Amerikai Egyesült Államokat is. A számok közül csupán egyetlen adatot idézünk: a szovjet ipar fejlődésének évi üteme 10,2 százalék volt az elmúlt 47 év során, míg az Egyesült Államokban mindössze 3,3 százalék. Még a mezőgazdasági termelés is, — amely pedig ma még­­gyengébb oldala a szocialista népgazdaságoknak — gyor­sabb ütemben növekszik, mint a nyugati kapitalista országoké. A Szovjetunióban és a többi szocialista államban az elmúlt 10 év alatt 35, Nyugat-Európában csak 18 százalékkal nőtt a mezőgazdaság össz­termelése. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom korlátlan lehe­tőségeket teremtett az egész nép felemelkedésére. A szo­cializmus az elmaradt Orosz­országból fejlett, kulturált országot te­remtett, s ma már olyan egyedülállóan korszerű technikával rendelkezik, amely­nek segítségével a legfejlettebb tőkes­al­­lamokat, közöttük az Egyesült Államokat is megelőzve, a szovjet ember elsőként hódította meg a világűrt. A szocializmust építő országok között a mi hazánk népe is méltán büszke azok­ra a nagy eredményekre, amelyeket po­litikai, gazdasági és kulturális vonatko­zásban a Szovjetunió, népünk legjobb barátja, az elmúlt 47 év alatt elért. Büsz­kék vagyunk arra, hogy a testvéri Szov­jetunió oldalán bizonyítói lehetünk: a mi hazánkban is él a világot és embert formáló nagy október eszméje — a mar­xizmus—leninizmus minden tanítása. A nagy októberre emlékezve önma­gunk eredményeit is értékelni szoktuk. Összegezzük, hogy pártunk vezetésével milyen eredményeket értünk el népgaz­daságunk fejlesztésében, szocialista tár­sadalmunk erősítésében. S ez az önvizs­gálat természetes is, hiszen eredményein­ket pártunk helyes politikája mellett an­nak a testvéri és önzetlen segítségnek köszönhetjük, amelyet néhány hónap hí­ján két évtizede a Szovjetuniótól kapunk. Nálunk minden ipari, mezőgazdasági, technikai, tudományos és kulturális ered­ményben, az életszínvonal megjavításá­ban közvetett, vagy közvetlen szerepe van a testvéri szovjet nép segítségé­nek. A mi népünk, s a szovjet nép ba­rátsága a marxizmus-leninizmus alap­elvein nyugszik, s ez pedig érdek- és sor­­közösségbe fogja törekvéseinket akár gazdasági, akár politikai, vagy kulturális ügyről van szó. Barátságunk szilárd és megbonthatatlan, jóban, rosszban örökre együtt menetelünk a szocializmus útján. H­a a testvéri barátság jegyében, most a mi eredményeinket tesszük mérlegre, büszkék le­hetünk. Pártunk politikáját érzi és magáénak érzi népünk minden társadalmi rétege. A személyi kultuszt, ezt követően az ellenforradalmi felkelés okozta károkat kihevertük, szét­vertük és megsemmisítettük a jobboldali opportunista, és a dogmatikus, álbalol­dali nézeteket — az ipar, a mezőgaz­daság, a tudomány, s a kultúra számára széles, immár kitérők nélküli egyenes utat nyitottunk. Erről a helyes lenini út­ról nem térünk le! Pártunk VIII. kong­resszusának szellemében töretlen hittel, serény munkával építjük szocialista je­lenünket és jövőnket a testvéri Szovjet­unióval és a többi állammal együtt­működve, egymást kölcsönösen segítve. Hűek maradunk a proletár internaciona­lizmus szelleméhez, mert korunkban a szocialista hazafiság egyet jelent a nagy október lenini útján járó Szovjetunió iránti hűséggel, a szocialista országok testvéri egységének állandó erősítésével. A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom győzelmével elkezdődött a szocializ­musba való világméretű átmenet kor­szaka. A mi hazánk e szocialista világ­­­rendszerben jelentős szerepet tölt be, eredményeinkről tisztelettel és megbe­csüléssel beszélnek a testvéri szocialista országokban, de ezeken túl is. Mi, a Szovjetunióval és a többi szocialista állammal szoros szövetségben ennek a korszaknak serény építői, alkotói va­gyunk, s hozzájárulunk ahhoz, hogy a né­pek tudataiba még kitörölhetetlene­b­­bül bevésődjék az a fogalom, miszerint a béke és szocializmus, a jólét és a szo­cialista társadalom elválasz­thatatlanok egymástól. H­ozzájárulunk ahhoz, hogy a nagy október fénye még ra­gyogóbban, még tisztábban világítsa meg az egész em­beriség előtt álló célt: a szocializmust. Azt a társadalmi formát, amely békés gazdasági versenyben, há­ború nélkül, a népek boldogulása útján bizonyítja be legyőzhetetlen, világfor­máló erejét. Lapzártakor érkezett, Szabolcs-Szatmár megyében véget ért, Borsod, Hajdú-Bihar és Vas megyében is befejezéshez közeledik a vetési munka Az utolsó húsz esztendőben mindössze három olyan őszre emlékeznek a gya­korlati gazdák, amikor az októberi csa­padék meghaladta a 100 millimétert Tavaly októberben 25, harmadéve 22, az azt előző esztendőben pedig mindössze 20 milliméter csapadékot mértek. Ezzel szemben az elmúlt hónapban­­ október 8-tól 26-ig 113 milliméter csapadék hul­lott az országra, de voltak olyan helyek is, ahol az eső ez alatt az idő alatt a 160 millimétert is meghaladta. A kedvezőtlenül alakult októberi idő­járás a legtöbb helyen keresztülhúzta a gazdák számítását. Megakadt az őszi be­takarítás és vontatottan haladt a vetés is. A búza alá előkészített talajokat min­denütt letömte a sok csapadék, s ezeken a táblákon előbb tárcsával, vagy kulti­­vátorral kell fellazítani a szántást. Kü­lönösen így van ez a kötöttebb szerke­zetű talajokon, elsősorban a Tiszántúlon, ahol rendkívül sok munkatöbbletet je­lent a vetőágyak előkészítése. A Meteorológiai Intézet távprognózisa szerint a november kedvezőbb időjárás­sal kecsegtet, de — ahogy mondani szo­kás — a meteorológiai előrejelzéseket nem lehet készpénznek venni, éppen ezért az a helyes, ha a termelőszövetke­zetek, állami gazdaságok gépei, fogatai a növénytermesztő brigádokkal együtt minden percet kihasználnak a betakarí­tás, de főként a vetés mielőbbi befeje­zésére. Jó hírt kaptunk Szabolcsból. Ebben a megyében már befejezték az őszi vetést, összesen 166 ezer 236 kataszteri holdon került földbe a mag. Nem vitás, hogy Szabolcs megye mezőgazdasági üzemei a vetésre összpontosított gyors és terv­szerű munkájuknak köszönhetik a si­kert. Budapest és Debrecen város kör­zetében gazdálkodó termelőszövetkezetek is végeztek már a búzavetéssel. Befeje­zés előtt áll a nagy munka Borsod és Vas megyében is, ahol lényegesen nehe­zebbek a talajviszonyok, mint például Szabolcsban. Hajdú-Bihar megye közös gazdaságai is jól használják ki v­etésre alkalmas na­pokat és félnapokat. Lapzártakor még 18 ezer hold kenyérgabona várt ebben a megyében elvetésre, de ha az idő engedi — mire ezek a sorok az olvasókhoz ér­nek — már Hajdúban is befejeződik a vetés. Csongrádban naponta 6—7 ezer hold­dal gyarapodik az őszi búza vetésterülete, s remény van arra,­­hogy a hét végére itt is földbe kerül a búza vetőmagja. Zala — ez a szokatlanul sok csapadékot kapott megye — jórészt az igaerőre tá­maszkodik: 1500 lófogat helyettesíti a felázott földekről kiszorult traktorokat. A cukorrépabetakarítás az esős idő ellenére is kielégítően halad országszerte. A termés is jónak mondható: a terme­lők és a cukorgyár egyaránt megtalálják számításaikat. A kukorica törés és a szár­betakarítás viszont a Dunántúlon elma­radt, ami érthető is, hiszen a mezőgaz­dasági üzemek az elmúlt hetekben min­den erőt a talajelőkészítésre, a szüretre összpontosítottak. A sok eső gátolta az őszi legeltetést és a tömegtakarmányok betakarításá­t is. Ahol viszont kevés a takarmány, ott mindenképpen törekedjenek arra a me­zőgazdasági üzemek vezetői, hogy a fel­tépett kukoricaszárból, nyers répaszelet­ből, leveles répafejből és konyhakerti hulladékból minél többet silózzanak be.

Next