Szabad Föld, 1967. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-01 / 1. szám

1967. JANUÁR L SlABADFO­P 5 ------­ Mit vár az új esztendőtől? C. KISS LÁSZLÓ, KÉMÉNY* SEPRŐ, FELDEBRŐ: ne panasz a húsellátásra és kevesebbet­­kellene ácsorognom a pult mö­gött munka nélkül. Kí­vánságom, hogy legyen kielégítő mennyiségben DÁVID KÁROLY, PECCI* ZÖLDMEZŐ TSZ: LOHONYAI LORAND, ITAL­­BOLTVEZETŐ. MARKÓ: MAGYAR ISTVÁN, JÁRÁSI TANÁCSELNÖK, HEVES T­vábbiakban állattenyész­tésünket szeretnénk kor­szerűsíteni, villamosíta­ni, a férőhelyeket bővíte­ni. Ehhez kérünk még­­ egy kis segítséget a következő évben. Bejártuk Tolnás-Baranyát. Az ország legkü­lönbö­­zőbb­ tájain a legkülönbözőbb embereket szólítottuk meg. Jártunk falvakban, városokban. Szóba elegyed­­tü­nk az emberekkel az utcán, boltban, hivatalban, vendéglőben és munkahelyen. Az új esztendő küszö­bén mindenkinek egyetlen, s ugyanazt a kérdést tettük fel: Mit vár Ön az elkövetkező évtől? Még magunknak is feltettük a kérdést. Ahány ember, annyiféle terv, remény,kívánság. íme így válaszoltak: Szeretnék kevés babo­nás és sok szerencsés em­berrel találkozni az új évben. Kívánom, hogy mindenki több kéményes házat tudjon építeni, mert ahol legalább két helyen füstölög a kémény, ott két szoba van és kényel­mesen él a család. KOVÁCS RÓZA, FELSZOL. Különc, pár­ad : Csupa ötöst szeretnék a technikumban szerezni, s ha végeztem az iskolával, jól jönne egy kinevezés valahová üz életvezetőnek. A vendégeimtől azt vá­rom az új esztendőben, hogy olyan udvariasak legyenek hozzám, mint amilyen én vagyok min­den kedves kávé-, és sü­temény-fogyasztónkhoz. Szövetkezetünk most egyesült a kenézi Zöld­mező és a megyehidi Pe­tőfi Tsz-el. Az új eszten­dőtől azt várom, hogy a megnagyobbodott gazda­ság több munkaalkalmat tud majd nyújtani. Ra­kodómunkás vagyok von­tatón,­ a normánkon is ja­víthatnának. Mindent ösz­­szevetve, különb kereset­re számítok eztán. SZAKÁCS IGNÁC, HENTES, RECSK: Szeretném, ha az új­esztendőben már nem sen­kit kívánok a követke­ző évre? Egyetlen szóval kifejezhetem: árut! Töb­bet, s nagyobb választék­ban. Hiány elsősorban a sörnél mutatkozik. Tu­dom, az új gazdasági mechanizmus tőlünk is több, nagyobb lelemé­nyességet követel. Én sem tétlenkedem. Minden italboltnak szüksége van valami különlegességre. Én „kijöttem” a cseresz­nyepaprikás szendviccsel. Ma már naponta 200—250 fogy belőle. De hasonló „újításokhoz” áru kell, sertés- és borjúhús, meg néha belsőség. Szeretnék zsörtölődök helyett vidám asszonyokat kiszolgálni. SIMON ANDRÁS, TRAKTO­ROS, ALDEBRO: Kereken megmondom az óhajomat: szeretnék végre már egy vezető­fülkét kapni a trakto­romra. Életem egyharma­­dát gépen töltöttem, ren­geteget áztam, fáztam már a szabadban. Hátha teljesülne a kívánságom és azt mondaná a vezető­ség: „Na, Simon András, ne ezz-fázz, kapsz fülkét a gépedre!” Szeretnék most már egy olyan esztendőt meg­élni, amikor a térképen nem kell jelölni a­­belvi­zeket Sajnos, az elmúlt évben 17 ezer hold került víz alá a járásunkban és mérhetetlen kárunk ke­letkezett Bárcsak a víz­ügyi főhatóságaink a pártunkra állnának és hozzájuthatnánk a belvíz­­szabályozás anyag­i költ­ségeihez. Ezen túl elkelne egy kiegyensúlyozott idő­járású esztendő is. TÓTH FERENC, FŐKÖNY­VELŐ, KOSZÁRHEGY, EGYETÉRTÉS TSZ: Egy, talán jelentékte­lennek látszó, de számom­ra mégis jelentős kíván­ságom lenne. Utoljára öt évvel ezelőtt adták ki a tsz-ek számlakeretének kezeléséről szóló szabály­zatokat. Tessék megnézni, mennyi az újabb és újabb javítás benne. Mindig más rendelkezéseket ka­punk, egyik tétel a mási­kat helyesbbíti — a könyvben foglalt szabá­lyok már végképp elavul­tak. Ideje volna a terme­lőszövetkezeti könyvelés­ről is egy átfogó, a je­lenlegi körülményeknek megfelelő és most már végleges szabály­gyűjte­ményt kiadni. KADÁR JÁNOS, AZ EGYET­ÉRTÉS TSZ ELNÖKE, KÖ­SZ­örhegy: Hadd tegyek hozzá va­lamit én is. Szövetkeze­tünk az utóbbi években igen jól fejlődött. A tő­GÖBÖLYÖS ISTVÁNNÉ, KÖNYV­ESBOLTVEZETŐ. JÁSZBERÉNY: Azt remélem, hogy az új esztendőben sok em­berrel találkozom a könyvespolcok előtt. Vagyis: tárt karokkal várjuk az új könyvvásár­­lóikat a jászsági óriás ta­nyavilágból. VARGA JÓZSEF, PLÉBÁ­­NOS, KEREPES: Négy hónappal ezelőtt kerültem ebbe a faluba. Igyekszem az új évben megismerni az embereket. Azt szeretném, ha vala­mennyien az előző évnél is jobban boldogulnának az életben és békesség uralkodna az egész föld­kerekségen. CSÓKA ISTVÁN, GÉPKO­CSIVEZETŐ, BUDAPESTI Az ember annyi min­dent vár az új esztendőtől. Én most csak egyet sze­retnék megemlíteni. Van egy fiam, aki ez évben fejezi be a nyolcadik ál­talánost. Azt szeretném, ha olyan jó eredménnyel fejezné be, ahogy eddig végezte, s aztán nagyon örülnék, ha továbbtanul­na, hogy minél jobban megállhassa a helyét az életben. FAZEKAS ÉVA, ORVOSÍR­­NOKNŐ, RECSK: Én nagyon nagy dolgot várok az új esztendőtől: szeretném, ha másodszori kísérletem eredménnyel járna, s felvennének az Orvosegyetemre. Minden álmom, hogy gyógysze­rész lehessek, akár ide­haza, akár más faluban. SZÜTS LÁSZLÓ, újságíró. BUDAPEST: Az év minden napjára várok valamit. Mindig mást, mindig újat. Fel­adatokat, élményeket, problémákat, eredménye­ket, megírnivalókat. Örö­kös figyelmet kívánok magamnak, éber szemet és fület. Telhetetlen va­gyok? Csak azt szeret­ném, ha a Szabad Föld­ben minél több tükröződ­ne népünk, falvaink éle­téből. S ez rajtunk, a lap munkatársain is múlik. SZENTNER GYULA, PÁRT­­TITKÁR, ADONY: Nálunk a tsz-tagság kö­rében különösen jó vissz­hangja volt a IX. párt­­kongresszuson elhangzott két bejelentésnek, mely közül az egyik a tsz­­nyugdíjasok nyugdíjren­dezését helyezte kilátásba, a másik pedig azt, hogy a tsz-tagok is kaphatnak vásárlási hitelt az OTP- től. Az új esztendőben mindkettő megvalósításra kerül. Azt várom tehát, hogy ez falunk lakossá­gát majd az eddigieknél is jobban mozgósítja olyan községfejlesztési feladataink megvalósítá­sára, mint például a tör­pevízmű felépítése, vagy elhanyagoltabb utcáink rendbehozása. BORICS ISTVÁNNÉ, POS­TÁS, SÍROK: Az első kívánságom, az, hogy írjanak még több jó cikket az újságba. Másod­szor pedig azt szeretném, ha minél több nyugdí­jasnak járó pénzt és sok­kal kevesebb szomorú hírt jelentő táviratot kézbesíthetnék az új év­ben. HERENDI FERENC FOTÓ­RIPORTER, BÜDAPESI: Mit kívánhatna egy fo­tóriporter az új esztendő­től? Én egész éven át járom az országot, amúgy pedig igen nagy termé­szetbarát vagyok, szere­tek barangolni a vadregé­nyes tájakon, s nyakam­ban mindig ott lóg a fényképezőgépem. Ked­velem a derűs, szép fel­vételeket — ezekhez vi­szont napfényes, jó idő kell. Az elmúlt esztendő­ben elég sok borongós, esős napot értünk meg. Én hát a jövő évre kelle­mesebb, szebb időjárást kívánok. GRIFF SÁNDOR, ÚJSÁGÍRÓ. BUDAPEST:­ Azt szeretném, ha min­den cikkem, vagy ripor­tom elolvasása után így sóhajtana fel lelkesen a kedves olvasó: Ez igen! Ez az újságíró megérde­melné, hogy egyszer meg­hívjam egy jó disznótor­ra!

Next