Szabad Föld, 1969. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-05 / 1. szám

-------- 1969. JANUÁR 5. -------------------------------­— SlABAPfoiP --------------------------------------------------------------------- 3 . Az Apolló 8. útja Az álom egyidős az emberi*­séggel: elszakadni a Földtől. De igazi értelmet csak akkor nyert az álom, amikor az ember a csillagokat már nem az égbol­ton csüngő lámpásoknak kép­zelte, hanem a mienkéhez ha­sonló bolygóknak, Napoknak. Az álom attól kezdve meré­szebb: a Földtől elszakadni, ki­jutni a világűrbe. Alig több, mint hét esztendeje, hogy ez az álom a megvalósulás útjára lé­pett. Az első ember, aki azt mondhatta: elszakadtam a Földtől , Gagarin volt. Fel­­emelkedett a Mindenség kapu­jáig. A karácsony előtti napokban vettük a hírt, hogy három ame­rikai asztronauta vállalkozott arra, hogy kilépjen ezen a ka­pun. Ember nélküli űrhajók már több éve teszik ezt. A Holdat is szovjet űrhajók kerülték meg először, fényképfelvételeket to­vábbítván Földünkre a Hold soha nem látható, túlsó arcá­ról. Szovjet és amerikai űrha­jók évek óta szondázzák már a Naprendszer térségeit. Megkö­zelítvén a Marsot, a Venust, szorgalmasan továbbítják meg­figyeléseiket a Földre. Az em­ber, mint szaglászó agarakat, küldi előre gépeit a világűrbe. De most ő maga is kilépett a kapun. Ez pontosan az elmúlt esz­tendő végén, december 21-én, szombaton, magyar idő szerint 13 óra 51 perckor történt. Ek­kor indult útnak a floridai Cape Kennedyről az Apolló 8. űr­hajó, fedélzetén Frank Borman ezredessel, James Lovell tenge­­részkapitánnyal és William An­­ders őrnaggyal. Az úticél: el­jutni a Hold­ közelébe, tízszer megkerülve a Holdat tanulmá­nyozni annak fizikai természe­tét, felszínét, majd visszatérni a Földre. A feladat a későbbi Hold-utazások előkészítését szolgálta. A világűrt ostromló emberiségnek Gagarin első útja óta kétségtelenül ez volt a leg­jelentősebb vállalkozása. És egyben a legkockázatosabb. E vállalkozásnak több kri­tikus pontja is volt, a szakér­tők összesen hat ilyet számol­tak. Az egyik legveszélyesebb pillanat az volt, amikor az űr­hajó a Holdat 110—120 kilomé­terre megközelítvén Hold körüli pályára tért. A feladat sikeres végrehajtásához a rakétahajtó­mű pontos és megbízható mű­ködése kellett. Ha túl rövid ideig lép működésbe, ak­kor az Apolló—8, a Holdra zuhan, el­lenkező esetben pedig tovább kering a Hold körül, esetleg el­­száguld mellette. S az űrhajó személyzetének mindössze egy hétre elegendő oxigén állt ren­delkezésére. Hasonló helyzet várta őket a Földre történő visszatéréskor. A hajtómű hibás működése vagy azt eredményezte volna, hogy az űrhajó a Földre zuhan, vagy azt, hogy elszáguld a világűrbe, utasaival együtt. Nem csoda hát, hogy a világ feszült figyelemmel kísérte a bátor asztronauták vállalkozá­sát. Mint azóta tudjuk, vállal­kozásuk sikerrel végződött. Az Apolló 8. december 27-én, pénteken, magyar idő szerint 16 óra 51 perckor három űrhajó­sával hatnapos útjáról épségben visszatért a Földre — a Csen­des óceán leszállásra kijelölt térségében, alig öt kilométerre a várakozó Yorktown repülő­gép-anyahaj­ótól. Az űrhajósok elcsigázottan, de boldogan lép­tek ismét a földre, azaz, hogy először csak a hajó fedélzetére. Az újságok számot adtak útjuk egy-egy mozzanatáról, a tv-köz­­vetítések segítségével pedig az egész világ (mi is) szinte az asztronautákkal együtt utazhat­tunk az űrhajóban. Már a Hold felé tartó úton az újdonság ere­jével hatott ilyen nagy, 200— 300 ezer kilométeres távolság­ból látni a Földet. Majd ugyan­ilyen újdonság volt 110—120 kilométeres közelségből látni a Holdat. Ám ebben az igazi új­donság az, hogy most nemcsak a felvevőgép lencséi, hanem az élő emberi szem is vizsgálhatta a Hold-felszínt, ott is, ahol köz­vetlenül emberi tekintet még sohasem kalandozhatott. Az Apolló 8. útjának Bor­man, Lovell és Anders közvet­len megfigyeléseiben van a leg­főbb jelentősége. Nélkülözhetet­len ismereteket szolgáltattak a Hold-utazás véghezviteléhez. Ér­demeiket a Pravdában írt cik­kében Petrov akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia Űrhajózástudományi Intézeté­nek vezetője is nagy elismerés­sel méltatta. Az Apolló 8. útja az Ame­­riai Egyesült Államok eddigi legnagyobb tudományos-techni­kai vállalkozása volt. A kísérle­tet az úgynevezett Apolló-prog­­ram keretében hajtották végre, az eredetileg tervezett időpont­nál valamivel korábban, ki­hagyván néhány megelőző és hasonló, de ember nélküli kísér­letet — s ez nemcsak az út ve­szélyességét, de a kísérlet földi irányítóinak felelősségét is nö­velte. Szerencsére a hajtóművek, s a különböző műszerek különö­sebb fennakadás nélkül működ­tek. Nem hiányzott, persze, az alapos előkészítés sem: az irá­nyítórendszert például előzőleg az Apolló 7. űrhajón több mint 3000 alkalommal próbálták ki. Néhány érdekes adat az Apolló 8.-ról: az űrhajó, a rakéta há­rom fokozatával együtt, 110 méter magas volt. Hajtóerejére jellemző, hogy a kilövéskor a Földön több kilométer távolság­ban kisebb földrengést észlel­tek. Az űrhajó mintegy egyhetes útja alatt útjának egyes szaka­­­­szain 40 ezer kilométeres órán­kénti sebességgel száguldott a világűrben. Ám ezek az adatok is eltör­pülnek az ember teljesítménye mellett. A gépek érzéketlenek és nem tudják, mit hajtanak végre. Az ember azonban tudja, s a veszélyek tudatában viszi végbe cselekedeteit. Elismerés illeti a gépek alkotóit, de még­­ink­ább azokat, akik a technikát a tudomány, az űrkutatás előre­haladása érdekében, halált meg­vető bátorsággal érvényesítették — immár távol a Földtől, a vi­lágűrben. Ezért üdvözölte a világ. Földre történő visszaté­résükkor, elsősorban a három bátor asztronautát. Szüts László Szobrot állítanak Mü­nnich Ferencnek A seregélyesi tanács elhatározta, hogy a község művelődési há­zát dr. Münn­ich Ferencről, Seregélyes nagy szülöttjéről nevezik el. A művelődési ház egyik szobájában kiállítják a névadóra vonatkozó­­dokumentumokat. A községi tanács tervezi, hogy felállíttatja a községiben dr. Münnich Ferenc szobrát is. Tsz-monográfiák A baranyai termelőszövetke­zetek elhatározták, hogy meg­­alakulásuk 10., illetve 20. évfor­dulójára összegyűjtik a közös gazdálkodásra vonatkozó doku­mentumokat. A kutató és fel­dolgozó munka összehangolását a TIT megyei szervezete vál­lalta. Bejelentették, hogy eddig 16 közös gazdaság vállalkozott mo­nográfia elkészítésére. Az első tanulmányok 1969-ben látnak napvilágot. HATÁRKŐ a föld­törvény végrehajtásában Tizenöt hónappal ezelőtt jelent meg az 1967. évi IV. számú, úgy­nevezett földtörvény. Célja: fo­kozatosan és a személyes ér­dekek sérelme nélkül megte­remteni a földtulajdon és a földhasználat egységét. Mint ismeretes, a termelőszövetke­zetek által használt területnek csak 37 százaléka volt a tsz­­tagok tulajdona, a többi az ál­lam, vagy kívülállók nevén szerepelt. Az új törvény lé­nyegében a másik 63 százalék­nyi területet érinti. 1969. ja­nuár elseje a törvény végre­hajtásában lényeges határkő. Ettől kezdve egyre inkább funkcionálnak majd azok az új fogalmak, amelyeket a ren­delkezés megteremtett. Emellett azonban érvényben maradnak régi meghatározások is, ezért nem árt most, közvetlenül a fordulópont előtt röviden átte­kinteni a helyzetet. Egyéni földtulajdon eddig is volt Magyarországon és ezután is marad. Ebbe a körbe legnagyobb, számban az egyénileg gazdálkodó parasz­tok tartoznak. Az ő helyzetük­ben, földtulajdonukban és földhasználatukban a törvény változást nem hoz. Állami földtulajdon is ma­rad a földtörvény végrehaj­tása után, azonban megvál­tozott mértékben. Az állami földtulajdont a jövőben legna­gyobb részben az állami gaz­daságok területe alkotja majd. A tsz-ek használatában álló állami területek a termelőszö­vetkezet tulajdonába kerül­nek, a nagyüzemileg nem hasznosítható állami földek jó­része pedig egy külön rendel­kezés értelmében bérlet vagy tulajdon formájában magán­emberek — nemcsak parasz­tok — kezére kerül. Kik kapnak megváltást ? Most születik meg viszont a termelőszövetkezeti földtulaj­don fogalma. Ennek részei lesznek: az eddigi állami föl­dek, amelyeket a tsz eddig is használt, de most kedvezmé­nyes térítés ellenében a tulaj­donjogát is megszerezheti. Másik nagy részt a kívülállók termelőszövetkezeti használat­ban levő föld­jei teszik ki. Azok a­ földtulajdonosok, akiknek területét valamely tsz hasz­nálja, de ők maguk nem lép­tek be, vagy később elhagyták a közös gazdaságot, 1988-ban felszólítást kaptak. Ennek vé­tele után dönthettek, hogy visz­­szalépt­ek-e a tsz-be, vagy le­mondanak földjük tulajdonjo­gáról. Amennyiben nem óhaj­tottak visszalépni, vagy felvé­teli kérelmüket a közgyűlés nem teljesítette, akkor közös használatban levő földjeik 1969 január elsején a terme­lőszövetkezet tulajdonába men­nek át. Ugyancsak 1969. január else­jétől kezdve, öt évi részletek­ben kapják meg a föld meg­váltási árát. Ezt a körülményt egyébként községenként, kü­lönböző formákban már előze­tesen is igyekeztek az érdekel­tek tudomására hozni. Sajnos, ez az igyekezet nem mindig járt eredménnyel. Ez a folya­mat azonban január elsején nem zárul le, mert ha egy ter­melőszövetkezeti tag földjét a jövőben kívülálló örökli, akkor az örökös is dönthet, hogy be­lép-e a tsz-be, vagy megvált­ják tőle az örökölt földet. A nyugdíjasok tsz-tagnak számítanak A termelőszövetkezetek hasz­nálatában azonban továbbra is marad magántulajdonban levő föld. A termelőszövetkezeti ta­gok földjeit ugyanis nem vált­ják meg, ezek a területek to­vábbra is a tulajdonos nevén maradnak és a használat elle­nében a termelőszövetkezet földjáradékot fizet. Nem ve­szik­­termelőszövetkezeti tulaj­donba azt a földet sem, amely a tsz-tag házastársának vagy özvegyének tulajdonában van, vagy amely olyan földjáradék­ra jogosult idős személy tulaj­donában van, akinek földje a családtag beviteli kötelezettség alapján került a tsz használa­tába, és végül azt a földet sem, amelyet haszonélvezeti jog terhel. A nyugdíjasok tsz-tag­nak számítanak, tehát az ő kö­zösbe vitt földjük is magántu­lajdonukban marad. A termelőszövetkezeti tag háztáji, a tsz-alkalmazott bizo­nyos körülmények között illet­ményföldre jogosult. Ezek a juttatások azonban nem tar­toznak a földtörvény hatókö­rébe, ezeket a termelőszövetke­zeti törvény szabályozza. A személyi földtulajdon A másik igen fontos új fo­galom, amelyet a földtörvény alkotott, a személyi földtulaj­don. Ez, mint a neve is mutat­ja, általában a személyes szük­ségletek kielégítését szolgálja, lehetővé teszi a szabad idő hasznos eltöltését. Személyi földtulajdona lehet bármely magyar állampolgárnak, te­kintet nélkül arra, hogy hol él, vagy mi a foglalkozása. A sze­mélyi földtulajdon mértéke maximálisan egy katasztrális hold. Személyi tulajdonban ál­ló földek a belterületen vagy a hivatalosan zártkertté nyilvá­nított határrészben lehetnek és használatuk, tulajdonuk biz­tonságát az állam garantálni igyekszik. A nem mezőgazda­­sági foglalkozású magyar ál­lampolgárnak is lehet több föld­je, mint egy hold, azonban személyi földtulajdonként, sze­mélyenként a zártkertben csu­pán fél vagy egy holdat tart­­hat meg.­­ A többit eladhatja, elcserélheti. A mentesítés lehetősége Egyszerű a helyzet azok eseté­ben, akiknek jelenleg is tulaj­donukban és használatukban áll az a terület, amelyre sze­mélyi földtulajdonukat érvé­nyesíteni akarják. Nehezebb, ha a belterületen vagy zártkert­ben levő, tulajdonukban álló terület jelenleg a termelőszö­vetkezet használatában áll. Er­re az esetre teremti meg a törvény a mentesítés lehetősé­gét. Az állampolgárok — tsz­­tagok és kívülállók is — kér­hetik, hogy termelőszövetke­zeti használatban álló, belte­rületen vagy zártkertben fekvő földjükből számukra a szemé­lyi tulajdon mértékéig mente­sítést adjanak.­ ­ A földhasználat Mivel azonban mentesítést még a tsz jószándéka esetén is csak a rendelkezésre álló terü­letek mértékéig lehet adni, egy ideig úgy tűnt, hogy sokak jogos igénye kielégítetlen ma­­radi. Ezért egy kiegészítő in­tézkedés (a Magyar Forradal­mi Munkás-Paraszt Kormány 45/1968. (XII. 6.) számú rende­lete), még egy fogalmat terem­tett. Ez pedig: a személyi föld­­használat. Lényege, hogy míg a személyi földtulajdon örököl­hető és személyes jog, addig a személyi földhasználat névre szóló juttatás, tehát nem örö­kölhető és mértékét családon­ként értelmezik. Személyi földhasználatra azok jogosultak, akik szociális helyzete ezt indokolja, és a tsz székhelyén vagy a szomszéd te­lepülésen laknak. A személyi földhasználatra az özvegy is jogosult, akkor is, ha a közös­be került föld nem az övé volt, de a feltételeknek személyesen kell megfelelnie, tehát nála is vizsgálják a szociális körülmé­nyeket és a lakóhelyet. Az el­bírálás talán legfontosabb fel­tétele, hogy olyan ember kér­jen személyi földhasználatot, akinek 1967-ben a tsz még adott használatra földet. A te­rület mértéke ugyanannyi, mint a személyi földtulajdoné, azonban nem lehet több annál, mint amennyit 1967-ben a va­lóságban használt. Nagy­­ előny, hogy ezeket a mentesítési kérelmeket a tsz­szel egyetértésben ugyan, de a községi tanács vb bírálja el. Személyi használatra földet ad­ni elsősorban az állami vagy tanácsi területekből lehet. Az így kiadott földek a tanács vb kezelésébe kerülnek, tehát a tsz a juttatást akkor se von­hatja vissza, ha akarja. Másik­­nagy előny, hogy ezek a ki­adott területek zártkertnek minősülnek, tehát élvezik a zártkerttel járó összes előnyö­ket. A határidő befejezésül két dolgot kell hangsúlyozni. Az egyik, hogy a földtörvénynek visszaihenő­­leges hatálya nincs, tehát a ko­rábban már lezárt ügyeket nem lehet most felbolygatni. A másik, hogy mindenféle men­tesítési kérelem benyújtási ha­tárideje 1968. december 31. Nem igaz az a vidékenként szállon­gó hír, hogy „a mentesítést hi­vatalból intézik”. Boszorkánykonyha? Mai értelemben így is mondhatnánk. Nagy Erzsébet tudományos munkatárs, a Szőlészeti Kutató Intézet egri laboratóriumában új szőlőfajtákkal kísérletezik, az egri borok jó hírének megőrzése érdekében (MTI Fotó : Bakos Ágnes felvétele.)

Next