Szabad Föld, 1973. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-07 / 1. szám
1973. JANUÁR 7. Ember nélkül a gép holt eszköz Csaknem huszonkétezer holdas a Fápai Állami Gazdaság. Egész kis irodalom. Ami a főbb temetési jeveteteket illeti, az időjárást az átlagosnál szélsőségesebbé teszi a közeli Bakonyhegység. A termőtalaj minőséget a holdanként 111 aranykoronás átlag jelzi, tehát gyenge közepes. Tíz évvel ezelőtt 2200 munkás dolgozott éppen a gazdaságban. Akkor az egy év alatt előállított termelési érték 124 millió forintot tett ki. Egy munkás egy évben tehát valamivel több mint 56 ezer forint termelési értéket állított elő. A mostani munkásállomány 945 főből áll, és a múlt évben az általuk előállított termelési érték megközelítette a 200 millió forintot. Az egy munkásra jutó termelési érték csaknem négyszerese a tíz év előttinek. Szinte forradalmi változás egy évtized alatt. A gépesítettség foka: 100 százalékosan gépesítve a kenyérgabona, a kukorica, a cukorrépa és a pillangósok termelése. Az állattenyésztés gépesítése hátrább van, de itt is hamarosan a múlté lesz a hagyományos módon végzett munka. A modern húskombinátban például már alig kell kézi erő. Ez a kombinát évente huszonkétezer sertést nevel, hizlal és dolgoz fel. Ez, persze, csak felerészben az állami gazdaságé, a másik fele a betársult tizenhárom termelőszövetkezeté és a Húsipari Vállalaté. Tetszetős számok ezek, és lehetne tovább folytatni. Ám egy másik vonatkozásban még nagyobb volt itt a fejlődés egy évtized alatt. Az ember, aki ezt a nagyszerű termelési technikát mozgásba hozza, működteti, már nem az, aki tíz évvel ezelőtt volt. Persze, közben a technika jellege is átalakult. Tíz évvel ezelőtt még az egyes gépek is újat, korszerűt jelentettek. Ma pedig már a gépsorok világában élünk. És az új technika kikényszeríti a vele való bánást. Az új technikához tanultabb emberek kellenek. Dr. Csepregi István igazgató hangsúlyozza: — Ember nélkül a gép holt eszköz. A gazdaságnak tehát nemcsak arról kellett gondoskodnia, hogy a munkaerőhiányt gépekkel pótolja, hanem olyan emberek is kellettek, akik működtetni tudják a modern gépsorokat. Hogy mennyire sikerült ez a törekvés? A közel ezer főből álló munkásállomány tagjai közül hatszáz a szakmunkás, kétszázan betanított munkások, és alig egyötöd rész a teljesen szakképzetlen munkások aránya. Hogyan sikerülhetett ez? — Mi elsősorban is a szakmunkáskérdés alapját igyekszünk megteremteni — magyarázza az igazgató —, és ez az alap az általános iskola nyolc osztályának az elvégzése. A gazdaságban házi iskola működik. Külön iskolai szervező van beállítva a célból, hogy a gazdaság dolgozóinak gyerekei megfelelő eredményeket érjenek el az általános iskolában. Főleg a pusztai gyerekek tanulányi eredményeire ügyelnek. A gazdaság szabályszerű szerződést szokott kötni a környékbeli iskolákkal, illetve azok tanáraival. Jelenleg öt iskolával van ilyen szerződés. A tanárok heti nyolc-tíz órán át foglalkoznak a gazdaság gyerekeivel, természetesen külön díjazásért. Úgy is mondhatjuk, hogy előkészítő iskola ez a szakmunkásképzéshez. Emellett, persze, a középfokú és a felsőfokú iskoláztatást is elősegíti a gazdaság. Tíz középfokú és négy felsőfokú ösztöndíjasa van a gazdaságnak. A gyerekek a gazdaság vezetőinek szeme előtt nőnek fel, válnak képzett szakmunkássá, technikussá, vagy felsőfokú képzésben részesült szakemberré és elegendő számban úgy, hogy ezzel párhuzamosan emelni lehet a követelményeket. Ilyen követelmény például az, hogy a fentebb említett húskombinátban szakképzettség nélküli munkás nem dolgozhat. Mi lesz később az itt nevelkedett szakemberekkel? Hogyan kötődnek a gazdasághoz? Nem vész-e kárba a gazdaság nevelői fáradozása azáltal, hogy a fiatal szakemberek a szakképzettség megszerzése után hátat fordítanak az első munkahelyüknek? A már említett szakmunkásarány mutatja, hogy ilyen veszély nincs. Másik mutatója ennek az, hogy a gazdaság dolgozóinak átlag életkora harmincöt év. Az itt felnőtt fiatalok tehát nem kelnek vándorútra, hanem túlnyomó többségben megmaradnak a gazdaság állandó munkásainak. Pedig a környéken sok az ipari üzem, erős a városi munkahelyek csábítása, a nyolcórás munkaidő, a több szórakozási lehetőség és a városi élet egyéb kényelme. Ez az állami gazdaság állja a versenyt mindezekkel. Hogyan? — Ha nem is tudunk nagyobb munkabéreket fizetni, mint a jobb adottságú gazdaságokban, vagy az iparban, — mondja az igazgató —, a munkások életkörülményeit és munkafeltételeit állandóan javítjuk. Ez nem üres szólam. A gazdaságban több mint 500 szolgálati lakás van. Ebből háromszázhúsz felújítva, ellátva vízvezetékkel, fürdőszobával és más kényelmi berendezésekkel. Az új lakások pedig már eleve ilyen berendezésekkel épülnek. A családot alapítani akaró fiatalok legnagyobb gondja a lakáskérdés. A gazdaság vezetői tudják ezt. Éppen ezért itt nyújtanak legnagyobb segítséget. Többféle lakásakció van a gazdaságban, különféle feltételekkel, aszerint, hogy kinek milyen az anyagi ereje és milyen mértékben szándékozik hozzá kötni jövőjét a gazdasághoz. Van olyan lakásépítési támogatás, amelynél háromévi munkát kell vállalni, van nyolcéves kötelezettség és olyan is, amelynél a lakáshoz jutó fiatal tizenöt évre kötelezi el magát arra, hogy a gazdaság dolgozója marad. Ez utóbbi változat a sertéskombináthoz szükséges szaki munkások lakáshoz juttatását biztosítja. Itt az egyéb támogatáson kívül egyszeri, negyvenezer forint ingyenes lakásépítési segélyt is kap, aki vállalja ezt a különleges, modern állattenyésztési munkát. Igaz, hogy tizenöt év elég hosszú idő, de azért van vállalkozó, hiszen egy szép lakás a család létalapját jelenti. — Eltelik az idő — említi saját példáját Moloch József —, én is például már húsz éve dolgozom ebben a gazdaságban és továbbra sem akarok innen elmenni. Moloch József is szolgálati lakásban lakik. Tehenész szakmunkás. Öttagú a családja. A két és fél szobás, szépen berendezett lakáshoz 60 négyszögöl kert is tartozik. A nagyobbik fia már szintén dolgozik a gazdaságban, mint gépkezelő. Ő is itt akar maradni. Kialakulóban vannak itt a munkásdinasztiák. Moloch József negyvenhárom éves. A középkorúakhoz tartozik. Ő még dolgozott a régi módon. Kézi fejest is végzett. A fiatalabbak már teljesen a gépekhez szoknak. A fiatal korosztályhoz tartozó Bóka István is, aki pár éve nősült. Most huszonhét éves. Az apja 1952 óta dolgozik a gazdaságban. A fiatalember a traktoros szakmát választotta. Majd szerelővé képezték át. Lakást is a gazdaságtól kapott. Felesége a húskombinátban dolgozik. Ketten együtt havi ötezer forintot keresnek. Lakásuk előtt ott áll a Skoda gépkocsi. A fiatal szerelő hangsúlyozza: — Nem vágyunk el innen! Bóka István felelős munkát végez. Húsz traktoros teljesítménye függ az ő munkájától. Ha üzemképtelenné válik egy traktor, azonnal kijavítják, szükség esetén éjszaka is. Az ő munkájéban közvetlenül is kidomborodik az az igazság, amit a gazdaság igazgatója úgy fogalmazott, hogy ember nélkül a gép holt eszköz. Teszkó Sándor Hol a boldogság mostanában? — Tanítványaim körében meglepően gyakori az elvágyódás saját környezetükből, — írja Tóth Emőke a Valóság legutóbbi számában. — Erre a megállapításra 54 angyalföldi hetedik osztályos tanuló két leíró fogalmazása — Szobában, illetve Téli táj vagy odakint — és egy körkérdésre adott válasza adott alapot. Az 54 válasz között csak egy akadt, melynek írója a város leírását választotta. A többiek felsorakoztatták ellenérveiket a várossal szemben, s amit így „elméletben” megfogalmaztak, annak ellentétét képeken keresztül falun mutatták be... Mi jelent szépet ezeknek a gyerekeknek? A csend, a romantika, a meghittség, az idill, melynek színtere a mező, a fa, a hó, a madár és csaknem minden állat, egyszóval a természet. „Én azért írok szívesebben, mert itt Budapesten minden ember dolgozik, nincs ideje foglalkozni a Természet szépségeivel.” A városról alig van szavuk ... „A városról csak annyit szeretnék írni, hogy sivár, semmi érzés nincs benne ...” Szépségeszményüket a vidékre, a falura ruházzák. „A falu szép, és csendes. Meghittebb a a környezet, mint a városban.” Azt már ők is tudják, hogy a környezet ábrázolása nemcsak egy szobának vagy tájnak a leírása, hanem a benne élők jellemzése is. Amikor ezek a 12—13 éves gyerekek minden szépség hordozójává a természetet tették meg, akkor az emberről, az életről alkotott véleményük vezette őket. A fogalmazásokból, indoklásokból úgy tűnik, hogy szerintük a természettel szoros kapcsolatban élők élnek csak teljes emberi életet. „Falun változatosabbak a házak, rét, mező van, az emberek megtalálják a természetben a szépet és élvezni tudják”. Az egymástól távol álló házak között jól lehet érzékelni az évszakok változásait és a vidéki embereken ennek hatását.” Falun kedvesebb és barátságosabb emberek élnek.” De amit a faluról megfogalmaznak, az nem a mai falu... Érdemes lenne megvizsgálni, mi erről a kérdésről a falun élő gyerekek véleménye? SZABAD FÖLD 5 Modern istálló. Fejőgépek sorakoznak a Nagybánhegyesi Zalka Máté Tsz-ben Keller József állattenyésztő brigádvezető gyakran ellenőrzi a gépeket és a meghibásodott részeket azonnal kijavítják. Egyre több nő dohányzik Nemrég Egerben randevúztak az ország dohánytermelői. Az ankét házigazdája az Egri Dohánygyár, amelynek dolgozói első alkalommal találkoznak a termelőkkel. Arról viszont, hogy miről lesz szó az ankéton, csak szűkszavúan nyilatkozott Huszti Ferenc, a gyár főmérnöke. — A legfontosabb, hogy végre találkoznak a termelők a gyárral, és kölcsönösen elmondhatjuk észrevételeinket, tapasztalatainkat, és természetesen az igényeinket. Erre több okból is szükség van. — Az indokok közül melyek a leglényegesebbek ? — Azzal kezdeném, hogy szakember és berendezés tekintetében európai színvonalú a gyárunk. Termékeink iránt fokozatosan növekszik az érdeklődés, ugyanekkor évről évre csökken a dohánytermelők száma. — Megítélése szerint milyen oka van a csökkenésnek? — Egyszerű a magyarázat. A munkaigényes dohány felvásárlási ára nem áll arányban az általános áralakulással. Következésképpen az ankéton szóba kerül majd, hogy a következő évtől kezdődően miként módosul a felvásárlási ár. Ezenkívül olyan időszerű kérdések kerülnek szóba, amelyek remélhetőleg elősegítik majd a dohányzók növekvő igényét. — Mit várnak a dohányos emberek a gyártól? — Gazdagabb választékot, újabb cigarettákat. Ehhez viszont az eddiginél több és jobb dohányra volna szükség. — Hány fajta dohánytermék készül az egri gyárban? — Huszonkétfajta közfogyasztású cigaretta és kilencféle szivar. — Melyik a legkeresettebb cigaretta? — A filteres Symphonia. — Várhatnak-e a dohányosok új egri cigarettát? — A következő évben megjelenik az „Eger” nevű, kellemes aromájú cigaretta. — Készült-e felmérés a dohányosok számának alakulásáról? — Rendszeresen folyik a felmérés. — És mit mutat a statisztika? — Évente 6—8 százalékkal emelkedik. Érdekességként hadd említsem meg, hogy a férfiak száma már sok év óta stagnál. Ezzel szemben mind több nő dohányzik. Az évenkénti 6—8 százalékos emelkedés a nők soraiból verbuválódik. — Úgy vélem, ez a statisztikai mutató nem tekinthető egyértelmű sikernek, annál is inkább, mert a női szervezetre méginkább ártalmas a dohányzás. Mi erről a dohányipari szakember véleménye? — Természetesen egyetértek. Éppen ezért — az ártalmak csökkentése érdekében — fokozzuk a füstszűrös cigaretták gyártását. A filter ugyanis jelentős mennyiségű ártalmas anyagot leszűr. És még valami: ne szívjuk végig a cigarettát, mert a filter előtti részben gyűlik össze a legtöbb káros hatású anyag. Sőt, még eredményesebb lenne az ártalmas anyagok elleni védekezés, ha a filteres cigarettát is füstszűrös szipkából szívnák. Arra a kérdésünkre viszont, hogy miként alakul a dohány felvásárlási és a cigaretta fogyasztási ára, már nem válaszolt a főmérnök. Erre a kérdésre minden bizonnyal csak jóval a mostani ankét után kap választ a dohánytermelő és a fogyasztó egyaránt. S.F.