Szabad Föld, 1972. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1972-07-02 / 27. szám
A szőlőskertek ifjú sztárja a Zalagyöngye Amikor a múlt század végi nagy fitoxérapusztítás után nálunk is megjelentek az amerikai direkttermő szőlőfajták, Zala megyében, Nagykanizsa környékén, bizony, még egy hízott disznót is elkértek a leleményes kereskedők a novavesszők száljáért. Fő érv: „Magátólis megterem, nem kell vele sokat dolgozni, permetezés nélkül is jól bírja a csapadékos nyarat.” Hozhatták hát ellene a törvényt, emlegethették az orvosok a novaborban leledző gyilkos metilt, írhattak róla az újságok, hatástalan maradt a szó, a fenyegetés. Ki kell vágni? Bortörvényünk is kimondja: a nova szaporítása tilos, sőt a meglevő ültetvényeket is ki kell vágni. Igen ám, csakhogy Zalában, Somogyban vagy Nógrádban, ahol magasabb az évi csapadék, jobban támadja az ültetvényeket a peronoszpóra, nehéz rávenni a gazdákat a jóval költségesebb nemes szőlők telepítésére. Jelenleg is az a helyzet, hogy az ország szőlőterületének csaknem egynegyede, kilencvenezer hold direkttermékből, Novából, Izabellából vagy Otellóból áll. Nemhogy zsugorodnának a faluvégi szőlőskertek novás parcellái, de még gyarapodnak is. „Úgy látszik, végre elhárul a nova lecserélésének akadálya — írtuk nem titkolt bizakodással most egy esztendeje —, megszületett a leváltásra jelenleg legalkalmasabb új fajta." Be is mutattuk dr. Csizmazia József tudományos kutató Egerben kikísérletezett hibridjeit: az Egri Csillagok elnevezésű családot. Közülük a huszonnégyes sorszámot viselő változatot próbálták ki Zala megyében, amit Zalagyöngye néven az Országos Fajtanemesítő Tanács tavaly el is ismert. (Sőt, most szolgálati találmányként, szabadalmi oltalomban is részesül.) Mit tud ez a korábban titokban terjedő, de most már a háztájiban legálisan is szaporítható rezisztens hibrid? Tőkéje ellenáll az összes szőlőbetegségnek, a fagynak, a termése pedig a rothadásnak. Korán érik, magas cukorfokú, étkezésre is és bornak is egyaránt alkalmas. Sok ezer érdekklődő Zalában — s ezért csak elismerés illeti a megye vezetőit — nemcsak emlegetik a nova szőlő káros hatását, de több mint fél évtizede dolgoznak is az úgynevezett novaprogramon. Ez pedig abból áll, hogy fokozatosan lecserélik a háztáji parcellákat, a Zalagyöngye fajtára. Tóth Ágoston, a Nagykanizsai Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum tanszékvezetője, vagy Kapuszta János, a megyei tanács szakfelügyelő csoportvezetője, együttműködve a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézettel, s a megyében dolgozó más szakemberekkel, részletesen ki is dolgozták a direkttermék elleni egyre eredményesebb akció részleteit. A legutóbbi tanácskozáson is erről volt szó, és azt vitatták, hogyan tudnák mihamarabb biztosítani a megyében levő mintegy tízezer hold nova lecseréléséhez szükséges szaporítóanyagot. Példát mutat e tekintetben a Városgazdálkodási Vállalat, amely elsőként hozott létre szaporítótelepet, s amelyet a jelenlevők is megtekintettek. Borda László igazgató elmondotta, hogy bár a környéket százszázalékos fagykár érte, a természet pusztító hatása meg sem látszik a tőkesorokon. Sőt, az alig négyesztendős ültetvényről rekordhozamra számítanak. Egyébként nem is a szőlőtermés az elsődleges, hanem a vessző, amit a faiskolához használnak fel. A jelenlevők a múlt évi termést is megkóstolták, s egyöntetű volt a vélemény, hogy a Zalagyöngye bora megállja a helyét az európai borok között. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a sárospataki országos borversenyről elhódított bronzérem. Nyolcszáznyolcvannégy borminta közül ugyanis a Zalagyöngye második díjat kapott. Itt is igazolta a titkos bírálat, hogy nem a származás, hanem a minőség az, ami a fajták közötti sorrendet eldöntheti. A peronoszpóra ellenálló egri fajták más, rangos versenyek során is bizonyították már, hogy helyük van a legjobbak között. Jellemző, hogy a Zalagyöngye borát már hamisítják is. Az egyik dunántúli állami gazdaság „Zalagyöngye” néven a közelmúltban külön palackos bort hozott forgalomba. Már hamisítják is Most már a szakembereknek sem az okoz gondot, hogyan szerezzenek hírnevet a Zalagyöngyének, inkább, miként tudnák meggyorsítani a szaporítóanyag előállítást? Zala megyében a becsehelyi Április 4. Termelőszövetkezet, a nagykanizsai tszanovai és az egervári termelőszövetkezet kapcsolódott be a szaporítóanyag-termesztésbe. Ezekből a gazdaságokból, illetve a zalaegerszegi Városgazdálkodási Vállalattól őszre nagy mennyiségű gyökeres vesszőre számíthatnak a Zala megyei háztáji gazdaságok. Korábbi cikkeinkre — amelyekben mi is elmondottuk, milyen előnyös tulajdonságokkal rendelkezik az új szőlőfajta — nagyon sok levél érkezett, s több ezren érdeklődtek már a Zalaegerszegen is: hogyan juthatnának hozzá a gyökeres, vagy szálas vesszőhöz. Egyelőre még erre nincs mód. Viszont július 15-ig a zalaegerszegi Városgazdálkodási Vállalattól postai úton, utánvéttel be lehet szerezni az úgynevezett zöldoltáshoz szükséges, műanyagba csomagolt zöld anyagot. Az érdeklődők e módszernek a rövid leírását is megkapják, s ily módon bármelyik háztáji termelő átolthatja direkttermő tőkéit a Zalagyöngye fajtára. Sulyán Pál Véletlen riport Egy nyaralóvendégről A faluban mindenki egy lányról beszél. — Onnan jött, ahonnan maga. Csak a pestiek tudnak így meztelenkedni. — Istenkísértés az ilyen! Én az utcára se engedném. — Vagy rejtené magát ruha alá, mint más rendes teremtés. — Azon is átsütne, mint a tatai brikett. Tüzet fogott a falu levegője, akár a vasúti töltések mentén a száraz fű. Felfüstölög itt is, ott is. Érdeklődhetnék én most bármiről a faluban, végül mindig a lány kerül szóba. — Könnyű az ilyennek! Nem töri meg a munka. — A vendéget nem szokás dolgoztatni. Nyaral a doktornál. Unokahúga, vagy micsodája, azt mondják. — Ápolónőnek készül. Az ilyen meg akkor töri magát, amikor mi pihenünk, télen. Pedig a lány keveset mutatkozik a faluban. De ha végig megy a főúton, az akácfák mintha napraforgók lennének. Nyikorogva fordulnak utána a kiskapuk, csattanva az ablaktáblák. Még a gémeskút is a palánk fölé ágaskodik. — Muzsikál a járása, mintha mindég táncolna. — No, ha búzát teregetne egész nap, majd nem muzsikálna! — Szobában virágzik az ilyen, üveg alatt. Illata sincs tán. — Szagolni kéne, hogy megtudhassa az ember! Egész délelőtt ezt hallom. A déli órákban kint kószálok a határban, a munka nyomában. Ott aztán igazán nehéz elképzelni a lányt, aki talán a kertben éppen két fa törzsére kötött hálóban hintázik. Itt meg fülledt a levegő, nehezünkre esik még a lélegzés is. Különösen a férfiaknak, a fiataljának. Mégis, amikor csörömpölnek a kanalak a lábasokban, árnyékban, fűben, innen is a kertek alá kanyarodik a szó. — Mit gondol, szóba áll velünk az ilyen? — Miért ne állna?! Épp olyan leány, mint a többi. — Mégse jön elő a kerítés mögül, csak ha boltba megy. Hol nyúlhatna hozzá az ember? — Délutánonként segít a nagybátyjának, a rendelőben. Szente doktor délután 5-től 7-ig rendel. Ilyenkor nyáron alig akad dolga. Különb doktor most nála a napfény, a határ. No meg a munka. Aki nagy munkában van, az nem ér rá betegeskedni. Ilyenkor legfeljebb egy-egy megijedt anya keresi fel, a gyerekével. A diagnózis mindig ugyanaz. Éretlen még az alma, a gyerekek meg türelmetlenek, öregek is jönnek, de azokat már úgy fogadja Szente doktor, mint a forgalmista a vonatokat. Azok már menetrend szerint közlekednek. — De mióta Zsuzsa itt van, fellendült a forgalom — mondja. Nézem a lányt, aki járványt okozott a faluban, nyári influenzát. Való, hogy épp olyan mint a többi: csinos, fiatal. Sohase lehet tudni, ki miért válik bacillusgazdává. — Nézzen ki a várószobába! — mondja Szente doktor. A csöpp kis előszobában vagy tízen, tizenöten szoronganak. S verik a port a lábukról még az ajtóban is. Ennyi megbetegedés, bizony, szokatlan ebben az időben. Csakugyan járványszerű. És a járvány csupa életerős férfit vett le a lábáról. A falu színevirágát. Különböző tünetei vannak ennek a járványnak. — Alighanem nagyot emeltem — mondja egy legény — nyilas a derekam. A téesz-agronómus szégyenlős fiatalember. De az is lehet, hogy láza van, attól pirul. — Nem szabadna hideget innom. Már rég ki kellett volna venni a mandulámat. Biczóval ismerkedem, a falu egyetlen fodrászával. Magabiztosan ül a várakozók között. Neki aztán igazán gyakorlata van a női nem körüli sürgésforgásban. Nem egy hasonló járványból került ki már diadalmasan. Hát csak nyafogjanak itt a többiek! Harmadiknak ő következik. Első a lázas téesz-agronómus. Lázasabban jön ki, mint ahogyan bement. — Csinos, mi? — hajol az arcába Biczó. — Da ... da ... dagadt, mint egy tojás — dadog az agronómus. — Kórházba utaltak. Hétfőn kiveszik. A derékfájós legény se tud sokkal többet mondani a lányról. — Inkább egész nap zsákolok, mint hogy még egyszer gyúrni hagyjam magam. Olyan marka van, mint egy díjbirkózónak. — A lánynak? — bámulnak rá a többiek. — Fenét! Láttam is én a lányt... A fodrász mosolya egyre magabiztosabb. Lám, kihullnak mellőle mind. Úgy lép a rendelőszobába, mint egy olimpikon a győzelmi dobogóra. No, ezt én is megnézem. Zsuzsa az ablakban áll, fehér köpenyben, s csakugyan átsüt azon is, mint a tatai brikett. Égeti Biczó szemét. Biczó hát hunyorogva mondja: — Két hátsó fogam lyukas. Baloldalt, felül. Gondoltam, jobb későn, mint soha. De már benne is ül a székben. Tátogat, fény vakítja, s a háta mögül hallja: — Mert nem jött előbb? Akkor még megmenthettük volna. Zsuzsa! Fogd le a fiatalembert! — Minek? — riadozik Biczó, ámbár jóleső izgalom bizsergeti a lány közeledtére. Karcsú, finom ujjak érintik az állát, kétoldalt, mintha puha párnára rakta volna a fejét. Egy pillanatra megcsapja valami kellemes illat, s megvillan fölötte a lány arca is, amint mosolyog és két kis gödör támad az arcán. De aztán éles nyilalást érez, majd még egyet, fordul a gyomra, valami furcsa szagtól, s amíg vár, egyre félelmetesebb lesz körülötte minden. Hideg fémek csillannak, csördülnek, kemény ujjak feszítik a száját, hirtelen reccsenés a fejében, mintha kettérepesztették volna, mint egy diót, és most kotorják az odvas, férges belét... Emberek fognak körül bennünket, ahogy kilépünk a várószobába. Biczó zsebkendőt szorít a szájához, a zsebkendő véres. — Mi az, koma? Mit csináltak veled? — kérdik tőle. Egy szót se szól, csak siet kifelé és odakint köp egy nagyot, véreset. Szente doktor kitárja a rendelő ajtaját. — Kérem a következőt! De csak a nagy csend fogadja, meg én. A többiek Biczóval együtt eltűntek, mintha maguktól megszabadultak volna minden bajuktól. — Kár! — mondja Szente doktor. — Legalább egy-két rossz fogat még kihúztam volna! Kijön a lány is. — Nézdd csak! Egy sincs itt! Ezek mind egyszerre meggyógyultak! Az utcán tovaiszkolók még hallhatták, amint a lány belekacagott az üres előszobába. Úgy csengett a kacagása, mint amikor éles késeket, hegyes, nagy fémtűket dobálnak egy üvegtálba. Szüts László SZABAD FÖLD 5 Dózsa György születésének 500. évfordulója alkalmából Cegléd város főterén Dózsa-emlékművet lepleztek le. Az Elnöki Tanács nevében Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Úszta Gyula altábornagy, az Elnöki Tanács tagja koszorúzta meg az emlékművet. Mennyi kamatot kaphat a szövetkezeti tag? A pénzügyminiszter rendelete értelmében a szövetkezeti tag által a szövetkezetnek nyújtott kölcsön után a mindenkori takarékbetéti kamatnál több kamat nem fizethető. A kamat mértéke a kölcsönzés időtartamától is függ. Az évi kamat egy éves lekötés esetén 5 százalék, három hónapos lekötésnél 3 százalék, ennél rövidebb időtartam esetén 2 százalék. A kamat — legfeljebb a kölcsön tényleges időtartamához igazodó mértékben — akkor is jár, ha a szövetkezet a kölcsönt a lejárat előtt fizeti vissza. A kölcsön feltételeiben a feleknek írásban kell megállapodniuk.