Szabad Föld, 1969. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-05 / 1. szám
-------- 1969. JANUÁR 5. -------------------------------— SlABAPfoiP --------------------------------------------------------------------- 3 . Az Apolló 8. útja Az álom egyidős az emberi*séggel: elszakadni a Földtől. De igazi értelmet csak akkor nyert az álom, amikor az ember a csillagokat már nem az égbolton csüngő lámpásoknak képzelte, hanem a mienkéhez hasonló bolygóknak, Napoknak. Az álom attól kezdve merészebb: a Földtől elszakadni, kijutni a világűrbe. Alig több, mint hét esztendeje, hogy ez az álom a megvalósulás útjára lépett. Az első ember, aki azt mondhatta: elszakadtam a Földtől , Gagarin volt. Felemelkedett a Mindenség kapujáig. A karácsony előtti napokban vettük a hírt, hogy három amerikai asztronauta vállalkozott arra, hogy kilépjen ezen a kapun. Ember nélküli űrhajók már több éve teszik ezt. A Holdat is szovjet űrhajók kerülték meg először, fényképfelvételeket továbbítván Földünkre a Hold soha nem látható, túlsó arcáról. Szovjet és amerikai űrhajók évek óta szondázzák már a Naprendszer térségeit. Megközelítvén a Marsot, a Venust, szorgalmasan továbbítják megfigyeléseiket a Földre. Az ember, mint szaglászó agarakat, küldi előre gépeit a világűrbe. De most ő maga is kilépett a kapun. Ez pontosan az elmúlt esztendő végén, december 21-én, szombaton, magyar idő szerint 13 óra 51 perckor történt. Ekkor indult útnak a floridai Cape Kennedyről az Apolló 8. űrhajó, fedélzetén Frank Borman ezredessel, James Lovell tengerészkapitánnyal és William Anders őrnaggyal. Az úticél: eljutni a Hold közelébe, tízszer megkerülve a Holdat tanulmányozni annak fizikai természetét, felszínét, majd visszatérni a Földre. A feladat a későbbi Hold-utazások előkészítését szolgálta. A világűrt ostromló emberiségnek Gagarin első útja óta kétségtelenül ez volt a legjelentősebb vállalkozása. És egyben a legkockázatosabb. E vállalkozásnak több kritikus pontja is volt, a szakértők összesen hat ilyet számoltak. Az egyik legveszélyesebb pillanat az volt, amikor az űrhajó a Holdat 110—120 kilométerre megközelítvén Hold körüli pályára tért. A feladat sikeres végrehajtásához a rakétahajtómű pontos és megbízható működése kellett. Ha túl rövid ideig lép működésbe, akkor az Apolló—8, a Holdra zuhan, ellenkező esetben pedig tovább kering a Hold körül, esetleg elszáguld mellette. S az űrhajó személyzetének mindössze egy hétre elegendő oxigén állt rendelkezésére. Hasonló helyzet várta őket a Földre történő visszatéréskor. A hajtómű hibás működése vagy azt eredményezte volna, hogy az űrhajó a Földre zuhan, vagy azt, hogy elszáguld a világűrbe, utasaival együtt. Nem csoda hát, hogy a világ feszült figyelemmel kísérte a bátor asztronauták vállalkozását. Mint azóta tudjuk, vállalkozásuk sikerrel végződött. Az Apolló 8. december 27-én, pénteken, magyar idő szerint 16 óra 51 perckor három űrhajósával hatnapos útjáról épségben visszatért a Földre — a Csendes óceán leszállásra kijelölt térségében, alig öt kilométerre a várakozó Yorktown repülőgép-anyahajótól. Az űrhajósok elcsigázottan, de boldogan léptek ismét a földre, azaz, hogy először csak a hajó fedélzetére. Az újságok számot adtak útjuk egy-egy mozzanatáról, a tv-közvetítések segítségével pedig az egész világ (mi is) szinte az asztronautákkal együtt utazhattunk az űrhajóban. Már a Hold felé tartó úton az újdonság erejével hatott ilyen nagy, 200— 300 ezer kilométeres távolságból látni a Földet. Majd ugyanilyen újdonság volt 110—120 kilométeres közelségből látni a Holdat. Ám ebben az igazi újdonság az, hogy most nemcsak a felvevőgép lencséi, hanem az élő emberi szem is vizsgálhatta a Hold-felszínt, ott is, ahol közvetlenül emberi tekintet még sohasem kalandozhatott. Az Apolló 8. útjának Borman, Lovell és Anders közvetlen megfigyeléseiben van a legfőbb jelentősége. Nélkülözhetetlen ismereteket szolgáltattak a Hold-utazás véghezviteléhez. Érdemeiket a Pravdában írt cikkében Petrov akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia Űrhajózástudományi Intézetének vezetője is nagy elismeréssel méltatta. Az Apolló 8. útja az Ameriai Egyesült Államok eddigi legnagyobb tudományos-technikai vállalkozása volt. A kísérletet az úgynevezett Apolló-program keretében hajtották végre, az eredetileg tervezett időpontnál valamivel korábban, kihagyván néhány megelőző és hasonló, de ember nélküli kísérletet — s ez nemcsak az út veszélyességét, de a kísérlet földi irányítóinak felelősségét is növelte. Szerencsére a hajtóművek, s a különböző műszerek különösebb fennakadás nélkül működtek. Nem hiányzott, persze, az alapos előkészítés sem: az irányítórendszert például előzőleg az Apolló 7. űrhajón több mint 3000 alkalommal próbálták ki. Néhány érdekes adat az Apolló 8.-ról: az űrhajó, a rakéta három fokozatával együtt, 110 méter magas volt. Hajtóerejére jellemző, hogy a kilövéskor a Földön több kilométer távolságban kisebb földrengést észleltek. Az űrhajó mintegy egyhetes útja alatt útjának egyes szakaszain 40 ezer kilométeres óránkénti sebességgel száguldott a világűrben. Ám ezek az adatok is eltörpülnek az ember teljesítménye mellett. A gépek érzéketlenek és nem tudják, mit hajtanak végre. Az ember azonban tudja, s a veszélyek tudatában viszi végbe cselekedeteit. Elismerés illeti a gépek alkotóit, de méginkább azokat, akik a technikát a tudomány, az űrkutatás előrehaladása érdekében, halált megvető bátorsággal érvényesítették — immár távol a Földtől, a világűrben. Ezért üdvözölte a világ. Földre történő visszatérésükkor, elsősorban a három bátor asztronautát. Szüts László Szobrot állítanak Münnich Ferencnek A seregélyesi tanács elhatározta, hogy a község művelődési házát dr. Münnich Ferencről, Seregélyes nagy szülöttjéről nevezik el. A művelődési ház egyik szobájában kiállítják a névadóra vonatkozódokumentumokat. A községi tanács tervezi, hogy felállíttatja a községiben dr. Münnich Ferenc szobrát is. Tsz-monográfiák A baranyai termelőszövetkezetek elhatározták, hogy megalakulásuk 10., illetve 20. évfordulójára összegyűjtik a közös gazdálkodásra vonatkozó dokumentumokat. A kutató és feldolgozó munka összehangolását a TIT megyei szervezete vállalta. Bejelentették, hogy eddig 16 közös gazdaság vállalkozott monográfia elkészítésére. Az első tanulmányok 1969-ben látnak napvilágot. HATÁRKŐ a földtörvény végrehajtásában Tizenöt hónappal ezelőtt jelent meg az 1967. évi IV. számú, úgynevezett földtörvény. Célja: fokozatosan és a személyes érdekek sérelme nélkül megteremteni a földtulajdon és a földhasználat egységét. Mint ismeretes, a termelőszövetkezetek által használt területnek csak 37 százaléka volt a tsztagok tulajdona, a többi az állam, vagy kívülállók nevén szerepelt. Az új törvény lényegében a másik 63 százaléknyi területet érinti. 1969. január elseje a törvény végrehajtásában lényeges határkő. Ettől kezdve egyre inkább funkcionálnak majd azok az új fogalmak, amelyeket a rendelkezés megteremtett. Emellett azonban érvényben maradnak régi meghatározások is, ezért nem árt most, közvetlenül a fordulópont előtt röviden áttekinteni a helyzetet. Egyéni földtulajdon eddig is volt Magyarországon és ezután is marad. Ebbe a körbe legnagyobb, számban az egyénileg gazdálkodó parasztok tartoznak. Az ő helyzetükben, földtulajdonukban és földhasználatukban a törvény változást nem hoz. Állami földtulajdon is marad a földtörvény végrehajtása után, azonban megváltozott mértékben. Az állami földtulajdont a jövőben legnagyobb részben az állami gazdaságok területe alkotja majd. A tsz-ek használatában álló állami területek a termelőszövetkezet tulajdonába kerülnek, a nagyüzemileg nem hasznosítható állami földek jórésze pedig egy külön rendelkezés értelmében bérlet vagy tulajdon formájában magánemberek — nemcsak parasztok — kezére kerül. Kik kapnak megváltást ? Most születik meg viszont a termelőszövetkezeti földtulajdon fogalma. Ennek részei lesznek: az eddigi állami földek, amelyeket a tsz eddig is használt, de most kedvezményes térítés ellenében a tulajdonjogát is megszerezheti. Másik nagy részt a kívülállók termelőszövetkezeti használatban levő földjei teszik ki. Azok a földtulajdonosok, akiknek területét valamely tsz használja, de ők maguk nem léptek be, vagy később elhagyták a közös gazdaságot, 1988-ban felszólítást kaptak. Ennek vétele után dönthettek, hogy viszszaléptek-e a tsz-be, vagy lemondanak földjük tulajdonjogáról. Amennyiben nem óhajtottak visszalépni, vagy felvételi kérelmüket a közgyűlés nem teljesítette, akkor közös használatban levő földjeik 1969 január elsején a termelőszövetkezet tulajdonába mennek át. Ugyancsak 1969. január elsejétől kezdve, öt évi részletekben kapják meg a föld megváltási árát. Ezt a körülményt egyébként községenként, különböző formákban már előzetesen is igyekeztek az érdekeltek tudomására hozni. Sajnos, ez az igyekezet nem mindig járt eredménnyel. Ez a folyamat azonban január elsején nem zárul le, mert ha egy termelőszövetkezeti tag földjét a jövőben kívülálló örökli, akkor az örökös is dönthet, hogy belép-e a tsz-be, vagy megváltják tőle az örökölt földet. A nyugdíjasok tsz-tagnak számítanak A termelőszövetkezetek használatában azonban továbbra is marad magántulajdonban levő föld. A termelőszövetkezeti tagok földjeit ugyanis nem váltják meg, ezek a területek továbbra is a tulajdonos nevén maradnak és a használat ellenében a termelőszövetkezet földjáradékot fizet. Nem vesziktermelőszövetkezeti tulajdonba azt a földet sem, amely a tsz-tag házastársának vagy özvegyének tulajdonában van, vagy amely olyan földjáradékra jogosult idős személy tulajdonában van, akinek földje a családtag beviteli kötelezettség alapján került a tsz használatába, és végül azt a földet sem, amelyet haszonélvezeti jog terhel. A nyugdíjasok tsz-tagnak számítanak, tehát az ő közösbe vitt földjük is magántulajdonukban marad. A termelőszövetkezeti tag háztáji, a tsz-alkalmazott bizonyos körülmények között illetményföldre jogosult. Ezek a juttatások azonban nem tartoznak a földtörvény hatókörébe, ezeket a termelőszövetkezeti törvény szabályozza. A személyi földtulajdon A másik igen fontos új fogalom, amelyet a földtörvény alkotott, a személyi földtulajdon. Ez, mint a neve is mutatja, általában a személyes szükségletek kielégítését szolgálja, lehetővé teszi a szabad idő hasznos eltöltését. Személyi földtulajdona lehet bármely magyar állampolgárnak, tekintet nélkül arra, hogy hol él, vagy mi a foglalkozása. A személyi földtulajdon mértéke maximálisan egy katasztrális hold. Személyi tulajdonban álló földek a belterületen vagy a hivatalosan zártkertté nyilvánított határrészben lehetnek és használatuk, tulajdonuk biztonságát az állam garantálni igyekszik. A nem mezőgazdasági foglalkozású magyar állampolgárnak is lehet több földje, mint egy hold, azonban személyi földtulajdonként, személyenként a zártkertben csupán fél vagy egy holdat tarthat meg. A többit eladhatja, elcserélheti. A mentesítés lehetősége Egyszerű a helyzet azok esetében, akiknek jelenleg is tulajdonukban és használatukban áll az a terület, amelyre személyi földtulajdonukat érvényesíteni akarják. Nehezebb, ha a belterületen vagy zártkertben levő, tulajdonukban álló terület jelenleg a termelőszövetkezet használatában áll. Erre az esetre teremti meg a törvény a mentesítés lehetőségét. Az állampolgárok — tsztagok és kívülállók is — kérhetik, hogy termelőszövetkezeti használatban álló, belterületen vagy zártkertben fekvő földjükből számukra a személyi tulajdon mértékéig mentesítést adjanak. A földhasználat Mivel azonban mentesítést még a tsz jószándéka esetén is csak a rendelkezésre álló területek mértékéig lehet adni, egy ideig úgy tűnt, hogy sokak jogos igénye kielégítetlen maradi. Ezért egy kiegészítő intézkedés (a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 45/1968. (XII. 6.) számú rendelete), még egy fogalmat teremtett. Ez pedig: a személyi földhasználat. Lényege, hogy míg a személyi földtulajdon örökölhető és személyes jog, addig a személyi földhasználat névre szóló juttatás, tehát nem örökölhető és mértékét családonként értelmezik. Személyi földhasználatra azok jogosultak, akik szociális helyzete ezt indokolja, és a tsz székhelyén vagy a szomszéd településen laknak. A személyi földhasználatra az özvegy is jogosult, akkor is, ha a közösbe került föld nem az övé volt, de a feltételeknek személyesen kell megfelelnie, tehát nála is vizsgálják a szociális körülményeket és a lakóhelyet. Az elbírálás talán legfontosabb feltétele, hogy olyan ember kérjen személyi földhasználatot, akinek 1967-ben a tsz még adott használatra földet. A terület mértéke ugyanannyi, mint a személyi földtulajdoné, azonban nem lehet több annál, mint amennyit 1967-ben a valóságban használt. Nagy előny, hogy ezeket a mentesítési kérelmeket a tszszel egyetértésben ugyan, de a községi tanács vb bírálja el. Személyi használatra földet adni elsősorban az állami vagy tanácsi területekből lehet. Az így kiadott földek a tanács vb kezelésébe kerülnek, tehát a tsz a juttatást akkor se vonhatja vissza, ha akarja. Másiknagy előny, hogy ezek a kiadott területek zártkertnek minősülnek, tehát élvezik a zártkerttel járó összes előnyöket. A határidő befejezésül két dolgot kell hangsúlyozni. Az egyik, hogy a földtörvénynek visszaihenőleges hatálya nincs, tehát a korábban már lezárt ügyeket nem lehet most felbolygatni. A másik, hogy mindenféle mentesítési kérelem benyújtási határideje 1968. december 31. Nem igaz az a vidékenként szállongó hír, hogy „a mentesítést hivatalból intézik”. Boszorkánykonyha? Mai értelemben így is mondhatnánk. Nagy Erzsébet tudományos munkatárs, a Szőlészeti Kutató Intézet egri laboratóriumában új szőlőfajtákkal kísérletezik, az egri borok jó hírének megőrzése érdekében (MTI Fotó : Bakos Ágnes felvétele.)