Szabad Föld, 1970. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-27 / 39. szám
1970. SZEPTEMBER 27. SZABAD FÖLD 3 Furcsa esetek !A tagság fele női A múlt héten, pénteken, két országos fórum tanácskozott Budapesten: a KISZ központi bizottsága és a Magyar Nők Országos Tanácsa. Másnap Rétságon jártam, s a járási pártbizottságon a fiatalok elhelyezkedési lehetőségeiről, a nőbizottságok alakulásáról beszélgettünk. A járásban a téesz-tagság negyvenkilenc százaléka nő , de téesz-elnök egy se került ki közülük, agronómus is csak egy,a főkönyvelő meg talán kettő. Az egyik Nógrádsápon található. Három község termelőszövetkezete egyesült a Nógrádsápiban, mondták, a nézsai, a legéndi, meg a nógrádsápi, s összevonásukat a nők szavazták meg. Ez felkeltette figyelmemet. Egy óra múlva Nógrádsápon voltam, s a szerencse is velem volt: elsőnek Fábián Józsefnéval találkoztam, akit a szövetkezet most szerveződő nőbizottsága leendő elnökeként emlegetnek. . — Semmi különös nincs a dologban — mondta Fábián Józsefné. — Ha megnézi a téesztagság összetételét, maga se fog csodálkozni. A tagság létszáma 445, ebből 234 nő. A nyugdíjasok nélkül méginkább javukra billen az arány: 351 dolgozóból 199 a nő. Az alkalmazottak megoszlása hasonló: 255-ből 155 nő. A tagságnak több mint felét tesszük ki. S ha a nőknek a közgyűléseken tapasztalható aktivitását hozzá számítjuk, ez erős fölény, igaz?! Mi jónak láttuk a három téesz összevonását, meg is szavaztuk. A nők hasonló aránya nógrádi téeszekben ismert jelenség — hasonló aktivitással azonban nem mindenütt találkozhatunk. Ezzel az aktivitással a nógrádsápi nők már némi teret hódítottak maguknak az irányításban is. A téesz vezetőségében eddig két helyet sikerült kivívniuk. Nem véletlen az sem, hogy a téesz főkönyvelője Nagy Ilona lett. Érettségi után sokáig beosztottként dolgozott az egyik üzemegységben, de nem tágított a téeszből, közben pénzügyi főiskolai végzettséget szerzett. Fábián Józsefné a helyettese. — Az érettségi mellé én is megszereztem a mérlegképes könyvelői oklevelét. Itt az irodán mindegyikőnk igyekszik az érettségi mellé szakképzettséget szerezni. Az irodán, az adminisztrációs munkában ez sikerre vezetett: itt egyetlen férfi sem dolgozik, sem irányító munkakörben, sem adminisztrációs munkakörben. A csoportvezetők, s a gépírók egyformán a nők soraiból kerülnek ki. A termelés irányításából viszont teljesen kiestek, egyetlen agronómus, brigádvezető nem található köztük. A nézsai üzemegységnél egy ideig nő volt az állattenyésztési brigádvezető, de képesítés nélkül, s most, hogy a téesz három fiatalembert kitaníttatott, s azok haza kerültek, egyikőjük felváltotta a nézsai brigádvezető aszszonyt. Alaposabb utánajárást igényelne annak kiderítése: hogyan kerülnek emiatt hátrányosabb helyzetbe a dolgozó nők? Mert hátrányosabb helyzetbe kerülnek, néha még szakképzettségük ellenére is. Az itatásos borjúnevelőben együtt dolgozik egy férfi és egy asszony. A férfinak nincs szakképzettsége, az asszonynak van, még a szakmunkásoknak előírt százalékot is kapja — mégis örül, ha eléri azt a keresetet, amit a férfi. A korszerű ,esibenevelőben általában nők dolgoznak, a kazánt azonban férfi kezeli. Győri Jánosné hároméves szaktanfolyamot végzett, a fűtőnek nem kellett semmiféle tanfolyamot végeznie. Mégis, az asszony, például májusban, alig száz forinttal keresett többet, júniusban meg jóval kevesebbet keresett, mint a fűtő. A legtöbb nő a növénytermesztésben dolgozik. Ha kiemelünk, csak szúrópróba-szerűen, egy férfit és egy nőt, a különbség máris észlelhető. Szupuka József fogatos, júniusban 2730 forintot keresett, júliusban 2040- et. Laskó Istvánná júniusban 1096 forintot, júliusban 2400-at. Lovakkal dolgozni hagyományosan férfimunka, málnát szedni (júliusban az növelte Laskóné keresetét) hagyományosan női. A hagyomány nagy mértékben befolyásolja a nők helyzetét. A téeszekben azonos munkában férfiak és nők azonos norma szerint kereshetnek. Csakhogy a lehetőségeik nem azonosak az egyes munkaterületeken. Nehéz fizikai munkára a nők nem alkalmasak, ez természetes. De, hogy ki melyik munkaterületre kerül, az már mérlegelés és törekvés dolga. És mindenütt férfiak mérlegelnek, hiszen ők birtokolják az irányítópozíciókat. És döntésüket erősen befolyásolja a hagyomány. Ezen csak szakképzettséggel lehet felülkerekedni. Az asszonyok törekvése pedig — általában — megreked az alacsonyabb értékű szakképzettségnél, ami az irányító pozícióhoz kevés. Ismétlem, alaposabb utánajárást igényelne annak kiderítése, hogyan érvényesül a férfiak irányításában a hagyományból eredő részrehajlás. Még olyan helyen is, mint Nógrádsáp, ahol a termelőszövetkezet vezetősége többet tesz a nők érvényesülése érdekében, mint maguk a nők. Az is igaz, hogy effajta törekvéseket asszonyoktól már vajmi, nehéz számonkérni, effajta törekvésekre fiatal lányok jobban képesek. Nógrádsápon őket sem nélkülözik. A téesz, a közelmúltban, faluhelyen kissé szokatlan melléküzemágat létesített: egy könyvkötő üzemet. Nézsán csomagolóüzemük van, Legénden puffokat készítenek bérmunkában, mindkettővel főleg nők jutnak munkaalkalomhoz. De a nógrádsápi könyvkötő üzemnek a vezetését is nőre bízták. A fővárosból, a Kossuth Nyomdából hívták ide Szili Mihálynét. Vele jött Philipp Ernő is, magával hozva négy évtizedes szakmai tudását. Szili Mihályné azóta tagja lett a termelőszövetkezetnek , és ő az első, aki a termelőmunkában tölt be irányító pozíciót. Mintegy száz nő dolgozik a könyvkötő üzemben, nagy részük fiatal lány. Az üzem, alig egy év alatt, rohamos fejlődésnek indult,hasznos feladatot teljesít: tehermentesíti a fővárosi nyomdákat), kinőtte kezdetleges helyiségét, új épületét kellett hozzá biztosítani, szépen gépesítették, s ma már három műszakban is nehezen győzik kielégíteni a megrendeléseket. De még nagyobb a jelentősége a" falu fiataljainak, elsősorban lányainak életében. Sokan, akik eddig eljártak a faluból dolgozni, most ide jöttek. Az idén vagy tucatnyi általános iskolát végzett lány állt itt munkába. Olyanok is, mint Marosi Anna, aki eredetileg közgazdasági szakiskolába készült, ám felismerte, hogy itt könnyebben és gyorsabban szerezhet szakképzettséget, s nem akármilyent. Iskolát helyettesít az üzem és keresetet nyújt a fiataloknak, vagyis, elhelyezkedésüket segíti elő. És itt tartja őket a téeszben. Nem mindegyik fiatal lány marad majd a könyvkötő üzemben — némelyeknek csak átmeneti megélhetést biztosít, amíg kedvet és lehetőséget kapnak egyéb, a korszerűsödő gazdaságban szükséges szakképzettség megszerzésére. Mert ezek a lányok már szakképzettségre törekednek. Mintha éreznék: a nők csak ezzel javíthatnak helyzetükön — és juthatnak vezető pozíciókba — a szövetkezetekben is. Szüts László Az Izsáki Állami Gazdaságban megkezdték a Jonathán és a Golden Deliciózus téli fajták szedését. Termékeikből jelentős tételeket szállítanak szovjet és NDK exportra. A szakemberek 70—80 mázsa termésre számítanak holdanként. Képünkön Pócos Ida munka közben. (MTI Fotó :/ Kozák Albert felvétele) Furcsa, hogy az idei zűrzavaros időjárás következtében úgy érezzük, alig volt nyár és máris itt az ősz. Egy ki-csit mindig vigasztalanok az ilyen váratlan őszök. Most is, nézzük csak a határt, van még kinn gabona is, haragoszöld a kukorica, helyenként ott ülnek a tavaszi vizek nyári reményeink szíve fölött, az ember csak néz, miért nem tudott ez a sok víz elosztódni szép egyenletesen, mintegy a napsugár forróságához igazítva jöttét? Miért nem tudott?! Hát mert ilyen az élet, ilyen forgandó a gazdálkodás mifelénk. Meg a sors is ilyen. Számítjuk így is, úgy is, de kiszámítani nem tudjuk. Eszerint, ami hiányzik az időjárásból, azt nekünk kell pótolni. Többlet munkával, erőmegfeszítéssel, csöndes békességgel a holnap iránt. Azért ellágyulni nem kell. Azt mondja egy elnök ismerősöm: akárhogy lesz, akármint lesz hozom a bevételi tervet. Ilozom?! Talán hozzuk! Néha már hajlamos vagyok azt hinni, hogy az egyes szám első személy a mi legnagyobb ellenségünk. Különös, furcsa maradiság, százak, talán ezrek munkáját valaki saját, egyéni sikereként könyveli el. És eszerint vár aranyat, ezüstöt, kicsi és nagy csillagokat élete egére, közben pedig elfelejt rászólni magára: ember, hát ezt te nem egyedül érted el. Mivé lettél volna, ha nem állnak melléd a névtelenek. Hol lett volna a te győzelmed, jóságod, rosszaságod, amely mind csak úgy ér valamit, ha valahol, valakik közösséget vállalnak vele, ha van, aki követ, aki a tűzbe megy érted. Hallgatom az ismerős elnököt. Jól megtanulta az egyes szám első személyt. Kívánom neki, hogy „hozza” vagyis teljesítse a tervet. De egy percig se gondolja, hogy azt ő „hozta”. Egyedül ő. És — azt kívánom —, hogy a végén, ha teljesül a terve, ne csak a maga egészségére ürítse a teli poharat. Kívüle is élnek, léteznek, dolgoznak, küszködnek emberek, ha jóval kevesebb fizetésért is. Nincs vezető — vezetettek nélkül.2 Levelet kaptam X. hivataltól. Fölhívják a figyelmem valamire, ami kétségtelenül fontos, de amire nagyon sok levél, cikk és beszéd sok-sok különféle hivatalos megnyilvánulás felhívta már a figyelmemet. De nézzük csak: az egyik bekezdés elején ez áll: felhívjuk az elvtárs figyelmét, hogy a háztályi gazdálkodás... stb. Háztáji level helyett. Ejnye ez a gépírónő. ... Egyik üzemünkben nézem a munkalapokat. Az egyik kislány — nem ismerve a római számokat — azt, hogy IX. hó, így írta: Viki. hó. Barátságos kérdésemre, hogy miért így jelöli a római IX-et, azt feleli, ő így tanulta az általánosban. Ez persze nem létezik. Feliratot látok a várossá fejlődő járási székhelyen: „B. István szabómester itt megnyílt.” Másik felirat: „Méregraktár. Tilos a bemenet.” Fordított s betűvel. Se szeri, se száma a helyesírási hibáknak, a közbeszédben előforduló pongyola fogalmazásoknak. Arról nem is szólva, hányan alkalmazzák a felszólító mód — „hassuk”, „hessük” — alakját a kijelentő mód többesszáma első személyének isf — „hatjuk, hetjük” —) jele helyett. Kevés példa, amit felhozok. A sajnálatos idézeteknek vége-hossza nem lenne, ha egyszer komolyan elkezdené az ember. Fejlődik minden tudomány körülöttük. A helyesírási hibákat sokszor olyan automatikus villany-írógépeken követik el, amelyeknek működésén hajlamos elcsodálkozni az ember. Sőt: a magyar nyelv szabályainak homlokegyenest ellentmondó fogalmazást nem egy esetben olyanok szájából vagyunk kénytelenek hallani, akik doktorátussal rendelkeznek. Furcsa ellentmondás. Mire vigyázunk akkor, ha már anyanyelvünk tisztaságára sem? Pont került egy hosszú-hosszú ügy végére. Ajánlott levélben tudatja régi kedves ismerősöm, hogy őt többé nem k üldözi szülőfalujában a szövetkezet vezetőségének néhány — sajnos, legbefolyásosabb — tagja. Mert ő bizony elköltözött a falujából örökre. Hiába élt ott minden őse, hiába őrzik a sorsát a P-i utcák, fasorok, az ottani barnahátú ugar. A dráma ott kezdődött, hogy évekkel ezelőtt István bácsit megválasztották a tsz ellenőrző bizottsága elnökének. Szegény, a megbízást komolyan vette. Felfedett egyet és mást, ami fölött, — mint később elkeseredve mondotta — jobb lett volna szemethúnyni. Rá is szóltak már az első év végén. „Pista bácsi, maga el ” van tévedve. A tagokat kell ellenőrizni, nem a vezetőséget.” Mintha bizony a vezetőségre nem épp úgy ráférne az ellenőrzés, mint a tagságra. Sőt, az esetek többségében még sokkal jobban! Hiába küzdött az igazáért, utóbb a sajtó, s több országos szerv segítségével is. A kiküldöttek jöttek és elmentek — ő pedig ottmaradt, kitartott, amíg maradni tudott. Nem bírta tovább. „Kilencvenezerért eladtam a házat, a portát — írja. — A mostani házam jóval többe van. Arra kényszerítettek, máshol keressem meg azt az ezerötszáz forintot, amit a téeszben kerestem. Kegyetlen sors. Több mint furcsa eset. Ezt az embert — talán egy kissé túlzott kivagyiságával együtt — örökre megsebezték. Hány ilyen ember lehet körülöttünk? Hány ilyen, aki rákényszerült, hogy végleg lehajtsa a fejét? Ki néz ezután szembe azokkal, akik szerint a vezetőket abban a bizonyos községben nem kell ellenőrizni? Ki ad elégtételt P. Istvánnak? De gyenge tud lenni egynémely „erős” ember! De erősek a gyengék! Lám, hatvanévesen is el tud menni, új életet kezdeni. Teheti, nem az ő szégyene. Köszönöm az új címet István bácsi. Beszélgetünk még. Kovács Imre [^///////////////////yw//////////////////////////y/////////////////////////////////////////////,