Szabad Föld, 1966. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-03 / 27. szám
1966. JÚLIUS 3. SZABADIÖP 99tk€οr€›k megi ver" Van-e elég hűsítő ital? A bányatelep kiskocsmájában általános megrökönyödést kelt a kérdésem: — Mit szól az elvtárs az üdítőital -ellátáshoz ? Egy vendég — láthatóan „siklából” hazafelé tartó bányász — lassan felém fordul. Erős karjain csomókban játszanak az izmok, kék szeménen a föld alatt töltött órák mély fáradtsága ül. Nem szól, csak néz, néz, de úgy, hogy borsódzni kezd a hátam. Azután kedvetlenül elfordul, és odaszól a csaposnak: — Józsikám! Még egy fél decit. . Ha a következőt is megissza, már nem merném neki feltenni a kérdést... 'k . Pedig az üdítőital-fogyasztás és -ellátás éppen ezért — az alkoholizmus elleni harc jegyében — vált országos üggyé. A párthatározat 1960-ban kelt, akkor tették az első intézkedéseket. Mert volt mit intézni. Akkoriban a fogyasztó inkább csak a helyben kevert málna- 'vagy narancsszörphöz juthatott hozzá, üveges üdítő italt legfeljebb a fővárosi és egy-két megyei, szikvízipari vállalat készített Nem volt gyakorlat, hiányoztak a gépek, de például az üvegek becsukására használt patent zárat is egyetlen magánkisiparos készítette az országban. Azóta sokat javult a helyzet. Különösen sok babért aratott a földművesszövetkezeti hálózat. A semmiből kezdték. Az illetékes szövetkezeti Vállalat, a VOSZK, maga volt kénytelen megszerkeszteni a gépeket, rábeszélni néhány ktsz-t ezek gyártására. Kitalálták azt is, hogy olcsóbb, ha az üvegre ráégetik a címkét, és Salgótarjánban találtak is gyárat, amely előállította az így készülő palackokat. Előbb 50 000, majd modernebb, termelékenyebb formában 120 000 forintba került egy ilyen gépsor. Ma már ott tartanak, hogy az országban 103 földművesszövetkezet gyártja ötféle változatban a bambit és a többi üdítőitalt. Kis körzeteket alakítottak ki, így csak a koncentrátumot kell hordókban a konzervgyárakból hozatni, egyébként nem szállítják a hígításhoz szükséges vizet száz kilométeres távolságokra. Évente mintegy 45 millió üveg üdítő italt állítanak elő. Persze, ez a teljes szövetkezeti vendéglátóipari forgalomnak csak a töredékét, kevesebb mint 2 százalékát teszi ki. ★ A modernné varázsolt kápolnai bisztró előtt fürgén ugrik ki egy kis legény az autóból, siet a pulthoz. — Egy üveg szörpöt kérek szépen. — Milyet, öcsi? Citromosat, narancsízűt vagy esetleg málnát? — Citromosat kérek. Apu, ugye te is? — Igen! — hagyja rá nem túl nagy meggyőződéssel, de KRESZ-diktálta beletörődéssel a volán mellől érkező papa... ★ Igen. Ha az alkoholizmus elleni küzdelemben nem is tartunk valami messzire, van már fogyasztója az üdítőital-választéknak. Autóvezetők, gyerekek, nők szívesen fogyasztják, sőt a férfiak is — legfeljebb, ha kötöttségük nincs, akkor rummal vagy pálinkával. (Kár, hogy az enyhén szeszes üdítőitalok bevezetésére irányuló próbálkozások újra és újra kudarcot vallottak.) Itt, a főútvonal melletti bisztróban például a fogyasztás az országos átlagnak ötszöröse, eléri a forgalom 10 százalékát. És van. Kapható többféle választékban, ha kifogy, hamarosan újat hoznak a közeli üzemből. Amerre jutottunk a főbb útvonalakon Hevesben, Nógrádban, mindenütt ezt tapasztaltuk. Ám később kiderült, hogy nem szabad elhamarkodottan ítélni. Heves megyében négy földművesszövetkezeti kambiüzem van, nyolc gépsorral. Az alapanyag-ellátás zavartalan, palack van, a kapacitás elégséges, a harmadik műszak, beállítására például eddig sehol nem volt szükség. Az ellátás mégis akadozik. Ezúttal már nem a kocsmárosok miatt, mert azelőtt nem volt ritka, hogy a kocsmáros nem rendelt. Nem akarunk senkit vádolni, de ismert vendéglátóipari mondás az, hogy a kimért áru mérés közben szaporodik, a palackos áru azonban legfeljebb törhet. Kicsi volt tehát a lelkesedés, különösen mert az üveg drágább, mint a tartalma, az eleinte adott kicsi jutalékot pedig elvették. Mégis tartják, el is adják, különösen ha nincs se bor, se sör. (A kis falvakban mostanában, sajnos, gyakran nincs se sör, se bor, de sokszor még — aratás idején ! — gyümölcspálinka sem.) Miért akadozik mégis az ellátás? A szállítás miatt! Az üzemeknek egyetlen teherautójuk van, ha ez elromlik vagy berendelik szervizre, akkor a tsz-ektől kérnek vontatót. El lehet képzelni, hogy törnek a kényes üvegek a rázós utakon, a rossz rugózású pótkocsikon. A TEFU nem ad teherautót, azt mondja, a zöldségszállítás fontosabb. Mindössze a szállítómunkások bérezését kellene megjavítani, és legalább megyénként még néhány teherautót biztosítani ahhoz, hogy igazán zavartalan legyen az ellátás. Akkor aztán minden rendben lenne. Azonban... ★ Azonban a divatos nagyrédei Szőlőskert Vendéglő előtt nyugatnémet Volkswagen fékez. A vezetőnek határozott kívánsága van: ’ — Kerek megi ver... — Bocsánat, mit tetszik parancsolni? — Nem értem? Megi ver, Meggy— Ja igen! Meggy vért tetszik parancsolni. Hozom, kérem! A német a saját társaságához fordul: „Es ist sehr fein!”, a pincér pedig hozzánk: „Szerencsére éppen van. De mi lesz, ha kifogy?”★ Igen. A hűsítő ital legfeljebb hűsít, vagy akkor jó, ha nincs más. Az igazi azonban a gyümölcslé. Tápanyagot és vitamint is ad, miközben hűsít Nálunk eddig nemigen fogyott, elsősorban mert drágább, mint a sör. Most talán a narancslé áttörte a frontot. A külföldi azonban szívesen fogyaszt nálunk gyümölcslevet, ő tudja, mennyivel jobbak a mi készítményeink, mint amiket odahaza — szintén drágán — kap. A birsalmalevet például mi lebecsüljük, a külföldi fejedelmi italnak tartja, a meggyvért pedig kimondott luxusnak tekinti. A gyümölcsléellátás ma tűrhető — mert nincs kereslet. De mi lesz, ha rákapunk mi, és ha egyre több külföldi érdeklődik? Reménytelenül kevés lesz a kicsinyke készlet, miközben, bizony, gyakran a lének még alkalmas gyümölcs a fán aszalódik meg, mert nem fizetődik ki a leszedése. Nem lenne okos dolog, ha a tsz-ek maguk rendezkednének be a gyártásra? Akkor náluk maradna a feldolgozás haszna is, és így már érdemes lenne minden szem málnát, meggyet, egyebet megmenteni. A tsz-ek véleménye az, hogy okos dolog lenne. A nagyrédei tsz már kért is málnalékészítő berendezést, de nem kapott. A Mátra alji cseresznyemeggy körzetben is szívesen létesítenének — közösen — egy gyümölcsléüzemet a tsz-ek. Nem kívánja ezt a jövő? Az Élelmiszeripari Minisztérium konzervipari trösztje azt mondja, hogy nem! ők megfizetik a gyengébb minőségű gyümölcsöt is, és a léhez különben is jó minőségű kell. Ők tudnak eleget gyártani, és különben is ezek a gépek drágák, a kezelésük kényes, majd megcsinálják ők. Ezt kívánja az export érdeke is. De ők össze tudják hangolni a belső és külső igényt, vállalják, hogy 1970-ig a mostani, fejenkénti és évenkénti fogyasztást, üdítő italból 3,2 literről 5,5 literre, a gyümölcsléből pedig 0,4 literről 1,4 literre emelik. Kapacitás van, alapanyag lesz. Csak a propagandáról gondoskodjon az, aki eladja ... A tröszt állásfoglalása magabiztosságot sugároz. A mai fogyasztás mellett álláspontjukat az élet is alátámasztja. De ha a fogyasztás hirtelen változik? A tsz-ek mindenesetre készenlétben állanak, hogy ha mégis úgy fordul, hát ők is besegíthessenek. Földeáki Béla Aratás előtt be kell fejezni a széna behordását! Ezért viszik biztos helyre szorgos munkával az utolsó rakományokat a pétervásári Ezüstkalász Tsz-ben. (Herendi Ferenc felvétele) - t Tábornyitás! Vasárnap délutánra immár kilencedszer népesültek be az ország 33 pontján, városok és falvak határában a középiskolás, szakmunkástanuló és egyetemi ifjúság nyári, önkéntes építőtáborai. Az első turnusban, több mint hétezren láttak hozzá hétfőn reggel a növényápoláshoz, zöldség- és gyümölcsszedéshez, illetve a fiútáborokban, a csatornaásáshoz, út- és vasútépítéshez. 1958-ban még kevesen gondolták a Hanságban csatornázó fiatalok közül is, hogy évről évre mennyien követik majd nagyszerű példájukat. Ma már minden kétséget kizáróan hatalmas és kedvelt mozgalom a nyári építő-, segítőmunka, amelyet kellemes pihenéssel, barátkozással lehet összekötni. Az eltelt nyolc év alatt 161 ezer fiatal vett részt a nyári akciókban, s ez a szám az idén 28 ezerrel gyarapodik augusztus végéig. Hogy mi mindent végeztek el, csak röviden összegezve: a Hanságban és a Bodrogzúgban 35 ezer holdról csapolták le a mocsarat. Megépítettek 270 kilométer hosszú csatornát, 1654 ezer köbméter földet mozgattak meg. A leányok leszedtek 354 ezer mázsa gyümölcsöt és zöldséget, elvégezték több mint 10 millió szőlőtőke zöldmunkáit, kötözését! A leszedett zöldség és gyümölcs egy nagy város (pl. Pécs) lakosságának több mint egy évi szükségletét fedezné, a szőlőtőkék kötözésére felhasznált rafia egy végbe sodorva, Budapesttől Kuba fővárosáig, Havannáig érne el. Kissé humorosnak tűnik, de utána lehet számolni: több munkaidőt dolgoztak a fiatalok nyolc év alatt, mint amennyi Magyarország történelmében a honfoglalás időszakától napjainkig eltelt... (10 millió 665 ezer munkaóráról van szó!) A hagyományokhoz híven ezen a kilencedik nyáron is ott segítenek leginkább, ahol munkaerőhiánnyal küzdenek a gazdaságok. Mint eddigmindig, most is hat óra munkából és kilenc óra pihenésből, szórakozásból áll a táborozók napja. A hagyományos munkaverseny, az iskolák, brigádok és egyének nemes vetélkedése ezúttal a IX. pártkongresszus köszöntésére bontakozik ki mindenütt. A pihenés óráit, több, mint száz nagyszabású kulturális és sportrendezvény színesíti, tölti ki. Még csak annyit, hogy az idén minden eddiginél több fiatal vesz részt nemzetközi építőtábori munkában hazánk határain túl, a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, az NDK-ban és másutt. Hasonlóképpen növekszik a magyar táborokban dolgozó, pihenő, barátkozó szovjet, csehszlovák, német leányok és fiúk száma. P. R. cA Java elmne tel“-ha a impozáns és üdítő egyszerre ez az 500 holdas gyümölcsös. Amerre a szem ellát, mindenütt szépen gondozott gyümölcsfák. A széles út jobb oldalán katonás rendben sorakoznak az alacsony őszibarackfák, balra a már hamvas termésüket szeliden kínálgató kajszibarackos terül el. Néhány nap, s szedni lehet a zamatos sárga gyümölcsöt. Nemsokára megérkeznek a szalmakalapos, tarka ruhás lányok, s a susogó csendet vidám csivitelés váltja fel. Az idén a KISZ Központi Bizottsága ide, a Villányi Állami Gazdaság grétzpusztai üzemegységébe Vas és Baranya megyei diákokat küld. A szakemberek az utolsó simításokat végzik a most épült új szállásokon. Valaki „barackmotelnek” nevezte az alacsony épületekből álló együttest. Igen találó jelző, mert a barackfákkal körülvett házikók bármelyikét nyugodtan ki lehetne állítani a Balaton legforgalmasabb pontjára is. — A lányok színeit szedtük össze — mutat körül az egyik épületben, érthető büszkeséggel, Pálfi Károly, a gazdaság igazgatója. S csakugyan, kedves látvány a zöld, sárga, kék, rózsaszín ajtók és a hófehér falak együttese. "Minden épületben van hideg-meleg víz, mosdók és zuhanyozók. Aki strandolni kíván, néhány percnyi sétaút a halastóhoz. Ugyanitt emelkedik a konyha és az étterem. Az utóbbi derűsen kedves. Jóleső érzés nézni a fehér falak és halványkék ablakok üde harmóniáját. Csaknem kétmillió forintba került ez a Villányi Állami Gazdaságnak, de azt mondják, megéri, hiszen a helyiségeknek négyszer két héten át, míg a lányok itt tartózkodnak, az otthont, szórakozást és a kulturális igényt kell pótolni. Tv, különböző társasjátékok, könyvtár, pingpong asztal áll a lányok rendelkezésére. Pálfi elvtárs az étkezéssel kapcsolatban elmondta, hogy ezek a kislányok más összetételű ételt igényelnek, mint az állami gazdaság dolgozói, ők például nem szeretik reggelire a finom császárszalonnát — amin mi először igen elcsodálkoztunk —, helyette inkább kakaót kérnek zsemlével, nagyon sok főzelékfélét, tésztát, főleg sült tésztát szeretnek. Bizony, nem kevés előkészülettel jár egy ilyen tábor megszervezése, erről beszél Simon László bérrevizor is, aki az állami gazdaság részéről közvetlenül felelős mindenért. Ő gondoskodik többek között arról is, hogy lehessen kapni elég levelezőlapot, hogy a moziban új filmeket játsszanak stb. Sok szaladgálással jár, mondja Simon László, de őszinte örömmel csinálom, nagyszerű dolog ilyen értelmes gyerekekkel dolgozni. Csak a nyelvükön kell beszélni, és megy a munka. A Villányi Állami Gazdaság vezetői már az évek során meggyőződtek róla, hogy érdemes érteni a fiatalok nyelvén. R. P.