Szabad Föld, 1967. július-december (23. évfolyam, 27-53. szám)

1967-07-02 / 27. szám

----- 1967. július 3. — ----------LIABAPfO­P - A lepsényi Kossuth Termelőszövetkezet elsőként kezdte meg a rozs aratását azon az 51 holdas táblán, amelyet anyarozs spórákkal termékenyítettek meg. Vaskó István, az Aligai Ál­lami Gazdaság kombájnosa is segít a lepsényieknek (Berendi Ferenc felvételei) MAGUK ÉRTÉKESÍTIK TERMÉSÜKET (Folytatás az 1. oldalról) Szabó Béla:­­ A kendernél pedig a minőségromlás elkerü­lése volt az indok. Ha közben eső éri ezt a textilnövényt, megbámul és egy osztállyal alacsonyabb árat jelent, meg aztán az sem közömbös a szá­munkra, hogy a szállítóeszkö­zeinket milyen mértékben hasz­nálhatjuk ki. A vállalat arra hivatkozott, hogy megérti ugyan a tsz ál­láspontját, de mit tehet, ha ke­vés a szállítási kapacitása. A tsz vezetői erre azt mondották, hogy ők hajlandók kapacitást biztosítani a gyors zsizsiktele­­nítéshez. A vállalat kapott az alkalmon. Létrejött az egyezség. A tsz is jól járt, mert mázsán­ként 4­80 forintot kapott a fer­tőtlenítésért, a vállalat számá­ra is előnyösnek bizonyult az „üzlet”, és­­a népgazdaság ér­deke is érvényesült. A létesítendő kereskedelmi csoportra vonatkozó fenti idéze­tünkben a másik új dolog szin­tén egy lépést jelent előbbre a vezetés tudományában. Egy ilyen nagy gazdaságban, mint a tiszaföldvári Lenin Tsz, egyet­len napon is annyi gazdasági esemény történik, hogy az el­nök, a főmezőgazdász és a fő­könyvelő azokat képtelen köz­vetlenül áttekinteni, osztályoz­ni, csoportosítani, értékelni, mert ha ezt tennék, belevesz­nének az apró részletekbe, s nem jutna idejük az igazi ve­zetői tevékenységre. — Azon mi már rég túl va­gyunk — hangsúlyozza a főme­zőgazdász —, hogy egyszerűen csak számbavegyük termé­nyeink és termékeink önköltsé­gét. Nekünk már kevés az, hogy ennek, vagy annak a termé­nyünknek alacsony, vagy magas az önköltsége. Mi most már ar­ra is kíváncsiak vagyunk, hogy miért magas, vagy miért ala­csony. És ennek feltárásában is nagy szerepe lesz majd a keres­heti eiros csoportunkénak. A tiszaföldvári Lenin Tsz ta­valy 40 millió fornt értékű árut értékesített és 13 millió fo­rintot fordított különféle be­szerzésekre. Ilyen összegeknél — a tsz vezetőinek becslése sze­rint —, körülbelül egymillióra tehető az az összeg, amelyet a tsz előnyösebb értékesítési vagy beszerzési szerződések kötésével megnyerhet, vagy az előnytelen megállapodásokkal elveszíthet. Egymillió forint nem kevés pénz. Ezért igazuk van a tisza­­földvári Lenin Tsz vezetőinek, miszerint a jó gazda egyben jó kereskedő legyen. Új bolt a Terézvárosban Az üzlet szép, sőt gusztusos. A vevő kosarába kínálkozik a ropogós cseresznye, a harmatos zöldbab. Kapható azonban szá­razkolbász, címke nélküli pa­lackban termelői bor, illatos juh­ gomolya, amellett pedig be­főtt, savanyúság, sőt üdítő ital is. A számítás bevált, a Terézvá­ros (Budapest VII. kerület) há­ziasszonyai hamar felfedezték, megkedvelték az új boltot a Jókai téren. A négy dolgozó hétköznap is alig bírja a kiszol­gálást, szombatonk­int pedig napi 20—25 000 forintra is fel­ugrik a forgalom. Egyedül a cégtábla furcsa. A dánszentmiklósi Micsurin és a kakucsi Lenin MTSZ üzlete, a Pest megyei MÉK kezelésében. Miért ez az „öszvér” megoldás? Hiszen ezek a tsz-ek a MÉK- nek egyébként is tagjai, miért kellett még ezt a külön szövet­séget is kötni? Érvei mindkét félnek van­nak. A MÉK-nek az, hogy így külön kedveskedhet a vevők­nek, hiszen a tsz-ek minden közbeiktatott állomás nélkül, egyenesen a boltba szállítanak, tehát az áru frissebb, ezenkívül pedig a tsz-ek füstöltárut, bort is hoznak, ami a szabványos zöldségüzletekben nem kapha­tó. A tsz-ek előnye, hogy itt sa­ját nevük alatt árusíthatnak, je­lentős tételeket adnak el és jobb árat kapnak, a tétel a MÉK-kel kötött szerződésbe is beleszámít. A szerkezet pedig olyan, hogy az üzlet csak a tsz-ek áruját forgalmazhatja mindaddig, amíg azok szállítani tudnak. Ha egyéb áru is kell — márpedig kell —, azt a MÉK szállítja. Év végén a szállítások arányá­ban osztják el a hasznot. Tábla a kirakatban A Budapest, József Attila-te­­lepi ABC az ország legnagyobb élelmiszer áruháza. Havi for­galma meghaladja a hatmilliót, külön vevőként tartják nyil­ván a nagykereskedelmi válla­latok, külön az ő számára gyár­tanak cikkeket komoly nagy­üzemek. Mi szüksége van egy ekkora cégnek arra, hogy Fábián Tiha­mér, Bp. Lobogó utcai lakostól 6, azaz hat kiló földiepret vá­sároljon? Mert vásárol. Az áruház zöld­ség részlegének kirakatában nagy tábla díszült: „Saját ter­mésű zöldséget, gyümölcsöt ve­szünk!" És hoznak az emberek fél zsák babot faluról, pár kiló epret a budapesti telkükről. Hozzák, eladják és ez jó mind­két félnek. Nézzük csak azt a hat kiló szamócát. Ez jó volt az üzlet­nek, mert azon a napon az egész boltban csak ez a hat ki­ló szamóca volt a rekeszben, ekkor ugyanis ez a gyümölcs még erősen primőrnek számí­tott, a nagykereskedelem még nem szállított. Tehát élénkítette a választékot és garantáltan friss volt, hiszen a termelő kis telkéről egyenesen ide hozta. Kapott érte kilónkint 36 forin­tot. Igaz, a piacon magasabb volt aznap az ár, dehát eláll­do­­gálhatott volna mellette fél na­pot, amíg eladja, így viszont gyorsan ment, és ezért idehozta a termést akkor is, amikor már 40—50 kiló volt naponta. A ve­vők megismerték és már keres­ték ezt a minőséget Halló, itt információ! Kicsit talán már sokat is hallunk arról, hogy milyen fon­tos a tsz-ek részére az infor­máció és mennyien ígérik, hogy majd ilyet nyújtanak. Igazán ideje megnézni egyszer, hogy milyen is egy ilyen szolgálta­tás. Hát, ami a kezemben van, annak a külseje elég szerény, mindössze 14 oldalas, sokszoro­sított kiadvány. Értesíti a tsz­­eket, hogy a közelmúltban a fő­város piacain kielégítő volt az ellátás, tyúkféléből az ugrássze­rűen növekvő kínálat folyama­tos árcsökkenéssel fenyeget. Ta­tabányán viszont igen nagy ke­reslet jelentkezik baromfi iránt, Oroszlányban hasonlóképpen. Ózdon, különösen földieper, élőcsirke, cseresznye és friss zöldség iránt nagy a kereslet. Miskolcon semmiféle zöldáru­ból nincs kielégítő kínálat. A budapesti, Bosnyák téri nagy­bani piaccal vigyázni kell, mert a túlzott kínálat gyakran erő­sen lenyomja az árakat, de ugyanakkor a magánkereskede­lem spekulációját is lehetőv teszi. Egyébként június 12-én a óburgonya Miskolcon 2.80, Sal­gótarjánban 1.50 volt. Az újbur­gonyát Pesten 4,—, Miskolcon 6,—, Kazincbarcikán 1 forintért adták. A tyúk ára Budapesten 26,—, Miskolcon 28,—, Kazinc­barcikán 30,—, és Salgótarján­ban 34,— forint volt. Mindez pedig nem elmélet, mert hasonló információk alap­ján a TÁSZI (Termelőszövetke-* zetek Áruértékesítését Szerve­ző Iroda) öt hónap alatt már több, mint 50 millió forint ér­tékű áru elhelyezésében műkö­dött közre. Méghozzá jórészt ingyen. Eltekint a hat ezrelé­kes jutalék felszámolásától is, mert költségeit fedezi a tsz el­árusító helyek ellenőrzéséből szerzett bevétele. Van, aki minderre legyint van, aki kapva kap rajta. Tény hogy ez még „nem az igazi”, de már valami és fél évvel az új mechanizmus előtt erre is fi­gyelni kell Tízmillió forintos forgalom Tavaly jelen voltam egy érte­kezleten, amelyen a sári Fehér Akác Tsz kezdeményezte: fog­janak össze a dabasi járás szö­vetkezetei, alakítsanak irodát az értékesítési nehézségek le­küzdésére. Az iroda szervezte meg például, hogy a tsz-ek a zöldséget közvetlenül szállítsák az üzemi konyháknak, méghoz­zá előkészítve, tisztítva. Akkor úgy tűnt, túl sok az akadály. Kiderült például, hogy az előkészített zöldség szállítá­sát különböző rendeletek, kü­lönböző meggondolásokból, le­hetetlenné teszik. Az őszi bur­gonyaértékesítési nehézségek azonban parancsoló hatásúak voltak. A Fehér Akác Tsz Ér­tékesítő Irodája mégis megala­kult, a járás tsz-einek zöme csatlakozott hozzá. És még az összes az iroda néhány dolgozó­jának, néhány ügynökének bo­nyolításában a tsz-ek 83 válla­lat, mintegy 10 000 dolgozójá­nak több, mint 40 vagon krumplit kis tételekben házhoz szállítottak. Ezt követően még tavaly negyedmillió forint ér­tékben élő sertést és vágott li­bát is szállítottak budapesti munkásoknak. Az idén a szalma és a szálas­takarmány az iroda fő cikke, összegyűjtik és bálázva szállít­ják a szénát, a szalmát, a lucer­nát az Állatkertnek, a Cirkusz Vállalatnak, az Állatorvosi Fő­iskolának és más olyan cégek­nek, amelyek állatot tartanak, de földjük nincs. A kezdeményezés tehát be­vált. Az idén tízmillió forintos forgalomra számítanak. A tsz­­ek nem sajnálják a 4 százalé­kos jutalékot az irodától. Meg­kérdeztem, tudják-e, hogy a jövőben sok ilyen iroda lesz? Azt mondták, tudják és ezért igyekeztek időben kezdeni, hogy mire kialakul a konkur­­rencia, nekik már helyzeti elő­nyük legyen! Földeák­ Béla —­ Teszkó Sándor

Next