Szabad Föld, 1975. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-06 / 27. szám
1975. JÚLIUS 6. Hatékonyabban, gazdaságosabban A MÚLT HÉT végi, verőfényes napokon Veszprém megye falvait jártuk. Alig találtunk vezetőket a szövetkezetek központjában, szinte mindenki a határt járta, ellenőrizte, szemlélte a kibontakozó nagy nyári munkát. De a sok gazdálkodási tennivaló közepette más téma is előkerült a beszélgetések során. A KGST budapesti ülésszaka. Az embereket örömmel és bizakodással töltötte el az, hogy a tanácskozás sikerrel zárult, a testvérországok a gazdasági együttműködés fokozásáról, a kölcsönösen rendkívül előnyös munkamegosztás színvonalának emeléséről döntöttek. Az ország, a világ nagy problémái nincsenek messze a legkisebb veszprémi falutól sem. Egyszerűen azért, mert az emberek érzik, hogy saját lakóhelyük, üzemük előrehaladása mennyire összefügg a nagyobb méretű gazdasági folyamatok alakulásával. Márpedig a szocialista országok közötti szervezett kapcsolat a mi gazdálkodásunk szilárd alapja. Ezért tekintettek innen Veszprém megyéből is olyan nagy érdeklődéssel a budapesti KGST-ülésszakra. NEM MINTHA onnan minden problémánkra megoldást kaphatnánk. A legszilárdabb bázison is a magunk lábán kell megállnunk. És a mai körülmények között ez nem olyan könnyű. Igaz, a múlt évben társadalmi termelésünk — a korábbi jó időszakhoz képest is — jelentősen emelkedett. Ezeket az eredményeket azonban erősen csorbították a világgazdaságban végbement, számunkra is negatív folyamatok. A mi külkereskedelmünk több mint kétharmad részben a szocialista világpiacon bonyolódik le, de termelésünk fenntartásához, bővítéséhez szükséges nyersanyagok, alkatrészek, technológiai berendezések nem kis hányadát a tőkés országokból szerezzük be, így az ottani infláció, a kedvezőtlen áralakulások népgazdaságunkra is hatottak. Igen nagy mértékben drágultak a nyersanyagok, energiahordozók, amit importálunk, viszont csak kisebb arányban emelkedett a gépek, készáruk, mezőgazdasági termékek ára, amit exportálunk. Ez tavaly több milliárd forint veszteséget okozott hazánknak. Nálunk a lakosságot ez a kedvezőtlen folyamat szinte egyáltalán nem érintette. Tavaly az életszínvonal nemcsak hogy elérte a tervezett szintet, hanem még növekedett is. Ennek magyarázatát abban találhatjuk, hogy az állam a költségvetésből fedezte a hiány tekintélyes részét, nem hárította át sem a vállalatokra, szövetkezetekre, sem a lakosságra. Viszont az állam eszközei sem kimeríthetetlenek, így a múlt évben a külkereskedelmi mérlegben tovább növekedett a hiány, magyarán mondva az adóság. Ahhoz, hogy a gazdálkodásban, az életszínvonalban elért eredményeket tartani tudjuk, feltétlenül arra van szükség, hogy a népgazdaság egyensúlyát helyreállítsuk. A párt Központi Bizottsága tavaly decemberben kidolgozta azokat a politikai és gazdasági teendőket, amelyek a helyzet javítását szolgálják. Ezek lényege: fokozni a termelés hatékonyságát, takarékosabban gazdálkodni, feltárni minden olyan tartalékot, lehetőséget, amellyel növelhetjük exportunkat. Ehhez erősödnie kell minden munkahelyen annak a szemléletnek, hogy a helyi érdek csak a népgazdasági érdek betartásával érvényesül. A KÖZPONTI BIZOTTSÁG decemberi határozata óta alig fél év telt el. Néhány kezdeti, helyi eredményt már feltétlenül látni lehet. Hadd említsünk csak néhány saját tapasztalatot. A bácskai területi tsz-szövetségben járva, megtudtuk, hogy a 22 szövetkezet által létrehozott energiagazdálkodási társulás jó eredményeket ért el a hatékonyság, a takarékosság fokozásában. A Kunsági Területi Szövetség gazdaságaiban az idén jelentősen növekedett a szarvasmarhatenyésztés szakosodása, ami együtt járt azzal, hogy a szövetkezetek több húst értékesítenek. Hajdú megyében is számos gazdaság növelte a hústermelést. Ez azért jelentős, mert jelenleg marhahús és sertéshús egyaránt jó exportcikk. Veszprém megyében tapasztaltuk, hogy több szocialista brigád sikeresen teljesíti a vállalását, jelentős megtakarítást érnek el a fontos alapanyagok megtakarításában. Ilyen mozgalom egyébként országszerte kibontakozóban van. Ehhez társul még a munkásfiatalok most indult akciója, amely a fémhulladék-gyűjtés fokozására irányul. Heves megyében, a Tiszántúlon és a Duna—Tisza közén több téeszben tapasztaltuk, hogy növelték a zöldségfélék, a cukorrépa és az olajosmagvak vetésterületét, amivel csökkenteni lehet az importot és növelni az exportot. Az ilyen és hasonló példák arról tanúskodnak: sok helyen igyekeznek a helyi érdeket úgy irányítani, hogy ezzel a központi problémák megoldását is segítsék. MÉGIS az országos tapasztalat azt mutatja, hogy lehetőségeinkhez képest ezek elég szerény eredmények. Hogy csak a mezőgazdaságnál maradjunk, jónéhány gazdaság még a kezdeti lépéseken is alig jutott túl. Nem fontolta meg jól, milyen tartalékai vannak a hatékonyabb gazdálkodás megteremtéséhez, a takarékosabb anyagfelhasználás megvalósításához. Pedig sok helyen egyszerű, helyileg is megoldható beruházással előbbre lehetne lépni a szakosodás, a népgazdaság számára fontos árucikkek termelésének útján. Termelőszövetkezeteinknek, egész mezőgazdaságunknak ugyanis nem kis feladata van abban, hogy népgazdaságunk alapvető gondjai enyhüljenek, hogy az ország töretlenül folytassa eddigi eredményes előrehaladását. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa legutóbbi ülésén állást foglalt a szövetkezetek előtt álló feladatokkal kapcsolatban. Egyebek között kimondta: a gazdálkodás minden területén kerüljön előtérbe a takarékosság, a belső tartalékok feltárása, a hatékonyság fokozása, a közgazdasági, üzemgazdasági szemlélet javítása, az alapokkal való megfontolt gazdálkodás, a tisztességtelen haszon keletkezését kizáró árképzés, a magasabb színvonalú ügyvitel. Ezek a célkitűzések összhangban vannak a párt Központi Bizottságának határozatáva. Megvalósításuk az egész ország érdekét szolgálja. A Dexion angol cég eljárása szerint kezdték meg a kisterenyei MEZŐGÉP Vállalatnál összerakható raktári állványok gyártását. Az évi 2000 tonna kapacitású műhely berendezéseit a salgótarjáni Kohászati Üzemek szakemberei állították fel és ők is üzemeltetik. A termelés június 26-án kezdődött meg. Legfontosabb ásványi kincsünk: a bauxit „Érdekesen lilának látta az egész földet. Megdörzsölte a szemét, de a föld csak lila maradt. Hát ez csodálatos. Nem is lila, hanem vörös. Letérdelt, belevájta kezét a földbe. Félredobta a kalapácsot, kézzel, körömmel ásta, majd ujjai között morzsolta. Felugrott, tíz méterrel lejjebb szaladt. A kövek között a föld újból csak vöröslött. Itt bújt ki a bauxit...” így örökítette meg a regényíró azt a nagy pillanatot, amikor a húszas évek elején a tragikus sorsú Balás Jenő bányamérnök Gánt határában fölfedezte a „magyar ezüst” nyersanyagát, a „vörös agyagot”. Igaz, nem ő volt az első és egyetlen, aki bizonyosra vette, hogy a Dunántúli Középhegység ,ezt az értékes és nagy jövőjű ásványi kincset is rejtegeti. Zalatnay Stürmer József már 1907-ben rábukkant taliándörögdi kertjében — a Bakonyban — a szenzációs leletre. Mindenesetre a szakemberek 1925-től számítják a hazai bauxitbányászás kezdetét, attól az időtől fogva, amikor Balás Jenő nyomdokain Gánt határában megindult a bauxit külszíni fejtése. Lulu herceg csörgője Ha már a históriánál tartunk, érdemes egy pillantást vetni legfiatalabb rémünk — éppen az idén — 150 esztendős múltjára. Legelőször ugyanis Henri Christian Oersted állított elő alumíniumot bauxitból 1825-ben. A bauxit elnevezés pedig a francia Baux falu nevéből származik, ahol a világon elsőként találtak „vörös agyagot”. Persze jó néhány évtizednek kellett még eltelnie ahhoz, hogy — a hosszas és kitartó kísérletezések után — az érdekes anyagból használható fém legyen. Ma már minden nagyobb iskolásgyermek tudja, hogy a bauxitból — bonyolult vegyi eljárással — előbb timföldet állítanak elő, majd az így nyert kristályos alumíniumoxidból a specális kohászat, nagy hőfok alatti elektromos bontással választja ki a tiszta alumíniumot. Bezzeg más volt a helyzet még a múlt század közepén is. Henri Saint Claire, a kor legnevesebb francia kémikusa is csak annyi alumíniumot tudott előállítani, amiből a nagy patrónus, III. Napóleon fiacskájának, a kis Lulu hercegnek, egy játékcsörgőt készíthettek. Tulajdonképpen ez volt a világ első, alumíniumból gyártott használati eszköze 1854-ben. Gánt hírneve Rá egy évre a párizsi világkiállításon mutatták be az első 1 kilogrammos alumíniumtömböt, az Agyagezüstöt, aminek az ára akkor megegyezett az aranyéval. Végül is 1886-ban egy amerikai diák, Charles Martin Hall, és egy francia mérnök, Paul Heroult dolgozta ki az alumínium ipari előállításának módszerét. A nemesfémből közönséges, sok mindenre használható ipari nyersanyag lett, ránk köszöntött az alumíniumkor. A Vértes alján rejtőzködő kis község bizony napjainkban is csodálatba ejti a véletlenül ide látogatót. Sárgás-vörös szíkekben pompáznak a faluszéli meddőhányók, bauxitról árulkodnak az út menti szakadékok, piros-lilás por lepi az árkok szélét — mindenütt a „vörös agyag” nyoma. — Csak a nyoma! —sóhajtja keserűen Kövesdi Attila, nyugdíjas bauxitbányász. — Befellegzett Gántnak, abbahagytuk a külszíni fejtést. Alig néhány ember dolgozik már itt, a bauxitosok Kincsesbányára, Fehérvárra, Oroszlányba járnak dolgozni. Pedig odalent — mutat a föld mélyére — még nagy kincs rejtőzik. Én mondom, hogy itt még a legjobb minőségű, a hetven-nyolcvan százalékos bauxit is megtalálható. Csak ennek a föltárása, kibányászása horribilis pénzbe kerülne ... — Ha nem tudná, a német fasiszták a gánti bauxitra alapozták a repülőgépgyártásukat — mondja a presszóban egy másik volt helybeli bányász. — Mert a világon itt nálunk volt a legnagyobb és legértékesebb bauxitvagyon. Mosolyogva hallgatom az öreget — már ami az utóbbi megállapítását illeti. Aztán kezébe adom Stubnyán Istvánnak, a Magyar Alumíniumipari Tröszt bányászati vezérigazgató-helyettesének nemrégiben megjelent nyilatkozatát, amelyben egyebek között ez áll: „A magyar bauxitbányászatról jó néhány mendemondát hallhattunk az utóbbi években. Előbb Európa, sőt, a laikusok közül némelyek a világ legnagyobb bauxitvagyonáról beszéltek. Később viszont a lelőhelyek teljes kimerüléséről hallhattunk. Egyik túlzás sem igaz. A kimerülő bányákat a jövőben is helyettesíthetjük újakkal. Dicsekvés nélkül mondhatjuk, hogy a mélyműveléses bányászatot, amely a nehezen hozzáférhető, gyengébb minőségű bauxit kitermelését is lehetővé teszi, Európában a legmagasabb műszaki színvonalon oldottuk meg. Anélkül tehát, hogy jóslásokba bocsátkoznék, elmondhatom, a növekvő termelés ellenére, az ezredforduló utáni években is jelentős magyar bauxitbányászattal számolhatunk. Jelenleg egyébként hazánk nemcsak a bauxitvagyon tekintetében foglal el előkelő helyet a világban, de a termelés színvonalában is. Az évi bauxittermelés 2,7 millió tonna, a felszabadulás előtti menynyiség háromszorosa. Ezzel Franciaország, Görögország és Jugoszlávia után a negyedik helyen állunk Európában.” — Hát, azt tudom — böki ki az emberem —, hogy a Bakonyban több új bányát nyitottak. Mi azért, megértheti, Gántot sajnáljuk ... Cél: 3 millió tonna Gánton az idősebb bauxitbányászokban — érthető módon — még, különösen sörözgetés közben, föl-föltámad a nosztalgia. Kincsesbányán viszont már működik a közelmúltban felavatott új, modern bányaüzem, ahol a gánti bauxitbányászok is jobb körülmények között dolgozhatnak. Bauxittermelésünk pedig 1980-ig, vagyis a következő ötéves tervidőszakban meghaladja majd a hárommillió tonnát. Ezt kétharmadban a Bakonyi Bauxitbánya, egyharmad részben a Fejér megyei Bauxitbányák üzemei biztosítják. „Alumíniumiparunk — miként a napokban a Minisztertanács megállapította — az elmúlt évben is a programnak megfelelő ütemben fejlődött, s ebben az 1962-ben megkötött, s a nemrégiben meghosszabbított magyar—szovjet timföld—alumínium-egyezménynek igen nagy a szerepe. Az egyezmény várhatóan 1978-ban éri el a maximális szintet, amikor 330 ezer tonna timföldet exportálunk és helyette 165 ezer tonna fémet kapunk a Szovjetuniótól. E megállapodás egyben lehetővé teszi azt is, hogy szűkös fejlesztési forrásainkat elsősorban a bauxitbányászat, a timföldgyártás és a félgyártmányok fejlesztésére fordítsuk.” Jelenleg hazánkban 12 kilogramm alumínium jut egy-egy főre. 1980-ra ez a mennyiség — a fejlesztési célkitűzéseink szerint — 16—20 kilogrammra növekszik. Sulyán Pál SZABAD FÖLD 5