Szabad Föld, 1967. július-december (23. évfolyam, 27-53. szám)
1967-07-02 / 27. szám
----- 1967. július 3. — ----------LIABAPfOP - A lepsényi Kossuth Termelőszövetkezet elsőként kezdte meg a rozs aratását azon az 51 holdas táblán, amelyet anyarozs spórákkal termékenyítettek meg. Vaskó István, az Aligai Állami Gazdaság kombájnosa is segít a lepsényieknek (Berendi Ferenc felvételei) MAGUK ÉRTÉKESÍTIK TERMÉSÜKET (Folytatás az 1. oldalról) Szabó Béla: A kendernél pedig a minőségromlás elkerülése volt az indok. Ha közben eső éri ezt a textilnövényt, megbámul és egy osztállyal alacsonyabb árat jelent, meg aztán az sem közömbös a számunkra, hogy a szállítóeszközeinket milyen mértékben használhatjuk ki. A vállalat arra hivatkozott, hogy megérti ugyan a tsz álláspontját, de mit tehet, ha kevés a szállítási kapacitása. A tsz vezetői erre azt mondották, hogy ők hajlandók kapacitást biztosítani a gyors zsizsiktelenítéshez. A vállalat kapott az alkalmon. Létrejött az egyezség. A tsz is jól járt, mert mázsánként 480 forintot kapott a fertőtlenítésért, a vállalat számára is előnyösnek bizonyult az „üzlet”, ésa népgazdaság érdeke is érvényesült. A létesítendő kereskedelmi csoportra vonatkozó fenti idézetünkben a másik új dolog szintén egy lépést jelent előbbre a vezetés tudományában. Egy ilyen nagy gazdaságban, mint a tiszaföldvári Lenin Tsz, egyetlen napon is annyi gazdasági esemény történik, hogy az elnök, a főmezőgazdász és a főkönyvelő azokat képtelen közvetlenül áttekinteni, osztályozni, csoportosítani, értékelni, mert ha ezt tennék, belevesznének az apró részletekbe, s nem jutna idejük az igazi vezetői tevékenységre. — Azon mi már rég túl vagyunk — hangsúlyozza a főmezőgazdász —, hogy egyszerűen csak számbavegyük terményeink és termékeink önköltségét. Nekünk már kevés az, hogy ennek, vagy annak a terményünknek alacsony, vagy magas az önköltsége. Mi most már arra is kíváncsiak vagyunk, hogy miért magas, vagy miért alacsony. És ennek feltárásában is nagy szerepe lesz majd a keresheti eiros csoportunkénak. A tiszaföldvári Lenin Tsz tavaly 40 millió fornt értékű árut értékesített és 13 millió forintot fordított különféle beszerzésekre. Ilyen összegeknél — a tsz vezetőinek becslése szerint —, körülbelül egymillióra tehető az az összeg, amelyet a tsz előnyösebb értékesítési vagy beszerzési szerződések kötésével megnyerhet, vagy az előnytelen megállapodásokkal elveszíthet. Egymillió forint nem kevés pénz. Ezért igazuk van a tiszaföldvári Lenin Tsz vezetőinek, miszerint a jó gazda egyben jó kereskedő legyen. Új bolt a Terézvárosban Az üzlet szép, sőt gusztusos. A vevő kosarába kínálkozik a ropogós cseresznye, a harmatos zöldbab. Kapható azonban szárazkolbász, címke nélküli palackban termelői bor, illatos juh gomolya, amellett pedig befőtt, savanyúság, sőt üdítő ital is. A számítás bevált, a Terézváros (Budapest VII. kerület) háziasszonyai hamar felfedezték, megkedvelték az új boltot a Jókai téren. A négy dolgozó hétköznap is alig bírja a kiszolgálást, szombatonkint pedig napi 20—25 000 forintra is felugrik a forgalom. Egyedül a cégtábla furcsa. A dánszentmiklósi Micsurin és a kakucsi Lenin MTSZ üzlete, a Pest megyei MÉK kezelésében. Miért ez az „öszvér” megoldás? Hiszen ezek a tsz-ek a MÉK- nek egyébként is tagjai, miért kellett még ezt a külön szövetséget is kötni? Érvei mindkét félnek vannak. A MÉK-nek az, hogy így külön kedveskedhet a vevőknek, hiszen a tsz-ek minden közbeiktatott állomás nélkül, egyenesen a boltba szállítanak, tehát az áru frissebb, ezenkívül pedig a tsz-ek füstöltárut, bort is hoznak, ami a szabványos zöldségüzletekben nem kapható. A tsz-ek előnye, hogy itt saját nevük alatt árusíthatnak, jelentős tételeket adnak el és jobb árat kapnak, a tétel a MÉK-kel kötött szerződésbe is beleszámít. A szerkezet pedig olyan, hogy az üzlet csak a tsz-ek áruját forgalmazhatja mindaddig, amíg azok szállítani tudnak. Ha egyéb áru is kell — márpedig kell —, azt a MÉK szállítja. Év végén a szállítások arányában osztják el a hasznot. Tábla a kirakatban A Budapest, József Attila-telepi ABC az ország legnagyobb élelmiszer áruháza. Havi forgalma meghaladja a hatmilliót, külön vevőként tartják nyilván a nagykereskedelmi vállalatok, külön az ő számára gyártanak cikkeket komoly nagyüzemek. Mi szüksége van egy ekkora cégnek arra, hogy Fábián Tihamér, Bp. Lobogó utcai lakostól 6, azaz hat kiló földiepret vásároljon? Mert vásárol. Az áruház zöldség részlegének kirakatában nagy tábla díszült: „Saját termésű zöldséget, gyümölcsöt veszünk!" És hoznak az emberek fél zsák babot faluról, pár kiló epret a budapesti telkükről. Hozzák, eladják és ez jó mindkét félnek. Nézzük csak azt a hat kiló szamócát. Ez jó volt az üzletnek, mert azon a napon az egész boltban csak ez a hat kiló szamóca volt a rekeszben, ekkor ugyanis ez a gyümölcs még erősen primőrnek számított, a nagykereskedelem még nem szállított. Tehát élénkítette a választékot és garantáltan friss volt, hiszen a termelő kis telkéről egyenesen ide hozta. Kapott érte kilónkint 36 forintot. Igaz, a piacon magasabb volt aznap az ár, dehát elálldogálhatott volna mellette fél napot, amíg eladja, így viszont gyorsan ment, és ezért idehozta a termést akkor is, amikor már 40—50 kiló volt naponta. A vevők megismerték és már keresték ezt a minőséget Halló, itt információ! Kicsit talán már sokat is hallunk arról, hogy milyen fontos a tsz-ek részére az információ és mennyien ígérik, hogy majd ilyet nyújtanak. Igazán ideje megnézni egyszer, hogy milyen is egy ilyen szolgáltatás. Hát, ami a kezemben van, annak a külseje elég szerény, mindössze 14 oldalas, sokszorosított kiadvány. Értesíti a tszeket, hogy a közelmúltban a főváros piacain kielégítő volt az ellátás, tyúkféléből az ugrásszerűen növekvő kínálat folyamatos árcsökkenéssel fenyeget. Tatabányán viszont igen nagy kereslet jelentkezik baromfi iránt, Oroszlányban hasonlóképpen. Ózdon, különösen földieper, élőcsirke, cseresznye és friss zöldség iránt nagy a kereslet. Miskolcon semmiféle zöldáruból nincs kielégítő kínálat. A budapesti, Bosnyák téri nagybani piaccal vigyázni kell, mert a túlzott kínálat gyakran erősen lenyomja az árakat, de ugyanakkor a magánkereskedelem spekulációját is lehetőv teszi. Egyébként június 12-én a óburgonya Miskolcon 2.80, Salgótarjánban 1.50 volt. Az újburgonyát Pesten 4,—, Miskolcon 6,—, Kazincbarcikán 1 forintért adták. A tyúk ára Budapesten 26,—, Miskolcon 28,—, Kazincbarcikán 30,—, és Salgótarjánban 34,— forint volt. Mindez pedig nem elmélet, mert hasonló információk alapján a TÁSZI (Termelőszövetke-* zetek Áruértékesítését Szervező Iroda) öt hónap alatt már több, mint 50 millió forint értékű áru elhelyezésében működött közre. Méghozzá jórészt ingyen. Eltekint a hat ezrelékes jutalék felszámolásától is, mert költségeit fedezi a tsz elárusító helyek ellenőrzéséből szerzett bevétele. Van, aki minderre legyint van, aki kapva kap rajta. Tény hogy ez még „nem az igazi”, de már valami és fél évvel az új mechanizmus előtt erre is figyelni kell Tízmillió forintos forgalom Tavaly jelen voltam egy értekezleten, amelyen a sári Fehér Akác Tsz kezdeményezte: fogjanak össze a dabasi járás szövetkezetei, alakítsanak irodát az értékesítési nehézségek leküzdésére. Az iroda szervezte meg például, hogy a tsz-ek a zöldséget közvetlenül szállítsák az üzemi konyháknak, méghozzá előkészítve, tisztítva. Akkor úgy tűnt, túl sok az akadály. Kiderült például, hogy az előkészített zöldség szállítását különböző rendeletek, különböző meggondolásokból, lehetetlenné teszik. Az őszi burgonyaértékesítési nehézségek azonban parancsoló hatásúak voltak. A Fehér Akác Tsz Értékesítő Irodája mégis megalakult, a járás tsz-einek zöme csatlakozott hozzá. És még az összes az iroda néhány dolgozójának, néhány ügynökének bonyolításában a tsz-ek 83 vállalat, mintegy 10 000 dolgozójának több, mint 40 vagon krumplit kis tételekben házhoz szállítottak. Ezt követően még tavaly negyedmillió forint értékben élő sertést és vágott libát is szállítottak budapesti munkásoknak. Az idén a szalma és a szálastakarmány az iroda fő cikke, összegyűjtik és bálázva szállítják a szénát, a szalmát, a lucernát az Állatkertnek, a Cirkusz Vállalatnak, az Állatorvosi Főiskolának és más olyan cégeknek, amelyek állatot tartanak, de földjük nincs. A kezdeményezés tehát bevált. Az idén tízmillió forintos forgalomra számítanak. A tszek nem sajnálják a 4 százalékos jutalékot az irodától. Megkérdeztem, tudják-e, hogy a jövőben sok ilyen iroda lesz? Azt mondták, tudják és ezért igyekeztek időben kezdeni, hogy mire kialakul a konkurrencia, nekik már helyzeti előnyük legyen! Földeák Béla — Teszkó Sándor