Szabad Föld, 1974. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-07 / 27. szám

1974. JÚLIUS 7. Köszöntjük­­az aratókat Péter-Pál napján érkezett a­ hír: Bács-Kiskun megyé­ben megkezdődött az aratás. Elsőként a tiszaalpári Tisza­­táj Termelőszövetkezet őszi árpa tábláján láttak munká­hoz az aratók. Évszázadok óta a hagyo­mány e kettős névnaptól szá­mítja az egykor legnehezebb­nek tartott paraszti munka, az aratás megindulását. Jel­kép ez a nap; szimbóluma annak a nagy munka kez­detének, amely végsősoron is a szó legteljesebb értel­mében kenyeret ad hazánk több mint tízmillió emberé­nek.­­A Péter-Pál napi első hír óta az ország más tájain (Za­lában, Veszprémben, Fejér­ben) is munkába álltak a kombájnok. Úgy tűnik, az idén is nehéz, fáradságos lesz az aratók dolga; egyrészt azért, mert az esős, hűvös időjárás lelassította a gabona érését, másrészt pedig az Al­föld egyes részein, a Tisza és a Körösök mentén árhul­lámokkal küszködnek a me­zőgazdasági nagyüzemek és fennáll a veszélye annak, hogy elhúzódik a gabonabe­takarítás. Különben sem kis feladat vár az aratókra: több mint egymillió-hétszáznegy­­venezer hektárról kell beta­karítaniuk a termést. Régebben ez a munka a falvak apraja-nagyját moz­gósította — sok fárasztó ké­zimunkát igényelt. Ma ez a tevékenység jóval kevesebb embernek ad elfoglaltságot. Természetesen napjainkban is nehéz, felelősségteljes a gabonabetakarítók, a kom­­bájnosok és szerelők, a szál­lítók és tisztítók munkája, hiszen kora hajnaltól söté­tedésig dolgoznak. Szeren­csére azonban segítségükre van a korszerű technika: összesen tizenháromezer kombájn áll a gabonabeta­karítás rendelkezésére. És az aratás gyorsítását szolgálja, hogy a régebbi, kisebb tel­jesítményű arató-cséplőgépek helyébe mintegy ezerszáz nagyobb­ teljesítményre ké­pes — főként a szovjet SZK —5-ös Nyiva — kombájn ér­kezik az idei nyárra. Országos átlagban így egy­­egy kombájnra 130 hektár gabona betakarítása vár. A gyakorlatban viszont akad­nak gazdaságok, ahol ennél jóval több az egy gépre jutó aratni­való. Békés megyében például csaknem 300 hektár. Minden bizonnyal az idén is sor kerül a kombájnátcsopor­­tosításokra , szükség van rá, hogy a kombájnhiánnyal küszködő közös gazdaságo­kat (a korábbi évekhez ha­sonlóan) segítsék azok a tár­saik, amelyek korábban vé­geznek a gabona betakarítá­sával. A szakemberek szerint az idei nyáron is kedvezőek a terméskilátások, minden re­mény megvan arra, hogy az elmúlt évekhez hasonló jó termést takarítsunk be. Ör­vendetes ugyanis, hogy az utóbbi években az intenzív fajták elterjesztése és a kor­szerű agrotechnika térhódí­tása nyomán egyre gazda­gabban fizetnek termőföld­jeink. 1971-ben értük el elő­ször, hogy a búza hektáron­kénti termésátlaga több lett harminc mázsánál, tavaly pedig már megközelítette a 35 mázsát. Ezekben a napokban és hetekben az ország szeme a gabonabetakarítókra figyel, hiszen munkájukkal, helyt­állásukkal mindennapi ke­nyerünket teremtik elő. M.­­ Közművelődés magasabb szinten Beszélgetés Bíró Gyulával, a Somogy megyei pártbizottság titkárával A Központi Bizottság márciu­si ülésén határozatot hozott a közművelődés helyzetéről, amelyben megszabta a közeljö­vő tennivalóit. Napjainkban e határozat szellemében vizsgál­ják, mérlegelik a megyék köz­­művelődési tevékenységüket Nemrégiben ez a téma szerepelt a Somogy megyei pártbizottság ülésén is. A megye művelődési eredményeiről, gondjairól, nem utolsósorban a soron következő teendőkről beszélgettünk Bíró Gyula elvtárssal, a megyei párt­­bizottság titkárával. — Ha Somogy és a műve­lődés kerül szóba, az em­ber önkéntelenül Csokonai emlékezetes, szép versére, a Jövendölésre gondol__ — Nem ja­vallanám, hogy olyan messziről közelítsük meg közművelődésünk mai kérdé­seit, habár kétségtelen, megyénk népművelése még ma is érzi a történelmi hátrányt, fejlődését megyénk bonyolult gazdasági körülményei határozzák meg. Hogy mást ne mondjak, me­gyénkben későn, csak az elmúlt évtized közepén indult meg az erőteljes iparosítás és még csak ma tartunk ott, hogy annyi az ipari munkások száma, mint a parasztoké. Kevés nálunk a vá­roslakó ember is: a megye 363 ezer lakosának csupán 23 száza­léka, ezzel szemben sok az ap­rófalvas település. Aztán itt a Balaton-part, a nyári üdülési idény, amikor tízezrek kultu­rált szórakozásáról kell gondos­kodnunk. Tehát ha a közműve­lődésről beszélünk, nem szabad szem elől tévesztenünk megyénk sajátos helyzetét. Ha mérleget készítünk, meg­állapíthatjuk: megyénk lakossá­gának műveltsége általában emelkedett, viszont osztályon­ként, rétegenként és tele­pülési típusonként nagyará­nyú különbségek tapasztalhatók. S erre oda kell figyelnünk. Öröm számunkra, hogy az el­múlt évtizedben szinte ugrás­szerűen nőtt a munkások szá­ma, s az iparfejlesztéssel járó munkaerőmozgás jelentősen át­alakította a falusi családok ösz­szetételét. Ez jó irányban hat életmódjukra és kedvezően be­folyásolja művelődési igényüket is. A fokozott kulturális igény húzóerőt gyakorol a társadalom valamennyi rétegének művelő­désére és közművelődési ered­ményeinknek leginkább ez a táptalaja. — Milyen eredményeket említhetne? — Szerintem az olvasás az ismeretszerzés legfontosabb módja. A megyei könyvtár ál­dozatkész­ tevékenységének kö­szönhető, hogy az utóbbi évek­ben irodalmat értő és szerető s annak hatását gyümölcsöztető közönség nőtt fel. Megyénkben a könyvtáraknak csaknem száz­ezer nyilvántartott olvasójuk van. Eredményként könyvelhet­jük el, hogy sokan vesznek részt a felnőttoktatásban. Az idén csaknem 1600-an tanultak a szakközépiskolák és gimnáziu­mok levelező tagozatán. Aztán büszkék lehetünk amatőr együt­teseinkre, műkedvelőinkre; a műkedvelés Somogy közművelő­désének nagyon fontos bázisa. Évenként megrendezzük a mű­vészeti szemléket, amelyek or­szágosan is elismerést váltanak ki. Népművészeink — faragók, fazekasok, hímzők, csipkeverők, citerások — a megyehatáron túl is megbecsülésnek örvende­nek; kiállításaik, színpadi és tévészerepléseik nagy közön­ségsikert aratnak. Jóleső érzés­sel nyugtázhatjuk, hogy gomba­módra szaporodnak az ifjúsági klubok; jelenleg mintegy száz működik, és a Csiky Gergely Színház, valamint a múzeumok, képtárak igyekeznek betölteni közművelődésügyi funkcióikat. — És a gondok, amelyek­kel birkózniuk kell?­­ — Akadnak azok is. Közmű­velődési intézményeket alig örököltünk, azok zömét nekünk kellett felépítenünk az elmúlt negyedszázadban. Jelenleg hat művelődési központunk, 53 kul­­túrházunk és 53 klubkönyvtá­runk van. Sajnos ezek létreho­zása sem átgondoltan, hanem sokszor tervszerűtlenül történt. Így állt elő az a furcsa hely­zet, hogy némely kisközség job­ban áll művelődési intézmény szempontjából, mint egyes járá­si székhelyek, vagy központi nagyközségek. Szembetűnően kirívó, hogy Kaposvár új városközpontjában nem épült semmiféle közművelődést, szó­rakozást nyújtó intézmény és a megye több centrumközségében (Siófokon, Fonyódon, Karádom, Berzencén, Mernyén, Lengyeltó­tiban, Kőröshegyen stb.) egyál­talán nincs, vagy korszerűtlen a művelődési otthon. Az utóbbi években egyedül Nagyatádon került tető alá a művelődési ház, Siófokon pedig most van épülőben. Sajnálatos az is, hogy a vál­lalatok és gazdaságok vezetői le­becsülik a közművelődési intéz­mények tevékenységét, nem ér­zékelik kellően tudatformáló szerepét. Közismert, hogy a költségvetési pénzösszegek nem elegendők a művelődési intéz­mények zavartalan működésé­hez s habár növekedtek a vál­lalatok és szövetkezeik kultú­rára fordítható forintjai, leg­többször fukarkodnak azzal és nem közművelődésre költik. Ne­hezen hódít teret megyénkben a a művelődési házak közös fenn­tartása is. Érthetetlen, miért húzódoznak az üzemek, tsz-ek vezetői attól, hogy a kultúra há­zának gazdáivá váljanak. Pedig mindenütt adott a lehetőség ar­ra, amit barcsi példaként emle­getünk megyénkben. Barcson ugyanis a járási művelődési ház igazi otthona a közművelődés­nek, mivel nemcsak a tanács, hanem a Vörös Csillag Tsz, az ÁFÉSZ és a községben működő ipari üzemek együttesen tartják fenn és közösen gondoskodnak színvonalas programokról — Országos probléma a közművelődés avatott, szakképzett vezetőinek hiá­nya. Vonatkozik ez a meg­állapítás Somogyra is? — Nálunk is a közművelődés égető gondja, hogy nincs rangja a népművelő szakmának; min­dennapi munkájukban saját bő­rükön érzik az erkölcsi és anya­gi elismerés, megbecsülés hiá­nyát. Fizetésük a pedagógusoké­nál is alacsonyabb, s míg a veze­tő pedagógust, orvost, agronó­­must általában szolgálati lakás várja falun, ki gondolna arra, hogy a népművelőnek is otthont biztosítson? Nem véletlen tehát, hogy kialszik hivatástudatuk lángja, nem látnak perspektívát a közművelődésben és sokan kö­zülük elhagyják a pályát. En­nek tudható be, hogy tizenegy népművelői állás betöltetlen megyénkben és csupán öt ipari üzemben és két állami gazda­ságban alkalmaznak népműve­lőt. S ezen pályán is egyre in­kább teret hódít a képesítés nél­küliek aránya: újra rang legyen népműve­lőnek lenni? — Elsősorban is országos in­tézkedésre volna szükség, hogy a népművelőket anyagilag érde­keltté tegyük nemes hivatásuk gyakorlásában. Aztán szemlélet­beli változást kell elérnünk, hogy visszaállítsuk a kultúr­­munkások tekintélyét. Szüksé­ges nagyobb gondot fordítanunk a meglevő népművelők tovább­képzésére és az újak kiválasz­tására. Terveinkben szerepel, hogy az egyetemeken és főisko­­­lákon működő somogyi klubok segítségével felkutatjuk és ha­zahívjuk azokat a somogyi szár­mazású fiatalokat, akik kedvet és hajlamot éreznek a népmű­velői hivatásra. Szeretnénk elér­ni, hogy a Kaposvári Tanító­képző Intézet részt vehessen a népművelők képzésében. Ugyan­akkor gondoskodunk arról, hogy az ipari és a mezőgazdasági üze­mek minél több olyan fiatalnak adjanak ösztöndíjat, aki népmű­velő akar lenni. Véleményünk szerint semmi sem indokolja, hogy ettől a szakemberellátást elősegítő ösztönző lehetőségtől megfosszák a közművelődést. — Lám, máris a tenniva­lók sűrűjébe érkeztünk. Vé­gezetül azt szeretném, ha a pártbizottsági ülés művelő­dési határozatából kiemelne néhány fontos feladatot. — Határozatunk célja, hogy a közfigyelmet a közművelődésre irányítsa. Elengedhetetlenül szükséges ez, mert tapasztala­taink szerint a művelődés ügyét sokhelyütt reszortkérdésként kezelik, a rendelkezésre álló szellemi és anyagi erőforrásokat nem használják ki, s ennek kö­vetkeztében szinte egyhelyben topog a közművelődés. Ezen be­lül is sok a tennivalónk, hogy a munkásművelődést előtérbe ál­lítsuk. Szeretnénk javítani a közművelődés pártirányítását, hogy hatékony módszerek al­kalmazásával segíthessük a he­lyes kultúrpolitikai szemlélet és gyakorlat térhódítását. Taná­csainktól azt­ várjuk, hogy gaz­dának érezzék ma­g­ukat a műve­lődésügy területén. A közeljövő­ben megalakul a megyei köz­­művelődési tanács, feladata, hogy az eddiginél jobban fogja össze a művelődés intézmény­­rendszerét, nagyobb követelmé­nyeket támasztva őrködjön a közművelődési feladatok mara­déktalan végrehajtásán. — Köszönöm a beszélge­tést. Major Lajos — Miképpen lehetne ezen változtatni, elérni azt, hogy —--------------------------------------------------------------------­—— Első termés a nagydorogi Új Barázda Tsz-ben SZABAD FÖLD 3

Next