Szabad Föld, 1965. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-03 / 1. szám

4 Aki egy év alatt 64 vaddisznót lőtt épolísz­a (B) A nagyvadak ezen az őszön a börzsönyi erdők mélyén is szokatlanul korán, már szep­temberben hozzákezdtek téli szál­lásaik építéséhez. A vaddisznók mély vackot túrtak maguknak, és azt vastagon kibélelték lombbal, mohával. A szarvasok a széltől és hóförgetegtől védett déli lej­tőket szállták meg. Pontosan azo­kat a helyeket, ahol tél végén először virít ki a hóvirág. Az őzek az etetőhelyek közelében ütöttek tanyát, a nyest­családok pedig a fák odúiba fészkeltek. Egyszóval a vadak ösztönösen megérezték a rövid és szeszélyes, őszt, s készülődésükkel azt sej­tetik, hogy a telet sem eszi meg a kutya. December első fele a természet időjósait, az erdei va­dakat igazolta. Mikulásra le­esett az első hó, s a börzsönyi fák törzsén levő turistajelzése­ket ólomszínűre festette át a zúzmara. Igaz, hogy mostanában kevés szükség van rájuk. A tu­risták többsége már szögre akasz­totta hegymászó bakancsát, a börzsönyi favágók és puskások pedig turistajelek nélkül is isme­rik az erdőt, mint a tenyerüket. Ismerik és járják is. A vadak etetőhelyeihez vezető szánkónyomok frissen süppednek a hóba. Két-háromnaponként kukorica, lucernaszéna és vad­­gesztenye kerül a szarvasok és őzek etetőjébe, a vaddisznók pe­dig kukoricát, szénát és makkot kapnak. Gondoskodnak róluk a vadászok. Mindezt a börzsönyi hegyvidék legeredményesebb és legnépsze­rűbb puskásától, Durján Jánostól hallottam, akiről az a hír járja, hogy a Zrínyi Vadásztársaság tizennégyezer holdas területén nemcsak az őzeket, szarvasokat, vaddisznókat és rókákat, hanem a madarakat is számon tartja. Honnan ez a nagy ismeretség és a vadászhírnév, amely messze túlnőtt a börzsönyi hegyeken? Az öreg vadász — Kittenberger Kál­mánnak, a híres Afrika-kutató vadásznak egykori jóbarátja — harmincöt éve él a Nagyhideg­­hegy lábánál, s azóta fáradhatat­lanul járja az erdőt; védi a nagy­­börzsönyiek, a letkésiek és a vá­­mosmikolaiak veteményeit a va­dak pusztításától. A vadakat pe­dig óvja a szigorú téltől és a hosszú téllel együttjáró koplalás­tól. A vadász és a szántóvető pa­rasztember véleménye rendsze­rint nem egyezik. A vadászok an­nak örülnek, ha minél nagyobb a vadállomány, minél több a nagyvad. Akinek viszont csak egyszer is megdézsmálták kuko­ricáját a vaddisznók, vagy a szarvasok, az ellenkező vélemé­nyen van. — Miként lehet a termés meg­védését és a vadak védelmét egy­ személyben képviselni —­ kérde­zem Durján Jánostól. Derűs mosollyal kezdődik a válasz. Kiderül, hogy ez a nagy­börzsönyi vadász, akinek a laká­sa tele van vadásztrófeákkal, szarvas-agancsokkal, disznóagya­rakkal — egy kicsit parasztem­ber is. Ő nemcsak azért vir­­raszt félnapokat a leshelyeken, és nemcsak azért portyáz a járha­tatlannak tetsző ösvényeken, hogy vadászszenvedélyét kielégítse. Ha­nem azért is, hogy a kárt okozó vadakat visszariassza, a krumpli­földek és kukoricások dézsmálá­sától. Ezért szeretik a nagybör­zsönyi Kossuth Tsz tagjai is az öreg vadászt. Zsákmányra, puskavégre ka­pott vadakra kanyarodik a be­szélgetés. — Nekem 1962-ben kedvezett legjobban a vadászszerencse. Hat­vannégy vaddisznót lőttem abban az esztendőben és köztük akadt egy egészen ritka példány, egy fehérszőrű kan is. Tudja, a Bör­zsönyben,, de másfelé is, olyan ritka az ilyen vad, mint a fehér holló... — Hatvannégy vaddisznó egy esztendő alatt? — szaladt ki az újságíró száján a csodálkozás. — Akkor mennyi került puskavégre a három és fél évtized során? — Nehéz lenne azt egészen pontosan megmondani, de any­­nyi bizonyos, hogy túl vagyok már a félezres disznózsákmá­nyon. Persze az olyan esztendő, mint amilyen az 1962-es volt, ugyancsak ritka. A hatvanegyről hatvankettőre forduló tél kedve­zett a vadakra. Emlékszem, hat­hét malac is járt egy-egy kocá­val. A szarvasok, de az őzek is felneveltek akkor minden gidát, nem úgy, mint a következő esz­tendőben, amikor a korai hálá­sokból származó malacok egy része megfagyott, s a vemhes vadakat is istápolni kellett. Fényképek kerülnek elő a va­dász albumából. Egyiken három csíkoshátú vadmalacot etet a kisunoka, a másikon egy szarvas­borjú barátkozik megmentőjével és nevelőjével, Durján bácsival. A harmadik képen őzgida játszik a gyerekekkel. Ezeket az árvákat átmeneti­leg dajkaságba fogadta Durján János. Ilyen dajkaság minden esztendőben akad. Nagy az erdő és a kicsinyeit féltő anya sok­szor áldozatául esik a túlzásba vitt „csecsemővédelemnek”. Be­várja az ellenséget, magára hív­ja a nagyragadozók figyelmét, hogy kicsinyeiről a figyelmet el­terelje. És közben életével fizet. Kint az erdőn öt vadetetőhe­lyet és negyven sózót kell ezek­ben a hónapokban rendszeresen feltölteniük Durján Jánoséknak. Ez az egyik téli feladat. A másik: védeni a gyen­gébbet az erő­sebbtől. Rókák, vadmacskák, nyestek leskőd­nek zsákmányra éhesen. Persze, a ragadozó vadakat sem tekinti a va­dász „kibékíthe­tetlen’’ ellenség­nek. A természet egyensúlyban tar­tásának érdeké­ben azokra is szükség van, azo­kat is csak mód­jával lehet puska­végre fogni. Az­tán akadnak olyan vadak is, amelyekhez nem illik puskát hasz­nálni. A nyestfo­­gáshoz külön re­ceptje van Dur­ján Jánosnak. Zsákot helyez a ragadozó rejtek­helyének, a fa od­­vának kijáratá­hoz, ■ dörömbö­­léssel abba ug­ratja bele a ra­gadozót. — Ismerni kell az erdő ter­mészetrajzát és érteni kell az állatok nyelvét. Nem igazi va­dász az, aki a nyúlsírást, a szarvasbőgést nem tudja utánoz­ni. A múltkor a nyúl sírását utá­nozva csaltam puskavégre egy tizenkétkilós vadmacskát — be­szél a vadász élményeiről, mi­közben az erdőn reccsen az ág, a Nagyirtás közelében levő ete­tőhöz csörtetnek a disznók. Sivet akor nem illik a szobá­ban ülnie a vérbeli vadásznak, hát kezet szorítok Durján János­sal, akit ma is ugyanúgy vár az erdő, mint harmincöt évvel ez­előtt, amikor először barangolta be a Börzsöny rengetegét. Dancs József Felvételi hirdetmény! Ápolónőképző Iskolánkban 1965. március hóban új évfolyam indul. Az iskola bentlakásos, ingyenes, általános betegápolói szakképesítést nyújt. Felvételi feltételek: érettségi vagy leg­alább jó rendű Vili. általános iskolai bizonyítvány, 17 év alsó korhatár. Kérvények beadási határideje 1965. január 20. A kérvényhez mellékelendő iratok: utolsó iskolai bizonyít­vány, születési anyakönyvi ki­vonat, pályára való alkalmas­ságot igazoló orvosi bizonyít­vány, önéletrajz, kimutatás a szülők keresetéről, 2 (kettő) darab fénykép. ORVOSTOVÁBBKÉPZŐ INTÉZET Egészségügyi Szak­iskolája Budapest IV., Erkel u. 26 Szabadföld Az abonyi cigányzenekar külföldi sikerei (Tudósítónktól.) Az Abonyi Földművesszövet­kezet kezelésében üzemelő Kini­zsi Étteremben muzsikál Gudi Farkas Mihály és cigányzene­­kara. Az abonyiak és az átutazó vendégek szívesen hallgatják a népszerű, szépen muzsikáló zene­kart. Azt azonban kevesen tud­ják, hogy a zenekar külföldön is nagy sikereket aratott Az 1964-es esztendő esemé­nyekben gazdag volt az abonyi cigányzenekar számára. Jártak Csehszlovákiában. Az idén ötöd­ször voltak az NDK-ban, két hé­tig tartózkodtak Jugoszláviában, muzsikáltak az Adriai-tenger partján. Sikerükre jellemző: ahol egyszer játszottak, oda újra meg­hívják őket. Ez évi szereplésre már a zsebükben van a meghívó Jugoszláviába és az NDK-ba. 1965. JANUÁR 3. LEVELESÍN­WK^^g» SZORGALOMBÓL JELES Az őszi kedvezőtlen időjárás a mi termelőszövetkezetünkben is megzavarta a betakarítás ütemét. Tagjaink esőben, sárban is szed­ték a cukorrépát. Serkentőleg hatott a tagságra a megígért 10 szá­zalékos premizálás, így december 4-ig 360 holdról szállítottuk be a cukorrépát a cukorgyár által megjelölt vasúti rakodóhelyre. Tag­jaink szorgalmas munkáját nagyban elősegítették a gépjavítómű­hely dolgozói. A betakarítási időszakban egy-egy traktort — ha szükséges volt — munkaidő után is megjavítottak, így sok esetben este 10—11 óráig is dolgoztak. Barna János brigádját szorgalmas munkájukért külön dicséret illeti. Csótó Géza, Túrkeve, Vörös Csillag Tsz Egy év, sok siker A géderlaki művelődési otthon mindössze egyéves múltra te­kint vissza, de ez alatt az egy év alatt nagyon megszerette a falu. Húsz alkalommal tartottunk ben­ne természettudományos elő­adást, alkalmanként 50—60 fő is megjelent. A Vöröskereszt tíz egészségügyi előadást rendezett 65—70 személy jelenlétében. Itt tartottuk a mezőgazdasági szak­munkásképző tanfolyamot is, amelynek anyagából 21-en vizs­gát is tettek. Nagy sikerrel szerepelt műve­lődési otthonunkban a Szovjet Művészegyüttes, a Pest megyei Petőfi Színpad és a Kalocsai Gimnázium színjátszó csoportja. Ugyancsak nagy sikert aratott a képzőművészeti kiállítás. Nemrég sor került Tímár Máté íróval és Gál Sándor költővel egy író—ol­vasó-találkozóra is. Könyvtárunk­nak 270 állandó olvasója van, s az író—olvasó-találkozót nagy ér­deklődés előzte meg. Művelődési otthonunk betölti hivatását. Erről tanúskodnak az elmúlt esztendő eseményei, és az, hogy naponta 40—50-en látogat­ják. Mindezért dicséret illeti Lá­zár Gyula igazgatót, Figler Já­nos gondnokot és Juhász István könyvtárost, akik szívügyüknek tekintik falunk művelődését. Molnár János vb-elnök, Géderlak Korszerű étterem , bezárva Balatonalmádiban a régi Pan­nónia Étterem helyében egy tel­jesen új, nagyobb és korszerű ét­terem épült, amelyet augusztus­ban adtak át a forgalomnak. Most viszont le kellett zárni, mert az épület padlózata annyira felduz­zadt, hogy járni sem lehet rajta. A hiba valószínűleg abból szár­mazik, hogy az alap betonozását nem hagyták teljesen kiszáradni. Az anyagi kár nagy, tehát a hi­ba elkövetőit felelősség terheli. Másik hír Almádiból, hogy az új műút mentén újabb két három­­emeletes lakóépületet adtak át a lakóknak. Takács Gábor, Balatonalmádi Névadó ünnepség Köveskálon Nem mindennapi eseményre gyűlt össze a Veszprém megyei Köveskálon a falu apraja-nagyja. Virágokkal feldíszített teremben Szarka István vb-elnök, Tombor Géza vb-titkár és Csenger Károly tsz-elnök jelenlétében névadó ün­nepséget rendeztek, amelyen Pálffy Károly, a járási tanács vb­­titkára beszélt. Az úttörők kék nyakkendőt ajándékoztak a leg­­fiatalabbaknak, a tapolcai műve­lődési otthon kamarakórusa pedig szép műsorral kedveskedett. Mindhárom újszülött kisfiú és va­lamennyien édesapjuk nevét kap­ták. Töreky László Tapolca Házinyúltenyésztés­i szerződéssel Az élelmezésügyi miniszter és a SZÖVOSZ elnöke együttes utasításban szabályozta az 1965. évi házinyúl nevelési szerződések feltételeit. Az 1965. évi házinyúl nevelési, szerződést a földművesszövetke­zetek mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel, termelőszövetkezeti csoportokkal, egyszerűbb mezőgazdasági szövetkezetekkel, termelő­szövetkezeti tagokkal és egyéni termelőkkel köthetnek. A szerződés részletes feltételeit az utasítás melléklete tartal­mazza. AZ ÚJ ÉVET KEZDJE SZERENCSÉVEL! Vegyen Szerencse-sorsjegyet 4 forintért. Főbb nyeremények: Családi ház garázzsal, gépkocsival. Különböző személyautók. Külföldi utazások stb., stb., stb.

Next