Szabad Föld, 1975. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-05 / 1. szám

1975. JAMJAR 5. Újévi­-­koszöntó Mezőgazdaságunk, élelmi­szeriparunk és fagazdasá­gunk dolgozói a jó munka örömével köszönthetik az új esztendőt. Nem kevés az, ami 1974- ben történt. Igyekeztünk eredményesen dolgozni a párt és a kormány meghatá­rozta feladatok megoldásán. Pedig az elmúlt esztendő alaposan próbára tette egész mezőgazdaságunkat, egész ágazatunkat. Különösen az őszi betakarítás időszakában sűrűsödtek, s váltak nehézzé a mezei munkák. Most az új év küszöbén, jóleső érzéssel szólhatunk arról, hogy egész társadalmunk segített a ked­vezőtlen időjárás okozta gon­dok leküzdésében, s a lelke­sen tevékenykedő mezőgaz­dasági dolgozók mellett cse­lekvően és hatékonyan részt vett a mintegy 20 millió ton­nányi őszi termény betakarí­tásában. Társadalmi üggyé lett a megtermett nagy érték megmentése. Pártunk Köz­ponti Bizottsága méltán fe­jezte ki ezért elismerését. Újabb nagy lépést tettünk előre a X. pártkongresszus határozatai, s ötéves tervünk megvalósítása útján. Az élel­miszer- és fagazdaság dolgo­zóinak szorgalmas helytállá­sa, a szövetkezeti és az álla­mi vállalatok mind szoro­sabb együttműködése, a kor­szerű termelési rendszerek elterjedése, a hatékonyabb munka- és üzemszervezés ré­vén mind magasabb szinten tudjuk kielégíteni társadal­munk igényeit. Az 1975-ös esztendő szin­tén nagy követelményeket támaszt. Készülünk pártunk XI. kongresszusára, felszaba­dulásunk jubileumi évfordu­lójára. Az országszerte szé­leskörűen kibontakozott szo­cialista munkaverseny-moz­­galom a dolgozók tennivá­­­­gyását, népünk jó közérzetét bizonyítja. Pártunk Központi Bizottságának december 5-i ülése meghatározta soron le­vő teendőinket, XI. kongresz­­szusunk irányelvei pedig a következő évek tennivalóit foglalták méltó keretbe. Ágazatunkban is alapve­tően fontos, hogy a rendelke­zésre álló anyagi-műszaki bázis teljes kihasználásával fokozzuk a termelés ütemét. Rajtunk múlik a hazai szük­ségletek mind színvonala­sabb kielégítése, egyúttal nö­velnünk kell a külkereske­delemben jól értékesíthető cikkek előállítását. Ennek je­gyében több cukorrépát ter­melünk 1975-ben, fejlesztjük a zöldség- és gyümölcsterme­lést, támogatjuk a szarvas­marha-tenyésztési kormány­program további kibontako­zását. Egyúttal a gazdasági hatékonyság javítását, a tar­talékok feltárását és haszno­sítását, továbbá az ésszerű takarékosságot kell munkánk középpontjába állítanunk. Az új esztendő kezdetén elismerésemet és köszönete­­met fejezem ki az élelmi­szer- és fagazdaság vala­mennyi dolgozójának az el­múlt évben teljesített ered­ményes munkáért. Kérem, hogy az új esztendőben meg­újult erővel, újabb lendület­tel dolgozzanak pártunk po­litikájának sikeres végrehaj­tásán, a­ mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a fagazda­ság fejlesztésén. Eredményes munkát, jó egészséget, sikerekben gaz­dag, boldog új esztendőt kí­vánok mindannyiuknak! Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Nehéz, de eredményes esztendőt zárunk Beszélgetés dr. Nyíri Bélával, a TOT elnökhelyettesével Munkatársunk felkereste dr. Nyíri Bélát, a Termelőszövet­kezetek Országos Tanácsának elnökhelyettesét, hogy az esz­tendőforduló alkalmával nyilat­kozatot kérjen tőle. Kérdéseink­­ és a válaszok a következők vol­tak: — A mostani esztendőfor­dulón hogyan jellemezné a mezőgazdaság mai­­helyzetét? — A mai ember gondolkodá­sában természetessé vált, hogy minden év végén számadást ké­szítsen. A mérleg készítésének sorából azonban kiemelkedő a mostani, mivel készülünk fel­­szabadulásunk 30. évfordulójá­ra és pártunk XI. kongresz­­szusára is. Tehát aki most szám­vetést készít, az alaposan mér­legre teszi az elmúlt három év­­tized tapasztalatait és azt is, hogy mennyiben felelt meg azoknak a követelményeknek, amelyeket pártunk X. kong­resszusa meghatározott. Ez a számadás tehát önmagában is nagy téma, éan tehát ezúttal in­kább csak a magyar falu, a me­zőgazdaság mai eredményeiről és gondjairól beszélek. A tudományos-technikai for­radalom hatása a mezőgazda­ságban mindenki előtt ismert. A részleges gépesítés mellett ter­jed a termelési folyamatok ösz­­szehangolt, teljes gépesítése. A nagy teljesítményű gépek, gép­rendszerek száma is szaporodik a termelőszövetkezetekben. A különböző termelési ténye­zők összehangolt alkalmazására a növénytermelésben, a kerté­­szetben s az állattenyésztés egyes ágaiban iparszerű terme­lési-tartási és tenyésztési rend­szerek alakultak ki. Tulajdon­képpen ez az a fázis, amikor az emberek a szó igazi értelmében megszabadulnak a legnehezebb fizikai munkától, ami lehetővé teszi a további szakosodást és a munka termelékenységének ug­rásszerű növekedését. Nagysze­rű eredmények és számtalan gond van ezen a téren, de mi­nőségében mennyire más gon­dok ezek már, mint amivel 1945 előtt küzdött a magyar falu! Szükségesnek tartom megje­gyezni, hogy a modern termelő­­eszközök befogadásánál, ha úgy tetszik, az­­iparszerz­ állattartás­nál vagy állattenyésztésnél ott van baj, ahol az első tényező­ről, a modern technikához értő emberről elfeledkeznek. Meg kell említenem, hogy a felszabadulás előtti Magyaror­szág uralkodó osztálya csak si­ránkozott árossá időjárás miattt s elterelte a figyelmet a lényeg­ről. A mi szocializmust építő hazánkban az ország legaszá­lyosabb vidékén, az Alföldön, befejezéséhez közeledik a máso­dik tiszai vízlépcső építése, amely a legkritikusabb időszak­ban több százezer hektárra jut­tatja el majd a vizet. Olyan for­radalmi változások ezek, amely­re bizton lehet építeni a jövőt. — Mi a véleménye a tava­lyi esztendőről? — A mezőgazdasági termelő­­szövetkezetek és mi is megkezd­tük a tapasztalatok összegezését, tehát folyik a számvetés és a ta­nulságok levonása. Ma még nem vagyunk olyan helyzetben, hogy átfogó és pontos képet tudjunk adni az elmúlt évről. Bizonyos tapasztalatok, következtetések azonban már ismertek. Ha az 1974-es évet a mezőgazdasági termelőszövetkezetek szemüve­gén keresztül vizsgáljuk, s egy mondatban akarjuk minősíteni, azt mondhatjuk, hogy nagyon nehéz, de végeredményben ered­ményes volt. Amikor az 1974-es termelő­szövetkezeti zárszámadások ké­szítését indító tanácskozást tar­tottuk, azt mondtuk a szövetke­zeteknek, hogy a mérlegkészí­tésnél legyenek nagyon igénye­sek. Olyan, a realitásoknak megfelelő mérlegeket készítse­nek, amelyekben az általános megállapítások mellett szerepel az egyes részlegek, termelő egy­ségek éves tevékenységének részletes elemzése. Minden rész­legnek tudnia kell, hogy mit tett jól, hol hibázott, s melyek vol­tak azok a lehetőségei­, ame­lyek kihasználatlanul maradtak. Enélkül ugyanis nem lehet meg­felelő alapossággal felkészülni az 1975-ös évre. Az eredményekről is monda­nék néhány szót. A szövetkezeti közös gazdaságok halmozott ter­melési értéke előreláthatólag mintegy 10 százalékkal nőtt. Az elmúlt évben a szövetkezetek is­mét megdöntöttek néhány re­kordot. Az előzetes adatok sze­rint a búza átlagtermése hektá­ronként 37, a kukoricáé 41—41, a cukorrépáé pedig 360—370 mázsára emelkedett. Az állattenyésztésben, elsősor­ban a baromfitenyésztésben, a hozam­mennyiségben és össze­tételben is megfelelt a népgaz­daság igényeinek. A sertéste­nyésztésben mennyiségileg, mi­nőségileg legtöbb helyen még költségvonatkozásban is előrelé­pés következett be. Ezek a té­nyek a belföldi ellátásban is kedvezően éreztették hatásukat. A szarvasmarhaágazatban meg­gyorsult a szakosodási folya­mat A szö­vetkezeti vezetők és tagok zöme ismét jól vizsgázott az őszi betakarításnál, amikor a mostoha, csapadékos időjárás nehezítette a munkát. Ebben a kritikus­­ időszakban azonban nem volt elég a szövetkezeti ta­gok erőfeszítése." Ezért köteles­ségemnek tartom, hogy­ a szö­vetkezetek nevében elismeré­sünket és köszönetünket fejez­zem ki azért a segítségért, ame­lyet ezekben a nehéz hetekben és hónapokban az egész társa­dalomtól és főként a munká­soktól szövetkezeteink kaptak.­­ Milyen tanulságokat von­hatunk le az 1974-es esztendő tapasztalataiból? —■ Az egyik tanulság az, hogy a szövetkezeti tagságunk és ve­zetőik egy része (s ez már így volt az előző években is, a ter­melés fejlesztésében a reálisnál nagyobb kockázatot vállalt, gyorsabb ütemet akart diktálni, mint amire a lehetőségek meg­voltak. Ebből eredően több szö­vetkezet nehéz helyzetbe kerül a zárszámadásnál —­ az ilyen helyeken —, a vita élénkebb lesz a szokásosnál, s az ered­mények is elmaradnak a várt­tól. Az ebből levonható tanul­ság az, hogy mindenki annyi kockázatot vállaljon, amennyi biztonsági tartalékkal rendelke­zik. A kockázatvállalás és a biz­tonsági alapképzés tehát szoros összefüggésben van egymással. A következő, amiről szólni kell — ezt már az előzetes szá­mok alapján is lehet érzékelni —, hogy a rendelkezésre álló eszközök kihasználása nagy differenciáltságot mutat. Ennek okait részleteiben fel kell derí­teni, mivel ezen a téren is nagy tartalékaink vannak. Persze, ennél a témánál nem akarom megkerülni a legkénye­sebb kérdéseket sem. Ezek kö­zül csak egyet emelek ki; azt, hogy az átlagtermés emelkedé­se ellenére sem termeltük meg a szükséges cukorrépa-mennyi­séget. Magyarázkodnunk itt fe­lesleges, tennünk, cselekednünk kell! Mi, akik a termelőszövetkeze­ti mozgalomban dolgozunk —­ szövetkezeti tagok, vagy a szö-­­vetkezeti szerveknél tevékeny­kedők —, egyaránt úgy fogjuk fel az ilyen dolgokat, hogy ha kevés a szén, természetes, hogy a párt és az állam vezetése a bányászokhoz fordul; ha kevés a vas, a kohászokhoz. Most tő­lünk kéri, hogy igyekezzünk megtermelni az ország cukor­szükségletét. Tény, hogy tovább folyik a szakosodás, ami szükségszerű és helyes. Ahhoz azonban, hogy a népgazdasági célkitűzések meg­valósuljanak és a szakosodás is eredményes lehessen, a szövet­kezeteknek túl kell nézniük sa­ját határaikon. A szövetkezetek képviseleti szervei az eddigiek­nél jobban működjenek együtt az állami szervekkel a termelés­­fejlesztés koordinálásában. A közös gazdaságokban rejlő lehetőségek gyorsabb feltárása, a differenciálódás mértékének mérséklése érdekében, a megle­vő állóeszközök, a rendelkezésre álló élőmunka eredményesebb működtetésével, meg kell gyor­sítani a különböző helyeken be­vált, sokszor semmit, vagy csak ■minimális befektetést igénylő módszerek megismertetését és gyakorlati bevezetését. Ezen a téren legjobban a szocialista brigádmozgalomra lehet támasz­kodni. A termelőszövetkezetek területi szövetségeire vár az a feladat, hogy tájegységenként a szükséges tapasztalatcserét meg­szervezzék és konkrétan segít­sék a jó módszerek bevezetését. Meggyorsult az a folyamat is, amikor a tudomány mindin­kább termelőerővé válik. Vi­gyáznunk kell azonban, mert ez egy hosszú folyamat, és előre­menni az iparszerű termelés­ben, a modern technika alkal­mazásában csak a meglevő fel­tételek határáig lehet. A terme­lőszövetkezetekben is — mint ahogy a termelés minden terü­letén — tapasztalható, hogy a legkorszerűbb termelőeszköz, termelési eljárás együtt él a ha­gyományossal. Ebből követke­zik, hogy a modern technika be­vezetésénél, az iparszerű terme­lési rendszerek alkalmazásánál sorrendet kell megállapítani. A meghatározó a népgazdasági szükségletek kielégítésének és a szövetkezet adottságainak össze­hangolása. Befejezésül tudom, nem mon­dok újat, de úgy érzem, nem le­het eléggé hangsúlyozni, hogy állandó és folyamatos ellenőr­zés nélkül — ami az év kezde­tétől annak utolsó napjáig tart — nem lehet következetesen a Cél irányába haladni. Enélkül lehetetlen a menet közben fel­merülő ellentmondásokat idő­ben feloldani, a hibákat észre­venni, feltárni és megszüntetni. Az a helyes, ha a szövetkezeti tagság a még szervezettebb, még fegyelmezettebb szövetkezeti élet s takarékos gazdálkodás, a népgazdasági célkitűzések meg­valósítása, mindannyiunk bol­dogulása érdekében azt igényli a szövetkezeti vezetéstől, hogy tervezze meg és fejlessze a ve­zetés szervezetén belül a rend­szeres, célratörő, segítő szándé­kú, de következetes ellenőrzést. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében kívánok a Szabad Föld minden olvasójának, a szövet­kezeti tagoknak — családjukkal együtt — sikerekben gazdag új esztendőt! Mesél a leendő óvónéni. A soproni óvónőképző iskola növendékei gyakorlati órát tartanak az igazi óvodákban is. SZABAD FÖLD 3

Next