Szabad Föld, 1969. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1969-07-06 / 27. szám
4 Több mint kétmilliárd forintos beruházással bővítették a Péti Nitrogén Műveket. A hatalmas összegből központi javítóműhelyt, új laboratóriumot, vízhűtőrendszereket, karbamid üzemet, vízlágyítót, konyhát és ebédlőt, valamint irodaházat építettek. Épült ezenkívül óvoda, bölcsőde és négy, egyenként 18 lakásos lakóház is. (MTI Fotó : Mező Sándor felvétele) A szervezet — az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt —, amelyet bemutatunk, óriási. Mintegy 17 ezer ember dolgozik nálunk a húsiparban, 3 ezren bonyolítják a felvásárlást. A húszezer ember egy esztendő alatt kerek számban 20 milliárd forint nettó árbevételt ér el. Ebből kiderül, hogy a termelékenység hallatlanul magas, egymillió jut egy emberre. De kiderül az is, hogy milyen nagy a tröszt népgazdasági jelentősége, hiszen a mezőgazdaság termelésének igen jelentős részét és a nemzeti össztermék nem lebecsülendő hányadát realizálja. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a termékek körülbelül egyharmada exportra megy, akkor látjuk igazán a szervezet jelentőségét. A tevékenységi kör egyébként két esztendővel ezelőtt még két, párhuzamos apparátus feladata volt. Külön szervezetben működtek a vágóhidak, másik hálózatot alkotott a felvásárlás, a szoros értelemben vett állatforgalmi. Az új mechanizmus azonban másfajta igényekkel lépett fel. Az állatforgalmit és a húsipart összevonták, felsőbb szinten tavaly előtt — akkor alakult a tröszt —, a vállalatok pedig az idén olvadtak össze. Most működik 18 megyei vállalat, egy felvásárlással nem foglalkozó budapesti húsipari vállalat, egy belső célokra hivatott szolgáltató vállalat és egy önálló kutatóintézet. Azaz, 21 egység, szemben a tavalyi 35-tel, így a felvásárlás és a feldolgozás azelőtt párhuzamosan futó érdekei, ismeretei együtt, egy célt szolgálnak. A téma azonban így is kényes, nehéz. Az új mechanizmus ugyanis eddig csak a belső szervezetet volt képes átformálni. Az állatforgalmi vonal külső fellépése változatlan maradt. Vagyis, ezen a területen éppen úgy, vagy csaknem éppen úgy megmaradtak a kötött gazdálkodás viszonyai, mint ahogyan azokat a régi mechanizmusban megismertük. A tröszt tervet kap és annak teljesítéséért felelős, ügyeit a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium közvetlenül irányítja. A felvásárlási árak kötöttek, az egyes akciókat rendeletek szabályozzák, a forgalom főbb kérdéseit ugyancsak. A vegyesen jelentkező régi és új viszonyok között időnkén ütközések, átmeneti ellent- mondások keletkeznek. Ehhez az adott nehézséghez tavaly még két másik is járult. Az egyik, hogy az aszály következtében egészségtelenül magasra futott az állat, főleg a szarvasmarha-kínálat és ezt a tröszt nem tudta zavartalanul levezetni. A másik, hogy ugyanebben az időpontban export nehézségek is támadtak. Ez a terep azonban nem alkalmas a tavalyi állatforgalmi gondok részletezésére. Inkább egy másik, nem kevésbé kellemetlen kérdést tettem fel elöljáróban Köves Béla elvtársnak, az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt vezérigazgatójának: — Mi indokolja, hogy ez a szervezet a nem túl népszerű tröszt formában működjék? Nem fékezi a központi irányítás a vállalatok szabad mozgását? — Másfajta szervezetet — válaszolta a vezérigazgató — én ebben a pillanatban nem tudnék elképzelni. És még évekig nem. A kötött gazdálkodás viszonyai már eleve megkívánják az erős, központi irányítást. Még inkább megkívánja ezt az áru és a piac jellege. Nálunk napirenden vannak az átcsoportosítások mind a felvásárlásban, mind a feldolgozásban és értékesítésben. Az úgynevezett kivágási hányadot országosan szabályozzák, viszont a kínálat az országban nem egyenletesen jelentkekezik, tehát ami az egyik helyen sok, azt át kell irányítanunk más helyre. Ezt kívánja a temető érdeke, de a fogyasztóé is, mert így lehet, egyenletes a húsellátás. Szeszélyesek a külföldi piacok is. Egyszer feldolgozott áru kell, másszor élőállat. Ha az egyik országban nehézségeink támadnak, akkor át kell állanunk egy másik piacra. Ilyenfajta rugalmasságot csak a trösztforma mellett tudok elképzelni. Azonban a kötött gazdálkodás viszonyain, a rögzített árakon, a szabályozott minőségen, az egészségügyi előírásokon túl, vállalataink szabadon mozoghatnak. Abba már nem szólunk bele, mint egyeznek meg a téesszel átvételben, szállításban, minőségben; a körzetükbe tartozó kereskedelmi egységekkel a húsellátásban; vagy hogyan intézik belső vállalati gazdálkodásukat stb. Mindehhez talán még azt kell hozzátenni, hogy a felvásárlás és a húsipar egyesítése nem valamiféle „menyasszony—vőlegény házasság” volt, nem két párhuzamos vonal gépies egymás mellé helyezése, hanem egy gyökeresen új szervezet létrehozása. Az érdekek egységesek és mindig azt a vonalat helyezik előtérbe, amelynek pillanatnyilag nagyobb a súlya, lehetősége vagy éppen a feszültsége. Odakint az életben nem kevés bíráló megjegyzést lehet még hallani a szervezetről, a belső számok azonban azt mutatják, hogy az új forma bevált. Tavaly a felvásárlás 30 százalékkal haladta meg az előző évit, a feldolgozás pedig 20 százalékkal. Nem bizonyos persze, hogy ezek a számok egészséges tünetet takarnak, de a kínálat ereje parancsoló volt. Közben a trösztnek túl magas készletei gyűltek össze, ezenkívül pedig saját erejére támaszkodva hitelezett meg mintegy 330 millió forint értékű állatott a téeszeknek, hogy a nehézségek ne hagyjanak nyomot a zárszámadáson. Ezek a külön terhek sajnos a tröszt fejlesztési terveit fékezik, pedig az erőteljesebb korszerűsítés nagyon ráférne mind a húsiparra, mind a felvásárlásra. Örömmel hallottam, hogy a tröszt már kilábalóban van tavalyi nehéz helyzetéből. Az állategészségügyi gondok megszűntek, ütemesebb a belső ellátás és az export. Befejezésül tehát azt kérdeztem Köves Béla vezérigazgatótól: —• Véleménye szerint — minden gondok közepette — érdemes-e Magyarországon nagyüzemben és kisüzemben, közösben és háztájiban állattenyésztéssel foglalkozni? — Mint azt már elmondtam, gondjaink enyhülőben vannak. Az állattenyésztés fellendítése a kormánynak változatlan célja. Agrárpolitikánk folyamatosan törekszik arra, hogy továbbfejlessze az ösztönzési rendszereket. Nem kétséges, hogy nálunk a húsfogyasztást fokozni kell. Kétségtelen, hogy az állat és állati termék továbbra is hazánk egyik legfontosabb devizaszerző nemzeti kincse lesz. Piacaink hosszú távra biztosítottnak látszanak. Én tehát csak azt tudom mondani, hogy állattenyésztéssel foglalkozni, az állattenyésztést intenzívebbé tenni feltétlenül szükséges és érdemes ! Földeáki Béla A Szabad Föld bemutatja az ÁLLATFORGALOM MINIÁLLATKERT A festői szépségű Gyula-remetei erdészetben Kereső Ferenc, a mesterséges fácántelep vezetője, évekkel ezelőtt miniállatkertet rendezett be az erdészlak tőszomszédságában. A tojásnagyságú gyémántgalamboktól a pávakakasokig különböző nagyságú, díszes tollú madarak élnek itt, többek között arany- és ezüstfácán, hollandi és páduai búbosok, magyar és japán fürjek, kínai törpefürjek és még a vízimadarak se hiányoznak a madárszálló parányi tavacskájából SZABAD FÖLD Egy kis közgazdaság KFT A KFT, azaz ,,Korlátolt Felelősségű Társaság” jogi formája még a kapitalizmusban alakult ki. Olyan önálló vállalatot jelent, amelyet az alapító tagok meghatározott anyagi hozzájárulásából alakítanak. A tagok a működésért csak a betét erejéig vállalnak anyagi felelősséget. Bukás esetén tehát egyéb vagyonukból nem kötelesek fedezni a veszteséget. A KFT hasonlít a részvénytársasághoz (RT.), de annál egyszerűbb forma, és kisebb vállalatok esetében alkalmazzák. A részvényekről például értékpapírt adnak ki, és az szabadon adható-vehető. A KFT-be fizetett hozzájárulás csak kötött formában ruházható át, és erről értékpapírt nem szabad kiállítani. A KFT-forma újabban a szocialista gazdálkodásban is megjelent. Olyan esetekben alkalmazzák, amikor erős szervezetek közösen újabb vállalatot hoznak létre. Különösen praktikus, ha az alapítók különböző népgazdasági szektorokhoz tartoznak. Ezért alakult a fogyasztási szövetkezeti mozgalom és az IBUSZ közös idegenforgalmi vállalata, a COOPTOURIST is KFT formában. A termelőszövetkezeti közös vállalkozásokra ezt a fogalmat nem alkalmazzuk, azonban lényegüket tekintve, ezek is korlátolt felelősségű társaságok. 1969. JÚLIUS. ✓ „A népművészet mestere" cím adományozásáról szét fejlesztése terén kimagasló eredményeket elért népművészeknek — akár egyes alkotások, akár hosszabb időszak alatt kifejtett munkásságuk elismeréséül — „A népművészet mestere” cím és jelvény adományozható. A kitüntető címmel 6000 forint pénzjutalom jár. A kitüntetett személy nyugdíjban részesíthető. A kitüntető címet évenként egyszer, augusztus 20. napján — a Magyar Képzőművészek Szövetsége véleményének meghallgatásával — a művelődésügyi miniszter adományozza. Évenként hét kitüntető cím adományozható. Az évszázados hagyományokra visszatekintő magyarnépművészet tudományos körökben világszerte ismert. Növekvő idegenforgalmunk hatására azonban — legalábbis Európában — a nagyközönség is megkedvelte már e remekműveket. Az alkotók méltó elismerését jelenti tehát az anyagi előnyökkel is járó cím adományozása. Kormányhatározat jelent meg „A népművészet mestere” kitntető cím és jelvény adományozásáról. Eszerint a népművés Pillanatfelvétel A hörcsög vadász Évekig a szőnyi Szabadság Termelőszövetkezetben dolgozott, mint mezőőr, s onnan vonult nyugdíjba. Lelkes, mondhatnám úgy is, hogy akaratos ember. Először ötletes találmányát, a hörcsögpuskát mutatja be, aminek tavasztól őszig ott kellene lenni valamennyi csősz keze ügyében. Elvégre a termést nemcsak az enyveskezű tolvajok, hanem a fürge ürgék és a harácsoló hörcsögök is dézsmálják. Jó másfél évtizeddel ezelőtt ellenük szerkesztette a botként is használható „fegyvert”, ami könnyen kezelhető, biztos eszköz. A hörcsögök — mint ősszel a legyek — úgy hullanak tőle. — Ez itt a tölténytár, amibe egyszerre ezerötszáz lövéshez elegendő muníciót tudok betárolni. Itt van az elsütő kilinccsel összekapcsolt adagoló. A tölténytárba cinkfoszfáttal mérgezett búzát teszek, és abból egy adagot, hat-nyolc szemet a hörcsöglyukba lövök. Előbb azonban a puska szuronyával kinyitom a bejáratot, amit az óvatos hörcsög rendszerint földdugóval zár be maga mögött. — Kinyitom, lövök, aztán a csizmám sarkával újra becsukom... így nincs félkörös lábmozdulattal mutatja a taposást, amihez vadászútján már rég hozzászokott. — Sokan nem is sejtik, hogy milyen csapást jelent az időközönként — 4—5 évenként — vissza-visszatérő hörcsöginvázió. Két évvel ezelőtt, a szomszéd falu határában, holdanként legalább három mázsával termett kevesebb búza. Akkor átjött hozzám a termelőszövetkezet elnöke, és elkérte a hörcsögpuskát, amit azóta is sikerrel használnak. A vízügyi igazgatóságon is felfigyeltek a találmányomra. A töltésoldalakról „Szelei féle puskával” irtják a hörcsögöt. Hallgatom az idős hörcsögvadász szavait, aztán belelapozok a halomnyi iratcsomóba, amelyet Szelei László címére a minisztériumból és különböző hivatali fórumoktól küldöttek. Elismerés hangján nyilatkoznak a növényvédelmi szakemberek. Akár kiállítást is lehetne rendezni a dicséretekből, amelyek egy szemfüles mezőőr találmányát szenzációsnak minősítik. De talán még ezeknél is többet mond az a tény, hogy Herkályon, Kisigmándon, Mocsán, s még néhány helyen — ahol a hörcsögpuskát a csőszök kezébe adták, s a külön szolgálatért a ,,puskásokat” jutalmazzák — nem kell félni a harácsosok inváziójától. A hörcsögvadász a nyugdíjban sem pihen. Bizonygatja, hogy a határ rendjét — a termést — védeni kell. Nemcsak az enyveskezűektől, hanem a hörcsögöktől is. Igazat adunk neki, s reméljük, hamarosan minden csősznek lesz hörcsögpuskája. Dancs József