Szabad Föld, 1973. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-07 / 1. szám

1973. JANUÁR 7. Ember nélkül a gép holt eszköz Csaknem huszonkétezer hol­das a Fápai Állami Gazdaság. Egész kis irodalom. Ami a főbb tem­etési jeveteteket illeti, az időjárást az átlagosnál szélsősé­gesebbé teszi a közeli Bakony­­hegység. A termőtalaj minősé­get a holdanként 1­11 aranykoro­nás átlag jelzi, tehát gyenge kö­zepes. Tíz évvel ezelőtt 2200 munkás dolgozott éppen a gazdaságban. Akkor az egy év alatt előállított termelési érték 124 millió forin­tot tett ki. Egy munkás egy év­ben tehát valamivel több mint 56 ezer forint termelési értéket állított elő. A mostani munkás­állomány 945 főből áll, és a múlt évben az általuk előállított termelési érték megközelítette a 200 millió forintot. Az egy munkásra jutó termelési érték csaknem négyszerese a tíz év előttinek. Szinte forradalmi vál­tozás egy évtized alatt. A gépesítettség foka: 100 szá­zalékosan gépesítve a kenyérga­bona, a kukorica, a cukorrépa és a pillangósok termelése. Az állattenyésztés gépesítése hát­rább van, de itt is hamarosan a múlté lesz a hagyományos mó­don végzett munka. A modern húskombinátban például már alig kell kézi erő. Ez a kombi­nát évente huszonkétezer sertést nevel, hizlal és dolgoz fel. Ez, persze, csak felerészben az ál­lami gazdaságé, a másik fele a betársult tizenhárom termelő­­szövetkezeté és a Húsipari Vál­lalaté. Tetszetős számok ezek, és le­hetne tovább folytatni. Ám egy másik vonatkozásban még na­gyobb volt itt a fejlődés egy évtized alatt. Az ember, aki ezt a nagyszerű termelési technikát mozgásba hozza, működteti, már nem az, aki tíz évvel ezelőtt volt. Persze, közben a technika jellege is átalakult. Tíz évvel ezelőtt még az egyes gépek is újat, korszerűt jelentettek. Ma pedig már a gépsorok világában élünk. És az új technika kikény­szeríti a vele való bánást. Az új technikához tanultabb embe­rek kellenek. Dr. Csepregi Ist­ván igazgató hangsúlyozza: — Ember nélkül a gép holt eszköz. A gazdaságnak tehát nemcsak arról kellett gondos­kodnia, hogy a munkaerőhiányt gépekkel pótolja, hanem olyan emberek is kellettek, akik mű­­ködtetni tudják a modern gép­sorokat. Hogy mennyire sikerült ez a törekvés? A közel ezer főből ál­ló munkásállomány tagjai közül hatszáz a szakmunkás, kétszá­zan betanított munkások, és alig egyötöd rész a teljesen szak­képzetlen munkások aránya. Hogyan sikerülhetett ez? — Mi elsősorban is a szak­munkáskérdés alapját igyek­szünk megteremteni — magya­rázza az igazgató —, és ez az alap az általános iskola nyolc osztályának az elvégzése. A gazdaságban házi iskola működik. Külön iskolai szer­vező van beállítva a célból, hogy a gazdaság dolgozóinak gyerekei megfelelő eredménye­ket érjenek el az általános is­kolában. Főleg a pusztai gye­rekek tanulányi eredményei­re ügyelnek. A gazdaság sza­­bályszerű szerződést szokott köt­ni a környékbeli iskolákkal, il­letve azok tanáraival. Jelenleg öt iskolával van ilyen szerződés. A tanárok heti nyolc-tíz órán át­ foglalkoznak a gazdaság gye­rekeivel, természetesen külön díjazásért. Úgy is mondhatjuk, hogy elő­készítő iskola ez a szakmunkás­­képzéshez. Emellett, persze, a középfokú és a felsőfokú isko­láztatást is elősegíti a gazdaság. Tíz középfokú és négy felsőfokú ösztöndíjasa van a gazdaságnak. A gyerekek a gazdaság vezetői­nek szeme előtt nőnek fel, vál­nak képzett szakmunkássá, technikussá, vagy felsőfokú kép­zésben részesült szakemberré és elegendő számban úgy, hogy ezzel párhuzamosan emelni le­het a követelményeket. Ilyen követelmény például az, hogy a fentebb említett húskombinát­ban szakképzettség nélküli mun­­kás nem dolgozhat. Mi lesz később az itt nevel­kedett szakemberekkel? Hogyan kötődnek a gazdasághoz? Nem vész-e kárba a gazdaság nevelői fáradozása az­által, hogy a fia­tal szakemberek a szakképzett­ség megszerzése után hátat for­dítanak az első munkahelyük­nek? A már említett szakmun­kásarány mutatja, hogy ilyen veszély nincs. Másik mutatója ennek az, hogy a gazdaság dol­­gozóinak átlag életkora har­mincöt év. Az itt felnőtt fiata­lok tehát nem kelnek vándor­útra, hanem túlnyomó többség­ben megmaradnak a gazdaság állandó munkásainak. Pedig a környéken sok az ipari üzem, erős a városi munkahelyek csá­bítása, a nyolcórás munkaidő, a több szórakozási lehetőség és a városi élet egyéb kényelme. Ez az állami gazdaság állja a versenyt mindezekkel. Hogyan? — Ha nem is tudunk nagyobb munkabéreket fizetni, mint a jobb adottságú gazdaságokban, vagy az iparban, — mondja az igazgató —, a munkások életkö­rülményeit és munkafeltételeit állandóan javítjuk. Ez nem üres szólam. A gazda­ságban több mint 500 szolgálati lakás van. Ebből háromszázhúsz felújítva, ellátva vízvezetékkel, fürdőszobával és más kényelmi berendezésekkel. Az új lakások pedig már eleve ilyen berende­zésekkel épülnek. A családot alapítani akaró fiatalok legna­gyobb gondja a lakáskérdés. A gazdaság vezetői tudják ezt. Ép­­pen ezért itt nyújtanak legna­gyobb segítséget. Többféle la­kásakció van a gazdaságban, kü­lönféle feltételekkel,­ aszerint, hogy kinek milyen az anyagi ereje és milyen mértékben szán­dékozik hozzá kötni jövőjét a gazdasághoz. Van olyan lakás­­építési támogatás, amelynél há­romévi munkát kell vállalni, van nyolcéves kötelezettség és olyan is, amelynél a lakáshoz jutó fiatal tizenöt évre kötelezi el magát arra, hogy a gazdaság dolgozója marad. Ez utóbbi változat a sertés­kombináthoz szükséges szaki munkások lakáshoz juttatását biztosítja. Itt az egyéb támoga­táson kívül egyszeri, negyven­ezer forint ingyenes lakásépítési segélyt is kap, aki vállalja ezt a különleges, modern állatte­nyésztési munkát. Igaz, hogy ti­zenöt év elég hosszú idő, de azért van vállalkozó, hiszen egy szép lakás a család létalapját jelenti. — Eltelik az idő — említi sa­ját példáját Moloch József —, én is például már húsz éve dol­gozom ebben a gazdaságban és továbbra sem akarok innen el­menni. Moloch József is szolgálati la­kásban lakik. Tehenész szak­munkás. Öttagú a családja. A két és fél szobás, szépen beren­dezett lakáshoz 60 négyszögöl kert is tartozik. A nagyobbik fia már szintén dolgozik a gazda­ságban, mint gépkezelő. Ő is itt akar maradni. Kialakulóban vannak itt a munkásdinasztiák. Moloch József negyvenhárom éves. A középkorúakhoz tarto­zik. Ő még dolgozott a régi mó­don. Kézi fejest is végzett. A fiatalabbak már teljesen a gépekhez szoknak. A fiatal kor­osztályhoz tartozó Bóka István is, aki pár éve nősült. Most hu­szonhét éves. Az apja 1952 óta dolgozik a gazdaságban. A fia­talember a traktoros szakmát választotta. Majd szerelővé ké­pezték át. Lakást is a gazdaság­tól kapott. Felesége a húskombi­nátban dolgozik. Ketten együtt havi ötezer forintot keresnek. Lakásuk előtt ott áll a Skoda gépkocsi. A fiatal szerelő hang­súlyozza: — Nem vágyunk el innen! Bóka István felelős munkát végez. Húsz traktoros teljesít­ménye függ az ő munkájától. Ha üzemképtelenné válik egy trak­tor, azonnal kijavítják, szükség esetén éjszaka is. Az ő munkájéban közvetlenül is kidomborodik az az igazság, amit a gazdaság igazgatója úgy fogalmazott, hogy ember nélkül a gép holt eszköz. Teszkó Sándor Hol a boldogság mostanában? — Tanítványaim körében meglepően gyakori az elvágyó­dás saját környezetükből, — írja Tóth Emőke a Valóság legutóbbi számában. — Erre a megállapí­tásra 54 angyalföldi hetedik osz­tályos tanuló két leíró fogalma­zása — Szobában, illetve Téli táj vagy odakint — és egy kör­kérdésre adott válasza adott ala­pot. Az 54 válasz között csak egy akadt, melynek írója a város le­írását választotta. A többiek felsorakoztatták ellenérveiket a várossal szemben, s amit így „elméletben” megfogalmaztak, annak ellentétét képeken ke­resztül falun mutatták be... Mi jelent szépet ezeknek a gyerekeknek? A csend, a ro­mantika, a meghittség, az idill, melynek színtere a mező, a fa, a hó, a madár és csaknem min­den állat, egyszóval a természet. „Én azért írok szívesebben, mert itt Budapesten minden ember dolgozik, nincs ideje foglalkozni a Természet szépségeivel.” A városról alig van szavuk ... „A városról csak annyit szeretnék írni, hogy sivár, semmi érzés nincs benne ...” Szépségeszményüket a vidék­re, a falura ruházzák. „A falu szép, és csendes. Meghittebb a a környezet, mint a városban.” Azt már ők is tudják, hogy a környezet ábrázolása nemcsak egy szobának vagy tájnak a le­írása, hanem a benne élők jel­lemzése is. Amikor ezek a 12—13 éves gyerekek minden szépség hordozójává a természetet tet­ték meg, akkor az emberről, az életről alkotott véleményük ve­zette őket. A fogalmazásokból, indoklásokból úgy tűnik, hogy szerintük a természettel szoros kapcsolatban élők élnek csak teljes emberi életet. „Falun vál­tozatosabbak a házak, rét, mező van, az emberek megtalálják a természetben a szépet és élvez­ni tudják”. Az egymástól tá­vol álló házak között jól lehet érzékelni az évszakok változá­sait és a vidéki embereken en­nek hatását.” Falun kedvesebb és barátságosabb emberek él­nek.” De amit a faluról megfogal­maznak, az nem a mai falu... Érdemes lenne megvizsgálni, mi erről a kérdésről a falun élő gyerekek véleménye? SZABAD FÖLD 5 Modern istálló. Fejőgépek sorakoznak a Nagybánhegyesi Zalka Máté Tsz-ben Keller József állattenyésztő brigád­vezető gyakran ellenőrzi a gépeket és a meghibásodott részeket azonnal kijavítják. Egyre több nő dohányzik Nemrég Egerben rande­vúztak az ország dohányter­melői. Az ankét házigazdája az Egri Dohánygyár, amelynek dol­gozói első alkalommal találkoz­nak a termelőkkel. Arról vi­szont, hogy miről lesz szó az an­­kéton, csak szűkszavúan nyilat­kozott Huszti Ferenc, a gyár fő­mérnöke. — A legfontosabb, hogy vég­re találkoznak a termelők a gyárral, és kölcsönösen elmond­hatjuk észrevételeinket, tapasz­talatainkat, és természetesen az igényeinket. Erre több okból is szükség van. — Az indokok közül melyek a leglényegesebbek ? — Azzal kezdeném, hogy szakember és berendezés tekin­tetében európai színvonalú a gyárunk. Termékeink iránt fo­kozatosan növekszik az érdeklő­dés, ugyanekkor évről évre csökken a dohánytermelők szá­ma. — Megítélése szerint milyen oka van a csökkenésnek? — Egyszerű a magyarázat. A munkaigényes dohány felvásár­lási ára nem áll arányban az általános áralakulással. Követ­kezésképpen az ankéton szóba kerül majd, hogy a következő évtől kezdődően miként módo­sul a felvásárlási ár. Ezenkívül olyan időszerű kérdések kerül­nek szóba, amelyek remélhető­leg elősegítik majd a dohányzók növekvő igényét. — Mit várnak a dohányos emberek a gyártól? — Gazdagabb választékot, újabb cigarettákat. Ehhez vi­szont az eddiginél több és jobb dohányra volna szükség. — Hány fajta dohánytermék készül az egri gyárban? — Huszonkétfajta közfogyasz­tású cigaretta és kilencféle szi­var. — Melyik a legkeresettebb cigaretta? — A filteres Symphonia. — Várhatnak-e a dohányosok új egri cigarettát? — A következő évben megje­lenik az „Eger” nevű, kellemes aromájú cigaretta. — Készült-e felmérés a do­hányosok számának alakulásá­ról? — Rendszeresen folyik a fel­mérés. — És mit mutat a statisztika? — Évente 6—8 százalékkal emelkedik­. Érdekességként hadd említsem meg, hogy a férfiak száma már sok év óta stagnál. Ezzel szemben mind több nő dohányzik. Az évenkénti 6—8 százalékos emelkedés a nők so­raiból verbuválódik. — Úgy vélem, ez a statiszti­kai mutató nem tekinthető egy­értelmű sikernek, annál is in­kább, mert a női szervezetre méginkább ártalmas a dohány­zás. Mi erről a dohányipari szakember véleménye? — Természetesen egyetértek. Éppen ezért — az ártalmak csökkentése érdekében — fokoz­zuk a füstszűrös cigaretták gyártását. A filter ugyanis je­lentős mennyiségű ártalmas anyagot leszűr. És még valami: ne szívjuk végig a cigarettát, mert a filter előtti részben gyű­lik össze a legtöbb káros hatá­sú anyag. Sőt, még eredménye­sebb lenne az ártalmas anyagok elleni védekezés, ha a filteres cigarettát is füstszűrös szipká­ból szívnák. Arra a kérdésünkre viszont, hogy miként alakul a dohány felvásárlási és a cigaretta fo­gyasztási ára, már nem vála­szolt a főmérnök. Erre a kérdés­re minden bizonnyal csak jóval a mostani ankét után kap vá­laszt a dohánytermelő és a fo­gyasztó egyaránt. S.F.

Next