Szabad Föld, 1971. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-03 / 1. szám

1971. JANUÁR 3. Újévi köszöntő Az élelmiszergazdaság és a fagazdaság dolgozói munkasikerekkel eredményesen fejezték be az 1970- es évet, szabad életünk huszonötödik esztendejét. Ezekben a sikerekben jelentős érdeme van az élelmiszer- és fagazdaság dolgozóinak, akik szorgalmukkal és hozzáértésükkel gyakran áldozatot nem ismerve megfeszített munkával ellensúlyozták az idei év természeti csapásait. Helytállásukért, odaadó munkájukért ezúton is elismerésem és köszönetemet fejezem ki. A jövő feladatait egyértelműen összegezte Pártunk X. Kongresszusa. A szocialista építőmunkánkat népünk javára magasabb szinten tovább folytatjuk a kipróbált és bevált politika következetes érvényesítésével. A gazdasági építőmunkánk közvetlen céljait a IV. ötéves terv jelöli meg. Az új esztendő a IV. ötéves terv első éve. Programjában az élelmiszer- és fagazdaság intenzív fejlesztésével a társadalmunk igényeinek hiánytalan kielégítése, az ágazatainkban dolgozók életszínvonalának további emelése, a munka- és életkörülményeinek fejlesztése szerepel. A program megvalósítása mindannyiunk közös ügye. Meggyőződésem, hogy az élelmiszer- és fagazdaság minden dolgozója felelősséget érez a közös feladatokért és kérem, hogy szorgalmas munkával tudásuk legjavát adva járuljanak hozzá azok sikeres megvalósításához. Az új év alkalmából a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium munkatársai nevében ,tisztelettel és szeretettel köszöntöm a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok, az élelmiszeripar, az erdőgazdaság, az elsődleges faipar, a földügy- és a térképészet minden dolgozóját, kívánok mindannyiuknak sikerekben gazdag boldog újesztendőt és jó egészséget. Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter -SZABAD FÖLD---------------------------------------------------- J Deres fejű diákok között Írta: Urbán Ernő A szombathelyi Tanácsakadémia vendége gyanánt vagy hetven javakorabeli, kissé már megfáradt diákkal lehettem szemközt néhány órára a minap. Nem tegnap óta gyűjtik néhány hónapra össze az ország minden tájáról hallgatóikat az ilyen akadémiák, és az se újság számomra, hogy a gyakorlat emberei ezeken a sűrített programú tanfolyamokon úgy tökéletesíthetik tudásukat, illetve szerezhetnek újabb, élet követelte ismereteket, hogy közben nem nyomják őket a napi feladatok gondjai. Mindez nem újság számomra, mondom, de néhány órára szemközt ezekkel a deres fejű, munkát másfajta munkával kipihenő diákokkal — soraikból csak itt-ott virított ki egy-egy pozsgás, fiatalabb évjáratú asszonyarc — először gondolkodtam el alaposabban azon, hogy személyükben olyan emberek a beszélgető partnereim, akik életük gyertyáját már jóideje mind a két végén égetik, és hogy ennek fejében koránt sincs olyan társadalmi megbecsülésben részük, mint amilyent községük vagy városuk lakosságától megérdemelnének. Eredetileg más életpályát kezdve és más foglalkozást űzve egyikük sem úgy foglalta el a posztját, hogy ujját jelentkezésre nyújtva azzal állt volna oda a választók elé, hogy ő és csakis ő alkalmas arra, hogy egy-egy község gondját a nyakába vegye. Szükség: az élet parancsa emelte ki őket sorstársaik közül, de az már rajtuk múlott, hogy túl a vezetés egyszerűbb gyakorlati fogásainak elsajátításán — meg tudnak-e felelni azoknak a követelményeknek is, amelyeket ilyen címszavak szoktak nagy általánosságban jelezni: tárgyi tudás, ítélőképesség, a kor és az elfoglalt poszt megkövetelte általános műveltség, ügyszeretet, szocialista demokrácia. Mindezt egyetlen kifejezésbe tömörítve is meg lehet fogalmazni: nőj hozzá a folyton növekvő feladatokhoz. Ahogyan már nem szokta különösebben érdekelni a szűkebb vagy tágabb közösséget. Pedig a hivatal dolgait is tisztességgel ellátni és közben technikumot vagy gimnáziumot is végezni levelező úton, a különféle közigazgatási tanfolyamokon való részvételről nem is szólva, bizony hogy arra készteti tanácsi embereinket, hogy két végén égessék életük gyertyáját, és akkor még egyetlen szót se ejtettünk arról, hogy hol maradnak a családi gondok, mikor és mennyi idő marad például a gyereknevelésre, vagy arra, hogy a feleség házi terhei is könnyebbedjenek kissé. * Való igaz: a tanácsok megalakulásának húszesztendős évfordulója alkalmából szerepelt a sajtóban néhány olyan tanácsi tisztségviselő arc- és pályaképe, akiknek a funkciója egyidős a tanácsokéval. De arról nem tudok, hogy létezne egyetlen olyan hosszabb lélegzetű írás is, amelynek egy-egy ilyen életpálya lenne a tárgya. Pedig ideje volna egyszer már számba venni mondjuk egy igen tárgyilagos dokumentumregényben: mi mindent kellett vállalniuk azoknak a sokszor kipécézett és nem egyszer pellengérre is állított tanácsi embereknek, akik egyszerre akartak megfelelni az emberségesség és a kor sokszor felemás, kínt és keservet is szülő követelményeinek. Már csak azért is, mert ellenkező előjelű írás bőven akad, és ez a visszás bőség óhatatlanul is azt a látszatot kelti, hogy nemcsak az irodalomban, de az életben is több volt a posztjára méltatlan tanácsi funkcionárius, mint a méltó. Gondolom, nem kell bizonygatnom, hogy ez mennyire nem igaz. Az viszont igaz, hogy idő és szó elrepül, az írás azonban megmarad, és így egy egész küzdelmes korszakról hagynánk hátra hamis képet, ha ezeknek az áldozatos életű embereknek az igazi vállalásai és lelki tusái nem találnának krónikásukra. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter rendelete értelmében a fák kezelésének részletes szabályait a községi, illetve a városi tanács szakigazgatási szerve köteles minden év október 1. napjáig hirdetménnyel közzétenni. Ehhez előzetesen be kell szerezni az állami erdőrendezőség szakvéleményét és a vezetékek — villamos vezeték, telefonvezeték stb. — mentén levő fák tekintetében meg kell hallgatni a vezeték üzemben tartóját is. Belterületi erdőkből történő fakivágás esetén az élő fák darabszáma helyett üzemtervi előírást, mezőgazdasági cellulóznyárfa kitermelése esetén pedig a kitermelésre kerülő fa A fák védelmében anyag köbméterben kifejezett mennyiséget lehet közölni. A fák kezelésének főbb szabályai a következők: Az új telepítésű fák talaját egy négyzetméternyi területen 4—5 éven át rendszeresen fel kell lazítani és állandóan gyommentesen tartani; ha a fa gazdasági célt szolgál, gyorsan növő fa — például nyár, akác — esetében 3—4 éves korában, lassan növő fa esetében pedig 5—6 éves korában kell először nyesni. A fákat nem szabad egyszerre, túlzottan felnyesni. Az első nyesés a fa magasságának egyharmadán felül ne terjedjen. A középkorú és az annál idősebb fákat magasságaik feléig szabad felnyesni; a műemlék jelentőségű területen, műemléki környezetben, továbbá a területrendezési tervben meghatározott tájképi szempontból védett területen álló fákon kiültetésüktől kezdve általában 4—5 évig koronaalakító metszést, idősebb korukban pedig a szükséghez képest koronaritkító metszést kell végezni. Az első koronaelágazás alatt, a törzsön, az előretörő ághajtásokat rendszeresen el kell távolítani. A fenyőfélékre a nyesésre vonatkozó szabályok nem érvényesek. (Berendi Ferenc felvétele)