Szabad Föld, 1969. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1969-07-06 / 27. szám

4 Több mint kétmilliárd forintos beruházással bővítették a Péti Nitrogén Műveket. A hatalmas összegből központi javítóműhelyt, új laboratóriumot, vízhűtőrendszereket, karbamid üzemet, víz­lágyítót, konyhát és ebédlőt, valamint irodaházat építettek. Épült ezenkívül óvoda, bölcsőde és négy, egyenként 18 lakásos lakóház is. (MTI Fotó : Mező Sándor felvétele) A szervezet — az Állatforgal­­mi és Húsipari Tröszt —, ame­lyet bemutatunk, óriási. Mint­egy 17 ezer ember dolgozik nálunk a húsiparban, 3 ezren bonyolítják a felvásárlást. A húszezer ember egy esztendő alatt kerek számban 20 mil­liárd forint nettó árbevételt ér el. Ebből kiderül, hogy a ter­melékenység hallatlanul ma­gas, egymillió jut egy ember­re. De kiderül az is, hogy mi­lyen nagy a tröszt népgazda­sági jelentősége, hiszen a me­zőgazdaság termelésének igen jelentős részét és a nemzeti össztermék nem lebecsülendő hányadát realizálja. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a ter­mékek körülbelül egyharmada exportra megy, akkor látjuk igazán a szervezet jelentőségét. A tevékenységi kör egyéb­ként két esztendővel ezelőtt még két, párhuzamos appará­tus feladata volt. Külön szer­vezetben működtek a vágóhi­dak, másik hálózatot alkotott a felvásárlás, a szoros értelem­ben vett állatforgalmi. Az új mechanizmus azonban másfaj­ta igényekkel lépett fel. Az ál­latforgalmit és a húsipart összevonták, felsőbb szinten tavaly előtt — akkor alakult a tröszt —, a vállalatok pedig az idén olvadtak össze. Most működik 18 megyei vállalat, egy felvásárlással nem foglal­kozó budapesti húsipari válla­lat, egy belső célokra hivatott szolgáltató vállalat és egy ön­álló kutatóintézet. Azaz, 21 egység, szemben a tavalyi 35-tel, így a felvásárlás és a feldolgozás azelőtt párhuzamo­san futó érdekei, ismeretei együtt, egy célt szolgálnak. A téma azonban így is ké­nyes, nehéz. Az új mechaniz­mus ugyanis eddig csak a belső szervezetet volt képes átfor­málni. Az állatforgalmi vonal külső fellépése változatlan ma­radt. Vagyis, ezen a területen éppen úgy, vagy csaknem ép­­pen úgy megmaradtak a kötött gazdálkodás viszonyai, mint ahogyan azokat a régi mecha­nizmusban megismertük. A tröszt tervet kap és annak tel­jesítéséért felelős, ügyeit a Mezőgazdasági és Élelmezés­­ügyi Minisztérium közvetlenül irányítja. A felvásárlási árak kötöttek, az egyes akciókat rendeletek szabályozzák, a forgalom főbb kérdéseit ugyan­csak. A vegyesen jelentkező ré­gi és új viszonyok között időn­kén ütközések, átmeneti ellent-­ mondások keletkeznek. Ehhez az adott nehézséghez tavaly még két másik is járult. Az egyik, hogy az aszály követ­keztében egészségtelenül ma­gasra futott az állat­, főleg a szarvasmarha-kínálat és ezt a tröszt nem tudta zavartalanul levezetni. A másik, hogy ugyanebben az időpontban export nehézségek is támad­tak. Ez a terep azonban nem al­kalmas a tavalyi állatforgalmi gondok részletezésére. Inkább egy másik, nem kevésbé kelle­metlen kérdést tettem fel elöl­járóban Köves Béla elvtárs­nak, az Állatforgalmi és Hús­ipari Tröszt vezérigazgatójá­nak: — Mi indokolja, hogy ez a szervezet a nem túl népszerű tröszt formában működjék? Nem fékezi a központi irányí­tás a vállalatok szabad mozgá­sát? — Másfajta szervezetet — vá­laszolta a vezérigazgató — én ebben a pillanatban nem tud­nék elképzelni. És még évekig nem. A kötött gazdálkodás vi­szonyai már eleve megkívánják az erős, központi irányítást. Még inkább megkívánja ezt az áru és a piac jellege. Nálunk napiren­den vannak az átcsoportosítá­sok mind a felvásárlásban, mind a feldolgozásban és értékesítés­ben. Az úgynevezett kivágási hányadot országosan szabályoz­zák, viszont a kínálat az ország­ban nem egyenletesen jelentke­­kezik, tehát ami az egyik he­lyen sok, azt át kell irányíta­nunk más helyre. Ezt kívánja a tem­ető érdeke, de a fogyasztóé is, mert így lehet, egyenletes a húsellátás. Szeszélyesek a kül­földi piacok is. Egyszer feldol­gozott áru kell, másszor élőállat. Ha az egyik országban nehézsé­geink támadnak, akkor át kell állanunk egy másik piacra. Ilyenfajta rugalmasságot csak a trösztforma mellett tudok elkép­zelni. Azonban a kötött gazdál­kodás viszonyain, a rögzített árakon, a szabályozott minősé­gen, az egészségügyi előírásokon túl, vállalataink szabadon mo­zoghatnak. Abba már nem szó­lunk bele, mint egyeznek meg a téesszel átvételben, szállításban, minőségben; a körzetükbe tarto­zó kereskedelmi egységekkel a húsellátásban; vagy hogyan in­tézik belső vállalati gazdálkodá­sukat stb. Mindehhez talán még azt kell hozzátenni, hogy a felvásárlás és a húsipar egyesítése nem va­lamiféle „menyasszony—vőle­gény házasság” volt, nem két párhuzamos vonal gépies egy­más mellé helyezése, hanem egy gyökeresen új szervezet létreho­zása. Az érdekek egységesek és mindig azt a vonalat helyezik előtérbe, amelynek pillanatnyi­lag nagyobb a súlya, lehetősége vagy éppen a feszültsége. Odakint az életben nem kevés bíráló megjegyzést lehet még hallani a szervezetről, a belső számok azonban azt mutatják, hogy az új forma bevált. Tavaly a felvásárlás 30 százalékkal ha­ladta meg az előző évit, a fel­dolgozás pedig 20 százalékkal. Nem bizonyos persze, hogy ezek a számok egészséges tünetet ta­karnak, de a kínálat ereje pa­rancsoló volt. Közben a tröszt­nek túl magas készletei gyűltek össze, ezenkívül pedig saját ere­jére támaszkodva hitelezett meg mintegy 330 millió forint érté­kű állatott a téeszeknek, hogy a nehézségek ne hagyjanak nyo­mot a zárszámadáson. Ezek a külön terhek sajnos a tröszt fej­lesztési terveit fékezik, pedig az erőteljesebb korszerűsítés na­gyon ráférne mind a húsiparra, mind a felvásárlásra. Örömmel hallottam, hogy a tröszt már kilábalóban van ta­valyi nehéz helyzetéből. Az ál­lategészségügyi gondok meg­szűntek, üte­mesebb a belső el­látás és az export. Befejezésül teh­át azt kérdeztem Köves Bé­la vezérigazgatótól: —• Véleménye szerint — min­den gondok közepette — érde­mes-e Magyarországon nagy­üzemben és kisüzemben, közös­ben és háztájiban állattenyész­téssel foglalkozni? — Mint azt már el­mondtam, gondjaink enyhülőben vannak. Az állattenyésztés fellendítése a kormánynak változatlan célja. Agrárpolitikánk folyamatosan törekszik arra, hogy továbbfej­lessze az ösztönzési rendszere­ket. Nem kétséges, hogy nálunk a húsfogyasztást fokozni kell. Kétségtelen, hogy az állat és ál­lati termék továbbra is hazánk egyik legfontosabb devizaszerző nemzeti kincse lesz. Piacaink hosszú távra biztosítottnak lát­szanak. Én tehát csak azt tu­dom mondani, hogy állatte­nyésztéssel foglalkozni, az állat­­tenyésztést intenzívebbé tenni feltétlenül szükséges és érde­mes ! Földeáki Béla A Szabad Föld bemutatja az ÁLLATFORGALOM MINIÁLLATKERT A festői szépségű Gyula-reme­tei erdészetben Kereső Ferenc, a mesterséges fácántelep vezető­je, évekkel ezelőtt mini­állatker­­tet rendezett be az erdészlak tő­szomszédságában. A tojásnagyságú gyémánt­galamboktól a pávakakasokig különböző nagyságú, díszes tollú madarak élnek itt, többek között arany- és ezü­stfácán, hollandi és páduai búbosok, magyar és japán fürjek, kínai törpefürjek és még a vízimadarak se hiá­nyoznak a madárszálló parányi tavacskájából SZABAD FÖLD Egy kis közgazdaság KFT A KFT, azaz ,,Korlátolt Felelősségű Társaság” jogi formája még a kapitalizmusban alakult ki. Olyan önálló vállalatot jelent,­ amelyet az alapító tagok meghatározott anyagi hozzájárulásából alakítanak. A tagok a működé­sért csak a betét erejéig vállalnak anyagi felelősséget. Bu­kás esetén tehát egyéb vagyonukból nem kötelesek fedez­ni a veszteséget. A KFT hasonlít a részvénytársasághoz (RT.), de annál egyszerűbb forma, és kisebb vállalatok esetében alkalmaz­zák. A részvényekről például értékpapírt adnak ki, és az szabadon adható-vehető. A KFT-be fizetett hozzájárulás csak kötött formában ruházható át, és erről értékpapírt nem szabad kiállítani. A KFT-forma újabban a szocialista gazdálkodásban is megjelent. Olyan esetekben alkalmazzák, amikor erős szervezetek közösen újabb vállalatot hoznak létre. Külö­nösen­­ praktikus, ha az alapítók különböző népgazdasági szektorokhoz tartoznak. Ezért alakult a fogyasztási szövet­kezeti mozgalom és az IBUSZ közös idegenforgalmi vál­lalata, a COOPTOURIST is KFT formában. A termelőszövetkezeti közös vállalkozásokra ezt a fo­galmat nem alkalmazzuk, azonban lényegüket tekintve, ezek is korlátolt felelősségű társaságok. 1969. JÚLIUS­­. ✓ „A népművészet mestere" cím adományozásáról szét fejlesztése terén kimagasló eredményeket elért népművé­szeknek — akár egyes alkotá­sok, akár hosszabb időszak alatt kifejtett munkásságuk elismeré­séül — „A népművészet meste­re” cím és jelvény adományoz­ható. A kitüntető címmel 6000 forint pénzjutalom jár. A kitün­tetett személy nyugdíjban része­síthető. A kitüntető címet évenként egyszer, augusztus 20. napján — a Magyar Képzőművészek Szö­vetsége véleményének meghall­gatásával — a művelődésügyi miniszter adományozza. Éven­ként hét kitüntető cím adomá­nyozható. Az évszázados hagyományok­ra visszatekintő magyar­­nép­művészet tudományos körökben világszerte ismert. Növekvő ide­genforgalmunk hatására azon­ban — legalábbis Európában — a nagyközönség is megkedvelte már e remekműveket. Az al­kotók méltó elismerését jelenti tehát az anyagi előnyökkel is járó cím adományozása. Kormányhatározat jelent meg „A népművészet mestere” ki­­tntető cím és jelvény adomá­nyozásáról. Eszerint a népművés ­ Pillanatfelvétel A hörcsög vadász Évekig­ a szőnyi Szabadság Termelőszövetkezetben dol­gozott, mint mezőőr, s onnan vonult nyugdíjba. Lelkes, mondhatnám úgy is, hogy akaratos ember. Először ötletes találmányát, a hörcsögpuskát mutatja be, aminek tavasz­tól őszig ott kellene lenni valamennyi csősz keze ügyében. Elvégre a termést nemcsak az enyveskezű tolvajok, hanem a fürge ürgék és a harácsoló hörcsögök­ is dézsmálják. Jó másfél évtizeddel ezelőtt ellenük szerkesztette a botként is használható „fegyvert”, ami könnyen kezelhető, biztos eszköz. A hörcsögök — mint ősszel a legyek — úgy hulla­nak tőle. — Ez itt a tölténytár, amibe egyszerre ezerötszáz lö­véshez elegendő muníciót tudok betárolni. Itt van az el­­sütő­ kilinccsel összekapcsolt adagoló. A tölténytárba cink­foszfáttal mérgezett búzát teszek, és abból egy adagot, hat-nyolc szemet a hörcsöglyukba lövök. Előbb azonban a puska szuronyával kinyitom a bejáratot, amit az óvatos hörcsög rendszerint földdugóval zár be maga mögött. — Kinyitom, lövök, aztán a csizmám sarkával újra becsukom... így ni­n­cs félkörös lábmozdulattal mutat­ja a taposást, amihez vadászútján már rég hozzászokott. — Sokan nem is sejtik, hogy milyen csapást jelent az időközönként — 4—5 évenként — vissza-visszatérő hör­csöginvázió. Két évvel ezelőtt, a szomszéd falu határában, holdanként legalább három mázsával termett kevesebb búza. Akkor átjött hozzám a termelőszövetkezet elnöke, és elkérte a hörcsögpuskát, amit azóta is sikerrel használnak. A vízügyi igazgatóságon is felfigyeltek a találmányomra. A­ töltésoldalakról „Szelei féle puskával” irtják a hörcsö­göt. Hallgatom az idős hörcsögvadász szavait, aztán bele­lapozok a halomnyi iratcsomóba, amelyet Szelei László cí­mére a minisztériumból és különböző hivatali fórumoktól küldöttek. Elismerés hangján nyilatkoznak a növényvédel­mi szakemberek. Akár kiállítást is lehetne rendezni a di­cséretekből, amelyek egy szemfüles mezőőr találmányát szenzációsnak minősítik. De talán még ezeknél is többet mond az a tény, hogy Herkályon, Kisigmándon, Mocsán, s még néhány helyen — ahol a hörcsögpuskát a csőszök ke­zébe adták, s a külön­ szolgálatért a ,,puskásokat” jutal­mazzák — nem kell félni a harácsosok inváziójától. A hörcsögvadász a nyugdíjban sem pihen. Bizonygat­ja, hogy a határ rendjét — a termést — védeni kell. Nem­csak az enyveskezűektől, hanem a hörcsögöktől is. Igazat adunk neki, s reméljük, hamarosan minden csősznek lesz hörcsögpuskája. Dancs József

Next