Szabad Föld, 1970. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-25 / 43. szám
. A MAGYAR PARASZTSÁG HETILAPJA XXVI. ÉVFOLYAM, 43. SZÁM. ARA: 1,20 FT 1970. OKTÓBER 25. Nem ellenük kértük Beszélgetésünk során, a téeszpárttitkár kitért az elnök személyére is. Élénken ecsetelgette, milyen tehetséges, sokoldalú, nagy munkabírású ember. Aztán mindehhez kényszeredetten hozzátette: csupán az a baja, hogy túlságosan érzékeny! A legcsekélyebb bírálatra is felszisszen, és legtöbbször meglehetősen sértődékenyen, ingerülten, idegesen szokott válaszolni. Ezt a párttagok a legutóbbi taggyűlésen szóvá is tették. „Ostyába kell csomagolni a kritikát” — gondolta a titkár és szerinte egy csavaros észre valló megoldáshoz folyamodott, amikor felkérte az elnököt, hogy demokrácia és bírálat címmel tartson egy előadást a pártoktatás keretén belül. Ha saját maga biztatja az embereket a kertelés nélküli véleménynyilvánításra — hiszi és vallja a párttitkár —, akkor talán felhagy az érzékenykedő, mindenben a személyeskedést szimatoló magatartásával. A párttaggyűléseken és a járási pártértekezleteken sokan fejezték ki aggodalmukat amiatt, hogy az utóbbi években sűrűn lehet találkozni feltűnően ingerlékeny, túl hamar sértődékeny téesz-tisztviselőkkel. Úgy tűnik, mintha erőteljes ütemben szaporodnék az öntett modorú, a mások véleményét lekicsinylő, ideges, lobbanékony vezetők száma. A nagykanizsai járás szövetkezeteiben az önmaguk jelentőségét szerénytelenül eltúlzó, felnagyító, a párttagok és pártonkívüliek véleményét és javaslatát mellőző gazdasági vezetőkkel szemben sok felszólaló fejezte ki nemtetszését. Emellett természetesen elutasították a megalapozatlan, demagóg, a vezetők lejáratására irányuló intrikus, ellenséges, személyeskedő megjegyzéseket. Nagyon helyesen, úgy védték meg az érintettek erényeit, hogy a hibáikról sem hallgattak. Egyebek között szerényebb, mértéktartóbb viselkedésre, a szövetkezeti tulajdonviszonyokat pontosabban kifejező „mi” többesszámú személynévmás használatára kérték őket Az önhittség, a kritikától való viszolygás mostanában elég kellemetlen „mellékterméke” a vezetői önállóságnak, de szerencsére a taggyűléseken felvetődött sok egyéb gond és probléma mellett ez sem kerülte el a kommunisták figyelmét. Az ideges, öntelt, lobbanékony, türelmetlen, tapintatlan modor okait különböző módon vizsgálják, boncolgatják. Daradics Ferenc elvtárs, a bonyhádi járás pártbizottságának titkára úgy vélekedik, hogy a szövetkezeti vállalkozással járó kockázat, az önállósággal párosuló, nyomasz- tó felelősségérzet, a sokoldalú, sokrétű tevékenység a vezetőkben állandó idegfeszültséget teremt Szándékuk ellenére sokan talán ezért türelmetlenek az emberekkel szemben. Ebből persze nem lenne szerencsés olyan következtetésre jutni, hogy a negatív vezetői magatartás pozitív alapokon áll. Mindenesetre a jelenség őt is nyugtalanítja. Már arra is gondolt, hogy a munkával járó kisiklásokat, botladozásokat a járási szerveknek is sűrűbben, kellene bírálni. Persze nem úgy, mint régebben, amikor mindenért „előszedték” a vezetőt és végül hatástalanok maradtak a szinte egymást érő intézkedések. Most ugyanis ennek az ellenkezője tapasztalható: rendszerint csak hosszú csend és hallgatás után lépnek fel a rossz utakra tévedtekkel szemben, és ilyenkor már kiélezetten, elmérgesedetten, ellentmondásosan jelentkeznek a bajok, amelyekre nehezebben lehet már gyógyírt, megoldást találni. Ugyanerről a témáról beszélgettem Baján, Orsós Antal elv-társsal, a járási pártbizottság titkárával. A vezetői túlérzékenység foglalkoztathatta bizonyára, mert ha nem is kifejezetten így, de hasonló módon érintette ezt a kérdést a járási pártértekezleten elhangzott vitaindító beszédében. Sőt. Nem titkolt szándékkal idézte az alábbi, egyik párttaggyűlésen elhangzott figyelmeztetést, amely így hangzott: „Mi a bírálattal segíteni akarunk és ezt ne próbálják visszaverni!" Orsós elvtárs tapasztalata szerint, erre engedték következtetni a taggyűlési viták is, a legtöbb vezető addig fogékony a bírálatra, amíg nehéz, esetleg válságos körülmények között folyik a gazdálkodás, és ezért szükségét érzi az összefogásnak, az őszinte véleménynyilvánításnak. Sajnos azonban később, amikor már a vezetői gépezet olajozottan működik és a gazdálkodás is kézzel foghatóan, zsebet érintően eredményes, egyesek akkor szédülnek meg a saját és csakis a saját maguknak elkönyvelt sikertől. Zsebükben a tekintélyes személyi jövedelemmel többet megengednek maguknak, nagyzási hóbortokba esnek, ettől kezdve érzékenyebbek és sértődékenyebbek és nyíltan, vagy burkoltan, de többnyire elutasítóan lépnek fel a fogyatékosságok szóvátevőivel szemben. Voltaképpen a teljesebb igazsághoz tartozik; a magatartási fogyatékosságokért bíráltak általában jól képzett, tehetséges, szorgalmas, derék emberek, akik a közösség számára hasznos terveket kovácsolnak, akik jobbnál jobb ötletekkel, javaslatokkal szerepelnek a nyilvánosság előtt és a jó tulajdonságaikért végtére is közmegbecsülésnek örvendenek. A kommunisták többsége józanul mérlegelve a vezetői erényeket és fogyatékosságokat, nem a választott tisztségviselők ellenére, hanem értük bíráltak. Sok helyen, nem is nagyon szépítgetve a dolgon, megmondták, hogy a vezetői önállóság, a döntés joga nem emelhet senkit sem olyan magas dobogóra, amelyről lekicsinylően nézhet el az egyszerű emberek felett. „A párttagok —– olvasom a nagykanizsai járás kommunistáinak állásfoglalás-tervezetéből —– azokat a jelenségeket bírálták, amelyek nem felelnek meg pártunk politikájának és azokkal a tisztségviselőkkel elégedetlenek, akik közvetlenül képviselik ezt a politikát és akik megfeledkeznek arról, hogy kiktől kapták közéleti, társadalmi megbízatásukat.” Akik szándék és tudatosság nélkül, önmaguk nagyságától lenyűgözve meglazították az egyszerű emberekhez fűződő kapcsolataikat, azok bizonyára okultak a közelmúltban és napjainkban is változatlan élénkséggel folyó vitákból. Griff Sándor 3. Világsztárok 8-9. old. A Hódmezővásárhelyi Állami Gazdaság 500 holdas rizsföldjéről teljes egészében géppel takarítják ba a termést. A jugoszláv gyártmányú, speciális rizskombájnok kitűnően dolgoznak a vizes, sáros talajon. Egy-egy gép naponta nyolc-tíz holdról vágja le, csépeli el és önti zsákokba a „vízi gabonát” (MTI Fotó : Tóth Béla felvétele) „Aki fiatal, átléphet az erdőn” Ceredvölgyi jövendölés ű Boros Béla az elnök. Sokat próbált ember, volt nagyüzemi gyakorló gazda, állami apparátusban dolgozó vezető és szaktanár. Jól pallérozott, széles látókörű koponya. Nyilván ez okozta, hogy belémbújt a futurológia — a tudományos igényű jövendővizsgálat ördöge. Rögtön a kézfogás után, alig elhelyezkedve a süppedős, fotelban, bevezetés nélkül azt kérdeztem tőle: — Mondd, meddig lesz még mezőgazdaság a Ceredvölgyében? Hosszú hallgatás volt a válasz. Csak tartós töprengés után mondta az elnök: — Nézd, én nem ragaszkodom mindenáron a hagyományos formákhoz. Mégis azt mondanám, ne kezdjük a végén ezt a beszélgetést ... — Nos, akkor menjünk vissza az elejére. A ceredi út Salgótarjánban kezdődik. Fölfelé kapaszkodik a kocsi, kanyar kanyart követ és az utas valami különös, romantikus hangulatba ringatózik. Úgy érzi, még néhány kilométer, néhány erdő borította meredek oldal és vége lesz az útnak. A hatalmat átveszi, teljesen és maradéktalanul a Természet. Valami pici tisztás következik majd, esetleg rajta egy parányi kunyhó, szakállas remetével, aki azt mondja, pihenj meg felebarátom, ’ itt nem zavar téged semmi. Az út valóban egyre rosszabb lesz, de vége nem szakad. Pirosra festett kövek jelennek meg balról, a szlovák határon járunk, majd ereszkedni kezd akocsi. Ritkul a fák sokasága, legelők következnek. Bizonyára láttak már ilyen lépcsősre kikoptatott réteket, ahol a nedves talajon rétegvonalasan haladó jószág lába a növényzetnek az ízmagját is kiirtotta. Szakemberek úgy mondják, hogy ilyen helyeken a kultúra visszaállítását pionír növények, primitív cserjék, bokrok ültetésével kell kezdeni, mert első ütemben a fa nem marad meg. Nincs, amibe kapaszkodjon. Szántók vannak lejjebb, de a laikus is látja, micsoda erőfeszítésbe kerülhetett itt, hogy ez a csenevész kultúrnövény is felnövekedjék. Ha jó volna az út, turistaparadicsom lehetne itt, így azonban csupán az isten háta mögött járunk. Ez a Cered völgye. (Így, egy szóba írva, mert a Cered nem patak, hanem földrajzi fogalom.) Itt gazdálkodik az azonos nevű téesz, amelynek Boros Béla az elnöke. Tízezer hold, amiből négy az idézőjelben írandó „szántó”, három a rét és legelő, három az erdő. Az összterület 50 százaléka huszonöt fok feletti lejtő. Mint ismeretes, balesetbiztonsági előírásaink tiltják, hogy huszonöt fok feletti lejtőn traktorok keresztirányba haladhassanak. Az évi talajlepusztulás 176 ezer tonna, ami nagyon durva átszámítással azt jelenti, hogy minden évben megsemmisül a terület értékének egy százaléka. Nyolcszáznál többen élnek ebből a földből, öt falu lakói. Az 535 tag 61 százalékának jövedelme kevesebb, mint havi 500 forint. Csupán hét és fél százalék közelíti meg, vagy éri el a havi kétezer, vagy ennél több forintot. Az átlag, évi 13 047 forint. Ez a pénz az isten háta mögött is kevés. Odaát, a hegyeken túl ugyanis a salgótarjáni iparvidék pipálja a füstöt és építi az új gyárakat. Aki fiatal, átléphet az erdőn. Aki öreg, nem sokáig dolgozik már. Ezért kérdeztem én, meddig lesz még mezőgazdaság a Ceredvölgyében? Azt gondoltam, játszani fogunk a futurológiával. A tapasztalatszerzés további részében rájöttem, hogy nem vagyok az isten háta mögött. A jövendőt ugyanis itt valóban tudományosan készítik elő. Az irattárból előhoznak egy olyan ötkilónyi, sárga táblás iratköteget. A meliorációs terv. Intézet készítette, 350 ezer forintba került. Melléje kerül egy másik, zöld táblás sorozat Az üzemgazdasági elemzés. Százhúszezer forintba került A Ceredvölgye Tsz tervszerűen visszavonul. Belátják, hogy ami nem megy, azt nem szabad erőltetni. A következő hét esztendőben kétezer hold eddig megművelt területet erdősítenek (ekkor hallottam a „pionír növények” szakkifejezést) és ezer hold eddigi szántót gyepesítenek. A maradék művelt területen is egyszerűsítik a gazdálkodást Gabonát vetnek, kis részben búzát, nagyobbik részben árpát takarmánynak. Ezenkívül sok lucernát, valami kukoricát. A gyepek is forgóban lesznek és (Folytatás a 4. oldalon) .