Szabad Föld, 1966. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1966-10-09 / 41. szám

XXII. ÉVFOLYAM, 41. SZÁM. ARA: 1 FORINT 1966. OKTÓBER 9. BÚZAVETÉS IDEJÉN 3 föld, amit lesni kell, mert ha ráesik a víz, ide ember többet be nem jön! Hát sietünk. Reggel hattól vakulásig. Pró­báltuk már lámpánál is, de nem megy. Nem veszi észre az ember, ha el­tö­mődnek a csövek... . — Maguknak, ugye, az az érdekük, hogy minél többet vessenek? — Csakis. Arra kapjuk az egységet. — És nem lehetne gyorsabban? — Talán lehetne. De akkor vagy a gép törne, vagy a vetés lenne rossz. Azt nem akarjuk. — Miért? — Hogyhogy miért? Hát mert rossz lenne a gépnek, meg a gazdaságnak. Meg azért nekünk is. Meg hát mégis ebből élünk ... Hogy miket kérdez az elvtárs én tőlem! — Jó, jó, nem akartam bántani. Csak azt akartam kérdezni, hallotta-e, hogy pártkongresszus készül? — Hallottam, igen, azt hallottam, fel­ajánlásunk is van. Hogy idejében elve­tünk! — Ezt magukkal megbeszélték? — Mivelünk? Hát mivelünk azt nem Mint később megtudtam, Sárszent­­ágota határában vagyok, ott is a Már­cius 15. Tsz „második forgó”-i üzem­egységének földjén. De nem névre vagy helyre jöttem én ide, hanem­ csak úgy. Hétfő volt, gyönyörű időre virradtunk, nekivágtunk hát­a a Mezőföldnek, vetést látni. Itt pedig van mit látni. Csoda­szépen boltozódik fölöttünk az ég, csak itt-ott tarkítják apró fehér pamacsok. Ezen a dűlőn, egymástól tisztes távol­ságra, két kifogott pótkocsi áll, egyik teli, másik úgy harmadáig zsákokkal. A majd csak kiürült mellett szemüveges ember, kék munkáskabátban, aminek a felső zsebéből colstok kandikál kifelé. No, mondom, ezt már megnézem, meg­kérdem, és amit hallok, megpróbálom a jegyzőkönyv hitelességével visszaadni. Gyorsan kiderül aztán, hogy Németh Ferenc, ez a középkorú, vastag szem­üveges ember nem a határba szakadt munkásféle. — Parasztember vagyok én, kérem — mondja —, termelőszövetkezeti tag. — Hát akkor a colszok? — Csak azért van az, hogy meg tud­juk mérni, hány szemet szór a gép egy méterre. Arra való... — Szóval maga vet? — Most éppen nem, hanem az a két gép, ami ott porzik. Én vagyok a vál­tós. Ha jön a gép, segítek önteni, hogy gyorsan menjen. Két felöntés után pedig én leszek a faros. Ezekhez a gépekhez egyébként is két ember dukál, aztán, ha így csináljuk, gyorsabb. — Nem kár ezért a két pótkocsiért, hogy egész nap csak itt állnak a dűlőn? — Kár volna bizony, ha jók lenné­nek. De ezek csak olyan selejt jószá­gok. Meg különben is most a talajmun­ka köti le a gépeket, ha jók volnának, akkor se lenne rájuk szükség! — Aztán, mit vetnek? — Most már csak búzát. — Igen, de milyet? — Szovjet fajta, azt tudom, de hogy milyen, azt meg nem mondom magá­nak. — Hányan vannak itt kint most ma­guk? — A két géphez két vezető meg négy faros. — És mit kapnak azért, hogy itt van­nak? — Hogy csak itt vagyunk, azért sem­mit. A munkáért meg nem tudom. Két hete csináljuk, de még nem írtak egy­séget. Az írnok tudja odabent, de én meg nem kérdeztem. Nincs mit veszte­getni ilyen időben, én napközben nem járok az irodán, az írnok meg hajnal­ban nincs ott. A könyv azt mondja, hogy 17 hold a gép normája és ezért a faros egy hetvenötöt kap. Gondolom, megad­ják. — Szóval, maguk sietnek? — Muszáj, kérem. Áldott föld ez, ké­pes megadni a 25 mázsát is. De olyan beszélték meg. Tudniillik én ezt az egészet a Fejér megyei Naplóban ol­vastam. De attól függetlenül, csináljuk. Megcsináljuk! Ennél szorosabb szerke­zetet már nem lehet csinálni. A gépek csak addig állanak, amíg a traktoros eszik. Mi meg fölváltva falunk valamit. A colstok is stimmel. Százhúsz szem egy méteren. Ennyi van előírva. Meg­lesz az, biztos meglesz. Csak az idő en­gedje ... És csak úgy magukban vannak ebben a nagy határban, két gép, meg hat em­ber? — No, a munka az a miénk. De jön­nek azért, jönnek. Az elnök, meg a fő­­agronómus, van úgy, hogy csak egyszer egy nap. De a brigádvezetőt azt három­szor is látjuk. Nemrég ment el éppen... — Különben mi újság a termelőszö­vetkezetben ? — Mi újság? Mit mondjak, magának, mi újság? Én nem tudom legalábbis. Azt tudom, hogy nekünk kiadják a ma­got, előkészítik a földet. Ha ez kész, szemben már készítik a másik táblát. Aztán a krumplit mind rendbe tettük. A cukorrépát szedjük, ahogy a gyár el­rendeli, vagyis ahogy átveszik. A kuko­ricát is törik már. A múltkor a tanya mellett vetettünk, láttam, hogy hord­ják. De be nem mentem megnézni a minőséget. Arra most nincs ideje az embernek, hogy szédelegjen. Mi vetünk, érti, vetünk! — Látom, jön a gép, önteni kell, nem is tartom föl tovább. De azt mondja még meg, mit kívánjak most búcsúzóul maguknak: jó vetést, vagy jó termést? , — Hát, ha csak az egyiket akarja, ak­kor jó termést. De mind a kettő kelle­ne, mind a két kívánság ... — Akkor ne haragudjon, hogy fel­tartottam. Jó vetést, meg jó termést kí­vánok. — Azt szeretnénk mi is. Isten áldja! Földeáki Béla Még néhány forduló és a kőszárhegyi Egyetértés Tsz-ben Ács István brigádja elvégzi a búzavetést a 90 holdas táblán. Berendi Ferenc felvétele A szövetkezet igazi gazdái (3. oldal) jí Agrárváros, vagy kertes falu? (4. oldal) sí Menekülni? Nem, cselekedni! (5. oldal) Az aradi Tizenhárom (9. oldal) Őszi, téli divat (12. oldal)

Next