Szabad Föld, 1974. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-06 / 1. szám
1974. JANUÁR 6. Törvény és alapszabály ----- A termelőszövetkezet belső életének legfontosabb törvénye az alapszabály. Természetes persze, hogy ez nem mondhat ellent érvényes külső jogszabályoknak. Ezért kellett és kell a szövetkezeteknek elkészített alapszabályokat mindig bemutatni a felügyeleti hatóságnak. A felülvizsgálat általában nem formális, előfordul, hogy háromszor is visszaadják átdolgozásra az okmányt, mert tartalma ütközik valamilyen általános érvényű törvénynyel, rendelettel. Mégis furcsa tüneteket tapasztalunk. Ezek oka kétféle lehet. Egyik, hogy a felülvizsgáló hatóság nem járt el megfelelő gondossággal, tehát nem gyomlált ki a szövegből olyan részeket, amelyek országosan tiltott előírásokat tartalmaznak. Vagy pedig az alapszabály elkészítése és jóváhagyása után hoztak a hatóságok olyan rendelkezéseket, amelyek kapcsolatosak a szövetkezeti tevékenységgel is. Ez a rendelkezés azonban néha csupán egy stencilezett papírdarab, a szövetkezeti vezetőnek sejtelme sincs létezéséről. Ha nem is sok száz esetben, de sajnos nem is ritkán fordul elő, hogy eljárást indítanak szövetkezeti vezetők ellen, mert saját alapszabályukkal ugyan összhangban, de érvényes országos rendelkezésekkel ellentétesen jártak el. A hatósági fellépés esetenkéntegészen az ügyészi vádemelésig és a bírósági elmarasztalásig megy. Rendben van, a magyar állam rendelkezéseit minden állampolgárnak be kell tartania. Véleményünk szerint azonban alaposabban kellene vizsgálni, hogy ki mindenki ludas az előírások megszegésében. Ha a hatóság hagyta benne a téesz alapszabályában az egyébként tiltott paragrafust, akkor a vádlottak padjára az elnök mellé üljön oda az a tanácsi előadó is, aki a mulasztást elkövette. Ha pedig utólagos rendelkezésről van szó, de ezt a szövetkezet a legnagyobb gondosság mellett se ismerhette, akkor szerepeljen a vádiratbanannak a minisztériumi előadónak a neve, aki elmulasztott gondoskodni arról, hogy a szövetkezet a reára vonatkozó előírást, vagy tilalmat megismerje. Ebben a látszólagos jogi csűrés-csavarásban ugyanis anyagi dolgokról van szó, komoly népgazdasági érdekekről. Tökéletesen egyetértünk azzal, hogy aki a népgazdasági érdek ellen vétett, azt büntessék meg. Valóban előfordulhat, hogy egy ilyen szabályszegés okoz mondjuk félmillió forintos népgazdasági kárt. Egy igazságtalan bírósági eljárás azonban bátortalanságot okoz széltében-hosszában. És egy félmillió forint, miatti, roszszul kiszámított fellépés úgy kedvét szegheti a szövetkezeti vezetőknek, hogy nem kezdeményeznek, sőt a biztatásra sem hallgatnak, és ez már milliárdos termelési kiesést, tehát népgazdasági kárt okozhat! Jobban megfontolt, alaposabban végiggondolt jogászi, illetve hatósági fellépéssel kell ennek elejét venni. F. B. t Csizmadia Ernő: A hatékonyabb gazdálkodás útján ismét befejeztünk egy dolgos esztendőt. Az eredmények azt mutatják, hogy ez az év is tovább erősítette hazánkban az élelmiszer-gazdaság alapjait: gyorsult a termelés növekedése, javult a gazdálkodás hatékonysága. A termelés emelkedésével egyidőben a szocialista viszonyok sem rekedtek meg a korábbi szinten: gyorsan változik a falu arculata, erősödnek a közösségek szocialista vonásai. Eredmények és gondok 1973-ban csaknem 6 százalékkal növekedett a mezőgazdaság termelése. Kevesen gondolták 10—12 évvel ezelőtt, amikor évente legfeljebb egy-másfél százalékos emelkedést értünk el, hogy a szocialista nagyüzemek kiépülésével ilyen ütemben meggyorsul a fejlődés. Jóleső érzéssel nyugtázzák ezt ma nemcsak a falun, hanem a városon is, hiszen kisebb importtól eltekintve élelmiszer-gazdaságunk csaknem 100 százalékban fedezi a fogyasztást. Egy évtized megfeszített munkájával sikerült létrehozni azt a nagyüzemi mezőgazdaságot, amely képes arra, hogy — az életszínvonal emelkedésével össszhangban — az élelmiszerek túlnyomó többségéből egyre jobban kielégítse a növekvő igényeket. Az 1960-as évtized elején még importból kellett kiegészíteni a lakosság kenyér és liszt ellátását, tavaly már jelentős menynyiségű búzát exportáltunk. Tíz év alatt megkétszereztük a búza és a kukorica hozamát, 40— 50 százalékkal növeltük több fontos szántóföldi növény termését is. A baromfihús és tojástermelésben, továbbá a sertéshústermelésben szintén ki-,váló eredmények születtek. Mindezt a mezőgazdaság csökkenő termőterületen és kevesebb munkaerővel — tehát egyértelműen a termelékenység fokozása útján — a népgazdaság erőforrásait bővítve nyújtja az országnak. Vannak gondjaink, lemaradásaink is. A mezőgazdaságból kiöregedő munkaerőt többhelyütt nem sikerült technikai eszközökkel pótolni. Ezért a munkaigényes zöldségfélék, a cukorrépa, a burgonya termelése visszaesett. Néhány zöldségből tavaly sem tudtunk jó ellátást biztosítani. Cukorból és burgonyából pedig importra szorultunk. A szarvasiparhatenyésztés is hosszabb ideig stagnált, kedvező irányú változások csak a kormányprogram meghirdetése óta kezdődtek. És sorolhatnánk további példákat is, amelyeket a lakosság közvetlenül nem is tapasztal, de akik benne élnek, jól ismerik az árnyoldalakat. Ilyen az is, hogy a feldolgozó kapacitás — a többműszakos termelés és túlórázás ellenére — elmarad a hús, a tej és a gabonatermelés színvonalától, nem elegendő a megtermelt nyersanyag gazdaságilag legelőnyösebb feldolgozásához, illetve tárolásához. Emiatt veszteségeink keletkeznek, kevesebb jut a közvetlen termelőknek és a városi lakosságnak egyaránt. Az MSZMP Központi Bizottságának november 28-i ülése a mezőgazdasági termelés 2—2,5 százalékos növekedését irányozta elő 1974-re. Az előző évek fejlődési üteménél szerényebb célkitűzés teljesítése nem kisebb tennivaló az eddigieknél. Tavaly búzából, kukoricából, szőlőből és más termékekből is olyan magas szintet értünk el, amelyet nem lesz könnyű túlszárnyalni. Ez azt követeli tőlünk, hogy mindent tegyünk meg a már elért eredmények megszilárdításáért, a kenyérgabona és a kukorica termelésben. A többi fontos növény, valamint az állattenyésztés fejlesztésében a termelés jelentős növelése a feladat. Hol és mit javítsunk ? A zöldségtermesztés fejlesztése és az ellátás javítása továbbra is széles körben foglalkoztatja dolgozóinkat. Ennek érdekében a kormány több intézkedést is tett. Termelőszövetkezeteinken a sor, hogy megkeressék a megoldás útját és a konzerv- és hűtőipar részére szükséges nyersanyagtermelés megszervezésén túl — növeljék a friss fogyasztású zöldségek termelését is. Ez nehezebb, mert a munkák nagy részét kitevő betakarítást rendszerint csak kézi erővel lehet elvégezni. A korábban már jól bevált részesedési formák alkalmazásával azonban számos helyen ez ma is eredményesen megoldható. Persze, a megnyugtató zöldség-gyümölcs ellátás megteremtése érdekében ki kell használni a kisüzemekben (a háztáji és házkörüli gazdaságokban) meglevő termelési lehetőségeket is. Célszerű, ha ezt a termelőszövetkezetek és a fogyasztási szövetkezetek különféle termelési támogatással és a felvásárlás megszervezésével elősegítik. További fontos teendő 1974- ben is az állattenyésztés fejlesztése, azon belül különösen a már elkezdett szarvasmarha hús- és tejtermelési program megvalósítása. Kezdeti eredményeink biztatóak. Termelőszövetkezeteink helyesen teszik, ha elsősorban a már meglevő istállók jobb kihasználására, a célszerűen szakosított állomány kialakítására és a létszám növelésével egyidőben a takarmánytermelés, a rétek és legelők rendbetételére törekednek. A sertéshústermelésben az új telepek gazdaságos üzemelésének megszervezésével egyidőben a régi telepek gazdaságos kihasználása a legfontosabb. Az állattenyésztési feladatok teljesítése az eddiginél szorosabb kapcsolatot igényel a közös és háztáji gazdaságok között. Mindenekelőtt a vágósertés és vágóbaromfit árutermelésének elősegítése érdekében a háztáji gazdaságok termelési feltételeinek megteremtése (tenyésztői munka támogatása, anyaállományellátás, takarmánybázis növelése) igényel a termelőszövetkezetektől nagyobb figyelmet és több segítséget. Mi növeli a hatékonyságot? A termelés fejlesztése a termelőszövetkezetekben is szorosan egybekapcsolódik a kapacitások bővítésével, a beruházásokkal, és a meglevő épületek, gépek ésszerűbb kihasználásával. A szövetkezetek beruházási tevékenysége 1973-ban , a párt- és kormányhatározatnak megfelelően mérsékelt ütemben fejlődött. Napjainkban a gazdasági vezetők részéről nagyobb megfontoltság, aberuházások alaposabb előkészítése tapasztalható. Egyidejűleg meggyorsult a korábban megkezdett beruházások üzembe helyezése, és növekedett a régi beruházások aránya. E kedvező változások mellett problémát okoz, hogy már 1972-ben kevés új beruházás indult és 1973-ban sem volt tapasztalható e téren élénkülés. Hiba lenne, ha ez a helyzet tartóssá válna. A meggondolt, céltudatos, jól előkészített beruházások nélkülözhetetlenek a közös gazdaságok további fejlődésének megalapozásához. Az új beruházások létesítésénél alapvető, hogy a szakosított termelést és a munka hatékonyságát szolgáló befektetések kerüljenek előtérbe, amelyek a ráfordításoknál gyorsabban emelkedő összhozamot eredményeznek. Ésszerű előnyben részesíteni azokat a fejlesztéseket is, amelyek segítik és biztonságosabbá teszik a termékek veszteségmentes betakarítását és felhasználását. A termelés hatékonyságának növekedése nagymértékben függ a már meglevő kapacitások jobb kihasználásától. Nem véletlen, hogy gazdaságpolitikánk is — helyesen — erre ösztönöz. Gyakran csekély változtatásokkal, a meglevő beruházások kompletté tételével — betakarító gépek, tisztítók, szárítók, feldolgozó berendezések beszerzésével — jelentős többlethez lehet jutni. Fontos termelési és ellátási érdek fűződik ahhoz is, hogy a termelőszövetkezetek ne csak a szűk értelemben vett növénytermesztést, állattenyésztést és kertészetet fejlesszék, hanem az azokhoz vertikálisan kapcsolódó ipari szolgáltatást, feldolgozást és közvetlen értékesítést is. A vertikális kooperáció lehetőségeit jól hasznosító szakosított termelés és az ehhez kapcsolódó értékesítés társadalmi és üzemi szempontból egyaránt előnyös. Növeli az áruválasztékot, lerövidíti az áru útját, tehát javítja az ellátást, szolgáltatást, egyúttal előmozdítja a szövetkezetekben dolgozók munkaidejének jobb kihasználását, bővíti a szövetkezetek jövedelmi és felhalmozási forrásait. Nagyobb körültekintés szükséges viszont az élelmiszer-termelésihez közvetlenül nem kapcsolódó ipari tevékenységek esetében. Ezek csakis a jogszabályokban meghatározott körben és szerződéses keretek között végezhetők és főleg olyan kedvezőtlen adottságú vidékeken, ahol ezáltal foglalkoztatási gondokat lehet megoldani és állami dotációt megtakarítani. A hatékonyság növelésének fontos feltételeként szükséges még szólnom a vezetés korszerűsítéséről, a jobb üzem- és munkaszervezésről. A termelőszövetkezetekben egy évtized alatt hozzáértő, szorgalmas és felelősségtudó vezetők ezrei nőttek fel, akik jól megállják a helyüket, értenek a korszerű technikához, tudnak az emberekkel bánni. A növekvő tennivalók azonban tőlük is nagyobb teljesítményeket kívánnak, fokozott követelményeket támasztanak irántuk. Ezt követeli továbbá a korszerűsítés, az iparszerű termelési rendszerek térhódítása is. Viszont bármennyire meghatározó szerepük van a termelésben a gépeknek, berendezéseknek, vagyis az anyagi feltételeknek, a döntő szerep mégis az embereké, akik az egész termelési folyamatot végzik és irányítják. Mind az eszköz-, mind a munkaerőkihasználás nagymértékben függ a szervezés színvonalától. További fejlődésünk nélkülözhetetlen feltétele ezért a szövetkezetekben is a korszerű szervezési és vezetési módszerek széles körű elterjesztése. Fokozottan kívánatos ez a kedvezőtlen adottságú vidékeken, ahol kettős erőfeszítéssel is gyakran csak feleannyi eredményt lehet elérni, mint az átlagos természeti körülmények között működő gazdaságokban. A szocialista nevelő munka feladatai Szövetkezeteinkben a gazdálkodás műszaki, gazdasági és szervezési tennivalóinál semmivel sem kisebb jelentőségű az emberekkel való törődés, a tagok erkölcsi és politikai nevelése. Ennek társadalmi, gazdasági és szervezeti keretei kialakultak. Társas gazdaságainkban a termelés fejlődésével együtt erősödnek a gazdálkodás szocialista alapjai. A közös vagyon, a felhalmozás jóval gyorsabb ütemben növekszik, mint a fogyasztás. A jövedelem felosztásában megfelelően érvényesül a közös érdek és a munka szerinti (Folytatás a 4. oldalon) Zöídavatás a magyar—csehszlovák határon: az ünnepek előtt átadták a forgalomnak a Vámosszabadi és Medvedov közötti határátkelő Duna-ludat SZABADFÖLD 3