Szabad Föld, 1977. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
1977-07-03 / 27. szám
mr júlcius 3. A barázdák bajnokai Felröppen az első rakéta. A gépdörejtől megremeg a kartali mező forró levegője. Rába—Steiger traktoróriások, piros MTZ 50-es tratorokon indulnak az országos szántóverseny mesterei. Tizennyolc barázdaművész csap össze a kartali síkságon. Negyedóra alatt a hatalmas ekék kiharapják az első barázdát, felröppen a második rakéta, rohannak a versenybírók, pontozzák a nyitást. — Meddig tart a verseny? — A szántóverseny ideje, két óra tiszta munkaidő. — Mióta gyakorolnak? — Lényegében kedd óta. Ma péntek van. — Mit pontoznak? — Első rakéta után a nyitóbarázda minőségét. Utána az összevetést, a talajfelszín leforgatását, a szántási felszín egyenletességét, a porhanyítást, a forgás-csatlakozást, a záróbarázdát és természetesen a versenymunkáról az összbenyomást. Derzsenyi Ferenc mérnökbarátom, a hazai szántóversenyek örök szervezője, szerelmese, megszállottja tájékoztatott. Az országutat műszeres kocsik sorfala szegélyezi. Szerelők, mérnökök, elnökök, igazgatók izgulnak a szántómesterekért, akiket különféle növénytermesztési rendszerekből küldtek győzni — mesterek között is mestermunkát végezni! Minden van itt. Csak nézőközönség nincs! Angliában, pár éve láttam, az autók ezreiben, az autóbuszok százaiban hömpölygött a nép a traktorosok — igaz — világversenyére. Egy cicomás, kölniszagú anglikán püspök — nyitáskor — megáldotta a traktorokat, ekéket, traktorosokat, s persze a sokezres közönséget. Nálunk nem tudná kire szórni a szenteltvizet. Még a gyerekek se járnak ide bámészkodni. Áldását, pénzét, szakember-kiválóságait hét rendező adta a versenyhez, a magyar mesterek vetélkedőjéhez: a MÉM, a TÓT, a KISZ Központi Bizottsága, az Állami Gazdaságok Országos Központja, a Heves megyei Tanács VB, az Agrártudományi Egyetem Tangazdasága, s a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet. Az utóbbi a legfőbb, legállhatatosabb, minden közönnyel dacoló, minden gáncsoskodást, lekicsinylést kivédő rendezője a hazai mester versenyeknek. Felröppen a harmadik rakéta. Újra el lehet özönleni a versenyterepet. Micsoda hírességek ülnek fenn a traktorkabinokban! Itt várja a pontozóbbakat Brenner Mihály szántómester Hartáról, Martin József — becenevén — „barázda gyáros” Lippóról, Stetina Mihály Pest megye híressége Gödről, Rózsa András traktoros kiválóság a Bólyi Állami Gazdaságból... Csupa nagy név, a szántás művészetében megannyi professzor akarja kiszántani győzelmét a kartali mezőből. S kit látnak szemeim? Rózsa József, bólyi szántómester caplat az egyik barázdában. — Mi van, mester? Maga nem ül traktoron? Legyint: — Nem kaptam gépet. A bátyámért, Andrásért izgulok. Nohiszen, ha Rózsa Jóska nem ül traktornseregben, akkor itt a nagymenők közül is a legjobbak hasítják a földet. De ki lesz a győztes? Felsuhog az égre a verseny végét jelző rakéta__ A nagy verseny sosem izgalommentes. A Fejér megyeiek nem foglalkoznak mélyenszántó gondolatokkal, hanem pakolnak. Hová? Hisz még nincs eredményhirdetés! A pontozóbírói sátor körül keringve, valamit hallottak. Megsértődtek, teherautóra pattantak és visszaüzentek: — Rég eldöntötték az első helyet, mire várjunk?! Dr. Vigh Pál, a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet igazgatóhelyettese kényszeredetten mosolyog, sajnálkozva néz a visszakozót riadózó Fejér megyeiek után: — Most kezdték a pontösszesítést, hol van még az eredmény ... öreg a délután, amikor cipelik a dobogót. Barázdabajnok-avatás lesz. Az MTZ 50-es típusú traktorok kategóriájában Wenzler Ádám, a Bólyi Állami gazdaság 42 éves, szálfa termetű traktorosa, a Rába-Steiger gépcsodák mezőnyében pedig Vass Zoltán, a pécsi Új Élet Tsz 47 éves traktorosa győzött. A mesterek mesterétől, Weinzler Ádámtól kérdezem : — Miét van olyan sok jó traktoros Bólyban? — Talán a rendszeres téli képzés miatt. — Meddig készült erre a versenyre otthon? — Négy napig. A másik mesterek mesterét, Vass Zoltánt, a Rába-Steiger mellett fényképezzük. Alacsony, szerény modorú ember, tizenöt éve traktorosak. A verseny közepetáján lendült az élre. Végül a dobogó legmagasabb fokára szóliították. Szerénykedik: — Azt hittem, ötödik leszek. A Rába-Steigerre mutatok: — Ilyen szupergép szupertraktorost kíván? — Ez egy drága gép — hárítja el a nagyzoló kérdést — sok vele szemben a követelmény, nagyobb a traktoros felelőssége is. Egy ilyen nagy versenyen az ember rájön, hogy mennyi mindent kell még megtanulni, begyakorolni a gyors, pontos, minőségi munkához, örülök, hogy ezt, mint első helyezett mondhatom, Baranya két bajnokot ünnepelhet. Mindkettő válogatott is egyben: a KGST-országok traktorosversenyén, Lengyelországban, a magyar „barázdagyártó” mestereket fogják képviselni a külföldi hírességek között Griff Sándor Vass Zoltán szállómester — immár bajnok! — igazít még egyet a gépén A kereskedő... Kovács József komoly ember, Hatvanban a Divatáru üzlet és tíz eladó vezetője. A nem túl nagyra méretezett helyiségben naponként 500 ember fordul meg, s évenként 15 millió forintot hagynak itt ingért, atlétatrikóért, zokniért a vevők. Kovács József több mint 30 éve áll a pult túlsó oldalán. Akkor is igaz ez, ha Egerben, azután itt 14 évig volt áruforgalmi előadó, és ellenőr. Ezek csupán kis állomások, intermezzók voltak életében. Igazi helyét, elhivatottságát Hatvanban, az üzletben érzi. Milyen a munkája ma egy boltvezetőnek? És mennyi? Milyen képzettséget igényel? Technikumot? Természetesen ezt Kovács annak idején elvégezte. Ez lehet minden és — lehet semmi. — Barna garbót adjon, lelkem. — A kérő vevőasszony Boldog községből érkezett. Fekete pulóvert tesznekelébe. Rendben is van minden, hiszen a barnán ő is feketét értett. Az órán sem lepődik meg, pontosan ennyit szánt rá, hiszen éppen egy hete mustrálgatja már ezt a portékát a kirakatban. Fiatal lányok érkeznek, bizonytalanul tekintgetnek, férfiinget vennének, valami szépet, finomat, divatosat. A modern kereskedelem úgy általában is komoly, alapos, szakmai tudást, anyagismeretet, lélektani tudást, eladói készséget, jó ízlést követel. Hiszen a vásárlók nagyobbik fele (vagy talán annál is több) nem tudja pontosan mit akar, milyet akar, milyen a jó, melyik áru — ing, blúz, pulóver — az ízléses. Persze, hogy megbízható árut, jó minőséget, szép kelméket, holmikat akar a pénzéért. De nem adatott meg mindenkinek az ízlés, mint ahogy jó zenei hallással sem áldott meg mindenkit egyformán a teremtő. A divatcikkek vásárlásánál különösen elkel a tanács, a finom, halk modor, a csendes, de határozott szakember orientáló készsége. Nem eladni nehéz, hiszen népünk növekvő életszínvonala azzal is mérhető, hogy az áruházakban, de itt Hatvanban is, egy viszonylag kis üzletben több mint 15 milliós forgalmat bonyolítanak le ötven-százforintos cikkekből. (A növekvő életszínvonal, a vásárlási kedv mellett, persze, azzal is, hogy mit jelent, mennyit ér Kovács József és tíz kollégája szakértelme, tudása, lelkiismerete.) De a becsületes munkával megszerzett több pénz sem feledtetheti, hogy tegnap még szegény nép voltunk, s egy vékony felső rétegen kívül a népnek nem volt öltözködési divatkultúrája. Most szokjuk, tanuljuk ezt is. Így már érthető az az ember (asszony!), aki a fűszeresnél, vagy a piacon többé-kevésbé magabiztos vásárlóként lép fel, hogy itt a divat világában rendszerint annyit tud: szépet, jót akar. E témában a legnagyobb az ízlésszóródás és az utánzási hajlam. Szerencsére a bizonytalanságban legkönnyebb a befolyásolhatóság. Ez tizenegy ember jó értelemben v®t, nemes eladói szerepe. „Nekünk nem a vevőkkel van bajunk, hanem ahátországgal", a nagykereskedelemmel és az iparral. Konfliktusunk, mondhatnám, naponként ismétlődik” — közli a boltvezető és hozzáteszi: „Ha azt mondom, hogy mi a saját raktárunkban készletezünk, s a nyári ingeket februárban igényeljük (akkor kell igényelnünk), nos akkor már valamit érzékeltettem a problémáinkból. Most például néhány szorumóból csak 38-as méretű ingünk van. És az utánrendelés fölösleges, mert utánpótlás nincs. Tele vagyunk kínai és hongkongi, színes ingekkel. Ezek jó minőségűek és szépek. De a vevők keresik a magyar gyártmányú, jó színű, jó fazonú ingeket is. Viszont ezekből csupán II. osztályút kapunk, melyek az exportból maradtak ki.” Tőle, Kovácstól tudom meg azt is, hogy az idős falusi emberek ma is a zefír, a pamut ágyneműt keresik. De nincs. Csak szintetikus, az meg nem kell, azt nem veszik. Az ipar és a nagykereskedelem majdnem minden szállításnál kellemetlen, kész helyzet elé állítja az üzlet vezetőjét és dolgozóit. Ugyanazon az áron más színű gomb, új fazonú zseb vagy slicc, máris lényegesen magasabb az ára. Az atlétagarnitúra májusban még ötvenöt forint volt, az újabb szállítmányban ugyanazt 68 forintra árazták. „Felülről” magyarázat nincs, de nekik, „Juli néninek”, „János bácsinak” meg kell tudni magyarázniok, hogy miért drágább a portéka. (Próbálnák azt mondani, hogy: „Néném, ezzel a színes gombbal megnőtt az alsónadrág használati értéke, most azért több egy tízessel..Vajon mit értene ebből Juli néni, és mit válaszolna rá?”) Szóval minden probléma itt, a tizenegy embernél (a sok ezerszer tizenegy embernél) csapódik le. Például: belker. miniszteri rendelet szabályozza, hogy az importárun fel kell tüntetni a használati utasítást, mindenekelőtt a mosási eljárást. Náluk, persze, ellenőrzik és, ha nem találják a kis cetlit —büntetést kapnak. Holott a behozó, importáló cégnek kéne anyagkezelési utasítást mellékelni, minden importáruhoz. A nyilvánvaló, tehát „könynyebb” eset a legnehezebb. Az originál csomagban gyakorta (évenként 138 hiányjegyzőkönyvet vesznek föl) 12 db áru helyett 11 van. Hívják, mert hívniuk kell a tanácsmegbízottat, akivel együtt felveszik a jegyzőkönyvet, s ezután elkezdődik a procedúra. Ez a kereskedők reklamációja — felfelé. Ennél jóval több (és mind jogos) reklamációt a kedves vevő nyújt be, az áru minőségét kifogásolva. Örült adminisztráció: egy jogos kifogásról hat példányban kell jegyzőkönyvet készíteni. Átcsalom Kovács Józsefet a szemközti presszóba. Kávét iszunk. Én cukorral, ő egy marék gyógyszerrel. Azt mondja, 12-félét szed, és a nyelve alatt örökké ott a nitromin. Elromlott a motor. S mégis milyen kedvesen, büszkén mondja: — Négy kiváló dolgozóm van, s én magam ötször kaptam meg ezt a kitüntetést, legutóbb a Belker kiváló dolgozója lettem ... Igen, türelem, emberismeret, emberszeretet, ennyi az egész. Suha Andor SZABAD FÖLD 5