Szabad Föld, 1978. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-01 / 1. szám
1998. JANUÁR 1. Mi történt azóta? Olvasóink — miként a szerkesztőségbe érkező levelekből is kiderül — nemcsak a visszás jelenségekkel foglalkozó, közérdekű írásainkat kísérik megkülönböztetett figyelemmel, de arra is joggal kíváncsiak, mi történt a szóvá tett ügyben, elégtételt kapott-e X, vagy Y, sőt, ha indokolt, felelősségre vonták-e a vétkeseket? Mi természetesen erről is igyekszünk minél előbb tájékoztatni a közvéleményt Vannak persze olyan, nehezen kibogozható esetek, amelyekre csak hosszú hónapok, netán évek múlva tehetünk pontot. Nos, az alábbiakban néhány, a lapunkban is megszellőztetett, már-már „örökzöld”, témára térünk viszsza. Aláereszkedett... Éppen most egy esztendje vették át az építőktől a műszaki szakértők Kőszegen a LATEX nemezposztógyár szárítóüzemét Minthogy a csarnoképület kifogástalannak mutatkozott, a felek a kölcsönös együttműködés jegyében vették fel és írták alá az erről szóló jegyzőkönyvet. A létesítmény talán még ma is úgy állna, ahogy eredetileg átvették, ha ez év januárjában (alig másfél hónapra az átadás után) nem fordul téliesebbre az időjárás. A hóeséstől aztán tönkrement a tető. Bennünket akkor az eset körülményeit magyarázó nyilatkozat késztetett a szatirikus hangvételre. „Aznap — védekeztek az illetékesek — nagy hó esett, s a tető nem bírta ki a sok év óta első, igazi tél henyomását. Az acélvázas tetőszerkezet az összeroppanás után aláereszkedett, a középső tartóoszlop csaknem a földig hajlott.” Hát, hogy a milliós kárt a „rendkívüli tél” számlájára írták-e jóvá, vagy egyéb gyanús körülmény is fölmerülhetett? !— erről a cikkünk nyomán még nem kaptunk választ. Hanem a kőszegi eset után néhány napra történt szombathelyi tetőbeomlás ügyében már nem volt kedvünk szatirizálni. Január 29-én ugyanis a kámoni kerületben levő iskola tornatermének szakadt be a mennyezete. Az okokra a közelmúltban adott pontos választ a szombathelyi járásbíróság jogerős ítélete: „A szakértők szerint a tetőbeomlást elsősorban tervezői hiba okozta. A tetőszerkezetbe gyengére méretezett rácsrudat építettek be, mivel a tervező gondatlanul, statikai számítások nélkül adaptálta a tervet. De szerepet játszott a beomlásban a kivitelező hanyag munkája is: a gyenge fal, a hegesztési hibák, a technológiai sorrend megcserélése.” Amellett, hogy a bíróság megállapította a tervezőmérnök bűnösségét a gondatlanul okozott rongálás vétségében , a 425 ezer forintos kárt a VASITERV, a Szombathelyi Építőszövetkezet és a megyei beruházási vállalat fizeti ki. A kőszegi, a szombathelyi, s a hozzájuk hasonló ügy most alapos okot kínálhatna a meditálásra, de a kommentár helyett hadd üdvözöljük az illetékes minisztérium intézkedését. 1978. január elsejétől kezdve ugyanis minden állami, és tanácsi építőipari vállalatnál bevezetik a jobb minőségre ösztönző bérrendszert. Más szóval: többet fizetnek a tisztességes, kifogástalan munkáért, viszont a selejtet meg kell térítenie a hanyag munkavállalónak. Törik a jég közvéleményünket — bármennyire közhelytéma is — egyre inkább foglalkoztatja a jattügy (csúszópénz), mind többet sürgetik e ragály elleni társadalmi összefogást. Biztató jel, hogy a felismerésen túl itt-ott már föl is lépnek ellene. Például a Belkereskedelmi Minisztérium igen határozottan foglalt állást a pult alóli módszerekkel, vagy a csúszópénzzel szemben. A ruházati üzletekben — a munkaerőhiány ellenére is — elbocsátással sújtják azokat az eladókat, akik csak külön szolgáltatásért hajlandók a keresettebb cikkeket a vevő rendelkezésére bocsátani. Nemrégiben a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium is megvizsgálta, hogyan terjed a mértéktelen borravalórendszer a szállításban és a hírközlés területén. Ennek nyomán — az egészségtelen jelenség visszaszorítására — több, a minisztérium hatáskörébe tartozó vállalatnál hozzákezdtek a rendteremtéshez. Így például a Fővárosi Szállítási Vállalat tehertaxi üzemében foganatosítottak szigorú intézkedéseket. Törik a jég, ha még lassacskán is... (súlyán) Földgáz után kutatnak Békés megyében a Kőolaj- és Gázipari Tröszt orosházi üzemének dolgozói. Munkában az UD 67-es mélyfúró berendezésnél. (MTI-fotografika — Ilovszky Béla) ★ Üvegházak a főváros szélén Esztergomba tartok, Békásmegyer után eszembe jut Varga Feri. Állnak, élnek az üvegházaik, tele zölddel, s a zöldség tele tarkán nyüzsgő lányokkal. Az országúton repül a kocsi, innét kibámulva nem tudom eldönteni, úgy történt-e minden, ahogy nemrég Varga Ferenc, az Óbudai Termelőszövetkezet elnöke elmondta a közeli és távoli jövőt, az ő jövőjüket. Most decemberben — gondolom — a közeli megvalósult. Biztos megvalósult. Pedig azon a napon, amikor beszélgettünk és a szövetkezet határát jártuk, baljós jelnek is felfoghattuk volna azt a villámcsapást, amely visszatérésünkkor a szövetkezeti irodák telefonközpontjába csapott. A mentő is kijött és elvitte a telefonos kisasszonyt. Szóval, jut most eszembe, csalánba tényleg nem üt a mentő, de a szegfűbe, paprikába — igen. Azt sem tudom, hogy a szövetkezet üzemi felépítése, szervezeti hierarchiája olyan-e még most decemberben is, mint akkor volt. Maga az elnök mondta —, most vezették be az újat — de akár fél évenként is változtathatnak az egészen, ha a termelést a jelenlegi szervezettség akadályozná. Igaz, igaz, mindenekelőtt a termelés, a produkció a lényeg, a szervezeti forma csak „cifra szolga”. ★ Az Óbuda Termelőszövetkezet tíz év alatt a tizennégymilliós évi termelési értékről 1977-re 700 millióra fejlődött. A főváros zöldség- és világellátásáról, valamint négyezer ember kenyeréről van itt szó. Az élet nem is tűrné a régi munka- és üzemszervezési formákait és a fejlődés félreállítaná a szájtáti, még mindig a „kilőtt posztokon” silbakoló vezetőket. A természet, s benne gazdasági rendünk az embernél sokkal „okosabban” szelektál. Persze kegyetlenebbül is. De lehet, hogy csak a véges értelemnek tűnik így, hiszen az élet önmaga állandó fejlődéséért kegyetlen. Az óbudai elnök érti a természet parancsszavát. Akkor két nagyobb eseményről és sok kicsiről (a kicsik is 100 milliós nagyságrendűek) számolt be Varga Ferenc. Tizenegy éve dolgozik a szövetkezet élén — a szövetkezetért. Július elején múlt két éve, hogy az Óbuda Termelőszövetkezet — a budapesti helyett Pest megye állami felügyelete és pártirányítása alá került. Az elnök erről a következőket mondta: A termelőszövetkezet és az ő pesti életében mindössze tizennégy szövetkezetet mondhatott társnak és tizennégy elnököt kollégának. Pest megyében százon felüli nagycsaládba kerültek. Itt igazi, tartalmi, szakmai viták dúlnak, ezáltal szélesebb az emberek, a vezetők látóköre, lépést, tempót tartanak az élettel, magabiztosabbak, jobb a közérzetük. Egyébként is a budapesti szövetkezetek nagy részében az ipari termelés uralkodott, s ezek a szövetkezetek már egyesültek , a Pest megye, illetve Budapest gyűrűjében működő termelőszövetkezetekkel. A tervek, elképzelések szerint Óbuda is házasság előtt áll, állítólag a szentendrei Dunakanyarral lép majd frigyre. Ez volt az egyik újság, az első nagyobb esemény, amely a közelmúltban történt Óbudán. A másik — amelyet fentebb említettem — esemény a nyáron született. A szövetkezet új munka- és üzemszervezése. Ami miatt átszervezték rendjüket, az utóbbi években termelési tevékenységük erősen specializálódott — hét fő ágazatra tagozódott. (Mezőgazdaság, kertészet, kertépítő és szolgáltató, faipar és exportcsomagoló, szerviz és gépjavító, kereskedelem, építő és energiagazdálkodás. Van ehhez egy különleges, speciális tevékenységük is: Tatabányától a recski ércbányáig a bányák elektromos motorjait a szövetkezet szakemberei tekercselik, egyedi eljárással, mert ezek a motorok ilyen kényesek, igényesek, csak értő kezeknek engedelmeskednek. Maradjunk a szervezésnél, a szervezettségnél. A két fő ágazat mindegyikének — természetesen — önálló vezetője, főkönyvelője van. És többnyire egy főágazatnak két főmérnöke. Két dudás egy csárdában? Igen is, nem is. Nézzük a kertészetet. Itt az egyik főmérnök (specialista) a dísznövénnyel, a másik főmérnök (szintén specialista) a zöldségtermeléssel foglalkozik. A főágazat mindegyike önelszámoló. Szorgalmas, jó munkájukkal saját anyagi és erkölcsi sikereiket, megbecsülésüket teremtik meg, hanyakságukkal — esetleg — a kudarcukat. Teljesen új a szövetkezet központi felállása is. Elnökhelyettes, főmérnök, főkönyvelő a gúla tetején nincs. A központban négy főosztály végzi tervező, irányító ellenőrző munkáját. Az elnöki főosztály vezetője a vezető jogtanácsos. Hozzájuk tartozik a személyzeti, az ellenőrzési osztály és az elnöki szaktanácsadók. A közigazgatási főosztály felügyelete — az igazgatáson kívül — a propagandára és vagyonvédelemre is kiterjed. A számvitel és pénzgazdálkodási főosztály főkönyvelői feladatokat lát el, magas szinten, gépesített adatfeldolgozással. Mondom, ez a felépítés a nyáron született Óbudán, az élethez igazodás, a rugalmas alkalmazkodás jegyében. Kérdeztem: és az emberek? Mennyi a sértett, a ,,hadsereg nélküli tábornok” itt a Duna jobb partján? Erkölcsi és anyagi hátrányt senki sem szenvedett, válaszolta Varga Ferenc, válaszolták az érintett emberek. És megszűnt egy csomó fölösleges, a munkát nehezítő áttétel. Nem kell annyi ember a papírmunkához. A tehetséges, jól képzett agronómusok, mérnökök odamentek, ahol a paprika, paradicsom és a szegfű terem. Amiért átszervezték, amiért át kellett szervezni munkarendjüket, az országos vezetés elképzeléseit támogatva. 220 millió forintos beruházással „neveztek be” az új zöldségprogramba. Kockázatos vállalkozás. Temérdek pénzt öltek az üvegházakba, holott az elnök szerint a zöldségtermelés — egyelőre — nem gazdaságos. De ha nem ilyen tapintatos az ember, úgy is mondhatná: haszon helyett ráfizetést hoz a zöldség. De Budapestnek nemcsak virág kell, hanem zöldség is. Varga Ferenc és vezérkara bízik a kormány elképzeléseiben és — a négyezer óbudai emberben. Igaz, egy kormányközi bizottság őket jelölte ki a dísznövény iparszerű termelés országos gazd'54 vn .k. Őki ezt a munkájukat is ellátják és mint termelési rendszergazdák országos mozgalmat indítottak ebben a témában is — szakismerettel tanácsokkal, irodalommal. Csakhát most az üvegházakban náilon zacskókban és tőzegtalajban termelt zöldség a sláger. Ez adja a boldogságukat, ez szüli kínjaikat is. Még mindig a kocsiban Esztergom felé arra gondolok, hogy Varga Ferenc az az ember - talán az egyetlen, aki így erősíti a szabályt , aki élete első felében „kaszával operálta embertársai szeméről a hályogot” S amikor néhány évig a főiskolán magyarázták neki tudományosan is a szem szerkezetét idegrendszeri bioógiai működését, ő nem ijedt meg. Az anekdyabeli kovácshoz hasonlóan ő is földhözvágta akaszát, de kezébe vette a tudomány szikéjét, amelyet mostmár nem csupán a jó ösztöne, csodálatos érzéke, de ezekkel egyesülve pallérozott esze is irányít. Suba Andor SZABAD FÖLD 5