Szabad Föld, 1970. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-05 / 27. szám
1970. JÚLIUS 5. Gazdálkodásunk mérlege Mit költöttünk el és mi maradt az ország „pénztárcájában”? Egyéb fontos közügyek mellett, lényegében erről tanácskozott két napig az Országgyűlés most lezajlott nyári ülésszaka, amelyen az 1969. évi állami költségvetés bevételeinek és kiadásainak megvilágítására, a költségvetési , ,zárszámadásra” került sor. A képviselők meghallgatták Vályi Péter pénzügyminisztert, aki beszédében részletesen taglalta a népgazdaságunk egészére kiható, az életszínvonalunkat, szinte a napi életünket érintő és befolyásoló állami költségvetés alakulását. Egyebek között megtudtuk az expozéból, hogy pénzügyi mérlegünk tavaly miként alakult: az államháztartás összes bevétele 155, a kiadása pedig 157 milliárd forintot tett ki. Manapság már a nem pénzügyi szakemberek is valamicskét értenek a számok nyelvén, így aztán e két szám mindannyiunk számára elmondta azt, hogy az ország pénzügyi egyensúlya tavaly sem bomlott meg. A kormány jól gazdálkodott a rendelkezésre álló pénzeszközökkel, a gazdasági reform célkitűzéseit, kibontakozását szolgálta. Ezúttal sem költekeztünk erőnkön felül és nem vállaltunk többet, mint amennyit az ország teherviselő képessége jelenleg minden különösebb megrázkódtatás nélkül elbír. Ez a mindannyiunk számára hasznos gazdaságpolitikai alapállás érthetővé teszi pénzügyminiszterünknek azt a megállapítását is, hogy az 1969. év gazdálkodásának jellemző vonása a hatékonyság fokozatos és szolid javulása volt. Beruházott pénzeszközeink szolidan „fiadzottak”, ami már nem függ szorosan össze a megfontolt és körültekintő pénzgazdálkodásunkkal. Ugyanis a pénzügyminiszter bírálta az ipari és mezőgazdasági tervezések és beruházások lassúságát, valamint a fejlődő áruellátás méltatásán túl, szóvá tette beszédében az ellátás fogyatékosságait is Amíg Vályi Péter pénzügyminiszter pénzügyi oldalról érintette mezőgazdaságunkat, addig dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter ugyanezt a termelési oldaláról közelítette meg beszédében. Elmondta, hogy tavaly a mezőgazdasági termelés értéke hat százalékkal növekedett. Bíztatóan erősödnek állami gazdaságaink, de gazdaságilag nem maradnak el ezek mögött a termelőszövetkezetek sem. „Amíg az egész mezőgazdaság termelési értéke — mondotta dr. Dimény Imre — hat százalékkal növekedett tavaly, addig a termelőszövetkezetek közös gazdasági és mezőgazdasági termelésben 7,5, az egész tevékenységük növelésében 15 százalékos fejlődést értek el.” Az ország egészét érintő mezőgazdasági termelési adatokon túl, a gazdálkodásunk pozitív mérlegelésekor kitért azokra a termelési és érdekeltségi feszültségekre, fogyatékosságokra is, amelyek megoldására, kijavítására további hathatós erőfeszítéseket kell tennünk. Ilyen fogyatékosság jelenleg még a húsellátás hiányossága: kevés a sertéshús. Remélhető, hogy a tavalyi intézkedések — a különböző ösztönzők bevezetése, a háztáji jószágnevelés fellendítése — hamarosan érezteti majd hatását és a jelenleginél is kedvezőbb lesz a piac húskínálata. Az Országgyűlés nyári ülésszakán többen is pénzügyi gyorsmérleget készítettek a többhetes árvízvédelemről. Vályi Péter pénzügyminiszter beszédéből az derült ki, hogy az (Folytatás a 4. oldalon.) Harmadik ötéves tervünk utolsó esztendejében járunk, a záruló időszak ma már értékelhető. Közben pedig — kétévi munkával — lényegében lezárultak a negyedik ötéves terv előkészítő munkálatai. Komputerek segítségével elvégezték a számítások zömét, variációk seregét készítették. Országunk vezető testületei az alapelvekben már megegyeztek. A nemzetközi tervkoordináció igen előrehaladott stádiumban van. Jelenleg a negyedik ötéves terv tételes részleteinek kidolgozása folyik. Elérkezett tehát az a pillanat — amint ezt illetékesektől megtudtuk —, hogy a közvéleményt a következő szakaszról tájékoztatni lehetséges és szükséges. Számításaink alapja a harmadik ötéves terv. Ennek számai kedvezőek. Ma már szinte bizonyosak lehetünk abban, hogy a nemzeti jövedelem a tervezett húsz helyett csaknem 40 százalékkal növekszik. A fogyasztás ugyancsak húszszázalékos növekedését terveztük, de ez eléri a 30 százalékot. A jövedelem csaknem kétszeres iramban nő, mint terveztük. (A reáljövedelem mintegy 30—32 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér pedig 16—17 százalékkal.) Öt év alatt az ipari termelés több mint egyharmadával, az építés több mint 40 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 18—20 százalékkal nő. Ezekre az eredményekre büszkék lehetünk, azonban a sikert beárnyékolja néhány tényező. Ilyen például, hogy a befektetések gyorsabban növekedtek, mint a termelés eredménye. A készletek emelkedése meghaladta a forgalom növekedését. A termelékenység lassabban növekedett, mint az állóalapok (közérthető szóval: tőke). Vagyis erőfeszítéseink és befektetéseink különböző fogyatékosságok miatt nem bizonyultak eléggé hatékonyaknak. Ezzel a ténnyel feltétlenül számolnunk kell negyedik ötéves tervünk kidolgozásakor. Az 1971—75-ös időszakra új gazdaságpolitikát nem dolgozunk ki. Az eddigi az elmúlt két év alatt bevált, alapvető változtatásra nincs szükség. Nem változnak lényegesen fejlesztési elképzeléseink sem. A termelés, a nemzeti jövedelem és az életszínvonal tervezett javítása nagyjából megfelel az előző öt évben elért színvonalnak. Nem akarunk tehát tovább „feszíteni”. Az elképzelések szerint az ipar termelése öt év alatt 32—34 százalékkal, a mezőgazdaság termelése 17—18 százalékkal, a nemzeti jövedelem 30—32 százalékkal emelkedik. A fogyasztási alap 76—77 százaléka lesz a nemzeti jövedelemnek, a lakosság fogyasztása kb. 30 százalékkal emelkedik, a reálbér 16—18 százalékkal nő. Mégis lesz azonban két lényeges változás. Az egyik, hogy az azonos fejlődési ütem mögött lényegesen szilárdabb egyensúlyt akarunk teremteni. Tehát azt akarjuk, hogy amit befektetünk, az ne a készletek növekedésében, hanem a forgalom emelkedésében mutatkozzék meg. Tehát iparunk, mezőgazdaságunk azt termelje, amit a kül- vagy belföldi fogyasztó kíván, amit el lehet adni. Azt akarjuk továbbá, hogy a fejlődés 85—90 százaléka a termelékenység növekedésének eredménye legyen, ne pedig annak, hogy új munkaerőket állítanak be és ennek képességeit többé-kevésbé kihasználják. (Egyébként „tartalék” vagy elpocsékolható munkaerő minálunk már nincs is.) A másik különbség, hogy még fokozottabban előtérbe kerül a lakosság életkörülményeinek javítása. Az ötéves tervidőszakban piaci stabilitást kívánunk biztosítani. Ez nem jelenti az árak megmerevítését, öt év alatt öt százalék áremelkedéssel számolunk, ami nem bizonyos, hogy egyenletes tempóban következik be. A reálbér növekedésnél azonban ezt figyelembe vettük, tehát ellensúlyozzuk. A világpiaci árak normál ingadozásai megmutatkoznak majd a belső árakon, a hirtelen változásokat azonban különböző tartalékalapok képzésével, szükség esetén állami intervenciókkal lefékezzük, azaz nem engedjük, hogy a lakosság ezeket észrevegye. A mezőgazdaság már említett 17—18 százalékos termelésnövekedése a növénytermelésben kisebb, az állattenyésztésben nagyobb mértékben érezteti hatását. A rendelkezésre álló műtrágyamennyiség 70 százalékkal, az öntözött terület 26 százalékkal növekszik, körülbelül 45 ezer új traktor s megfelelő számú egyéb gépet kap a mezőgazdaság. A húsellátás bizonytalanságát teljes egészében sajnos nem tudjuk megszüntetni. A terv végrehajtásában tovább csökken az állam szerepe. Közvetlen állami beruházásokra inkább csak a földgázprogram folytatása, az alumíniumipar fejlesztése, a közúti járműprogram fokozása, az olajvegyészet fejlesztése, a korszerű építési módok bevezetése és az elektronikus számítástechnika elterjesztése érdekében kerül sor. Egyébként meghatározó lesz a vállalatok szándéka és anyagi ereje. Ezt azonban az állam kedvezőbb hitelekkel, rugalmasabb bérpolitikával, valamint ahol ez valóban szükséges, dotációkkal is segíti. A külkereskedelem és a nemzetközi kooperáció szerepe nemzeti jövedelmünk előállításában tovább fokozódik. A valóban létfontosságú koncentráció nem megy majd az elmaradott területek fejlesztésének rovására. Ezt a célt az állam különböző, kiszakított alapok képzésével is szolgálja. Lesznek pénzeszközök, amelyekkel az elmaradott megyék tanácsai rendelkeznek és Budapest is külön összegeket kap a fővárosban már nem kívánatos iparágak vidékre helyezéséhez. A vidék fejlesztése nem jelenthet csupán ipart, mert bizonyos körzetekben ezt a célt kiemelt mezőgazdasági beruházásokkal is szolgálni lehet Amint az Országos Tervhivatalban ismertették velünk: mindez még nem határozat, csupán elképzelés. Azonban megalapozott tudományosan kidolgozott, legfelsőbb szinten elfogadott koncepció. A részletmunkálatok most folynak. Minden remény megvan arra, hogy a negyedik ötéves terv végleges dokumentuma ez év nyarán a párt Központi Bizottsága, őszén pedig az országgyűlés elé kerüljön. A tervtörvény megalkotása után pedig véglegesíthetik saját elképzeléseiket az állami vállalatok, a szövetkezetek, a tanácsok is. A negyedik ötéves tervet végrehajtani akkor tudjuk, ha ezek a testületek az elgondolásokat megértik, az ösztönzés irányait felismerik és saját elképzeléseikbe az országos — tehát a nép érdekében való — szándékokat építik be. Földeánd Béla Fő cél: a szilárdabb egyensúly Jóváhagyás előtt a IV. ötéves terv SZABAD FÖLD T az mítiához! Ünnepélyesen búcsúztatták a Szabolcs megyei árvízkárok helyreállítására szervezett KISZ-építőtáborokban dolgozó fiatalok első csoportját a Nyugati Pályaudvaron. (MTI Fotó : Friedmann Endre felvétele.)